Kisebb utcák, sikátorok

Miután láttam, hogy ez nem vált be, elraktam az íjat, majd a férfi felé mentem énis. Az erőmmel úgy repítettem fel magam, hogy mögé érkezzek le. Ezután az erőmmel megragadtam a hátizsákot, hogy letépjem, de még nem tettem meg.
- Ha fontos magának ez a hátizsák, akkor nyugton marad és árulja el, mire készülnek!
Ezután hangos visítást hallottam, ami miatt befogtam a füleimet, eleresztve a hátizsákot. Ahogy közelről is láttam a hang tulajdonosát, keserűen tapasztaltam, hogy ez nem Batman. A denevér felé néztem.
- Maga kicsoda?

Már éppen felkeltem, és felkészültem az újabb támadásra, amikor láttam, hogy a kislány valami íjjal próbálkozik, de a lövése hatástalannak bizonyult. Ami viszont még jobban meglepett az az új figura feltűnése. Ahogy feltekintettem az esti égboltra a zaj hatására egy fekete figurát láttam, egy pillanatig reménykedtem, hogy Batman jött, de reményem elég gyorsan össze lett zúzva egy kalapáccsal. A lány közém és az izomagyúak közé landolt én pedig a kezeimet védelmi pózba emeletem majd megnéztem az energia szintet remélve, hogy már feltöltődött az elektromos kisütő.
-Nem éppen az a denevér akire én számítottam.-Mondtam halkan, miközben szépen lassan elkezdtem oldalazni, a szemeimmel ide oda nézelődtem, a lány nagyon a tűz vonalban volt, valahogy ki kell hoznom őt, mielőtt ez a denevér eldönti kit is akar megtámadni, ha meglátok egy olyan helyzetet ahol megindulhatok akkor elkezdek sprintelni emberfeletti sebességemmel, hogy a denevér és a harcosok között elrohanva Pennyhez érjek, majd felkapjam és félreugorjak a helyzetből. Úgy tűnt hogy segíteni akar, és vannak szuper képességei. Jobb ha a közelemben tartom, amíg a dolgok megoldódnak. Amilyen gyorsan csak lehet megnövelem a távolságot köztem és a másik négy figura között, hogy aztán a sarkamon megpördülve ismét szembenézzek a szituációval miközben a lányt visszaraktam a földre.
-Szép kis katasztrófába csöppentem az egyszer biztos. Te jól vagy?-Sóhajtottam fel, miközben figyeltem az eseményeket, és felkészültem a védekezésre.

Rohantam ahogy csak bírtam, de egyből egy fickó állta az utam. Szuper, már csak ez hiányzott. Végig mértem a testét gyorsan, és figyeltem az alapállását. Jó helyen kell eltalálnom hogy kiüssem. Gyorsan hátrébb léptem, hogy elkerüljek bármilyen csapást amit rám küldene, de utána rögtön előre léptem és ütés közben aktiváltam a sokk kesztyűt, célpontom a hónalj. Mivel volt időm tanulmányozni az emberi testet, így tudom hogy ott rengeteg ideg van, így a sokk által okozott fájdalom is sokszorosára nő, ha ott eltalálom. Vadmacska tanításaira figyeltem, gyorsan és erősen ütöttem, majd rögtön vissza is léptem a lábujjaimon állok és védelmi állást tartom, amíg a férfi össze nem dől a sokktól, majd felmérem a terepet és mivel első körültekintésre semmi nem változott megindultam a denevér felé, mivel a lány már túl közel volt ahhoz hogy csak úgy felkapjam jobbnak láttam a figyelem elterelést használni, hogy agyjak neki időt arra, hogy messzebb kerüljön a denevér embertől. Egy gyors felgyorsítás után elrugaszkodtam a földtől és kiterjesztettem a lábam, hogy a szörnyet hátba rúgjam és utána egy hátóraszaltóval vissza lépjek.
-Hé, a saját súlycsoportoddal szórakozz.-Mondtam, miközben folytattam a táncomat, és figyeltem a másik kettő izom embert, figyelve, hogy ne tudjanak meglepni.
-És ki a fene az a főnök? Ő felelős a robbantásokért?

Leraktam a hátizsákot a földre és a denevér felé fordultam.
- Ez olyan folyadék, amit Bane is használ.
Miközben felém jött, a biztonság kedvéért egy apró energia gomböt hoztam létre, amivel biztos távolba lökhetem majd.
- Ha elárulnál egy kicsit többet is, megkö...
Ekkor jött és támadott ideiglenes társam.
- Csak hogy tudja, ura vagyok a helyzetnek és talán meg is beszélhettem volna a denevérrel, ha maga nem rúg belé. - mondtam komoly hangnemben, de kicsit mérgesen is.

Madárijesztő írta:

Kívülről, valamint a város többi részéről csak egy velőtrázó robbanás hangját hallani, a fény pedig pár másodperccel korábban érkezik. A pusztító ereje szinte leírhatatlan. Az Arkham-sziget nagy része szinte eltűnt, az épület pedig alig ismerhető fel. A közelben állókból szinte nem maradt semmi, Leroy, Airie és Ramirez is csak az utolsó pillanatban kerültek ki, mielőtt a fickó szabadjára engedte az energiákat.

A robbanás hangja hirtelen ért és megszakította a koncentrálásomat, ami miatt a gömb eltűnt. A hang irányába néztem.
- Ez Arkham felől jött... biztos vagyok benne. - mondtam.
Egy kicsit eltöprengtem. Talán odamehetnék megnézni, de akkor ideiglenes társamat itt kell hagynom. Végül döntöttem. Egyszer már próbáltam repülni, még az árvaház könyvtárában, aminek az lett a vége, hogy betört a fejem.
- Azóta már sok idő eltelt és némileg jobb vagyok megint. - jegyeztem meg magamban.
Koncentrálni kezdtem és az erőm egy alig látható kék aura szerű fényként jelent meg a testemen. Végignéztem magamon, majd a felemelkedésre koncentráltam, ami sikerült és elemelkedtem a földtől. Felidéztem megint az emléket a könyvtári esetről és lehunytam a szemeimet. Alig pár másodpercre rá kinyitottam és felfelé repültem, egyre távolabb a földtől. Lenéztem és a magasság meglepett, de nyugodt maradtam, mert most nem engedhettem meg, hogy megint leessek. Vízszintes helyzetbe fordítottam magam és repültem tovább Arkham irányába. Néha egy kicsit meginogtam, de igyekeztem, hogy ez ne zavarjon meg.

(Talán nem valami ötletes, de jelenlegi legjobb tudásom szerint és pillanatnyi ihletemmel írtam)

Hirtelen az egész várost megrázta egy hatalmas robbanás. A szemeim egy pillanatra a hang irányába fordultak, miközben lassan hátrébb léptem. Az ellenfelekről nem tudtam hirtelen leolvasni, hogy előre tudták-e vagy sem, de nem is állt szándékomban. Hirtelen a lány elkezdett lebegni és elfele mozdult. Én csak bámultam egy pillanatig, mielőtt magamhoz tértem a sokkból és elkezdtem futólépést felvenni. Semmi kedvem nem volt egyedül megmérkőzni négy ellenféllel. Tudom mikor kell bedobni a törülközőt. Majd ha lesz időm akkor majd kiderítem kik is ezek, meg hogy, milyen doppingokat használnak. Gyorsan felmásztam az egyik háztetőre, és elkezdtem rohanni a főhadiszállásra, miközben újra próbáltam felvenni a kapcsolatot a csapattal, de még mindig semmi válasz. Nincs más választásom el kell mennem a motoromért. Vajon mi történhetett Arkhamban? A robbanás olyan erős volt, hogy még a föld is megremegett. Pedig jó messze voltam. Csak ekkor értem ki a partra ahol már láthattam is a kárt. A farkam egy kicsit megrogyott majd lekókadt, ahogy a szemeim végig tekintettek a megváltozott szigeten.
-Te jó ég.-Mondtam halkan miközben a kezemet a szám elé tettem.-Mégis ki tehette ezt?