DC Univerzumban játszódó FRPG
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

DC Univerzumban játszódó FRPG


 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Legutóbbi témák
» Társalgó
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Aug. 26, 2021 3:05 pm by Demolition Captain

» Diego Crown
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeSzer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeKedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeVas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeKedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeKedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeSzer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

 

 Rendőrségi Múzeum

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Márc. 03, 2011 9:35 pm

Rendőrségi Múzeum 1487_Museum%20385
A rendőrségi múzeum, a Gothami rendőrségtől alig néhány utcára található. Ide kerülnek kiállításra a hatóságok által lefoglalt értékek, tárgyak, mik közszemlére vehetők. Igazán elit, dekoratív külsejű a múzeum. Sok minden másra inkább hasonlít, mint arra ami valójában.
Vissza az elejére Go down
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeKedd Ápr. 23, 2013 8:24 am

Előzmény: Sarok Pub és környéke

Holttest, ha csinálsz még vele valamit, akkor az megtörténik vele, majd ott marad, ahol hagytad. Vörös Vadász ellép melletted, egyetlen egy arcizma sem díjazta tettedet, de úgy látszik nem is ellenkezett egy cseppet sem. Lassan lépeget előtted be az épület gyomra felé. Mintha csak egy hatalmas élőlényben lennétek, besétáltatok a száján, végig a nyelőcsövén, és most hatalmas terembe értek. Maga az éltető gyomor, ahonnan megannyi járaton keresztül lehet eljutni a test minden részébe. Ám nektek csak egy út kell, a szív. A tőr melyre annyira áhítozik Vörös Vadász, hogy még egy randit is kerített köré.
Teremben megannyi vitrin, és benne sok relikvia, emlék. Egyik másik rendőri, mely önnön dicsőségüket próbálja beadni az embereknek. Van itt őrséri uniformistól kezdve, híres rendőr fegyverén át, megannyi kép, mely a régi sikereket, és a múlt árnyait hivatottak felbolygatni. Lassan haladtok, és talán el tudod a venom szérum gőzei között olvasni a feliratokat. Melyen egy felirat kelti fel társad figyelmét. 60-as évekbeli emlékek felé haladtok. Egy sokkal kisebb terem, melyben kisebb vitrinek, és még jelentéktelenebb nem tűnő relikviák találhatók. Egypár fénykép, pár ősrégi írógép, meg még egynéhány nyomozati masina, melye egy fél évszázada használtak utoljára. Na és ami a legfurcsább, egy kopottas, tőr, melyet talán véletlenül hagytak az üvegfalak között. Vörös Vadász még nem vette észre, ő valami mást kereshet, de még kell egy kevéske idő neki, hogy rájöjjön a szeme előtt van amit keres.

Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
Airie


Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 33
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeSzomb. Ápr. 27, 2013 1:01 pm

Ujjai alatt ropogtak a csontok, ahogy szép lassan egyesével megadták magukat a szörnyeteg erejének. Élvezettel teli arccal nézett a szerencsétlen férfi szemébe, mélyen, lélekbehatolóan, mert csak így tudta igazán élvezni tettét, csak így tudta igazán kiélvezni azokat a borzasztó érzelmeket, melyeket kiváltott a biztonsági őrben. Élvezte, bekebelezte. Nem hagyta, hogy azonnal szétroppanjon a koponyája, az számára túl gyors, túl kíméletes lenne. Élvezte az érzelmeket, élvezte megismerni az embert. Ó igen, Ő ehhez nagyon értett. Szerinte az emberek csak akkor mutatják ki valójában, kik is ők. A haláluk előtt, életük utolsó másodperceiben lehet őket megismerni igazán. Kik gyávák? Kik bátrak? Ki fél átlépni a túlvilágra? Az emberi szemből Ő ezt ki tudta olvasni. Egy reccsenés, megadta magát az állkapocs. Egy halk nyüszítés, talán az is csak képzelt. Nem ordít, mert nem tud. Pedig nagyon szeretne. Kérlek ne tedd... Látom szemeiben, megengedte, sőt, arra kényszerített hogy végignézzem. Nem akartam. Sajnáltam azt az ártatlan embert, de elmém legalján tehetetlen voltam. Mint mindig...
Még egy kis szorítás, még egy utolsó másodperc. Elmosolyodott, arcára olyan mosoly húzódott, melyről tudtam, nem lesz számára elég a férfi fejének összeroppantása. Utoljára akkor nézett így valakire, akkor mosolygott, mikor...
- Szép álmokat... - suttogta a férfinek halkan, teljesen közel hajolva hozzá. Biztos akart lenni abban, hogy még hallani fogja, hogy még halála előtt eljut agyáig a mondat, melyet hátborzongatóan lágy hangon mondott ki. Egy reccsenés, egy utolsó hangos reccsenés, s megadta magát a csont a szörnyeteg erejének. Kifröccsent a vér, az agyvelő, minden az, ami az ember fejében található volt. Egy hatalmas ragacsos massza, mint egy kása. Felnevetett. Hangosan, őrülten, undorítóan. Nem akartam hallani hangját, halk sóhajjal csalódtam saját magamban. Élvezettel teli tekintettel nyalta le lassan ujjairól és kezéről azt a kását, amit az ember fejéből alkotott. Lassan nyalogatta, élvezni akarta a legapróbb ízig. Szerette. Imádta az emberi test megdézsmálását. Mint egy kisgyerek aki életében először eszik csokoládét és felettébb ízletesnek tartja. Hánynom kell tőle. Hányom kell magamtól...
Megnyalja szája szélét, majd feláll. Elégedett. Egyenlőre. Vörös Vadászt pajzán vigyorral az arcán követi abba a szörnyetegbe, ahova elvezetett minket. Milyen lény lehet ez? Minek van ekkora pofája? Halkan halad mögötte, mint egy árnyék, mégis éber. Végigsétálunk izmos nyelőcsövén, áramlik rajta befele a levegő, majd elérünk a gyomrába, melyben megannyi dolog található. Egy sárkány lenne? Mely ezernyi és ezernyi hős lovagot és katonát nyelt el? Ezek emberek dolgait látjuk most. Nem lehet máshogy. Sosem lehetett. Kilépünk a gyomrából, és egy terem felé vesszük az irányt. Magunk mögé nézünk, de a sárkányt már nem látjuk. Látok egy táblát, rajta egy szám, és valamilyen írás. Nézem, de elhomályosítja saját elmémet, ahogy nem hagy felszínre törni, így nem is látom, hova tartunk igazából.
Ahogy belépünk a terembe, rengeteg mindenféle érdekes dolog vesz minket körbe. Kíváncsian nézem, érdeklődve figyelem azt a sok, számomra teljesen ismeretlen dolgot. Képeket látok, valamilyen szerkezeteket, fegyvereket. Mennék oda, hogy jobban szemügyre vegyem, de nem tudom. Majd talán máskor, majd talán valamikor máskor. Talán...
Ahogy szemével cikázik össze-vissza, a venom szérumnak köszönhetően a figyelme is fokozott, így azonnal kiszúrja az üvegfal mögötti lapuló kis tőrt. Gyors lépteivel már ott is vagyunk. Hát ezt kerestük. A tőr nem látszik túlságosan érdekesnek, mintha elveszett volna, mintha teljesen véletlenül került volna ide, valamilyen hiba során. Megrázom fejem, de így sem tudom kitisztítani a szérum hatása alól. Kezd ideges lenni, türelmetlen, már elszállt belőle az elégedettség. Még több emberre vágyik, még több széttört koponyára, még több vérre kezeinken. Felmordul, majd Vörös Vadász felé néz. Mély levegőt vesz, érzem ahogy neki akar ugrani. NEM! Kiáltom parancsolóan. Megfeszítem magam, tekintetét ismét a tőrre fordítom. EZÉRT vagyunk itt! Hangoztatom neki nyomatékosan. Mélyen és gyorsan veszi a levegőt, a düh és gyilkolási vágy mely benne kering sokkal jobban fokozva van. Óvatosnak kell lenni. Kezét ökölbe szorítja, hangos reccsenéssel üti be az üveget, hogy azt széttörje és a tőrt magához vegye. A szilánkok halkan potyognak a földre, mit sem törődik azzal, hogy néhány bőrét enyhén felsértette. Kezébe vette a tőrt, és Lovagom felé fordult.
- Ezt kerested? - kérdezte tőle hideg hangon, de felettébb érdeklődve. Nem igazán értette egyikőnk se, hogy mire kell ez neki. Legszívesebben odaadtam volna neki azonnal, de tudtam, Ő nem ilyen...
Vissza az elejére Go down
http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeSzer. Május 08, 2013 9:06 am

//Bocs a késésért, sajnos nem sok időm van írni, remélem azért elég jó reagot hozok össze.//

Üvegpult ripityára törik legkisebb mozdulatodra is. A tör eltűnik méretes kezeid között. Akár egy fogpiszkáló, se több se kevesebb, még csak egy kicsit sem díszesebb. Az érintése meglepően meleg, de más különös nincs benne. Legalábbis te nem tudom megállapítani, ebben az állapotban.
Átnyújtod szövetségesednek, ki könnyed mozdulattal ragadja fel kezedből. Élénél fogva pörgeti meg, levegőbe dobja. Kecses ívet ír le, és újra csak a kezében állapodik meg a kis penge. Vörös Vadász az övébe dugja, és elmosolyodik.
- Köszönöm neked, nélküled nem sikerülne innen kijutni. – Ezzel lábujjhegyre áll, és halvány csókot lehel ajkaidra. Közben már hallod a kintről a vijjogást, és lábak dobogását. A rendőrség megérkezett, nem is kis számmal. Még nem látnak titeket, hát még szép, hogy nem. Ám érzékeidnek köszönhetően tudod közelednek. Fegyverrel a kézben, hezitálva, nem tudva milyen veszély is fenyegeti őket. Sokan vannak, de pontosan nem tudod mennyien. Legalább két kocsi állt meg az épület előtt, de a rendőrség közelségét figyelembe véve, gyalog is nyugodt szerrel jöhettek idáig. Társad újra csak vigyorog, a falat nézi, ami teljesen üres, mintha átlátna rajta, mintha tudná hogy a falak mögött megannyi ártatlan rendőr közeledik, hogy védjék azt amire felesküdtek. És talán tudja, mit fogsz velük tenni. Kérlelően pillant rád most már, rajtad áll mit teszel, és merre teszed azt.

Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
Airie


Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 33
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Május 23, 2013 10:10 pm

Átadom a tőrt életem nagy szerelmének, s meg is érkezik az érte járó jutalom, a forró csók, melyet csak tőle tudok kapni, csak tőle tudok elfogadni. Agyam arra a pár másodpercre ezernyi szilánkban törik össze, ahogy az érzelmek ismét fellángolnak bennem és tudom, ők is elő akarnak törni, ők is meg akarják mutatni szerelmünknek pusztító erejüket. Hamarosan, hamarosan drágáim... Suttogom nekik, mint egy szerető anya a gyermekének, ki már türelmetlenül várakozik. A kinti vijjogás azonnal visszahúz a valós életben, összesöpri összetört agyamat egy nagy kupacba. Nincs idő megjavítani, összerakni és megragasztani. Azzal kell beérni ami maradt. A szilánkokkal. Melyből sok van, rengeteg, mind éles és veszélyes. Körbenézek a teremben, tudom, jöhetnek amennyien csak akarnak, én kitartok, eltiprom őket. Eleven tüzem egyszerűen elemészti őket. De mi lesz a Lovagommal? Már megtanulták, hogy ruhámat és szerelmemet, azt a bundás nyuszikát nem szabad bántani, de ugyan így fognak vélekedni róla is? Nem akarok kockáztatni. Odamegyek az egyik falhoz és erőteljes ütéseket mérek rá. Egyetlen célom van: Elég nagy rést kiütni belőle, hogy Vörös Vadász átférjen rajta.
- Mindig kell hátsó ajtó... - utalok arra, jobb ha inkább ő lelép, de nekem még semmi kedvem. Éhes vagyok. Nagyon éhes. Ezt az éhséget pedig csak az emberek halálsikolyai tudják betelíteni. Még soha nem használtam a Venomot és a képességemet egyszerre. Most úgy látszik végre meglátjuk, mi sül ki belőle...
Lovagom ha magamra hagy ha nem, szembe fordulok a terembe való bejárattal, ahonnan gondolom hogy érkeznek majd a rendőrök. Csodaszép fogadtatásban részesítem őket. Egyszer már megijedtek tőlem, s páran el is rohantak. Testem teljesen beleremegett a gondolatba, arcomra egy vérszomjas mosoly húzódott.
- Én még maradok egy kicsit - mondom bár inkább magamnak, majd tüzem hirtelen felcsap és lángba borul testem. Ó, ha csak ennél maradnak meg! Nagyobbodik, egyre jobban és jobban bekebelez engem, testem már teljesen eltűnik benne. Egybefolyik az elmém a tűz erejével, megszűnik létezni fizikai testem. Feljebb emelkedek, majdnem a plafonig, majd egy hosszú, kígyó szerű farok húzódik hátrafelé, hogy fedezzem Lovagomat. Egy nagy törzs, majd három kígyó feje formálódik az egészből. Tüzem nem forró, kellemesen meleg. Nem akarom hogy túl gyorsan haljanak meg...
Rendőrségi Múzeum Image
Vissza az elejére Go down
http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Május 30, 2013 7:42 am

Egyetlen ütésedre igen komoly, na és széles lyukat ütsz a falba. Ami útitársadat először meglep, de utána szavaid hatására, rád mosolyog. A legellenállhatatlanabb mosolya ez, amivel csak eddig sikerült téged elkápráztatnia. Nem sokszor kellhet egy jó száznyolcvan centi magas férfinek lábujjhegyre állva csókot lehelni szerelme ajkaira. De most másodjára is megteszi ezt, és olyan hangon, mintha mézet csepegtetnének füledbe megköszöni az aggódást.
- Ó drágám. El sem tudom mondani mennyit jelent ez nekem. –És jön a csók, mi megremegteti lábaidat, és olyan érzéseket kavarnak fel benned, mikről eddig talán nem is tudtál. - Nem hagylak el a legnagyobb szükségben nem kell félteni engem, igaz nem vagyok olyan kemény mint te, de megvannak a titkaim nekem is. – Ezzel talán tudatosan, vagy anélkül lángra lobbansz, ami körülöleli fehér bőrű udvarlódat, de semmilyen látható hatással nincs rá. Úgy látszik még élvezi is a pokoli hőséget, mit gerjesztesz. A szerelmed lángjait, mivel megtisztítod a földet az oda nem illőktől. Ezzel egy rakéta erejével robbansz ki az útra, és dermeszted meg a rendőröket álltukban. Az autók már kordont vontak az épület köré, mely bármilyen normális embert megtorpanásra késztethettek volna, de te a legkisebb porcikádban sem vagy az. A lángok egyre csak terjednek, a hőfokot leveszed minimálisra, így csak elrettentő erejűek a lángok, még. Nemsokára, a poklot fogják megjárni mindannyian.
K int vagy egy tucatnyi rendőr áll, ki még rohan a múzeum felé, ki már a kocsik takarásában áll, és élesre állított fegyverét, tartja feléd. Nő az aki a csapatot vezeti, vékony, nyúlánk, ám a szépségét a megtört arca keretezi. Sokat megélt, és holmi pokoli lángokkal közeledő nő nem fogja lelkét megtörni. A harag, és a keserűség sugárzik feléd, ami egy erőteljes parancsban csúcsosodik ki. Csak egy szótag, és a rendőrök megfeszített órarugóként csapnak le rád.

TŰZ!

Azonnal golyók kezdenek el feléd repülni, megannyi torkolattűzrózsák nyílnak ki előtted. Gyors fejszámolással is tíz golyó az, ami életedre tör. Tudod ebben a tűzförgetegben nem láthatnak túl jól, de akkor is eltalálhat valamelyik ha nem vagy óvatos..
Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
Airie


Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 33
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimePént. Május 31, 2013 1:42 pm

Kint sokkal nagyobb az izgalom mint valaha is merte volna gondolni. Az a rengeteg rendőr, a kocsik, ahogy ott állnak mind felkészülve és mégis megdermedve a látványtól, mely talán halálukig kísérteni fog, szint úgy mint engem. Túl sok ember, túl sok ártatlan ember, ki csak dolgát végzi, védi az embereket olyan szörnyetegek elől mint én vagy Ő. Utoljára kérlek ne tedd! Intézem felé szavaimat, de tudom, semmit sem fog változtatni a helyzeten. Élvezi hogy mások szenvednek, hogy ennek a szenvedésnek Ő az okozója. Kiadódik a szörnyű parancs, fegyverek ropogása tölti el a fülem. Szegény emberek, ha tudnák, hogy ezt hiába teszik...
Ahogy elhangzott a parancs, ahogy eldördültek a fegyverek, a tűz lobogása immáron nem volt az a kellemesen szívmelengető. Hője azonnal fokozódni kezdett, mígnem elérte maga a csúcsot, de szerencséjére vigyázott arra, hogy Lovagomat ez a hő ne érje el, elvégre ott ahol ő állt, még mindig kellemesen meleg volt. Szabályozta, tökéletesen szabályozta. Szegény, szerencsétlen emberek... Hát hogy tehetnek kárt egy ilyen szörnyetegben? Ahogy elértek a golyók, azok jó esetben átrepülve a tűzön vagy teljesen megolvadtak, vagy belefúródtak a mögöttem lévő falba, elvégre hogy lehet megsebezni olyan valakit, akinek nincs fizikai léte? Elsuhantak mellettem és keresztül, de egyik se sebzett meg. Tudtam, ez csak jobban feldühíti.
És így is lett...
A kígyók kitátották hatalmas pofájukat, s mint a félelmetes hidra, három irányba kezdték okádni a tüzet, hogy ezzel a rendőröket elemésszék, felgyújtsák, semmivé tegyék. A tűz elért egészen a rendőrkocsikból álló kordonig, elsődleges célja csak egy volt: minél nagyobb pusztítás. A 40 méter magas tűzlény egyik feje levált, s zuhanni kezdett a föld felé. Ennek köszönhetően maga a lény is veszített pár métert nagyságából, de még így is félelmetes volt. Ahogy zuhant a tűzfej, úgy osztódott szét 5 cafatra s mikor elérte a földet, már a cafatok helyett 5 tűzoroszlán állt.
Rendőrségi Múzeum Fire_lion_by_trickgfx-d5qf30u
Félkörben álltak gazdájuk és parancsolójuk előtt, mindegyik más irányba volt fordulva. Nem támadtak, de tökéletes figyelmeztetés volt a rendőrök számára, jobban teszik ha visszavonulnak...

Vissza az elejére Go down
http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeHétf. Jún. 03, 2013 4:12 am

Lángok, mint valami tűzből alkotott óceán foglalja el a való világ helyét. Most már csak a lángok vannak, és te. A kocsik megolvadnak, a fém mint olvad vaj serpenyőben terül széjjel a betonon. Lassan már az is kezdi megadni magát, a tucatnyi rendőr, már nem tud menekülni. A lángok kérlelhetetlenül falnak mindent, nem válogatnak, fém, fa, gumi, hús, mindent elemésztenek, és halált osztanak.
S[/b ]zörnyű látvány, már akinek. Pillanatok leforgása alatt csontig égtek, még egy szívdobbanásnyi idő és már csak azokból is megfeketedett vázak maradtak. A sikolyuk még sokáig visszhangzik a téren, miközben már csak rég halottak gazdáik. A járművek üzemanyaga az olvadozó fém között lángra gyullad, és mint valami perverz színi darab fináléként robbannak fel.
[b]A
csúcspontnak hamar vége szakad. És már csak te állsz ott dédelgetett állatkáiddal. A távolból közeledők is megtorpannak a látványtól, ahogy ott állsz, vagyis inkább lebegsz minden felett, mint valami bosszúálló isten. A lángok csihadnak, mármint nem a tieid, és a felhólyagzott beton mögött, veled átellenben, mint valami ördög ott áll ő. A nő ki nem ijedt meg tőled, körülötte két életben maradt kollégája, legalábbis alig-alig élő. Fekete haja kissé megpörkölődött, ám a szemeidben még mindig azok a haragvó lángok látszanak, mik a tieidnél is jobban égetik a lelket. Csak figyel téged fogait ajkaiba mélyeszti, egy csepp vér kiserkent már. Kezében már nincs fegyver, csak az ökölbe szorított keze. Csapásra készül, irdatlan erejűre, látod rajta.
Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
Airie


Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 33
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeKedd Jún. 11, 2013 11:57 am

Felcsapnak a lángok és a füst, a robbanás hangja megsüketít egy pillanatra, de neki ez mit sem számít, elvégre élvezettel teli arccal figyeli azt, amit maga után hagyott. Mosolyog és nevet, oly hangosan, oly gonoszul, mint egy boszorkány a horror filmekben, ki épp most akarja megfőzni Jancsit, hogy megegye, aki biztos sikerében. Nem érdekli őt, mennyi embert ölt meg, mennyi ember halálával fognak megint ENGEM vádolni, mert ő mint egy rossz álom elillant ismét, háttérbe vonul, az elmém árnyaiba burkolódzva magamra hagyva, hogy felettem ítélkezzenek. A lángok lobognak, életet adnak és vesznek el, fenyegetőek, mégis biztonságot ígérnek. A rendőr nőre néz, egyenesen a szemeibe, élvezi dühét, szívja magába mint az életet adó nektárt.
Ott állok mögötte a sötétben, látom az alakját, ahogy nevet, ahogy újabb csapásra készülődik, hogy elvegye a rendőrnő életét is. Saját elmémben való testem izmai megfeszülnek, mint egy ragadó érzem, ahogy kicsit lejjebb kuporodok. Ujjaim görcsbe rándulnak, s arcomra mindent elemésztő düh költözik. Hangos ordítás, szinte emberfeletti üvöltés, s már elrugaszkodva a nem létező földtől neki esek. Nem engedhetem, hogy még jobban tönkre tegyen. Harcolnom kell ellene, elvégre Ő is csak az agyam szüleménye.
Ahogy megérezte erős szorításom nyaka körül, a lángok hirtelen kialudtak s mi zuhantunk a végtelennek tűnő fekete mélységbe. Ujjaim egyre jobban szorultak és szorultak, éreztem ahogy mégis képes megfordulni, s szintén karmos, hosszú fekete ujjait puha nyakam köré fonja. Minél jobban szorít az egyik, annál jobban szorít a másik. Egymást próbáljuk megfosztani a levegőtől.
Hosszú viaskodásnak tűnik az egész, de valójában alig pár szempillantás a létező világban. Vörös Vadász és mindenki más ebből csupán annyit lát, hogy a lángok hirtelen kialszanak s esve egy métert mindkét kezemmel saját nyakamat szorítom.
Sejtelmesen mosolyodik el, szemeimbe néz, majd felvihog hangosan, élesen, még vagy ezerszer visszhangzani fog elmémben. Az őrületet magával viszi, szerte foszlik ujjaim közt mint egy fekete füst. Sokáig gomolyog még körülöttem, lassan foszlik szét. Magával viszi a haragot, azt a hihetetlen gyilkossági vágyat, mely eddig úrrá lett rajtam. Elmém ismét kitisztul, hangosan veszem a levegőt, majd szétnézek. Gyengének érzem magam, mint egy harmat a virág levelén. De legalább legyőztem egy időre. Testem remeg, fázok és fáradt vagyok. A hangok fejembe ütköznek és megrezegtetik, csend után vágyom.

Vissza az elejére Go down
http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeSzer. Jún. 19, 2013 7:20 am

//Na akkor ha jól értettem, elkezdted magad fojtogatni, és lehuppantál a földre. Ha nem így van szólj.//

 
A lángok mindent körülvesznek, és a kevéske megmaradt rendőr sem éppen azzal van elfoglalva, hogy a belső harcod eredményit figyelje. Úgy kotródnak el, mintha életük múlna rajta, nagy valószínűséggel pont azért mert tényleg az. Egyedül csak ellenlábasod, a fekete hajú, haragos szemű nő áll makulátlan egyenruhájában, szélben lobogó hajjal. [font]
B[b/]első harcod végéhez közeledik, szerencsédre, mert az ellenség rád fenekedik. A rendőrnő kinyújtja kezét, és haragosan szitkokba foglal bele téged, és minden felmenődet. Levegőben apró rezgéseket fedezel fel, és mielőtt még felkészülhetnél bármire is, egy légkalapács erejével csap mellkason a (most még) megmagyarázhatatlan erő. A tüdődből kipréselődik a levegő, te pedig elemelkedsz saját akaratodon kívül a földről. Igaz csak három métert repülsz, és ennek következtében csak egy felet csúszol még az olvadozott aszfalton, így komolynak nem mondható véres sérüléseket szerzel.
A rendőrnő elkezd lihegni, mintha egy maratoni távot futott volna végig, és most fegyverével a kezében harsogja fennhangon a rendőrök szokásos mondókáját.
- Maradj a földön rohadék! Meg ne mozdulj! Le vagy tartóztatva, és ha csak a menekülés gondolatát is megpróbálod forgatni a fejedben, azonnal agyonlőlek! – A fenyegetések valósnak tűnnek, és belül tudod, azonnal meg is teszi. Csak azzal nincs tisztában mekkora erőd is van neked, így az állítása még ha számára igaz is, számodra korántsem lehet az. Forró betonon hasalsz, miközben a fegyverét rád fogja. Te pedig próbálod összeszedni magadat, és gondolataidat is a betonon.
[/font]
Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
Airie


Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 33
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeSzomb. Jún. 22, 2013 2:52 pm

Ott vagyok a földön, lihegek mint egy kutya, próbálok levegőhöz jutni. Homlokomra kicsap a veríték, még mindig remegek, ahogy a Venom szérum kezd elpárologni belőlem. Nem adott sokat, csupán egy injekciót, de az is több volt, mint amennyit én szerettem volna. Legyen átkozott Bane! Legyen átkozott, hogy ilyen méreg után szomjazom nap mint nap s idegpattanásig tartom magamtól távol. Miért élvezi ezt Ő?! Felnyögök, ahogy igyekszem összeszedni magam. Amolyan sírás előtti nyögés volt, magába foglalva a tehetetlenséget. Elfáradtam, feladtam volna? A fekete hajú rendőrnőre pillantok, szemében a gyűlölet, melyet irántam táplál. Hát ilyen érzés ez? Mikor gyűlölve van az ember? Sajnálom. Annyira nagyon sajnálom amit tettem! Rám nehezedik a szégyen, a mindent elemésztő lelkiismeret.

Ahogy legalább tekintetemmel szeretném tudtára adni, mit is érzek, mennyire sajnálom és mennyire szégyenlem magam, a levegőben lágy rezgésekre leszek figyelmes. Mi ez? Ismét valamilyen képesség, melyről én még nem tudok? Esetleg a Lovagom az? Próbálom őt gyors tekintetettem elkapni, megkeresni, hogy belé kapaszkodhassak, az egyetlen reményembe, mely ismét lábra tudna állítani. De nincs idő. A nő kezét felém nyújtja. Szavai akár a kígyó mérge, úgy köpködi őket rám gyűlölettel teli és én még csak nem is védekezem ellenük. A szavak mintha formát kaptak volna, testem felemelkedik és tüdőmből kipréselődik a levegő egy pillanatra. Érzem ahogy csúszok a földön, ahogy a forró aszfalt felhorzsolja némileg arcom, térdem és kezeimet. Ismét egy fájdalmas nyögés, bár már lassan sírás. Haza akarok menni...

Remegő kezeimet megtámasztom az földnek, úgy próbálom felemeli magam, de mintha egy láthatatlan nagy kéz mindig visszanyomna. Egy kéz, melyet senki nem lát, senki nem irányít, csak én. Megtörtem volna? Már nem bírok? Hova lett az akaraterőm? Hol van a Lovagom? Miért nem segít? Ismét keresem őt, reménykedem hogy itt van, hogy lát, hogy segít nekem. Valami azt súgja, lehet tényleg elment? Lehet hallgatott rám és biztonságba, haza ment? Ha nincs itt, nekem is ezt kéne tennem. Oh, nem, dehogy is kell. Ő megkapta amit akart. Nekem is megvannak a terveim. Ismét a mosoly, a hang, gyűlölettel teli hörgés hallatszik torkomból. 
- Nem akartam... Haza akarok menni apuhoz! - tör elő a gyermeki hang, kifakad, mint egy hatalmas gát, mely rengeteg mély érzelmet tartott vissza. Egy gát, mely most meg lett döntve és a könnyek zápora hullott alá a kislány arcán, aki azt se tudta hogy került oda ahol van, azt sem tudta mi történik körülötte. Csak annyi tudott, hogy nagyon fél és haza akar menni. Szegény gyerek... Plüss nyusziját magához szorította a földön, hogy legalább egy biztos pontot találjon ebben a káoszban, melybe hirtelen belecsöppent. Mikor megérezte teste mellett, kezei közt, a könnyek még bár folytak, de megnyugodni, mintha mosolyogni látszott volna.
Vissza az elejére Go down
http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Jún. 27, 2013 6:42 am

Újra fegyveréért nyúl a nő, lassan közelít, és hallod minden lépését, ahogy nehéz rendőrségi bakancsa koppan a felhólyagzott aszfalton. A hatlövetűjének táját kicsapja, az üres töltényhüvelyek minden koppanása tűként fúródik az agyadba, és a kattanás amivel újra tárazta a halálosztóját. A kakas könyörtelenül ugrik a helyére, és a nő már feletted áll. Az agyadat valami elnyomja, nem tudod mi, gondolkodni tudsz, de mozogni alig. A sok hang a fejedben van, ám most még egy újabb csatlakozik hozzájuk.
Egy idegen hang, a hang a fejedben könyörtelen, gyűlölettel teli, és tudod honnan kellene jönnie. A rendőrnő szájából kellene hozzá elérni, nem pedig közvetlenül az agyadból. Most mint valami bosszúálló istennő úgy magasodik feletted, a hideg fém a forró környezetben, véget fog vetni szenvedéseidnek. Ezt szajkózza folyamatosan a hang is, beszél hozzád, és megért téged, de nem foglalkozik a benned dúló viharral.
~ Most megdöglesz a társaimért, nem okozol több szenvedést senkinek! ~ Sikolt az agyadba, a fejed majd szét reped. De ez nem fizikai fájdalom, ez sokkal rosszabb annál. A nyuszi kezeid közé simul, érzi a kínodat, és nyugtató vörösen szikrázó szemeit a tiédbe mélyeszti, mintha csak élne. Ám talán még ő sem tudja az elkerülhetetlen megváltoztatni.

Vissza az elejére Go down
Airie
Gaztevő
Gaztevő
Airie


Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Mar. 06.
Age : 33
Tartózkodási hely : Arkham Intézet

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeKedd Aug. 06, 2013 12:37 pm

Nyitom képzeletbeli számat és izmaim megfeszülnek testemen, ahogy az élni akarás egyre jobban el uralkodik rajtam. Nem számít hogy Lovagom itt e van, vagy nincs, nem számít, hogy mennyire fogom veszélybe sodorni Szerelmemet, csak az életemet mentsem. A hang, mely csak vendég fejemben, ordít, sikít, fröcsög a gyűlölettől. Nem számít hogy én mennyire sajnálom, mennyire nem tehetek az egészről, engem hibáztat és most az egyszer be is kell vallanom magamnak, hogy jogosan. Sikítást hallatok fejemben, az én sajátomét, remélve hogy sokkal hangosabb lesz mint a nő, sokkal félelmetesebb, ezzel kényszerítve őt arra, hogy távozzon elmémből, elvégre már vagyunk így is elég sokan. Szabadjára nyitom a gondolataimat, emlékeimet, mindazt a szörnyűséget amit láttam, halottam, átéltem és átéreztem, de nem csak amit velem tettek, hanem másokkal is. Szörnyeteg vagyok egy ártatlan testbe zárva és most mindezt ő rá zúdítom.
Ahogy elmémet teljesen kitárom, jobban mint szoktam és minden szabad utat kap, érzem ahogy testem ismét elveszti azt a valamit, amit fizikainak hívunk és nem látok magam előtt semmi mást, csak a tisztító tüzet ami ismét körbevesz engem. Mély levegőt veszek, próbálok körbenézni, látom a rendőrnőt előttem, ahogy nekem áll háttal hirtelen, ahogy egy kis tüzecske pislákol előtte, benne a nyuszi, a hátizsákom, a ruhák, melyek nem égnek el. Próbálom felemelni kezeim, helyettük tüzes szárnyak csapnak fel és én már csak aprócska pontot látok magam alatt, mely a rendőrnő lehet. Körbenézek ismét, éjszaka honol a városon, messzi a nagy világító léggömbök. Utolsó erő, utolsó menekülés, hogy végleg elfáradjak, az élni akarás hozta ezt ki belőle. A levegőben vagyok, suhanok mint egy hullócsillag a magas házak felett, majd egyszer csak földet érek egy kihalt és hideg sikátorban. Lélegezni már alig bírok, felállni sincs erőm, csak arra vágyom, hogy végre aludjak. Lassan támaszkodok neki az egyik szemetes kukának, összehúzódva, hogy senki ne lásson. De mindezt csak az után, ha sikerült elmenekülnöm.
Vissza az elejére Go down
http://www.gportal.hu/airie
Vadmacska
Önbíráskodó
Önbíráskodó
Vadmacska


Hozzászólások száma : 2487
Join date : 2011. Feb. 22.

Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitimeCsüt. Aug. 08, 2013 12:31 pm

Lelked mélyéig lángolsz, ahogy az erő átjárja minden porcikádat. A lángocskák, mert még csak erről beszélhetünk, körülölelnek. Látszik a rendőrnő meglepődik. Ám a kezében nem remeg meg a fegyver, bosszú forralja vérét, talán még magasabb hőfokon, mint ahogy a tiéd tenné. Az ujja megindul a ravaszon, érzed, ahogy a kakas megmoccan.
Te már a szárnyaláson gondolkodsz. Tudod mit kell tenni, ám azt elérni nem lesz túl egyszerű. A kicsinyke láng fellobban itt is, ott is, de te nem tűnsz el. De még csak meg sem mozdulsz. A cső rád szegeződik a pillanatban rekedsz meg. Feltételezett életed utolsó pillanatában amikor egy erőszakos nőszemély, hideg fémet tart a fejedhez, és nem átalkodik el is sütni azt.
Árny suhan, csak a szemed sarkából látod. Egy vérvörös árny, mély akár maga a pokol. Csak egy suhintást hallasz, egyetlen mozdulatot tesz a bordó herceg. Karja a rendőrnő mellkasán bújik ki. A vér szökőkútként spriccel mindenfelé. Szemhunyásnyi idő alatt borítva be téged, Vörös Vadászt, és a környező aszfaltot is. Szemei megüvegesednek, egy sikkantásra sincs ideje, máris halott. Kezéből a fegyver az aszfaltra hullik, majd mint egy rongybaba emelkedik a levegőbe. Vörös Vadász erős karja messzire lendíti, csak a szemközti fal állítja meg a hústömeget.
Kezét nyújtja feléd, felsegít az útról. Mikor meglátja, hogy alig bírsz állni két erős karja közé szorít, és egyetlen ugrással a tetőn terem. Az erősítésnek jövő szervek, már hűlt helyeteket követhetik. Ekkora erővel mivel rendelkeztek soha nem fognak utolérni titeket. Vörös Vadász könnyed szökellésekkel visz a háztömbök között. Hajadba hűs éjszakai szellő vág, lábaid újra engedelmeskednek neked, tudod lovagod mellett biztonságban vagy. Egy elhagyatottnak látszó épülethez visz. Ám mikor benyit meglátod az igazi valóját. Mint régi házad, ez is varázslatosan néz ki. Ám ez férfi lak, látszik is rajta, sokat segítene egy női kéz a berendezésen. Letesz a földre, és hálásan meghajol, megcsókolja kezedet. Tiszteletét, és csodálatát fejezve ki ezzel a gesztussal. Az éjszaka többi részét, pedig a vágyait, és érted égő szívét hivatott kifejezni. Ez pedig egész éjszakán át tart.


//Gratulálok sikerült túlélned a kalandot. Remélem annyira élvezted, mint amennyire én a mesélést. Jutalmul kapsz egy szintet az ismertségedhez. Gaztevők közé sorolhatod magad. A rendőrség keres téged, és most már kezdenek felfigyelni rád a városban dorbézoló sokaság is.//

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Rendőrségi Múzeum Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rendőrségi Múzeum   Rendőrségi Múzeum I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Rendőrségi Múzeum
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Metropolis rendőrségi épülete
» Gotham Múzeum
» Metropolis Történelmi Múzeum

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Játéktér :: Gotham város és környéke :: Hármassarok-
Ugrás: