Belső Zóna

Föld és test is beleremeg a félelmetes üvöltésbe, ahogy a nagydarab lény elordítja magát, majd egy ismeretlen hölgyemény a nyakába veti magát láthatóan ártó szándékkal, fedezve a sebesült vörös sisakost.
Lupin ekkor még mindig védve magát előrerontott egyenesen a sebesült mellé, majd egyetlen rántással kitépte a törött darabot s ruháját letépve hányaveti orvosi tudásával bekötözte a sebet s elállította a vérzést. A lándzsa hegyet ekkor egy a ruhájából letépett hosszabb csíkhoz erősítette, s ezzel egy középhosszúságú ostorszerű fegyvert kapott aminek lendítésével igencsak fájdalmas csapást lehetett mérni az ellenségre.

- Üdv kedves vörös sisakos komám, régen találkoztunk. Majd később mesélünk egymásnak valami szépet, de jelenleg van bármi amit tudnom érdemes eme jó arcú gigászról, meg a rajta kapaszkodó hölgyeményről? Szerintem egy a célunk jelenleg, ezért segítek amiben csak tudok...

Azzal védelmi pozitúrát vett fel, de közben elkezdte lengetni rögtönzött fegyverét figyelve arra, hogy nehogy eltalálja Vasht vagy a lányt, majd lecsapott a nagydarabra.

Vash-nak sikerül kiviteleznie a védekezést, ám Titán olyan könnyen törte ketté a lándzsát, mint kis gyerek a ropit. Majd a kezébe lévő darabot egy szemvillanás alatt beleszúrta Sisak combjába. Piros Sisak a fájdalommal dacolva térdre rogyott. Ellenfele óriási harci üvöltést hallat, amitől a fantomok, mint a végzetes pillanatot megérző állatok, elmentek. Jo-t így már nem támadták tovább, aminek Vash megörült. Sisak tanácstalan volt: bár kezében a lándzsa éles fele, ám de támadni nem tud. Egyetlen esélye az lenne, ha valaki, vagy valakik meglepné Titán-t, és így Vash végezhetne vele.

Sisak meg kapta a segítségét: miután a fantomok elmentek Jo-tól, ő azonnal Titánra ugrott, és elkezdte ütlegelni a fejét. De ha ez nem lett volna elég, egy ismerős arc is megjelent: Lupin.
- Te itt? Hogy kerülsz ide? Legalább nem én vagyok egyedül a földről. Jó hogy itt vagy, kérlek segíts.- szólt Vash a holdfejűhöz, hisz nem tartotta őt ellenségnek. Inkább egy olyan embernek, aki a maga feje után megy. Lupin odament Vashoz, és kihúzta a combjából a dárda darabot. A két földi ekkor látta csak, amint Titán hátat dönti magát a lánnyal. Meglepetésükre Jo egyben volt, és folytatta a támadását. A két férfi tudja, hogy vagy menekülnek, vagy támadnak.
- Lupin, eljött a remek lehetőség, hogy támadjunk. Mind kettőnk kezében van eszköz, amit használnunk kell. Meg kell állítanunk ezt a behemótot, nem juthat ki erről a helyről. szólt Vash Lupinhoz, majd neki indult Titán-nak.

Nem sokat tétlenkedett, s ahogy ugrott fegyverrel a kezében a behemót felé, elgondolkodott, támadt e már le valakit ilyen nyíltan. Ahogy forgatta rögtönzött fegyverét gondosan ügyelt ara, el ne találja véletlenül Vasht, a lányt, ne adj isten saját magát. Gyapjú "páncéljába" viszonylag védve volt az ütésektől, ám azért óvatosan indult neki, hogy Vash-al karöltve neki menjenek a behemótnak. A lándzsavéget a ruhafoszlánnyal meglepően könnyen forgatta, többször hozzávágva azt a nagydarabhoz.

Vash csapásai nem voltak túl sikeresek, nem úgy mint Lupiné, amitől Titán elvesztette az egyensúlyát. Az alkalmat kihasználva Jo a földhöz szegezte a melákot.
~ Nem semmi egy nő: nem elég hogy a félelem legkisebb szikrája nélkül támad Titánra, még sikerül is megállítania. Egyre jobban csak elnyeri a csodálatomat.~ gondolta magában Sisak, majd válaszolt a szépségnek.
- Úgy tűnik itt te vagy a csúcs. De most menjünk tovább, mielőtt a fantomok vissza nem térnek.- azzal Vash elindult abba az útba, amibe Titán előtt tartottak.

A holdfejű ahogy a hölgyemény leteríti a gigászt, kalapját leemelve illedelmesen bemutatkozik neki, majd a testhez lép, s amennyiben tényleg ki van ütve átvizsgálja bármi használható után. Ha nincs, addig rúgja a fejét amíg tényegesen ki nem dől, s utána kutatja át.
Miután végzett, kicsit meghajolva kezével szinte rituális mozdulattal Vash felé mutatott, ezzel jelezvén hogy előreengedi a hölgyet, majd az apró rögtönzött csapat nekiindult vörös sisak vezetésével, remélhetőleg a szabadság felé.

Sisak nem törődve sebével csak ment és ment előre kis csapatuk élén. Útjukat továbbra is kísérték a fantomok, ám de most már csak távolról, támadás nélkül. Olyan volt a helyzet, mint a vihar előtti csend. Mikor már több mérföldet is megtettek, egyszer csak egy tömörebb kristály tömörüléshez értek, aminek a belsejében mintha valami kezdetleges kapu lenne. Ekkor szólalt meg Jo, hogy útjuknak ez volt a célja.
- Már itt volt az ideje hogy célba érjünk. És most hogyan tovább? Mit kell tennünk hogy elhagyjuk ezt a nyomorult helyet?- nézett kérdően Vash a gyönyörű nőre.

A holdfejű hosszan vizsgálja a különös kis fegyvert, majd vigyorogva veszi el a kiütött gigásztól, s csatolja fel alkarjára. Vash megindult, s Lupin szorosan a nyomában maradt, miközben új fegyverének működési mechanikáját tanulmányozta, s egész rendesen elsajátította azt. A kristálytömörüléshez érkezvén körbenézett az ásványok között , letört darabok után kutatva, amiket eladhat a szabadulás után, ám miközben keresgélt figyelt Vash és a nő minden szavára.

Az önbíráskodó meglepődött a szőke szépség válaszán.
- Hogy érted hogy a vérem kell? Ezt nem teljesen értem, a vérem vagy az életem kell? Én is eltudom hagyni a zónát veletek?- szólt Vash, majd eszébe jutottak Jo szavai, mely szerint egy tiszta szívű harcos kell a kijutáshoz.
- De ha ez kell ahhoz hogy mind, vagy csak ti ketten kijussatok, akkor, ám legyen.- fejezte mondandóját a férfi, majd Joannára nézett, és átölelte a lányt, hogy így búcsúzzon el, ha most látnák egymást utoljára.

A holdfejű feljebb húzta a szemöldökét a válasz halltanán, s kezét kicsit megfeszítette, hogy ha kell leszúrja a vörös sisakost, ám annak ostoba, Lupin számára felettébb kedvező tette , megnyugtatta. Érzelemmentesen figyelte ahogy a összeölelkeznek, majd szó nélkül várta, hogy történjék valami.

Vash meglepődött a lány cselekedetein, mert arra számolt, hogy megfog halni. De szerencsére nem így lett, tényleg csak vér kellett a kapu megnyitásához. A kapu túl felén egy város volt, egy nagyon is ismerős város. Jo azonnal átment a kapun, nem várt a két férfira egy pillanatot sem.
- Gotham, végre. Gyere Lupin hagyjuk itt ezt a helyet, és térjünk vissza városunkba.- szólt az önbíráskodó a holdfejűhöz, majd átlépett a kapun.

A ragyogás, az élet, mely a különös kapuból áradt megborzongatott, s széles vigyoromat még inkább terebélyesítette. Szinte megbabonázva figyeltem amint Vash és a nő eltűnik a kapuban, ám mielőtt teljesen köddé lettek volna megragadta a férfi ruháját, hogy bármi is történjék, ne szóródjunk szét túlságosan. majd én is belépek az ismeretlenben, s várom, hogy történjen valami csoda...