Miracle Import & Export vállalat

A bosszú édes íze mind végig kínoz. Ritkán érzek ehhez hasonló kielégülést. Blaze-el közöltem a tettei következményét, de nem hitt nekem. Szánalmas próbálkozása nem hozta el neki azt amiben reménykedett. Remélem a Pokolban örömmel fogják majd fogadni a "barátai". A test egykori nyomai fölé emelkedek, majd elégedetten mosolyodok el. A fegyvert elteszem, majd leguggolok oda, ahol a nő lángra kapott. Megsimítom a padlót, és utána egyenesedek fel, mélyen sóhajtok egyet, és magamba szívom az elégtételt, ami körül leng. Sajnálatos tényezője a történteknek, hogy imádott csecse-becséit is magával vitte, pedig igen-igen nagy kielégülést biztosítottak volna számomra arra való tekintettel, hogy Blazet mardosta volna a tudat, mi szerint én birtoklom azt ami annyira kedves számára. De az élet már csak ilyen. Semmi nem lehet tökéletes. Végig nézek az irodámon, és kissé bosszúsan ugyan, de elindulok a kijárat felé, és a lift használatba vételével egészen a járművekig szándékozom elmenni, amikkel érkeztem én és Őrnagy szolgái. Útközben megpróbálok mindenkit magam köré gyűjteni, majd közölni velük, hogy ideje visszatérnünk a főnökükhöz. A biztonság kedvéért ha minden idális akkor vetek egy pillantást a testemet birtokló mocsadékra.

Szomorúan veheted észre, hogy a titokzatos robbanás, ami lerombolta az iroda falát, valamint megölte a lenti őrt a lift ajtaját is benyomta, így használhatatlanná téve a liftet ezen az emeleten. Így a lépcsőn mész le az első emeletre, ahol további két holtestet találsz, nekik sincs fejük, mellettük gépfegyverek hevernek.

Az egész épületben csönd honol, ellentétben egy dolgos hétköznappal, amikor az alkalmazottaid folyamatos járkálása, billentyűk leütése, csörgő telefonok hangja tölti be az emeleteket. Most viszont rajtad és az Őrnagy emberein kívül semmi és senki nem töri meg ezt a csendet.

Mikor leérsz a recepcióhoz hozzád csapódik az a két ember, akiket lent hagytál. A többiek akkor mennek oda hozzád, mikor elhagyod az épületet és a kocsik felé indultok. Abban a kocsiban, amiben te és kísérőid utaztak, található meg testbitorlód. A csomagtartóban fekszik magzatpózban, még mindig eszméletlenül.

// Pöffeteg most érkezik meg. //

Az út hátralévő részében figyelemre sem méltatott téged Pinó, így bőven volt időd bámulni az utcákat, így megakadhatott a figyelmed valamin. Három lerobbant kocsi áll az utcán, körülötte egy köteg csöves, akik egy feltűnően szép és elegánsan öltözött nőt követnek. A vállalat felől, mintha füstfelhőt látnál...

Bár nem számolom át, viszont úgy érzem minden ember aki velem érkezett meg van. A kocsi csomagtartójában még mindig ott van a testem, tehát nincs miért aggódnom. Beszállok a járműbe és indulásra készen állok. Fejemben megannyi gondolat kavarog, öröm és elégedettség érzelmeivel együtt, viszont az óvatosság és a tanácstalanság is mintha megjelenne. Zavaró tényként lüktet bennem a lefejezett holttestek képe. Vajon ki és miért tehette? Erre később kell vissza térnem, egyenlőre a legfontosabb, hogy ismét a saját bőrömben lehessek. A sofőrnek szólok, hogy indítson azonnal, majd akkor veszem észre az érkező autót, amiben ha jól látom Pöffeteg és a maffia emberei ülnek. Ez az egész azt sugallja hogy a dagadék elintézte a dolgát. Ajánlom is neki, hogy a család kedvére tegyen, mert ha nem, következményei lesznek. A felfogó és értelmi képessége nem áll túl magas szinten, ezért nincs szándékomban oda szólni neki, mert minden bizonnyal ez a női test eléggé felzaklatná, és képes lenne nekem támadni. Erre most nincs szükségem.

-Indítson! Azonnal!


Otthon, édes otthon. Már látom a vállalatot, és huh de nagyon boldog vagyok. Végre lefekhetek, megihatok valamit, meg betermelhetek néhány karéj hús szeletet, és pihenhetek egy darabig. Már össze is áll mi lesz az elkövetkezendő 24 órára a tervem. Csak egy valami bele köp a levesembe. Vagy is valaki? Kiszúrom a vállalat lerobbant állapotát, aztán valami dögös macát, aki igazán jól megválogatott férfiak társaságában riszálja a hátsóját. Bepattan a kocsiba, és biztos meg akar lépni. Don Corleone fattyára nézek, és felteszem kezeimet.

-Csináljunk valamit!

Mondom, és remélem hogy megmozdul a tettrekészség ezekben a gavallérokban. Sebeim lassan gyógyulnak és aligha vagyok most ellenfél bárki számára. Szükségem van a nyakkendős ficsúr brigádra. Szóval ideje lenne pattanni a kocsiból és szétlőni a menekülő cica maca dögös lotyót és a csippendél fiúkat. Már ha velem tart valaki, mert egyedűl nem játszom a Rambot most.

Bosszankodva mind azon, amit Pöffeteg csinál, csak idegesen förmedek rá a sofőrre.

-Ne foglalkozzon velük, csak taposson arra a kib@szott gázra!

Dicséretes, hogy a kövér disznó ennyire ugrik ha baj van, de rosszkor és rossz helyen cselekszik. Nem állhatok le magyarázkodni, mert az kérdéseket szülne a maffia szemében, ami leleplezné kilétemet. Talán ha jól keverném a kártyáimat, akkor nem, de most nincs ehhez türelmem. Sem időm. Őrnagyhoz kell jutni mihamarabb. Vagy így, vagy úgy, de ez a legfontosabb. A két fegyveresre bökök, és parancsolóan utasítom őket;

-Gondoskodjatok róla, hogy ne tudjanak követni minket!

Nem érdekel hogyan csinálják, de csinálják! Ha egyetlen egy autót is meglátok a közelünkben, megölöm ezt a két férget.


Fegyverek dörrennek, és süvítenek el mellettem a golyók, szóval ingi-fingi, cselekedni! Kitaperolom a stukit, amiről Don Corleone fia magyaráz, kezembe veszem, és a jármű ajtójára támaszkodva, egyben fedezékbe bújva hajolok ki, és veszem célba a cafka kocsiját. Rossz emberrel kezdtél lotyó! A kerekekre célzok, vagy a benzintankra attól függően melyikre van jobb rálátásom. Nem sokat cicózok, húzom a ravaszt amíg a tárban van golyó. Nem menekül a cicus! Elkapom a formás popóját!

Mammon:

A kocsid mellett golyók süvítenek el, ám azok kiket melléd adtak parancs nélkül is tudják a dolgukat. Az előtted lévő kocsi lefordul, hogy megkerülje a maffiózókat. Hála a szerencsédnek és a lövöldözők útját elálló másik autónak egy golyó sem találja el a kocsidat.

// Folytatás: Kisebb utcák, sikátorok //

Pöffeteg:

Hiába üríted ki a tárat nem tudod eltalálni a menekülő cafkát, csak az őt védő autó mögött lévő embernek találod el a vállát, aki elereszt egy káromkodást. A kocsit már több helyen is átlőtték, hiszen Pinó és emberei is tüzelnek rá. Hirtelen motorhangot hallhatsz a hátad mögül. Egy másik ugyanolyan kocsi száguld feléd és Pinó felé.

- A k*rva életbe! - mondja a maffiózó, majd arrébb ugrik.

// Bocs a késlekedés miatt. Sajnos így jöttek össze dolgok. //

//Semmi gond.//


A csini popsi meg lép, hiába lövöm, ráadásul üresen kattan a stukim, szóval ennyi, meg egy bambi. Épp feladnám a dolgot, és a vállalatnak tartanék, ha nem akarnának életemre törni, és eltenni láb alól. Az emberem már vetődik is, és én is próbálkozok, már amennyire vetődésnek lehet nevezni azt amit teszek. A sajgó testrészeim és sérüléseim nehezítik a problémamegoldó képességemet, tehát levetem magam a földre, és elkezdek oldalra gurulni a veszély elől. Közben sikoltozok, mint valami kislány.

-Mentsetek meg! Ments meg keresztapa! Kééééérlek!

Ordítom a földön fekve, és remélem a nagy Pinó megkönyörül rajtam, és végez a járművel ami közelebbről akar bennünket megismerni. Amúgy meg nem tudom minek kell rám támadni, amikor nem ártottam soha senkinek és semminek.

Elkezdesz oldalra gurulni miközben Pinó és emberei halomra lövik az egy szem csövest, aki próbált feltartani titeket. A kocsi, amely elől éppen szánalmasan próbálsz elgurulni rendítetlenül száguld feléd, egészen addig, míg egy fekete terepjáró bele nem rohan. Egy másik ugyanolyan terepjáró a kocsitok mellett áll meg. Ebből a kocsiból kiugrik négy darab izompacsirta és Pinó-hoz rohannak.

- Jöttünk, ahogy tudtunk, főnök! - mondja a legértelmesebbnek tűnő.
- Jól van... jól van... Mi történt a vállalatnál az embereinkkel? - Pinó közben már megint a telefonját nyomkodja.
- Öööö... meghaltak uram. - mondja félénken a verőlegény.
- MI A FENÉT JELENT AZ, HOGY MEGHALTAK??? - üvölti a fickó képébe Pinó. - Vigyétek őt a vállalthoz. - feléd bök a "Keresztapa".

A négy markos legény a kocsijuk felé tessékel téged, ha kell erőszakot is alkalmazva. Beraknak a kocsiba, majd a vállalatnál, mondhatni kidobnak a kocsiból majd elhajtanak. A vállalatot sajnos szörnyű állapotban találod. A recepción, ha felnézel láthatod, hogy a főnök irodájának a fala hiányzik.

// Pöffeteg kalandja itt véget ér. Remélem élvezhető volt a kaland és nem okozott túl nagy zavart a mesélő váltást. //

//Élvezhető volt, köszönöm //


Végül megmentenek és fájó, könnyes búcsúval elköszönünk egymástól. Amikor kidobnak a kocsiból és elhajtanak megpróbálok felállni, és valami támasztékot találva bebandukolni a vállalathoz. Végig nézve rajta eléggé lestrapálták és nem kevés pénzbe fog ez fájni hogy rendbe hozzák. Sóhajtok egy nagyot, és bele gondolok Mammon mennyire fog örülni a látványka, főleg ha elmondom neki milyen kis hetyke csini bige okozta mind ezt igen jóképű és sármos férfiak társaságában. Bármennyire is fáj a búcsú nem nézek hátra, és nem intek a távolodó kocsinak. Helyette elengedek egy fehér galambot, ami kicsit még talán víz hangzik is.

-Szállj az égig szép madár!

Mondom magam elé, majd a recepcióig vonszolom testem és ott bele ülök a székbe, és neki állom kipihenni magam, míg nem jön a főnök. Kíváncsi leszek hogy a maffia mekkora összeggel honorálja kivételes képességeimet és tetteimet. Hiszen nélkülem nem sikerült volna rátenni a koszos kis kezüket arra a rahedli stukira.

Epilógus következik: Katonai támaszpont