DC Univerzumban játszódó FRPG
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

DC Univerzumban játszódó FRPG


 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Legutóbbi témák
» Társalgó
2. Író verseny I_icon_minitimeCsüt. Aug. 26, 2021 3:05 pm by Demolition Captain

» Diego Crown
2. Író verseny I_icon_minitimeCsüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
2. Író verseny I_icon_minitimeSzer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
2. Író verseny I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
2. Író verseny I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
2. Író verseny I_icon_minitimeKedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
2. Író verseny I_icon_minitimeVas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
2. Író verseny I_icon_minitimeKedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
2. Író verseny I_icon_minitimeKedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
2. Író verseny I_icon_minitimeSzer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

 

 2. Író verseny

Go down 
3 posters
SzerzőÜzenet
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

2. Író verseny Empty
TémanyitásTárgy: 2. Író verseny   2. Író verseny I_icon_minitimeKedd Nov. 01, 2011 1:56 pm

Na akkor billentyűzetre fel. Itt az idő az alkotókedvek beizzítására. Ide írhatjátok az általatok kitalált irományokat. Megkötés nem sok van, hosszát rátok bízzuk, de annyit tudjatok a több nem mindig jobb. Egyetlen igazán fontos megkötés van, a történet a karakteredről kell, hogy szóljon. A stílus szabad akár horror, akció, humor, bármi jöhet.

Pályázatok leadási határideje December 31.-én 23:59-kor. Mondjuk nem hinném hogy lenne bárki is aki az utolsó pillanatban adja le a pályázatát, de hát akkor is ez a határidő.

Vissza az elejére Go down
Kártyás ember
Gaztevő
Gaztevő
Kártyás ember


Hozzászólások száma : 281
Join date : 2011. Aug. 19.

2. Író verseny Empty
TémanyitásTárgy: Re: 2. Író verseny   2. Író verseny I_icon_minitimeKedd Dec. 27, 2011 12:09 pm

Jelentkeznék, egy kis sejtelmes szösszenettel a Kártyásról: Smile

William minden erejét felhasználta a szemei nyitva tartásához. Ez az idióta jazz, amit a rádió nyomatott, nem sokat segített. Így hajnali egy körül bizony nehéz ébren maradni. Az ablaktörlők monoton, hipnotikus mozgása csak tovább fokozta az álmosság érzetét. Bill minden figyelmét az út menti táblákra szegezte. Benzinkút, parkoló, mindegy, csak legyen már valami. Egy hely, ahol leállhatna, és kicsit szundíthatna...legurítana egy sört, úgyis van még egy a hűtőládában, valahol az anyósülés előtt, talán épp az alatt a ponyva alatt...Mi a?!
- A jó büdös...!
Két lábbal ugrott a fékre, és még így is nem sokon múlt. Az az idióta meg ott állt az út közepén. Sose stoppolt ez még életében?
- Elnézést, de ritka sz@r napom volt...el tudna vinni egy darabig? - szólt be a szőke hajú, fiatal férfi Billnek. A sötét, és az eső ellenére jól ki lehetett venni, hogy tényleg rossz napja lehetett: szakadt dzsekiben, kócos hajjal, és egy koszos hátizsákkal állt a kamion mellett. Bill egy darabig azzal volt elfoglalva, hogy kicsit megnedvesítse a szemeit, ezzel is ébren tartva önmagát, majd leszólt a másiknak.
- Persze...de legközelebb nehogy az út közepére állj, mert nem minden sofőr olyan tapasztalt, mint én. - mondta, majd intett a szőkének, hogy jöjjön csak. Az széles vigyorral a képén, gyorsan felpattant az anyósülésre, ölébe véve a táskáját. Csurom víz volt, és így, hála a fénynek, Bill jobban szemügyre vehette. Táskás, és enyhén véreres szemei ironikusan emlékeztették a sofőrt önmagára.
- Köszönöm, nagyon köszönöm...el se tudja képzelni, hány rohadék ment el mellettem, röhögve...szárazon - mondta a szőke, erős bosszúsággal a hangjában. Bill újra nekiindult a végtelennek tűnő országútnak. Szemét sofőrök? Ismerős...jó pár kollégát tudna mondani.
- És...hova lesz?
A szőke még egy darabig a táska rendezgetésével volt elfoglalva, majd végül megvonta vállát.
- Fogalmam sincs...Gotham felé. Gondolom, úgyis oda megy.
- Jó, de azon belül? Én még Gotham előtt megállok a benzinkútnál, aztán ha végeztem, gyorsan jövök vissza L.A-be. Már így se fogok időben visszaérni. - csóválta a fejét Bill. A másik egy darabig csak bámulta a sofőrt. Bill már-már azt hitte, utasa nyitott szemmel elaludt, mire az hirtelen megszólalt:
- Akkor leszállok a benzinkútnál...jó az nekem.
Bill talán normális állapotban furcsának találta volna a másikat, de így fáradtan az egyetlen, amivel törődött, az a táblák nézegetése volt. Az út menti lámpák elsuhantak a kamion mellett, fénycsíkokat húzva maguk után. Az országút két oldalán ritkás fasor emelkedett az ég felé, bokrokkal megszórva. Itt-ott néha, mintha megmozdult volna valami. Vagy csak az eső miatt? Bizonyára a szél is fúj...szinte érezni. Hidegnek hideg van, és ilyenkor ez max. a szél miatt lehet...Bill lassított, majd megdörzsölte a szemeit. "Remek. Már hallucinálok. Baszdmeg...mi lesz itt?"
Gotham 78km...
- Álmos, mi?
- Ja...hosszú napom volt...hé, kikapcsolná ezt a sz@rt? Már rég meg kellett volna tennem. - pislogott Bill. A szőke gyorsan kikapcsolta a rádiót, mire beállt a csend. A csend. A szent némaságot csak az esőcseppek szüntelen kopogása törte meg. Bill szemei előtt összefolytak a színek, halvány kékben, és éles sárgában játszottak a színek. Kergették egymást, gyönyörű táncba kezdtek, és mindezt olyan lassan...Bill megint lassított.
- Amúgy Bill vagyok.
- Aha.
A fénycsíkok tovább szálltak a kamion mellett. Se az eső, se a sötétség nem ártott nekik. Ki tudja, a kormány mögül úgy nézett ki, mintha a jazz elhalkulásával még jobban felgyorsultak volna. Vagy lassultak?
- Amúgy én Eric vagyok. - szólalt meg a szőke hosszú hallgatás után. Bill enyhén bólintott, majd gyorsan visszarántotta a fejét a mellkasáról. Már csak az kéne, hogy elaludjon a volán mögött. Sok barátja halt már meg ilyen módon. És sokszor nem is voltak olyan kétségbeejtően fárasztó helyzetben, mint Bill. Elég csak egy kis idő, amíg "pihenteted" a szemeid...először csak egy-két másodperc...majd kicsit tovább, mert az úgyse elég semmire...aztán hirtelen az árokban találod magad, egy rozsdás fémmel a fejedben, és mire rájössz, hogy ömlik a vér a fejedből, már úgyis késő...
Gotham 76km...
- Inkább kapcsolja vissza a rádiót. Mondjuk a híreket, vagy valamit.
- Oké.
A rádió ismét felzúgott, majd kis keresés után találtak is híreket. A bemondó is álmos volt, és mivel az ilyen késői híreket alig pár ember hallgatja, nem is nagyon érdekelte az előadásmód.
- Ma délután, pontban 2:50-kor az Arkham Elmegyógyintézet munkatársa bejelentette, hogy feladták a kutatást az eltűnt ápolt után. Az egy hete...ja, nem, a két hete...elnézést a kedves hallgatóktól, csupán fáradt vagyok. Tehát a két hete megszökött Eric Bullfordot hiába keresték a hatóságok, a nyomozás vakvágányra futott...A hivatalos közlemények szerint a páciens már valahol messze a keleti partokon tartózkodik...
Bill megint lassított. Valahogy úgy, mint ahogy részegen szokott vezetni, olyan tempóval ment. Csak szép lassan, legyen elég idő reagálni a hirtelen eseményekre...ha esetleg valami hirtelen elé ugrana...mint ez a szőke. Eric. Hé, mit is mondott a rádiós fiú?
- Kíváncsi vagyok, hány óra van. Talán éjfél körül lehet? - érdeklődött Eric. Bill szótlanul bólintott. Talán a hideg miatt, talán valami más miatt, megborzongott. Nincs itt egy kicsit meleg? Vagy miért izzad az ember ilyen időben?
Gotham 75km...
- David Usmit rendőrkapitány állítása szerint a rendőrség, az arkhami személyzet segítségével átkutatott minden lehetséges helyet, ahol a média által "Kártyás gyilkosnak" elnevezett pszichopata elrejtőzhetett. Ismerve a helyzetet, Quincy...ó, elnézést, csak egy pillanat...Tom, átvennéd egy kicsit a helyemet?
- Izé...tehát, ahogy kollégám is mondta, a nyomozást hivatalosan is lezárták, és átadták a washingtoni rendőrkapitányságnak...
- Tudja mit? Jó lesz nekem itt is, köszönöm a fuvart. - mondta Eric. Bill nagyot fékezett, majd feszülten integetett egy darabig a távolodó alaknak. Már nem volt álmos, inkább fázott. Megfordult a fejében, hogy hátramegy, és megkeresi a kabátját, de gyorsan elvetette a gondolatot, és inkább beletaposott a gázba. Minél előbb el akarta érni azt a benzinkutat. Kiélesedett a látása, már nem zavarták a lámpák fényei, és minden fáradtsága hirtelen eltűnt. Csak a 71km-es táblánál vette észre, hogy az anyósülésen valaki otthagyott egy véres pikk királyt...de már nem fordult vissza, hogy megkeresse a rejtélyes őrültet, és visszaadhassa neki.
Vissza az elejére Go down
Kurt Bozek / Griff
Alvilági alak
Alvilági alak
Kurt Bozek / Griff


Hozzászólások száma : 359
Join date : 2011. Feb. 22.
Age : 36
Tartózkodási hely : Gotham City

2. Író verseny Empty
TémanyitásTárgy: Re: 2. Író verseny   2. Író verseny I_icon_minitimeKedd Jan. 31, 2012 10:20 pm

Na itt az én pályázatom, köszönjétek a Vampirenight FRPG-nek na meg barátnőmnek főleg. Very Happy

Kurt <3 Catherine


A következő héten Catherine úgy dolgozott, mint egy megszállott. Egyrészt Kurt bőségesen ellátta munkával, s alig végzett az egyik kupac levéllel, máris másik került az asztalára, másrészt az új feladataival is foglakoznia kellett.
Amióta a céghez került, első ízben kételkedett a képességeiben; attól félt, Kurt hamarosan megbánja, hogy előléptette. A férfihoz persze nem fordulhatott a kétségeivel. Kurt sosem küzdött önbizalomhiánnyal, sőt mindig türelmetlenül és ingerülten viselkedett azokkal, akikben felfedezte ezt a hibát. Catherine különben sem akarta személyes gondjaival terhelni. Tudta, hogy bármi áron, de helyt kell állnia.
Üres tekintettel bámult a képernyőre, s közben lelki szemei előtt kirajzolódott Kurt képe. Olyan tisztán látta, mintha a férfi előtte állna.
Egy pillanatig sem hitte, hogy komolyan közeledett feléje. Nem, Kurt valószínűleg csak be akarta bizonyítani, hogy fel tudja lobbantani hűvös, megfontolt titkárnője szenvedélyét.
Catherine kedvtelenül turkált a salátájában, majd kikapcsolta a tévét, berakta a tányért a mosogatóba, és a könyvéért nyúlt.
Már vagy negyedszer olvasta el a harmadik fejezetet, anélkül hogy bármit is felfogott volna belőle, amikor megszólalt a csengő. Catherine magy nehezen feltápászkodott. Nem vágyott társaságra. Túl későre járt már, régi farmerjában, és kinyúlt pólójában pedig rémesen festett, ezenkívül gyanította, ki lehet a látogató.
Kelletlenül kinyitotta az ajtót, aztén megdermedt.
- Mit csinál maga itt? – kiáltotta meghökkenten.
Nem akart hinni a szemének. Kurt eddig még sosem látogatta meg, minthogy ő már a kezdetek kezdetén kijelentette, hogy a lakása magánterület, ahová nem tűri, hogy bárki is betolakodjon.
A férfi egyenesen a titokzatos útjáról jöhetett. Nála volt az aktatáskája, bár a nyakkendőjét meglazította, az inge ujját feltűrte, és a zakóját lazán a vállára vetette.
- Mi az, be sem hív? – kérdezte.
Catherine vonakodva odébb húzódott.
Mint mindig, ha Kurt belépett valahova, a levegő egyszerre megtelt villamos feszültséggel, s a lány hirtelen kicsinek érezte a lakását. Remélte, hogy a férfi gyorsan elmondja, mi járatban van. Az eszébe sem jutott, hogy siettesse, hiszen tudta ha Kurt észrevenné, hogy le akarja rázni, csak azért is tovább maradna. De azért valamivel tapintatosabban fogalmazva újra megkérdezte, mit csinál itt ilyen későn.
A férfi színlelt megütközéssel felvonta a szemöldökét.
- Talán rosszkor jöttem?
Catherine hallgatott, és ezt Kurt igenlő válasznak tekintette.
- Másvalakit várt?
A lány megrázta a fejét.
- Nem csak nagyon fáradt vagyok – felelte hűvösen. – Fél nyolcig benn dolgoztam az irodában.
- Milyen szorgalmas! – Kurt körüljárta a szobát, aztán leült a pamlagra, felemelte a lány könyvét, és kíváncsian megnézte a címét.
Catherine megállt az ajtóban, tüntetően az órájára bámult, ám Kurt úgy tett, mintha nem értené a célzást, és kényelmesen elhelyezkedett. Viselkedéséből ítélve nem szándékozott egyhamar hazamenni.
- Hát semmivel sem kínál meg? – mosolygott behízelgően a lányra.
- Sajnálom, a hűtőszekrényem teljesen üres – közölte Catherine barátságtalanul -, de ha akarja, egy kávét kaphat.
- Köszönöm. Csak vigyázzon, nehogy megerőltesse magát! – vigyorgott rá a férfi, aztán félrehajtott fejjel várta, hogy a másik mit fog válaszolni.
Catherine szó nélkül kimasírozott a konyhába. Örült, hogy néhány percig egyedül lehet, és összeszedheti a gondolatait. Miért jött ide Kurt? – tépelődött idegesen. Ha a munkájával kapcsolatban akart volna valamit, már rég előhozakodott volna vele. Ezek szerint magánügyben keres, állapította meg, és önkéntelenül megremegett.
Mikor a kávé elkészült, bevitte a nappaliba, aztán letelepedett egy karosszékbe a szoba másik végében.
- És most mondja meg, mit akar! – szólította fel szigorúan a férfit.
- Csak meg akartam köszönni, hogy annyit túlórázott a héten. Miért, mit gondolt? – nézett rá Kurt sértődötten.
A lány persze egy szavát sem hitte el.
- Ezért jött ide fél tízkor, egyenesen az útjáról?
- Nézze, fáradt voltam, éhes, és társaságra vágytam, valakire, akivel jól el lehet beszélgetni – magyarázta Kurt kissé ingerülten. Más nő ezt hízelgőnek találná, fejezte ki tekintete.
- Hát jó meséljen! Hogy sikerült a párzsi útja? – érdeklődött Catherine hűvösen.
A férfi türelmetlenül felsőhajtott, majd röviden beszámolt, arról, miket is csinált elvileg a hihetetlenül fontos üzleti útján, amivel egyetlen árva értelmes szót nem mondott a nőnek.
- De nem a munkáról akarok most csevegni – mondta végül, majd megdörzsölte a szemét, és hátradőlt.
- Hát miről? – meredt rá gyanakvó képpel Catherine.
- Mindegy. Akármiről, aminek nincs köze a céghez.
A lány szíve nagyot dobbant. A férfi meghitt, bizalmas tekintete felkavarta. Hirtelen ráébredt, hogy kettesben vannak, senki sem zavarhatja meg őket, és persze meg sem mentheti őt… De hát mitől? – gondolta tovább józanul. Csak nem hiszed, hogy Kurt megint meg akar csókolni?
- A barátnője nem elégíti ki az ilyenfajta szükségleteit? – vetette oda nyersen-
- Mire gondol? – kérdezte a férfi kihívóan.
- Tudja azt maga nagyon jól! – felelte a lány haragosan. Nyilvánvaló volt, hogy Kurt ki akarja hozni a sodrából, és ő nem látta be, miért kellene tűrnie, hogy így játsszon vele.
- Maya nem olyan figyelmes hallgatóság, mint maga. Azonkívül egyre követelődzőbb, mind gyakrabban célozgat bizonyos dolgokra, amit nem teszek meg neki.
- Szegényke! Nem ismerheti magát valami jól.
- De maga annál jobban ismer, nem igaz, Catherine? – mondta lágyan Kurt.
A lány felkapta a fejét. Torka elszorult a rémülettől, szája kiszáradt, ahogy a tekintete találkozott a férfiéval.
- Hozok még egy csésze kávét – hebegte, majd felpattant és kimenekült a konyhába. Kurt követte.
- Miért hiszik azt a nők, hogy mindent megkaphatnak egy férfitól, ha csak rákacsintanak? – kérdezte panaszos hangon, és hanyag mozdulattal nekidőlt az ajtófélfának.
- Ki tudja miért? – mormolta Catherine, és magában hozzáfűzte: kivált, ha rólad van szó… Persze, jó fogásnak számítasz, de valószínűleg még nem született meg az a nő, aki rá tudna venni, hogy feladd függetlenségedet… Én legalább sosem voltam ennyire ostoba. Lehet, hogy beléd estem, de mindig tudtam, hogy abban az esetben sem lenne tartós a kapcsolatunk, ha a hálódba kerülnék.
- Talán maga is így gondolkozik?
Catherine Kurt kezébe nyomta a kávéscsészéjét, és el akart suhanni mellette, de a férfi kinyújtotta a karját, és megállította. A lány bizonytalanul bámult rá, ám hirtelen remek ötlete támadt.
- Természetesen – válaszolta széles mosollyal, magában jót mulatva, mikor látta, hogy Kurt arca elborul. Kurt mindig nagy ívben elkerülte azokat a nőket, akikről tudta, hogy hosszú távú céljaik vannak. Szerette volna Catherine, ha minél hamarabb távozik, idegesítette, ahogy ránéz, de a legjobban a saját érzései rémítették meg. Mióta Kurt belépett a lakásába, izgalommal vegyes nyugtalanság kínozta.
A férfi feléje fordult, és a lány szíve megint vadul kalapálni kezdett. – Miért nem teszi gyakrabban? Talán fél tőlem? Nem, ne mondjon semmit, tudom, hogy nem. – Most idegesen a hajába túrt. – A pokolba, az embereket általában úgy elbűvöli a hatalom és a pénz, hogy igyekeznek mindig az ember szája íze szerint beszélni, ez pedig egy idő után rettentő unalmassá válik.
- Á, már minden világos! Szóval azt szeretné, ha vitatkoznék magával. Ezért jött ide, ugye?
- Dehogy. Tudja, miért jöttem – meredt rá Kurt – Társaságra vágytam, és maga a legértelmesebb nő, akit ismerek. Csak az a baj, hogy az értelmes nők nem az eseteid, gondolta szomorúan a lány.
- Miért hallgat? – A férfi feléje indult, mire Catherine önkénytelenül megmerevedett. – A legtöbb nő megköszönné a bókot.
- Köszönöm a bókot – mondta engedelmesen a lányt. Kurt szája sarka megrándult.
- Ez nem hangozz valami őszintén – jegyezte meg, s még közelebb lépett a lányhoz. Mikor megállt előtte, Catherine homlokán kiütött a veríték. Remélte, hogy a férfi nem veszi észre, mennyire felkavarja a közelsége.
- Sajnálom – mormolta, mihelyt sikerült visszanyernie a hidegvérét. – Talán el kellene olvadnom a hálától, amiért a nagy Kurt Bozek a bókjára érdemesített? – A férfi arca megkeményedett.
- Jól felvágták a nyelvét, Catherine! Minek is jöttem ide? Maga egyáltalán nem pihentető társaság!
- Tudja, merre van az ajtó – dünnyögte a lány, de olyan halkan, hogy a férfi semmiképp sem hallhatta meg. Érezte, hogy a helyzet kezd elmérgesedni. Késő volt, mindkettejük mögött kimerítő ét állt, és Catherine attól félt, hogy olyan gorombaságokat vághatnak egymás fejéhez, amiket aztán nehéz lesz elfelejteniük. S elvégre Kurt mégiscsak a főnöke… Egyszóval jobb lesz, ha féket tesz a nyelvére.
- Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért nem mondta el, hogy vonzódik hozzám? – bökte ki váratlanul a férfi. A lány tátott szájjal bámult rá.
- Rendben van, elismerem, hogy tetszik nekem! – kiáltotta a lány. – Na és? Ez még semmit sem jelent. – Ennél nagyobb hazugságot talán méég sosem ehtett ki a száján.
- Semmit? – Kurt elengedte a kezét, s Catherine fintorogva dörzsölgette sajgó csuklóját. Most elmenekülhetett volna, de a lába nem engedelmeskedett az akaratának.
- Nem a szex a legfontosabb dolog a világon – mondta remegő hangon. Szerette volna hozzátenni, hogy a szerelem fontosabb, de nem merte. Kurt okos ember, s még csak az kellene, hogy megsejtse, a vágynál ő többet érez iránta.
- Ez igaz – helyeselt a férfi rekedten. – De az egyik legkellemesebb dolog… - Gyorsan előrehajolt, és olyan szenvedélyes csókot nyomott a lány ajkára, hogy az riadtan hátrahőkölt. Ekkor Kurt átölelte, és szorosan magához vonta, hogy érezze kemény férfiasságát.
- Tényleg jobb lenne, ha most elmenne –lehelte Catherine. – Későre jár, és én holnap korán kelek. Vár a munka…
- Szombaton?
- Igen… Persze, nem úgy gondoltam ,hogy az irodában. Találkozóm lesz valakivel, és…
- Mitől fél, Catherine? – kérdezte a férfi hirtelen.
- Semmitől! – válaszolta a lány kétségbeesetten, de hazudott. Hónapokon keresztül sikeresen elfojtotta az érzéseit, mert tudta, hogy Kurt-nál nicn semmi esélye. Most azonban úgy tűnt, hogy a férfi is kívánja őt, s Catherine attól félt, képtelen lesz ellenállni neki. Kurt ekkor a tenyerébe vette az arcát, és megcsókolta.
- Ne mondd, hogy nem tudod, hogyan érzek – suttogta, mikor végül felemelte a fejét. – Egész héten erről álmodtam. Mit gondolsz, miért jöttem ide?
Felkapta Catherine-t, s elindult arra, amerre aa hálószobát sejtette. A lábával sorra belökte az ajtókat, amíg meg nem találta a keresett helyiséget, ahol aztán óvatosan ágyra fektette a lányt.
Catherine behunyta a szemét. Tudta, hoy soha nem fog megbocsátani magának, ha most enged Kurt-nak. A férfi számára ez csak egy újabb kaland. Rábukkant egy „szűzföldre”, amelyet meg akar hódítani. Hisz mindig így viselkedik. Ha az övé lesz, a férfi bizonyára azonnal elveszti iránta az érdeklődését.
- Arra hogy nem lenne szabad… ezt tennünk – válaszolta Catherine akadozó hangon.
- Miért nem? Hiszen kívánjuk egymást!
Kurt gyengéd csókokkal halmozta el az arcát, s a lány érverése felgyorsult, szinte szédült az izgalomtól. Valószínűleg ezért fekszem itt ilyen mozdulatlanul, ezért hagyom, hogy azt csináljon velem, amit akar, gondolta kábultan.
Ekkor a férfi a száját kezdte ostromolni. Catherine halkan felsőhajtott, és először bizonytalanul, majd mind mohóbban, mind szenvedélyesebben viszonozta csókját. Felnyögött, mikor Kurt a pólója alá csúsztatta a kezét, és cirógatni kezdte bársonyos bőrét. A férfi játékosan megcsipkedte a mellbimbóját, aztán lehúzta a pólóját, s a lány kéjesen megvonaglott. Tudta, hogy még megállíthatná Kurt-ot, de túlságosan kívánta ahhoz, hogy a józan eszére hallgasson.
Némán figyeltem, amint a férfi lerángatja a nyakkendőjét, és kigombolja az ingét, feltárva izmos, szőrös mellkasát. Catherine még sosem látta teljesen meztelenül a férfit, s mikor Kurt levette a nadrágját is, tágra nyílt szemmel bámult az ágyékára.
- Olyan meglepett képet vágsz – suttogta a férfi, ahogy ismét elnyúlt mellette, s a mutatóujjával gyengéden végigsimított a homlokán.
- Ne csodálkozz rajta! – Catherine nagyot nyelt. – Még soha nem láttam ekkorát…
- Soha? – kérdezte Kurt gyengéden, és Catherine rájött, hogy a férfit a bók még jobban felszította a vágyát.
- Kurt kigombolta a farmerját, és lehúzta cipzárt, aztán keze a lány lapos, meztelen hasára vándorolt. Catherine türelmetlenül felnyögött, majd hirtelen megragadta a férfi fejét, és mellére vonta. Kurt ajka azonnal összezárult a mellbimbóján, s a lány sürgetően megemelte a csípőjét.
A férfi lerángatta a nadrágját, és a selyembugyujától is megszabadította. Utána néhány végtelenbe nyúló másodpercig égő szemmel bámult le rá, majd simogatni kezdte a combját. Mikor ujjai rátaláltak testének legérzékenyebb pontjára, Catherine felsikoltott, s a körmei a férfi hátába mélyedtek. Kurt teste kemény volt, izmos és meleg…
A férfi nem sietett, óvatosan simogatta és csókolgatta, ajkával és kezével felderítette testének titkait, s Catherine úgy érezte, belepusztul, ha még sokáig tart ez az édes kín. Követelődzően Kurt-hoz bújt, és hívogatóan széttárta a lábát. Felsikoltott mikor a férfi beléhatolt, de a fájdalom hamarosan gyönyörnek adta át helyét, s Catherine hagyta, hogy magukkal ragadják a szenvedély hullámai…
Később, mikor ernyedten, egymáshoz simulva feküdtek az ágyon, a lány azon tűnődött, hogy mi lesz ezután. Vajon hogyan kellene viselkednie ilyen helyzetben?
Kurt hirtelen megcsókolta a nyakát, kisimította kócos, vörösesbarna haját az arcából, és fülébe súgta, hogy gyönyörű.
- Ugyan – mormolta Catherine, de közben azt kívánta, bárcsak elhihetné, hogy a férfi szépnek látja. Kurt mintha csak kitalálta volna mire gondol, a férfiasságára vonta a kezét, amely ismét kemény volt, és lüktető, s néhány pillanattal később már megint vadul szeretkeztek. A lány szerette volna, ha örökké tart ez az éjszaka, de be kellett érnie tizenhat hosszú órányi kéjjel.
Vissza az elejére Go down
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

2. Író verseny Empty
TémanyitásTárgy: Re: 2. Író verseny   2. Író verseny I_icon_minitimeCsüt. Feb. 02, 2012 12:07 pm

Íróversenyt lezárom
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





2. Író verseny Empty
TémanyitásTárgy: Re: 2. Író verseny   2. Író verseny I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
2. Író verseny
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» 3. Író verseny
» 1. Író verseny
» 1. Megszemélyesítő verseny
» 1. Hősferdítő verseny
» 1. Képregényalkotó verseny

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Off Részleg :: Versenyek, pályázatok-
Ugrás: