DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Dixon Dokk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Vas. Jún. 24, 2012 10:50 am

Démon átkok- A láng felcsap
Prológus


A várost hörgő emberi roncsok járják. Mind maszkokat viselnek, hogy arcukat ne ismerhessék fel, kezeikben fegyver, melyek vértől iszamósak. Nem válogatnak, csak ölnek, és pusztítanak, bármi kerüljön az útjukba azonnal támadnak. Sem magukkal, sem társaik épségével nem törődnek. Brutális módon végeznek az áldozatokkal, gyerek, nő, férfi, nekik egyre megy. Csak a pusztításnak élnek.
Utcáról utcára járnak, a Dixon dokkok felől indult meg a horda, és többen vannak, mint azt egy ember, egy élet alatt meg tudná számolni. Bárki is látta meg őket, hamarabb végeztek vele, mint hogy segítséget tudott volna hívni. A város nyugati része percek alatt elnéptelenedett, az utcákat bejárta a borzongás, és mindenki életéért szűkölve remeg valamelyik rejtett odújában, és reménykedik, hogy nem találnak rá.
Az éjszakában felszakadó sikolyok, és halálhörgések sajnos nem erről árulkodnak. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy túlélje ezt az éjszakát. Mindenki csak magáért felel, és menti ami még menthető. Szülők hagyják hátra rettegő gyereküket, csak hogy ők pár pillanattal tovább éljenek, gyerekek nézik végig, ahogy őket védelmezni kívánó szeretteiket felmarcangolják. Ezek már nem emberek, sokkal alantasabbak, és megvetendőbbek.

_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Vas. Júl. 08, 2012 4:46 pm

Etrigan egyszer csak feltűnt életetekben. A semmiből tűnt elő, és nem tudjátok hogyan. A megtalálásotok nem lehetett egyszer, emberi léptékkel mérve szinte lehetetlen lett volna. Egy igazi démon, van ki már került kapcsolatba az alvilági lényekkel, és van ki még csak most látott először ilyet. Ám a belépő még nem minden. Az ajánlat az, ami felkavarta az érzelmeket. Mintha csak olvasott volna a szívetekben, vagy éppen a elmétekben, és pont az elemetekre tapintott. Kinek a pusztítási vágyára, ki a találmányai iránti reklámmal érvelt. A legjobb módja, hogy megmutassátok képességeiteket, felszereléseiteket, ha akcióban mutatjátok be működésüket. Ez pedig, na meg a harc öröme mindenkit vonz.
Így hát az ajánlat és egy találkozó megbeszélést követően, mindannyian a város nyugati oldala felé vettétek az irányt. Egy koszos, mocskos, düledező épületben volt megbeszélve a randi, és a legnagyobb meglepetésetekre, nem vagytok egyedül.
Több mint fél tucatnyian szorongtok az épületben, egymást feltűnően méregetve, kik is lehetnek a többiek. Egymást nézitek, vannak itt férfiak, és nők, meg talán egyik nembe sem tartozók. A csapat elég cifra, csak éppen a házigazda nem tűnt még fel eddig. Etrigan késik, míg ti egymást figyelitek, és az idegeitek pattanásig feszülnek, hogy a legkisebb gyanús mozdulatra egymást öljétek.
Van itt maszkos hősnek tűnő, akinek ruhája alól komoly fegyverek kandikálna ki. Éjfekete hölgy, akitől még a pikkelyes és pikkelytelen hátatok is borsódzik. Na meg egy őskori lovagnak tűnő, kinek fekete páncélján elvész minden fény. Na meg ti hárman, //meg talán még mások, akik jelentkeznek//.
Végül feltűnik egy izzó szempár a sötétben, alatta egy lángoló száj. Füst száll fel belőle, de nem közelít hozzátok. Mintha maga a fal vonta volna magába, és most vár. Rátok vár, hogy kezdjetek neki.


//Kérek egy kezdő reagot, utána azt hiszem bele is vágunk. Lehet ismerkedni, vagy megírni hogyan is jöttetek ide, úgyhogy ahogy gondoljátok.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amethysta
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2011. Mar. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Hétf. Júl. 09, 2012 9:39 am


Phaedra

[hmm....mindig is szerettem volna már végre egy olyan kalandot amibe ölhetek annékül hogy büntetnénak.....és azt hogy ezt Etrigan "szárnyai" alatt tehetem meg...nos be kell valjam ez kicsit felvadit.....ezért is megyek éppen most ebbe a gyárépületbe....]
[miközben szállok már meglátom a gyárat....hát nincs a legszebb állapotában az biztos....közelebb megyek és bemegyek az ajtón.....márha ezt annak lehet nevezni.....]
[Remélem nem kell mással osztozkodnom vagy ilyene.........atya -gatya......s ekkor meglátom a tömérdeksok ambert akik gondolom mind a küldetésre jöttek...és sok érdekes pofa van köztük.....]
[ááááááá.......nem hiszem el kik ezek és mit keresnek itt.....ahh....na mindegy majd megszokom valahogy hogy ennyi ember itt van.....kifejezetten "szeretem" a sok embert...na mindegy legalább Etri itt van??.....nem őt sem látom....]
[miközben várakozok felfedezem hogy itt valakik nem is emberek sőt...a legtöbben nem azok.....de már messzoről érezni a szagukon is hogy hősők...fujj.....miközben nézegtek megjelenik 2 piros szemppár.....többb sem kell nekem odamegyek...]

-Héj te bádogtata.....félre...
[szólok rá egy lovagosdit játszó hősre.... ellököm egy kicsit mert minél előrébb szeretnék jutni.....]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kassidy
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Feb. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Hétf. Júl. 09, 2012 9:30 pm

A hír, hogy egy igazi gonosz oldalán harcolhatok, felbecsülhetetlen. Végre megmutathatom a világnak, mit is tudok. A raktárépületbe gyalog mentem, nem volt olyan messze, a kis séta pedig segített kiszellőztetni a lakásban beporosodott agyam. Mikor bementem az épületbe, sokan voltak már benn. Szemem egyből egy nőn akadt meg, kinek ruhája fekete volt, de emellett voltak még egy jó páran, akik kivívták ruhájukkal a figyelmet. Majd egy másik fekete ruhás nő tolakodására lettem figyelmes, ahogy szinte félrelök, úgy siet előre. Egy dolgot nem szerettem az ilyen melókban. A csőcseléket. Ennyi ember, nem is ember, ezek már állatok. Kisit a terem szélére sétáltam, ahol egy ládára felálltam, onnan nézve az eseményeket. A hangzavar elviselhetetlen volt, emellett a teremben terjengő szag is rátett egy lapáttal. De hát kellenek ezek a bábuk is a táblára. A feláldozhatóak, akik a csapat elején mennek, felfogva az első ütéseket. Az ő munkájuknak vagyunk mi is ott, ahol. A hangzavart egy vörösen lángoló szempár és egy hozzá tartozó száj nyugtatta le, hirtelen mindenki elcsendesedett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 26
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Csüt. Júl. 12, 2012 6:25 pm

