DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Csak egy maradhat! - Gladiátorviadal.

Go down 
SzerzőÜzenet
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Csak egy maradhat! - Gladiátorviadal.   Hétf. Nov. 10, 2014 7:59 pm

Csak egy maradhat!
Gladiátorviadal


Mindannyian, egyetlen emberként nyitjátok ki a szemeteket, s egy sötét cellában találjátok magatokat, egy nagy, furcsa kör közepén. Fény csak fölöttetek, egy hatalmas lyukon keresztül áramlik befelé. Justin idegesen nézi bőrét, ám nem árt neki a fény, erejét viszont érzi, a régi maradt.
Mindegyikőtök mellett ott hever egy fegyver és egy páncél, tudjátok, hogy ti választottátok őket, s még soha semmi felszerelést nem éreztetek ennyire a magatokénak.
Minden emléketek megvan a Canon szerepben eltöltött idővel kapcsolatban, akik eddig ismerték egymást azok felismerik a másikat, ám elképzelni sem tudjátok mit kereshettek itt, hogy mi ez az egész.
Szép lassan a kör amiben álltok, ültök vagy fekszetek elindul fölfelé a fénybe.
Amint szemetek hozzászokik a világossághoz egy Colosseum közepén álltok, körülöttetek őrjöngő vérben forgó szemű nézők, s középen egy diadalittas tekintettel előre bámuló császár ül trónusán.
Kezét előre nyújtja, s kinyújtott hüvelykujja melyet vízszintesen tart, hirtelen lefelé mutat.
A tömeg őrjöng, s ahogy előbb ti emelkedtetek a "színpadra", most oroszlánok hada lepi el a küzdőteret, több száz kiéhezett bestia veti rátok magát.
Nem tudjátok mi történik, ám ez biztos valóság, s valahogy ösztönösen tudjátok, most és itt minden megengedett.
Scak a fegyvereitekre s a saját képességetekre és egymásra támaszkodhattok.

(Írjatok egy kezdőt a saját érzéseitekről, hogyan reagáltok a körülményekre, s hogyan végeztek az oroszlánokkal. Szép, tartalmas postokat kérek, már ez is beleszámít a tournamentbe. Ahogy mindenki írt írok én is, ám a határidőt November 15-ben szabom meg.)



_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leroy Reeves
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 43
Join date : 2014. Apr. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy maradhat! - Gladiátorviadal.   Csüt. Dec. 11, 2014 11:27 pm

Sötétség. Alap esetben örülnék neki, de most valahogy túlságosan is nyomasztó. Egész életem, vagyis inkább egy nagyobb része ebben az anyagtalan semmiben telt el. Először szüleim meggyolkolása, majd a teljes zuhanás a mélybe, ahol olyan jól éreztem magam. Lassan nyitottam a szemem, és egy rövid ideig nem is voltam benne biztos, hogy látok. Ami ugyanis befurakodott, az a kevés, túlságosan homályos volt ahhoz, hogy tiszta képet adjon, illetve meg tudjam határozni, hogy éjjel van vagy nappal. Arcom valami puhában hever, és ahogy testem idegvégződései egyre inkább életre keltek, kezdtem felfogni a körülöttem levő világot, de még semmi sem volt teljesen tiszta. Lassan, eleinte csak kis dolgokkal próbálkoztam, mint például megmozgatni az ujjaimat, vagy felhúzni a térdem. Tompa, bizsergető érzés szaladt végig az adott testrészemen; amitől olyan érzésem volt, hogy valaki, vagy valami miatt elkábulhattam, viszont nem tudtam, hogy ki lehet a felelős ezért. Az erőm lassan visszatért, és kezem egy érdekes tárgyat markolt. Egy háromágú szigony, mely leginkább a legendákból ismert Poszeidón fegyverére hasonlított. Látásom is egyre tisztult és élesedett, és hamarosan ki tudtam venni a körülöttem levő környezetet. Homokos talaj, falak, és verőfényes napsütés. Hasamon feküdtem, és mikor tudatosult bennem, hol vagyok, hirtelen nagy levegőt vettem, és egy kevés homokot is sikerült beszippantanom, amitől azonnal krahácsolni és prüszkölni kezdtem, még több port felkavarva ezzel. Tompán, mint aki egy súlyos műtét után van, térdre küzdöttem magam, és ekkor láttam meg, hogy mellettem, a kezemben egy háromágú szigony volt. Nem emlékeztem, hogy pontosan mikor és hogy szereztem, azt sem tudtam, hogy nekem egyáltalán van ilyenem, de végeredményben ott volt, és valamiért ez jó érzéssel töltött el. Ahogy jobban körül néztem, felfogtam, hogy egy aréna van körülöttünk, illetve egy arénába vagyunk zárva. Rajtam kívül voltak még páran, akik még most kezdtek magukhoz térni. A tömeg epekedve várja, hogy a trónusán ülő császár miképp határoz majd, és ennek fényében milyen borzalmakkal kell szembenéznünk. Felpillantottam a pulpitusra, ahol épp az ítéletünket készültek meghozni. Tanult, és értelmiségi ember révén nagyon is jól tudtam, hogy mi fog következni, egyik vagy másik jelzésből kifolyólag, és egy pillanattal később félmosoly húzódott át arcmon. A császár hüvelykujja lefelé fordult, mire a tömeg üdvrivalgásban tört ki, és szinte ezzel egy időben oroszlánok hada lépett be fennségesen az aréna homokjára.
~ Ez így nem lesz jó. - elsőre ilyen vérszomjas ellenfelek - még ha állatok is - és biztos vagyok abban, hogy néhány napja nem kaptak enni sem. Szigonyomat két marokra fogva, magam elé tartom védekezőleg, és próbálok helyezkedni, hogy alkalomadtán minden állatot lássak, és senki se kerülhessen a hátam mögé.
Egyre közelebb kerültem az aréna falához, ami részben jó, részben rossz. Így nem kerülhetnek mögém, de ha gond van, sarokba leszek szorítva, és az akár végzetes is lehet. Két oroszlán pécézett ki magának, és úgy tűnt, képesek együtt dolgozni, nem fognak összeugrani a "kajáért". És megvilágosodtam. Ismét mosoly szántott végig arcomon és elrugaszkodtam. Bár még nem értettem teljesen a működését, a két oroszlán mintha megállt volna az időben. Az egyik tátott pofája épp bömbölni készült, és ez remek támadási pont. Nem is vártam sokat, szigonyomat szó szerint lenyomtam a torkán. A másik állatot egyszerűen meglöktem oldalról, és mikor leálltam, tőlem három méterre repült el, és az oldalára borult. Ez épp elég időt kell, hogy adjon. A talaj homokos, a kezemben pedig egy rohadt nagy "ceruza" fityeg. Fél sebességen elkezdem felrajzolni a homokba a három, egymásba érő omegát, majd befejezvén az ábrát, bezárom őket egy teljes körrel, és elmormolom a varázsigét. A homok, ahol a kör meg lett húzva, elfeketedik, és teljesen elveszti valóját. Az oroszlán, akit az előbb fellöktem, visszatért, és nem várt tovább. Rohanvást indult felém, ám amikor elérte a kör határát, és azon belülre tette a lábát, fájdalmas ordítást hallatott, majd visszarántotta végtagját.
- Kellemetlen, mi? - dobtam hátra a hajam, hogy rendesen lássak tőle. Az állat lába akarva, akaratlanul sorvadni kezdett, majd szépen lassan csontig elrohadt, és ez így haladt egyre feljebb, egészen addig a pontig, amíg a "válla" van, viszont ott a mágia elvesztette a hatásfokát. A lényegen nem változtat, az oroszlán már így is tehetetlen, és innen már nem kellett sok, hogy végezzek vele. Ismét a sebességmezőhöz nyúlva elrugaszkodtam, és kirántottam a másik mellső lábát alóla, amitől a hátára borult, majd a szigonyt egyetlen mozdulattal a mellkasába mélyesztettem.


A hozzászólást Leroy Reeves összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 12, 2014 12:30 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sid Barret
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy maradhat! - Gladiátorviadal.   Pént. Dec. 12, 2014 12:12 am

Kapja be az, aki ezt tette. Valami oknál fogva sikerült kiütnie, így bizton állíthatom: tudta a fickó (vagy nő?), hogy mit csinál. A mocsadék. Hátam valami hideghez ér, és bár tudom, hogy nem árthat nekem, mégis kellemetlen az érintése. El akarok húzodni tőle, de akkor csak rosszabb lesz, mert egy hűs fuvallatt végig fut rajta, és ettől csak még inkább kellemetlen a hideg hát. Olyat teszek, amit eddig sosem: megborzongok. Fogalmam nincs, hogy mióta ülhetek itt, így, kiütve. Mikor fölállok, nadrágomból, majd két kilo homok ömlik vissza oda, ahonnan belekerült. Körbe nézek, és próbálom értelmezni az információkat. Valami rémlik a feljegyzésekből. Ezen a bolygón, évezredekkel ezelőtt így szórakoztak az emberek. És most én is bekerültem egy ilyen játékba, bár fogalmam sincs, hogy hogyan. A szervezetemnek elég ellenállónak kellett volna lennie szinte bármivel, mégis valahogy kiütöttek, és ide vonszoltak, annak ellenére, hogy akartam-e ezt, avagy sem. Tettem pár lépést, de ekkor megint egy újabb furcsa érzés fogott el. Forgott velem a világ; nem voltam ilyen szélsőséges dolgokhoz hozzá szokva, így megráztam a fejem, és ökölbe szorult a kezem. Egészen eddig a pontig tudomást sem vettem a fegyverről, ami ott lapult. Ránéztem, és egy kardot láttam, hegye a földre szegeződött. Felemeltem, megsuhintottam párszor, és úgy tűnt, mintha már évek óta a tulajdonomban lenne, pedig biztos voltam, hogy nincs, és nem is volt ilyenem...még.
- Micsoda barbár fegyver. - jegyeztem meg, és alig fejeztem be, mikor a tömeg felkiáltott. Ezer és ezer féle hang szakadt fel egy stadionji ember torkából, kik üdvözöltek minket, kik pedig fújolva. A tekintetem körbe járt, próbáltam lehetséges kiutat találni, hogy a negatívakat a kezemben tartott karddal ketté szeljem, és majdhogynem velem szemben megláttam a férfit, akinek a hüvelykujja a földre mutatott. Picit értetlenkedtem, majd kitaláltam, hogy mi is folyik itt pontosan: bárki is ő, most írta alá a halálos ítéletünket, és ezt megpecsételvén, egy nagyobb falka sörényes nagytestű macska masírozott be közénk. Körbe néztem balszerencsés társaimon. Ők ma itt mind meg fognak halni, de én nem. Engem nem tudnak megsebezni ezek a primitív lények, főleg nem a nap alatt, ami igen csak intenzíven sütött, így pedig éreztem, hogy megállíthatatlan vagyok. A sörényes dögök lassan, méltóságteljesen cammogtak körbe minket, vakfoltot, és/vagy gyenge pontot keresve, ahonnan támadásba lendülhetnek. Egy másik férfi már előre is szegezte a szigonyát, és helyezkedni próbált; első ránézésre a védekezéses taktikát választotta, de én ennek egyáltalán nem voltam híve. Egy földi mondás is tartja: legjobb védekezés a támadás. Ennek fényében, és ennek ismeretében felemeltem, marokra fogtam a kardom, és egy velót rázó csata kiáltással neki veselkedtem a hozzám legközelebb álló oroszlánnak. Az állat nem volt felkészülve egy ilyen hirtelen, frontális támadásra, és mire észbe kapott volna, kardom pengéje lemetszette a fejét. A mellette álló viszont már nem volt rest, és elrugaszkodott, egyenesen felém. A súlya jó indulattal sem volt kicsinek nevezhető, és a nem várt reakciótól, sikerült ledöntenie a lábamról. Próbálta átharapni a torkom, de kezeimmel megtartva a kardot, a nyakának szegeztem. Pechemre a lapja tartotta, így komoly kárt nem okozott, de legalább nem tudta széttépni a torkomat, amíg ki nem találok valamit. Ekkor viszont kibillentem a szerepemből. Olyan érzésem volt, mintha valami folyna a kezemen lefelé. Odakaptam a tekintetem, és valami vörös massza volt, amibe már nem kevés homok keveredett: vér. Sosem láttam még a sajátomat, de ettől most sokkot kaptam, mondhatni, és kikerekedett a szemem. Valami nem volt teljesen, de hamar észbe kaptam, és rájöttem, hogy egy pillanatra sem lankadhat a figyelmem. Az oroszlán pofája túl közel került az arcomhoz, és újra erőt kellett vennem magamon. Az erőm megvolt, mert mikor észhez tértem, könnyű szerrel tartottam távol a lényt, de a kemény bőröm oda lett. Ezzel jó lesz vigyázni. Egy másik sörényes dög is odajött, látva, veszett helyezetem, és ő is bepróbálkozott. Ez így nem fog sikerülni. Felhúztam a lábaimat az oroszlán hasa alá, talpamat megtámasztottam az állat alsó felén, és egy elegáns taposó rúgással lelöktem magamról, majd oldalra fordultam a másik, épp levegőben lévő oroszlán mancsai elől, aki látszólag épp rám akarta vetni magát, és kihasználni, hogy a másikra figyelek. Homok ment a szemembe, és ekkor bekattant nálam valami: mikor sikerült kitörölnöm, és kipislognom a szememből, felmarkoltam egy keveset, majd megvártam, míg a két oroszlán, akik azóta háromra duzzadtak, közelebb ér, és a kezemből, feléjük szórtam a markomban tartott homokot. A három dög ugyanúgy prüszkölt, mint én az elején. Egynek a fejébe állítottam a pengém, a másikat úgy rúgtam oldalba, hogy hallottam, ahogy eltörnek a bordái. A harmadik elég hamar összeszedte magát, én pedig épp el voltam foglalva, hogy kirántsam a kardom a halott állatt koponyájából. Mikor tudatosult bennem, hogy nem fog menni, ott hagytam, és hiába lett oda a sebezhetetlenségem, elkaptam az állat tátott pofáját, és az állkapcsait szétfeszítve ketté roppantottam azokat. A test ernyedten zuhant a lábam elé, majd lehajoltam, felemeletem, és messzire hajítottam, remélve, hogy valakit, vagy valami el talál majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Csak egy maradhat! - Gladiátorviadal.   

Vissza az elejére Go down
 
Csak egy maradhat! - Gladiátorviadal.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Miniboss] Hanna
» A Triskelion, Manhattan
» Egy tökéletesen semleges szituáció, ami már minden, csak nem semleges...
» Kártyánkat a sors keveri meg, mi magunk csak játszunk

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Alternatív kalandok és szabad kalandok :: Egyéb alternatív világok helyszínei-
Ugrás: