Mario kávézója

Salvatore Maróni saját kis kávézója. Mario igazi olasz ízeket hozott a városba, és nem csak azokat. Itt találhatók meg a város legkívánatosabb hölgyeményei. Ez persze csak mendemonda, legalábbis Gotham City tudatlanabb régióinak.
A kirakat csupa üveg, csak hogy meglegyen a kilátás a kávézóknak. Annyi biztos, a pikánsabb ízekre vágyó gazdagok nem itt élik ki perverzióikat. Van hátsó traktusa is az épületnek, legalábbis a méretéből ítélve sok hely van még, amit nem lát szemetek.
Az épület méretes, körülötte szűk kis utcák vannak, amiken meg lehet kerülni. A főbejárata az utcára néz, jó nagy adag üvegkirakattal, és éppen csak pár oszlop, csak hogy tartsa is valami a ház azon oldalát. Ember vagy fényt nem láttok, de ez még nem jelent sok mindent. Az alvilág ebben az időben éli aktív óráit.

A kávézónak, mint az előző helynek, is két, átlagos ember számára elérhető, bejárattal rendelkezik. Az egyik a fő, a másik pedig a hátsó. Egyik sincs túlságosan eldugva, vagy olyan helyen, ami nem látható, de mégis csak a hátsó az, amelyik kevésbé látható. Az most nem egy sikátorba vezet, vagy egy elhagyott utcára, hanem egy elég ízléses sétálóra. Az aszfalt úgy ahogy rendezett, és még kis kerti asztalok is ki vannak téve, ahova a vendégek ki tudnak ülni, elfogyasztani forró italukat. Pár járókelőt látsz, de nem nagyon foglalkoznak veled, vagyis inkább nem akarnak. Így csak tovább haladnak, mint akik semmit sem láttak. Az ajtó zárva, vastag faajtónak tűnik, amin át lehet jutni, de nem hangtalanul az biztos.
A szemközti ház, egy butik, amin található tűzlépcső, és csak egy kisebb, legalábbis neked az, ugrást kell tenned, hogy feljuss a vasszerkezetre. Pillanatok alatt magad mögött hagyod az emeleteket, és végül már a tetőre is kijutsz. Az ugrás neked nem nehéz, sőt szinte túlságosan is könnyű. A tetőn, mint majdnem minden Gotham City-ben leledző épületen, vagy el lejárat, egy csomó antenna, meg szemét, és egy víztartály, csak hogy biztosítsa a megfelelő nyomást a környező épületeknek.

Pöfeteg viselkedése inkább elrémíti az embereket, mit hogy visszaköszönnének egy ilyen helyen. Így csak nagyobb ívben kerülik ki a dagadékot, és megszaporázzák lépteiket. Így mint, aki teljesen egyedül van, ténykedhet.
Lendületet veszel, és nekifutásból rontasz neki az ajtónak. Az kitart legalábbis egy darabig. A lendület megmaradás törvényének engedelmeskedve, nagy tömegű tested lassan hullámozva adja át energiáit. Teljesen felkenődsz a vastag ajtóra, majd hallod a sikered hangjait. A lakat csendes roppanással szakad ki, és az ajtó megindul. Függőleges helyzetből kevesebb, mint egy másodperc alatt vált vízszintesre, erőszaktevőjével együtt. Hangos puffanás az eredménye, és egy bevert kobak.
Bent egy szeméttároló fogad, mintha csak egy disznótáp raktár lenne. Mindenfele félig megemésztett dolgok, már lejárt szavatosságú sütemények, és bűz. Úgy látszik, mostanában nem adnak annyit a higiéniára, mint eddig. Egy ajtó vezet ki innen, a másik helyiséget még nem látod be teljesen, de annyi biztos csempézett. Na meg hangokat is hallasz onnan. Úgy látszik valakinek felkeltetted a figyelmét bejöveteleddel.

Karmaid jó szolgálatot tesznek. Az ajtó megadja magát, és könnyedén kinyílik. Se riasztó, se más védelmi eszköz, vagy rendszer nem szólal meg hallhatóan. Csak egy kacskaringós lépcső fogad, ami egy padlásraktárba vezet. Kosz por, és sötétség mindenfele. Hangokat nem hallasz, a maga keltetteken kívül, halk motozáson, na meg a város zaján, de a látási viszonyok nem elegek ahhoz, hogy rendesen beláss mindent.

Feltápászkodsz, és kezeid közé kaparintod az ajtót. A fát nem túl könnyen mozdítod, súlya, és mérete lévén, de sikeresen visszailleszted a félfába. Mire már éppen végeznél műveddel lép be a helyiségbe valaki. Mögötted van és csak annyit hallasz.
- Mi a f*sz?!? – Jön a kérdő felkiáltás, és utána egyből magának. – Te meg ki az isten vagy!?! – Jön a következő kérdés kevésbé sem halkabban. Ami biztos, akik még közel vannak az épületben teljes bizonyossággal hallhatták a dolgot. Így a tagot kit még mindig nem látsz, követni fogják társai is. Abban az egyben biztos lehetsz.

Eközben Cerberus kutya ösztöneire hallgatva beleszippant a levegőbe. A szagok összekeverednek a kávézó édeskésen émelyítő szagával, de ki tudsz venni öt különálló emberszagot. A füleidre hagyatkozva pedig öt nagyrészt ritmikus szuszogást. A szemeid nem tudják átfúrni a sötétséget, de öt férfi álszik a helyiségben, öt ágyban, nagyrészt a tető alatt, két szélen. És még nem vették észre, hogy itt vagy a hortyogásukból ítélve.

Jól sejtetted, az alibi nem hogy nem jó, de egyenesen rossz volt. Egy ilyen helyre életképes ellenőr nem teszi be a lábát. Ha nem ilyen időket élnénk, még akkor sem, tekintettel a tulaj személyére. Na de ha mégis jönne egy életét eldobni kívánó személy, akkor sem abban a viseltes külalakban, amiben most Pöfeteg leledzik.
- Azt a k*rva – Jegyzi meg a rád törő, mikor bevetődsz a szeméthegyek közé. Nem éppen az zavarja, hogy a már rég szavatossági idején túl lévő ételek nagy halmokban borulnak, a még tisztának mondható padlóra, hanem a hogy egy idegen van a szentélyükben. – Srácok! Valaki van itt! – Ordítja torka szakadtból, és már rohan is vissza a másik helyiségbe. Míg te kényelmesen el tudsz helyezkedni a szemétkupacok között.
Sajnos ez a kis cselekedet keresztülhúzza Cerberus számításait is. Csak most nem úgy, mint előző esetben. A pokol kutyája eléri első áldozatát, és mielőtt még bármilyen galibát is okozhatna, egyetlen nyisszantással pontot tesz silány életének végére. A torokból spriccelve tőr elő a vér, és szerencsére pokoli erejének, könnyedén le tudja fogni a tagot, így szinte egy hangos nyikkanás nélkül meghal.
A következő áldozattal is sikerül majdnem az eljárás, mikor lentebbről kiáltások hallatszódnak. Holmi behatolót kiáltanak fennhangon, ami már elég ahhoz, hogy a mély álomból mindenki felébredjen. Természetesen legelsőnek kezeid között lévő férfi, aki még sikoltani is tud, mikor kinyitja szemeit, és te állsz ott előtte. A sötétség még mindig a te pártodon van, ami mondjuk igaz, hogy őket sem látod teljesen. Kettő mínusszal kell számolnod, de még így is maradtak elegen. A hirtelen ébredés a te pártodat fogja, de abból a hangból ítélve, ami leginkább egy fegyver kibiztosítására emlékeztet a párna alatt, már nem éppen kedvező.

Hátra fordul a hírvivő, de még mielőtt kisiethetett volna a helyiségből, máris a nyakába vagy. A súly éppen elég, hogy egy megtermett embert is a földbe passzírozzon, hát még egy ilyen véznát. Csak egy "Hökk" tudja elhagyni száját, és máris a földet karistolja körmeivel, de megkaparintod, és démoni külsőd, még ha a tag nem is lát hátrafelé, de elég erőt kölcsönöz neked, hogy bőr alól serkenjen a vér, szakadjon a hús, és halálhörgésre késztesse a férfit.
Ezek a hangok hamar kapnak szárnyra, és ha még oly hamar is hallnak el alattad, elég ideig lebegtek a levegőben, hogy rajtad kívül, mindenki meghallja az épületben. Távolról emberek beszédbe hangzik fel, és miközben alattad az alak elhallgat örökre, addig mások csörtetése füledig jut el. Közelednek nem is kevesen.

A kézzel való kettétépés nem éppen a legjobb módszer a klónozásra, de neked mégis sikerül, mint ahogy Mózes kettéválasztotta azt a bizonyos tengert. Az egyik felet, ami egy fejből, egy mellkas nagy részéből, és egy karból áll, hozzávágod a legközelebb fekvőhöz. A hang nem éppen a legkellemesebb, persze nem a te füledről van szó. Véres hús csattan, fröcskölve belső nedveket mindenfelé. Emberi sikoly harsan, ami szinte azon nyomban elhallgat a másik hangot követően. A másik felével már nehezebb célozni, nagyobb is, és a táv is hosszabb. Hát még a cél, ami mondjuk még nem mozog, de nem is látod.
Ennek a félnek is megvan a maga hatása. Az ember meglepődött, rettegő kiáltást követően több lövést is hallasz, torkolattűz pedig csak pillanatokra ad annyi fényt, hogy belásd a környezetedet. A legközelebbi fegyveres tagnak, elég furcsán áll a nyaka, és abból ítélve ahogy a földön fekszik nem is fog felkelni segítség nélkül, akkor is az útja legfeljebb egy fekete zsákba fog vezetni. A többiek már feltápászkodtak ágyaikból, és meredt szemekkel bámulják a rájuk tört poklot. Vérrel fedett rémálombeli szörny pusztítja őket, és több társuk is már darabokban van. Egy lényként emelik fel fegyvereiket, még ha remeg is a kezük, biztos meg fogják húzni a ravaszt, csak hogy vérét ontsák a rájuk fenekedő veszedelemnek. Azonnal megindulsz az egyik felé, és már hallod is az újabb kattanást, amint reszkető ujjak rángatják a ravaszokat.

Fegyvert nem tapint kezed csak egy öngyújtót a zsebében, és egy kártyalapot a kezében. Ezek egyike se éppen hasonlít pisztolynak látszó tárgyra. Így hát a nyulak közkedvelt támadási taktikájára támaszkodsz, és fejvesztett visszavonulásba kezdesz. Jól sejtetted az ajtó nem marad meg a helyén, és már borul is ki az első érintésedre. A külvilág, azért még figyel.
Kirontasz a kisutcába, és a járókelők, nem ugyanazok, mint akik akkor jártak keltek, mikor berontottál, hanem teljesen újak, megdöbbenve néznek rád. A viselkedésed, még a legjobb indulattal sem nevezhető normálisnak, de ez most téged nem zavar. Démoni külsődet levedletted, és máris keresed a megfelelő helyet, ahol folytathatod kidolgozott terveidet. A sarkon fordulsz be ahonnan ide találtál, és szempárok követnek nem is kevesen, amiket azonnal elfordítanak rólad, mikor csörtetést hallasz az ajtóból. Kilesel fedezéked mögül, és össze-vissza gagyarászást hallasz.
Előző életedből feldereng, hogy ez az olasz nyelv, de nem sajátítottad el, attól függetlenül, hogy bőszes üzleteltél azokkal, kik előszeretettel használták ezt. Most is hasonlóan sötét alakokat pillantasz meg, szám szerint ötöt. Négy félig meddig értelmes emberi öltözetbe leledző férfit, akik a szélrózsa irányába meg is indulnak megkeresni a „betörőt”. Na meg az utolsót kinek öltönye takarja egész testét. Fején pedig egy kalap található, melytől arca is fedve marad előtted. Szerencsédre nem láttak, de ahogy a járókelőket nézed, nem sok kell nekik, hogy saját egészségük fejében téged feldobjanak.
Eközben a tetőn Cerberus lép elég félelmetesen nagyot. Pillanatok alatt eléri célját, és mikor kezébe kaparintja ágyat, önkénytelenül is vicsorba fordul arca. Az ágy a legolcsóbbak egyike, aminek köszönhetően se plusz ciráda, vagy hasonló felesleges dolog nem található rajta. Ezért egy egészen nehéz vaskeretes ágy, rajta egy egyszerű matraccal. Ha nem lenne ennyire nehéz talán az utcai harcokban is használnák, de így csak a te igényeidet tudod kielégíteni vele. Az ágyat megindítod. Közben fegyverek dörrennek, de nem találnak. A matrac, és az ember elég védelmet nyújt. Kiáltás hallatszik a férfi felől, ahogy meglódul vele az ágy, és egyik társát felborítja. Így ketten kerülnek a földre, rajtuk pedig az ágy, ami alól nem hamar fognak szabadulni. Még marad ellenség szemlátomás, de már nem tudják merre is kellene célozni pontosan, mint eddig. Ám ami még rosszabb a lábad alól dobogást hallasz. Többen is jönnek felfelé, de a feljáratot még nem találtad meg.

Nem vesznek észre, miközben a ház fala mellett somfordálsz el, hogy hátba tudd támadni őket. Az épület nem túl nagy, úgyhogy bő egy perc alatt át is kocogsz, de mikor befordulsz az épület átellenes sarkán, és számításaid szerint még egy hasonló kanyart kellett volna tenned, hogy hátba találkozz az ellennel. Így éppen szembe rohansz velük, igaz az utca csak ketten állnak előtted, és elsőre nem is tudják mit keres egy ilyen kerekded férfi, az éjszaka kellős közepén, kocogó tempóban egy ilyen környéken egy sötét sikátorban. A vérfoltokat még nem vették rajtad észre, de ha tovább közeledsz hozzájuk azt is meg fogják látni. Az egyik odasúg valamit társának, miközben látod, lapos pillantásokat vetnek feléd.
Az átváltozás megadja neked azt a kis pluszt, ami szükséges a kevéske idő kihasználásához. A rettegés teljesen elveszi az eszüket. Ledermedten állnak, és nézik, ahogy a pokolbéli szörny még ocsmányabbá válik, és mindenkit széttép. Vér fröcsköl a falra, és sikolyok válnak pillanatok alatt halálhörgéssé. Csontok törnek, vér bugyog, és mikor kinyílik egy csapóajtó a padlón, már csak te állsz, vagy legalábbis görnyedsz a holttestek darabjai felett. Vér borít, és csak két rád meredő szemet látsz. Fém is csillan, de abban biztos vagy, hogy nem sok esélyük van.

Az élő faltörő kos, igaz nem olyan kemény, mint egy rendes, és még csak nem is olyan eszes, de van akkor súlya. A férfiak még alig kapnak észbe, és emelik a feléjük közelítő zsírtömegre a fegyverüket, mikor te már be is csapódsz közéjük. A kerekségednek köszönhetően, ép bőrrel megúszod a dolgot, de ők már nem ilyen szerencsések.
Mintha egy hatalmas trambulint vágtak volna hozzájuk, úgy pattannak le a széles felületedről. A jobb oldali nagyot koppan az épület falán, lőni nem lő, de az eszméletét sem veszítette el. A szemével követ, miközben a fejéből csordogáló vért próbálja elállítani kézrátétellel. Nem túl sok sikerrel, így pedig az ábrázata, hamar átváltozik egy harci színekbe öltözött indiánná, kinek kezében pisztoly található, és mérgesen lép közelebb ellenségéhez.
A másikat is sikerül leverni a lábáról, de csak azért hogy te legyél rajta. A férfin vagy, aki megereszt egy lövést, amitől a fejed majd szétdurran. Nem azért mert eltalált volna, hanem mert olyan közel ért a lövés, hogy beszakadt a dobhártyád, legalábbis a bal. Így a világ eddig sztereo hangzása, most monoba ment át, de ez még nem akadályoz abban, hogy férfias harc elkezdődjön. A fegyver üresen kattan, és ekkor jönnek az első ütések, hova máshova mint has tájékra. Miközben a társa nem lő, hogy véletlenül se találhasson el rossz célpontot.


Fegyvert nem használnak, elég a látványod is. A feljáró, ahogy látod, mikor közelebb érsz, nem túl magas, éppen, hogy csak meghaladja a két métert. Ez pedig csak a szerencséjük a két tagnak. Ahogy lerohanod őket, kiknek csak egy fej látszik ki belőlük, félelemtől telve, próbálnának távolodni tőled, és halált osztó mancsaidtól, aminek következménye a hátrálás… lenne. Előbb az egyik, majd a másik fej is eltűnik szemeid elől, csak hogy egy-egy puffanással zuhanjanak az alattad lévő szintre. A félrelépés hatására, jó fél méter szintkülönbséget tettek meg tizedmásodperc alatt, ami talán a bokájukra nem, de az életükre jó hatással volt. Meghosszabbította pár másodperccel. Így hát a következő helyzet adódott, két fegyveres férfi a földről próbál felkecmeregni, és fegyvert rántva életedet kiontani, egy olyan széles négyzet alakú lyukon keresztül, melyet nem egy értelmes nagyságú férfira méreteztek, ezen kell keresztülszuszakolnod magad, csak hogy kezeid közé kaparinthasd még dobogó szívüket.