Olyan volt mint egy álom. Egy furcsa, groteszk állom, melyben a paradox táncolt előttem. Épp éjszaka volt, s én már tértem is vissza szerény otthonomba, melyet egy régi, elhagyatott templom képezett a város számomra ismeretlen negyedében. Egy templom, melynek harangtornyában leltem búvóhelyet. Olykor megfordult, hogy egy-két személy arra botorkált, de nem tértek be hosszabb időre. Zaj remegett végig elmémben, s egy démon állt velem szemben. Számomra nem volt sok kérdés, tudtam hogy őt is csak fejemben látom, az elmém ördögi szüleménye. Ő is bennem élne? Számomra igencsak érdekes ajánlatot tett fel, melynek elmém egy fényűző személye egyszerűen nem tudott ellenállni. Tüzes szívünknek ő volt az igazi központja, a hajtóműve, ki életben tartott minket minden kínos helyzetben, kinek pusztító ereje, gonosz szíve csak azért dobogott, hogy gyilkolhasson.
Sokáig botorkáltam a városban, amíg megtaláltam azt a helyet, ahol találkoznunk kellett volna Etrigannal. Sokáig? Mi az hogy sokáig? Az idő egyáltalán? Sokáig lehet állni a buszmegállón és nem jön semmilyen busz, de ugyanúgy órák hosszát botorkálhatok a városban az nélkül, hogy elmémben akár egy perc is elteljen. Felnéztem az égre, a dokkok kellemetlen szaga megcsapta orrom már messziről s én tudtam hogy jó helyen járok. Útközben egy-két személyt meg kellet kérdeznem, merre is menjek, hol is forduljak le, hogy megleljem város eme részét. Elég követni a folyót? Milyen folyót? Azt a nagy vizet? Hová kanyarog az egyáltalán? Kicsit megállok és tehetetlenül pislogok magam körül. A sós víz illata hidegen furakodik orrlyukaimba, kellemes felüdülést hozva számomra. Hideg és tiszta. Számít más? Ó igen, az a furcsa bűz mely vele jár, kéz a kézben, min két jó barát, kiket nem lehet egymástól elszakítani. Mint te meg én... Simítok végig a nyuszim fején, mely egy régi, kikukázott hátizsákból vigyorogva figyeli a környéket. Védi a hátam. Mint mindig. Az egyetlen társ, kiben teljes mértékben megbízom, akkor is ha tudatom egy része belátja, ez csak egy játék. Egy játék mely ugyan olyan piszkos és büdös mint én magam. Elvégre... egy hajléktalan nem lehet illatos és tiszta...
Megvonom vállam és tovább indulok. Olykor egy-két amolyan "utcát" figyelek, reménykedek hogy senki nem vesz észre engem. Pont az a ruhát hordom, melyet Lovagomtól kaptam azon a napon, mikor kiszabadított. Különleges napokon veszem csak fel, úgy döntöttem. Bár ez az egyetlen különösebb nap számomra. Ruhám tiszta és szép, amit én magamról nem igazán lehet mondani. Az egyik park szökőkútjában úgy ahogy megmártóztam, hogy legalább a piszok és bűz nagy részét eltüntessem. Megláttam a távolban a megbeszélt találkozó helyét, azt a nagyobb, de már inkább szétesni valónak mondható épületet. Mély levegő, majd izgatottsággal szívemben tovább indultam.
Elértem és azonnal be is mentem. Szemem kicsit elkerekedett, mikor egy nagyobb tömeget pillantottam meg magam előtt. Megannyi személy, melyeket soha életemben nem láttam. Végignéztem rajtuk lassan, éreztem ahogy egyre jobban fokozódik bennem a feszültség. Ahogy az ismeretlen arcokat figyeltem, egy-két mintha rémlene is, talán az utcán láttam őket? Meglehet. De az is lehet hogy csak tévedek. Nagy dulakodás, egy-két személy előre töret, hogy jobban lássa mi fog történni. Én inkább hátul maradok, hisz nem tudom még pontosan mi lesz ebből, így inkább valami magaslatot keresek. Legjobb lenne egy doboz vagy láda, esetleg bármi más amire fel tudnék mászni vagy állni. Ahogy nézelődik, egy férfi szintén ráállt egy ládára. Odakullogtam hozzá, s én szintén egy másikra álltam, lábujjhegyre ágaskodva figyeltem mi fog történni. Érdeklődve pislogtam át a tömegen, s kicsit meghökkentem mikor két izzó szempár jelent meg a fal sötétjében, majd egy száj, melyből füst gomolygott. Azok a szemek... Melyek mint a tűz úgy izzottak lelkesedést indítottak el bennem, s lassan kezdett elszállni belőlem az a bizonytalan félelem, mely mint egy árny, egészen idáig elkísért. Csendben vártam hogy mi fog történni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Pént. Júl. 13, 2012 11:14 pm

Etrigan kimért mozdulatokkal közelebb jön. Egyetlen feleslegeset sem tesz, tűzben izzó szemeit végigjártatja rajtatok, a ma éjszakai seregén. Ki-ki saját vérmérséklete szerint, különböző erőkkel rendelkeztek, különböző habitusokkal, és pont ez a változatosság jelentheti a győzelmetek kulcsát.
- Majdnem mindenki eljött, akit hívtam. - Szájából füstpamacsok szállnak fel, ahogy szólásra nyitja. Démoni pillantásától a szőr a hátatokon is feláll, és még a pokol mélyéről felhangzó szavait el sem jutottak fületekhez. Ekkor talán egy hatodik érzék, vagy csak a bűn városában töltött megannyi nap, miatt de megéreztek valamit. Mint megannyi bűzös csúszómászó közelítene az épület felé. Az utcákat járják, sokan vannak talán túlságosan is, el akarnak kapni titeket, ezt pedig már nem csak a mozgásuk okozta szörcsögő hangok, mondatják veletek. A Láng tagjai fosztogatnak és ki útjukba kerül könyörtelenül legyilkolják.
Minta csak vendéglátótok is osztozkodna gondolataitokban, megvárja míg a sikolyok elkér mindannyitokat, és mikor már megbizonyosodhattok tényleges közelségükről kezd bele mondandójukról.
- Ezek nem emberek, se érzelmeik, se látható tudatuk. Csak a pusztításért élnek, és azért is fognak meghalni. A Láng fél tőlem, és ezért támadnak rám. A pokol kapuját ki akarják nyitni, hogy ő ránk zúdíthassa seregit. Meg akarja találni, ezt pedig nem hagyhatjuk. Ezért fogjuk elpusztítani az földi seregét, hogy mindörökre a fortyogó katlanba ragadjon. - Lassan köröz a helyiségben miközben beszél, míg végül az raktár ajtajához ér. Megragadja, és vicsorogva tépi ki a helyéből. Az éjszakai levegő beáramlik, forró akár a nap felszíne, ez egy ilyen nyári este. A város utcai lámpáinak fényénél alakokat láttok meg mozogni. Alakjuk emberi, ám a mozgásukból már nem állítanátok ezt teljes bizonyossággal.
Kezükben felverek, melyeket mintha csak maga a város adott volna nekik. Vascsövek, törött üvegek, és kések, komolyabb veszélyt nem jelentenének egyikőtök számára sem. Ám az árnyak megszaporodnak, először csak tucatnyian jelennek meg utána a számuk pedig percek alatt megduplázódik. Etrigan kilép az éjszakába, talpa alatt olvadozik a beton, és szájából lángnyelvek csapnak fel.
- Csatára fel bajtársaim, hosszú még az út a győzelemig. Vitézül harcolunk, vagy halottak leszünk. - Lép utána a lovag, kezében ébenfekete pallos materializálódik, míg a testén lévő páncélzat is teljesen beteríti a középkori lovagutánzatot. Őt köveit a maszkos bűnüldöző, ki méretes sörétes puskát halász elő hosszú ballonkabátjából, és megcélozza az elsőt. Csak annyit mond.
- Ki azaz ő? - Válasz nem érkezik csak az ellenség kiáltása. Több tucatnyi lény alvilági hangja rezgeti meg az forró éjszakát. A harc pár pillanaton belül elkezdődik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael White
Igazságosztó
Igazságosztó
avatar

Hozzászólások száma : 300
Join date : 2011. Mar. 11.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Szer. Júl. 18, 2012 1:20 pm

2 napja, mikor már elég közel kerültem Gothamhez, megjelent előttem Etrigan, a démon. Többször hallottam és olvastam róla, így először pisztolyt fogtam rá, hogy végezzek vele, de kiröhögött és mint kiderült, nem csatázni jött, hanem ideérkezésem okáról akart beszélni. Nem igazán bízom meg a démonokban, még ha állítólag a jó oldalon is állnak, de meghallgattam, s belementem a játékba, elvégre talán a segítségével gyorsan lezavarhatom ezt az ügyet. Utána viszont nem tudom, mi lesz - megpróbáljam-e megölni, vagy hagyjam. Mindegy, ez később is ráér. Adott egy címet és egy időpontot, utána már el is tűnt.
10 perce leparkoltam a megadott helyen, megnéztem a pisztolyomat, hogy tele van-e a tár - egyelőre csak sima töltényeket tettem be, elvégre valami szektáról van szó -, majd hátra raktam őket a nadrágomba, zsebeimbe becsúsztattam néhány tárat, kiszálltam majd vártam. Néhányan már voltak itt előttem, akiket próbáltam jól megnézni, hátha felismerek valakit. Míg vártunk, rájöttem, mennyire is igaz a pletyka, miszerint Gotham mennyire furcsa egy város. Csak úgy rohangálnak itt a pizsamában a furábbnál furább szerzetek.
Végül befutott a házigazda is. Nagyszerű, már el nem tudtam képzelni, mit csináljak. Mielőtt beszélni kezdene, furcsa érzés kerít hatalmába. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor vadásznak az emberre. Érezzük, hogy valami közelít, de nem tudjuk, honnan és mitévők legyünk. Sikoly hallatszik, s mintha csak erre várt volna, belefog mondókájába.
Aham, szóval itt nem csak emberek vannak, hanem valami... mások. Rendben, de mik azok a mások? Jó lenne tudni, mivel állunk szemben, mert akkor ahhoz mérten kellene felfegyverkeznem. A kapu említésénél kicsit megborzongok. Bele sem akarok gondolni, mennyi szörnyet kellene akkor kiírtani, hiszen eddig is sok dolgunk volt. Ha sikerülne, nagy valószínűséggel elvesznénk.
Etrigan egyszercsak megunja a dumát és "kilép" az ajtón. Oké, valljuk be, marha erős. Az ajtó azon részén viszont, amit épp nem áll el, néhány alak jelenik meg, sima utcai fegyverekkel a kezükben. Kinézetre embernek tűnnek, de a mozgásuk olyan, mintha egy horrorfilmből léptek volna ki. Lehet, hogy ezekre mondta azt, hogy nem emberek? De akkor mik? Mindegy most már, úgysem lenne idő tárakat cserélgetni.
Míg lassan lépdeltem előre, kivettem pisztolyom nadrágomból, kibiztosítottam és felmértem a terepet. Egyre többen vannak ezek a jómadarak, nem tudom, mi fog kisülni ebből. Még jó, hogy nem vagyok egyedül, s ha igaz, ami erről a városról kering, akkor a hülye ruhákhoz még valamilyen képesség is társul, amivel könnyen kikeveredünk a csávából.
Célba veszem a hozzám legközelebb álló fejét és két lövést eresztek bele. Ha fog rajtuk a rendes golyó, akkor ez elég lesz. Ha nem, egy próbát megért és csak két töltény veszett kárba. Ha összeesik az áldozatom, akkor a hozzám közeledő alakokba egy-egy golyót lövök a szívüket célozva. Ha nem, akkor a stukkert gyorsan a földre ejtem s lehajolok, hogy jobb lábamhoz erősített késemet kivegyem, majd a torkára támadok, s azzal védekezem továbbra is ugyanarra a pontra fókuszálva a rám támadókkal szemben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amethysta
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2011. Mar. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Pént. Júl. 20, 2012 5:40 pm



Phaedra:

[érdekes amiket mond ez a kis sátánka...mert már csak én igy hivom...tök mindegy hogy ő jó vagy rossz vagy démon...tök 8...nekem akkor is ugyanaz sátánkák....de meg kell hagyni van megjelennése lehet be kellene szereznem egy démonkösztümöt...vagy lehet azzá kéne válnom??..hmm ki tudja?:...na de ahogy látom nem igazán ad az ismerkedésre...miért is ne kifeszíti az ajtót jöjjenek csak....elvégre elmondta hogy mi a gyenge pontuk hogy lehet legyőzni őket...tök jó... nos hát akkor csatára fel....]

- Veszenek..áááááá [kiáltok az éjszakába és próbálok kerseni valamilyen vas,fémtárgyat...esetleg autót.....autókat....nekikdobálom....hátha van itt valamilyen vascső...azt leszakítom és azzal harcolok tovább.....de mindenek előtt jó lenne találni egy autót mert azzal csak ide oda kéne rángatni ezeket meg agyonlapítaná??.....megpróbálom szétnézek...ha semi nincs nos azthiszem a felrepülést választom és körünézek hátha van valami....]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kassidy
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Feb. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Szomb. Júl. 21, 2012 4:35 pm

A vezető belépett, majd beszédével feltüzelt mindenkit, aki a teremben tartózkodott. Felbőszülve vártuk, hogy elkezdődjön. Ekkor kitépte az ajtót, majd megláttuk az első alakokat az utcán. Mintha valamiféle megszállt teremtmények kósza maradványai lebegtek volna a lámpafényekben, majd számuk rohamosan megnőve ellepték az utcákat. A benn várakozó nép felpezsdülve adrenalinnal futott ki. Én is kezemből kardot formázva futottam, hogy levágjam az első sorokban toporzékolók fejét. Majd beljebb futva egy hosszabb csőszerűséggel próbálom meg aprítani az ember...ezeket. Hisz ezek nem emberek. Megmondták. Mindeközben keresek egy helyet, ahol nem tudnak beszorítani, mindig maradok valaki mellett, hisz sohasem lehet tudni, kinek mikor lesz szüksége a segítségre. Vagy mikor szorulok rá én. A lények nyakát célzom, ám ha többen jönnek, lehet, hogy a kezem kalapáccsá formázva ütöm őket 2-3-ával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 26
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Vas. Júl. 22, 2012 11:55 pm

//Elnézést, utálom mikor nem mutatja hogy írva lett reag -.-" //

Nyuszimat szorongatom és figyelmesen hallgatom amit Etrigan mond nekünk. Démonok? A városban? Teljesen megborzongok ettől a gondolattól, érzem ahogy szerelmem ugyan így tesz. Vigaszul mindkettőnket, mancsát tartom ujjaim közt, szorongatom, hogy ezzel mindkettőnket bátorítsam. Furcsa, megannyi furcsa személyek vannak itt. Túl sok démonnal találkoztam már életemben, akkor is ha csak emberi formájuk volt, én tudtam jól, undorító démonok voltak, akik arra teremtettek, hogy a fejembe mászva férget rakjanak, mely mint a méreg, úgy kezdett lassan és fokozatosan megölni engem. Arcom éreztem ahogy eltorzul, kifut rá az a személyiség aki arra született, hogy gyilkoljon. Elmémben a hatalmas kéz megragadott s lerántva a sötétségbe letaszított. Pont olyan érzés volt, mintha egy sűrű mocsár alján akarnák levegőhöz jutni.
Testem kezdett megfeszülni s a harag mely a tüzet táplálta bennem, egyre csak növekedett. Démon. Az én démonom, melyet eddig sosem sikerült legyőznöm, mely már évek óta bennem lappang, nem akar szabadra engedni, hogy épp elmével élhessek a világban. Mégis miért tenné? Tökéletes játszótér számára a világ, s engem már meg-annyiszor mentett meg. Neki köszönhetem hogy lélegzek még ebben a világban, hogy szívem mellkasomban dobog. Egy démon. Az én démonom.
Úgy érzem tartozom neki ennyivel, hogy olykor szabadjára engedjem vadságát, hogy vért ontva tombolhasson mint egy igazi infernó. S most, lám, eljött az a pillanat, mikor egy másik démon hadba hívta, hogy oldalán harcoljon. Ellent tudott volna e állni ennek? Nem. Ó bizony hogy nem! Etrigan a raktár ajtajához lép, s én már veszem is le hátizsákom, melyből egy nagyobb alufólia darabot veszek elő. Ebbe csomagolom be drága szerelmemet, hogy átváltozáskor ne égjen el, elvégre magammal viszem mindenhova. Egy apró nyílást nem hagyva a tűznek elvégzem a műveletet, majd hátizsákomat a doboz mögé rejtem, nehogy elvesszen vagy valaki el lopja.
Beáramlik a forró levegő, ez is csak jobban felpezsdíti az ereimben csordogáló tüzet. Arcomon egy mosoly, melyet csak azok a gyilkosok tudnak kicsikarni magukból, akik megjárták Arkham legfélelmetesebb zugait. Szinte mindenki azonnal kirohan, hogy harcolhasson, de a bennem rejtőző Rémálom csak ennyit súg: Nyugodtan. Lassan. Ők csak bábuk a táblán, kik könnyen mennek s halnak. Nélkülözhetőek. Szinte az utolsók közt lépek ki Én. Érzem ahogy testem felhevül, ahogy körbeölelnek a lángok, melyek felcsapván porrá égetik ruhámat, csupán az alufóliába csomagolt nyuszim az, melyet nem képesek bántani. Egy igazi két lábon járó Pokol. Már arcom sem látszik, legalább is nem teljesen emberi, akkor sem ha nagyjából megmaradtak a vonások.

Odébb állok mindenkitől, érzem ahogy magam alatt az aszfalt olvadozik és felhevül, ez csak ismét egy jel, hogy képességem démonom vadságával szinte határtalan lesz. 5 méteres környezetemben felhevítem a levegőt legalább olyan forróra, hogy ha bármilyen ellenség a közelembe akar férkőzni, mire hozzám érkezne, viaszként olvadjon le róla a bőr és a hús, s ha tán ez sem segít, ott a megolvadt aszfalt, mely forráságának és ragacsos masszájának köszönhetően járhatatlan lesz. Ez lesz az én védekező pajzsom. S a támadás? Ó igen, hisz ezért is vagyunk mi itt! Lábaim alól három tűzcsóva tör ki, mint az éhes vad kígyók, úgy haladnak sebesen az aszfalton kúszva ellenségeim felé, hogy körbevegyék őket, testükre felkapaszkodva elemésszék nem csak testüket, de ocsmány lelküket is.
- Tűzvirág nyílt ki a ház tetejéről, porrá égetve az álmokat és minden reményt. A hamu felszáll a közeli fákra. Vége az egyik rejtélynek, gyermeki mondókából ismered meg, mi az a Rémálom. Füst száll alá a csendes világra, s te még utoljára integethetsz. Kiütve a földön fekve nehezen szeded össze magad, ha egyáltalán... Gyermeki mondókából ismered meg a Rémálmod... - énekelem közben, hangom fenyegetően szadista, ez már tudom nem én vagyok, de mégis én mondom ki, s jó érzés fog el engem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Kedd Júl. 24, 2012 7:00 pm

//Csak ismételni tudnám a hölgyet. Bocs a késői reagért.//


Etrigan kezdi a táncot, ami nem is olyan szívmelengető, még ha magát a pokol tűzét is használja. Nagy levegőt vesz, hosszan szívja tüdejébe a város bűzös levegőjét. Egyetlen lehelet, mely elpárologtatja a levegőben lévő vizet. A nyári forróság, most érezhetővé válik.
Csak egyetlen tűzlehelet, ezt zúdítja az utcára. Mint egy halálos legyező úgy nyílik széjjel, és teríti be a rátok támadókat. Több tucatnyit terít be, és nyaldos körbe a pusztító szájszag, ám a pillanatok lassan telnek. A tűzben ahogy várni lehetett, nem pusztultak el, árnyak jelennek meg, a még mindig lángoló utcában. Lassan botorkálnak ki, talán most darabosabban mint eddig, de még mindig egyetlen cél lebeg előttük a ti halálotok.
A lovag semmivel sem törődve tör előre, és három fegyvert tart fel, kik Etrigan felé tartottak. A démon csak fortyog magában, és szitkokat mormol, ahogy eddigi leghalálosabb képessége, most kudarccal kecsegtet.
Közben maszkos fegyveres is a tettek mezejére lép, és Kyle-al karöltve kezdik megszórni a jobbról érkezőket. A golyók belehasítanak a testbe, hatalmas lyukakat ütnek a támadókba, ám talán egy földöntúli erőtől vezérelve csak elesnek. De újra, és újra felállnak. Hány találat annyi felbukás, de mintha nem is zavarná őket, csak jönnek közelebb. Kyle fegyvere nem rendelkezik olyan elsöprő erővel, mint fegyvertársa sörétes mordálya, így az egyik szörny közel ér hozzá. A kezében feszítő vasat tart, és nem sok kell, hogy egy erőteljes suhintással betörje a démonvadász fejét.
Egy kis bogárhátút szemel ki Phaedra és azonnal meg is ragadja, isteni mércével mért erejével. A kis kocsi mintha súlya se lenne mozdul el a aszfalttól, lángoló meteorként sodor el magával támadóid tömegét. A kocsi hatot, vagy hetet bukfencezik, és legalább egy tucatnyit tipor halálra. Ám miután a kocsi olvadt vassá olvad a vezetőtöknek nem éppen nevezhető lángtengerében. Ám a halálos találat mégsem eléggé az. Az összes csontjuknak el kellett volna törni, ha túlélték is volna a támadást, a fájdalomtól ordítaniuk kellett volna, de még sem ez történt. Csak meggyötört testüket tovább hajtva felállnak, és újra támadják a földön levőket. Ám a repülő szépségről sem felejtkeztek el.
Emberfeletti képességekről téve tanúbizonyságot, másszák meg a falakat. Fegyverekkel a kezekben, nem törődve a halálos magassággal, felhágnak több emelet magasra. Tériszonytól nem szenvednek, sem halál félelemtől ezt már tudhatjátok. Megfeszítik összeroncsolt lábaikat, és elrugaszkodnak. Négyen repülnek, vagy legalábbis elegánsan zuhannak a levegőben. Phaedrát célozzák meg késeikkel, vascsöveikkel. És ha a lány nem vigyáz többen is követik példájukat.
Egy kar mely megannyi alakot ölthet fel, és most újra gyilkolni fog vele gazdája. Kassidy egy méretes kardot formáz belőle, majd beleveti magát a tűzön áttolakodókat feltartóztatva. Fekete Lovag éjsötét kardjával bele-belevág a maszkosokba, ám mindannyiszor nyögve húsa ki a förmedvényekből. Te karodat fejmagasságban suhintod meg, és a legközelebbit nyakon csapod. Ám a várt helyett a fej csak egy pillanatig válik el a testtől. Ahogy a kard átsuhan a "húson" újra összeragad. Igaz nem éppen az eredeti alakjában. Félrefittyedt fejjel suhintja meg méretes kését. Te ekkorra már felfogod, hogy a penge nem éppen a legjobb megoldás ezek ellen, így kicsit direktebb módszerhez folyamodik a tudós. Pöröly csontropogtató erővel csapja nyakon a fegyveres, aki ettől megroggyan, és a pöröly alakja megmarad a testében. Így már látszatra sem emberek, ám ez sem akadályozza meg, hogy a kést újra szúrásra emelje, pont a szíved felé.
Lángoló pokol tovább folytatódik. Lángoló kígyók kúsznak végig az aszfalton, és felhólyagzott ösvényt húzva maguk után. Élő fajtájuktól eltérően, hihetetlen gyorsan haladnak, és pillanatok alatt körbe veszik a támadókat. Három kígyó, három lángoló támadó. Ám a tűz nem az, ami különösebben zavarná őket. Lángoktól beborítva, ruhájuk poranyóssá válásától nem tartva támadnak továbbra is. A hőburkod nem elég simán keresztülgyalogolnak rajta, és már jön is a olvadt fém. Izzó fémből csöpögő szikrázó cseppek közelítenek lángoló arca felé, és az ütés ereje nem lesz babasimogatás, ha talál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael White
Igazságosztó
Igazságosztó
avatar

Hozzászólások száma : 300
Join date : 2011. Mar. 11.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Szer. Aug. 01, 2012 4:41 pm

Csupán néhányat kell lőnöm ahhoz, hogy lássam, semmit nem érek fegyveremmel. A francba! Talán másik töltényt kellett volna használnom. Hát, most már teljesen mindegy, ez van, így kell boldogulnom. Vagy egy golyószórót kellett volna hoznom, mint a másik fegyveresnek. Vagy egy rakétavetőt. Ja, az talán elég lenne.
Míg ez eszembe jut, futólag látom a többieket, hogy mit alkotnak itt köröttem és elborzaszt. Nem tudom, mik ezek, de ilyeneket eddig csak démonoktól láttam - na meg persze filmeken. Ez nekem már túl magas.
Megakad a szemem egy ilyen zombi szerű izén, ami egy feszítővassal közeledik felém. Bár fegyverem nem sok kárt tehet benne, nem várhatom tétlenül, hátha mellém talál.
Nincs annyi idő, hogy elővegyem a késemet, így csak arra támaszkodhatom, ami kéznél van - vagyis a pisztolyomra és természetesen a végtagjaimra. Kipöccintem fegyveremen a biztosítékot, nehogy véletlenül elsüljön, majd csövénél fogva megfogom. Kivárom, amíg közelembe ér, s mikor támadásba lendülne, a közelébe ugrom és megpróbálom átdobni magamon, hogy így a földre kerüljön és közben kicsavarni kezéből a feszítővasat. Ha sikerült a földre dobnom, akkor fegyverem markolatával akkora csapásokat igyekszem mérni, amekkorát csak tudok, hogy bezúzzam a dög koponyáját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kassidy
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Feb. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Csüt. Aug. 02, 2012 3:39 am

A kard nem volt éppen a leghatásosabb fegyvernek ezek ellen a...lények ellen, így gyorsan taktikát kellett váltanom. Egy hatalmas pöröly formájában próbáltam ha nem is levágni, legalább szétlapítani. A pörölytől összement, de még most sem vesztette el harci erejét, melynek következtében egy kést szúrt szívem felé. Gyorsan kellett cselekednem. A pöröly lassan eltűnik, helyében pedig egy pajzs jön létre. A pajzs, melynek külsejét éles tövisszerű formák díszítik, melybe ellenfelem talán beleakad, majd a tüskék csápokká változva ölelik át annak kezét. Miután a csáp jól összefogta azt, egy erőteljes mozdulattal eltávolítja gazdájának testéről, majd letépve azt visszapofont indítok saját karjával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 26
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Csüt. Aug. 02, 2012 11:43 am

Drága kígyóim úgy futnak az aszfalton mint a gondolattal vezényelt halál, maguk mögött bugyogva megolvad az út és a járda, nem hagyván esélyt hozzám férkőzni ellenfeleim számára. Felkúsznak testükre, körbetekerik egy halálos ölelésbe, mint azok a boák kik a dzsungelekben tigriseket terítenek le ezzel s kebeleznek be. Úgy az én kígyóim is, melyeknek én parancsolok. Hőhullám pajzsomtól minden megolvad ami csak a közelemben van meghajolnak az utcai lámpák, szétfolynak a szemetes kosarak, bugyogva hullámzik az aszfalt. S én diadalmasan azt hiszem, érinthetetlen vagyok ebben a folyékony pokolban, amiben a vas hatalmas szikrákat szórva csöpög a földre s néhány ellenfélre, testüket beborítva. De még sincs teljesen így. Az én naiv világomban már mind szénné égtek volna, leolvadt volna róluk a bőr, s elsorvadva kínhalálukat találták volna a bugyogó aszfalt mélységes fenekén.
Most mégis, eme támadásom szinte mint hiábavalóak, elvégre az ellenfél nem hullik el, egyre csak közeledik. Hogy lehetséges ez?! Hisz már rég porrá kéne lenniük, ők mégis vicsorogva közelednek felém, fegyvereik olvadozik bár, meghajol olykor a vascső, de még mindig nagyon veszélyes mindez kezükben. Az egyik talán túl közel merészkedett hozzám, farkasszemet nézek vele, érzem ahogy elmémben felhasad valami, megpattan mint a föld amikor földrengés van. Az egy kis repedés tovaszalad, fut mint egy őrült, megannyi kisebb hasadékot képezve elmémben. S roppan, szétesik, bomlik. Hogy én mit érzek? Mire ismét kinyitom, már a levegőben találom magam. Felreppentem, talán az utolsó pillanatban? Az én nem tudom. De érzek még valamit, mintha testem megnagyobbodott volna, most már nem két kezem van és két lábam. Testem számomra hatalmas, négy erőteljes lábam van, s hosszabb nyakam. Két szárny mely testemből emelkedik ki. Nyitom a pofám, az alattam lévő ellenségeimet erőteljes tűzlehelettel ajándékozom meg, miközben testem repül felettük. Hogy mivé lettem, én magam nem látom igazán, csak érzem. A többiek biztos lehetnek benne hogy valami szörnyűséges...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Amethysta
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2011. Mar. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm



Phaedra:


-Hm....ejejj...

[ S ekkor a dühödt zombitömegre nézek és látom hogy bizony bizony ezek mindent túlélnek....áháháh....jaj de jó...mondom önironikusan...]

[vajon milyen taktikát alkalmazzak??.....miközben tünődök észreveszem hogy elkezdemnek felém mászni ezek a férgek......jaj mindjárt elkap az egyik.....megpróbálok felszállni a házak felé ahonnan nem érhetnek el és majd ott kieszelek valamit,.....ha időközben nem válna be a tervem és rámnugrana valamelyik akkor is felfelé szállok......s ha már felszálltam megpróbálom leütni magamról......]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Hétf. Aug. 06, 2012 1:42 pm

Etrigan bőre dühében, szinte lángra kap, annyi hőt, vagyis inkább pokoli lángokat ereget magából. Egy felbőszült bika erejével ront neki a saját lángjain át közeledő tömegre. Ütések záporoznak rá, de mintha meg sem érezné, csak viszonozza azokat. Mellkasok szakadnak be, végtagok hagyják el megszokott helyeiket, de mégsem fogy az ellen.
A Fekete Lovag hárítja a rá támadók ütéseit, de őt is egyre jobban veszik körbe. Vág, és véd, mindent megtesz. Csak hogy a démoni horda pusztuljon körülötte, de egy-egy végtag elvesztése nem zavarja őket, a halálos szúrásokat, meg sem érzik, és nem csak ő van vele így.
Maszkos fegyveres //mostantól Messiás// sörétes puskájára támaszkodik, már ő is felmérte, hogy a golyók nem éppen a kívánt hatást érik el, így hát új módszerhez folyamodik. A lövések végtagokat, és kezeket tépnek le, így nem állította meg őket, de jóval csökkent a veszélyességi fokuk. Ám neki is hátrálnia kell, mert hát így igaz lassan, de túlerő el fogja érni.
Kyle gyors, és gyakorlott, amit ellenfeléről nem lehet elmondani. A kart kicsavarja, a testet átdobja, és taccsanó hang kíséretében földre veti. A fegyverét elereszti és te erőteljes ütésekkel próbálod porhanyóssá zúzni koponyáját. Az ütések nyomán a maszk alatti fej egyre eldeformáltabb lesz, ám a test mintha nem is foglalkozna a rá mért ütések súlyával, továbbra is ellenkezik.
A maszk szinte már homorú alakot vett fel, de semmilyen hatással nincs a szörnyetegre, ám míg ezzel foglalkoztál, ketten is mögéd kerültek. Egy hegyesre tört fadarabbal akar a földhöz szögezni, míg a másik a lábaidat akarja eltörni a vascsővel, ami a keze ügyében van. Mindkettő elég közel van, miközben az alattad lévő próbál megragadni, mondjuk annyi előnyöd van, hogy látni már nem nagyon lát.
Airie felrepül, és alatta zuhognak el az ütések, talán csak a megbotránkozás, hogy nem az történik az ellenséggel, mint amit elképzelt, vagy pont az, hogy erősebb dolgokhoz kell nyúlnia, egy hatalmas tűzsárkány materializálódik körülötte. Fesztávolsága, és méretei is impozánsak. Újra lángokkal próbálkozik, egy fordított vulkán vehemenciájával, törnek fel képzeletbeli torkából a lángok, és árasztják el maga alatt az ellenséget. Mindent beborítanak, és még ha nem is lett volna elég meleg, ez az nyári nap, most egy fortyogó katlanban érezheti magát mindenkit a tűzrőlpattant hölgy akciójának következtében.
Phaedra latt elsuhognak az ütések, és már elég magasra szállt, hogy senki ne érhesse el. Ám láthatja, hogy a helyzet nem éppen rózsás. Mindenki megteszi, amit csak meg tud, ám a harcok eléggé a ti vesztésetek felé orientálódik.
Az utolsó csapattársatok, ki eddig csak a partvonalról nézte a dolgokat, most térdre rogy. Egyetlen ütés sem érte még, sőt még éppen hogy csak kilépett az épületből, és mégis úgy tesz, mintha szörnyű dolgokon menne keresztül, vagy éppen csak most fognak jönni ezek a dolgok.
Kassidy karja újra formát vált, és elakasztja támadója kését. Ám mielőtt még mozdulhatna , a pajzs körülöleli a szörnyeteget, és egy mozdulattal megfosztja végtagjainak nagy részétől. Csak csonkok maradnak, de egyetlen egy csepp vér sem buggyan ki. A test a földre zuhan, de a maszk alól fájdalomra utaló sikolyokat nem hallasz. A sérülés nem halálos, a csonkokon továbbra is egyre csak húzza fel magát, és a rá záporozó ütések sem zavarják. Még vele foglalkozol, ketten az ellenfeleid közül megközelítenek, és egy-egy fadarabbal próbálják eltalálni testedet.


A hozzászólást Vadmacska összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 13, 2012 5:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amethysta
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2011. Mar. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Kedd Aug. 07, 2012 8:41 pm



Phaedra:


[jajj....végre fedezélben....de ahogy látom csapattársaim veszélyben vannak....nahát....vajon mit tegyek??......körülnézek....ha szerencsém van talán lesz egy magasvonat vagy a sine amit leránthatnák a szörnyekre.....de ha nem akkor akik követtek azokat próbálom elintézni......és megpróbálom befolyásom alá birni az ereszcstaornát éa azzal levágni lerántani őket a mélybe....de nem megyek túl közel nehogy rámugorhassanak.....]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kassidy
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Feb. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Hétf. Aug. 13, 2012 6:14 pm

Ellenfelem karját sikeresen letéptem, de a fájdalomnak nyomát sem találtam. Ott feküdt, karját szinte vállból kitéptem, de csak feküdt, nesztelenül. Ez így nem lesz jó. Hiába tépem darabokra, hatástalan, mert ezek nem éreznek semmit. Értelmetlennek tűnt darabokra vágni, törni, zúzni, mert mind hiába lettek volna. Ekkor támadott rám két másik. Kezemből ismét egy kalapácsot formáztam, mellyel a földön fekvő fejét egyenlővé teszem a talajjal, nehogy bezavarjon hátulról. Ha ez megvan előveszem Hr-em, a kis fegyverrel pedig meglövöm a két lényt, pontosabban közéjük célzok. remélhetőleg az impulz löket a földre kényszeríti őket. Ha sikerül hátralöknöm, odakiáltok egy társamhoz, aki jelenleg lángol, hogy pörköljön alájuk. ha ez beválik, és a lények el tudnak égni, akkor összefogva a lánnyal, /Airie-vel/ én hátralököm, összeszedem a lényeket, ő pedig összeolvasztja őket. talán a csapatmunka beválik. ha ez sem, akkor csapdába fogunk kerülni, a Hr-t felhasználom, mint menekülési úttörőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 26
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Pént. Aug. 24, 2012 11:27 am

Egy hang, egy őrület, egy ordítás az, mely fejembe nyilallt s betöltött minden aprócska zugot, kirekesztett minden más hangot, ami eddig körbevett engem. A tűz. Fortyogása és hangos életének üvöltése betöltött teljesen mindent körülöttem, eggyé váltam vele. Körbevett az az elem, mely romboló és életadó egyaránt, mely mindenben ott szunnyad, elég ha felébresztik. S eme aprócska láng, egy kis szikra, mely születésem óta elmémben szunnyadt, arra várt hogy kitörjön, hogy indokot kapjon életre kelni s szárnyait kinyújtva terjeszkedni. S Ő mindig megadta, mindig megparancsolta neki. Az agresszív élet ösztöne, a túlélés vágya vezényelte lángom, mely bennem lobog halálom napjáig. S most, hogy itt állok a káosz peremén, s nézek le a mély szakadékba, látom azokat az árnyból alkotott kezeket, melyek felém kúsznak. Kúsznak, hogy megragadjanak, hogy letaszítsanak a Káosz pereméről az Őrület szakadékába. Miért is kéne várnom, miért is kéne egyáltalán állnom a Káosz peremén? Miért nem szállok alá, s vetem magam bele önszántából? Miért is ne...
S ekkor, szemem lehunyva, éreztem ahogy szívem mellkasomban dobog, ahogy erőt nyerek ebből az érzésből, ahogy a tűz lelke veszi körbe pajzsként, ahogy maga a tűz elemére változik. S ez az érzés, ez a magasztaló, bátorító érzés, mely egyre jobban elnyel, érzem hogy megvéd. S hogy ebből mit látnak mások, én ismét csak találgatni tudok...
Minél jobban elmerültem saját létformámban, annál jobban érezni lehetett, hogy az amit uralok, egyre veszélyesebb kezd lenni környezetem számára. A levegő, mely eddig forró volt, mely eddig mint a pokol katlanja, úgy izzott, immáron olykor meg is gyulladt. A kémia fellépett s aktivizálta magát, azok a részecskék, melyek a levegőben vannak, meggyulladtak, majd fellángolva eltűntek, s ismét és ismét. Minden, mi eddig csak olvadni kezdett, lángra kapott körülöttem.
/2000 fokos most már a tűz és a levegő Airie körül 7 méteren belül, a sárkányforma 18m magas és 9m hosszában/
S bár nem hallottam, nem jutott el tudatomig, amit társam mondott, én mégis mintha minden szavát tisztán halottam volna, pont úgy cselekedtem, ahogy remélte, akkor is ha tán jóval messzebb tőle. Karjaimat kitárva, mintha csak szárnyaim lennének azok, úgy szálltam alá ellenségeimre hatalmas tűzsárkány testemmel, hogy azokat teljesen eltüntettem magam. Lecsapódtam akár egy meteorit, s lángjaim ahogy az olvadt betonnak ütköztek, hirtelen csaptak fel éhesen és vadul, reménykedve hogy valamit el tudnak emészteni. S a pokol közepén ott álltam én, sértetlenül, mosolyogva...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Kétarc

avatar

Hozzászólások száma : 803
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Szomb. Szept. 01, 2012 10:51 am

// Na akkor megjöttem, igen, én viszem tovább a kalandot, az újonc, a kismesélő! Vadmacska kissé ködös iratokat hagyott maga után, hogy mit tervez a kalanddal, igyekszem továbbvinni az ő útján a kalandot, de rajtatok fog állni, hogy mi történik, kedveskéim, ti döntötök most a kaland, és ki tudja, lehet, hogy a világ sorsáról is. Ehhez azonban össze kell dolgozni, mind a karaktereknek, mint a felhasználóknak, szóval tessék belehúzni, és ne hagyjuk a csapattársainkat hetekig várakozni egy-egy reaggal. Tessék kiírni magunkat az orvosi igazolásokban, hogy a játékostársak, és a nagyságos kalandgóré - aki ez esetben én vagyok- tudjon róla, hogy mehet a körváltás, és nem szívatjuk meg a karaktert. //

Kassidy kalapácsa hangos reccsenéssel belenyomja ellenfelének fejét a betonba, ami ezáltal oly lapos lesz, hogy szinte észrevenni is nehéz, de az istenért sem akar meghalni a lény, maszkja éppúgy néz ki, mint eddig, talán az alján egy vékony repedés látszik, de ezt a bátor harcos csak a szeme sarkából látja, hiszen már fordul is a két támadó felé, akiket le szeretne teríteni csodafegyverével. A lökéshullámtól az egyik lény hátraesik, jó két métert zuhan, és olyan csúnyán beveri fejét a talajba, hogy az már Kassidy-nek fáj. A másik lény ügyetlenül megbotlik, látszik rajta,hogy próbált védekezni valahogy, de a feltaláló fegyvere túlontúl tökéletes, így a szörnyeteg is a földre zuhan, ahol elkeseredetten vergődik, próbál felkelni, egyenlőre kevés sikerrel. Messiás hátrál, csak hátrál, nyomában több tucatnyi ellenféllel. Erősen megrúgja a szerencsétlen valami fejét, rátapos, és elkezdi szórni a golyókat azokra a démonokra, amiket magával hozott, remélvén, hogy Kassidy és a lovag segítenek neki, másra úgy látszik nem számíthat hiszen
Airie -nek is megvannak a problémai: kecses mozdulatokkal száll a földön fetrengő, vagy éppen állóhelyzetben lévő szörnyetegek felé, nyomában az aszfalt ragacsos masszává olvad, amibe mind beleragadnak, és csak lassan, nagyon lassan tudnak egy-egy lépés megtenni sértetlen testükkel. Igen, sértetlen, mivel hiába a forróság, s a tűz mindent elemésztő hatalma, hogyha az ellenséget nem tudja bántani vele, lángra kapnak, egytől egyig, de változatlanul masíroznak előre,
Kyle felé, aki jó nagy bajban van, három teremtmény van a háta mögött, a démonvadász pedig úgy tűnik, semmit sem csinál, mozdulatlanul áll. Meg is lett ennek a következménye, mindhárom ellenfele felé nyúl, és ledobják a földre, mintha csak tollpihe lenne a mi nyári álmot alvó démonvadászunk. Két ellenfele fegyvertelen, ők lassan közelítenek feléje, a lábát szorongatják, egy harmadik azonban egy vascsővel akar lecsapni a vadász bordáira.
Etrigan ezt mind látja, de túlontúl elfoglalt, talán őrá figyel a legtöbb lény, de ő mit sem törődve velük, hangosan kiált Airie felé:
- Ahelyett hogy ott fent keringesz, és próbálsz szétégetni mindent, törődj a többekkel! - mutat Kyle felé. És basszus, tényleg, ha Airie megnézi, akkor látja, hogy a démonvadászt körbevették, és éppen lecsapnának rá....
Látja ezt Phaedra is, aki vonatot nem talált a kikötőben, ereszcsatornát azonban igen, azzal pedig szépen ütötte meg ellenfeleit, akiknek nagy része visszazuhant az Airie által megolvasztott aszfaltba, kevesen pedig a vízbe estek, ahonnan többé nem jöttek fel... Úgy látszik, elment a kedvük a hölgy zaklatásától, hiszen a legtöbben most vagy a vezérre, Etriganra mentek, vagy a Kassidyék felé masírozó hordába csatlakoztak. Mindkét helyen elkél a segítség, az égieknek dönteniük kell, hogy mit tesznek, kinek segítenek, és figyelembe kell venniük a földön fetrengő Kylet is, aki tehetetlennek tűnik a túlerővel szemben.
És az éjfekete ruhában lévő asszony, aki elvileg velük volt, még mindig nem bukkant fel.....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kassidy
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Feb. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Kedd Szept. 04, 2012 6:35 pm

A kalapács sem bizonyult nyerő tervnek, egyetlen esélyem lehetett, ha már elpusztítani nem lehet ezeket a micsodákat, legalább egy helyre kell gyűjteni őket. fegyveremmel, a Hr-el sikeresen hátralöktem két teremtményt is, egyik hihetetlenül beverte a fejét, hatalmasat csattant. De még ez sem ártott neki. A másik pedig átesett rajta. Védekezni próbált, de fegyverem elvitte őt is. Nem tehettem mást, mint az utcának ezen részét megtisztítani, az esetleges menekülés érdekében. Megpróbáltam a járda mentén a lényeket a falakhoz lökni. Ha ez sikerül, akkor legalább az út szabad lesz, és egy kicsit összébb tömöríthetjük őket. Fegyveremmel egy nagyobb csapatot céloztam be, melyek egy kisebb sikátor előtt álltak. Ha sikerül őket és talán még másokat is lelőnöm oda, elfordulok, majd a mellettem harcolótól megkérdezem
- Nincs egy gránátod? Vagy bármi, ami robban - remélhetőleg lesz nála, ha nem, akkor csupán feltartóztatni tudom ezeket. Ha van, akkor bedobom a sikátorba, és remélhetőleg darabokra robbantom vele a lényeket, és végleg elpusztítom azokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 26
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Hétf. Szept. 17, 2012 11:15 am

Tűz lobogása. Oly hangos, oly forró, oly gyönyörű számomra, és mégis mind hiába az egész. Nem használ semmit. Ezek a Pokolból jött lények, nem bántja őket a Pokoli láng. Nem. Egy karcolás, egy égési seb sincs rajtuk, és én érzem hogy minden erőmet bevetettem már, érzem ahogy elértem a határaimat. Túl kell rajtuk lépni e, hogy elpusztítsam őket, vagy ez sem fog használni és csak tönkre teszem magam? Mi fog történni ha túllépem azt a drága határt, azt a keskeny, nagyon keskeny határt, ami elválasztja az őrületet a haláltól bennem? Azt a határt, aminek a szélén nap mint nap ott állok, a szakadék előtt és nem teszem meg azt a lépést, hogy letaszítsanak bele. Mert ott az én határom. A feneketlen üresség, az a hatalmas lyuk, melynek nincs alja. És én csak zuhannék és zuhannék, soha nem érnék földet. Ez lenne a vesztem. Az igazi vesztem, mely mindenemet elpusztítja. Határ... Hol van az?
Egy hang, egy hang jelenik meg a fejemben. Egy kéz, karmos kéz nyúl felém hosszú ujjaival, fekete hosszú ujjaival. Kúszik mint a kígyók, lassan és alattomosan. Megérint, érzem ahogy valami felhasad, leomlik rólam. Egy pattanás, majd egy szikra, testem a földre hanyatlik, összeestem élettelenül. Egy tompa puffanás, egy törés, egy... maszk.
Feleszmélek és már azonnal minden világos számomra. Egész idő alatt rosszul harcoltunk. Nem a teste kell támadni, hanem a maszkot!
Tüzem azonnal kialszik, tudom jól hogy most már ezzel semmire nem fogok menni, ha eddig a maszk nem esett szét a tűz pusztító lángjaitól. Azonnal szétnézek, egy darab vascsövet keresek, hogy ezzel tudjak harcolni. Soha életemben nem harcoltam ilyesmivel, de nem lehet nehéz. Csak az arcot kell eltalálni, a maszkot szétverni rajtuk. Ha találok ilyet, megrohamozva őket sietek Kyle segítségére.
- A maszkok! Szedjétek le őket nekik! Pusztítsátok el a maszkokat! Az adja nekik az erőt! - ordítom torkaszakadtából, hogy megbizonyosodjak róla, mindenki hallani fogja körülöttem. Csak reménykedek hogy így tesznek majd. Ahogy elérem az első ellenfelet, igyekszem teljes erőmből az arcába csapni a csővel, hogy ezzel a maszkot szétverjem és leessen róla. Ha sikerül, tovább haladok ezzel a módszerrel, természetesen bármilyen ütés ellen igyekszem közben elhajolni, nem akarom ott veszteni a fogam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Amethysta
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 253
Join date : 2011. Mar. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Pént. Szept. 21, 2012 6:43 pm

[img][/img]
Phaedra:


[lenyügöző ötletem megint valóra vált...hmm...ez igen.....de vajon most kinek segtsek annélkül hogy belehaljak??...hmm..lássuk csak...?...Etrigan...bajban van ugyhogy neki elkéll a segítség.......lejebb szállom és megpróbálom az imént leszedett ereszcsatornát az erőm segítségével élesre kardszerüvé formálni....majd lejebb száééva úgy irányítani mint egy kard és lekaszabolni vele Az Etriganre támadó seregeket......persze vigyázok nehogy valami rámugorjon...ha az eresz bemondaná a szolgálattot körűlnézek hátha van itt valamilyen vasgerenda...]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   Szomb. Márc. 23, 2013 4:19 pm

//Kaland sajnos véget ért.//

_________________
Magán kaland:
Cybergyík; Airie; Bisur
Mesélői szín:
tan
Kedvenc kalandműfaj:
Bonyolult feladatmegoldós, de bármilyen műfaj jöhet
Játékos karakter:
Kurt Bozek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Dixon Dokk   

Vissza az elejére Go down
 
Dixon Dokk
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» Az elhagyatott Dokk

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Játéktér :: Gotham város és környéke :: Nyugati oldal-
Ugrás: