DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Feltámadás

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Feltámadás    Szer. Nov. 07, 2012 10:11 pm

Nos, eljött ennek is az ideje. Azt balga módon nem írtam le, de a cél, hogy eljussatok Metropolis-ba, ugyanis onnan olyan hírek érkeztek, hogy a város tiszta, és egészséges.

Airie:
Egy benzinkútról indulsz éppen, ahol frissen töltötted fel a készleteid. Gorgio a fejed felett köröz, és egyelőre semmi jelét nem adja, hogy bármilyen nem kívánatos esemény közeledne felétek. Az útra visszatérve a quad-dal néhány kilométer után, az út bal oldalán az erdősségben, mintha mozgás lenne, de a sűrű miatt nem tudod kivenni, hogy élők, vagy holtak közelednek-e feléd.

Andrew Ottway:
A belváros veszélyes terület. A legtöbb élőholt itt gyűlik össze általában, és a városokban találhatók meg a legnagyobb hordák is, amivel szinte senki sem képes felvenni a harcot. Kivezető utat kellene találni, de a hidak legtöbbje tele van az élőholtakkal, így az átjutás egyáltalán nem könnyű. Az északi területek viszont a hírek szerint tiszták.

Abakura Ryuu:
Abból a sikátorból indulsz, ahol az összetűzésed történt nem olyan rég. A felhentelt zombival már nem kell foglalkoznod, ám mikor Tapmancshoz beszélsz az imént még elő tag, aki lelőtt, időközben elkapatott, és a sikátor végéről megérezte a szagodat. Bár az agyműködésük primitív, mintha felismert volna, és egyre jobban közelít feléd azzal a céllal, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül felfaljon.
Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Szer. Nov. 07, 2012 10:53 pm

Benzinkút. Egy aknamezős oázis ebben a kietlen világban. Az egyik szabályom, hogy csak akkor állok meg ott, ha elfogyott a készletem. Most sajnos elfogyott a zöld Skittles, és minden benzinkúton, még a legótvarabbon is van zöld Skittles. De itt... Ha csak egy...! Igazi mennyország. Tök jó. Már két napja nem ettem ebből a mennyei mannából. Kezdtem is érezni a hiányát. Mindig feszült vagyok, ha nem kapok zöld Skittlest. Az egyetlen igazi szenvedélyem, de ebben a dilis világban már csak ezzel járnak a dolgok, hogy valaki valamilyen szenvedélyben szenvedjen, csak hogy túlélje, hogy legyen miért egyáltalán élnie.
Most hogy Gorgio-val robogunk az úton annak köszönhető, hogy a rádión találkoztam egy hírrel. Metropolis tiszta. Elvileg. De hogy így is lesz e, mire odaérek, igencsak jó kérdés. Az út üres. Teljesen. Szint úgy mint a környék. Halott. Teljesen. Még zombiek sincsenek, se jele annak hogy lennének. Néha találkozok egy kocsival, aminek szétvertek az ablakai, véres foltok mindenütt, de semmi több. Nem érdemes megállni, nem érdemes foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Sosem volt. Nincs készlet, nincs túlélő. Nincs megállás Metropolisig. Kivétel akkor van, ha kifogyott valamelyik készletem. A hátizsák tele van pakolva Monsterrel meg Red Bullal, így az alvás kérdés egy időre megoldva. Csipsz, csoki, Skittles, keksz. Elég sok kajám van arra, hogy ne keljen megállni. Két tele kanna benzin, kétszer tudom teljesen feltölteni a gépet. Legalább két napig nem kell megállnom tankolni, elvégre ezt a problémát megoldottam a teli kannákkal.
Ahogy haladok, felettem Gorgio köröz. Nem jelez semmilyen élőt vagy holtat. Elég fura. A jelek szerint mégis olyan, mintha a vírus pont erre vette volna az irányt. Nem tudom hogy a levegőben van e a vírus, vagy hogy csak harapással, karmolással terjed, pont ezért van rajtam mindig a maszk. Na és természetesen a Venom szérum miatt is. Ha nagy gubanc lenne, elég lenne elforgatni alul, szippantani egy nagyot és mehet a darálás.
Erről jut eszembe az, amikor elhagytam Gotham-et. Stílusos volt. A quad végére üres konzervdobozokat kötöttem fel, amiket húztam magam után, hangos zörejük magukra vonták a zombik figyelmét. Nem voltak túl gyorsak, de egy kicsit hagytam hogy fussanak utánam. Úgy 50 kilométert. Közben egy jópofa zenét énekeltem, csak nekik, hogy jobban ingereljem őt. Miután meguntam, egyik kézzel táskámból kiszedtem egy zacskóba csomagolt használt tampont és utánuk hajítottam. Igazi wrestling lett az egészből, ahogy utána kaptak. Félelmetes hogy buknak ezek a vérre. Nem is követtek aztán, bár lehet csak mert én ráadtam a gázra és lehagytam őket magam után. Ezen az emléken elmosolyodom, majd ismét ama zenét kezdem el énekelni magamnak. A szél kellemesen csilingelteti meg a csengettyűket sapkámon. Igazán felfrissítő a reggeli hideg szél. Ahogy a nap kora sugarai narancssárgán befestik az egész környéket.
- I can't seem to face up to the facts, I'm tense and nervous and I can't relax. This cruel insane man's job is getting me down, a crazy chicken chasing me all over town. A psycho chicken. Better run run run run run run run away! Oooh oh oh oh aye aye ayee!!! - a refrént szinte üvöltöttem jókedvemben. Imádtam ezt a zenét, akkor is ha elég elvont volt. Haladunk Gorgio-val az úton, idilli az egész. Annyira jól érzem magam...!
Ha nem lenne az az intelligens állat a fejem felett, aki károgásával túlrikoltja a motor hangját és az énekemet, na meg a gondolataimat, észre se venném hogy az út menti erdő dzsindzsásában avagy susnyásában valami mocorog. Az erdő nem volt se túl közel, se túl messze. Éppen elég távol volt ahhoz, hogy eléggé távol legyen tőlem és legyen időm reagálni arra ami kimászik belőle. El is némulok azonnal. Nem állok meg, csak lassítok pont annyira, hogy lassú legyek, de ne álljak meg. Az egyik szabályom az, bármit látok, bármit ami gyanús, nem állok meg és semmiféleképpen nem szállok le a drágaságomról azért hogy megnézzem mi fészkes fene furcsaság mászkál a susnyásban. Arra ott van Gorgio.
- Gorgio drágám... Ha kérhetlek... - mondom a madárnak édes hangon, majd csettintek kétszer ujjaimmal. Ez a jel arra hogy a gyanús dolgok felé repüljön és jelezze nekem, zombie e vagy ember. Gorgio madár. Egy egyszerű holló, feltűnésmentes, elvégre madár. Sokszor mentette meg a bőrömet. Cserébe kap Bountit. Imádja azt a kókuszos trutymákot. A quaddal semmiféleképpen nem megyek le az útról, közben lassan haladok. Egyik kezem a fegyveremet markolja, ha netán használni kéne, azonnal tudjam. Természetesen a környéket is alaposan figyelem magam körül, nehogy hátba támadjanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Abakura Ryuu
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 113
Join date : 2012. May. 11.
Age : 22
Tartózkodási hely : mindig változó

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Csüt. Nov. 08, 2012 6:17 am

Hát újra itt... Ezen az undorító helyen, ahol nemrégen halálunkat leltük. A hideg átfutott a hátamon, ha visszagondoltam arra, hogy mi is történt itt. Azonban most nem szándékozok itt meghalni, azonban ehhez jó pár zombinak volt egy-két szava. Nem tudom miért, de kinéztek maguknak, és mikor elkaptak valami miatt nem támadtak többet, hanem idehoztak. Egy jól ismert személy földi porhüvelye éppen kinézett magamnak, és mint ő engem, én is őt rögvest felismertem. A nyamvadt gyilkos volt az. Látványára szemeimből seperc alatt kiment az érzelmek, és mint hallottam Tapmancs is eszeveszettül kezdett el morogni, amitől tényleg olyan hatást keltett, mint másik neve (Szürke Démon). Katanaimat nem akartam használni egy ilyen mocsokra... nem, neki sokkal rosszabba tartogatok. Egy jó erős fejeléssel megpróbálom kiiktatni az engem tartó zombit, majd ha szabad vagyok akcióba lépek.
- Sárkány evulóció! - kiáltom, mire ismét átalakulok.
A következő pillanatban nem emberként vagyok már itt, hanem egy 5 méter magas tűzokádó sárkányként vagyok jelen. Hangos morgással farkammal legyintek jó párat, amivel az a célom, hogy a mögöttem lévőket elintézzem, és Tapmancsot lefogót pedig lesöpörjem barátomról. Ha sikerül jól tudom mi fog történni. Tapmancs elkezdi szétkarmolni előző lefogóját, ám most nemez érdekel. Veszek egy mély levegőt, majd kifújom tűzlehelet gyanánt. Ha a gyilkosom nem húzódik fedezékbe, akkor meggyullad. Azonban nem mozdulok, míg ezen a környéken nem intéztem el mindenkit, így sorra kezdem el kaszabolni , és ha készen vagyok megmarkolom ismét barátomat, és most már tényleg elrepülünk a földtől, mivel nem akarok még egy galibát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://gtafights.proboards.com/
Andrew Ottway
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Apr. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Pént. Nov. 09, 2012 3:28 pm

