Főutak, utcák, sikátorok.

Előzmény: La Scala Színház

A címet nem nehéz megtalálni, főleg olyan képességekkel mint a tied, igaz a táblák és a hatalmas felirat is segített benne ami a bolt felett helyezkedik el. Nem kevesebbet hirdet mint:

"STAMFORD FEGYVERBOLT,
lőfegyverek mennyei áron"

Széles üvegezett kirakaton már látszik mindenféle jó portéka, olyan fegyverekkel, amiket te is szívesen használnál, ha nem érne többet a kisujjad hegye is. Így csak nézed a teljesen átlagos eladó teljesen átlagos boltját, ahogy várja a vásárlókat, és próbál egy kis bevételt szerezni szánalmasan unalmasnak tűnő életéhez.
Eleget éltél már, hogy tudd a látszat csal, főleg mivel tudod, hogy a célszemély a bolt tulaja, és feltételezhetően az alak, aki éppen egy sörétes puskát csinosítgat. Egy méretes ronggyal tisztítgatja, és közben valami idegesítő dallamocskát dúdol. A feladat nem lesz nehéz, de talán túlságosan egyszerű sem. Csak rajtad áll, hogyan is állsz neki a dolognak.

Gyorsan felszerelkeztem pár füstbombával és magamhoz vettem Kleo kardját is, még jól jöhet. Persze azonnal beleegyezett a dologba, ahogy azt el is vártam tőle. A fegyvert a hátamra erősítettem, némileg a ruhámmal takarva, hogy mégse legyen olyan feltűnő. Ezután el is érkeztem a fegyverbolthoz, alaposan végignézem minden zegét-zugát kívülről is, és a környéket is megfigyelem, csupán megszokás. Lassan benyitok és belépek a fegyverboltba, körülnézek mintha érdekelnének az itt lévő áruk, jó pár percig vizslatom őket, közben várakozok. Amint eljött a megfelelő pillanat és a tulajdonos megszólít, vagy megkérdezi miben segíthet lecsapok az alkalomra. De egyelőre csak várakozok, próbálom kideríteni van-e még valaki a boltban, illetve figyelem jön-e még rajtam kívül vásárló. Biztosra akarok menni, pont ezért a tulajt is ellenőrzöm.

Rövid és sablonos tervem sikerrel jár, bemegyek, ellenőrzöm a terepet, tiszta, nincs itt más vendég, se senki hátul csak én és ez a nyomorult ember. Nem köszönök neki vissza, nem adom meg a tiszteletet, nincs miért. Egy kicsit nézelődök, majd végül csak hozzám szól, meg is vagyunk. Ahogy néztem nincs a boltban semmi különös, csapda vagy mágikus fenyegetés. Azért egy asztal alatt lévő élesített fegyver még veszélyes lehet. Teljesen nyugodtan farkasszemet nézek a volt katonával.
- Igen tudna. Konkrétan egy Matt Dent nevű egyensúlymágust keresek.
~ Ó a képzett katona, tud futni, mászni, ugrani, kúszni, úszni, meg lövöldözni. Hogy én hány ilyet elintéztem, mindegyik képzett közelharcos de egyik sem számol az ellenség gyorsaságával, reflexeivel, ősi küzdőformákat nem ismerik, nem számítanak kardra, nemhogy karmos kézre. Attól még veszélyes lehet, csak nem rám.
Tekintetem kihívó és várom a reakciót. Ha hirtelen támadásba kezdene, avgy fenyegető mozdulatot tesz kezemre felöltöm a szimbionta acéltépő karmait és azzal próbálom elütni a fegyvert csövét, megragadni a fickó karját. Más esetben csak nyugodtan várom mit mond és figyelek nehogy valami rejtett támadást tervezzen.

Ahogy számítottam, rögtön előkerül egy, kettő fegyver, szerencsére elég gyors a reakció időm még ilyen közelségből is időben eltérítem a fegyvert, a katonáknak is gyorsak a reflexeik de nem eléggé. Sajnos nem sikerült sem a kezét sem a fegyvert hatástalanítani. Érkeznek a következő lövések. Nem rettenek meg, azonnal cselekszem.
Megpróbálok felugrani, karmaimmal elkapni a plafont és belekapaszkodni, egyet lendíteni magamon a fickó felé. Repülés közben egy szaltót viszek véghez, majd karmaimmal előre csapok, a nyakát, arcát célozva, már ha lehetséges.
Ha a plafon nagyon magasan van, azonnal leguggolok, be a pult mögé, kicsit kivárok majd egy gyors ugrással megpróbálok felpattanni a pultra, oldalra gurulok kicsit, majd onnan igyekszem oldalra lendülni egyenesen a szekrény felé, felugrok rá és oldalra rántom rá az ellenségre.
Természetesen ha nincs elég időm egy-egy manőverre, illetve nagyon rizikós, hogy agyonlő az ellenfelem, oldalra ugrással, bukfenccel igyekszem kitérni, vagy fedezék mögé húzódok.

Manővereim sorozata hatásos, fel a plafonra onnan az ellenfél felé, természetesen kitér, ekkor megpróbálom ráborítani a szekrényt. Félsiker ugyan, de legalább a szekrény alatt van, hátrányban. Nem tétovázok, előkapom hátamról a kardot, felugrok és egy suhintás teljes erőmből belevágom a szekrénybe a fegyvert, átszúrva azt, már ha tudom. De ez csak elterelés, azonnal ugrok is le a szekrényről, oldalra, teljes csendben.
Hirtelen bevágódok mellé a szekrény alá, és tépem vágom a karmaimmal, elsősorban a fegyvereit igyekszem darabokra tépni, majd a lábait szétszedni. Ha erre nincs lehetőségem mert golyózáport zúdít rám, vagy a szekrény megadja magát, eltűnök egy pillanatra a pult mögött ismét, kikerülve a látóspektrumából. Mikor elég közel ér megpróbálok átnyúlni a szerkezeten, elkapni a combját, lábát és berángatni a roncsok közé, lehetőleg úgy hogy ne tudjon rám tüzelni és közben széttépjem a lábát. Ha váratlan támadás ér, természetesen ismét igyekszem eltűnni előle valamilyen fedezék mögé.

Tervem ismét beválik, a kard kiváló elterelés, az ellenség ráharap a csalira én közben beszorítóm és a szűk helyen feltépem a lábát, mennyi érzés szétszakítani a szöveteket és látni a spriccelő vért, hallani a fájdalmas nyögéseket. Régi szép idők. Tüzet nyit rám, ezért ismét fedezéket keresek és bebújok a mögé. Hirtelen egy kisebb lökéshullám és a szekrény darabokra robban.
~ Na ez már kicsit érdekesebb. De félek egy angyal sem lesz elég, hogyan is lehetne elég?
Látom, hogy sérült a lába nem bírja a terhelést. De nincs időm ismét támadni, gólyózáport zúdít rám ismét. Meglátjuk ezúttal mennyi sikerrel. Egy nagy lendületes hátravetődéssel kiugrok a kirakaton. Azonnal gurulok is oldalra, aktiválom a képességem. Ha ez sikerült rögtön felpattanok és kimegyek oldalra, igyekszem kikerülni a látószögéből és úgy mozogni, hogy ne lásson meg, kihasználva a képességem, akár üveg felületek mögé bújva.
Ha golyótalálat érne a szimbionta azonnal betömi a sebet, én pedig igyekszem megbirkózni a fájdalommal. De akkor is végrehajtom a tervet, igyekszem egyszerűen eltűnni előle.

//Értem én, hogy más oldalon is játszok, de nem kell teledobálni Marveles utalásokkal //

//Fogalmam sincs milyen marveles utalásokra gondolsz, kétszer is átolvastam a reagomat, de nem találtam benne :S ha mégis van akkor az nem direkt.//

Akrobatákat megszégyenítő kecsességgel, és eleganciával térsz ki a golyók elől. Ártalmatlanul suhannak el melletted, legalábbis rád nézve ártalmatlanok. A zajra, na meg a lövöldözésre előkerülő bámészkodók, bármilyen napszakban összegyűlnek, főleg egy ilyen városban. Ám mindig csak a vesztükre.
Minimum egy tárat eresztett meg feléd, és ugyanennyi tévesztett el téged, ám a mögöttetek lévő utcára gyűlők már nem ilyen szerencsések. Fájdalomkiáltások, és félelemmel teli sikolyok adják meg harcotokhoz az alaphangulatot. És az eddig csak lassan közeledő emberek, most vadállat módjára követik ösztöneiket. Fejvesztve menekülnek, mint egy gazellacsorda a rájuk vadászó oroszlánok elől.
Te eddigre már oly meglepetéssel, és kigondolt tervvel állsz elő, amit nem hogy Szikla, de még a mesélő sem látott előre. Az egyik pillanatban még a szemei előtt vagy, ám egy szívdobbanásnyi idő elteltével eltűnsz mint a kámfor. Mármint ellenfeled szemei elől, aki erre újra csak káromkodással válaszol, és az eddig csak csodálatra méltó szárnyait, használatba veszi. Lövéseit követve, egyetlen szárnycsapással levegőben terem, a következőre máris a kirakat előtt van, és nem sok kell hogy az utcára jusson.

Manőverem ismét tökéletesen sikerül, egyre jobban kezdek kételkedni az ellenség képességeiben, úgy tűnik a katonaság mindenre jó csak arra nem amire kellene. Nyilvánvalóan a fegyverei sem a legpontosabbak, ekkor szórással is el kellett volna találnia, így nem is értem miért nem képes erre, lehet túlbecsültem.
Kint vagyok a kirakaton kívül, rengeteg a bámészkodó, ennek nem örülök, jön az átkozott rendőrség, és ismét el kell előlük tűnnöm, ha csak nem akarok egy vérengzést, egy kiadós bélforgató rendőr gyilkosságot. Mikor az angyal elkezd repülni én is mozgásba lendülök. Végig futok mellette a kirakatnál és amikor kiérkezik megpróbálok egy nagy ugrással felé vetődni. Igyekszem elkapni a szárnyait és abba kapaszkodni, ha ez megvan akkor tépni kezdem a szárnyakat a tövüknél, illetve a hátát a bordáknál.
~ Nem érzékeli a fizikai jelenlétem sem, eddigi tapasztalataim szerint csak annyit fog észrevenni, hogy valami lefelé húzza, aztán a fájdalom, de akkor már késő lesz.
Ha ez nem válna be, nem tudok megkapaszkodni rajta, vagy egyéb akadályba ütközök egyszerűen követem, igyekszem a hátába kerülni és takarásban lenni. Ismételt golyózápor során cikázó mozgásba kezdek, beszaladva a tömegbe élőpajzsként használva őket. Más támadásnál ugrással, bukfenccel próbálok kitérni.


//Pókember, Bosszú Angyal amúgy, de lehet én értettem félre.//

Csak részben sikerül amit akartam, az Angyal valahogy megérez, nem tudom, hogy csinálta, még sosem tapasztaltam ilyesmit korábban. Ráadásul a szárnyai nem is sebezhetőek, egyszerűen képtelen vagyok a hátán támadni, hát persze gondolhattam volna elsőre is. Az emberi tömegeket használom pajzsnak, de úgy látszik ez az állítólagos hős sokkal nagyobb pusztítást hajt végre, mint amit én tettem volna csupán élvezetből. Feláldozza a tömeget, legnagyobb örömömre patakokban folyik a vér, és mindenhol szétroncsolt emberi testek vannak. A ruhám rögtön elnyeli az összes vért ami rám fröccsen. Guggoló helyzetből lassan felállok és farkas szemet nézek ellenfelemmel. Aki ismét a pusztító erejű gránátokkal próbálkozik.
~ Aranyos, roppantul. De nem lesz elég. A robbanások ugyan könnyen megsebeznek, de én ennél gyorsabb vagyok.
Ahogy tudok teljes erőből sarkon fordulok és a gránátokkal megegyező irányban az egyik sikátor felé veszem az irányt. Becsúszok a sikátorba. Gyorsan egy ereszt vagy tűzlétrát esetleg üres felületet keresek. Ha az megvan azonnal karmaim segítségével felfele kapaszkodok a falon, kö7zben bevetem akrobatikus tudásom is és a lehető leggyorsabban menekülök a robbanás előtt. A detonáció pillanatában még megkapaszkodok, aztán folytatom utam tovább. Célom, hogy felérjek a tetőre és ott rejtekhelyet keressek, hogy az Angyal azt higgye mér végzett velem.
Ha csak később tudok mozdulni, nincs elég időm a sikátorba beérve vagy még az előtt egy erős fedezéket keresek. Tömör beton korlát, nagyobb masszívabb konténer vagy kuka, bármit ami biztonságosnak tűnik.

//Bocs a késésért, sajnos nem sok időm van írni, remélem azért elég jó reagot hozok össze.//

Pillanatok alatt sikerül eltűnnöm a másik szeme elől, a tetőre érkezve még egy jó búvóhelyet is találok. Minden megvan, az ellenség azt hiszi halott vagyok, én pedig itt rejtőzöm, ruhám megvéd a külvilág mocskától. Kényelmes pózba helyezkedek, meditálni kezdek. Várok és várok, sokáig, egy idő után már nem zavarnak a külső körülmények sem. Akár órák is eltelhetnek mire kinyitom szemem és előbújok.
~ Azt hiszi halott vagyok. Heh. Pedig minden majdnem terv szerint ment. Jöhet a második forduló.
Ha eddig eljutottam lemászok a tetőről megnézem a fegyverboltot, gondolom nem találok semmit de azért megéri. Majd ezután következhet az angyal lakása.

//Kár pedig már beleéltem magam, hogy van hátsó farkam, amivel tudok kardozni, az ellenfelem egy nő, meg minden...//

//Kár pedig már beleéltem magam, hogy van hátsó farkam, amivel tudok kardozni, az ellenfelem egy nő, meg minden...//

Felébredek, előmászok, minden a legnagyobb rendben. Túl nagy a csend, az utcára lenézve nem látom a mészárlás nyomát, se vért, se cafatokat, se rendőrséget. Meglepődök. Egy pillanatig gondolkozok majd mosolyra húzom a szám.
~ Az illuzionista. Talán fel sem ébredtem. Ideje lesz meggyőződni jól gondolom-e.
Hidegvérrel lemászok a tetőről és az üzlethez megyek. Megpróbálokozok a csendes bejutással a fém rács egyik gyenge pontján, szétfeszítéssel vagy nyitással. Esetleg ha más nem megy akkor jöhet a durvább módszer, képességet aktiválom és szét próbálom tépni a rácsot majd beugrani és valahol elbújni.
Remélem nem ér támadás, de azért nyitva tartom a szemem, ha támadás érkezik megpróbálok ugrások akrobatikus sorozatával kitérni.

Képességeimnek hála gond nélkül bejutok a boltban, belül könnyen elrejtőzöm és várok, figyelek. Feltűnik, hogy a bolt is teljesen rendben van, nincs nyoma a csatának, ez megerősíti bennem a dolgokat.
~Vagy az illuzionista és nem a valóságban vagyok, vagy ez nagyon is a valóság csak a varázsló is itt van. Lehet mind itt vannak, kockázatos, de megéri.
Lassan közelebb megyek az ajtóhoz, ahonnan a fény és a hangok jönnek, végig takarásban haladok, képességem is bevetem, figyelek a lábam elő, nehogy csapdába vagy jelző rendszerbe sétáljak. Körülnézek alaposan figyel-e valaki illetve hol találhatok fedezéket. Hallgatózás közben igyekszem készenlétben állni, ha bármelyikük megtámadna akkor tudjak védekezni, elugrani. Hátra is nézek néha nehogy leüssenek. Kíváncsi vagyok kik lehetnek bent és miről beszélnek.