Kisebb utcák, sikátorok

A két alak bemegy az épületbe és eltűnnek a bujkáló Alex elől. Az utca szinte abban a pillanatban megint a nyugalom tengere lesz. Az őröknek otthagyott alakok, visszatérnek megszokott semmitevésükhöz. ÉS újra csak az érdektelennek tűnőknek látszanak.
Alex még látja ahogy a sötét alak, ami most már kiderült teljesen hogy nő, közelít az őrökhöz. Elhalad a konténer mellett, tudod nem vehetne észre, de igaz csak egy pillanatra. De akkor is szemez veled. A feketelyukszerű szemeiben valami csillan. Ám mielőtt még reagálhatnál a sötétség magába fogadja. Ha nem tudnád hogy ott kell lennie, nem vennéd észre, csak az átható sötétséget. A nő minden gond nélkül sétál a férfiak közé, és halad az ajtó felé, ahol nemrég eltűntek a többiek.
Sid bekerül az épületbe. Elég sok folyosón vezetnek keresztül, mind csak félhomályos, és alig lehetne benne látni. Más élőnek nyoma sincs. Az időérzéked a sok folyosótól szinte eltűnik, míg csak elé nem vezetnek egy eléggé ódivatónak tűnő faajtó elé. Az ajtó mögött egy méretes kényelmes szoba található. Dolgozószobának tűnik, a falon hatalmas könyvesszekrények, telis tele könyvekkel, méretes gesztenyafa asztal, egy italos pult, az asztal mögött egy igazi bőrfotel. Elsötétített arccal pedig egy igazán férfias pocakkal rendelkező alak. Arcát nem látod, kényelmes füstkarikákat ereget egy méregdrága szivarral. Az alak aki bevezetett csak annyit mond.
- Türelem még várunk valakire! - Ezzel elfordul, és ahonnan jön el is tűnik.

Számtalan folyosón visznek végig, és azt sem tudom hol vagyunk már. Olyan, mint egy istenverte labirintus. A dologban az egyetlen különleges, a hatalmas, ódivatú ajtó, mely elé vezettek. A boltban rajtunk kívül senki más nem volt, és furcsállam vagy sem, valahogy így volt pofás a dolog. Sosem vettem méf részt azelőtt ilyenben, ez egy teljesen új élmény volt számomra. Az ajtót kitárták, ami mögött egy fényűző szoba tárult elém. Dolgozó szobának látszott, egy író asztal és számos könyves polc, roskadásig rakva könyvekkel. Egy termetes férfi ül az asztal mögött, arcát nem látni, de azt igen, hogy azzal a fura vastag izével pöfékel, mint azok a nagy gyárak.
- Most szórakozik ugye? A majmai feltartottak egy ideig, majd a másik fickó épphogy nem vette a fejem hogy mi tartott ennyi ideig, és mikor végre itt vagyok, maga megint megvárat? Mi lesz ezután? Megint megkapom, hogy "na végre"? - emberek, emberek, de ez azért már kezd kicsit felháborítani engem is. Nem tudom hogy mennek itt a dolgok, de azt hittem ez egyszerűbben fog lezajlani. Pech.

Nem túl komfortos ez a konténer. Minden sarkába vagy felismerhetetlen, vagy túlzottan felismerhető folyadékok vannak, nem is beszélve az itt-ott elvétett graffitikről, amik általában kimerülnek egy jól megrajzolt férfi nemi szervnél. Történjen már valami... tíz perce rohasztom itt a lábam, azóta meg semmi mozgás. A sapkás alak eltűnt az épületben a másik alakokkal, azóta még a madár szárnya sem rezzent. Ismét öt perc múlva azonban kikukucskálok... a sötét alak alig áll tőlem néhány méterre, és vészjósló tekintetével pont felém néz... de ez lehetetlen, nem láthat. Éppen csak a szemeimet nyomom neki az egyik résnek. Megáll egy pillanatra bennem az ütő... van elég bátorságom ahhoz, hogy megvárjam, míg elmegy, vagy fussak el most? Rendben, megpró... micsoda? Hová lett? Az előbb még... Elegem van. Kiugrok a konténerből, majd halk léptekkel az ajtó felé közelítek, persze késemet és pisztolyomat elővéve. Lássuk, mennyi őr van bent...