Egy halk csattanó hang hallatszik az utcán ahogy a gyújtó lángja eléri a harmadik cigim végét. Körültekintettem az utcán és nem tetszett nagyon a látvány. Nem sok volt a lehetőség. Ezek az undorító lényekkel tele volt a város és nem is voltam távol a központtól ahol pedig a nagyobb hordákba csoportosultak. Hányinger keringet mindig amikor rájuk nézek, de szerintem mások is így voltak vele vagyis csak voltak. A híd tele volt velük így nem lett volna értelme oda menni....csak lőszerpazarlás lett volna. Az a szag ami egész úton kísért még mindig itt volt. Felidézi a történteket amit jobban szerettem volna elfelejteni. Mindig amikor ez jut eszembe jobban szeretnék a pisztoly csövével farkasszemet nézni. Felidézi a második nagy hibámat. Ugyan az történt, mint régen. Otthagytam és kiszolgáltatott helyzetbe volt az ellenséggel szemben. Megráztam a fejemet, hogy eltereljem ezeket a gondolatokat. Az öngyilkosság nem old meg semmit. Nem mintha most úgy tűnne mintha élni akarnék. Hiszen egyedül indulok neki a holtak városának. Észre veszem, hogy már a cigim sehol se volt és csak a vattát szívogattam. Elpöcköltem, majd elindítottam a kis édest. Még félig tele volt a tankja úgy, hogy nem aggódtam egy ideig. Elvileg észak fele nem volt veszély vagy csak nem voltak annyian. Kíváncsivá tett, hogy mennyi igaz belőle. Elindultam tehát észak felé. Amint találtam valakit azonnal a segítségére siettem. Nem engedek mostantól egy holtat se az ingyen kajára. Erről pedig a katonaságok jutottak eszembe akik még nem nagyot tettek semmit látható dolgot. Mire vártak? Arra, hogy talán megoldják a helyiek? Nem tudtam elképzelni, hogy elbuktak volna hiszen azok a fegyver arzenálok amiket birtokoltak.....Nem telt volna egy napba míg az egész várost megtisztítják. Rágyújtottam egy újabb szálra és beindítottam az én kicsikémet. Még félig tele volt a tank így nem kell aggódni a benzi hiányon. Elindultam tehát észak felé hátha jobb valamennyire a helyzet. A pisztolyt kibiztosítottam, hogy kelljen ha kelleni fog. Egyenlőre semmi furcsa vagy váratlan dolog nem történt. Nem is szerettem volna. Egy cigaretta szál pazarlásáért is könnyen felkaptam a vizet, ez se tart ki sokáig, de addig is. Élvezzük az apró örömöket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Hétf. Nov. 12, 2012 4:47 pm

Airie:
Látod, hogy a madár elindult visszafelé, de semmilyen hangot nem ad ki, valószínű, hogy a sűrű lombozat miatt nem látta tisztán, hogy holtak-e vagy sem. Nagyjából fél úton járhatott feléd, amikor egy halk dörrenés oszlik szét a levegőben, és látod, ahogy Giorgo, mint egy kődarab a földre hull. A bozótban meghúzódó alakok szinte rögtön rávetik magukat, és megindulnak felé, a vér illata vonzza őket, mostmár tisztán látszik, hogy holtak, és szinte versenyre kelnek egymással, hogy kié legyen a madár, lévén nem valami nagy, így max ketten "oszthatják" meg egymással.

Ryuu:
Az átalakulásod viszonylag gyorsan végbe megy, és a házak falai is beomlanak, de a sikátor egy autónak is szűk, nem hogy egy öt méteres sárkánynak, így egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehézkesen tudsz mozogni, ám Tapmancs, tehetetlen, mert közelharcban könnyen megharaphatják, így egyelőre csak morog, és néha ugat egyet a közeledő hordára.

Andrew:
A hídon átkelve kijutsz Gotham észeki részére, ahol több nagyobb horda is látható, és át-átcsoszognak a városon friss húst keresve maguknak. Kicsit odébb egy riasztó szólal meg, amire az összes halott felkapja a fejét, és rögtön meg is indulnak a hang irányába, ám nem sokára újabb hangot hallasz: egy lövését. A hang forrása a két utcányira lévő fegyver bolt irányából jött.

Mobster:
Kijutva a házból, rögtön megszabadulsz attól a néhány holttól, akik üldözőbe vettek. Feladják, nem képesek tartani a lépést, így inkább lemondanak a húsról, amiért oly nagyon epekednek.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 113
Join date : 2012. May. 11.
Age : 22
Tartózkodási hely : mindig változó

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Hétf. Nov. 12, 2012 6:10 pm

Mivel az A terv nem jött be, jöhet a B terv. Egy mély levegőt veszek, és tüzet okádok gyilkosomra, majd ha elégett, akkor visszaváltozok, és vigyázok a törmelékekkel. Ezután előkapom katanamat, aztán társam segítségére sietek. Megpróbálom nem szétvágni a bestiákat, nehogy ráfröccsenjen a fertőzött vér a bajtáramra. Amint sikerül leűznöm, vagy lerúgnom a támadóját, tágabb terepre, hogy ismét átváltozva ledaráljam ellenfeleimet. Persze csak képletesen. Ha nem tudok kijutni, akkor pengém segítségével próbálok utat törni magamnak, és ha nem jön össze, akkor előveszem másikat is, és talán kettővel sikerül. Gyorsan le akarom rendezni, mivel nem akarom sokáig hozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://gtafights.proboards.com/
Andrew Ottway
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Apr. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Hétf. Nov. 12, 2012 6:34 pm

Északra a hídon áthaladva abban a felismerésre kell jutnom, hogy átverés volt. ~ Úgy látszik teljesen merre megyek. ~ Rögtön rossz kedvre derültem amikor meglátom a kisebb, nagyobb hordákat. Köpök egy nagyot feléjük és közben fintorgok.
- Undorítóak.....
Morgok magamban ahogy a lomhán járkáló vadállatokra tekintek. Romlott egy világ lett az biztos. Ahogy végig néztem rajtuk megint a hányinger kerülget. Ez nem is lenne gond, mert nem volt mit kihányni. Nem ettem már egy ideje és nincs is étvágyam. Hirtelen egy riasztóra hasonló hangot hallottam meg. ~ Mi a franc?! ~ A desert-emre teszem a kezem, de meglepetésemre nem felém közelednek. Utána még egy hangot hallok ezúttal egy lövést. Oda kapom fejem. Nem voltam biztos benne, de egy fegyver bolt felől hangzott. A bolt felé veszem az irányt. Nem volt messze így nem tarthatott sokáig míg oda értem. Biztos voltam benne, hogy túlélő lehetett az. Képtelenség, hogy ilyen lények tudnák használni a fegyvereket. Már ha egymást lőnék az nem is lenne baj. Közben a bal kezembe veszem az egyik shotgun-omat. Ha nagyobb csoport lenne előttem akkor ezzel megritkíthatom őket. Két lövést adhatok le, erre figyelnem kell, mert nem nagyon lesz időm újra tölteni. ha tényleg egy nagy csoport lesz előttem akkor ellövöm mind a kettő töltényt, majd kicsit távolabb tőlük megállok és utána a viperámat veszem elő, ezzel fogom utána őket pusztítani. Nem lesz könnyű menet az biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Hétf. Nov. 12, 2012 7:20 pm

Mondtam már hogy imádom azt a madarat? Ja... Még nem. Csak annyit hogy jól elvagyunk. Ja hogy még azt se...? Oké... Akkor most mondom: Imádom Gorgio-t. A legjobb fej a világon. Király stílusa meg neve van. Naná, elvégre én adtam neki és én is tanítottam őt mindenre. Megmentettük egymás seggét, azaz ő az én seggem én meg az ő tollas farkincáját. Mint mindig, most is rutinosan repül a furcsa zajok felé. Utálom ezeket az agyfeszítő pillanatokat. Mikor az ember nem tudja mire számítson. Mi lapulhat a sötétségben, a furcsa helyeken, a susnyásban... Mi adhatja ki azokat a fura hangokat... Idegfeszítő pillanatok voltak, amikor az adrenalin szintem az egekbe szökött. Éreztem szívem minden egyes dobbantását torkomban. Ahogy a levegő tüdőmbe áramlott. Saját lélegzetem olyan nehéz volt, mintha atomrobbanás lenne minden levegővétel. Kezem ösztönösen vándorolt le pisztolyomhoz, ahhoz a csodaszép, bár hangos Sivatagi Sashoz. Ujjaim körbefonódtak, majd kihúztam és az erdő felé irányítottam jobb kezemmel. A jobb kezemmel sokkal jobban tudok célozni, mint a ballal, de megtanultam bal kézzel kormányozni. Még mindig nem voltam hajlandó megállni, és nem szerintem nem is fogok. Legyen a susnyásban bármi az égvilágon, nem állok meg. Ha zombi mászik ki onnan, azonnal rálépek a gázra, ha ember, akkor se állok meg. Soha nem álltam meg senkinek segíteni. Az ember ezzel csak hátráltatja magát. Miért húzzak magammal egy életképtelen személyt, aki ha meglát egy zombiet sikítva elrohan? Csak figyelemelterelésnek lenne jó, de azt is etetni kell. Figyelemelterelése pedig itt van nekem más. Gyorsan pörög az agyam, ezernyi és ezernyi lehetőségen, terven.
Gorgio nem ad ki semmilyen hangot, inkább megfordul és repül felém vissza. Lehet csak egy nagyobb vadállat, egy őz. Vagy egy vaddisznó. Meglehet. Elvégre nem tudom hogy az állatokat mennyire zabálják a zombik, bár a városban láttam pár zombi kutyát. Undorító fenevadak, kitartóbbak mint az emberi zombik. El is vesztettem miattuk néhány véres tampont, de legalább a bőröm megmaradt. Érzem ahogy megkönnyebbülök, ahogy leengedem a fegyvert. Bízok Gorgio-ban. Ha nem ad ki hangot, nincs ott semmi ami számunkra érdekes vagy veszélyes lenne. Már csúsztatnám vissza a Sivatagi Sast helyére, mikor halk dörej hallatszik és már csak azt látom, ahogy Gorgio élettelen teste a földre hull mint egy darab kő.
- Mi a f@sz... - lehelem ki magamból szinte élettelen hangon. Érzem ahogy a sápadtság, ahogy a félelem azonnal elönt engem. Mi a f@sz... Agyamba felkúsznak az épp történt dolgok. Ezek a f@szok már fegyvert is tudnak használni?! Kiáltom magamban, mikor meglátom ahogy egy tucatnyi zombi özönlik ki a susnyásból. Szinte azonnal Gorgio halott testére vetik magukat.
- Azt a rohadt f@sszopó g3ci ku*va anyátokat ti mocskos rohadékok! - hagyja el a masszív káromkodás ajkaimat, inkább üvöltöm rájuk, érzem ahogy fröcsög belőlem a gyűlölet és a bosszúvágy. Egész testem remeg, teljes mértékben felfogom, hogy most már innentől kezdve felhívtam magamra a kellő figyelmet és az új célpontjuk leszek. Mit ott nekik egy madár, ha megzabálhatnak egy élő embert. Kicsit hátrálok a quad-al, egyenesen feléjük fordulok vele. Érzem ahogy ujjam a kormány egyik gombjához sétál, majd megnyomom. Drága járművem elején két oldalt egy-egy rakéta jelenik meg. Nem robbannak nagyot, de ezeket a disznókat szépen szétkapja, főleg hogy ilyen hordában vannak összeverődve. Az egyik szabályom az, hogy nincs bosszú, senkiért se kockáztatok. Senki miatt se. De Gorgio... Gorgio megérdemli. A két rakéta kilövődött, egyenesen az egyik zombit találta el az egyik, és a másikat a másik. Robbanás. Nem nagy, de éreztem a lökéshullámát, ahogy fellobbannak a lángok és a zombik amik 5 méteren belül voltak, egyszerűen cafatokra hulltak. Nézem a cafatokat, elégedettség fog el. Ha még ezek után is maradtak zombik, amik mozognak, előveszem a Sivatagi Sas-t és egyszerűen várom, hogy felém közeledjenek 3-4 méterre, elvégre én tőlük legalább 15-20 méterre lehetek. Figyelem közben a susnyást, magam körül az utat, nem akarom hogy meglepjenek és körbezárjanak. Már így is elvesztettem két rakétát. Ezt még egyszer megbánom úgy érzem, de Gorgio halála nem maradhat megtorlatlanul...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Mobster
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 10.
Age : 20
Tartózkodási hely : Kecskemét

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Kedd Nov. 13, 2012 8:41 pm

Ahogy futok a zombik elől, akik pár méter után megunják a szajhát, megkönnyezek volt feleségem miatt, de tudom hogy össze kell szednem magam, Nincs Sírás! Néha hátranézek, és a zombifalkába lövök. Nincs sok félelemérzetük, mintha egy egységet alkotnának, és ha meghalnának, akkor még ott lenne a többi. Mocskos dögök ezek, mármint a nyavalya, ami elkapta a legtöbb ártatlan embert.
Úgy érzem pár bűnös lélekért nem lenne kár, viszont a Joker féle elitek biztosan találtak menekülési utat a poklok pokláról. Ahogy búsan szaladok, hátamon a táskákkal amik nem nehezek, egy dörrenést hallok. Egy fegyver, amit egy még egészséges ember használhatott, vagy ha nem, akkor is meg kell néznem. Ebben a kilátástalan helyzetben nincs mást tennem, mint minden érdekes dolgot megnéznem, és eljutni Metropolisba. Szóval elmegyek a hang után. Minden akadályon próbálok átjutni, és ha megtalálom a hangforrást, először szemügyre veszem a helyzetet. Talán ezek a dögök is tudják a fegyvert használni, aminek nem örülnék. Ez a világ már menthetetlen, ahogyan én is, egy pillanatra átjárta gondolatomat az öngyilkosság is, de aztán inkább elnapoltam ezt a gondolatot. Ok nélkül túlélni, vagy feladni, és talán egy boldogabb világban létezni? Megnézem ezt az érdekes eseményt, és majd utána átgondolom még egyszer.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Szer. Nov. 14, 2012 5:39 am

