Penny vs Justin

Helyszín: Elhagyott metróállomás

Az állomást már 3 éve nem használják, de többnyire még működnek a lámpák.
-------

Penny úgy döntött, hogy a zuhogó eső végét ebben az elhagyott metróállomáson várja meg. Leérve a peronhoz, leült az egyik padra és várt.
- Remélem reggelre eláll.

Szép éjszaka volt. Legalábbis számomra igen. Nem nagyon zavart az eső. Az egyik sikátorban várakoztam, majd az utcáról berántottam egy elég szemrevaló fiatal lányt és egy szép ütéssel elkábítva lecipeltem a metróba. Jó kis használaton kívüli állomás volt, nem kellett aggódnom, hogy valaki megzavar vacsora közben. A falnak vágtam a lélegző éttermemet és fogaimat a nyakába mélyesztve szívni kezdtem a vérét. Felemelő érzés volt az ínycsiklandozó nedűt a számban ízlelgetni. Hirtelen egy másik szag csapta meg az orromat. Egy ember nem vette volna észre, de az én orrom sokkal jobb. A szagból ítélve egyértelműen nő volt. A kedvenc eledelem. Gyorsan kiszívtam a maradék vérét a jelenlegi áldozatomnak, majd megfordultam. Egy beöltözött lány ült az egyik padon.
-Szia kislány! Mit szólnál, ha meghívnálak vacsorára? Te leszel a főfogás.-mondtam, majd egy gunyoros mosoly kíséretében kivillantottam szemfogaimat és lenyaltam az egyikről csöpögő vért.

Penny nem ijed meg. Telekinézissel fellöki Justint úgy, hogy nekiessen a közeli oszlopnak.
- Nem félek magától. És nem fog megenni engem!
Penny felállt a padról, majd Justin felé fordult.

Hirtelen valami erő felkapott és nekihajított az oszlopnak. Kicsit furcsa képet vágtam, aztán rájöttem, hogy a lány volt. Hirtelen felnevettem.
-Úgy látszik, hogy egy csodabogárba botlottam. Az ilyenek vére mindig finomabb. Nem, Rich?
-Dehogynem. Jó móka lesz.
Ezzel emberfeletti sebességgel felugrottam a padlóról és megindultam a lány felé.
-Majd meglátjuk.-válaszoltam neki gonosz vigyorral. Az volt a célom, hogy megpróbálok minél közelebb menni hozzá. Ha fellök, akkor felállok és megint felé megyek. Egyszer csak elfárad, megölni meg nem tud ezzel. Ha odaértem, akkor egy bordáira irányzott támadással elveszem a kedvét a feleseléstől.

- Nem tudom, kihez beszél, de nem akarom tudni.
Penny int egyet a kezével, ezzel azt eredményezve, hogy Justin az oldalára essen.
- Árulja el, hogy miért akar engem megenni.
Penny akaratlanul is hibát követ el azáltal, hogy közelmegy Justinhoz.

Mikor megjegyezte, hogy nem tudja kihez beszélek, felnevettem.
-Nincs is hozzá semmi közöd. Ha mindig elmondanék mindent a vacsorámnak, akkor már rég éhen haltam volta a következő adag előtt.
Újabb intés és megint az oldalamra estem.
Nem baj. Egyszer csak elfárad.
-Két egészen egyszerű okból. Az egyik, hogy szemtanúja voltál, amint szárazra szívtam valakit. A második pedig az, hogy éhes vagyok. Vajon egy farkastól megkérdeznéd, hogy miért eszi meg a bárányt?-feleltem neki, miközben figyeltem, hogy mikor követ el hibát. Hamar megtette. Túl közel jött. Emberfeletti sebességgel ugrottam neki és hasba vágtam pont abban a pillanatban, mikor megint hátrarepültem. Nem tudtam, hogy milyen erővel sikerült megütnöm.

Penny a hasbavágás miatt elesett és a padlón feküdt remegve, az ütés helyét fogva. Justinnak sikerült elérnie, hogy Penny elkábuljon egy kicsit, de nem annyira, hogy védtelen maradjon.

Úgy látszott, hogy az ellenfelem is elesett. Gyorsan felpattantam és még mindig emberfeletti sebességgel rávetettem magam. Kimeresztettem az agyaraimat és elvileg pont olyan szögben ugrottam, hogy a nyakába tudjak harapni, ha sikerül rajta landolnom.

Penny viszonylag hamar összeszedte magát. Mikor látta, hogy Justin feléje ugrott, gyorsan oldalra dobta telekinézissel őt, de későn, mert Justin keze megakadt Penny vállában. Mindketten a sínekre estek, eléggé megütve magukat az eséstől, de komolyabb baj nem lett a fájdalmon kívűl.

Már majdnem elértem ellenfelemet és már a fogamat mélyesztettem volna bele, mikor elhajított oldalra. Az egyik kezemet szerencsére sikerült a vállába akasztanom és magammal rántottam. Egy kicsit gurultunk a síneken. A kiscsajnak szerencséje volt, mert felfogtam az esését. Én kicsit komolyabban megütöttem magamat, de a fájdalom csak fokozta az élvezeteket és tudtam, hogy hamarosan úgyis meggyógyulnak ezek a sérülések. Még mindig a kislányba kapaszkodva kitártam a számat és megpróbáltam a nyakába harapni.

Penny belerúg Justinba, nem épp gyengén.
- Engem maga nem fog összeharapdálni!
Miután kicsit távolabbra lökte Justint az erejével, Penny elkezdte megformálni az energia gömböt.

A kislány hozzá nem illő erővel rúgott le magáról, majd kicsit távolabb hajított. Megint szépen beütöttem magam, de már egészen hozzászoktam. A lány viszont valami furcsa gömböt kezdett el formálni maga előtt.
-Na jól van. Elég a finomkodásból.-villantottam ki fogaimat egy gonosz vigyorban, majd enyhén előregörnyedve elkezdtem változni. Nem volt egy kellemes élmény, eléggé fájt. Ahogy a hátamból kinőttek a szárnyak, ahogy az ujjaim végén a körmök karmokká váltak, ahogy a teljes testem megnőtt, megvastagodott és hatalmas izmokat növesztett, a fülem pedig denevérfül szerű lett. A fájdalom a végére már szinte elviselhetetlen lett, majd hirtelen megszűnt. Az egész nem tartott tovább fél másodpercnél, de az rendkívül fájdalmas volt.
-Na, kislány, akkor nézzük mit tudsz most, hogy dupláztam. Mindent. A súlyomat, az erőmet és a sebességemet is. Vagyis a súlyomat inkább tripláztam.-mondtam és teljes sebességgel megindultam a lány felé, felkészülve, hogy megpróbáljak kitérni a gömb elől, ha kitérne. A célom ezúttal az volt, hogy belé mélyesszem a karmaimat, mert akkor jelentősebb sérülést tudok neki okozni és könnyebben a nyakába tudom mélyeszteni a fogaimat.

Penny csak áll dermedten a döbbenettől, ijedtségtől és rosszulléttől szédülve. Az energia gömb szertefoszlik a megszakadt koncentrálás miatt. A következő pillanatban pedig már Justin szorongatta őt, ami miatt magához tért, majd ficánkolni kezdett.
- ENGEDJEN EL MAGA SZÖRNY!

Úgy látszott, hogy ifjú ellenfelem eléggé elborzadt az igazi formámtól. Nem is baj. A gömb, amit elkezdett formálni hirtelen szertefoszlott előtte. Ezt a pillanatot használtam ki, hogy támadjak. Egyik kezemmel elkaptam és felemeltem, miközben az egyik karmom belemélyedt a húsába és az egyik bordájában állt meg.
-Végre rájöttél, hogy nem egy átlagos ember vagyok. Készen állsz a halálra kedveském?-kérdeztem és egyre magasabbra emeltem, miközben a másik kezemmel oldalra húztam a fejét és a szemfogaimmal szép lassan közelítettem a nyakához.

Pennynek nagyon fáj Justin karmolása és felkiált a fájdalomtól. Mikor látja, hogy Justin éppen harapna, Penny ad neki egy erős pofont, az erejével kombinálva, amitől Justinnal el kell engednie Pennyt és ami nem állkapocs kímélő pofon volt.

Élvezettel hallgattam, hogy sikoltozott a kezemben tartott gyermek. Szépen lassan emeltem a számhoz és talán épp ez volt a baj. Egy akkora pofont kaptam tőle, amit még egy hozzám hasonló fizikai adottságokkal rendelkező férfi is elég nehezen tudna kivitelezni. Ez pedig csak egy lány gyermek. Egy ember nyakát könnyen eltörte volna, de az enyémet nem tudta. Na meg nem is ment volna vele semmire. Az eddig a fejét tartó kezemmel elengedtem, de a másikkal még mindig a levegőben tartottam. A nyaka viszont jóval távolabb került a számtól.
-Miért nem tudsz egyszerűen beletörődni, hogy halott vagy te nyamvadt kis fruska? Úgysem tudsz megölni, ha pedig megszöksz, akkor életed végéig üldözni foglak.-mondtam és egy másik karmomat is belemélyesztettem a testébe. A fogaimat újra megindítottam a torka felé.

Penny fájdalma csak nőtt a másik karmolással, de próbálta figyelmen kívűl hagyni. Összeszedte magát és az erejével lefejtette Justin karjait magáról. Mielőtt még leesett volna a sínre, Penny egy olyan erős lökést csinált, hogy Justin jól a peron falába csapódjon. Ezután Penny leesett és megütötte magát. Ismét feküdve és remegve a fájdalomtól próbálta összeszedni magát.
- Bár itt lenne a kardom... - nyöszörögte Penny.

Halk nyögés szaladt ki a torkán a második karmolástól. Kicsit csalódottan tapasztaltam.
-Tudsz te ennél többet is. Imádom, amikor a vacsorám sikoltozik. Ne légy már olyan gonosz, hogy elveszed ezt az örömöt egy szegény vámpírtól.-mondtam neki szinte nevetve. Ekkor lefejtette magáról az ujjaimat és arrébb dobott. Már nem repültem annyira, mint ez előtt. Sőt. Épphogy csak egy métert dobott arrébb. Látszik, hogy már több, mint 190 kiló voltam. Ahogy a földön feküdt, valami kardról kezdett hablatyolni.
-Hmmm. Igazad van. Egy karddal talán meg tudnál ölni. Talán. De így nem vagy képes rá.-röhögytem a képébe és belerúgtam a földön fekvő lányba. Három métert repült és hallottam két bordájának a pattanását, ahogy eltörtek. Nem volt teljes erejű rúgás és a rajta lévő felszerelés is nagy mértékben megvédte. Ha az nem lett volna rajta, akkor a rúgás ereje a teste másik oldalán lökte volna ki a tüdejét. Így egy feltehetően pár hónapon belül gyógyuló sérüléssel megúszta, habár nem volt rá nagy esély, hogy megéri. A kis légi mutatványa után nevetve indultam feléje. Ha elérem, akkor az egyik kezem mind az öt karmát belemélyesztem, aztán a fogammal feltépem a torkát. Nem vacakolok vele többet.

Penny sírva, fájdalmasan zihálva és még jobban remegve fekszik. Sikerült nagy nehezen levetnie a sisakot, mert alig kapott levegőt azon keresztül, a sérülés miatt.
- H.. hagyjon békén...

A kislány földet érés után sírva fakad. Elmosolyodok ezen.
-Na végre. Ezt akartam hallani. A legjobb muzsika étkezés előtt.
Mikor odaértem hozzá, még mindig gonoszul vigyorogva tövig nyomtam bele mind az öt 10 centis karmomat, majd felemeltem olyan magasra, hogy a fejemmel egy vonalban legyen.
-Már nem kell sok és békén hagylak. Én jól fogok lakni, te pedig egy jobb helyre kerülsz.-mondtam neki, majd választ nem várva a nyakába haraptam. Nem az ütőerébe, hanem a mellette sorakozó kisebb erek egyikébe. Azt akartam, hogy fájjon neki, nem pedig azt, hogy pár másodperc alatt meghaljon. Amint a vérének első cseppje a nyelvemhez ért, türelmetlenül felhorkantottam és szívni kezdtem, közben semmi másra nem figyeltem, csak a vér ízére. Isteni volt.

Penny, a fájdalommal küszködve Justin arcára helyezi a kezét. A fekete kesztyűs kéz egy kissé eltakarja a bal szemet. Összeszedve valamennyi erejét, Penny egy erős lökést csinált, ami talán fellöki Justint. Ezután Penny elkábult a fájdalomtól és a megerőltetéstől. A kábultság és fájdalom mellé, erősen szédült.

Ahogy a mindennél ízletesebb italt, a lány életét szívtam magamba, szinte nem is észleltem, ahogy az arcomra tette a kezét. Csak abból jöttem rá, hogy a bal szememmel nem láttam mást, csak a kesztyűjét. Ekkor érkezett a lökés. Hangos roppanás volt hallható, mivel eltört a nyakam. A lány nyakán egy közepesen vérző seb maradt, a karmaim pedig kihúzódtak a testéből, ahogy hátraestem. Dühös voltam. Dühös voltam magamra, mivel ilyen felelőtlen voltam. Vagy húsz másodperce feküdhettem ott, mozdulatlanul, mire meghallottam újból a pattanást, ami jelezte, hogy a nyakam újra használható. Hát persze. Pár perccel előtte táplálkoztam, így a regenerációm a szörnyen gyors fázisban volt. Mikor nagy nehezen feltápászkodtam, gyűlölet izzott a szemeimben. Döngő léptekkel indultam meg a lány felé, hogy a karmaimmal felnyársaljam.

Penny erőtlenül néz Justinra, látása pedig homályos. Egyre erőtlenebbül nyöszörgi ki a következő mondatot.
- Ké...kérem,.. vigyen.. kórház...ba...

Gonoszul felröhögtem a kórházas mondatára.
-Ne aggódj! Mindjárt mész. Egyenesen a boncterembe.-feleltem neki és kezemet tőrré formálva átszúrtam a testét, majd felemeltem és fogaimat immár az ütőerébe mélyesztve addig szívtam, amíg nem hallottam leállni a szíve dobogását. Visszaváltoztam emberré és még mindig a vérét szívva elégedetten felmordultam. Végül én nyertem. Mikor a szíve már nem dobogott és nem tudtam több vért kiszívni belőle, az élettelen testet elhajítottam és boldogan elsétáltam a helyszínről.

//Köszi a játékot //

Justin vs Penny csapó 2

helyszín: egy viszonylag magas épület teteje

időpont: éjfél

időjárás: alacsony hőmérséklet, tiszta ég, telihold

-----------------------

Épp egy elég magas épület tetején ültem. Mellettem három szárazra szívott hulla hevert. A csuklómon izzó pokoli rúnát néztem. Már nem volt hátra sok időm. Egy hét. Maximum kettő. Eléggé aggasztott a gondolat, hogy egy felelőtlen cselekedetem miatt már csak két hetem van hátra.
-A rohadt életbe! Mi az előnye ennek a k*rva vámpírúr dolognak, ha durván egy hónappal utána megdöglök?-érdeklődtem.
-Nyugi haver. Még van minimum egy heted, hogy megtaláld azt az ellenszert, amivel legyőzöd ezt a folyamatot. És akkor már örökre ilyen erős maradsz. Még a nap sem fog ártani neked.
-Az lehet, de meg kéne érnem.
Hirtelen furcsa szag csapta meg az orromat és meghallottam egy ember szívverését. Felpattantam és megfordultam. Egy kislány állt velem szemben. Legalábbis az lehetett. A szaga lányra utalt, a mérete meg arra, hogy gyerek.
-Újabb vacsora.-jelentettem ki, miközben megnyaltam az egyik agyaramat.