Falcone kúria

Elérek a házhoz és benézek, egy konyhát látok, de semmi nem tűnik fel benne... Hamarosan felmászok a második szintre.
~ Egyre kevésbé hiszem, hogy itt lesz valami. Vagy talán mégse? Pont ezt akarják elhitetni. Valószínűleg, huh azért körülnézek.
Visszanézek a társaimra, Stalker ismét Michelle melett áll, akinek kezében valami fura, érezhető sötétség van. Egy pillanatig bámulva nézek.
~ Mi a fene?! Fog még meglepetéseket tartogatni ez a lány. De legalább Stalker észhez tért, gyorsabban is mint számítottam rá.
Kicsit még feljebb mászok, majd minden ablakon benézek, megnézem a bent lévő szobát és, hogy csukva van-e az ajtó, vagy hogy vannak-e odabent. Abba a szobába megyek be ahol lehetőleg nincs egy ember se, és az ajtó is csukva van. Megpróbálom szépen kinyitni az ablakot, ha ez nem megy, jobban meg támasztom magam és karmaim segítségével feszítem fel. Ezután szépen csendbe bemászok, majd az ablakból adok le egy kézjelzést Stalkernek.
~ Remélem megismeri, régi katonai jelzés ugyan, de minden fegyverhasználónak ismernie kéne.
A jelzés azt jelenti, hogy álljanak készen, várjanak. Ezután megindulok szépen halkan lefele, már nincs szükség a képességemre ezért deaktiválom, de a ruhám marad. Ha valakivel váratlanul találkoznék egy gyors torokra mért csapással próbálom kivégezni.

Látom, ahogy Bisurnak sikerül behatolnia a házba, de még nem mozdulok az ajtó felé. Várok egy kicsit, mire a ninja jelzi, hogy várjunk kint. Felőlem... Legalább majd kinyitja nekünk az ajtót.

- Bisur azt mondja, hogy várjunk. Szerintem jobb ötlet lenne az ajtónál várni, hátha valamilyen komplikáció adódik. Velem tart? - kérdezem üres hangon Michelle-től.

Michelle-l vagy nélküle, de oda osonok a ház ajtajához. Ha lövöldözést hallok odabentről, akkor berúgom az ajtót és behatolok. Ha meglátok egy Marónit, akkor próbálok a lábára és a vállára célozni a M4A1-GM-el, nem akarok halálos áldozatok egyenlőre.

Karmaim segítségével könnyedén bejutok a házba.
~ Mázli, hogy nem szólalt meg semmilyen riasztó, mondjuk vannak itt, de attól még lehetne-e de ha nem az ablakot figyeli, hanem például a benti mozgást, nem is lenne baj. De ezzel most nem kéne foglalkoznom, inkább az akcióval.
Hamarosan egészen a földszintig jutok gond nélkül, amint leérek emberi neszeket hallok, gyorsan a falhoz lapulok.
~ Remek. Gyanús nekem ez a helyzet. Nem mehet minden simán.
Egy kis ideig hallgatózok a falnál, majd egyre közelebb megyek a helységhez, lehetőleg a fal közelében maradok. Próbálok hallgatózni és megtudni, van-e náluk fegyver. Ha esetleg az egyik kijönne és észrevenne, lehetőleg egy torokra mért csapással próbálom elintézni majd fedezékbe húzódni.
~ Imádom az ilyen részeket
Meghúzom magam, hogy lehetőleg ne vehessenek észre.

Vissza nézek, ahogy érzem, hogy valami jeges dolog folyik le a karomról és látom, hogy Michellen árnyékok folynak végig. Szóval ez a képessége, képes irányítani az árnyékokat. De honnan tudja, hogy itt van a labor? Talán beszélget is velük?

- Kösz az infót, de én bevárom Bisurt az ajtónál, hátha valami gáz történik. - odalopakodok az ajtóhoz és bekapcsolom a szemüvegemet.

Ha valami gond történik Bisurral, akkor berúgom az ajtót és megpróbálom leszedni a rossz fiúkat (mármint a maróniakat) a géppuskámmal. Főleg lábra és kézre célzok, csak végszükség esetén ölök.

Ahogy settenkedtem egyre több információ jutott a birtokomba.
~ Ahá, egy öreg házaspár, gratulálok. És még gáz veszély is van, valószínű vagy elterelés vagy riasztó, az öregeket lehet riasztónak használni elég könnyen. Na de azért remélem, hogy eltompultak annyira az érzékeik, hogy ne halljanak meg, amúgy se hallanának meg... És most a terv, a fény a kandallóból jön, árnyékomat nem igazán láthatják. A bújócska pedig kifárasztana és felesleges is. Remélem azért nem gépfegyveres öregek ezek. Teljesen mindegy!
Lassan, megindulok a fotelek felé, figyelve az árnyékomra meg ne lássanak. Kicsit oldalról közelítem meg azt amelyikben feltételezhetően a férfi ül. Ha elég közel érek, megpróbálom a lehető leggyorsabban elintézni, a nyakánál próbálom belevájni a karmaim, hogy utána ne is kiálthasson. Ha ez sikerül, akkor a másik (feltételezhetően menekülő) egyén mögé kerülök, egyik kezemmel befogom a száját, másikkal a bal oldalt belehasítok, pontosan a bordák alatt, fölfelé, egyenesen a szív felé.
Ha a két fotel egymáshoz nagyon közel van akkor, hátulról odalopakodok, kicsit előre hajolok, hogy lássam őket, utána mind két kezemet az arcukra tapasztom és a karmaimmal beszakítsam a koponyájukat.
Abban az esetben ha valamelyikük felállna kinyitni az ablakot, akkor, előbb azzal végzek, elé rohanok, egyet ütök a gyomrába, utána a koponyáját célzom meg a karmaimmal. És ezután veszem kezelésbe a másik egyént, a már említett módon.
~ Csak most ne, törjenek be Stalkerék, akkor elrontanák ezt a szép családi jelenetet.
Arcomra ördögi vigyor ül ki, még ha ez nem is látható.

Túlságosan sokáig van bent. Talán baj van? Közben a nő feltesz egy kérdést, nagy nehezen visszafogom magamat, nem akarok megint összeveszni vele.

- Valószínűleg ellenállásba ütközött, bár nem látok semmi harcot. Feltudod törni az árnyaiddal a zárat? - nézek rá a nőre, majd vissza házra.

Mekkora lehet ez a labor? Gondolom nem valami hatalmas föld alatti hálózat, mert akkor inkább a Gotham kerüli területre tették volna. Mindegy... Jöhetne már Bisur...

Ha Michelle kitudja nyitni a zárat, remélhetőleg halkan, akkor belopakodok a házba és körbenézek.

Akcióm részben sikerrel járt, az egyik fotel mögé lopakodtam, majd elvágtam a papa nyakát amiből ömleni kezdett a vér.
~ Könnyen ment, pont úgy ahogy terveztem, miért is ne ment volna könnyen?
Majd oldalra nézek és meglehetősen meglepődik, a nagyi előhúzott egy dupla csövű sörétest és most rám tarja, egy kicsit még gondolkozok, hogy ez valami vicc-e. Azonban hamarosan rá kellett jönnöm, hogy nem, mert hallok két kattanást, ami a két ravasz meghúzását jelenti.
Azonnal hátra dőlök, térdeim berogyasztom, fejem és a felső testem hátra vetem, hogy hátrazuhanjak, és ne érjenek annyira a sörétek, már ha ez egyáltalán lehetséges. De én bízom a reflexeimben, végül is ez az volt, és talán csak akkor van időm gondolkodni, hogyha a földre értem, élve.
~ Mi a fene?! Szuper nagyi?! Egyszerre lőtt, most tölt.
Ezután megpróbálok felállni, de vigyázva, nehogy az esés miatt meghúzzam valamim. Ha ez is sikerült behúzódok fedezékbe az egyik fotel mögé és onnan meglesem mit csinál az öreg, tölti-e a puskát. Ha igen, akkor megpróbálkozok még egy támadással. Nem cicózok egy hirtelen karmos ütést próbálok bevinni az arcába, de most óvatosabb próbálok lenni, a másik karommal blokkolok ha kell.

Dörrenést hallok bentről és látom is, ahogy Bisurra fogja az egyik a alak a fegyvert, míg a másik holtan esik össze. Nem tudom, hogy Michelle-nek sikerült-e kinyitni a zárat, de ha nincs ott a keze vagy az árnyai, akkor megpróbálom a kilincset, ha nem működik, akkor berúgom az ajtót. Előbb még a kezembe veszem a géppuskámat.

- Fedezz! - mondom Michelle-nek, ha sikerül bejutnom az ajtón.

Óvatosan haladok a fegyveres felé, környezetemet folyamatosan figyelem, mikor elérek abba a szobába, ahol a fegyveres van, visszaállítom a szemüveget normál üzemmódba. A géppuskával rácélzok a puskát szorongató emberre. Előbb leadok egy lövést a lába felé, majd a fejére célzok.

- Fegyvert eldobni! - remélhetőleg hallgat is rám és nem lő agyon...

Sikerült túl élnem a lövést, és a földre esnem.
~ Ez egy kisebb csoda volt... közel volt, nagyon. De a sörétes nem szokott szórakozni. Talán most mégis kicsit hamarabb sült el? Ha le lett volna fűrészelve az eleje biztos nem élénk már... De nem adja fel egy ilyen!
Gyorsan be is húzódtam az egyik fotel mögé, ahogy kinézek látom, hogy a nagyi előkap egy pisztolyt és lő, hamarosan halottam, ahogy a a társaim is megjönnek. Oldalról kiléptem a fotel mögül, és láttam ahogy Stalker lábon majd fejen lövi az öreget. Ezután felszólítja, hogy dobja el a fegyverét.
~ Nah végre, mégse olyan haszontalan ez a fickó, előbb lő aztán kérdez. Jól jött a segítsége.
Szótlanul oda megyek az öreg férfihez, ellenőrzöm tényleg meghalt-e majd a nőhöz megyek és megnézem még mennyi fegyver és lőszer van nála.
- Gondolom azzal nem mondok, újat, hogy ez az a hely...

Hmmm, biztos az idegesség... Mindegy.

- Michelle szerint a labor a ház alatt van, talán jobb lenne még körbenézni ezen a szinten. Fent van valaki, Bisur? - közben leeresztem a fegyvert.

Bekapcsolom a szemüveget és körbenézek, ha van még valaki, az emeleten (vagyis a földszinten), akkor szólok a többieknek. Ha meglátom a lejáratot, elindulok arra és jelzem a többieknek, hogy kövessenek.

Mi a francot keresett itt két ilyen öreg ember? Talán életben kellett volna őket hagynunk és nem agyonlőnünk. Legközelebb, majd óvatosabb leszek.

- Fent nem találtam senkit.
Miután válaszoltam Stalkernek, elkezdtem az átkutatást, de nem sok sikerrel, nem találtam a két öregnél semmi használhatót. Körbenéztem, de nem tudtam, merre lehet a lejárat.
~ Vajon hol? Vajon hol? Én hova tennék egy droglabort. Stalker nyilván már keresi a kütyüivel. De aki ennél is hatásosabb...
Ekkor pillantom meg, hogy Michelle árnyai az egyik könyvespolcot arrébb lökik és mögötte van egy lépcső. Egy kis ideig kivárok, hátha történik valami, hogy tudjak védekezni. De ha semmi, akkor válaszolok Michelle kérdésére.
- Azt kéne kideríteni vannak-e odalent, azután megyek én előre.
Megvárom, hátha a többiek ki tudják deríteni, mi van odalent, anélkül, hogy előre kelljen menniük. Ha nincs fenyegetés akkor elindulok lefele, de "bújócskázva", nehogy véletlen, valami biztonsági kamerán meglássanak.

Könyvespolc... Kicsit sablonos, de drogkészítőkről van szó és nem kísértet kastély gyártóktól, nem várhatom el tőlük az eredetiséget, legalább a dolgunkat könnyítik, bár mi voltunk olyan hülyék, hogy nem ott kerestük elsőre. Egy bólintással nyugtázom Bisur "jelentését" és figyelem, ahogy bemegy a kinyílt lejáratba.

- Látom az árnyaid hasznosabbak, mint az én felszerelésem. Megtudnád kérdezni tőlük, hogy van-e lent valaki? - Michelle eddig hasznosnak bizonyult, hátha most is az lesz.

Megvárom a választ, majd én is bemegyek a lejáratba és én is lopakodósra veszem a figurát, annak függvényében, amit Michelle árnyai mondtak.

El is indultam lefele, amíg Michelle megkezdte a felderítést, inkább az árnyaik kezdték meg, de ez most nem számít. Egy darabig eljutottam, mögöttem volt Stalker aki tudott fedezni.
~ Most kell ügyesnek lenni, hogy fogunk mi itt rajtuk ütni... Szerintem már rég tudják, hogy itt vagyunk. A lövéseket biztos hallották, nyilván kameráik is vannak.
Sajnos gyanúm beigazolódott, amikor Michelle tudatta velünk, hogy megindult felénk néhány felfegyverzett őr.
~ Mindjárt ideérnek, nincs túl sok időnk, le nem lőhetnek, meg kell őket lepni. Mit használjak ki? Áhh a környezetet.
Karmaim, gyorsan használhatóvá teszem, majd ezek után a lehető leggyorsabban felmászok a falra, onnan a plafonra, majd ott megtámasztom magam, összegubózok, lábaim magam alá húzom. Bízom benne, hogy futnak és azért haladnak olyan gyorsan, amikor megpillantom az elsőt, egy kicsit kivárok, hátha nem vesz észre, de ezt kétlem. Ha felém kapja a fejét, elrugaszkodok és karmaimmal előre megindulok az első felé, remélem a többit is ledöntöm. Ha ez megvolt és nem esett bajom, akkor a kezembe akadó fickót felkapom, magam elé tartom élő pajzsként, közben a hasába vagy hátába vájom a karmaim.
Ha nem lenne időm az akcióra, de még nem szegeznek rám fegyvert, akkor is folytatom a taktikám, csak más helyről, rugaszkodok el, ahol állok onnan. Ha célra tartanak, akkor hátra ugrok, bele a nagy feketeségbe, amiről remélem megvéd.