Gotham Városi Rendőrség

Miután kiléptem a portából, Montoya márt ott várt a kocsinál. Miután átadta a kulcsot és az aktát adtam a kezébe, majd elindultunk az iskola felé.
Az iskola a Déli szigeten van, a régi Gotham leghírhedtebb környékén. Az iskola nem épp a legjobb hírnévvel rendelkezik. Tipikus nyomornegyedi épület, ahol bűnözés szinte mindennapos.
Miután megérkeztünk a parkolóba, könnyedén megtudtunk állni, hisz a tanulóknak éppen órájuk volt. Amint leállítottam a motort kiszálltunk és elindultunk a bejárat felé.
Az bejáratnál rendőrök voltak, illetve egy nagy fémkereső kapu. Amint beérek előveszem az igazolványomat és megkérdezem a portást, hogy épp merre találom a keresett, hölgyet, majd utána felmegyek a terméhez, és kicsengetéskor kikérdezem.

[/color][/font][/justify]

Az épületbe belépve, nem keltettem fel túl nagy figyelmet, a rendőrségi igazolványommal, ebből is látszott, hogy ez nem egy jó hírű iskola.
Szerencsénkre Regina Stamford még bent volt az épületbe, így nem jöttünk be feleslegesen. Épp órája volt a második emelet, hármas számú termében.
Így hát elindultunk a terem felé. Nem kellett sokat várnunk, hamar megszólalt a kicsengő. A folyosón várakozva, látszott, hogy rég nem nyúltak hozzá. A vakolat néhol omladozott, néhol pedig az egyszerű falfestéket a grafiti egészítette ki.
Mikor végre kimentek a gyerekek a teremből, mi is bementünk. Regina ott állt egymagában a tanári asztal környékén. Öltözete és külselye egy tipikus tanárt jellemezte. Fekete kopott ruha, illetve kissé elhízott test.
- Jó napot, kedves Regina Staford, elnézést a zavarásért és a nem éppen várt érkezéshez, de hát tudja ez a kötelességünk.- majd egy halk mozdulattal becsuktam magam mögött az ajtót, jelezve, hogy a terem foglalt- a nevem Alonzo és a társam pedig Montoya. A gothami rendőrségtől jöttünk és pár kérdést szeretnénk feltenni, remélem nem gond. Nem vártam meg, hogy bármit is reagáljon, megvártam míg visszaül a székre, majd én is előhúztam két széket a teremből és leültünk rájuk.
- Tehát még egyszer elnézést a kellemetlenségért, de a most elhunyt testvéréről van szó. Kérem mondjon el mindent amit csak tud róla, illetve a fegyverboltjáról.

Miután beléptem az immáron üres terembe, a nő gyanúsan nyugodt volt.
Amint helyet foglaltam Montoya is leült és el is kezdődött a kihallgatás. Sajnos most nem úgy történt ahogy általában lenni szokott. A nő egyáltalán nem tudta, hogy testvére meghalt. Én személy szerint csak a fejemet fogtam, míg Montoya hirtelen felpattanva, próbálja vigasztalni a kétségbe esett személyt. Társam intő szóval küld ki valami teáért, hátha megnyugszik tőle. Így ki is lépek a teremből és elmegyek a közeli automatához és egy kevés apró segítségével, már a kezemben is van a forró gyümölcsízű tea. Amint visszatérek lerakom a immáron megnyugodott nő elé, és várom hogy elkezdjen mesélni testvéréről. Megtudtam, hogy az áldozat még csak most nyitotta ki a boltot és az egész bolt illegálisan működött. Ellenségei voltak, mivel nem mindent a legjobb módszerrel csinált. Szerettei nem igen voltak és csak pár barátja volt.
- Köszönöm hölgyem, tudom hogy most nehéz de a testvére egy nem akármilyen gyilkosság áldozata lett, így lenne még egy pár kérdésem.
1.Mi történt vele a katonaságban amin nem tudta túl tenni magát?
2.Esetleg ismer valamilyen szervezetet, vagy személyt aki különösen nem kedvelte?
3. Nem tudja esetleg, hogy merre szoktak lejárni szórakozni, vagy esetleg volt e valami törzshelyük?
4.Miért változott meg a jó viszonyuk egymással?
Montoya jó munkát végzett és büszke vagyok rá. Remélem még ezekre a kérdésekre is tud válaszolni a nő.

//Fúj gyümölcs tea , amúgy honnan szűrted le, hogy „most nyitotta meg”, és hogy „illegálisan müködött”? Én mintha nem pont ezt írtam volna. //

// igazából nem tudom, nagy valószínűséggel félreolvastam. Bocsi :d///

Amint feltettem a kérdéseimet a nő szép sorjában elkezdett rá válaszolni. Szerencsémre elég sok információt megtudtam, de még mindig nem eleget.
A testvére a háborúba halt meg, miután feláldozta saját életét, a társai megmentése érdekében. Ezért érdemkeresztet is kapott. Miután Adam leszerelt és hazajött, megpróbált rendet teremteni a bűnözök között, amiért sokszor viszályba került a rendőr oldallal. De ez mostanság már abba maradt, barátokra tett szert akikkel a La Scala-ban találkozott. A nő elmondta, hogy egyszer egy fura alakkal találkozott a Katedrálisnál. Erre még jobban felkaptam a fejem.
- Hölgyem kérem nyugodjon meg, most nagyon nagy szükségem lenne a képmemóriájára, hogy megtudjuk találni a testvére gyilkosát.
Kérem gondoljon erősen arra a férfira akit előbb írt le és mondja el még egyszer amit látott.
Itt az ideje, hogy használjam a gondolat olvasó képességemet. Mivel ezt még Montoya sem ismeri és szeretném is titokba tartani, így megkérem őt, hogy írjon le minden adatot a férfiról amíg én a nő elméjébe kutatok. Azáltal, hogy a nő maga előtt látja a férfit én is látni fogom és így eg y képet fogok kapni.
Miután ha sikerült belenézni az agyába és megszerezni az információkat a következő kérdéssel fordulok a tanárnőhöz.
- Tudja miután megtaláltuk Adam holtestét egy nagyon különös dolgot tapasztaltunk. A testvére bőre akár olyan kemény volt mint a gyémánt, és nem tudjuk, hogy mitől. Esetleg tudna erről nekünk valamit mondani? -tettem fel nagy valószínűséggel az utolsó kérdést a nőnek.

Amint megkérem a nőt, hogy meséljen még a férfiről akit egyszer látott a testvérével.
Miközben a gondolataiban turkálok, a nő apró részlettel meséli a férfi külső tulajdonságait. Fekete haj, sportos testalkat, furcsa régies öltözet, és magas, nagyon magas fickó.
Terelve a szót még mindig az elméjében vagyok és egy fura erőteljes férfi tűnik fel, aki az apa szerepét töltheti be. Erős de mégis elrettentő. A nő nem nagyon érti, hogy miről beszélek és tagad. Persze látszik rajta, hogy nem tud hazudni, és csak nem akar erről a dologról beszélni. Tud valamit.
Mivel én sem most jöttem le a falvédőről, így egy másik oldalról közelítettem meg a nőt.
- Kérem ha nem tud erről a dologról semmit, akkor meséljen a szüleiről, de inkább az apjáról. Persze e közben ugyan-úgy bent vagyok az elméjébe és minél pontosabban keresem az elrejtett információkat.

Amint megkérem, hogy meséljen a család főről, vagyis az apjáról, el is kezd róla mesélni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni, azt hittem, hogy csak zokogni fog tovább és elküld minket. Habár nekem még az még mindig nagyon gyanús, hogy nem tud semmit a testvére különös erejéről, de legalább az apjáról mesél valamit.
A fater egy tipikus családfő, erős, nagy hatalommal bír, és a gyerekek büszkén tekintenek rá, persze a szívükben félelemmel. Ő is katona volt, úgy mint a két fiú testvér, és ahogy egyre több csillagot kapott a váll lapján annyival kevesebbszer látták, míg végül soha többé nem tért vissza.
Elméjében hasonlót tapasztalok, csak egy kicsit felnagyítva. Egyenlőre nem tudtam mire vélni, ezt a nagyságot, de tudtam ,hogy most itt az ideje tovább lépnünk.
- Köszönöm tanárnő az eddigi segítséget, de most tovább kell lépnünk.
Montoya esetleg van valami kérdése még? Vagy továbbmehetünk?
Amennyibe van itt maradunk még és tovább beszélgetünk, ha nincs fejaljálom Montoyának, hogy menük el abba a szórakozó helyre ahol az áldozatt kapcsolódott ki. Az útközben felhívjuk az őrsöt és megkérjük hogy keressenek minél több adatott az apjáról.

Az iskolai padban, lassan elbúcsúzunk a kedves tanárnőtől, majd közös erővel elhagyjuk a termet. Elég sok információt tudtunk meg az áldozatról, de még mindig nem eleget. A továbbiakban megkeressük azt a szórakozóhelyet, ahová a fiú járt, a barátaival. A kocsiban még beszólok az őrsre, az apjával kapcsolatban, majd mikor megérkezünk arra a bizonyos helyre már kapom is a választ.
Az apa hírhedt katona volt. Sokszor volt büntetve, ettől függetlenül rengetek kitüntetése volt. Az összes helyszínen ahol az amerikai hadsereg megfordult Adam apja is ott volt. Különleges kommandónál, majd a házassága előtt egy bizonyos még különlegesebb ügyosztályba rakták, ahol átlag katonák erősítésével foglalkoztak. A kísérlet kudarcba fulladt, és egy időre lenyugdíjazták az apát. Ekkor alapította a családot, és születtek meg gyerekei, míg a következő háborúba vonuláskor reaktiválták az apát, ám ezzel együtt el is tűnt. Még elhagyta a családi házat, de már nem érkezett meg oda, ahova kihelyezték. Szőrén-szálán eltűnt, és soha senki nem hallott róla soha többet.
A szállak kezdenek össze kapcsolódni. Még mielőtt kiszálltunk volna a civil járműből egy gondolat menete vezettem le Montoyának.
- Te mit gondolsz erről az apáról? Nem gyanús itt valami? Egy különös hadosztály ahol, a katonákat erősítették meg? Nem emlékszel Adamnak olyan kemény volt a bőre mint a gyémánt? Nagyon gyanús ez nekem, szerintem az apja elég rendesen benne van Adam különleges erejébe, és szerintem még él az öreg, sőt nagyon is jól van, és biztos vagyok benne, hogy köze van Adam eltűnéséhez.
Majd ezt követően megvártam Montoya válaszát, és együtt beléptünk a kocsmámba és elkezdtük a körbekérdezés, persze egy fotóval könnyebbítve a helyzetünket.

Montoya először megütközik, hogy máris elméleteket gyártasz, ám a hatalmas nagy ugrásnak köszönhetően, amit elméleted hajlaltai között van, azonban ahogy gondolkodása egyre hosszabbra nyúlik, úgy látod te is, hogy van benne ráció.
- Eléggé érdekes nyomozási formát fojtatsz. A dolog elég extrém, és még finom voltam, de talán pont ezért a látásmódért választott téged Gordon. Minden gyilkossághoz három dolog kell, az első a hulla, amit már megtaláltunk, még ha darabokban is, a második a lehetőség, hogy végezhessen, elméletedet követve ez is megadatik az apának, mert halottnak lett nyilvánítva, és nem tudjuk hol van, vagyis bármikor bármit megtehet., de egy kis bökkenő van, miért is ölte volna meg a fiát? Ezt nem tudom hogy magyaráznád... - Engedi át újra csak neked a lehetőséget, hogy brillírozz. A vérrokon miért ölne meg egy állítólag hasonló képességekkel rendelkező családtagot?

Amint a kocsiban elmondtam Montoyának a véleményemet az egész ügyről, egyből reagált is rá. Szerencsére mindent értet, amit elmostam csak, hát egy dolog szúrta a szemét, méghozzá az apa szerepe. Miért is akarná megölni a saját fiát?
- Na látja ez a nagyon jó kérdés, és azért tart itt a nyomozás ahol tart. Nagyon kevés információt tudunk az apáról. Személyem szerint a következő állomás a katonai intézmény lenne, ahol kérdezősködni kéne.
Maga szerint Montoya?
Majd ezt követően megvártam Montoya válaszát, és együtt beléptünk a kocsmámba és elkezdtük a körbekérdezés, persze egy fotóval könnyebbítve a helyzetünket.

Montoya újra csak hümmög, rendőröknek katonai ügyekbe ütni az orrukat soha nem jó dolog. Bármennyire is mindkét szervezet célja a rend fenntartása, igen csak ferde szemmel néztek egymásra.
- Rendben van, legközelebb a katonai támaszpontra menjünk ám, most még itt kérdezősködjünk körbe, ha már eljöttünk ebbe a pöcegödörbe. - Szavai nem tudják leírni azt a felettébb higiéniailag megkérdőjelezhető környezetet, mit a kocsma elétek tár. Ám ti nem az egészségügytől vagytok, úgyhogy nem szóltok a dologba bele. Talán.
A kép láttán, nem sokat mondanak nektek, még a jelvény is eléggé elijeszti az embereket. Ám mivel ti nem abból a fából faragott rendőrök vagytok, akik ártatlanokat szívesen testi fenyítésben részesítenek, kissé nehezen tudtok értelmes információforrást találni. Ám ami késik nem múlik, mármint a fáradságos munka tényleg meghozza gyümölcsét, és egy eléggé kétes kinézetű alkoholista küllemű nő végre beszélni kezd.
- Igen láttam őt többször is. És mit kapok ha beszélek? - Anyagi javakat, vagy talán valami mást remél a dologtól. EZ egy ilyen romlott világ senkit sem érdekel egy ember halála, csak a saját boldogulása.

Miután felvetettem Montoyának az ötletemet, vagyis, hogy menjünk a katonai bázisra és, hogy nézzünk körbe eleinte kissé hümmögőt, de aztán belegyezett.
De mindenek előtt itt kell körbenéznünk.
Így hát beléptünk a kicsit lepukkant kocsmába, hogy körbenézzünk.
Sajnos a jelvény láttára az emberek szép sorjában hagyták el a helyet és nem nagyon akartak válaszolni, gondolom nem akartak bajba kerülni. De hát ez a mi munkánk. Ahogy körbekérdeztünk, senki nem akart válaszolni, de egyszer csak megtört a jég és egy alkoholista eléggé lerokkant nő azt állította, hogy többször is látta őt, de persze ingyen nem beszél.
- Jólvan hölgyem értem mire céloz, majd miután leültem mellé az asztalhoz, egy 50 dolláros vettem elő(kb 15ezer Ft). Na mit szólna ahhoz ha én ezt magának odaadnám, az információért cserébe?
Nem nagyon hiszek az ilyen alakoknak, szóval néha bele kukucskálok a fejébe, ha úgy érzem valami nem stimmel.

//Majd ne felejtsd el lehúzni az adatlapodról//

Mohón kap a papír után, és már süllyeszti is el a ruhájának abba a szegletébe, amit egy jó érzésű férfi bármennyire is be legyen rúgva soha nem akarna feltárni. Foghíjas vigyort ereszt meg felétek, és már bele is kezd a mondandójába. Már az első gondolatfoszlányokból tudod hogy teljesen bizonyos magában, meg abban amit mond. Igaz a gondolatai elég ziláltak életviteléhez képest elég értelmesnek néz ki.
- Ide szokott járni pár cimorájáva. Nem tom én hogy kik lehetnek, de hogy van zsé a bőrük alatt az bizzonyos. A fickó a képen három haverjáva szok itt lennie. Valami magas harapni való fenekű, meg egy széles vállú fazon. Elég mogorva mindig, na meg a nyiszlett sokat beszélő. Néha mind a négyen vannak itt, néha meg nem. Sokat beszélnek, mindig csak jönnek és eltűnnek, de többet nem tudok. - A gondolatai is hasonlóról árulkodnak. A széles vállú a már "ismert" fura öltözetű alak lesz. Akit az áldozat testvére is említett. A magas férfi talán két métert is meghaladhatja, szikár, hosszú sötét haja van, és elég látványos öltözködést produkál. Ahhoz képest is, amilyen társai. A negyedik alak, nem túl magas, de jó kiállású, látszik rajta, nem sok fizikai munkát végzett életében. Szintén barna haj, jellegzetes nőies arc, és öltönyt visel. Ám nem úgy mint minden normális ember, sötét vagy valamilyen árnyalt színekben. Az ő öltözete inkább egy bohócra hajaz, legalábbis a színválasztásnál. A férfi elég ismerős, de nem tudod honnan. A többiekkel pedig bizonyos vagy, soha nem láttad. - Na kell még valami bittosúr? Szívesen mesélek mééég. - Tovább vigyorog, még egy kis jatt reményében. De látod, ez nem is nektek szól, hanem a pénztárcádnak.

Amint elővettem a tárcám tartalmából a zöld papirost, a nő úgy elkezdett dalolni, mint a kismadár a kalitkába. Elmondta, hogy ide szokott járni barátaival, akikről elég pontos leírást adott. A négyből ismételten megjelent a kopasz férfi, akiről a tevére kezdett beszélni. Illetve még rajta kívül kettő. Ez egyik egy igen magas, szikár férfi, jellegzetes öltözködéssel. És végül az utolsó pedig egy nem túl magas, de jó kiállású, látszik rajta, nem sok fizikai munkát végzett életében. Szintén barna haj, jellegzetes nőies arc, és öltönyt visel. Az ő öltözete inkább egy bohócra hajaz.
A férfi ismerős, de még nem jöttem rá, hogy honnan. A nő igazat mondott, hisz gondolatai is ezt mutatják.
-Igen hölgyem, lenne még pár kérdésem.
-Esetleg nem tudja, hogy mikor látta őket utoljára, illetve nincs olyan időpont amikor általában lent szoktak lenni, mint például péntek esete, vagy valamikor?
Most viszont nem fizetek, hanem helyette egy italt rendelek neki, ami talán jobban elindítja a beszélőkéjét.
- Kérem mondjon el bármit, amit csak tud.

A kocsmáros egyetlen jelzésedre máris tölti a töményet. Úgy látszik angyon rég lehet a szakmájában, már az emberek gondolsatait is képes kitalálni. Mármint ha egy ilyen lebujban nehéz kitalálni az emberek kívánságait.
A nő nem sokat teketóriázik, azonnal felhajtja, és kedélyesen megtörli a száját. Nagyot cuppogva közben, ahogy a tömény ital végigmelegíti belsőjét.
- Háá tujja, én ezt már nem monhatom meg. Nagyrész késő este jönnek ide, de nem sokat isznak, úgyhogy nem foglalkozom velük. Utoljára talán két hete voltak itt egxyütt, azzal mukival akit mutattak. - Mondja és a szavait gonodlatai is alátámasztják. Az igazat monjda, vagy csak azt hiszi hogy az igazat mondja. Ebben már nem lehetsz biztos, csak annyibna hogy rátapintottál a nő gyenge potnjára. Úgyhogy könnyedén tudod beszéltetni.

Amint, jelzésszerűen megrendeltem a rövidet a hölgynek, egye több információt közöl felénk. Körülbelül két hete látta őt és barátját. Egyre nehezebben ez az ügy.
Ekkor enyhén lehajtom a fejemet, majd a tenyereimet az arcomra helyezem és gondolkodásba kezdek. Na most hogyan is legyen tovább? Nem tudom, hogy mi tévő legyek. Maradjak e itt ezzel az alkoholista nővel, vagy kezdjem el a keresgélésemet a katonai bázison. Egyszerűen nem tudom. Majd fejemet ismét felemelem és Montoya felé fordulok és halkan a fülébe súgóm a következő szavakat.
- Montoya úgy érzem, hogy egy kissé elakadtunk, vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, azt gondolom, hogy nem találtuk még azt az arany utat, amin eltudnánk indulni. Vagy kevés információ birtokában vagyunk, vagy teljesen másfele kéne kapirgálnunk. Mit gondolsz, neked mi a véleményed az egészről? Várjunk még egy kicsit itt a kocsmába, vagy esetleg van valami kérdésed még a nő számára, vagy kezdjünk el kutakodni a katonai laborba? Én nem tudom kicsit kezdek belebonyolódni.

Montoya egy kissé arrébb húz. A kocsma egyik sarkába ahol kevesebb kíváncsi fül hallgatózhat. Az ügyetek még folyik, úgyhogy másnak nem szabadna róla tudni.
- Hát jó kérdéseid vannak... - Előveszi a jegyzeteit, gyorsan átlapozza őket, és összegzi neked amit megtudtatok. - Adam Stamfordra a fegyverboltjában találtunk rá. A bolt felrobbant, és szinte semmit nem találtunk meg épen, csak az áldozat testét. Boncolás rámutatott hogy szupersűrű bőre van a fickónak, ezért a legtöbb sérüléstől megvédte. Egyetlen élő rokona van már csak, aki egy tanárnő. Apja híres katona, titkos kísérletben vett elvileg részt, és ott tett szert a fiához hasonló képességekre. De ez csak feltételezés. Küldetés közben tűnt el. Volt még egy testvére egy bátyja. Akivel a hadsereghez együtt mentek, a bátyja követte apja nyomdokait, és feláldozta magát a csapattársaiért. A teste soha nem került elő, ami nem meglepő annyi robbanástól. Az elhunyt visszatért a testvére halála után a civil életbe, fegyverboltot nyitott. Többször is összetűzésbe került a törvénnyel, legtöbbször valamilyen önbíráskodó tevékenység miatt. A férfiak akikkel együtt látták őket, egy igen csak furcsa öltözködésű, és színválasztású öltönyös férfi, kissé ismerős, de nem lehet tudni honnan. A másik egy magas vézna, hosszú fekete hajú férfi. A harmadik egy alacsonyabb jó testfelépítésű alak, eléggé régies öltözködésű. Az alkoholista nő szerint ebben a kocsmában szoktak összegyűlni, a testvér szerint az izmos fazonnal a Gotham Katedrálisnál is találkozott. - Zárja össze a kis szerkezetet. Majd rád néz, ez így összefoglalva elég kusza, és tényleg nem ad túl sok támpontot az embernek.
- Hát csak ismételni tudom magam, jó kérdéseid vannak. Szerintem a katonai támaszponthoz el kell menni, de hogy mennyit fogunk tudni kiszedni belőlük, az már kérdéses. Valahogy a fickók nyomára kellene jutni. Biztos van valami, vagy valaki aki látta, vagy felvette. Esetleg valami másik helyszínen keresgélni. Nem hiszem hogy mostanában ide jönnek, meghalt az egyik haverjuk, ha tényleg valami titkos társaságról van szó, nem hiszem hogy ide jönnek vissza. - Újra csak rád néz, a végső választ tőled várja. Merre is legyen a következő lépésetek.

//Ha tényleg elakadtál akkor nyugodtan szólj, szívesen tovább lendítelek.//

Szerencsére Montoya, valóban egy nagyon jó társ, és segítőkész. Jegyzetei segítségével újra visszatudtam lendülni az eddigi kerékvágásba. Nagyon sokat segített, hogy összegezte az egészet, mert már ott tartottam hogy rég elfelejtettem, amit az elején kiderítettem. habár semmi ujjat nem tett hozzá, mégis sokat segített. Ekkor felálltam az asztaltól és a pult felé vettem az irányt. 
Elsőnek is kifizettem a nő számláját, majd Montoya felé fordultam.
- Köszönöm az eddigi segítségét, akkor irány a katonai bázis, maga nem jön?, vagy mire vár- kérdeztem tőle kis gúnnyal, persze végig mosolygós arccal. 
Majd miután kiléptem a dohos kocsma ajtaján, az autóm felé vettem az irányt, és amint beültem, a kezembe fogtam az örsi telefont majd betelefonáltam az őrsre.
- Haló, a nevem Alonzo és pár személy iránt érdeklődnék. A következő férfiakat együtt látták az áldozattal elég sűrűn, az egyik igen csak furcsa öltözködésű, és színválasztású öltönyös férfi, kissé ismerős, de nem lehet tudni honnan. A másik egy magas vézna, hosszú fekete hajú férfi. A harmadik egy alacsonyabb jó testfelépítésű alak, eléggé régies öltözködésű. Amennyiben bármit megtudnak róluk azonnal hívjanak!
Majd megvártam, hogy Montoya is beszálljon mellém, és elindultunk a katonai bázis felé.

// köszönöm egyenlőre még nincs szükségem a segítségre, megpróbálok egyedül, vagy Montoyával boldogulni, ha nagyon elvesztem akkor szólok, de remélem, hogy eddig jó fele kapirgálok    //

//Nem gond azért vagy, elég ideje, elég jól játszunk, néha kell egy kis visszatekintés.//

Montoya csak rázza a fejét, és nem akar válaszolni. Úgyhogy csak rágyújt egy koporsószögre, és utánad indul. A kocsiba bepattan, és hallgatja miket is mondasz a diszpécsernek.
- Hát te aztán jól ki tudtad hüvelyezni a nő szavaiból, mit is akart mondani. - Teljesen őszintén teljesen elismerően szólt. Ha nem lenne meg a különleges képességed, akkor nem tudtad volna leírni ilyen pontosan őket. Telepátiának köszönhetően nem csak a mondott dolgokat, de a kimondatlanokat is tudod. Hogyan is néznek ki pontosan, és a legkisebb jellemvonásaikat is ki tudtad szedni az emlékekből.
A kocsi megindul, és a városból kifelé veszitek az irányt. A városiak nem nagyon szokták elhagyni a szigeteket, mintha csak idegenkednének a kontinenstől. Az utolsó hidat is elhagyjátok és nekiindultok a hatalmas hadikomplexusnak.

Folytatás: Katonai Komplexus