Airie:
A zombik egyszerűen hullanak mint a legyek. A rakéta hatásos volt, és sokkal végzett is, de koránt sem minddel. A legtöbbjük, akik a horda szélén álltak, csak kettészakadtak, de a felső testük így is mászik előrefelé, érezve téged, és vágyakozva a húsod után. Még egy dörrenés, és egy kimúlik végleg. Majd ezután mindaddig lőnek, amíg csak mozog egy zombi. Valahonnan a bozótosból jöhet, a fák elég magasak, és vaskosak, hogy meg lehessen bújni rajtuk.

Andrew:
A fegyverbolt tetején egy hasal és egy mesterlövész puskával írtja a riasztó hangjára odagyűlő hordát. A zombik nagy része nem foglalkozik veled, teljesen primitívek, így a nagyobb hang vonzza őket leginkább, az utad tiszta.

Ryuu:
Már késő, Tapmancs nem vár tovább, és inkább támadásba lendül, beleharap az egyik holt karjába, ami aztán le is szakad, ám mintha a férfi - mert előzőleg az volt - meg se érezte volna, csak megy tovább és próbálja elkapni a farkast, de az gyorsabb nála. Ott teremsz, és bár megvágsz egyet-kettőt, látszólag semmi bajuk. Ez okozza Tapmancs vesztét, aki ismét támadásba lendül, felbátorodva annak láttán, hogy végre itt vagy, de kettő ellen tehetetlen, így egyetlen harapás kell csak a tarkójára, és a farkasból kiszáll a lélek.

Mobster:
A lövések egy rendőrségi berettából jöttek, amit egy férfi tart a kezében. Amint meglát téged, rögtön odaszól neked:
- Hé! Hé, te! Tesókám, gyere má' és segítsé', mert egyedül nem bírok ezekkel a dögökkel. - amint befejezte, egy újabb felé tartót lő agyon.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 113
Join date : 2012. May. 11.
Age : 22
Tartózkodási hely : mindig változó

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Csüt. Nov. 15, 2012 7:29 pm

Tapmancs halála érzékenyen érintett, ám nem tökölhetek sokáig.
- Részleges evolúció, szárnyak! - mondom.
Hátamból szárnyak nőnek ki, amivel mielőtt közelembe kerülnének megpróbálok felrepülni. Amint már tág térre érek fel teljesen átváltozok, majd végre megpróbálom őket elporlasztani.
~ Ezt kapjátok Tapmancsért!
Majd végre megpróbálok ténylegesen tovarepülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://gtafights.proboards.com/
Andrew Ottway
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Apr. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Pént. Nov. 16, 2012 11:00 pm

Hamarosan a fegyverbolt közelébe érek. Rajta egy nő hasal és egy szép Dragunov SVD mesterlövész puskával lövi a dögöket. Legalábbis annak néztem ami a kezébe van. Szép darab volt különösen nagy lő távval és erővel megáldva. Nem úgy látszott, hogy nagyon idős volt, de ahhoz képest nagyon is jól tudta használni. Velem végül is nem foglalkozott egyik szörnyeteg sem. Nem igazán számított, de segíteni kell annak a nőcskének hiszen egyszer el fog fogyni a lőszer és ilyen hanggal csak még többet vonz maga köré. Nem látszott, hogy nagy akadály lett volna előttem. Így megindultam feléje, de közben a shotgun még a kezembe volt hátha kell. Figyelmesen körül néztem nehogy hirtelen támadjon meg egy ilyen pokolfajzat és máris ott veszek. Ha közelebb értem a bolthoz oda kiáltottam a nőnek.
- Jöjjön gyorsan "ezek" nem fognak elfogyni!
Mondtam neki nem igazán barátságos hangon, de aki ismer az tudja, hogy én soha nem voltam az és nem is leszek....egy ideig. A fegyveremet még mindig szorongattam. Ilyen pillanatokba az ember képes kicsit túlzásba vinni és megörülni az izgalomtól vagyis őrültségeket csinálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Hétf. Nov. 26, 2012 4:26 pm

Robbanás. Elhalt a fülem, a hangtól s néztem ahogy azok az undorító zombik cafatokban hullanak szét. Robbanás, ami elég hangos volt, s mivel nyílt terepen vagyok, messze el is hallatszott. Ez még több zombit fog ide csalogatni, ezt jól tudom, de Georgio halála nem maradhat megtorlás nélkül. Mert Georgio az Georgio és kész! Senki sem úszhatja meg élve se holtan ezt a szörnyű cselekedetet. Éreztem ahogy izmaim egyre jobban feszülnek, vannak még zombik amik túlélték, de semmi baj. Semmi baj! Ezzel nincs is semmi baj!
- Dumb ways to die, so many dumb ways to die - éneklem a kellemes kis éneket vidám fejjel, akkor is ha szemeim a mérhetetlen dühöt sugallják. Régen hallottam még anno Arkhamban a tv-ben volt metró reklám, ami arra figyelmeztette az embereket, hogy ne álljanak túl közel a peron széléhez ha érkezik. Több nagyon imádni való lény táncolt benne és énekelt békésen, akkor is ha valakinek le volt harapva a feje vagy csontváz volt.
Figyelem ahogy néhány megmaradt zombi vágyakozva kúszik felém, ahogy az én húsomra fáj a foguk. Azt a nagy fenét fognak belőlem kapni! Fegyveremmel becélzom őket és már húznám is meg a ravaszt, mikor egy, majd még egy és végül több dörrenést hallok a közeli susnyás fákról. Quaddommal arra fordulok egy kicsit, majd fegyvereimet a fák felé tartom. Nem szólalok meg egy ideig. Csak türelmesen várok. Ha senki nem hajlandó megszólalni hosszabb ideig (kb 10-15 perc), akkor én szólalok meg.
- Maguk aztán balfaszok! Minek kellett szegény Georgio-t leszedniük?! Meg akarnak dögleni?! - ordítom feléjük, nem köszönöm meg hogy lelőtték a zombikat mert bőven elhajthattam volna előlük és kész. De hogy elmenjek az nélkül, hogy saját kezeimmel fojtom meg Geogrio gyilkosát? Na azt már nem! Nagyon remélem hogy valaki előjön a susnyásból és bocsánatot kér legalább. Ha nem, akkor majd kénytelen leszek használni a rakétát. De remélem hogy nem kell majd ehhez folyamodnom, elvégre már elpazaroltam kettőt, és fogalmam sincs hol tudnák tölteléket beszerezni neki...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Mobster
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 10.
Age : 20
Tartózkodási hely : Kecskemét

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Kedd Nov. 27, 2012 1:09 pm

A szimpatikus bajszos, és mikrofon hajú rendőr megtetszett nekünk Gézengúzzal együtt. Nem sikerült megítélnem a férfit, de most nem törtem a fejem a helyes megoldásokon. Odafutok, mert nincs más ötletem. Áttöröm magam az elgyengült, de sűrű zombirajon, természetesen odafelé nem találkozom sokkal. Gézengúz előrántja tömör fémcsövét, és csatakeresztjeit, és alig várja hogy gyilkolázhasson anélkül, hogy most visszafognám a kezét. Én övemnél tartom a sokkolómat, bokszerem a kezemre húzva, és a másik kezemben a pisztolyom. Táskáimat próbálom úgy vonszolni, hogy ne essenek le. Nem fogom ezeket a rohadékokat etetni... Ahogy odaérek a férfi mellé, észreveszem, hogy jó erőben van: duzzadt karja, és magassága mélyen szimpátiát vágott bennem. Remélem hárman leszünk már ebben a kis csapatban, bár... nem akarom hogy a készleteinket felegye. Mindenesetre hasznunk, és társaságunk is lesz egy darabig belőle.
- Helló! Segítünk a társammal... - neki is vágtunk az öldöklésnek, ki a saját fegyvernemével- valami terv, hogy hogyan tudnánk túlélni ezt a helyzetet??? - válaszára hosszasan várok, mivel ő is benne van a dolgok közepében. Úgy tűnik hogy a zombik száma véges, tehát lassan csak elfogynak, nem özönlenek millió számra, mint a filmekben. Bár ez csak feltételezés, ki tudja hogy mi van annak a sorháznak, vagy a rendőrségnek a háta mögött. Remélem nem kapta valahogy el a betegséget a zombiktól az állított rendőr, vagy hát a fene tudja, hogy terjednek ezek a szemetek. Addig fognak ezek minket keresni, míg mi nem leszünk az utolsó táplálékuk. Nem hinném, hogy az egész néhai Gotham-et ki tudnánk irtani, és aztán valahogy egy boldogabb nemzedéket valósítani meg... Kikkel? Talán a szívós alvilági foglyok, és bűnözők fatyjai lennének az új Gotham? Egyre jobban nem tetszik ez nekem, és minden új lehetőség egyre rosszabb mint az előző.
De valamit már megtanított nekem ez az új világ: Ne gondolkozz, hanem éld túl!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Vas. Dec. 02, 2012 11:00 pm

Mobster:
A rendőr, amint végez a saját pár darabjával, felétek fordul.
- Van egy roham kocsi a rendőrség parkolójában. Ha odáig el tudnánk jutni... - nem fejezi be, de a végét ti is könnyen kitalálhatjátok. A baj csak az, hogy a rendőrség melletti utcából a pisztoly lövésre újabb adag halott jön elő.

Airie:
A fák felé fordulva, és elkiáltva magad, néma csönd a válasz. Egy darabig, majd hirtelen leugrik valaki a fáról, mutató ujját pedig a szája elé tette. Hamarosan érkezik mellé még valaki, aki valószínűleg a vezetőjük lehet.
- A madár túl feltűnő volt, és idő kérdése, mikor válik olyanná, mint azok. - mondja halkan, és egy felétek kúszó felső testre mutat.

Ryuu:
A szárnyaiddal sikerül kitörni a levegőbe, ám mielőtt átalakulnál még látod, ahogy Tapmancs felkel a földről, és üveges szemmel, nyáladzva vicsorog rád. Semmi kétség, ő is olyan lett. A tűzzel időt nyersz, de komoly kárt nem teszel a holtakban, így végül sikerült elhagynod a város ezen részét. Rád bízom, hogy hol érsz földet, a kérésem csupán annyi, hogy NE rögtön Metropolis-ba érj el.

Andrew:
A nő két golyóval jutalmaz meg, de mindkettő elhúz a fejed mellett, és egy-egy zombit terít le vele. Piszok jól lő, de mikor ezzel megvolt, összepakol és eltűnik. Pár perc múlva nyílik a bolt ajtaja, és int neked, hogy menj be hozzá.
Vissza az elejére Go down
Abakura Ryuu
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 113
Join date : 2012. May. 11.
Age : 22
Tartózkodási hely : mindig változó

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Hétf. Dec. 03, 2012 6:21 am

Hosszú út várt elém. Nem tudtam hova akarok menni, de tudom, hogy messzire. Az előbbi dolgok igencsak kimerítettek (főleg szellemileg). Szemeimmel a tájt vizsgálom. Megpróbálok valami magas épületet keresni, ahova leszállhatok kicsit pihenni. Próbálok olyan dolgot keresni, amire maximum csak felmászni lehet. Ha az előbbi szempont nem jön be, akkor csak jól védhető legyen, és egyenlőre még zombi mentes. Reménykedek, hogy sikerül egy alkalmas területet találni, így végre leszállhatok. Lángok vesznek körül, majd átváltozva összeesek. Térdeimre ülök, és a tájat fürkészve valami életet, és tényleg ÉLŐ dolgokat keresni. Reménykedtem, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, de sajnos nem tudok másokról. Ha valami mozgást látnék akkor rögvest odakapom tekintetemet, és ha zombik érnek a közelembe felkészülök csatára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://gtafights.proboards.com/
Mobster
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 10.
Age : 20
Tartózkodási hely : Kecskemét

TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Csüt. Dec. 20, 2012 5:14 pm

Rábólintok a magas néger férfire. a zombik felé fordulok, majd kiabálok torkom szakadtából:
- Hát akkor gyilkoljunk!- és neki is vágok az özönlő tömegnek. eleinte lövök rájuk, amíg csak tudok, utána pusztakézzel, és a bokszeremmel hatolok túl rajtuk. A sokkolót is előrántom néha, a legmagasabb fokozatra állítva. Gézengúz is nekiáll a dolognak, bár a nagy zombiarány miatt a hátam mögött tartom. Nem akarom elveszteni, közel áll hozzám. Szerintem lassan a néger fickó is felzárkózik, addig is csak egymagam tudom kordában tartani a hullákat. Ütlegelés közben rákérdezek az új társabra, hogy tud-e biztosabb utat a szabadsághoz, mint a halál.
- Hallod-e, nem tudsz valami jobb utat az autóhoz? erre is mehetünk, csak a lőszerünk rovására megy...
Nem is vagyok kíváncsi a válaszára, hiszen már nagyon belemerültem a gyilkolásba, és semmi sem fogta vissza a kezem, hiszen ezek hullák. De azért fülelek, hogy tud-e valami okos kiutat találni, míg én gyilkolom az élőholtakat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    Vas. Jan. 20, 2013 9:11 pm

Azt gondolom ennek így semmi értelme. Mobster, ne haragudj, hogy nem küldtem PM-et, hogy akarod-e folytatni, ám ha efféle ambícióid vannak, akkor szólj nyugodtan, ám úgy gondolom, hogy elég rég állunk, így inkább hagyjuk az egészet.

Mindenki véssen fel 1 kreditet az adatlapjára.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Feltámadás    

Vissza az elejére Go down
 
Feltámadás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hanghullám - Konoha, Taki Vs. Oto
» Menyétek kódexe
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» Kitori Musato
» Összesítés [Bestiárium]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Alternatív kalandok és szabad kalandok :: Egyéb alternatív világok helyszínei-
Ugrás: