DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Yesterday at 5:38 pm by Demolition Captain

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Park környéki lakónegyed

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Vas. Szept. 08, 2013 12:05 pm

Még azért érzékelem, hogy az agyaros nagyon erősködik, de nem törődök vele, rögtön hátat fordítok és elindulok. Ha verekedni akar akkor az első ütés után meghalok és majd később visszatérek, gondolom elég nagy meglepetésére, de számomra mindegy, ha meg nem vette a szívére nem fog utánam jönni. Végül terv szerint egy nagy felkiáltással bevetem magam az erdőbe és lassan kúszni kezdek az aljnövényzetben. Mintha valamilyen lény ragadott volna el.
~ Végre megszabadultam tőlük... te jó ég... hogy sikítanak. Na jó, ez vicces volt, de duplázzunk rá.
Próbálom leküzdeni a pánik szerű torokszorongató érzést, amit a hely vált ki. Néhány percig még várok a fűben hasalva, majd erőt veszek magamon. Kitámasztok és ha nem akadályoz semmi akkor gyorsan fel lököm magam két lábra, majd hátra táncolok pár lépést, vissza a többiek látómezejébe.
- Ja, nem, mégse... elnézést.
Közlöm mosolyogva, egyre jobban kezdem élvezni a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
avatar

Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Kedd Szept. 10, 2013 5:53 pm

Már épp utána szóltam volna, mikor a bózotosból valami elkapta a fickót, és berántotta magával, vagy magához.
- Úgy kell neked. - jegyzem meg csak úgy magamnak, nem törődök vele, ki hallja, és ki nem. A csapat néhány tagja halkan fel-felsikkant, mikor a szemük előtt lejátszódik a jelenet, és ezt követően furcsa, szorongató érzés lesz urrá szinte mindenkine. Torokszorító érzés, mely a pánik közepette nem épp a legjobb megoldás. A tőlem telhető legjobb módon próbálom leküzdeni ezt, talán sikerül, talán nem, de az biztos, hogy az esettől elfelé kellene távolodnom. Itt már nincsen csapat. Ahogy erőm - és ha még tart a torokszorító érzés - engedi, inkább magam veszem kezembe a további sorsom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devon Artheis
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Jun. 03.
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Pént. Szept. 13, 2013 11:45 pm

Hihetelen, hogy ebben a helyzetben is képesek voltak összekapni az emberek. Egy különös fejű fickó lép előre, hogy megrúházza a nagypofájú fickót, aminek külön örültem volna, de elrohant mire odaért a fickó. Aztán a hirtelen eltűnése mindekiben iszonyítos pánikot keltett. Majdnem összerogytam a rámnehezedő félelem és pánik súlya alatt. A szívem iszonyatosan vert, izzadtam mint egy ló majdnem elfutottam én is azzal a pár emberrel, aki elmenekült. A pánikot kordában lehet tartani és én azt teszem.

Erőt gyűjtök magamban a sötétségtől. A mágia jelenléte nyugtatóan hat rám. Bár sokkal nehezebb összegyűjtenem az erőt azért sikerült annyit elérnem, hogy csökkent a félemem egy mérségelhető szintre. Vettem pár nagy levegőt majd odafordultam a szőke nőhoz, aki még mindig ott állt a félelmtől bénultam. Bár az előbb kiderült, hogy nincs oda értünk és akkor is megfogtam a karját és megráztam, hogy magához térjen.
- Héé figylej ide. Szedd össze magad és mutasd az utat különben mindenki elrohan és biztos, hogy mind itt halunk meg. Majd eleresztem a karját és várom, hogy magához térjen és válaszoljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 25
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szomb. Szept. 14, 2013 8:12 pm

A tudat, mint mennykő csapódik elméjébe, s a félelem jeges markai zilálták lelkét. Valahol azonban, lelkének mélyén egy lágy érzés tört fel, mely lecsitítja zakatoló szívét.
Nem láthatja előre a dolgokat, nem segíthet társain, egyetlen esélye ha előremegy, s a többivel nem foglalkozva, lelkiismeretét megszüntetve saját érdekeit képviseli. Érezte, hogy démona egyetért döntésével, majd a többiektől egyre távolabbra ugrált a fákon, óvatosan kémelve mindenre a szélrózsa minden irányába...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Kedd Szept. 17, 2013 8:03 am

//Bocsánat a lassú írás miatt, de dicséretet is érdemel a csapat szép megoldások, még szebb lelki vívódsás.//

Nagypofájú alak kissé porosabban de feltűnik a bozót kellős közepén, és újra csak a csapat szeme előtt van, de úgy látszik a tervei már nem úgy alakulnak mint eddig. Látják őt, de már nem nagyon érdekli senkit. Aki eddig menekülni akart, az továbbra is azt teszi, és a szép számú csapat alig tíz emberre csökken.
Azok a kevesek kik itt maradtak, a szószóló szőke lány (biztos én írtam rosszul, de olyan 13-15 éves körül van) na meg az őt szorongató, és lelket öntő férfi köré sereglenek. A pár erélyes szó segít nekik hogy összeszedjék magukat, és most már meg tudják emberelni magukat annyira, hogy ne csak az érzelmeik vezessék őket.
- Most már jól vagyok köszönöm. De hát olyan kevesen maradtunk… - Hüppög egy keveset, majd újra összeszedi magát. - Rendben van, akkor induljunk el, de senki se maradjon le. Félelmetes ez a hely. - Ezzel egyik irányba mutat, amerre előbb is menni akartak, míg csak a férfi el nem tűnt a szemük elől. Csak egy megrovó pillantást küld felé, de élre állva, és remélve hogy lelki segítő társa is mellette áll irányítja a csapatot.
Varacskos disznónak kinéző alak, ha akarja követheti a többieket, de mehet magányos farkasként is, rajta áll a dolog. Követheti nem látott társa példáját, és elindulhat saját útján. Emlegetett fáról-fára ugráló alak, két-három vetődés után el is veszti a szeme elől társait. Az erdő csendes, és még a város zajai is alig hallatszanak el idáig. Nem úgy mint a fények, hívogatóan csalogatnak. A cél megvan, már csak az irányt kell jól eltalálni, merre is érheti el azt.


_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Pént. Szept. 20, 2013 7:38 pm

Másodjára is belépek a képbe, de elmarad a hatás, pedig a kontrázás szokott jobban sikerülni, már ha a közönség érti az árnyalt humort is, főleg ha fekete. A szúrós tekintetre nem reagálok, túl szép a lány, ahhoz, hogy felvegyem amit mond, csak lazán megindulok az ellentétes irányba.
~ Ha már mindenki ki akar jutni, akkor én megyek be az erdőben, nincs olyan ami veszélyt jelenthetne a hatalmas Lev Hudson-ra nem félek semmitől, mert minden a lábaim előtt hever. Csak elengedem magam, és teszek egy sétát. Addig a többiek menekülhetnek a mumusok elől. Jó program.
Élvezem az esti erdő hangulatát, néha egy-két zajra oda kapom a fejem és figyelem, hogy milyen különleges állatot látok meg. De annyira azért nem érdekel ez az egész, és nem is erőltetem, csak haladok tovább. Természetesen néhány perc után megunom az egészet ezért egy kis party "zene" is kell. Részegen viccesebb rá ugrálni, de most önmagában is megteszi.
- Sad to leave it all behind. We'll be coming back for you one day... we'll be coming back for you one day...
Nem fogom vissza magam, ennek csak így van hangulata, nem baj ha az erdő másik oldalán lévők is hallják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 25
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szomb. Szept. 21, 2013 11:08 pm

A távolból egyre halkuló dallam hallatszik, ám a lányt ez se érdekli. Egyre óvatosabban halad előre, minden irányba kémelve, még a fákat is ellenőrizve, hogy hova lép. Hallása kiterjeszti érzékelését, s már a legkisebb neszt is könnyedén érzékeli.
Hirtelen apró fénypontokat lát a távolban, ám nem bízik a vakszerencsében, s még óvatosabban, jelenlétét minél inkább elrejtve halad újdonsült célja felé..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szer. Szept. 25, 2013 6:32 am

//Szép dallamos hangulatkeltés, csak a Black Eyed Peas-től az I Gotta Feeling, lett volna még egyel jobb :DAki nem írt annak késést számolok fel.//

A csapat jobban fel sem tudott volna bomlani jobban. A kicsiny csapat eltűnik egyik irányba a fák között, és már nem is láthatja őket senki, csak a fojtott pusmogásokat, amikkel egymást próbálják meg bátorítani, nem túl sok sikerrel.
Lev elindul maga az erdőben, távolban még lát egy „társát” aki ugyanúgy próbál eltűnni a csapatból mert azt hiszi sokkal biztonságosabb egyedül. Úgy hat-hét fányira van egy lankásabb talajviszonyokkal borított helyszínen. Még nem vett észre, de az biztos, hogy piszkosul be van rezelve, abból ítélve amennyire összehúzta magát, és próbál mindenre odafigyelni több kevesebb sikerrel. Emellett a másik irányba egy kivilágított csapást vehetsz észre, nem éppen kövezett, de a célnak megfelelhet. A fényt gyéren elszórt lámpák adják, ezzel csökkentve a bokatörés esélyét.
Fákon haladó démon sokáig ugrálgat, míg felfedezhet egy fa tövében üldögélő alakot. Ismerős lehet, mert együtt voltak Méregcsók csoportjában. Fának támasztott háttal, ül a földön, fejét szinte a térdei közé veszi, és talán alszik, vagy csak próbálja legyőzni a mindenki számára érezhető rettegést. Ettől eltekintve, a távolban komolyabb hangzavarra lehet figyelmes. Valaki küzd valamivel, mintha harc hangjai lennének, de elég furcsa és eltorzult módon.

_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 25
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Csüt. Szept. 26, 2013 1:29 am

A sötét erdő egyre félelmetesebb és baljóslatúbb, s az kinek szinte minden ismeretlen, minden új, csak még idegesebben néz széjjel a világban. Óvatosan kémlel körbe, csapdát sejtve, mielőtt közelebb megy körbejárja a környező fákat, hallgatja a levelek rezdülését a fák susogását, mind felfele, mind lefele keresve az esetleges csapdát figyelő ellenségeket. Amennyiben tiszta a terep, lassú, mindenre odafigyelő tekintettel és szimattal, közelebbről is szemügyre veszi a testet, s miután megbizonyosodik, hogy a test érintése sem jár veszéllyel, azonnali hátrálásra, vagy támadásra készen, alaposan átkutatja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
avatar

Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Csüt. Szept. 26, 2013 5:31 pm

//Bocsánat a késésért, teljesen kiment a fejemből, több ilyen nem lesz ._. //

Látva, ahogy mindenki feloszlik, én is jobbnak látom, ha inkább magam intézem a dolgaim. Ahogy a mondás is tartja: "Ha valamit meg akarsz csinálni, és jól akarod csinálni, akkor csináld magad!" Egy ideig futva indulok el, úgyis sokkal jobban bírom mint az átlag emberek, sőt, megköckáztatom, hogy az olimpikonoknál is jobbna. Egy kényelmes tempóra beállva, szemem folyamatosna fürkészi a növényzetet, hogy ne érhessen meglepetés. Az ösztönömet követem, ami remélhetőleg kifelé vezet, és nem még beljebb a parkból. Épp ideje lenne végre itt hagyni ezt e helyet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devon Artheis
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Jun. 03.
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Csüt. Szept. 26, 2013 10:33 pm

Úgy látszik a lánynak mondott bátorító szavaim a többeikre is hatottak. Lassan elindultunk az ösvény felé, amit a fiatal lány mutatott mielőtt ez az egész közjáték lezajlott. Láthatóan megcsappant a létszámunk. Sokan a saját erőből próbálna meg kitalálni. Nem mondom csábító volt a gondolat nekem is hiszen mindig egyedül dolgoztam, de látva ezeket az embereket, akik közt sok gyerek és öreg is volt nem hagyhattam őket sorsukra. Sok idő után egy kis reméyn csillant meg a szemükben még, ha csak egy pillanatra is. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, de kicsiny csapatunk elindult az ismeretlenbe keresve a parkból vezető kiutat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Pént. Szept. 27, 2013 11:16 pm

Az este remek, érzem a hangulatot, már csak villódzó fények, mély basszus, és ritmusra ugráló embertömeg kellene. Helyette van szépen kivilágított park rész és egy a sötétben haladó alak. Lehalkítom a zenét, sietősre veszem a lépteim. Nem az ösvényen haladok tovább, hanem az ismeretlen után megyek. Elkapott a hangulat és másokat is be akarok vonni.
~ Mást is be kellene vonni. Most nagyon elkapott a feeling, de még egy olyan hatalmas istennek, mint nekem, is kell egy átmeneti társ. Csak, hogy meglegyen a péntek esti hangulat. Tonight. We are drinking from the bottle. Tütütütütűűűtüütűűűtütüűűű.
Mire észbe kapok kezem már a levegőben van és a ritmust üti, miközben fejemmel biccentgetek. Gyors léptekkel, de nagyon halkan, szinte lopakodva megyek az alak után. Ha beérem akkor hirtelen és hangosan, lendületesen szólítom meg.
- Hé srác! Helyzet?
Még talán egy kicsit meg is bököm a vállát, hogy rám figyeljen. Nem tudom miért de most nagyon átérzem az egészet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szer. Okt. 02, 2013 4:44 pm

A féldémon semmi veszélyeset nem lát, ám a szívében a kétségbeesés vert tanyát. Valami nincs rendben ezzel az erdővel, sokat változtatott a természet anya Méregcsók is rajta, de annak a nyomainak is már rég el kellett volna tűnnie. Ám ez most teljesen más, túlságosan emberi, túlságosan szívbe markoló, ahogy előtte van a halott.
Ott van a fa tövében, és meg sem mozdul. Ahogy mindenre figyelve átkutatod semmi különöset nem találsz, csak mindennapi holmikat amiket használtatok. Ruha, táska, különféle ételek benne, és egy kés, amit a kezében szorongatott. Ám ez nem segített rajta, egyáltalán. Ahogy a feje alá tekintesz meglátsz egy erőteljes vágást a nyaknál. Alvadt vérzuhatag kezdőpontja, az egész testet elárassza. Csak egy kicsit kell megmozdítanod, hogy lásd szörnyű halálának igazi okát. A vágás a fejet majdnem elválasztotta a nyaktól, az arc szörnyű grimaszba fagyva, halálának utolsó pillanatát megörökítve. Egy fiatal nő, ha jól emlékszel Liz volt a neve. Aranyaszőke haja érintetlen, csak testéről folyik le a gusztustalan vérzuhatag. Teljesen ragacsosa, és szinte mozdíthatatlanná téve őt.
Varacskos disznó emberünk, saját maga indul el útján. És igaz a sötétben nem lát túl jól, de könnyen veszi az akadályokat. Vastag bakancsa igaz megkopott, de még így sem okoz túl nagy nehézséget a nehéz talajon járni-kelni vele. Minden egyes lépésnél szörnyű dologra számít, ám ez csak egy éjszaka. Titkokat rejtő éjszaka.
Alig teszel meg ötven métert mikor fanyar szag üti meg az orrodat, a szél járásából tudod merről kell jönnie, ám mielőtt még egyet lépnél újabb szagmintára lelsz, majd még egyre, és mintha csak a világ esküdne össze ellened, még tizenhárom hasonló szagot fedezel fel a közeledben. Gondolkodnod kell hogy mi is lehet az, de végül rá kell jönnöd. A természet lágy ölén, az ilyen illat nem mindennapi. A vér szaga ez, beleivódva a természetbe. A közelben tizenhárom különböző forrása van, a fele előled jön, elég közel egymáshoz, másik négy tőled balra azok is elég közel, míg végül a maradék tőled jobbra elég távol egymástól.
Kis csapat eléggé összebújva halad lassan előre. A legapróbb neszre is kis sikongatás felel. A bátorítás jól működött, de nem fog kitartani elég ideig. Az utolsó fákat is elhagyjátok, és elég széles tisztás terül el szemetek előtt. Az út a tisztás közepén van, és így már talán az erdő sem félelmetes annyira. A távolban már meg is látjátok az első villanypóznát, gyenge fénye megvilágít egy alakot aki ott áll a lámpa alatt, de nem tesz semmit .
Az emberek nem akarnak a szemüknek hinni. Mit kereshet egy ilyen éjjelen egy ember a park kellős közepén. Vannak kik félnek tőle, és tőle minél messzebb akarnak menni. Az út két felé visz, erre megvan minden lehetőségetek. De vannak olyanok akik rettegő társatoknak gondolja, és azonnal a csoport tagjává akarják tenni. Az út előttetek, tiszta és nyílt, nincs is jobb hely a menekülésre. A szőke lány inkább oda akarna menni, de még várja a csapat döntését.
Lev villámként közelíti meg az alakot. A férfi mert férfiről van szó, nem veszi észre az utolsó pillanatig a dolgot. Majd mikor megbököd az oldalát, és hozzá szólsz, még mindig nem akarja elhinni a dolgot. Lassan hátrafordul, a szemében a legmélyebb rémületet látja. Szinte önkívületi állapotban leledzik. Csiga gyorsasággal fordul meg, mintha nem akarna elijeszteni, vagy saját démonai kísértenék.
A szája méretéhez képest legalább kétszeresére nyílik, és mielőtt bármit is tehetnél, vagy bármit is akarnál tenni. Artikulálatlan, embertelen sikoly hagyja el. Hosszú elnyújtott, akár egy megveszett állat hangja. Nem számolod a másodperceket, de már egypár eltelt, és még mindig nem hagyja abba.
Az állatias sikoly az egész parkot betölti, a párás levegőt, a megfelelő szélviszonyok, vagy csak a istenek játékos kedvének köszönhetően az utolsó emberig, vagy majdnem emberig elhallatszik a hang. Egy meggyötört lélek hangja, aki kiadja minden rettegését magából, hogy utána a világ minden fájdalma rászakadjon.

_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
avatar

Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Csüt. Okt. 03, 2013 10:29 pm

Sikerül nagyjából ötven métert megtenni, majd furcsa szag üti meg az orrom. A szél tökéletesen mutatja az irányt, ám ahogy pár lépést teszek, újabb szagot kapok, majd folyamatosan újabbat és újabbat, mintha az anyatermészet egy igen morbid játékot űzne velem. A baj csak az, hogy ez nem a természet szaga. Sokkal inkább egy idegen, mely a természetbe ivódott, szinte már beleégett, ez pedig nem volt más, csak a vér szag. Tizenhárom szagot számolok a legkülönbözőbb irányokból. Gondolkodni kezdek, hogy mi lenne a legjobb megoldás, végül elhatározom magam: a legjobb megoldás, ha a forrásához megyek. Ha valaki ölt, és úgy ott hagyta a testet, vagy legalábbis a vérét, biztos, hogy nem lesz már ott, különben igen gyorsan lelepleződne. Beállok abba az irányba, ahonnan a legsűrűbben érzem a szagok tömörülését, és abba az irányba megyek tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 25
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Pént. Okt. 04, 2013 7:22 pm

Idegesség fogta el a holtest látványától, ezért gyorsan felmarkolja a kést, ki tudja mire lehet még jó, majd visszaugrik a fára s a korábbi fényes pontok irányába néz. Az idegesség miatt még óvatosabban halad a horrorisztikussá váló erdőben, ám a lány bízik magában s lelkének társában, ezért ugyan továbbra is figyelve mindenre, körültekintő mozdulatokkal halad a fények felé...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szomb. Okt. 05, 2013 1:54 pm

Gyorsan utolérem a férfit, de amikor hozzáérek, halálosan lassan reagál, alig egy perc alatt megfordul és amikor rám néz akkor valamilyen földöntúli sikolyt hallat. Komolyan, ennyire ijesztő a helkyzet? Mind a két kezemet tenyérrel felfelé felemelem, majd hátrébb lépek egy lépést. Meglepő, hogy a srác még mindig nem hagyja abba a sikítozást, pedig már látja, hogy ki vagyok.
- Elég lesz, azért ennyire nem érhetett váratlanul srác. Szedd már össze magad...
Mondom neki szokásos laza stílusomba, majd hátranézek kétszer is, hogy lássam, hogy van-e valami a hátam mögött, akármi amitől ennyire megijedt a férfi. Egyre furcsább ez az éjszaka. Ha nincs semmi a hátam mögött és sikoly még mindig tart lendületből pofon vágom a férfit. Majd a szemébe nézek határozottan és lassan bólogatni kezdek, megerősítve ezzel a tényt, amit mondok.
- Megyünk inni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Pént. Okt. 11, 2013 10:39 am

//A késéseket felírtam, még a sajátomat is Very Happy//

Holttesteket pillantasz meg mindenfelé. Szinte nem is lehet megállapítani hány is van, mert annyira össze lettek trancsírozva, hogy már az ember nem éppen a legmegfelelőbb szó rá. Valami szörnyen éles szerszámmal sikerült ezt okozni, és sok munkát fektethetett bele a pszichopata ki megalkotta ezt a kollázst.
Ahogy közelebb megy a varacskos disznó valami mást is megérez, valami sokkal borzalmasabbat mint a hullák kipárolgása ezen a hajnali órán. A hullák valamilyen ocsmány formában vannak megalkotva, és ahogy csak egy lépést is tesz közelükbe a testek megmozdulnak.
A kés ott csillog az éjszakában, a féliglefejezett hulla nem veszélyes, legalábbis nem annak tűnik. Démoni lányunk csak a fegyvert látja, mi segítheti életét, és érte nyúl. Az utolsó pillanatig úgy néz ki minden rendben lesz. Már éppen felállni készül, mikor a hulla megmozdul.
Sikoltó őrült nem hagyja abba. Az egész vidék a saját hangjától zeng. A szó elszáll, sőt nem is nagyon hallatszik a hangzavarban, így hát a testi erőszak kerül felszínre. Egyetlen pofon úgy szakítja meg a hangot, mintha egy markoló adta volna. A férfi rád néz, felfedezi benned a sorstársát.
A szemei elsőnek elfelhősödnek, majd villámcsapásként ér, hogy vér serken belőlük. A férfi újra fel akar ordítani de már nem tud  szájából vért öklendezik fel, és csak egy pillanata van hogy könyörgő pillantást vessen rád. Hasa feldagad, teste eltorzul, és ocsmány luftballonként robban szét.
A kis csapat amellett dönt, hogy csak megnézik az alakot a lámpa alatt, és bár ne tették volna. Ahogy közeledtek felé veszitek észre, hogy az eddig élőnek tűnő már nem is annyira az. Rettentően össze van kaszabolva, szörnyű állapotban van, és hogy ha nem lenne valami beteg módon összedrótozva még csak emberi alakja sem lenne. Csak egy lépéssel mentek túl a biztonságos zónán, de már ez is sok. A holtest az egyik pillanatról a másikra felpuffad, és mielőtt bárki is menekülhetne, felrobban beborítva titeket emberi szervekkel, vérrel, és a rémülettel.
Holtestek mindegyikéből epeszínű sárgás gáz csap a levegőbe. Nincs lehetőségetek nem belélegezni, csak egy szippantás kell hogy pánikroham fogjon el titeket, minek következtében még több jut a tüdőtökbe. Ám megállapodik a ruhátokon, a bőrötökön, és mindenen, csak hogy elhozza rátok a poklot.



//Na mivel eltűnök és én jól fogom érezni magamat, ti annyira ne tegyétek. Házi feladatot kaptok, mint már sejthetitek félelem gázt lélegeztetek be, ennek köszönhetően a legbetegebb, legpánikosabb, legösszehugyozósabb hallucinációk törnek rátok. Aminek nem kevesebb mint egy oldalnak kell lenni, vagy kb annyinak. Úgyhogy itt most adok szabadságot, tessék kihasználni és élni vele.//

_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Vas. Okt. 13, 2013 4:28 pm

Végül fel kell pofoznom ahhoz a tagot, hogy észhez térjen és végre abba hagyja az őrült sikítozást, ahogy látom fel is ismer végre. Nagy lendülettel vetném bele magam ismét az erdőbe, hogy terv szerint az új társammal menjünk valami normális esti szórakozóhelyet találni, de ekkor megint történik valami. A srác testéből vér kezd el ömleni, majd felfújódik és felrobban. Utolsó pillanatban még becsukom a szemem, majd a robbanás után pár másodpercig csak felemelt jobb kézzel állok, mintha még mondani akartam volna valamit.
- Jól vagyok. - jelentem ki.
Kezemmel letörlöm a szememről a véres masszát, majd a testem többi részéről is elkezdem lassan letisztítani a mocskot.
~ Ezt nem hiszem el. Ez nem lehet igaz, csak valami rossz átverés, biztos megint a Respawn-osok akarnak viccesek lenni.
Kitárt karokkal körbe fordulok, majd az egyik kezemről elkezdem lenyalni a vörös folyadékot és a darabokat amik rajta vannak. Hangosan kiálltak az erdőbe.
- Ismerem az összes filmes trükköt, nem tudjátok átverni Lev Hudsont! Csak cukorszirup, keményítő, színezék és só, hogy vér íze legyen. Semmi különös.
Ennyit az egész félelmetes erdőről, egy nagyon rossz vicc az egész, emberek nem robbannak fel tíz perces sikolyok után az erdő közepén, ez tény, nem fogok bedőlni a trükknek mint a többi idióta. Kicsit idegesen veszem az irányt az erdő felé, amikor valami mozgást látok. A következő pillanatban teljesen lefagyok, csak állok és mereven nézek magam elé. A bokorból két felfegyverzett, teljes páncélos Juggernaut lép elő, és kezd el felém futni.

A gépfegyvereikkel tüzelni kezdenek rám, megállíthatatlanul, ütemesen kezdenek felém menetelni. Amilyen sebességgel csak tudok megfordulok és futni kezdek, miközben hangosan üvöltök. Ez nem lehet igaz, a Juggernautokat nem lehet legyőzni, nem lehet őket megállítani, addig üldözik a célpontot, amíg nem végeznek vele. Velem viszont nem lehet végezni, egész életemben kísérteni fognak. NEM AKAROM! Rohanok ahogy csak tudok, be az erdőbe, át nyolc kisebb éjszakai állaton, nem érdekel, csak futok. Hátra nézek még mindig követnek, kezdek pánikolni, gyorsan bevetem magam az egyik árokba és bekenem magam sárral. Nyugalom. Az egyik a közelembe ér, alig tudom visszatartani a levegőm, nagyon félek, ha most nem mennek el mellettem, nem tudom őket megint lerázni. Hirtelen az egyik felém fordul és lőni kezd. Engem is meglep milyen hihetetlen gyorsasággal lököm magam fel és futok el a két páncélos között. Rohanás közben mindig hátra-hátra nézek, ezért egy lámpa peremének ütközök és arccal előre esek. A fájdalom nem lesz úrrá a félelmen, sőt már csak lassabban tudok mozogni ami még jobban fokozza a remegést és a pánikot. Ahogy felnézek meglátok két reflektort, egy kocsi tart felém. Megmenekültem! Felállok és a kocsi elé megyek, egy szép vörös Ferrari az. Lazán leparkol és Mr. Wayne száll ki belőle.
- Lev kérlek vigyázz a kocsimra amíg vissza nem érek. Köszönöm
- Ne! Neee! Vigyen ki innen! Vigyen ki innen! Mindjárt itt lesznek! Nem hallja! BRUCE!
Rohannék utána, de eltűnik a fák között, még a kulcsot hátra hajítja, amit reflexből elkapok. Meg kell védenem a kocsiját. De el is mehetek a kocsijával... ezaz! Remegő kézzel nyitom ki az ajtót és szállok be, behelyezem a slussz kulcsot de a gép nem indul, második, harmadik próbálkozás. A szívem a torkomban dobog, mindjárt ott lesznek már hallom a lövéseiket. Már itt vannak. Az egyik beveri az ablakot és a páncélos kezével felém nyúl, önkéntelenül is hátrébb húzódok és a lábammal kezdem rugdosni, de elkapja a lábam is. NE! Ekkor hirtelen beindul a Ferrai, fél lábbal a gázra taposok, a kerék kipörög, majd az autó kilő. Nem tudom kormányozni, negyven méter után egy fának csapódok és elvesztem az eszméletem. Lassan tisztul csak ki a kép, minden homályos és a zajok tompák, kiszállok az autóból, össze van törve, orromból szivárog a vér. Valahogy összeszedem magam, már nincsenek itt a Juggernautok, leráztam őket. Nem tudom meddig voltam kiütve, de annyi idő alatt mindenképpen meg kellett volna tenniük azt a távolságot, gyorsak a mocskok. Valami mozgást látok a szemem sarkából, visszanézek de csak egy mókus ugrott a kocsira, pontosabban arra a roncs darabra. Várjunk csak... az nem egy... Az anyósülésen van egy, ott van és lassan kezd magához térni. Megfagy a vér az ereimben, végig ott feküdt mellettem. Érzem ahogy az idegeim feladják a szolgálatot, mind a két kezem a levegőbe emelem majd teljes erőből kezdek üvölteni, miközben futok, menekülök. Végül egy kis betonozott játszótérre érek, ahol minden megváltozik. Hideg lesz, sötét, a föld tele van koponyákkal koponya hegyekkel, mint az ítélet napja után, a játékok elpusztult, halott világ maradványainak tűnnek csak. Körbe nézek, hogy melyik oldalról jönnek, majd az egyik dombon látom, hogy egy fémes bakancs eltapossa az egyik koponyát ami nagy reccsenéssel porrá törik. Lassan remegve végignézek az alakon, megint egy Juggernaut, fémes koponya szerű maszkja egyenesen rám néz, néhány pillanatot vár majd lassan elkezd felém jönni. Az egyik mászókának hátrálok, majd szinte neki tapadok annak, mintha az segítene. A szörny egyik zsebéből elővesz egy kis fiolát és kinyitja azt.
- Meghalsz! Meghalsz! -hörgi gépies hangján
Azonnal felismerem a kis ezüst színű tartályt, ez az az olaj! Ez meg akar ölni! Meg akar ölni, véglegesen! Gyorsan, valami fegyver kell, akármi. Felkapok a földről egy ott hagyott fakardot, majd amilyen gyorsan csak tudok felmászok az egyik fára. Nem tudom hogyan de a kezemben marad néhány koponya. A fa legmagasabb ágáról, annak tetejéről kezdem el dobálni a félelmetes páncélost a koponyákkal és közben hadonászok a fakarddal.
- Engem nem tudsz megölni! Nem engedem! Nem! Engem soha nem fogsz elkapni. Takarodj innen! NEM ÉRTED?! ÉN VAGYOK A HATALMAS LEV HUDSON. ENGEDELMESKEDJ! Miért nem engedelmeskedsz? Miért?!
Nem akarok meghalni, nem így, nem egy juggernaut által. Nem akarom!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
avatar

Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Kedd Okt. 15, 2013 2:04 am

A szagot követve szépen haladok, a lehető leggyorsabban – amennyire az erőm és a növényzet engedi – abba az irányba, amerről legerősebben éreztem a bűzt. A vér szag, nem volt kétség, és ahogy egyre jobban haladtam irányába, annál erősebben éreztem, és annál jobban marta érzékeny orrom belsejét. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez az egész módosulás dolog átokká válik majd. Kikerültem egy épp közeledő fát, ha jobb kedvemben lennék, még talán intettem is volna neki, átugrottam egy kisebb árkot, majd egy bokrot, és már ott is voltam. Olyan hirtelen álltam meg, hogy lábam kis túrásokat halmozott fel maga elé. A földön mindenütt testek hevertek groteszk elrendezésben, mintha a gyilkosuk egy FrankPicasso lenne. Olyan, mint Frankeinstein, aki mint tudjuk Einstein gonosz ikertestvére, ez pedig lehet mondjuk Gonosz-Picasso műve. Lassan körbe jártam a területet és szemügyre vettem a testeket, de egy pillanatra sem vettem le a figyelmem a környezetemről. Félszemmel és füllel figyeltem a legapróbb zajokra, remélve, hogy nem lep meg senki sem. Ahogy elnéztem ezeket a dolgokat egy elég brutális szerszámmal vitték végbe, mert amit az ember itt lát, azok már nem emberi maradványok. Mármint a maga értelmezésében biztos nem. Tudom, hogy Gotham csak úgy szüli magának és magából a különböző idiótákat, elmebetegeket és pszichopatákat, de ez még nekem is sok, el tudom képzelni, hogy a csoport egyes tagjai hogyan reagáltak volna erre a látványra. Nem mondom, hogy közömbösen nézem a széttrancsírozott testeket, mert egyáltalán nem, sőt, éppcsak nem fog el a hányinger, és dobom ki a taccsot. Nagyon koncentrálnom kell, hogy a gyomortartalmam ott is maradjon a helyén, és ezek után valószínű, hogy két hétig még biztos kajára sem nézek. Már körbe értem a tetem halmot, mikor egy újabb szag üti meg az orrom. Ez sokkal durvább, és szúrósabb, mint a vér szaga, mely ide vonzott, de nem ismerem. Sosem éreztem még ilyet, de határozottan a szétmarcangolt testekből árad szerteszét. Megállok egy ponton, és lehajolok, hogy hátha a szag forrása lesz annyira erős, hogy legalább közelebb jutok a megoldáshoz, de semmi. Csak még erősebb, és köhögni, prüszkölni kezdek, annyira bántja az orromat. Fel is állok nyomban, de ekkor olyasmi történik, aminek szerintem nem lett volna szabad. Az egyik kar, amit könyök alatt vágtak le, megmozdul, és lassan, a földbe kapaszkodva, úgy húzva magát előre, felém kezd mászni. Teszek pár lépést hátra, de egy fa törzsének ütközöm, melyet a nagy termetemmel is simán meg tudnék mászni, és kényelmesen elférnék a vastagabb ágain. Hátrapillantok, de a fa ágai abban a pillanatban körém csavarodnak. Mikor visszanézek, már nem csak az az alkar mászik, hanem minden, ami mozogni képes, és lassan, de biztosan, mintha össze akarnának állni valamivé. Valamit alkotni akarnak. Egy eltévelyedett szemgolyó, a látóidegek egy groteszk előnyét kihasználva mászik a kar felé, majd a tenyérre tapad. Egy másik kéz, mely csak csuklóig létezik, megfogja a kart, és felemeli, hogy lásson, és a tenyérben lévő szem tágra nyílva és még tágabb pupillákkal rám mered. Vár valamire, csak nem tudom mire. Halk hörgést hallok, és a fának már nem csak mozgó ágai, hanem arca is van, mely a törzsén kapott helyet, és szúrós, igazi pokoli pillantással méreget. Letöröm a fogva tartó ágakat, szerencsére nem voltak valami erősek, majd eltávolodom, lehetőleg minél messzebb ezektől.
- Hagyjatok! Ne gyertek utánam! – kiáltom rájuk, mire a tenyér-szem páros, még furcsábban néz rám, majd nem sokára hasonló mintára, egy láb is farkasszemet néz velem. Lassan, kimérten távolodom tőlük, ám lábam mintha lyukba, vagy egy gödörbe lépett volna, egyszerűen térdig eltűnik, és elvesztem az egyensúlyom. Egy fej közelít, amiben még ott a gerinc, és kígyó módjára halad felém. Jobb szem nincs a helyén, és az ezt jelképező véres lyuk tátong csupán a helyén. A másik szeme üveges, semmi emberi nincs már benne. Ha eddig nem pánikoltam, vagy csak nem jutott el az agyamig, ez a látvány mindenképp megadta a kellő löketet.
- HAGYJATOK BÉKÉN! MIT AKARTOK TŐLEM? – a gerinc-kígyón pihenő fej nem tágított, csak jött egyre közelebb, és a szája is mintha szóra nyílt volna, de semmi nem jött ki rajta. Beszélni próbált, de nem adatott meg neki a lehetőség, egészen két percig.
- Ne félj tőlünk. Csak játszani akarunk. – mondta, aztán tovább lihegett, mint aki elfáradt valamiben. A lábam valahogy sikerült kirántani a lyukból, amibe belecsúsztam, és ismét odébb álltam, remélve, hogy egyszer csak feladják majd az üldözést, és letesznek rólam. Nem így lett. Ahogy távolodtam a hátam ismét ütközött, de ezúttal egy sokkal puhább valamibe, mint a fa törzse volt. Mikor páni félelemtől vezérelve hátra fordultam nem mást láttam, mint a saját apámat. Fehér köpeny volt rajta, szemüveg és egy orvosi maszk, mint amit a műtéteknél szoktak viselni. Két kezén kesztyű, és a köpenyén még egy kötény is helyet kapott, hasonlatosan a maszkhoz. Két keze könyékig vérben ázott, és lassú léptekkel közeledett felém, bal kezében egy túlméretes injekciós tű kacsintott rám.
- Ne félj, fiam, a fájdalom hamarosan véget ér. – hangja nem az övé volt. A túlvilági zengésbe keveredett némi gurgulázás, mintha épp a vérében fuldokolna. Az árnyékból, nem sokkal mögötte, előlépett anyám is hasonló öltözékben. Apám egy ördögi mosolyt villantott, majd anyám felé fordulva egyszerűen lenyomta a kezét a száján, egészen könyékig. Mostmár értettem mitől lett véres. Pár percig mintha nem történt volna semmi, majd a keze megindult felfelé, és mikor kivette, valamit a kezében tartott: az én apró másomat. Tökéletesen ugyanaz volt, korra, öltözékre, stílusra, csak éppen sokkal kisebb. Egy kicsi én. Apám letette őt a földre, majd kicsit megnoszogatta, hogy induljon. Először felém indult, de valami nem stimmelt vele. Szemeiben valami démoni vibrálást véltem felfedezni, és mikor elmosolyodott, a fogazat éles volt, és csak hegyes fogai voltak, nem úgy, mint az enyém. A gonosz kis teremtmény látványa lesokkolt, és ekkor éreztem meg, hogy valami elkapott. Mikor lenéztem, láttam hogy egy kéz, ami a nem régiben „megismert” fej gerincéhez kapcsolódott. Az üveges tekintettel átitatott arc édesanyám fejévé alakult, majd éles fájdalom hasított a jobb kezembe. Kicsi Én megharapott, és nem sok kellett, hogy ez mozdulattal leharapja a fél kezemet. Nagy nehezen leráztam magamról mindent és mindenkit. A kis másom visszarepült apám karjaiba, de úgy látszik nem volt elégedett valamivel, mert azon nyomban átharapta a torkát, majd kikaparta anyám szemeit, és visszamászott oda, ahonnan jött.
- Ne félj, fiam, hamarosan mind együtt leszünk. – hallottam apám gurgulázó hangját, és beszéde nyomán a torkából „ritmusra” vér bugyogott fel, de nem esett össze, nem halt meg. A világ hirtelen forogni kezdett, és mintha sötétebb lett volna. Minden elmosódott, ami egykoron a környezet alkotó eleme volt, és most nem maradt más a helyén csak egy lepusztult, sivár terület. Mindent homok borított, a fák csonkig égtek, a park letisztult, és a városba is be lehetett látni, de az épületek mindegyike egy negatív jövő arculatát mutatták. Romos házak, leomlott felhőkarcolók, egymásra borult autók, amik a park környékén és a parkba beállva váltak elhagyatottá. Az egyedüli dolgok, amik megmaradtak, az két szülőm, és a rakás emberi csonk, melyek egy groteszk emberré álltak össze, akinek számtalan végtagja és feje adatott meg. A szemei hol itt, hol ott helyezkedtek el, épp ahol helyet találtak maguknak, volt, amelyik lógott, volt amelyik egyáltalán nem talált magának felületet a testén, így csak simán, a földről kémlelt. Körbe forogtam, remélve, hogy vissza tudom hozni a régi környezetet. A park már nem is tűnt olyan veszélyesnek ezek után, és már csak visszavágytam oda. Egyszerűen csak ott akartam lenni, nem pedig itt.
- Ne aggódj fiam, hamarosan mindez véget ér. – észre sem vettem, anyám keze a háta mögé került, és mikor befejezte a mondatot, egy injekciós tű került elő belőle. Határozottan kisebb volt, mint amit apámnál láttam. Anya megnyomta a végét, mintha a levegőbe akarna valamit fecskendezni, majd a tű végét egy barnás színű folyadékszerű dolog hagyta el, mely a levegőben kavargott, addig, míg egészen ki nem került a fecskendőből. Kavargott egy darabig, majd egy groteszk-énné állt össze. Egy morbid alteregóvá, mely habozás nélkül, mégis lassan indult meg felém.
- Nem dacolhatsz vele, fiam. Engedd el magad, add át magad neki. – hallottam ismét apám hangját gurgulázni, de nem tudtam rendesen figyelni rá. A groteszk-én behúzott egyet, amit védeni próbáltam, és míg ő normál sebességen cselekedett, én valamiért lelassultam. Nem úgy, mint mikor a boxoló felek lassabbak a másiknál, hanem mintha egy filmet lelassítottak volna. Nem voltam egy lassú ember, de az eddigi pánikom, és az, hogy van, aki ilyen gyors, egyszerűen leblokkolt, és képtelen voltam cselekedni. Az ütés nyomán úgy repültem el, mint az űrhajósok az űrben, ahol nincs gravitáció. Egy egészséges fa szájába kerültem, aki azon nyomban rá is harapott a friss ételére. Valahogy a földön feküdtem egy harapásnyommal a jobb vállamon, amit nem tudom, hogy hogy szereztem. Mikor a kezemre néztem, az ismét emberi volt. Nyoma sem volt a bundának vagy egyébnek. Végig tapogattam a testem, amin ugyanezt tapasztaltam, ám meztelen voltam. Ott feküdtem a fűben a groteszk ember, és szüleim lábánál. Apám vére csöpögött az arcomra, anyám pedig minduntalan pszichopata mód énekelt a fülembe. Fáztam, és összehúztam magam magzat pózba, remélve, hogy ez bármit is segít, de nem így lett. Csak még jobban fázni kezdtem, nem szoktam hozzá ehhez. Az évek alatt a bunda sokat számított, és most, hogy nincs feladtam. Eleve semmi esélyem nem volt ezek ellen, legyenek bármik is, és jöjjenek bárhonnan is, de most végképp feladtam a cselekvést. Vacogtam, dideregtem, még a fogaim is össze-összecsapódtak. A három alak egyszerre nevetett fel túlvilági hangján, és apámnál ez azzal társult, hogy a felharapott torkából csak még jobban ömlött rám a vére, a groteszk-ember vegyes hangszínei sokkal rosszabbak voltak, anyám pedig mint egy banshee, aminek nyomán a süketség is küszöbön állt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 25
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Pént. Okt. 18, 2013 2:29 pm

Értetlen félelem szállta meg szívét ahogy lassan visszafordult s a holt élettelenül, ám meglepően sebesen rohant felé. C ekkor mély lélegzetet vett, majd démoni mágiájával tűzzel terítette be a lényt, ám az csak jött tovább, miközben megszólalt...

- A pokol tüze nem segít rajtad...

Azzal kezeit széttárva a lángok amik beborították szétterjedtek a szélrózsa minden irányába, meghódítva az erdőt, elpusztítva mindent és mindenkit aki benne van, szabályos kőrt formázva a holt és C között.
A lányba hirtelen csapott a felismerés, reszkető lábakkal térdre rogyott s elhaló, rekedtes hangon, már előre beletörődve sorsába, az elkerülhetetlenre, megszólalt.

- Könyörgöm... Ne...

A lény hirtelen vetette rá magát a lányra, s ezzel együtt a föld megnyílt s az egész parkot elnyelte a mélységes űr. Végtelenségig tartó zuhanás következett, s a féldémont csak úgy körülölelték a semmibe vesző fák, melyek között társai sikolya oly erőteljes, fájdalmas, kínokkal teli volt. Egyre csak zuhantak, a legmélyebb tárnáktól a legsötétebb bugyrokon keresztül, a világ elfeledett démonai között szinte lebegve, ahogy azok egyre közelebb értek ahogy megragadták, s ahogy lecsippentettek egy darabot a húsából, majd még egyet, s még egyet, üvöltött kínjában, s a testéből ömlő vérben alul a démonok legnagyobb urai fürödtek.. A fájdalom kikésztette, megőrjítette ám Celes valahol elméje mélyén megvígasztalta, megsegítette, át a nehezén... Vagy mégse? Recsegés ropogást hallott meg a hihetetlen ordítozások közepette ami Ivy többi zuhanó árvájának utolsó lenyomata volt, s ekkor jött rá, hogy elzsibbadt végtagjait tépik le lassan 10 centis darabokat ráncigálva le tulajdonosukról. Tehetetlenségében csupán dühös tekintetével árulta el érzéseit, melyből ömlő vér vörösre festette egész arcát.
Hirtelen a létező leghatalmasabb fizikai fájdalom járta át amint földet ért, s felszúródott egy különös gonddal kifeszített karóba s ahogy alfelén keresztül felnyársalódott, éles vége a nyakán keresztül a feje búbján jött ki, szétroncsolva mindent mi ép volt a lányba, fejét szinte két darabra törve. Nem halt meg, nem engedték meg neki a halál kegyét, körülötte amerre csak ellátott a végtelenségig csak röhögő démonok kárörvendő kacaja töltötte be a teret, s itatta át a lelket a legirtózatosabb félelemmel, ám  tekintete csupán két alakot figyelt, azt a két alakot kiknek látása legörömtelibb, s legfájdalmasabb volt számára. Celes közömbös arccal ám szemében szadista élvezettel ült egy trónszéken Lucifer balján, míg jobbján Méregcsók kéjes, lágy kacagása közepette lenéző, megvető pillákkal méregette a tehetetlen, csupán az alvilág mágiája által életben tartott lányt.
A hideg felismerés szétzúzta a lelkét s tönkretette a szívét, s minden eddigi fizikai fájdalom eltörpült emellett. Teljesen ledermedt, s arcán csupán egyetlen utolsó könnycsepp futott végig, s ha még lett volna gyomra most a benne keletkező millió csomó hányásra késztette volna. Szíve meghasadt, lelke megszakadt, s amint a kettőt figyelte, valami végleg megtört benne.
Minden ami jó volt, minden amit szeretett csupán ámítás, látszat, egy újabb trükk a démonok kínzásai közül... Reményt adtak neki, életet, majd elvették. Ha lettek volna még hangszálai felüvöltött volna ám tudta, hogy már képtelen rá s ekkor mindenből elege lett, mindenből kifásult, s valami megtört benne végleg... Celes és Ivy még mondtak pár gúnyos szót, a két ember aki valaha is törődést mutattak irányába, ám ez már nem érdekelte, nem is hallotta őket, csupán bámult maga elé katatón állapotban.
A lelke meghalt, s csöndben, fájdalmait többé ki nem mutatva tűrte ahogy a karót végigvigyék a poklon, hogy utána visszahelyezzék arra a helyre, arra a jól ismert helyre ahol minden elkezdődött, a karómező közepére, a többi szerencsétlen közé a végtelenségig...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devon Artheis
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Jun. 03.
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Vas. Okt. 20, 2013 11:19 pm

Egy szép kis tisztásra érünk ki, ahonnan már halványan láthatóvá válnak a város fényei. A kis kompániánk kicsit megkönnyebbül, ahogy a célunk kicsit közelebb került hozzánk. Én elválltam a lánytól, hogy igyak a vízből meg kiszáradt a torkom. Közben megórbálom felidézni az elmúlt pár nap történéseit, de ahogy valami emlék eszmbe jutés megpróbálnám megragadni azonnal kicsúszik ak ezeim közül. Kinyitom a szeme és afolyó vizébe bámulok. Bár elég sötét van és jól látom az arcomat. Megviseltnek látszott, az arcom elnyűttnek. Az elmúlt néhány nap nyilván izzasztó lehetett. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a csapat elindul egy ösvényen át. Egy távoli alak képét veszem észre. Felállok és sietve közelítek a távoli alakhoz. Azonban ahogy közelebb érek egyre rosszabb előérzetem lesz. Néhányan már elég közel vannak hozzá. A sötétben ők nem látják jól a torz, széttrancsírozott testet, amit valaki perverz módon drótozott össze. Nem marad időm szólni a többieknek, ugyanis a test groteszk módon felpuffad majd szétrobban, ezzel egyidőben vér és emberi belsőségek terítik be az embereket. Én elég távol voltam így nem jutott rám maradvány, ám valami furcsa sárga füst is kitört, ami gyorsan terjedt és mire észke kaptam volna már túl késő volt...

Egy esős éjszaka. Egy alig kivilágított étterem hátsó bejárata. A szomszéd épület tettjén figyelem az eseményeket. Az erőm teljében vagyok. Sok mindenre képes voltam, ami elhalványult bennem, de most minden erőm és képességem megvolt. Az egyik leghasznosabb az Auralátás. A név magáért beszél látom az emberek auráját ha erősen koncentrálok. Egy ilyen helyen azonban nem kell sokat fókuszálnom. A sötét és korrupt aurák csak úgy bűzlenek még ilyen távolból is. 2 rivális család találkozik itt éppen. A közös jövő tervezik és a család egyesítését házasság útján. Már egy ideje bementek és most várják a főfogást. Sietnem kell a desszeretet még szeretném elérni. Lemászok a tűzlétrán és felszerelem a hangtompítót a pisztolyokra. Kilövöm a fényforrásokat a közleben, hogy minél nyugodtabban tudjak mozogni. Nincs sok időm, ugyanis a kinti őrök észrevették, hogy valami nem stimmel. Gyorsan odalopózok az első őrhöz és hátulról átkarolom a nyakát majd az előtte lévőt lelövöm. A mellékbejárón 2 fegyveres alak rohan ki, akik vaktában eleresztenek néhány lövést. Pár eltalálja a fedezéknek használt fickót. Holtan már túl nehéz lenne tartani ezért elengedem és az egyik tetoválásommal megidézem a  sötét páncélom, amiről leppatannak a golyók. A másik 2 fickót is kilyuggatom majd behatolok az étterembe. A hirtelen fény miatt eltűnik a páncélom. Nem zavar innentől a fegyvereké a főszerepk. Levettem a hangtompítókat majd egy kiabáló pincérnek behúzok és elveszem a ruháját. Felkapok egy tálcát, amin osztirga és egyéb tengeri herkenytűk vannak majd a vendég tér ajtaja felé közelítek. Az egyik séf azonban odaszól nekem.
- Hé kölyök még nem láttalak téged. Hol van Paul az éjszakás pincér?
- Szegény nagyon kiütötte magát ezért én váltom fel- szóltam oda a séfnek majd megse várva a választ kimentem a vendégek közé.
Az étteremben csak úgy nyüzsögtek a fegyveres maffiózok. Mára az egész éttermet lefoglaták. A család tagok meghitten vacsoráztak éppen. Magabiztosan elindultam az asztaluk felé. Nem néztem az őrök szemébe, nehogy gyanús legyek. Könnyedén elértem az asztalt elvégre ez a házigazda család saját éttermve volt. Nem számítottak támadásra. A tálcát az asztal közepére helyeztem csendben majd megfordultam és elindultam a személyzeti ajtó felé. Mikor elég messze voltam vissza fordultam ránéztem az egyik fegyveresre majd felemeltem a távirányítót és megnyomtam a gombot. A robbanás ereje elsöprő volt. Még engem is meglepett a hatása noha tudtam mire számíthatok, de a lökés hullám a földre tazsított. Ahogy felültem láttam, amint az asztalt helyén egy füstölgő tűzgolyó van és a félééterem is hasonlóan ég. Egy bombát tettem az egyik kis tengeri állatkába. Elég nagy volt, hogy elrejtse az egész töltetet. Néhány pasas próbált magához térni és néhány tűlélőket kerestek. Gyorsan felugrottam és elővettem a két pisztolyom és rövid tűzpárbaj osrán megszabdultam minden szemtanútól. Mint, aki jólvégezte dolgát tovább akartam állni ám akkor hangokat hallottam. Megálltam és halgatóztam. Először azt hittem a tűz ropogása az, de amint megfordultam láttam, hogy egy alak lép ki a tűzből. A szakállas férfi volt az étterem és a házigazda család feje. Szakállát vörös lángok emésztették. Egyik szeme helyén egy nagydarab szilánk volt és több helyen vérzett és a mellkasa horpadt és torzult volt.
- Mit tettél, te velünk? Mit tettél? Légy átkozott és égj el a pokol legmélyebb bugyraiban. Köpte a szavakat majd véres nyál buggynat kis a szájából. Ezután még több alak csoszogott kiatűzből. A díszes társaság tagjai voltak. Mind torzak és égettek, orrfacsaróan büdösek voltak. Egy fiatal férfi és nő lépett elém. LEgalábbis valaha azok voltak.
- Mi egyesítettük volna a családot, de te tönkretetted. szürcsögte a férfi, akinek nem volt meg a bal karja és a jobb lába kivolta csavarodva. A nő azonban ennél is borzalmasabb látvány volt. A fél feje hiányzott és látszott az agyának a megégett darbjai. A melkkasa telejsén véres volt. Nem szólalt meg csak felemelte a kezét, amiben volt valami. Közelebb mentem bár nem tudom mi okból. Nem kellett volna. A kezében egy még megnemszületett embrió volt. Kb 6-7 hónapos volt. Gyönyörű kis baba lehetett volna azonban most egy darab véres és égett húsdarab volt. A nő a lábam elé dobta a testet.  A rémület teljesen átjárta a testem.
- Nem ez nem a valóság. Ez nem így történt. Ti mind meghaltatok és én meg leléptem az étteremből. EZ NEM TÖRTÉNT MEG!- ordítottam a végén.
A kis test a lábam előtt megpuffadt majd cafatokra robbant és sárga füst ört ki belőle. Üvöltöttem....

Egy sötét barlangban tértem magamhoz. A falnak támaszkodva felhúzom magam. Előveszem a pisztolyaimat, hogy biztonságban érezzem magam. Elndulok befelé a barlangba. Különös lila derengés veszi körül a helyet és ez egyfajta bizarr fényt bocsát ki. Nyugtalanytó érzés, azonban a szörcsögő és kattogó hangok még furcsábbak a barlangból. Hirtelen az egyik járatból 2 visító lény ront rám. Beléjük eresztek egy -egy sorozatok, amitől kifekszenek. Közelebb lépek a lényekhez. A szemük le van varva a nyakuk sebes és rettentő büdösek. Valamilyen oknél fogva tovább megyek belejbb. Egy nagy csarnokba érkezek. Alig, hogy belépek hirtelen éles fény vakít meg engem. Minden erőm elszáll és az egész testemben fájdalmat érzek. Térgyre rogyok és teljes erőből üvöltök. Majd hirtelen abbamarad a fény és valaki közeledik felém. Apám volt az. Csendben egyre közelebb jött hozzám. Felálltam és szerettem volna odamenni hozzá, de ahogy lenéztem a lábamat két csápos szörnyeteg fogta közre és odaláncoltak szószerint a földhöz.
- Nagyot csalódtam benned fiam. Te voltál a kiválaszott, aki megkapta a  Sötétség végtelen rejét, ami generációk óta a családunké. De te elvesztegelted ezt az erőt és lassan már kihal belőled ez az erő. Csalódtam benned. Oly nagy elvárásaink voltak nekem és anyádnak. Reménykedtünk, hogy az elvesztésünk megerősít, de te csak elsorvadtál. Nem vagy méltó erre a hatalomra. A szavai jéghideg döfésként értek. Mélyebbre hatoltak, mint bármiylen penge vagy golyó. Megbénultan álltam ott ,ahogy egyre közelebb sétált hozzám. Próbáltam kinyitni a számat és elmondani neki, hogy mennyire hiányoznak és szeretem őket. Hogy elképesztő erőre tettem szert és mindent elkövetek, hogy bosszút álljak bármi áron. Azonba a szavak nem jöttek ki a számon. Ehelyett kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem apám vállát, ám valaki elkapta a kezem. Oldalra néztem és anyám állt előttem. Legalábbis valami, ami az ő alakját öltötte fel. Az arca tejfehér volt és szemei feketét akár a legsötétebb éjszaka.
- Úgy döntöttünk, hogy elvesszük ezt az erőt tőled. Többé nem fog téged solgálni és te se leszel a mi fiunk. Majd hirtelen a kezébe termett egy dárdaszerű tárgy végén egy lámpával. Teljes erővel a mellkaosmba szúrta. A lények még mindig tartottak így nem tudtam eldőlnni. Érztem, ahogy az erőm kiáramlik egyenesen a lámpába, ami fekete és lila színekben derengett. A Sötétséget szívták ki belőlem. Érztem, ahogy egyre gyengébb lesz a jelenléte és az életerőm is távozik vele. Egyre öregebbnek és kétségbe esettnek éreztem magam. Mintha lényem egy részét szakítanák ki belőlem. Amint az utolsó csepp erő is kijött kihúzták belőlem a dárdát és a földre zuhantam. A véres testem felett álltak a szüleim hasonmásai majd egyik- pillanatról a másik átvedlettek egy torz sötét démonná.
- Az enyém vagy Jack Carter, csak is az enyém. Végre megkaptalak téged. Azzal rámvette magát és tehetelnül kiabáltam és ordítottam ,ahogy elkezdte felfalnni a testem és a lekemet egy örökké valóságon keresztül....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Kedd Okt. 29, 2013 6:45 pm

//Gyönyörű megoldások, csak gratulálni tudok. Csak egy kis szabadság kell és máris csodákat műveltek.//

Éles sikolyra ébred mindenki. A sajátotokra, (na meg aki csapatban van az a többiekére is) földön fetrengtek, ki-ki izzadságában, vizeletében, hogy aztán ráébredhessen valami újra megváltozott. A világ visszatér a eredeti beteg, és rémítő alakjába, hogy mellkasotokra nehezedjen az egyedüllét. A lét sirámai, hogy eddig egy rémítő erdőből kellett kijutnotok, de most már tudjátok, valami vadászik rátok, beteg, és groteszk csapdákkal teletűzdelt rengetegben.
A Lev Hudsonre keresztelt alakot most is sötétség, és véres emberi maradványok veszik körül. A világ szinte ugyanolyan, csak a hold mozdult el egy kicsit, ezzel is jelezve, nem csak egy pillanatig volt katatón állapotban. A fák levelei mozognak, a gyenge szellő hatására, egy-egy ág megreccsen a sűrűben, mintha a közelben valaki járna. Ám ez csak feltételezés, a hangok nem egy irányból jönnek, és lehet az is, hogy még csak a drog hatása alatti hallucinációk.
V[b]aracskos szőrébe alvadozó vér, orrába kellemetlen szag ragadt. Talán soha nem is fogja tudni kimosni belőle. A világ felbolydult körülötte, ám ahogy jobban megnézi magát még mindig disznó, ami talán jó, talán rossz, annyi biztos, hogy szaglásának egy időre annyi. Ám többi érzéke, még mindig megvan, és talán csak hatodik érzék, vagy valami ösztönnek köszönheti, de rájön van valaki a közben. Figyeli őt, valahonnan a fák tömegéből, és nem közelít.
[b]A
féldémon a fűben ébred, se fák, se rettenetes akasztófák nincsenek a közelben, csak maga van, na meg a tetem. A világ olyan mint rendesen, vagy legalábbis majdnem olyan. A fák, füvek, maradtak, a holttest is a helyén, még a féldémon sem mozdult túl sokat, ám az egyre erősödő holdfényben egy lassan csoszogó alakot pillanthat meg a távolban. Fején kalap, vékony akár egy csontváz, kezeit maga elé emeli, és a gyenge szellő hörgéshez hasonló hangokat fúj felé.
Végül a kis csapat is összeszedi magát. Egymást akarnák csitítgatni, hogy végre mindenki összeszedhesse magát. De ez nem megy ilyen egyszerűen. A szőke lány, kinek szíve erősnek kellene lenni, vagy legalábbis eddig azt mutatta, még nem tért magához. Az emberek legtöbbje már magánál van, nem úgy mint a lány. Mintha rohama lenne úgy rángatózik teste, és dobálja magát, szemei fennakadtak, szája néma sikolyra nyílt. Szörnyű kínokat élhet át.

_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Kedd Okt. 29, 2013 9:09 pm

Hirtelen felébredek, ahogy lassan kikeveredek a mocsokból, ahol fekszem bevillannak a múlt szilveszter emlékei, hasonló körülmények között kellett összeszednem magam a mosdóban. Megállíthatatlan vagyok, bár bőröm hófehér, ráz a hideg és remegek és nagyon erős hányingerem van.
~ Jó kis flashelés volt, valamilyen nagyon ütős szer lehetett. Nem drogozok, de ebből lehet kellene még szerezni.
Lassan ahogy felemelkedek és szétnézek magam körül, látom, hogy elég sok idő eltelhetett, amíg eszméletlen voltam, mivel a hold helyzete más. Mikor meghallom a zörejeket, újra belém hasít egy pillanatra a félelem.
- Juggernaut? Juggernaut?!
Kérdezem fél szememet behunyva és kicsit hátrébb húzódva, mintha az segítene az álcázásban. Ha nem érkezik semmi válasz és az erdőből sem ront ki egy olyan rohadt páncélos, akkor kihúzom magam és megpróbálom magamról letakarítani a mocskot. Akár sikerül, akár nem a zsebemből előveszek egy stílusos fekete napszemüveget, felrakom és mellé villantok egy ezer karátos mosolyt, miközben arcomról még folyik a vér. Így nem látok semmit, de legalább menőn nézek ki, még így csupa véresen is.
- És most keressük meg a dílert.
És már indulok is meg az erdőbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 25
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szomb. Nov. 02, 2013 4:16 pm

Elméjéről lehullott a sötét fátyol, ám valami megtört benne. Számára óráknak tűntek a másodpercek ahogy feküdt a földön, egyre sötétedő szíve pedig befordult. Még mindig ott a holttest, melyet egyre inkább megvilágított a hold sápadt fénye, s ugyanez a fény egy másik alakot is megvilágított.
A bizalmatlanság immáron örökre beitta magát a lelkébe, s az ismeretlen felé azonnal s értelmetlenül táplált ellenszenv bontakozott ki. Egyetlen ugrással a fák koronáján termett, gondosan figyelve hova lép, s hogy lát e a férfin kívül bármit is a sötétben, hall e valami neszt a közelben. Amennyiben biztonságosnak találta a terepet az alak fölötti ágakon kezdett közlekedni, fürgén némán, mindenre figyelve, majd tekintetét ráfüggesztve, szemügyre vette a hörgő alakot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
avatar

Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   Szer. Nov. 06, 2013 12:13 pm

Éles sikolyra ébredtem. A saját, tulajdon hangom szakította át az éj sötétjét, én pedig a földön fekve, vacogva ébredtem. Mikor megmozdultam a tagjaim mintha kicsit húzódtak volna. Valami rám ragadt. Szemem is kinyílt, és mikot megláttam a kezemet, valamiféle morbid öröm járt át, hogy még mindig a jól megszokott alakomban találtam magam, ám a bundám tele volt alvadt vérrel, és már tudtam, hogy mi az, amitől húzódhattam a mozdulatnál. Lassan, de biztosan felállok, és bár néha-néha fájdalmas, ahogy az alvadt vér húzza a szőrt, de végül sikerül túl esnem rajta. A levegőbe szagolok, de semmi. Az orrom tele van a vér szagával, valószínű nem kevés bele is került, de ez nem lesz jó, így egy - nagyon fontos - érzék mínusz. Egy másik érzés is párosult ehhez, ez már kevésbé fizikai: az érzés, amikor valaki figyel. Szinte ég az ember tarkója ettől, és ez most sincs másképp. Zavartan nézek körbe, hogy merre lehet, és ki lehet az. Felkészülök egy esetleges támadásra, menekülni semmi értelme nem lenne, azzal csak az ő dolgát könnyíteném meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Park környéki lakónegyed   

Vissza az elejére Go down
 
Park környéki lakónegyed
Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Lakónegyed
» A Kínai negyed kereskedő- és lakókörzete
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Hullócsillag Park
» Ninja-negyed

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Játéktér :: Gotham város és környéke :: Robinson park-
Ugrás: