Kisebb utcák, sikátorok

A bűnös kerülte sikátorai és kisebb utcái. Nem nagyon forgalmas helyek, ezért itt követik el a legtöbb bűntényt, persze csak olyanokat mint a késelés, lopás, erőszakolás és a többi szépség.

Előzmény: Miracle import &export vállalat

Elégedett mindig fel-fel tűnik egy sikoly hallatán, és minden percre tanúbizonyságot nyer a tény, hogy az ember pokolra való származék. Hamarosan kezdem megunni a sikertelen kutakodásaim eredményét, míg nem valaki válaszol nekem. Démon nyelven. Bár arcom marad rezzenéstelen, most végre szélesre húznám számat. De nem teszem, bár az örömteli pillanatot a gúnyos vicsorgás váltaná fel. Ez a hajléktalan fenyeget? Ráadásul ha jól érzem még csak nem is démoni vér csörgedezik ereiben. Ez egy egyszerű halandónak tűnik. Szánalmas, undorító, és visszataszító. Ki volt hajlandó az évmilliók óta használt nyelvünket beszennyezni azzal, hogy egy halandó féregnek megtanítja. A Pokol lényei is kezdenek felhagyni a törvényeinkkel, hagyományainkkal, amik nagyon nem tetszenek már nekem. Unott arccal mérem végig az embert.

<-Mocsokkal akarok beszélni, és nem egy fattyúval, aki beszennyezi a démonok nyelvét! Örülj, hogy kegyes hangulatban találsz és nem öllek meg itt helyben! Mond meg hol van Mocsok, vagy kotródj az utamból, te halandó féreg!

Felizzik szemem beteges zöld színben, és hangszínem is megváltozik. Mélyebb, vészjóslóbb és nem e világivá vált, mikor elhagyják a szavak számat. Várom a bármilyen választ, mait a féreg adhat, közben pedig azon merengek el, hogy "nagyfőnöknek" nevezte Mocskot. Lehet nem ugyan arról a személyről beszélünk. Akit én ismerek csak egy senkiházi informátor, aki nem teremt kapcsolatot az emberi fajjal, mert csak táplálékként tekint rájuk. De lehet ő is kifordult magából az évek során, mióta nem láttam. Nem lepődnék meg, hisz mostanában nem egy démon volt képes megtagadni múltját... Ha ismét találkoznék Drakerossal, megmutatnám neki milyen is az, mikor egy démon elhivatott, és tartja mélyre nyúló gyökereit. Amik olyan mélyre nyúlnak akár a Pokol bugyrainak utolsó színtere, hisz mind onnan származunk.

Nem mond semmi használhatót, csak nevetséges szavakat köp ki. Ahogy meghallom azokat a szavakat, kedvem támadna körbe nevetni ezt a férfit. Pokol trónusán ül? Ő!? Ezt komolyan gondolta? Micsoda elégedett kárörvendő mosollyal lökném arcába, hogy messze jár a valóságtól. Olyan hiú reményeket táplál, amiről fogalma sincs. Majd keresztre feszítve varjúk fogják nap, nap után kivájni szemét, és férgek rágják meg majd a húsát. Ez lesz a jutalma az alvilágban, nem több. Ez is csak egy semmirekellő ember, egy rákfene, az Ördög királyságának egyik akadálya. De nem szembesítem a tényekkel. Csak félre húzom számat, és felvonom egyik szemöldökömet. Egy pillanatig elgondolkodok a Láng név hallatán, mivel ismerős, de nem tudom hová tenni. Ám most van jobb dolgom is. Mint ahogy annál is, hogy kioktassam a tudatlan ember fattyút.

<-Információkat akarok! De nem veled fogom megbeszélni, te kártevő!

Ezzel szemeim szugerálni kezdik a férfit, akit reményeim szerint néhány pillanat alatt az uralmam alá vonnék. Mivel eddig is zölden izzottak azok, így nem fogja látni a különbséget, hogy megbabonázom őt, vagy sem. Nem lépek közelebb az alakhoz, csak a távolból szándékozom szolgámmá "varázsolni", és nem csak a válaszok kiderítése végett, hanem mert a rongyai alatt matatni kezdett, és nem szeretnék most kerülőt tenni a Pokol felé ha rám támadna valamivel. Az Ördög sem örülne neki, ha velem kéne foglalatoskodnia.

Enyém. Most már ő az enyém. AZ én bábom, akit kedvemre mozgatok. Miután már a folyamat végbe ment, csak alaposan szemlélem a tőrt, amit ellenem akart használni. Angyal vére itatja, amivel akár komolyabb károkat is tehetett volna bennem. Úgy látszik többet tud ez a senki, mint azt sejthettem volna. Utasítom a szolgát, hogy adja át a fegyverét, majd ez után egy róla letépett ruhadarabba tekerem a pengét és elteszem magamnak. Később még jól jöhet. Amint ezzel megvagyok, ideje kicsit beljebb húzódni a sikátorban, hogy tényleg ne lásson minket senki. Ha teljesen biztos vagyok benne, hogy csak mi ketten vagyunk, az emberre nézek, és nekiállok kifaggatni. Mivel uralmam alatt van nem hazudhat nekem, képtelen becsapni engem, persze ha csak ő nem tud hamis információkat.

<-Hol van Mocsok, és honnan szerezted az angyali vérrel áztatott tőrt?

Kérdem még mindig démoni nyelven és túlvilági hangon, bár már szemem kezd alább hagyni zöld izzásából, és lassan visszatér "eredeti" külsejéhez. Az emberibb ábrázatához. Nagyon úgy érzem, hogy ez a fattyú többet tud, mint sejtettem volna. Csak véletlen lenne, hogy egy angyalt keresek, és egy olyan fénylény nedvei áznak a tőrön? Különös egybeesés, az biztos.

Minden jól halad. Bár elmerülök azon tényben, hogy Mocsok adta ezt a tőrt az embernek. Komolyan mondom kezdek kiábrándulni a démonokból. Bár elismerem, a legnagyobb ellenségünk saját fajtársaink, de egy ember kezébe adni egy ilyen értéktárgyat, az hatalmas hiba. Túl nagy erő ez a kezében, és bármikor a gazdája ellen is fordíthatja. Bár már nem. Remélem Mocsok az idő alatt míg nem láttam, nem fertőződött meg azzal, amit csak úgy hívok, emberesítés. Mikor már elfedi valaki hogy honnan is jött, és olyanokkal veszi körbe magát kik szégyenként hatnak rá. Megindulok, és követem a szolgámat, majd még egy undorodó arcrezzenéssel nyugtázom, hogy templomba megyünk. Utolsó pont lett volna, ahol keresni kezdem a démont, de úgy fest már nem méltó származásához, hogy Isten házában búj meg. Míg haladunk, felteszek még egy kérdést a férfinek, majd a többit Mocsoknak tartogatom.

-Kik azok a Láng tagok?

Kérdem immár emberi hangon és nyelven, hátra hagyva démonságomat. Reméltem, hogy fenyegetőleg fogok rá hatni, mikor előtérbe helyeztem, de látván értelmetlen volt. Még csak meg sem rémült, bár az alkohol, és Mocsok szolgálata biztos jó hasznára vált ebben a helyzetben.