Az erőteljes szavakra a sötétbe vesző férfi kissé meghökken. Talán még senki nem beszélt vele így, vagy ha igen nem nagyon gondolhatott rá, hogy mibe is fog keveredni. A férfi feláll, és ránézésre is még tohonyábbnak tűnik mint eddig. Hasa reng, és míg elér az italos pultig nagyokat pöfékel. Kiönt magának egy átlátszó olajos italt, és jeget dob bele, majd magához ragad még egy poharat, és feléd tartja.
Kérdőn néz rád, hogy elveszed-e vagy sem. Majd belekezd.
- Tudja én üzletember vagyok, szeretek befektetni. Főleg úgy hogy mindenki jól járjon. Munkát ajánlok magának, pont azért mert nem sokat lehetett eddig hallani magáról. De ha nekem dolgozik ez meg fog változni, és igen csak vastag lesz a költségvetése. Szóval egy kis türelem mindenkinek jót fog tenni... - Még hozzáteszi, míg visszasétál a székéhez. Alig hallhatóan, de annyira azért nem hogy te ne értsd. - Nem szeretem a meggondolatlanságot. - A székre leülve, a szobában megsűrűsödik a sötétség. És mintha az árnyékok mozognának.

Közben az utcán kissé feszült lesz a hangulat. Ahogy Alex a kivont fegyverekkel közelíti meg az őröket, az őrök hasonló fogadtatással várják. Egy halk vezényszóra, máris négyen teremnek kint, leeresztett kézifegyverekkel, és megvárják mire is jutnak. Úgy látszik tudják nem a legbeszariabbak, és tudják igen csak furcsa alakokat várnak mára.
- Állj, ki maga és mit akar!? - Szólít fel és kérdez egyszerre, az őrök szószólója. Ujjaik a ravaszon matatnak, és próbálják kitalálni mi járatban is vagy itt.

A szobában végül a sötétség alakot ölt, egy gyönyörű sötét nőszemély jelenik meg. A sarokban áll meg, és nem mozdul, csak a szeme villog, és perzselően méri végig mind a két férfit a szobában.
- Úgy látszik jó helyen járok. Én is a munkáért jöttem. - Mondja olyan hangon mintha a sír legaljából hangzana fel. Nem lehet tudni honnan jött, vagy hogy került ide, csak annyi biztos hogy itt van, és nagyon darkos.

A férfi feláll az asztaltól, majd előrébb lép, és tölt egy pohárba, miután beledobott néhány jég darabot. Mikor átnyújtja a poharat, a mozgókép-dobozokból látott "gyakorlott" mozdulattal elveszem tőle a poharat, majd azon nyomban felhajtom a tartalmát, de ahogy megérzem az ízét, rögtön a pasas után köpök.
- Ez borzalmas! - a poharat kicsit keményebben, mint akartam, de az asztalhoz vágtam, és ripityára tört.
- Hopsz, bocsesz. - szabadkoztam, de igazából nem érdekelt, hogy mit szólnak hozzá. Nem sokkal később egy nő lépett elő a sarokból az árnyékből. Odafordultam, és egy biccentéssel köszöntöttem.
- Rád vártunk, vagy van még egy delikvens?

Így belátva ez nem volt túl megfontolt ötlet... főleg úgy, hogy körülbelül négy alak áll körben kemény stukikkal. Szép, mondhatom: az ember be akarna surranni némi vérrontásra, erre mit kap? Normális őröket. Na, mi legyen? Ha most lövöldözni kezdek, biztos felriasztom a többieket is, és nincs kedvem megismételni a Falcone villás incidenst. Így előveszem a levelet, és szó nélkül oda nyújtom az egyik alaknak, aki megszólított érdeklődve

// Na végre //

Alex előkapja a papírt, pár pisztoly megremeg a mozdulatra, de senki sem süti el. A főfickó kikapja a kezedből, és jól áttanulmányozva int hogy kövesd. Miközben félhangosan szitkozódik, és megemlíti az olyan emberek felmenőit, akik nem tudnak rendesen jelentkezni egy munkára.
Ha követed, egy rövidke út után, amiben éppen csak egy kanyar, és két lépcsőfok található, meg is érkezel egy eléggé sötét, és füstös szobában. A szobában, egy potrohos ember, és a két alak akiket előtted láttál belépni az épületbe.
A fickó kényelmes fotelben ül, és rátok néz. Három alak, elég eltérőek, és csak annyira különlegesek, amennyire egy ilyen munka megköveteli.
- Hölgyem, és uraim, talán még nem tudják hogy ki vagyok, de akkor bemutatkozom. Eléggé jól maguk után néztem, ezért hát nincs mitől tartanom, tudom maguknál a nevem biztonságban lesz. Nem érdeklődnek iránta annyira, hogy gondot okozzanak. A nevem Rupert Thorne, a város polgármestere. Ennek a pöcegödörnek az irányítója. - Míg ülepedik az információ, kihúzza az asztal egyik fiókját, és egy fényképet emel ki belőle. A kép az asztalon landol, és jól megfigyelhettek egy hasonló testfelépítésű alakot rajta.
- A neve Oswald Cobblepot, alias Pingvin. Egy látszólag teljesen legális üzletekkel foglalkozó gazdag befektető. Az egyik székhelye a Jéghegy nevezetű luxusbár. A feladat egyszerű. Ez az év változást fog hozni, és fel kell készülni, ezért hát betértek a főhadiszállásra, megkeresitek a irattárat, vagy bármit amit annak használnak, és elhozzátok a könyvelést. Ennyi, és nem több. Bármire szükségetek van, most szóljatok, a feladatra a mai éjszakátok van. Úgyhogy úgy készüljetek. - Ezzel hátradől székében, és csak figyel titeket. Mire van szükségetek, vagy hogy gondoljátok mikor indultok. Vagy bármit amit csak meg akartok osztani.

Játsszuk el a jó fiút, ameddig komoly-stukkis csávó elvezet engem a rejtély nyitjához. És vegyük figyelmen kívül, hogy a felmenőimen tudatlanul végig menve sérteget. Egy mozdulattal belevághatnám a tarkójába késem, de már furdal a kíváncsiság. Az alak pár lépcsőn és kanyar után elvezet egy ajtóhoz, amit kinyit, majd fegyverével int, hogy menjek be. Bólintok, majd egy utolsó, meglehetősen mogorva pillantást vétve rá belépek a szobába. Már most csípi a szemem a sok füst... és nem vagyok egyedül. Az eleinte megfigyelt sapkás alak a sötét nőszemély mellett áll, én pedig mértani pontossággal közéjük állok. Figyelmesen végig hallgatom rövid élettörténetét, bár agyam csak egy mondatánál kattan be: "Bármire szükségetek van, most szóljatok, a feladatra a mai éjszakátok van. Úgyhogy úgy készüljetek". Álmodhat egy férfi szebb szavakat?
- Egy menekülő helikopter, három adóvevő, néhány ember akik felfordulást csinálnak a Pingvin egyik területén, hogy viszonylag zökkenő mentesen jussunk be, plasztik robbanóanyag

A férfi elmondja mit akar. Hallásból nem tűnik valami nehéz dolognak, sőt, túl könnyű, és nem értem, hogy miért kell erre három ember. Várok, hátha reagál valaki valamit, de egyelőre semmi, míg az utolsóként érkező férfi kér néhány dolgot. Felhorkanok, mert nem hiszem el, milyen képtelen dolgokra van szüksége.
- Tudja mit? Küldje haza ezt a két pojácát, és egyedül lerendezem a dolgot, nagyjából alig egy órán belül. - ajánlom fel, bár nem tudom ez másoknak - külső szemlélők számára - hogyan hat majd.

A sötét hölgy nem mond semmit, csak figyel titeket, na meg a munkaadótokat. Még kivár, de mikor senki sem reagál halálos fenyegetéssel egyikőtök szavaira sem, akkor kilép a sarokból, így láthatjátok teljes pompáját, és szépségét.
- A megfelelő időpontban egy áramszünetet a háztömbben. Minden eshetőségre számítanunk kell. - A pocakos alak látványosan fejben kezd számolni. Az összes ajánlatot megrágja, és végül mint valami pénztárnál kiköpi az eredményt.
- Rendben van ez még belefér. Mindannyian kapnak egy lenyomozhatatlan telefont. Ezen keresztül tartjuk a kapcsolatot. A robbanóanyagot megkapják kifele menet, a rendzavarásért ne aggódjanak, lesz a törpének benne része. És az áramszünet is megoldható könnyedén. Ha nincs más, és nem akarnak egymás nyakának ugrani, akkor szerintem tudják merre van az ajtó! - Az utolsó szavakat kicsit erőteljesebben nyomta meg. A nő nem sokat vár, csak újra átlényegül magának a sötétségnek, és már tudjátok nincs is bent a szobában. Ti előttetek pedig kinyílik az ajtó, és kint az őr vár aki idekísért titeket. Ha nincs több hozzáfűzni valótok indulhattok is.

Úgy látszik Sapis gyerek nem tiszteli kellő módon az élet csodáit. Mondjuk azt hogy lélegezhet. Vagy hogy nem vágom le helyben a karját és dugom illetlen, szóban nem említendő helyekre. Azonban van robbanóanyag! Meg telefon, és egy korrekt terv. Már ha egyáltalán lesz esélyem elmagyarázni, kinek mi a feladata. Sötét nőcinek terveztem volna a "besurranok és lopok" részét, Sapisnak a figyelem elterelést magamnak meg az őrszem szerepét, de elég nagy esélyt látok arra hogy csak bemegyünk és megölünk minden mozgó lényt... na meg azokat is akik már kevésbé tudnak mozogni. Számolnunk kell azonban valószínűsíthető létszámfölénnyel, illetve az ellenség harcmodorával, ezért az eszetlen lövöldözés kizárva...kár... tehát marad a terv összeállítás, akármennyire is nem füllik hozzá a fogam. Odahajolok hát a Sapkáshoz, egészen a füléhez, és suttogva elkezdem:
- Most jól figyelj. Amennyiben az életed még számodra is jelent valamit, hallgatni fogsz rám. Terv szerint kell cselekednünk, mert gondolom nem szeretnél lyukakkal a pici agyacskádban távozni. Hármas támadási módot kell felállítanunk: te leszel a figyelemelterelés, ahogy látom szerepelni nagyon tudsz. Az a másik a besurranó, én meg az őrszem. A mobilokat mindig bekapcsolva tartjuk, maximum egy perces adás-csönddel. A jutalmon meg megosztozkodhatunk, és ugye a hulláktól lehet extra kápét elvenni. Érthető?

Senki semmit? Akkor akár mehetünk is, de a másik fickó még címez nekem egy terv-szerű...izét. Készséggel végig hallgatom, de ahogy haladunk a mondandójának lezárása felé, úgy húzódik mosoly végig a számon, ennek tetőpontja pedig amikor a lyukakat említi a fejemen.
- Nekem aztán hó't mindegy, mit akarsz, de nekem ne parancsolgass. Feladatot kaptunk, bemegyünk, kihozzuk, ami kell, és kijövünk. Ennél nincs egyszerűbb dolog a világon, de ha félsz, és összecsináltad a gatyót, akkor még hazamehetsz, nem fogom elmondani senkinek. - várok egy kicsit, hátha reagál, majd folytatom.- És keményebb vagyok, mint álmodni mernél róla. - teszem még hozzá a végén.

A sötétségből csak egy éjsötét hang válaszol a tervre. "Rendben" Csak ennyi és nem több. Az őr türelmesen vár rátok az ajtó másik oldalán. Míg munkaadódok egy titkos ajtón minek a létezését sem fogtátok még fel, elnyeli a hatalmas pocakot. Így már csak hárman maradtok ti na meg az őr, ki unottan néz titeket. Nem nagyon törődik vele, hogy indultok-e vagy sem.

A nagy darab fickó egy eddig láthatatlan ajtóban eltűnik és egyszerűen magunkra hagy, amit egy hangos ciccentéssel "jutalmazok" csupán.
- Ennyit erről. Na és most? Irány a.... - nem tudom befejezni a mondatot, mert nem jut eszembe a hely neve. Valami madár csókát kell meglopni, de nem ugrik be. Papagály, póling...nem gondolkodom tovább, inkább megvárom mit tesznek a többiek.

Sapis gyereknek úgy látszik nem kenyere a gondolkodás... ez legyen az ő baja. Csak úgy egy terv nélkül nem lehet berontani, főleg akkor ha a Pingvinről van szó. Dörzsölt egy alak ő. Fél karomat rá, hogy már számít arra, hogy a polgármester valamit lépni fog azért, hogy megtartsa hatalmát a maffiózókkal szemben. Bár ebből a helyzetből is csinálhatok magamnak egy tervet, ha a sötét hölgyet el tudom érni az adóvevőmön. Be is teszem a fülembe, majd megnyomom:
- Hajlandó terv szerint játszani, vagy megy a maga útján?- eközben biccentek az őrnek, jelezve, hogy indulhatunk

Túl nagy a csend a városban. Nem ehhez szoktatok, és értetlenül álltok a dolog előtt. Szól néhány sziréna, de végül mindről kiderül, hogy többek piti betöréseknèl. Sehol egy gyilkosság, vagy gyújtogatás. Ez lenne a vihar előtti csend? A híres/hírhedt gonosztevőkről nem hallani, a hősö és a maszkos igazságosztók értetlenül állnak a dolog előtt. A Bűnös kerületbe mentek, remélve, hogy találtok ott valami tenni valót, de Gotham legrosszabb környékén sincs semmi jel bűnözésre. Ez már viszont aggasztó, nem?

Miután egy látogatást tettem az árvaházban, ahol visszaloptam a saját ruháim nagyját egy utazótáskában, ami anyáé volt, köztük egy nadrágot, pulóvert és sálat, valamint csizmát, amik mind feketék, mellé pedig egy sötétszürke övtáskát is, hazamentem azokkal, majd az övtáskát átalakítottam úgy, hogy könnyedén elérhető és berakható legyen az új íjam. Azután, hogy felvettem a fekete ruhákat, az arcomra kötöttem a sálat úgy, hogy takarja az orrom is, de kapjak levegőt és ne csússzon le. Felvettem egy fekete sisakot is. Helyére került az íjat tartalmazó övtáska is, majd a zselészerű lény kesztyűkké alakult át mindkét alkaromon, úgy, hogy a pulóver ujja alattuk van. Elindultam a városba első járőrözésemre, mint kezdő szuperhős. Igaz amit most viselek, nem igazán számít jelmeznek, de legalább segít elbújni a sötétben. Két óra kóborlás után megérkeztem ide. A környéket ismertem korábbról, mert a közelben tartott fogva az a Karmester, nemrég. Ahogy sétálok a környéken, megpillantok egy ember méretű, dínó szerű alakot high tech páncélban, ami meglep.
- Egy űrlény?

Hát itt vagyok a város legrosszabb környékén. És mit látok? Semmit. Már vagy egy jó órája megyek fel alá miközben rögzítem az eseményeket de a hanganyag leginkább csak üres jelentés volt.
-Vajon mi történhetett ezzel a hellyel?-Kérdeztem magamtól, miközben végig néztem a karkötőn, és beállítottam a szemüveget. Majd folytattam az ugrálást a háztetőkön. Cska fel alá jártam de sehol egy segély kiáltás vagy puska dördülés. Nincsenek sikolyok, segély kérések. Egy kicsit megremegtem. Valahogy ez egyáltalán nem tetszett. Mintha a baj hiánya önmagában baj lenne.
-Hang anyag 10: Még a bűnös kerület is néma. Nem tudom miért, de ez csak még jobban aggaszt.-Mondtam, majd sóhajtottam, és leugrottam az egyik tetőről az egyik sikátorba.
-Most egy időre lekapcsolom a kamerát kicsit spórolok az energiával.-Mondtam a mikrofonba, majd lekapcsoltam a szemüveget, és levettem megmozgattam a nyakam miközben a farkam ide oda mozgott, miközben a kezemmel megdörzsöltem a tarkóm. Aztán hirtelen hallottam egy hangot, és megfordultam, ahogy a szemeimmel körbe tekintettem.
-Van ott valaki?-Kérdeztem miközben újra felraktam a szemüveget.

Hallottam a lény kérdését, majd válaszoltam is neki.
- Csak én, Penny.
Csak a keresztnevemet mondtam meg, abból pedig nem tud rájönni, hogy ki lehetek. Közelebb léptem és továbbra is néztem őt. Nem tudtam miért, de úgy éreztem, hogy van benne valami különös.
- Maga ki?

Észrevettem a lányt, aki most megmutatta magát és mondhatni köszönt is. Egy pár másodpercig figyeltem a mozgását, de nem tűnt veszélyesnek bár a ruhája gyanús volt. Miért viselne teljes feketét? Lehet, hogy betörő? Nos nem látok semmi tárgyat nála. Egy pár másodpercig még néztem, majd körbe tekintettem.
-Huh. Penny, Kicsit késő van ahhoz, hogy egyedül kóborolj, nem gondolod?-Kérdeztem miközben végig tekintettem rajta.-Ez egy veszélyes környék... Legalábbis általában az.-Mondtam miközbend lassan hátrébb léptem, és szétnéztem az utcán.
-Jobb lenne ha haza mennél mielőtt valami bajod esik.

Már kezdem azt hinni, hogy nyugodtan hazamehetek meccset nézni amikor hirtelen egy hatalmas robbanás rázza meg a várost.
- Komputer határozd meg a robbanás helyszínét- utasítom a fedélzeti számítógépet, amint magamhoz tértem.
- Helyzetmeghatározás - olvasom a képernyőn- 2 robbanást észleltem egyszerre. Egyik az Arkham Elmegyógyintézetben és egy a Blackgate börtönben.
- 2 robbanás egyszerre a város két legjobban őrzött helyén? Biztos ez? - kérdezem szkeptikusan.
- Megerősítem. - A robbanás.... Ekkor furcsa statikus zajt hallok majd egy férfi hang szólal meg a mikrofonban. A férfi, akit Kevin Chase-nek hívnak- közölte, hogy a 2 helyszínen tényleg bekövetkezett a robbanás és a Blackgate börtönt megtámadta Bane és bandája. Kérdések tömkelege zúdul az agyamban, de miután közli, hogy a hadsereg is a vonalban egyenlőre nem zúdítom az összeset a nyakába. Néhány pillanatig gondolkodok majd megpróbálok magabiztosságot erőltetni a hangom.
- Nos Mr. Chase tegyük fel, hogy hiszek magának és igazat mond. Ha tényleg ott van a hadsereg magával miért nem küldi őket vagy a Nemzeti Gárdát? Mégis mit vár tőlem mit tegyek? Bár le vagyok nyűgözve, hogy feltörte a kódolt kommunikációs rendszerem ettől még nem fogok magában megbízni.

- Tudok magamra vigyázni.
Kicsit jobban szemügyre vettem a lény páncélját és egy kicsit tetszett is.
- Már voltam itt egyszer. De úgysem vár engem otthon senki...
A mondat utolsó részét kissé lehangoltan mondom ki. A robbanások irányába nézek, majd kíváncsian lenéztem az utcára.
- Vajon kik lehetnek ezek?