DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 A Robinson park

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Kártyás ember
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 281
Join date : 2011. Aug. 19.

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Vas. Szept. 01, 2013 7:54 am

// Hatalmas "ne haragudjatok", amiért ilyen sokáig nem írtam Embarassed //

Egy darabig még érdeklődve nézem a tudósokat, de Alice szavaira önkéntelenül is megfordulok. A lány szemeibe nézek, de ahogy feltűnik az irónia, vagy a vicc teljes hiánya, rájövök, hogy a plüssnyuszis lány teljesen komolyan gondolta, amit mondott. Egy pillanatra akaratlanul is kiül egy furcsa vigyor az arcomra, majd gyorsan visszarugdalom elmém legmélyére, és lehajolok Alice-hez.
- Ne aggódj, ha ezek a banán emberek tényleg elvették volna a tiédet, biztos vagyok benne, hogy csak tévedésből tették, és már rég visszaadták volna. Amúgy szevasz. - nyújtom a kezemet a nyuszi felé, majd felállok, és tovább nézelődök. Hogy egy kissé lemaradt kislánnyal, vagy egy tehetséges pszichopatával van-e dolgom, még nem tudom, egyelőre nem is nagyon érdekel.
A tömeg szép lassan szertefoszlik, egy kis rendőri segítséggel, amire akaratlanul is összeszorul a gyomrom. Ismét feltűnik előttem Arkham baljóslatú képe, a trehány személyzettel, meg a csapnivaló koszttal. Kiráz a hideg, ma már vagy harmadszorra.
- Nincs kedved megnézni azt a nyalókát? - kérdezem Alice-től, látva, hogy egész szépen kiürült az odavezető út. Ha benne van, elindulok lefelé a lejtőn. Amint elérem a tárgyat, óvatosan nézegetem, nincs az az isten, hogy én hozzá is érjek. Egy darabig elkap az álmodozás, majd hirtelen kigyullad az a mesebeli villanykörte a fejem felett.
- Tudod, lefogadom, hogy sokért el lehetne passzolni ezt a cuccot. Ha eladnánk, osztozhatnánk a pénzen is. - hogy az utolsó mondatot minek mondtam ki, azt meg nem tudnám mondani, de ha már kimondtam, nincs mit tenni. Az anyagi helyzetem még a pénz felével is javulna, tehát összességében, kit érdekel. Ránézek Alice-re, ő mit gondol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Szomb. Szept. 07, 2013 9:36 am

Kedvesen elmosolyodom mikor Eric megfogja a nyuszim mancsát és illedelmesen kezet fog vele. Szeretem mikor az emberek kedvesek velem és a nyuszimmal, mikor illedelmesek, nem pedig csak bambán néznek ránk értetlenül. Tekintetemet végül ismét ahhoz a nagy nyalókához fordítom. Olyan szép zöld! És nagy! Biztos nagyon finom lehet. Valyon milyen ízű? Dinnyés? Almás? Már érzem, ahogy a nyál kezd összefutni számban, már látom magam előtt, ahogy rá vagyunk tapadva és nyalogatjuk.
- Gondolod? - kérdezem meg Erictől, mikor elmondja, lehet csak tévedésből vették el a nyalókát. Megrázom fejemet, jelezve, én ezzel egyáltalán nem értek egyet.
- Az emberek gyakran vesznek el szándékosan dolgokat másoktól. Főleg olyanoktól, akinek alig van valami, aztán nevetnek rajtuk. Az emberek rosszak. Ezt mindenki tudja- mondom neki végül szerény és naiv véleményemet. Közelebb lépek a dologhoz, kezdem kicsit furcsán érezni magam, ahogy az a nagy tömeg egyre jobban és jobban szerte foszlik.
- Szerinted milyen ízel lehet? Szerintem almás vagy dinnyés. Azok nagyon finomak - emelem fel ujjam Eric felé és szinte az arcába tolom, arcom teljes mértékben komoly, szint úgy mint a hangom is, közben bólogatok. Pont olyan, mint mikor egy kisgyerek magyaráz a felnőttnek valamit, ami szerinte vérkomoly és nagyon fontos, nem szabad vele viccelődni, mert akkor bajok lehetnek. Eric lement a nyalókához és én hirtelen megijjedtem, hogy meg fogja enni, hamarább mint ahogy én is megkóstolhatnám. Épp ezért gyorsan leszaladtam, már ha annak lehet mondani a botladozásomat. Ahogy leértem, szemeim jobban elkerekedtek és csillogni kezdtek. Éreztem ahogy majdnem könnyek megjelennek attól a hihetetlen csodálattól. Hosszú másodpercekig csak álltam és néztem azt a hatalmas nagy zöld nyalókát, mint aki hipnotizálva van. Nem tudom hogyan, és valójában nem is érdekel, de azon kaptam magam, hogy már rajta is voltam és jó ízűen nyalogattam, kóstolgattam.
- Dinnyés! - kiáltottam fel vidáman és úgy döntöttem, addig maradok ott, addig fogom nyalogatni, amíg el nem fogy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Kedd Szept. 10, 2013 5:27 pm

Nem tartott sokáig a nagy egyedüllét, mert két újabb tag érkezett, Lupin és Jax személyében. száz, talán kétszáz méterrel a kráteretek mellett landoltak, újabb mélyedést hagyva maguk után, majd lassan odasétáltak hozzátok, és Jax-Ur a kráter pereméről szólt.
- Jobban teszitek, ha kijöttök onnan, nem biztonságos! - kezdte kicsit erélyesebben, bár fogalmatok sem volt, miről beszél, hisz nincs a kráterben semmi, csak a kövek, meg az a kis kilógó fémdarab, amit a tudósok nem vettek észre, és otthagyta. Hamarosan - ha válaszoltok neki, ha nem - halk morajlást hallotok valahonnan, de a pontos helyét nem tudjátok bemérni. Erre Jax is felkapja a fejét, majd egy rövid csendet követően beszélni kezd.
- Ursa, ide kéne jönnöd. Szólj a főnöknek is! - hangzik a mondata, bár fogalmatok sincs, kihez beszél, és miről beszél, rajtatok kívül már nincs senki a parkban.
Vissza az elejére Go down
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Hétf. Szept. 16, 2013 2:01 am

Lupin még karjait is széttárta a levegőben, úgy élvezte a repülést, vagy ugrást, nemtudta melyik, de élvezte. Ahogy fönt az égben agya kicsit megszédült a magaslati levegőtől, az aprónak látszó emberek millióit figyelte, s hatalmasnak érezte magát, majd hirtelen leértek a földre, egy ismerős parkba, s a holdfejű elvigyorodott.
Kedvenc jelenléte, egy apró lány kiben az álmok triumvirátusa döngeti örökké gigantikus melódiájukat, s ahogy közelebb értek, a holdfejű mélyen meghajolt a kráterben lévő ifjú hölgy előtt.

- Üdvözletem ismét leggyönyörűbb királynő! Örömömre szolgál hogy ismét találkozhatom kegyeddel. Had mutassam be hihetetlenül erős barátomat. Királynőm, kérem adja át nekünk azt a zöld valamit, ez nem elég méltó önhöz. Cserébe kaphat tőlem egy cukorka koronát a jogarja mellé.

Fogalma sem volt mi lehet az a tárgy, amit Airie szemel láthatóan cukornak vélt, legszívesebben ellopta volna, hogy tüzetesebben tanulmányozza, ám egyenlőre új barátja bizalmába akart férkőzni, s ehhez egy számára nem túl kedvező, ám jelenleg minden fél számára türhető modorban prédikált....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joquinn
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Dec. 25.

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Pént. Szept. 20, 2013 11:02 pm

Kíváncsian követem a párost és úgy látszik, ebből igencsak érdekes dolgok sülnek ki. Messzebb vagyok tőlük, semmi kedvem a dolgokba avatkozni, de szó mi szó, felettébb furcsa számomra, hogy egy ilyen erős személy bukkant fel nem sokkal az után, hogy megjelent a városban az a zöld kő. Végül a Robinson parkban kötünk ki, ahol kisebb-nagyobb csoportosulás van. A Holdfejű odamegy két másik személyhez, az egyik egy felnőtt férfi, a másik egy fiatal hölgy, aki a zöld kőn ücsörög, egy nyuszit fog a kezében és... felhúzom egyik szemöldökömet, ez igazán flepnis az biztos. A követ nyalogatja. Pár lépéssel közelebb megyek, nem mutatkozok be, nem hívom fel magamra a figyelmet, csupán nézem őket és hallgatom. Úgy látszik a Holdfejű ismeri a dilis csajt. Kicsit kutakodok elmémben, majd félmosolyra húzódik szám maszkom mögött. A pasast meg a csajt pár napja láttam az egyik napilapban. Körözött bűnözők. Arkhami szökevények. Gotham mocska amiért én pénzt kaphatok, ha leadom őket. Nem is kevés pénzt. Ujjaimmal dobolok maszkomon, fejemben több lehetőség kering. Egyenlőre csak várok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Kedd Szept. 24, 2013 4:05 pm

És tényleg dinnyés íze van. Minél jobban nyalogatom, annál jobban ízlik, annál jobban tűnik nagyobbnak és elfogyhatatlannak, hisz eddig aprócska mélyedés sem látszott meg rajta. Olykor-olykor próbáltam beleharapni, hogy rágcsálhassam, de fogaim minduntalan lesiklottak a nyalóka felületéről, hatalmas volt, nem fért volna a számba. Jól tudtam, valaki biztos ide jön majd, hogy elvegye tőlem ezt a nagy finomságot, hisz mindenki csak irigykedik, de engem illet, én találtam. Alice ott ücsörgött mellettem, aprócska, fekete gomb szemeivel élesen figyelte a környéket és mindenkit magunk körül, nehogy valaki el tudja tőlünk lopni ezt a drága kincset, ami sosem fog elfogyni. Kastélyom ékköve lesz, melyhez csak én fogok tudni hozzáférni. Jogarom hatalmas mása, melyet mélyre fogunk bezárni, nehogy valaki ellopja tőlünk. Nem engedhetjük ezt meg magunknak.

Alice fülei hirtelen csaptak fel, vészjóslóan, mikor hangos dünnyögést, becsapódást hallott. Éles hangja azonnal felkeltette az én figyelmemet is. Tökéletes védelmező, eddig sosem csalódtam ösztöneiben. Alice hirtelen állt fel, az én drága szerelmem, mint egy hős, mindkét kezét oldalán pihentette, úgy nézte a közeledő két idegent. Jó magam is felálltam a nyalókára, mindenki fölé tornyosulva. Hátizsákomból kiemeltem a nagy nyalókát, mely jogarom volt. Érintetlenül csillogott, szivárvány színei csak úgy ragyogtak. Érintetlen és tökéletes volt. Kiegyenesedtem, hogy én is jól láthassam azokat a betolakodókat, kik meg merészeltek közelíteni. Először fel sem ismertem őket, de ahogy közelebb értek, szigorú, uralkodói tekintetem kicsit meglágyult s enyhe csodálatba, inkább leplezett örömbe ömlött át, hisz előttem hűséges alattvalómat, Hold urat láttam. Tisztelettudóan hajolt meg előttem, s én csak egy lágy biccentéssel jeleztem, közelebb jöhet hozzám, kegyeimet élvezheti. Ezt a lehetőséget viszont nem adtam meg annak a személynek, ki vele érkezett.

- A barátodnak is kellő tiszteletet kell mutatnia irántam ahhoz, hogy egyáltalán közelebb léphessen! - adom ki a parancsoló utasítást szigorúan, fennhangon, hogy Hold úr társa tisztán hallja. Jogarommal az idegen férfi felé mutatok, tekintetem olyan szigorú, mint egy keselyű. Végighallgatom Hold úr beszédét, fontolgatom a lehetőségeimet, jogaromat lejjebb eresztem, de még mindig az idegen felé fordítva. Korona, jogaromhoz méltó koronát kapnék ezért a hatalmas nyalókáért cserébe. Csábító ajánlat, nagyon is az, de már megvannak a terveim ezzel a dinnyés nyalókával s nem hagyom, hogy bárki is keresztbe tegyen. Már megmozdultak a szálak, túl veszélyes lenne őket máshogy irányítani, más utat mutatni nekik. Nem. Nekem követnem kell azt a szent célt, amit kitűztem magam elé.

- A dinnyés nyalókát nem adhatom át nektek. Ebből készül majd méltóságos trónszékem Arkham kastélyában! - válaszoltam végül még mindig szigorú és hatalmaskodós hangon, melyből éreztetni akartam, nem tűröm meg az ellentmondást vagy a pimaszkodást, hisz ezek az én birodalmamban, ami hamarosan eljön, mely hamarosan eluralkodik Gotham felett, halállal büntetem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Kedd Szept. 24, 2013 6:58 pm

Ahogy Lupinék is megérkeznek, a Holdfejű rögtön nyájasan köszönti a lányt, aki a zöld követ nyalogatja. Lupin alkalmi szállítója csak megáll a kráter szélénél és figyeli az eseményeket. Nem akar beavatkozni, mintha várna valamire. Úgy néz ki, semmi dolga veletek, mégis szemmel tart mindenkit, egytől egyig. Hamarosan újabb tagok érkeznek, méghozzá Ramirez és Ursa személyében.
- Ursa, de jó, hogy jössz! A főnök? - kérdezi a fickó, majd mielőtt válaszolna, megérkezik a harmadik is, plusz egy fő. Kék ruhában, nagy "S" szimbólum a mellkasán egy öt szögű pajzsban, vörös köpeny.
- Mégis csatlakozol hozzánk, Kal-El? - kérdezte Zod a többiek felé indulva.
- Szó sincs róla. Csak nem bízom bennetek. És jobb, ha itt nem csinálunk galibát, mert még felkelted a figyelmét. - erre már nem érkezett válasz, a férfi lassan a többiekhez sétált.
- Tábornok! Úgy néz ki, itt ért földet. - mindketten ökölbe zárták jobb kezüket, majd a mellkasukra dobbantottak vele, közben fejet hajtottak, mintha egy királlyal beszélnének. Zod is a peremhez sétált, lassan, majd lenézett, és meglátta az ott ténykedő néhány embert.
- Cöh, emberek. - köpött egyet, majd a föld lassan rázkódni kezdett.
Vissza az elejére Go down
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Szer. Szept. 25, 2013 12:08 pm

Lupin csöndben figyelte a kis közjátékot s figyelmesen végigmérte az újonnan megjelenőket. Ramirezt figyelemre se méltatta, Ursát viszont szinte levetkőztette a szemével. Ezután a kék fazont kezdte végigmérni, s szinte hányingert kapott a gusztustalanul belőle áradó jótól, ám visszanyelte undorát s az életében látott egyik legfenségesebb humanoidot kezdte tanulmányozni. A hatalomvágy s a sötét álmok csak úgy áradtak belőle, s ez még a holdfejűből is tiszteletet váltott ki. Ám a szeme tetszett neki leginkább, melyben ugyanaz a lenézés és szánalom vetült a világ irányába, mint sajátjában. Hirtelen ötlettől vezérelve Airie felé fordult, s leugrott mellé a gödörbe, s szinte szertartásos módon helyezte el nyalóka diadémot a fején, majd a fülébe súgta:

- Arkham bevétele igazán fenséges cél egy ilyen nagy királynőnek. Csupán hívnia kell, s első sorban harcolok az oldalán. Viszont egy ilyen cukor tényleg méltó alapanyaga egy igazi trónszéknek? Ígérem, olyan cukrot adományozok a jövőben, amire az egész univerzum irigykedhet !

Ezután megfordult s pár másodpercig Zod szemébe nézett, majd hirtelen leemelte kalapját s meghajolt:

- Üdvözlöm hatalmasságos tábornok. Szívemet örök időkig büszkeséggel tölti el a tény, hogy a mai napon találkozhattam nagyságával. Sajnálatos módon nem ismerem népének tiszteletadási szokásait, s remélem nem sértem meg ezzel. Úrnőm utólagos beleegyezésével, hagy nyújtsak segítséget bármiben, míg a földi nap sugarai alatt állnak.

Nem tudta, hogy az érzés honnan jött, talál egy kevés emléke szivárgott ki, de rémlett neki eme faj egyedeinek álmai, miknek sodrása hirtelen szűnt meg, valamikor régen...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Pént. Szept. 27, 2013 10:18 pm

A beszélgetésnek vége szakad, az idegen nő egyszerűen megragad és Gotham felé veszi az irányt. Először még csak mániákusan vigyorgok a repülésen, de később mikor már megszokom csak a szokásos unott arckifejezés ül ki az arcomra. A magasból felismerem a Robinson parkot, ahol leszállunk, több idegen is van itt és más személyek akiket nem ismerek, de Airie is itt van, ismét. Minden arcot, alaposan, elemzően végigmérek, a testtartásukat is és a kialakult szituációt, verbális kommunikációt is figyelemmel követem és információt szerzek.
~ Roppant érdekes, ezek szerint több idegen is van a képben. Valószínűleg egy csapat tagjai vagy volt tagjai, akikhez valahogy kapcsolódnak a másik személyek. Érdekes. Várok, hogy kibontakozzon a helyzet és egy nagyobb képet kaphassak, utána mérlegelek és döntök. Egyelőre az elsődleges feladat a megfigyelés...
Nyugodt testhelyzetet veszek fel és egy lépéssel hátrébb húzódok, figyelem az eseményeket, de mást nem teszek. Egyelőre. Az idegen fegyvert a táskával együtt ledobom magam elé és várok. Egy vélhetően idegen faj megismerése most fontosabb más lépéseknél, új lehetőségeket nyit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Hétf. Szept. 30, 2013 7:10 pm

Újabb személyek érkeztek az égből és most már teljesen biztos voltam abban, hogy az én tiszteletemre gyülekeztek itt, nyilván fülükbe jutott, hogy leendő királynőjük hadsereget toboroz, hogy új világot építsen fel Gotham mocskán. Egy olyan világot, ahol mindenki azt fogja csinálni amit én mondom és senki sem szegülhet ellen, hisz aki mégis így tesz, annak pokoli tüzem emészti el lelkét. Büszkén húztam ki magam leendő trónszékemen állva, hogy kellő képen üdvözölhessem majd őket. Közben Hold úr beszédét hallgattam végig figyelmesen, de egyáltalán nem tetszett, amit mondott. Keselyű tekintettel, vérfagyasztó szigorral néztem le rá, mint egy pondróra, egy egyszerű féregre, ami lábam alá tévejgett és el kell taposni. Félig felé fordulok, de szememet nem veszem le az idegen személyekről. Jogarommal egyenesen fejére mutatok, akkor is ha most a nyalókán állva jóval magasabb vagyok nála.
- Ellen mersz szegülni az akaratomnak?! - emelem fel hangom vészjóslóan, melyben érezni, valóban nem lenne tanácsos ellent mondani nekem. Nem tűröm meg a haszontalanokat, akik nem képesek parancsaimat teljesíteni, vagy kérdőre vonják azokat. Nem foglalkozom Hold úrral többet, hisz szemem sarkában megpillantom Ramirezt s mikor így teszek, érzem ahogy mellkasomban megdobban lágyan jéghideg szívem, mintha még mindig meleg érzelmeket próbálna felpezsdíteni bennem. Régi, már halott érzelmeket. Ramirez is az a személy, ki vagy mellém szegül mint egy alattvaló, vagy egyszerűen eltiprom. Régi emlék, egy nagyon régi emlék fűz hozzá, mely bennem már meghalt, nem hoz ki vágyat se érzelmet. Tövis nőtte körül s nem engedi, hogy terjeszkedjen. Hideg tekintettel ajándékozom meg őt is egy röpke pillanatig, többet nem is érdemel. Ekkor figyelmem ismét az idegenek felé fordul. Látom ahogy mellkasukra verik ökölbe szorított kezüket és én elégedetten mosolyodom el. Tisztelegnek nekem, s én bólintok nekik, ezzel jelzem, közelebb léphetnek hozzám, amit meg is tesznek. A kráter peremére csupán, megtartva a tisztességes távolságot, közelebb nem is engedném őket magamhoz. Hold fejű mint valamilyen követem üdvözli is őket. Tökéletes nap egy tökéletes királynőnek. Egy olyan tökéletes királynőnek, mint én vagyok. Kihúzom jobban magam, jogaromat bal kezemre döntve pihentetem s bár kicsit türelmetlen vagyok, azért megvárom, hogy reagálnak az üdvözlésre. Lehet Hold úr mégsem olyan haszontalan, mint az én gondoltam volna.
De ekkor, mikor már elérné eme tökéletes nap dicső fénypontját, mielőtt letették volna hűségük esküjét úrnőjüknek, megremeg a föld s érzem, ahogy lábaim elbizonytalanodnak a zöld nyalókán. Kicsit megingok, de nem esek le. Ijedten nézek körbe, keresem azt a személyt, ki meg merészeli szentségteleníteni eme pillanatot, de senkit nem látok. S a föld csak remeg, mintha el akarna minket nyelni. És akkor észbe kapok.

- Ez ő! Shai Hulud! A kukacok hatalmas királya! A trónomra fáj a foga! - kiáltok fel rémülten és Hold úrra nézzek, mint akitől elvárom, hogy fenséges tervel rukkoljon elő, hogy lehetne megmenteni trónszékemet. Hallottam a kukacok királyáról. A homokozóban, a játszótéren másról nem is beszéltek a többiek, csak róla. Ha valaki elejti az édességét és az nagyon finom, megjelenik Shai Hulud és elnyeli, egyszerűen megeszi. Leginkább homokozókban jelenik meg, de úgy látszik, nem tud ellenállni a nyalókámnak. Valamit tennem kellett, mégpedig gyorsan. És én tudtam is mit. Hátamról lekaptam a hátizsákot félig, beleraktam Szerelmemet és a jogart, biztonságosan, nehogy kiessenek, majd ismét felvettem. Tűzformámnak köszönhetően lebegni kezdtem a nyalóka felett s azt megfogva próbáltam felemelni, hogy még véletlenül se érintkezzen a földel, hogy Shai Hulud ne tudja megenni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Hétf. Szept. 30, 2013 8:21 pm

A föld remegése egyre csak erősödött, és lassan már a három frissen érkezőn is látszott, hogy alig alig bírják tartani egyensúlyukat, de ekkor akik tudtak, a levegőbe emelkedtek, így nem volt rájuk hatással ez a geológiai incidens. Airie is a levegőbe emelkedik mindenével együtt, ám a kráter alján ott marad Lupin és Kártyás ember, és ők érzik legjobban a probléma forrását, valamint ők lesznek az elsők is, aki a levegőbe repülnek - noha nem önszántukból és nem képességeikből adódóan, majd egy gyönörű ívet leírva Ramireztől néhány méterre érnek földet, és ezt követően Kártyás ember eszméletét veszit. Őket követi rögtön egy nagy adag földkupac, valamint egy fém tárgy is, ami úgy néz ki, minet egy űrhajó, ám eléggé fel van szaggatva. A hajót pedig egy órási árny alak tartja, ami jóval nagyobb a jelenlévők bármelyikénél.
- Végig itt volt eltemetve? - fortyant fel Zod, majd még mielőtt bárki reagálhatna, köpenye alól villan a keze, amelyben egy gyűrű szerű valamit tart. Az árny alak felé indul, és egy mozdulattal ráhelyezi a fejére a tárgyat, amitől az egyszerűen eldobja a hajót.
- Jax, Ursa, köszöntelek az Új-Kryptonon. - mondta sejtelmesen, majd előllépett, mögöte pedig egy órási szürke lény állt, melynek testéből itt-ott csont tüskék meredeztek ki több helyen is.
Jax-Ur és Ursa mind a ketten Zod mellé állnak, és úgy néz ki, hogy a férfin is van egy hasonló fejpánt, és úgy tűnik, most Zod irányítja ezt a szörnyeteget. A kék ruhás, akik hozzájuk hasonló képességekkel rendelkezik, szinte azonnal neki esik a szürkének, majd végig tarolnak mindent, így elsodorják Airie-t, aki ettől elejti a zöld kődarabot, és az lehullva darabokra törik. A két fél nem igen törődik a bunyón kívül mással, így mikor valahogy fordulnak, Ramirez kerül az útjukba, de a sebességük miatt nem igen tud kitérni, így könnyen földre kerül, és az egyik karja elég természet ellenes szögbe fordul, ami elég tiszta jele annak, hogy ez bizony eltört, ezen kívül a páncéljának mellkasi része teljesen összeroncsolódott, a bal lába pedig egy igen komoly nyílt törést szenvedett el, amiből groteszk módon bukkant ki a csont.
- Úgy sem győzhetsz, Kal-El, sokkal erősebb nálad, és most én irányítom. Jobban teszed, ha feladod, és mellénk állsz! - mintha meg sem hallotta volna. A szürke és a kék groteszk és morbid, de egyszerre fennséges tánca bejárta a Robinson Parkot, és épp a Kal-El-nek nevezett került fölénybe, és püfölte a földbe a szürke szörnyeteget, mikor elsodorták Lupint. A szürke tüskéi igen komoly sérüléseket okoztak, egy átment a jobb karján, egy másik pedig az oldalát lyukasztotta ki.

Jo erre a felfordulásra ér oda. Szuperképességek nélkül nem egyszerű az út, és idefele jövet még két huligánba is belefutott, akik ki akarták csinálni. A küzdő felektől nem messze állt meg, épp Zod és kompániája mögött.

//Igen, most mindent megkaptatok, amit eddig nem. Ez van akkor, ha kihagytok dolgokat a postokból. Hajrá!//
Vissza az elejére Go down
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Szer. Okt. 02, 2013 6:20 pm

A föld remeg, de először még nem érzem meg, mert az idegen lények elemzésével foglalkozom, ami végzetes hiba. Csak akkor eszmélek fel, mikor a közelemben zuhan a földre két alak. Azonnal körültekintek, és látom a magasba emelkedő szétszaggatott idegen űrhajót és a lényt, ami tartja. Zod valamilyen telepatikus szerkezettel átveszi az irányítást a szürke mutáns idegen felett. Még mielőtt bármit tehetnék a kék ruhás idegen, Kal-El neki veti magát az lénynek. Figyelem a csatát, de amikor a közelembe érnek még így sem tudok időben lépni, elsodornak és az érőhatástól a földre kerülök.
Különös érzés, mert először nem is érzem a fájdalmat, csak sivár hidegséget és pár másodperccel később is csak furcsa bizsergés áraszt el. Végignézek magamon, hogy ellenőrizzem a testem és ekkor veszem észre a súlyos sérülésre, nyílt törésre utaló jeleket, valamint a páncél károsodását. Egyik kezem és lábam használhatatlan, a mozgás nehezemre esik, nincs ami megvédjen a további sérülésektől. A lehető leggyorsabban realizálom a helyzetet és felmérem az esélyeim. Még egyszer a két harcoló félre tekintek és megpróbálom megállapítani az irányukat, pályájukat, hogy később ezzel számolhassak. Arcomon az elmosódott festék és a vér furcsa végzetes kettősséget alkot. Összeszorítom a fogaim majd azokon át nagy és egyenletes lélegzetvételeket próbálok venni. Egyelőre felkészülök, hogy képes legyek a megmaradt végtagjaimmal, ha korlátozottan is de gyorsan mozogni.
~ Ebben a világban már senkit nem lehet kiismerni... mindenkinek van még egy titkos kártyája. De ez természetes, erre már felkészültem. Egy őrült világban élünk. Ha már itt tartunk hol van az én titkos kártyám?
Meglököm magam egy kicsit a kezemmel és próbálom egy mozdulattal próbálom elérni a táskát, amiben a fegyver van. Egy gyors mozdulattal próbálom feltépni a zárat és elővenni az idegen technológiával működő fegyvert. Leellenőrzöm fél kézzel, hogy rendben van-e, használható, és ha tudom akkor élesítem. Nem kockáztatom meg, hogy az idegenek idő előtt észrevegyenek, ezért ha a fegyver tűzképes akkor azonnal használom. A célpontom Zod és a mellette lévő társai, lehetőleg úgy célzok, hogy mind a hármat sebezhesse a találat, és mindenképpen legyen találat. Ha valamilyen támadás érne, megpróbálok oldalra fordulni és arrébb gurulni a földön, másra nem vagyok képes, de váltott pozícióból ismét tüzelhetek, lehetőleg a támadóra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Pént. Okt. 04, 2013 6:55 pm

A fájdalom teljesen megbénítja, s ahogy földön fekszik végiggondolja a lehetőségeket s dühe minden pillanatban nőtt. Ostoba módon annyira lekötötte, hogy a tábornokot figyelje, hogy még a földrengést is eki tulajdonította, így a furcsa, félelmetes gigász érkezése váratlanul érte s harca a kék sráccal komoly sebesülésekkel látta el...
Mély lélegzetet próbált venni, ám vért öklendezett fel, s mozdítani akarta jobb karját ám az zsibbadtan, görcsösen feküdt, ekkor vette észre karja s teste sérülését.
Nem engedte, hogy a kétségbeesése átvegye rajta az erőt, helyette lehunyta a szemét, s életének legszebb álmát amit valaha álmodott felidézve, valamiről ami titok mindenek előtt, s abból minden jó érzést elszívva energiává alakította, ami legalább annyira elég volt, hogy mozgásra bírja testét, s felkelvén felmérje a helyzetet.
A kék fazon még mindig a szürkével harcolt, miközben a három jómadár minden figyelmükkel őket lesték. Ahogy figyelte a jelenetet szemet szúrt neki a Zod nevűt s az új lényt összekötő kapocs, a sapka... Fölfogván a dolgokat. a kövét "sirató" Airie felé kiállt:

- Vörös úrnőm! A tábornok gaz csellel el akarja bitorolni birodalmad s ehhez még démonokat sem rest bevetni! Gonosz koronájával irányítja a fenevadat! Ha megszerzed oly erő birtokába kerülsz mely segít majd a jövő háborúiban! S ne búslakodjon a csodálatos tróncukra miatt! Majd én összeszedem a darabokat, s létrehozom belőle azt ami téged illet, egy igaz trónust!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Airie
Gaztevő
Gaztevő
avatar

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Vas. Okt. 06, 2013 10:30 pm

/Lupin megkérlek ne írj semmi olyat amit a karakterem NEM csinál.../

Úgy látszik még időben röppentem feljebb a levegőbe, mikor ugyanis olyasmi történt, amire nem teljesen számítottam, legalább is nem teljesen úgy, ahogy én azt elképzeltem vagy elvártam. A föld megemelkedett, néztem ahogy Hold úr és Eric bukfencezik egyet a levegőben s repülnek benne, mint valamilyen könnyű tárgyak, melyek le lettek söpörve az asztalról. A föld mintha felrobbant volna, kezemmel védtem meg arcom, nehogy én is kapjak egy adag földkupacot, szerencsére nem történt így. Ujjaim közt tartottam a zöld nyalókát, mely fényesen és zölden izzott kezemben. Vagyis csak a nyalóka fejét, mivelhogy a törzse leszakadt róla, avagy teljesen más volt, mint aminek én először hittem. Nem örültem ennek egy kicsit sem, érezni kezdtem, ahogy a düh lassan kezd felfele kúszni és én már felkészültem arra, hogy Shai Hulud fejét lepörkölöm a testéről, de szörnyülködve, vagy talán inkább meglepődve, de az is lehet hogy mindkettő egyszerre néztem azt a nagy lényt, mely felemelkedett a kráterből és valamit tartott a kezében. Az a valami úgy nézett ki, mint valamilyen furcsa repülő. Elfogott hirtelen a vágy, hogy én azt akarom, amit a kezében tart, de miután eldobta és az még jobban megrongálódott, eltöprengtem azon, hátha mégsem akarom annyira. De mi ha meg lehet javítani? Egyszerűen kell nekem az a repülő. Hogy mire, még nem tudom. De ki fogom találni és akarom.
Ahogy azon morfondíroztam, mire is lehetne jó nekem az a repülő, észre sem vettem, hogy a szörnyeteg és egy piros ruhás alak már egymásnak is ugrott mint a kutyák s pont felém tartanak. Épp abban a pillanatban néztem feléjük, mikor azok már nekem mentek s én a levegőbe akaratlanul hánytam pár bukfencet, ezzel dezorientálódtam pár másodpercre. Mire sikerült összeszednem magam végre, azt láttam, hogy a csodaszép csillogó nyalóka, ami valójában úgy látszik kő volt, darabokra tört. Keserű szomorúság öntött el, csalódottság, hogy ebből bizony már trónszékem nem lesz. Nem baj, úgy is túl kicsi volt hozzá, egy hangyának épp elegendő. De a szilánkok csak zölden izzottak, csillogtak tovább a földön. Túl szépek voltak...
Hold úr hangja ugrasztott ki varázslatos látványukból, de hangja távoli volt és ebben a pillanatban nem is nagyon érdekelt. Egyszerűen legyintettem mondandóját és s most kivételesen nem is kapott tőlem több reagálást vagy bármilyen más fajta választ. Csendre intettem könnyedén, egyáltalán nem volt kedvem hallgatni most őt. Főleg mikor láttam, mennyire sebezhető egy személy. Leengedtem magam a kövekhez s ismét visszakapva eredeti alakomat gyorsan kezdtem felszedni a kő darabjait hátizsákomba, közben ügyeltem arra, nehogy nekem menjenek ismét, mert ha így történik, gyorsan ismét felveszem tűzformámat és feljebb repülök.

- Jó lesz gyorsan lelépni. A nyomorult léghajók biztos észreveszik a tüzemet meg ezt a csetepatét... - mondom magamnak hadarva, csak hogy jobban sürgessem dolgomat - Ebből lesz csak a szép jogar. Nem úgy mint abból a nyalókából. Csak a dedósoknak van olyan! - jelentettem ki magamnak diadalmasan, szemeimben csillogott a zöld fény, s én már el is képzeltem, milyen pompás lesz egy ilyet a kezemben tartani és uralkodni vele. Ha sikerült összeszedni az összes zöld törmeléket, megpróbálok minél gyorsabban lelépni onnan, hisz nincs kedvem rendőrkézre jutni. Hírekből pedig felismerem Supermant, ki egy hős, ki olyanokat kap el mint én. Annak se akarok a kezébe kerül... Jó lesz minél hamarabb és gyorsabban lelépni innen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.gportal.hu/airie
Joquinn
Civil
Civil
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2012. Dec. 25.

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Vas. Okt. 06, 2013 10:40 pm

Egyáltalán nem volt egyszerű ide jutni, az ember azt hinné, hogy a házak teteje teljesen üres, de ló*aszt. Úgy tele van huligánokkal, méghozzá pofátlanokkal, mint léggyel a sz*r. Mintha Gotham összes idiótáját odadobták volna, hogy nesze Jo csak azért is feltartunk téged, ha már valami érdekeset akarsz végignézni. Nem szokásom nagyon megizzadni, mint ahogy most sem, de alaposan lihegtem és kezdett kivörösödni az arcom. Elég hideg van, ezért remélem nem fázok meg. Nincs kedvem az ágyat nyomni. Megérkeztem a Robinson parkba, s lám talán pont a fináléra. Egy kráterből mászott ki egy szörnyeteg, úgy látszik Superman egyből neki is ment. A fél társaságot letarolták, még jó hogy én elég messze állok. Előttem még három fura alak valamilyen szerkóban, ami talán Supermanére hasonlít. Utálom azt az alakot. Egy tűz lény, már meg sem lep, aztán egy félig bohócsminkes alak, egy ismeretlen férfi és ahogy elnézem még a holdfejű dilinyós is itt kötött ki. Szép este mondhatom. Az emberek annyira nem kötnek le, sokkal inkább a harcot figyelem. Nem megyek oda, nem kérdezek semmit, meghúzom magam az egyik fa árnyékában, hisz ki tudja mikor jönnek a rendőrök, mikor világítják be az egész parkot azok a nyomorult léghajók. Tekintetem kicsit elszakítom a harctól, a tűzlény egy csajjá változik, aki valamit mintha szedne a földről. Még ilyen távolságból is látom, hogy valamilyen zöld kövek azok, eléggé hasonlítanak azokra, melyeket az én imádnivaló de kicsit eszelős professzorom talált. Jó lenne erről még többet megtudni, de kötve hiszem, hogy a jelenlévők közül bárki is tudna erről, hisz nem láttam volna, hogy bárki is felfigyelt volna ezekre a kövekre, kivéve a csajt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Kedd Okt. 08, 2013 11:34 am

A két gigász csatája még folyik, úgy néz ki Zod és társai igencsak élvezik a helyzetet.
- Elég! Add fel Kal-El, csak közelebb kerülsz a megsemmisüléshez. Pocsékba megy az amúgy is értékes kryptoni élet. Nem érsz el ezzel semmit, Kal-El. Vagy mondjam inkább azt, hogy Clark Kent? - földi inkognitójának említésére a kék ruhás felkapja a fejét és dühös tekintettel mered Zod-ra, amiért ilyen nyomorult módon felfedte kilétét. Épp elrugaszkodna és a tábornok felé vetődne, mikor Doomsday oldalról elkapja, és a földba tiporja. Ramirez mellett suhannak el, aki épp a fegyverrel bajlódik, és fél kézzel így is elég nehéz a beállítás, most azonban valamit nagyon félrekattinthatott a fegyveren, mert az szinte rögtön elsült, méghozzá világoskék színben, mely egyenesen a sérült Lupint találja el, aki Airie-val van elfoglalva. A fény nyomán Lupin eltűnik és csak egy vékony füst csík marad a helyén. Doomsday és Superman harca pedig tovább folyik. Az egyetlen lehetőség valóban a Zod fején lévő fejpánt, ahogy Lupin és Ramirez remekül kiszúrták.

//Lupin, sajnos, nem sajnos, te is megjárod a Fantom Zónát, következő postod már oda írd!//
Vissza az elejére Go down
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Vas. Okt. 13, 2013 3:34 pm

Az idegenek nem törődnek velem így a fájdalomtól ugyan lassan de sikerül magamhoz venni a fegyvert és élesíteni azt. Fél kézzel nehéz forgatni, ezért valamit elrontok a beállításon, amitől a fegyver valamilyen nagyobb energia szintre kapcsol és magától elsül. Nem tudok időben célozni, ezért csak az egyik itt lévőt, a holdfejűt találom el, aki rögtön eltűnik.
~ Fantasztikus az ereje, még többet energiát képes egy pontba koncentrálni, ezzel nagyobb megsemmisítő hatást elérve. Később hasznos lenne tanulmányozni az energiaforrását, ezzel a technológiával szinte minden működtethető lenne, nem csak fegyverek, de gépek is.
Sok időm azonban nincs a tudományos megközelítésen gondolkodni. Ha most nem teszek valamit, nem lesz lehetőségem később, lemondok a nagy pusztítással járó támadásról. Megragadom a fegyvert, próbálom valahogy megtámasztani magam a törmeléken, épp kezemmel a testemhez szorítani a fegyvert, majd a Zod fején lévő irányítót célzom, szépen pontosan a célkeresztbe helyezem, majd visszatartom a levegőm, és amikor eljön a megfelelő pillanat lövök.
- TA-DA! - kiáltok fel hangosan is, a lövés előtt.
Az első lövés ha sikerül, akkor rögtön egy második támadást is indítok, hogy azzal védjem magam az esetleges támadások ellen. Véget kell vetni a harcnak és akkor a kék ruhásnak van lehetősége legyőzni őket, ami most közvetetten az én érdekem is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Szomb. Okt. 19, 2013 3:49 am

Ramirez, köszönhetően képzettségének, sikeresen ellövi a Zod fején található szerkezetet, ám meglepetésére - vagy épp nem arra - Zod egésze eltűnik, ahogy az imént Lupin is tette. Jax-Ur és Ursa értetlenül állnak, ám hamar kiszúrják a sérült embert, kezében a kryptoni fegyverrel. Ursa féktelen haragra gerjed, és látod, ahogyan szeme vörösbe fordul, majd egy vöröses-naracs színű sugár tör ki belőle, épp feléd száguldva. Eközben Doomsday kap egy igen erőteljes bal horgot Superman-től, és mielőtt elérne Ursa hőlátása, a szürke szörnyeteg felfogja azt. Ilyen közelről is érzed, mekkora hő lehet a támadásban, mert egy pillanatra igencsak felszökik a hőmérséklet, és ha ez eltalál, valószínű, hogy ropogósra sülsz. Superman kihasználja a kínálkozó alkalmat, megragadja Doomsday grabancát, és kilő, mint egy puska golyó, az ég felé. Jax-Ur és Ursa, tekintve, hogy Zod kámforrá vált, hirtelen úgy döntenek, hogy véget vetnek a színjátéknak és eltűnnek a "színpadról".
- Még találkozunk, emberek! - szűri ki a fogai között Jax-Ur, látszólag ő a dühösebb, majd egymás után, Superman-hez hasonlóan eltűnnek a horizonton, ki tudja hová.


Vége


Uff, ennek is végére értünk, bár nem így terveztem lezárni, de látom sokan már mintha unták volna, szóval nem húztam tovább, és nem akarom feltartani a kaland indulásokat. Na akkor nézzük sorba:
Lupin: Jelenleg a Fantom Zónában, ám ha onnan megszöksz, 2kr üti a markodat.
Kártyás ember: 1kr.-et ítélnék neki, de tekintve a Társalgóba írt gondjait, sajnos ez elúszott, illetve Mesélői NJK lett belőle.
Airie: Nos, nem volt semmi, megnyalogattál egy fincsi kryptonit darabot, plusz összetörték a trónodnak szántat is, így elég kellemetlen a helyzet. A végére már ki-kimaradtál, szóval marad a 3kr.
Vash: Magánéleti gondok miatt sajnos idő előtt kiesett a kalandból, így nem tudom értékelni.
Joquinn: Fuh, neked sem volt könnyű dolgod, inkább távolból szemlélő voltál a végén, illetve a vége felé. 1kr.
Andrew Ramirez: Nos, ha jól tudom, nem igen maradtál le egy körről sem, ha utolsó utáni pillanatban, de megvoltak a postjaid. 3kr.et ítélek, plusz megkaptad a fegyvert, amit aljas módon elloptál :Dvalamint kapsz kettő (2) darab ökölnyi méretű kryptonit követ, amit belátásod szerint felhasználhatsz.

U.i.: Bárkinek bármi észrevétele, gondja, problémája, óhaja, sóhaja van, PM-ben megtalál.

U.i. #2: Rami neked megy egy PM a fegyverről a pontosítások érdekében.
Vissza az elejére Go down
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Hétf. Márc. 09, 2015 8:24 pm

1. Fejezet
A Zöld

A Robinson Park mindig is egy különleges hely volt, sok csatát megélt már a város szuperbűnözői s Batmanék között, mégis mindig megőrizte igazi pompáját. A Hatalmas terület egy része kellemes köztéri park hangulatát igézi, ám a fele, egy hatalmas kiterjedésű terület olyan, akár a dzsungel. Poison Ivy rendezte be itt birodalmát, egy menedékhelyet mindenkinek ki tiszteli a természetet. A GCPD szemében ez nyílt titok, sose beszélnek róla ám tudják, hisz amióta itt van drasztikusan megcsappant az utcán a hajléktalanok éhezés s fagyás általi halálozása. Most mégis, eme csodás zöldellő paradicsom maga volt a halál.
A park szinte eltűnt s helyén mocsár terült el végig, egy pokoli ingovány, mely körülölelte  Méregcsók "erdejét". A nem túl biztonságos, nyálkás talaj, s a bugyborékoló, ki tudja milyen mély mocsárból felszálló mérgező gázokban dús köd, sokban emlékeztetett a Gyűrűk urából oly jól ismert Holt Lápra, s egy pillanatra még legbátrabbakban s megállíthatja az ütőeret.
Ám nem ez volt a legkülönösebb, hanem maga az erdő, ahonnan sírás hangjai szálltak felétek a bent rekedtektől. A fák a ingadoztak remegtek, majd mintha valami kitépte s elhajította volna őket felszálltak az égbe, a szélrózsa minden irányába, (többségében felétek szálltak) ám különös mód a kis fás erdőcske ugyanolyan átláthatatlan és sűrű maradt.

/Nos azt csináltok amit akartok, ügyeskedjetek s csináljatok ugyanolyan szép postot mint korábban Very Happy. Megjegyzés: A távolságtól vagy a ködtől nem látjátok egymást s bizony a park különböző részein vagytok/

_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Pént. Márc. 13, 2015 10:59 pm

Belepakolom az összes fegyveremet a páncél tárolóiba és ami nem fér oda azt a vadászgépbe. Utána felszállok a birodalmi csillagvadásszal és nagy sebességgel veszem célba a Robinson parkot. Nem szórakozok, alacsony magasságban teszek néhány kört a park erdősége felett és körülnézek. Közben a kommunikátort és a navigátort maximumon tartom, hogy pontosan navigáljak és minden nemű kommunikációt elcsípjek, valamint pilótaként a gépből kinézve a páncél sisakjának többsávos letapogatóját is igénybe veszem.
~ Az egykor nagy és híres Robinson park. Micsoda romhalmaz. Ideális egy zombiapokalipszis díszletének. Hehe. Egy mocsár az egész. Ráadásul még más hangulata is van...
Az erdőből a levegőbe kirepülő fák keltik fel az érdeklődésem, nagy részt felém tartanak, ezért rögtön rájuk irányítom a figyelmem. Feltűnik, hogy direkt irányulnak felém és hogy az erdő nem lett gyérebb, de ezzel most nem foglalkozok. Ezek Méregcsók árvái, tudom mire kell számítanom.
A vadászgép védőpajzsát maximumra állítom és nekilátok manőverezni. Próbálom a fákat elkerülni, főleg felettük vagy alattuk íven elrepülni. Oldalra csak akkor kerülök ha muszáj. Arra figyelek, még hogy ne kerüljek bele a sűrűjébe, mint egy aszteroida mezőbe, mert akkor kizárt hogy könnyen kijutok. Inkább marad a felül-alul technika, amíg beválik.
Ha a kitérés sikeres, magasabbra repülök, teszek egy kört és ráfordulok a területre, ahonnan nagyjából érkezett a támadás. Majd csökkenteni kezdem a magasságot és rárepülök a célpontra. A pajzsról a sugárvetőkre irányítom az energiát, és a tűzgombra csúsztatom az ujjam. Elmosolyodom. Valami még hiányzik. Gyorsan a digitális rendszeren berakok egy ide illő számot. Legszívesebben még kirepülnék és az ide illő mintát is ráfesteném a gépre. De nem rontom el a szürke fém csillogását. Végül lenyomom a gombot és megsorozom az erdőt. Amennyire csak lehet. Szét akarom szedni az egész dzsungelt, mint vietnámban. Ha újabb légvédelemmel, vagy más trükkel, kinyúló indákkal, életre kelő fákkal vagy bármi ilyesmivel próbálkoznának az ellenséges oldalról, megpróbálok kitérni és a magasba emelni a gépet, biztonságos távban manőverezve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aladdin
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2015. Jan. 29.

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Hétf. Márc. 16, 2015 3:24 pm

A taxis le is gombol rólam nem kevés suskát. Nem tudom miért emelkedtek meg ennyire az árak, de ha már elhozott, akkor nem reklamálok. Valamilyen arab bevándorló lehetett, aki szerintem száz százalékosan tudott angolul, de úgy viselkedett, mintha múlthéten kezdte volna a tanulást.
Miután kiszálltam, szemügyre vettem a park sanyarú kinézetét. A közepén természetesen még mindig dzsungel volt, de körülötte annyira „lápos” lett a környezet, hogy bejutni oda nem lett volna könnyű, még egy tankkal sem. Elszomorított a látvány, amihez már több száz éve ehhez foghatót nem láttam. Akkor is egy nagy vulkánkitörés utáni tájat láttam, és a láva egyik percről a másikra tűnt el. Nem csak emberek, állatok és növények vesztek oda, de az egyik kedvenc gazdám is. Rátalált egy templomra, amiben benne volt egy állítólagos ősi tudás egész könyvtára. Mikor egy kristályt a kezébe vett a főteremben, a vulkán kitört és ő csak állott és a kezében lévő kristályt bámulta. Amikor sürgettem, csak annyit mondott, hogy: - Mehetsz. Elengedlek. Már nem kell a szolgálatod.
Én azt hittem, hogy elment az esze, de nem akartam én is oda veszni. Több tonna láva alatt eltemetve, egy kis templom járatában. Hány ezer év kellett volna ahhoz, hogy rám találjanak, vagy ki tudja egy résen szivárogni.
De az már a múlt. Most a jelenre kell koncentrálnom. Csak sajnos az én koromban ez már nem megy olyan könnyen. A gondolataimból sírás hangjai zökkentettek vissza, ami az erdőből jött. Bizonyára a bent rekedtektől jöhetett. De vajon mi ijeszthette meg őket ennyire?
Amikor közelebb akartam jutni a lápon keresztül, a fákat valakik vagy valamik kitépték és elkezdték dobálni őket kifelé az erdőből. Először azt hittem, véletlenül csinálják, de amikor az egyik majdnem eltalált, akkor rendesen megijedtem. Épp hogy le tudtam előle bukni, és már jött is a második. Félre ugrottam, de még így is egy ág felhasította a nadrágomat. A mocsárba estem és tiszta sár lettem. Alig tudtam kitörölni a szememből a sarat már jött is a harmadik fa.
- Na, ilyet nem játszunk! – Teljesen felidegesítettek. Füsté változtam, és lassan de biztosan elkezdtem szivárogni az erdő felé. Na így próbálj meg benne kárt okozni egy kis fapálcikával.
A fák, ha még mindig felém jöttek, a fekete füstből lévő testem legfeljebb csak egy kicsit visszataszította a becsapódáskor keletkező légáramlat, de megállítani úgy se tudtak. ~Kiderítem, hogy ki akar távol tartani az erdőtől. És azt is hogy miért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Kedd Márc. 17, 2015 2:09 pm

Ramirez tüzet nyitott, s a fák sorban dőltek a porba,  vagy aprítódtak faforgáccsá. Hatalmas pusztítást vittél véghez, s mikor leülepedett a por megláttad mi történik a kis erdő közepén. Azonnal felismered a hírekből jól ismert alakokat. Először a zöld hölgyet, vörös hajjal, ki oly sok káoszt teremtett már, Poison Ivyt, ám most valahogy fura volt. Bőre szürkésebb, haja se oly élénk, arcán pedig a rettegés érzete, ahogy hol feléd, hol a felé közeledő iszonyat felé nézett. A nő körül mindenütt hatalmas ágak rejtekében  gyerekek, s felnőttek, mindenki ki eddig az erdejének gyümölcseit élvezte. Úgy tűnik éppen hogy meg tudta menteni őket s magát a golyózáporodtól.
Ekkor tűnik fel a másik alak,  kezében egy hatalmas fával s csak úgy elhajítja valamerre hogy ne legyen útban. Ő volt hát ki hajigált. Őt is felismered, a hulla fehér bőrt, fehér hajat, fekete rongyos zakót s  a hatalmas testet. Hitelen feléd néz s elvigyorodik.
- Grundy köszöni repülő embernek. Repülő ember Grundy barátja! - Majd beleütött a földbe, s a gombák hirtelen szaporodni kezdtek, felfalván a földre került fákat, spórákat juttatva a levegőbe amik megtámadták Ivyt aki hatalmasat ordított fájdalmában.
- A szürke győzni fog, elpusztítja a zöldet! - Majd a monstrum megindult, hogy összezúzza a nőt.

Alladin döbbenten nézte az eseményeket melyeknek szem és fültanúja is volt.
Láttad a pusztítást, majd  Grundyt és Ivyt. Mindkettő gonosz a hírek szerint, most mégis döntés előtt állsz.
Mit tesztek, csak figyeltek továbbra is, vagy segítetek az egyik félnek? csak rajtatok áll.

_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aladdin
Önbíráskodó
Önbíráskodó
avatar

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2015. Jan. 29.

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Csüt. Márc. 19, 2015 8:33 pm

Ahogy füstként közeledtem a hajigáló felé, észrevettem egy repülő járművet, ami úgy szétszedte a lövedékeivel az erdőt, hogy csoda egyáltalán találtam benne túlélőket. Úgy látszik, el akarta pusztítani a fákkal zsonglőrködő szörnyet, de egyáltalán nem törődött, hogy ártatlanoknak is árthat ezzel. Remélem, nem eleve a szörnnyel van, mert akkor itt nem nagyon tudok segíteni.
Ahogy jobban körülnézek, nagy megdöbbenésemre Poison Ivy menthette meg az erdőjárókat a golyózáportól. Én eddig nem sok jót hallottam róla, és én úgy gondoltam volna, a növényeket mentené meg inkább, mint az emberek életét. Vajon megváltozott és jó útra tért? Nem egy emberrel megtörtént már, hogy a gonoszságot lecserélte a jóra, de azért nem bíznák meg nagyon benne. Kinézetre nagyon beteges volt mintha a kór, ami megfertőzte a föld vizeit rá is hatással lenne.
De a legjobban a nagydarab zombi rémített meg. Megölni egyedül nem tudom, de talán elterelhetem a figyelmét, míg az emberek biztonságosabb területre mennek.
Felvettem a földről egy farönköt, amit nem rég aprítottak le az egyik nagyobb fáról. Az egyik vége eléggé hegyesen tört szét, így jobb híján ezzel a rögtönzött fegyverrel kell beérnem. Épp rá akartam már rontani a behemótra, amikor valamilyen gombatámadással Ivy-ra rontott. Fájdalmában akkorát ordított, hogy a az összes állat elszaladt volna, persze csak ha maradt volna itt egy is.
- Elterelem a figyelmét, addig meneküljenek! – kiáltottam oda az emberekhez.
Átváltoztam füsté és nekiindultam egy eleve elvetélt küldetésre. Ha sikerül, füstként beborítom a fejét, hátha kizökkentem így a tombolásából. Aztán többször megkerülném, hátha kitudom fárasztani. Ebben az alakban nem tudok neki ártani, de szerencsére ő se nekem. És végül, ha megfelelő alkalmam lesz rá, visszaváltozok a háta mögött, és beledöföm a karót a jobb achilles ínába. Bár kétlem hogy egyáltalán kárt tehetek benne, de ha kis időre is, de fel kell tartanom, nehogy halálos áldozatok legyenek ennek a monstrumnak a tombolásától. Ha ez se jön be, csak megpróbálok neki zavarni, de sok mindent úgy se tehetek. Közben végig imátkozok, nehogy a repülős alak, a szörny mellett álljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Ramirez
Törvényen kívüli
Törvényen kívüli
avatar

Hozzászólások száma : 413
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 22
Tartózkodási hely : Gotham

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Szomb. Márc. 21, 2015 4:02 pm

Lenyomom a piros tűz gombot és a vadászgép sugárvetői egyszerre kezdenek tüzelni. Ahogy lecsapok az erdőre mindent széttépek. A fák szétforgácsolódnak, a levelek megsülnek, egészen a talajig tarolom az egészet. Nem fogom vissza magam, ha a világ úgyis véget fog érni, akkor pusztítok! Természetesen mint mindig vannak meglepetések! Nem is lenne azok nélkül vicces az élet.
Lassan végignézek a csatateren és felmérem a helyzetet.
~ Hehe. Ezt elszúrtam. Poison Ivynak kellett volna segítenem, de azt hittem ő támadott meg, erre pont őt támadom meg, amikor Grundy ki akarja nyírni. Milyen humoros! Annak a megölésében segítek, akinek a segítségére szükségem van.
Ahogy látom Grundy még spórákkal is támad. Tehát ez lehet az egyik oka, amiért az ételek megromlanak. Remek. Duplán a rossz oldalra tettem mint tétet. Ráadásul még egy füst alak is közbe lép. De megesik az ilyesmi. Ideje javítani a helyzeten!
Megpróbálok egy nagyobb sugárlövedéket a rohamozó Grundy és Ivy közé lőni, hogy a kisebb robbanás szétvesse őket. Már ha van erre időm. Ha nincs, akkor automatikusan a második lépés jön, amit akkor is megteszek ha a lövedéket már kilőttem. A repülőt automata pilótára rakom, közösére. Aztán a páncél hajtóművével kirepülök a pilóta fülkéből. Egyenesen bezuhanok Grundy és Ivy közé, ha szerencsém van a már kialakult kráterbe. Nagy robajjal akarok érkezni, erős fegyverekkel a kézben.
- Elég! Ramirez mondja, állj Grundy! Senki ne mozduljon!
Ha minden jól megy akkor a két lény között állok. Egyik kezemben egy robbanó lövedékekkel töltött M16-os, a másikban egy szintén robbanó lövedékes Ak47-es gépkarabély. Az egyiket az egyikre, a másikat a másikra fogom. Igazából reménykedem benne, hogy Grundy megáll és hallgat rám. Nagyon nincs kedvem egy újabb csetepatéhoz ilyen helyzetben. Főleg egy ilyen ellenféllel. Hiába vagyok felkészülve. Állok és feszülten várom mi is fog történni.
Ha Grundy megáll, akkor minden rendben. Beszélgetünk egy kicsit, mindenki a maga szintjéhez mérve. Ha azonban nem áll meg, vagy bár megáll de a füstalak neki támad és ettől újra megőrül akkor, jöhet egy régi taktika. Fogd a nőt és fuss. Felkapom Ivyt és próbálom arrébb vinni mielőtt meghal, lehetőleg repülve vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Williams
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 138
Join date : 2013. Jul. 12.

TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   Hétf. Márc. 23, 2015 9:55 pm

Az utcán tartott kellemetlen végződésű uzsonna után úgy döntöttem, hogy mégsem indulok egyből a parkba. Valamiért volt egy olyan késztetésem, hogy magamhoz kell vennem a fegyvereimet. Így hát ösztönömnek eleget téve hazasétáltam. Ott átöltöztem. Alulra egy fekete, sportos térdnadrágot, fölülre egy fekete ujjatlan felsőt vettem és kivételesen a fejemre egy baseball sapka került. Hosszú hajamat copfba fogtam és azt átvezetve a sapka hátulján vettem fel azt. 10mm-es pisztolyomat a nadrágom hátuljába tűztem a derekamnál, zippzáros zsebeimbe pedig a póttárakat tettem. Úgy döntöttem, hogy a kaszámat ezúttal nem viszem magammal, mivel úgyis megidézhetem. A gömbömet egy másik zsebembe tettem, Fagymarást pedig elolvasztottam, hogy később akármikor elő tudjam hívni. Ezzel az öltözködés toposzt le is zárhatnánk. Ez után a tükörhöz sétáltam és megcsodáltam magamat benne, mintha csak valami hiú leány volnék. Most mit kell meglepődni? A vámpíroknak is van tükörképük, legalábbis az én fajtámnak, azt pedig igazán tudnom kell, hogy miként is festek, ha emberek közé tolom a képemet. Azzal viszont tökéletesen elégedett voltam, ami a tükörből nézett vissza rám. Egy tökéletesen ártatlan fiúcskának néztem ki, aki éppcsak most lábalt ki a kamaszkorából. Persze ruházatom nem takarta el izmos testalkatomat, de hosszú hajam és az a nevetsége sapka ellensúlyozta az egészet. Valami kacsák voltak rajta, szóval még azt sem lehetett volna rá mondani, hogy értelmesen néz ki. A fegyver ugyan nem illett viszonylag ártatlan külsőmhöz, de ez a kis szépséghiba könnyen magyarázható azzal, hogy Gotham veszélyes hely lett manapság. Miután végeztem saját magam hülyítésével és a cuccok elrakásával, gyorsfutásban megeredtem a park felé. Ha úgy számoljuk, hogy emberként a sprintem 20-25 km/óra volt, akkor könnyen megtudhatjuk, hogy ebben az esetben a hatszoros sebességemmel durván 120-150 km/órával mozogtam. Természetesen ez a sprintem. Így hát még a korlátozott értelmi kapacitással rendelkezők is könnyedén rájöhetnek, hogy nem tartott sokáig odajutnom. A mocsárban viszont kellemes meglepetés fogadott. Az egész olyan volt, mintha egy horrorfilmből vágták volna ki, ami egyből el is nyerte a tetszésemet. De nem ez volt a legjobb. Ón, nem. Hanem a sírás. A sikolyok. Megannyi rémült szív és összetört, elveszett lélek jajveszékelő hangjai. Zene volt fülemnek ez az agónia, így hát mosolyogva sétáltam, miközben felrémlett a fejemben egy dalszöveg, ami valamelyik áldozatom elméjéből került át a fejembe. Egy ismeretlen nyelven volt, de valamennyit abból i átszívtam, így értettem a szavak jelentését. Ennek hála tökéletesen tisztában voltam vele, hogy mit éneklek, mikor a szavak elhagyták a számat.
-"Pusztuljon el, Rohadjon szét, Égjen el már, A Földön minden, ami szép" - ezt a nagyszerű, kedvnövelő refrént ismételhetve haladtam egyre beljebb az ember számára igencsak baljóslatú mocsárba, miközben a nyamvadt ízületeim miatt átkozódtam magamban. Nem tartott sokáig és találtam is valamt. Méregcsók, pár emberke, egy szürke marha, a már jól ismert Ramirez meg valami másik fickó. Hm, lehet, hogy ebbe nem kéne beleavatkoznom, de nem bírom ki, egy kis gonoszkodás nélkül. Körbenéztem méregcsók emberei között, mivel a szürke fickót nem találtam finomnak így látatlanba se, Ramirezzel meg nem akartam kikezdeni. Ebben az esetben csak a könnyű préda érdekelt, aminek a vérével megnyugtathatom fájó tagjaimat. Úgy láttam, hogy míg maga Méregcsók egyáltalán nem olyan lédús nőszemély, mint amilyennek mondják, egykét embere igazán megérett már a disznóvágásra. És úgy döntöttem, most én leszek a böllér. Így hát a nagy harcot elkerülve egyelőre valamelyik emberre fentem a fogam. Aztán ha sikerül megkaparintanom, akkor letesztelem magam az ismeretlen pasas (Aladdin) ellen. Ha valaki megpróbálná meghiúsítani a tervemet, azt természetesen könyörtelenül megkínzom és megölöm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Robinson park   

Vissza az elejére Go down
 
A Robinson park
Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park
» Flushing Meadows–Corona Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Játéktér :: Gotham város és környéke :: Robinson park-
Ugrás: