Utcák, lakókerület

Ezt nem hiszem el. Fang meglépett, és Zoey-t jól helyben hagyta, de legalább él. Nem is akárhogy, még egy poénra is van ereje.
- A GYRE-nél ez így megy, mindent rendesen megtervezünk, és az időbe telik. - vágtam vissza a viccére. Felsegítettem és visszamentünk a többiekhez. A helyszínre már kiért az erősítés, valamint a GYRE fejese. Redbird-öt átadtam a mentősöknek, ellátásra, majd körül néztem. A főnök egy hullazsákos hordágyat kerül ki, és már hallom is a hangját, ahogy belebömböli a levegőbe a nevem.
~ Jön a leb@szás. - ám amit a főnök mondott, nem az volt. Hanem dícséret, amin meg is lepődtem, és felvontam a szemöldököm.
- Komolan mondja? - tettem fel félve a kérdésem, mert úgy éreztem, hogy ez csaka vihar előttö csend, semmi más. Lassan az emberek és a rendőrség felszívódott, és mi is visszatérhettünk az őrsre, még odaléptem a mentősökhöz.
- Mindenképp értesítsenek, hogy hogy van. - kértem tőlük, majd visszatértem a nagyokhoz. Aki élve megúszta megy a rendőrségre, és rögtön kihallgatásra is kerülnek, amit mi bonyolítunk le. Örültem is meg nem is. A dolog lényegi része még hátra van. Mivel ilyen jól alakultak a dolgok, átmenetileg elült a bosszúvágyam Fang után, de úgy érzem, hogy ennek még nincs vége. Beszálltam a kocsiba, amivel Redbird-del ide érkeztünk és visszaindultam az őrsre.

Folytatás: Gotham Városi Rendőrség

Jó, hogy mi nem kellettünk. Járőröket küldtek csak ki ahhoz a raktárépülethez, ami ma este porig égett. Megírtam még néhány papírt és jelentést, majd felszedtem a cuccom, és elindultam haza felé. Két napja folyamatosan bent csesztem el az időmet, kávén és egyéb mocskon élve, hogy ne aludjak el, csak mert az új őrmester nem figyelt a munkájára, és elfelejtett egy csomó dolgot leadni. Semmi nem várt otthon, ami ne tűrne halasztást, így megálltam egy hot-dogosnál, hogy valami értlemesnek nevezhető kaját bedobjak, ugyanis ez alatt a két nap alatt csak zacskós levest tudtam összedobni magamnak, annyi volt a munka. A két hot-dog maga volt a paradicsom, és kiélveztem minden ízét és falatját. Már nem volt sok belőle, mikor észrevettem, hogy már csak egy utcára vagyok a lakástól.

Már valahol a második hot-dognál járok, mikor egy halk nyikkantást hallok a szomszédos sikátor felől. Mikor oda nézek, egy kövön ülő lányt pillantok meg, aki magába roskadva ül a hideg, koszos talajon. A kaja fele elfogyott, így ezt már csak nem nyújtom oda neki, még akkor sem, ha elnézve őt, ezt is simán benyomná, és visszalépek a hot-dogoshoz és kérek még hármat. Kifizetem, és a sikátorba megyek, ahol a lány már javában a kukában turkál. Egy pillanatra megtorpanok, mert nem akarom elhinni, amit látok, ez még Gotham-hez képest is morbid.
- Hé! Hoztam jobbat, ha esetleg ott nem találnál semmit. - szólok oda a lánynak, remélve, hogy nem ijesztem meg, és ebben a mondatban némi humor is érezhető, amivel remélem nem rettentem el őt.

A lány megijed, és ezzel az arccal is fordul felém. Nem látom tisztán a rossz fényviszonyok miatt, de nem lehet a legjobb formában, ha a kukában turkálta. Márpedig Gotham-ben csak egy dolog miatt szoktak a kukában turkálni. Illetve kettő, az egyik egy hulla, bár ezt kötve hiszem a lányról, a másik pedig étel.
- Hát persze. - jegyzem meg a kulcs dologra. Nem ma jöttem le a falvédőről. A lány félve körbe tekint, majd lassan bátorkodom még egy lépést tenni felé.
- Nem minden mocskos Gotham-ban. - mondom neki halkan, majd felé nyújtom az egyik "szendvics"-et.
- Kevin vagyok. - tálalom a hot-dog mellé, remélve, hogy növelem a bizalmát ezzel.

A lány még tétovázik kicsit, de végül feladja a harcot, és elemeli az egyik hot-dogt.
- Egyél csak. - mondom, és én is befejezem a megkezdett falatot. Lecsapom a kuka tetejét, majd egy mozdulattal a tetejére huppanok, és ráülök.
- A kulcsodat, mi? - kérdezem viccesen gúnyolódva, mert ahogy a kaját falja, úgy néz ki, mint aki egy éve nem evett.
- Hazafelé tartottam. Két napja a rendőrségen ülök a papírok fölött. - mondom neki, bár fogalmam sincs, miért veszem ilyen könnyen a dolgot, és miért mondom el neki. Biztos nem tud vele mit kezdeni, és kisebb baja is nagyobb ennél.

A lány olyan gyorsan burkolja be a hot-dogot, hogy olyat én még nem láttam. Kicsit mintha ideges és feszült lenne.
- Van néhány levetett holmi a lakásban. Az árváknak ment volna, de ha eggyel kevesebb jut el, az sem gond. - teszek rejtett utalást, hogy lecserélheti a piszkos, és nem épp az időjárásnak megfelelő ruháit.
- Még választani is tudsz. Azt hiszem. - mondom, majd felé nyújtok még egy hot-dogot, arcomon pedig kérdő tekintet: "Kérsz még?"
- Kevin Chase, a Gyors Reagálású Erők hadnagya, szolgálatára. - bólintok neki előkelően, ahogy kell, mikor a rendőri hivatásról kérdez.

Látszólag kicsit ódzkodik, majd végül elutasítja a hot-dogot. Csak tudnám miért vettem akkor ennyit? Végülis mindegy, el fog fogyni, mert én tuti beburkolom mindet. Lepattanok a kuka tetejéről, hogy elindulhassunk.
- Erre tessék. - mutatom neki az irányt, majd kiengedem. Ha megindul, követem, ha nem, akkor előre megyek.
- És miket szoktál rajzolni? - tizenhat, tizennyolc éves körüli lehet, de mintha visszamaradott lenne, vagy ilyesmi. Kicsit furcsa.

A lány felettéb furcsa, és mikor kiérünk a sikátorból, a sérült száját észre veszem.
- Ezzel meg mi történt? - teszem fel a kérdést. Piszkos arcán kicsit elgondolkodom.
- Szerintem jobban teszed, ha le is fürdesz. - jegyzem meg neki, aztán ráhagyom a döntést, nem akarok rátukmálni semmit, amit nem akarhat.
- Azok érdekesek. Van mosti tt nálad pár? - kérdezem édeklődve, és egyre jobban érdekelne a lány története. Túlságosan megviseltnek látszik ahhoz, hogy átlagos gotham-i gyerek legyen.

Elég...fura lányka. Bár tizenhat körül lehet, mégis úgy viselkedik, mint egy négy éves.
- Aha. -a hagytam rá a hintás dolgot, de valahogy éreztem, hogy sántít a dolog. A rendőrségnél már régen megtanultam kiszűrni a hazugságokat, és felismerni a jeleket, de annyiban hagytam a dolgot. Ha nem akarja elmondani, nem mondja el, és ha erőltetem, csak rosszabb lesz.
- Szeretsz vagy sem, ilyen koszosan akkor sem maradhatsz. - mondtam neki, hiába néz durcásan. Próbált hatni rám, de lepergett rólam. Túl sok ilyet, vagy ehhez hasonló láttam már.
- Öhm...segítsek? - teszem fel félve a kérdést. A lány távolságtartó, nem tudom mennyire fogja engedni a közeledést, mégha az jószándékú is.

Unalom, egyenlő kín. Álmok birodalmának végetelen labirintusai után az élet utcáin kell szlalomozni, s áldozatokra lesni...
Lupin, Holdfejűként ült egy sikátorban, mozdulataival a Gondolkodó ember nevű szobrot utánozva, mikor elhaladt előtte az az ártalmatlannak tűnő párocska. Normális esetben nem érdekelte volna a dolog, ám a kislányból áradó különös aura felkelltette a figyelmét.
Foggalma sem volt miért, de egyszerűen mozgásra bírta lábait, s  mint az árnyák suhant mögöttük.
Nem volt benne rossz szándék, csupán puszta kíváncsiság, s szinte föl se fogta hogyan,  már mögöttük volt, s együtt nézte a kislány rajzát a fekete alakkal.

- NA tetszik? - kérdezte a kislány, s Lupin élvezettel adott hangot véeményének.

- Hát nem egy Rembrant, mondjuk ő főleg rézkarcokban utazott. - azzal kivette a lány kezéből a rajzot, s közelebbről is szemügyre vette. - A színek gyengék, a kompozíció egyszerűen felesleges. Viszont tartalmilag elvont, egyedi. Összegészében elég felejthető alkotás, de egy kis gyakorlással, talán tudsz még valami kevésbé felejthetőt alkotni.

A lány és a fekete döbbenten figyelték ezt a rövid közjátékot, ami hitükkel ellentétben, még nem ért véget...

- Oh, de milyen faragatlan is vagyok. - azzal meghajolt, miközben leemeli kalapját. - Mint ahogy a fejem alapján már biztosan rájöttek, én vagyok a Holdfejű.

Azzal széles vigyorral az arcán, a férfiról tudomást se véve a lányhoz lépett, lágyan megfogta a kezét, a szájához emelte, s megcsókolta.

- S önben kit tisztelhetek, ifj hölgy?

Még mielőtt válaszolhattam volna, egy alak jelent meg szinte a semmiből és rögtön neki kezdett elég furcsa hangnemben elemzést készíteni a lány rajzáról. Végig hallgattam a szájmenését, és csak kérdőn tekintettem a férfira. Már ha az volt egyáltalán. Ilyen fejjel az ember bármi lehet. És Gotham-ben semmi sem az, aminek látszik. Végül rájött, hogy faragatlan volt, és színpadi eleganciával hajolt meg, és mutatkozott be, majd mintha ott se lenné a lányra irányult a figyelme. Mikor befejezte, kicsit közbevágtam.
- És maga mégis mit akar ettől a szegény lánytól? - tettem fel a kérdést, a lányt pedig lassan megpróbáltam magam mögé tolni, hogy fedezékben legyen.

A holdfejű lassan elvigyorodott s Kevinről még mindig alig véve tudomást, Lupin még mélyebben meghajolt Airie előt miözben visszaadta neki a rajzot, mintha csak a világ legnagyobb értékét adta volna vissza.

- Elnézést kérek korábbi faragatlanságomért, királynőm! - ekkor az ingujjából elővarázsolt egy a szívárvány minen színében játszó nyalókát, s a lány kezébe nyomta- Bocsánatkérésem jelenként remélem elfogadja...

Ekkor először felnézett a férfira, ki látszólag védte a lányt, s barátséágosan kézfogásra emelte a kezét:

- Üdvözlöm önt is Mr...

Érdeklődve figyelem a nem midnannapi jelenetet. Mikor végre ráébred, hogy nem csak ketten vannak, már nyújtja is a jobb kezét, de nekem valami nem tetszik ebben az emberben. Régóta szolgálok már a gotham-i rendőrségnél, már jó ideje kialakult valami bennem, és ha azt állítom, hogy nem tetszik a dolog, akkor ott tényleg sz@r van a palacsintában.
- Kevin. - válaszolom kurtán. Ennyit elgé ha tud, már ezt is soknak tartom, de az illem megkövetelte. A kézfogást viszont inkább kihagyom, biztos, ami biztos alapon.
- Szóval, mi járatban erre? Még nem igazán láttam itt. - kérdezem ismét a férfitól.

Lupin szomorkás mosolyt csalt önnön arcára, majd a nyalókát Kevin zsebébe csúsztatva megszólalt.

- Akkor majd te odadod a királynőnek...

Azzal ismét meghajolt, ám most még mélyebben mint eddig bármikor

- Úgy érzem, ifjú hölgy a jövőben még igen sok mesét lejátszunk együtt... Sok sok vicces kaland vár még ránk...

Ekkor hirtelen fölállt s Kevin szemébe nézett...

- A mi sorsunkast is össze fogja kötni valami, érzem... - Ekkor hirtelen hangnemet váltott s kisugárzásába annyi szeretet és kedvesség vegyült rögtön, mint egy aranyos kabalába. - Amúgy épp aludtam a kukák között mikor megláttam a rajzot és mivel nagy műkedvelő vagyok, egyszerűen kötelességemnek éreztem meglesni eme ifjú tehetségnek a munkáját. És ti merre tartotok? Művészetek ifjú királynője az ő nyúl hercegével s fekete lovagjával?