Gotham Gazette

-Bocsánat....-
Motyogja halkan, ahogy egyik másik ember lábára lép, vagy épp meglöki őt. Nem mintha annyira erőszakos lenne, de a kitóduló ember tömegben, őt is össze-vissza lökdösik. Mikor már a liftben préselődik, leghátul, magában megjegyzi, jobb ha ezután megvárja míg mindenki ki jut az épületből. A lift hangjait hallva, pedig megesküszik, hogy legközelebb lépcsőzni fog.
Ahogy meg áll, bár hátul áll, valaki mégis lelöki a táskát a válláról. A cuccai szétszóródnak, ő pedig csendben gyorsan össze kapkodja a rajzait, majd épp hogy kicsusszan a két ajtószárny között. Igen, legközelebb a lépcsőn fog jönni. Lassan a kijárat felé indul, tömeg már valószínűleg nem lesz.

A megállók gyorsan elmaradnak mögötted, vagyis inkább a szerelvény mögött. Emberek szállnak fel és le, de mint minden illedelmes gothami ember, senki sem törődik a másikkal. Mintha szellemek lennétek átnéztek egymáson. Talán így van ez jól, aki ezt a közlekedést használja, az nem akarja tudni a más emberek szenvedését, vagy hallani a bajait. Te is csak kapaszkodsz a fémrúdba, és megpróbálsz a saját gondolataidba merülni. Emiatt majdnem le is késed a leszállást, végül mégis jó állomáson szállj le, áés már csak öt perc hogy otthon legyél.

Folytatás: Matt Dent lakása

// Sylvian Kervin magánkalandjának kezdő hsz-e //

Nyugodtan ücsörögsz bent a kis zugodban, amit itt "irodának" neveznek, holott nem több, mint egy egyszerű íróasztal rajta egy számítógép, amin a szövegszerkesztő is alig fut el és még ráadásul az internet is dög lassú, ezen kívül egy telefon, néhány ceruza és papír található itt a fiókokban bugyik (nem a fehérnemű), gémkapcsok és egyéb irodai holmik találhatóak.

Üldögélésedből a telefon csörgése ébreszt fel téged.

~Már megint egy unalmas nap, nem történik semmi. Közben a szuperhősök villogtatják magukat, én meg fényesre dörzsölöm a fenekemmel a széket. Jó lenne, ha te meg nem bámulnál John, azzal a hülye fejeddel. Mondjuk ha elég közel jössz elájulok az biztos... Csak nem a szépségedtől te béka!~ vigyorgok vissza Johnra, a kihordófiúra, aki állandóan engem stíröl. Egyszer biztos felpofozom a kis taknyost, csak próbálkozzon végre valamivel.

Ez és ennek a gondolatnak a továbbvitele jókedvre is derít azonnal. Aztán, mielőtt a pasziánszt folytathatnám, megcsörren a telefon. Felkapom, hátha végre lesz valami ma...

- Gazette, Sylvian Kervin. Ki beszél?

Michael volt az, a kiskirály, aki azt hiszi ő tojta Batman-t. Jól leba... leszidott és magához hívatott.
~Kinek képzeled magad te kis p*cs? Szerencséd, hogy letetted! Te meg vedd le azt a mocskos kis tappancsod a vállamról~ mondom magamban, majd hangot is adok a nemtetszésemnek. Miközben két ujjal leveszem koszos kezét érzéki vállamról, felé villantok egy nem túl barátságos mosolyt.

- Ki engedte meg, hogy hozzámérj? Nem érek most rá Johny fiú! Amúgy is, hol marad a virág? Na hess, míg jó kedvemben vagyok! - mondom neki, majd felpattanok és a rám bámulóknak is küldök némi ellenséges pillantást.

- Nincs dolguk? Majd szólok az érdekükben Michaelnek! - nézek rájuk, majd feldúltan elhagyom az irodát.

~Alig vagyok itt pár napja és a gépen meg elromlott, nem vagyok én Bruce Wayne, hogy újat vegyek másnap, mit képzel ez a marha magáról? Majd kirúgatom, hehe~ mosolyodom el, és közben megérkezem az ő irodájához. Persze ezt már lehet annak nevezni. Bekopogok.

- Sylvian vagyok, hivatott főnök úr! - mondom az ajtónak mézes-mázos hízelgő hangon. Benyitok. Lesz, ami lesz.

Levágja a telefont, majd elém egy fényképezőgépet és valamit hadovál.

~Bratt Kitt? Nem lehet olyan híres, ha ÉN nem ismerem. Minden esetre egy kérdés maradt... hol a party? Inkább megkérdezem mástól.~ gondolom kedves mosollyal az ajkaimon. Kecsesen elveszem a gépet, ellenőrzöm minden oké-e vele, aztán kimegyek.

- Köszönöm a lehetőséget Michael Úr! - mondom negédesen, majd miután becsukom az ajtót kívülről, majd leveszem a névtábláját és egy finom mozdulattal a háta mögé hajítom a folyosón.

- Oppsz... - mondom vigyorogva, majd nagy tempóval leviharzom a gépemhez.
Beütöm a keresőbe: Gotham, Brad Kitt, majd várom, hátha szerencsém lesz...

~Hm, tényleg híres ez a fiú, mi van ha még csinos is?~ gyorsan megnézem a fényképét. Kiválasztom a "szinglis" cikket és megjegyzem a címet és az időpontot. Felcsatolom a kebleim felé jól láthatóan az azonosítómat. Hívok egy taxit, hogy lehetőleg előbb érkezzek, mint Bratt baby.

~Remélem van még időm átöltözni, mire megjön a taxi.~ elrohanok az öltözőbe és felveszek egy partyra is jó, de praktikus. Egy kis smink, egy kis haj igazítás és már indulok is. ~Retikül megvan, gép megvan, én megvagyok, mehetünk.~ és felállok, kijelentkezem. Kimegyek a taxihoz, és amint odaér be is szállok, majd bemondom a címet.

A férfiak szeme kigúvad a kebleid látványától, de a kenőpénz hallatán ismét rondán néznek rád. Az egyik szállító még meg is lök, ebből lejöhet, hogy pont útban állsz és ők végeznék munkádat. Az egyik megfogja a kezedet és visszakísér a még most is ott várakozó taxihoz.

- Újságírók nem tartózkodhatnak az épületben, ez egy VIP rendezvény, hölgyem. Maga korán is jött, nincs a neve a listán és még újságíró is, kérem hagyja el a ház területét. - súgja bele a füledbe, majd elfordul és vissza megy a helyére.

Az a fickó aki meglökött téged viszont int és a garázs oldala felé indul.

// Folytatás:New Atlentean Villa //

// Előzmény: New Atlentean Villa //

Megérkezel a munkahelyedre, mikor belépsz az ajtón a portás már hívja is a főnöködet. Mire felérsz az asztalodhoz már ott találsz egy cetlit, hogy menj be hozzá.

- Na végre!!! Mire jutott meséljen! - kicsit türelmetlen, de most nem fog a szavadba vágni.

- Megtisztel, de most képtelen vagyok rágyújtani... Megviselt a party... - mondom a kedveskedő sofőrnek, aztán próbálok lenyugodni, de elég nehezen megy. Sok mindent elviseltem eddig, azt hittem, hogy nagyon kemény csaj vagyok.
~Talán majd legközelebb jobb lesz, és bírom a strapát. Elvégre Kervin vagyok, vagy mi a franc!~ gondolom dühösen. Közben meg is érkezünk a Gazette-be, én nagy nehezen előveszek egy húszast és markába nyomom a vigyorgó taxisnak. Igaz, csak tizenkettő volt a fuvar, de mivel elég távolra hozott a helyszínről, egy kis extra belefér...

Természetesen, ahogy beléptem a borszagú idős portás - aki állandóan a s*ggemet nézi - már hívta is azt az idiótát, hogy megjöttem. Mire felértem, valahogy egy kedves kis üzenet invitált be hozzá.
~Tudsz te egy kicsit most várni.~ gondoltam idegesen, és ez látszott is rajtam. Kivételesen senki sem szólt hozzám. Átöltöztem gyorsan, majd fogtam egy kártyaolvasót és csináltam egy másolatot a felvételekről. A képekről és a hangról is, majd visszamentem az öltözőbe és újra a már jól bevált rejtekhelyre csúsztattam a felvételeket.

Bementem Michaelhez, aki türelmetlenül várta a fejleményeket. Szó nélkül leültem elé - kissé még mindig remegtem, hiába ritkán éri ilyen helyzet az ember lányát - kifújtam a levegőt és csak annyit mondtam.

- Bejutottam, Kittet megölték, eljöttem, ennyi. Ja, és van vele egy interjúm a halála előtt, a gyilkos hangjával egyetemben, meg a vérbe fagyott ipse fotói. Megfelelő? - kérdeztem gúnyosan és idegesen, talán egy kicsit emeltebb hangon is, mint ahogy egy főnökkel illene beszélni. Közben a szék karfáját markoltam elég intenzíven, még a kezeim is kifehéredtek tőle. A másik kezemmel, pedig markoltam a kis táskám, amibe az említett felvételeket tettem.
- Ja igen, a gépet elkobozták. - vonom meg a vállaim és hátradőlök, egy nagyot fújtatva. Idegesen hajtom ki a hajam az arcomból és várom, hogy mihez kezd az információkkal.