Vájár - Michael White - A nagy fellépés

Tárgy: Vájár - Michael White - A nagy fellépés Vas. Okt. 23, 2011 12:23 am

//Ide jön majd a kép, de nem találtam egyetlen jót sem :S ha van küldjétek.//

Újabb éjszaka, újabb előadás. A porondmester kilép a színpadra, és harsányan kezdi, mint mindig. A nézőközönség visszafojtott lélegzettel hallgatja a rá váró egész estés eufóriát, és mikor meghajol, tapsvihar köszönti. Végül az egyik gyerek kinyújtja kezét, és rámutat az egyik beöltözött emberre.
Halk sustorgás veszi kezdetét a nézőközönség között. Szemben vele még egy jön, talán bohócok, vagy jelmezes előadók, senki nem tudja rajtuk kívül. Kilépnek a pástra, szinte egyszerre, és csak a porondmester dermedtsége adhat okot arra, hogy sejtsék ez egy be nem tervezett jelenet. A színpad az övék, senki és semmi nem akadályoz.

Fellépek színpadra. A közönség nem tudja mire vélni a dolgot, de sejthetik, hogy lehet valami, mert a porondmester sem. Ám a civilekkel nem foglalkozom. Csak a velem szemben fellépő maszkos ürgére. Eljött a bunyó ideje. Egy darabig csak némán állok és várok. Fürkészem ellenfelemet. Figyelem minden apró mozdulatát. Úgy próbálok igyekezni, hogy amint megmozdul, én is támadásra készen álljak. Megiramodok felé és egy szép jobb horgot próbálok bevinni, az állkapcsára célozván. Ha ő is támadni próbálna, megpróbálok jobbra gurulva, fejemet behúzva kitérni előle, majd gyorsan talpra szökkenni. Ha fegyverével támadna, ugyanezt a taktikát próbálom bevetni, majd a bal lábammal próbálok a gyomrába rúgni egyet erősen.

Cirkusz. Szokatlan egy környezet. Nem mintha zavarna, csak nagyon régen voltam cirkuszban, akkor sem sátorosban, ez teljesen új. A környezetet figyelem, míg fellépünk a színpadra, s azon gondolkozom, mekkora veszélyben lehetnek a civilek. Ha van egy kis eszük, ha nagyon eldurvul a dolog, elhúznak, s nem csüngnek sokáig a látványosságon, mintha csak a Colosseumban harcoló gladiátorok lennénk, itt ugyanis könnyen megsérülhetnek.
Megállunk egymással szemben, s érzem, hogy pattanásig feszülnek az idegek mind köztünk, mind a kívülállók között. Nem akarok elsőként lépni, így elég sokáig csak állunk egymással szemben, próbálom felmérni ellenfelemet. Végül akaratlanul is mosolyra húzódik maszkom alatt a szám, miközben ökölbe szorítom ujjaimat, hogy kiroppantsam őket.
Ekkor indul meg felém a férfi. Mielőtt bevinné a támadását, megpróbálok hátravetődni, hogy végrehajtsak egy tigrisbukfencet hátrafele, így pedig arconállkapcson rúgjam ellenfelemet. Ha ez beválik, s talpon marad, még utánaugrom és egy gyomorszájrúgást intézek felé; ha kidől, megvárom, míg feláll, ha feláll, hogy tudjam, mire lehet számítani, mennyire komoly a sérülése.

//Szép kezdés de a gondolataitok nem nagyon fontosak itt.//

Vájár megindul és már bevinné az első ütést, hogy övé legyen az első vég is, de Sárkány hátraveti magát. A lábai irdatlan gyorsasággal megközelítik a támadója fejét, de az jobbra vetődik. Sárkány lábai a levegőt szántják, míg Vájár újra talpra kecmereg. Elég nagy távolság van közöttetek, hogy ne tudja eltalálni Sárkány. Így ő is feláll, és jön a következő forduló.
Eközben a nézők csak csodálkozva bámulnak titeket, miközben a porondmester elindul hátrafelé. A színpad mögé, és eltűnik a szemetek elől. Senki nem tudja még mi is az igazság rajtatok kívül, így csak ülnek a helyükön és élvezik a műsort.

MW kezd

Fene, gyorsabb, mint gondoltam. Így viszont lényegesen nehezebb is és talán még veszélyesebb is, nem csak számomra, hanem a nézőknek is.
- Húzzatok ki innen, de gyorsan! Ez nem a show része! - ordítok a közönségnek.
Na jó. Mivel nem igazán vagyok tisztában ennek az ürgének a képességeivel, megpróbálkozom egy óvatos teszteléssel, ami talán még be is válik. Kezeimet ökölbe szorítom, s magam elé emlem kissé őket. Lassan közelítek felé, meghagyva neki a támadás lehetőségét. Ha ezzel él, akkor a tanult egy aikido-mozdulattal megpróbálom elkapni támadó végtagját, azt kicsavarni s lábammal elgáncsolni. Ha kellő távolságba kerülök és még mindig nem támadna, akkor több csapást indítok meg a mellkasa felé, a lábammal pedig a térde felé rúgok. Akár sikerül a támadás, akár nem, valami fogalmam legalább lesz a fickó erejéről.

Egy támadás sem került bevitelre, de sebaj. A lényeg az, hogy az övéi is célt tévesztettek. Azonban a közelebbi támadását már nem várom meg, inkább megpróbálom ellene fordítani azt, hogy védi az embereket, legalábbis ezt szűröm le abból, hogy szeretné, ha az "ártatlan civilek kijutnának innen. Így hát elindulok felé futva, végig farkas szemet nézve ellenfelemmel, aztán mielőtt kartávolságon belül érnék és megüthetne, megpróbálok nagyon fürgén ugrani egy nagyot, majd bukfencezek egyet a levegőben és igyekszem talpra érkezni úgy, hogy ugrásomnak köszönhetően pont mögötte kössek ki. Ám ha háta mögé férkőztem, mégsem ütöm meg, legalábbis még nem. Gyorsan odaugrom az egyik civil felé, majd megragadom hátulról a torkát és vele zsarolom ellenségemet.

- Add fel, vagy az illető meghal.

Ha ellenfelem támadni próbálna, leütöm a túszomat, majd egy ugrással megpróbálok ellenfelem felé vetődni úgy, hogy két lábammal mellkason rúgjam. A földre érkezésemet kezeimmel tompítom és igyekszem gyorsan felpattanni, várva a következő fordulót.

Sárkány lassan közelít ellenfele felé, aki mint a villám megiramodik. Kapitány még mielőtt Sárkány kezei megragadhatnának bármit is, elrugaszkodik. Már nincs idő kitérni senkinek sem. DC egy ágyúgolyó erejével csapódik Sárkánynak. Mindketten feldobjátok a bakancsotokat, igaz csak szó szerint. Sárkány hanyatt esik, DC pedig lendületénél fogva végiggurul rajta. Mindketten a földön vagytok, tagjaitokat fájlaljátok, úgy jó egy méterre egymástól.

DC kezd

Nem hagyok neki időt támadásra. Fájdalmaimmal küszködve igyekszem gyorsan talpra állni, majd szembefordulni ellenfelemmel. Hát ha valamire, erre aztán tényleg nem számítottam, de nem is érdekes ez most. A lényeg az, hogy nem lett nagy gond, így itt az idő folytatni a harcot. Újra nekifutok ellenfelemnek, ráadásul mindezt próbálom úgy végrehajtani, hogy az ne tudja teljesen visszanyerni a fonalat a küzdelemben, lehetőleg akkor iramodok neki, amikor ő megpróbál felállni. Megragadom hátulról és erősen megpróbálom nekivágni a legközelebbi berendezési tárgy felé. Igyekszem, hogy ezt minél keményebben tegyem. ha futás közben észrevenne, és megpróbálna kitérni, én gyorsan megállok és azzal a lendülettel megpróbálom keményen gyomorszájon ütni egy jobbossal, mielőtt újra mozdulhatna. Ha sikerült, akkor egy erős balost mérek majd az állkapcsára, remélve, hogy a lökettől újra földre kerül.

Ez nagyszerű. Nem is igazán értem, ezt hogy csinálta. Még szerencse, hogy a kardom elnyomja a sérülések érzetét, így nem fájnak sokáig a tagjaim. Nem tudom, ellenfelem hogy áll ezzel, remélem ilyen előnyöm csak nekem van a harcban.
Gyorsan a hasamra fordulok, s közben látom, hogy ellenfelem feláll és újra megiramodik. Igazán remek! Talpra ugrom, de nem térek ki előle, guggolva, széttárt kezekkel fogadom a támadását. Akár megint a bikamódszert használja, akár valamilyen ütést vagy rúgást akar bevinni, igyekszem elkapni és egy fél fordulatot véve eldobni Akár nekicsapódik valaminek, akár csak a földre toccsan, remélem megérzi.

Sajnos kapitány terve nem vált be, igaz mire Sárkány feláll már ott van, de szemből. Így mikor átkarolja, hogy eldobhassa, Sárkány már toppon van, és eldobja. Sajnos testi ereje nagyobb, így kikerül a küzdőtérről DC. A közönség közé zuhan, akik végre felfogják, hogy ez már nem éppen az a műsor, amire befizettek.
Ebben a hitükben az is megerősíti őket, hogy a hangszórókból a porondmester hangja szólal meg. Figyelmeztet mindenkit:
- Azonnal hagyják el a sátrat! Ez nem a műsor része! A saját biztonságuk érdekében rendezett sorokban távozzanak! - Ezzel vége is a rövidke mondandónak, de ezt még megismétli kétszer. Természetesen az eredmény nem marad el. Felzaklatott, pánikoló emberek, akik egymást lökdösve próbálnak a kijárathoz férkőzni. Akár az állatok, úgy taposnak át mindenkin.

MW kezd

Elkapom a fickót, és eldobom egyenesen a… közönség sorai közé. Bakker! Megfeledkeztem róla, hogy mögöttem vannak…! Áucs, ez fájt, még magamtól is. Remélem a manusnak is fájt ez a megmozdulásom és nehezen áll fel az esés után és van ideje reagálni a közönségnek.
Kifeküdhetett az eséstől, de nem bízom ebben. Elég fürgének tűnik, így nem kockáztathatom meg, hogy gyorsan talpra áll, már ha egyáltalán ugye talpra áll egy ekkora pofástól. A nép is végre magához kapott és rájött, hogy itt a nyúlcipőhúzás ideje. Remélem sikerül biztonságba menekülniük.
Odaugrom a férfi lábai elé egy fél méterre. Akár támadni készül, akár nem, igyekszem elkapni a lábait, és megpróbálom azokat úgy csavarni, hogy ártalmatlanná tegyem.

Nem adhatok esélyt az ellenfelemnek egy újabb támadásra. Megpróbálok hát iparkodva felállni, majd ismét neki futni ellenfelemnek, úgy, hogy ha sikerült közel érnem hozzá, felugrom és páros lábbal az arcába próbálok rúgni egy rettenetes erejűt. Esésemet úgy igyekszem tompítani, hogy fordulok még a levegőben és kezeimmel tompítok. Ha időközben esetleg védekezni, vagy kitérni próbálna a közelgő támadásom elől, akkor megállok és megpróbálok megragadni egy közeli civilt, akit aztán felé hajítanék. Ha ez sem jönne be és így is nekem ront, akkor megpróbálok jó magasra felugrani, majd dobni egy bukfencet előre, hogy így lehetőleg ellenfelem mögé kerüljek és ezt a lehetőséget kihasználva jobb lábammal az ő hajlatába rúghassak. Ettől remélem majd megdöbben és padlót fog egy kicsit, hogy felkészülhessek a következő menetre.

Mindketten megindultok egymás felé. Sárkány erejének köszönhetően elrugaszkodik, és megpróbál a kapitány közelébe érkezni. De arra nem számított, hogy a Demolition Captain is hasonlóval próbálkozik, igaz nem olyan grandiózusan. Nekirugaszkodik, elkezd Sárkány hűlt helye felé szaladni. Már csak a szemével tudja követni, hogy a hős /védelmező/ felette száll, és oda érkezik ahol nem sokkal előtte még ő feküdt. Újabb csapásváltás nem történt, így most DC a páston áll a homokban, míg Sárkány a padokon áll.
A közönség sikeresen elhagyta a veszélyes zónát, de még mindig vannak bent a sátorban. Alig egy tucatnyian még ott toporognak a kijárat előtt, és lassúk lévén csak a kijutás gondolata foglalkoztatja őket. Már nem sok van hátra, hogy egyedül maradjatok.

DC kezd

Franc! Ez nem jött össze! Hát ismét megpróbálok meglódulni, ám most a futás előtt úgy csinálok, mintha leguggolnék, mikor a sportolók sprintelni indulnak guggoló rajtból. Azonban egyik kezemmel közben felmarkolok egy marék homokot, majd amikor a futásommal ellenfelem közelébe érek, megpróbálom azt jól irányzottan beleszórni a szemébe, hogy ideiglenesen egy kicsit "megvakíthassam". Ha ezzel sikerrel járok, megpróbálom teljes erőmből gyomorszájon vágni, majd elvenni tőle a kardját és a saját fegyverével kettéhasítani. Ha közben ő is lépne valamit, hogy meghiúsítsa cselekvéssorozatomat, igyekszem kezeimmel védeni a támadásait, majd amint újból szabaddá válik a kard, ismét megpróbálom elcsenni tőle, hogy a már fentebb említett mozdulattal a törzsénél vágjam ketté a testét.

Ez nem igaz, már megint mellé. Miért nem akar sikerülni kiütni a pasast? Áh... kezd az idegeimre menni az alak.
Megfordulok, hogy lássam, mit csinál, s közben eszembe jut egy újabb ötlet, amivel talán elintézhetném. A civilek nagyja már kiment a sátorból, így nem kell nagyon figyelnem most már a környezetemre, kinek eshet baja.Előveszem a kardomat, s belevágok az alattam lévő padkába, majd felhajtom, hogy egy jó nagy darab letörjön belőle és a felém futó alak felé hajítom. Elég nagy, remélem nem tud előle kitérni. Ha mégis, akkor ugyanezt a mozdulatot teszem meg egy szomszédos paddal, s mivel nem bízom a véletlenben, elrakom a kardot és a pad után ugrom a férfi irányába kinyújtott lábbal, hátha sikerül belerúgnom.

Sárkány karját meglendíti és egy méretes darabot vág le a porondot körülvevő alacsony padkából. Kardját lerakja, és felveszi a súlyos (igaz számára nem is annyira) tárgyat. Már lendítené, amikor arcába kapja a homokot. Nagy mennyiség, és elég arra hogy elvakítsa egy időre.
Demolition Captain lendülettel megspékelt ökle becsapódik. Úgy érzi, mintha csak betonfalat ütött volna meg, de a kínai falat is áttörték a punok. Sárkány megtántorodik, a méretes tárgy, kihullik a kezéből, dobási lendület nélkül. A két harcoló fél közé hullik, így elzárva őket, egy kicsit. Éppen elég arra, hogy DC megkaparintsa A kardot (képességek nélkül, mert azok csak MW vérvonalán működnek). Még mindig nem sikerült egymás felé kerekedni, de DC most előnyhöz jutott.

MW kezd.

Hogy az a...! Nem látok! A pofon nem fájt, inkább csak meglepődtem rajta. Sőt, az egész támadáson. Franc a figyelmetlenségembe! Ösztönösen a szememhez kapok, hogy kisöpörjem belőle a homokot, így a padkát eleresztve a súlyos tárgy közénk esik.. Bár nem látok jól, hallom, ahogy ellenfelem felkapja a korábban letett kardomat. A szemét...! Még senki sem fogta meg rajtam kívül! Illetve... na jó, ez nem pontos, de harcra még csak én használtam, mióta én vagyok a hordozója.
A képességeim megvannak - még. Azonban míg ki nem törlöm a látásomat akadályozó kis szemeket, nem igazán tudok közelharcba bocsátkozni. Menekülnöm kellene, máskülönben saját kardommal ölnek meg. Viszont ha menekülőre fogom, akkor talán még rosszabb helyzetbe kerülnék a képességek miatt. Patt helyzet...
Muszáj feltennem mindent egy lapra. Számítva arra, hogy le akar csapni a karddal, levetem magam a földre, a levágott padkadarabot pedig erősen ellenfelem felé rúgom, hogy így eltaláljam a lábát vele. Közben pedig reménykedem, hogy nem ez lesz az utolsó tettem és nem csapnak szét a fegyveremmel.

Cselem sikerrel járt és ezáltal olyan előnyhöz jutottam, hogy megkaparintottam vele ellenfelem fegyverét. Most nyilván dühös, gondolom nem jó érzés tudni, hogy imádott kardja jelenleg egy másik embernél, helyesbítek, démonnál van. Igyekszem hát a közelében maradni és bevinni a kegyelemdöfést. Így is túl hosszúra nyúlott már ez a küzdelem, jobb lesz hát bevégezni. Na és mily élvezet lesz ez, azt tekintve, hogy az ellenfelem esetleges kivégzését a saját fegyverével oldhatom meg. A közelében maradva igyekszem gyorsan cselekedni, hogy ellenfelemnek ne lehessen elég ideje támadni vagy védekezni, esetleg kitisztítani a szemét. Megpróbálom a saját fegyverével kettéhasítani a törzsénél. Ha esetleg időközben lebukna vagy elkerülni a támadást, megpróbálom abban az irányban leszúrni. Ha esetleg közben rám támadna, akkor a csapás elől megpróbálok jobbra elvetődni, kihasználva a fejlesztett fürgeségemet, majd igyekszem gyorsan talpra szökkenni, hogy ellenfelemnek még meglepni se lehessen ideje és így várjam a következő forduló eseményeit.

A padka darab lendületet kap, ami elől már nem tud DC kitérni. A lábai megadják magukat a nagyobb testnek, így hát a gravitációnak engedelmeskedve, akkorát taccsan a homokos talajon, hogy az egész tákolmány megremeg. A karddal szerencséjére nem nyársalta fel magát, és MW is megmenekült egy időre az élete hátralévő részében történő kétszínű léttől. A távolság köztetek csak pár méter. Sárkány már jobban lát, de még mindig kell pislogni elég sokat, hogy a tengerpartnyi mennyiségű homok elhagyja szemüregét.

DC kezd.

Áhh! Ezt benéztem, és most megvizsgálhattam szálkás-e a talaj. Ha nem is az, az tuti, hogy jó kemény, a büdös életbe. A kettévagdosós módszer, ahányszor rágondoltam, kb. annyiszor buktam bele, szóval stratégiát változtatok, ahogyan azt egy jó harcos is tenné. Kivéve, hogy egy jó harcos nem húzna fel ilyen feszülős jelmezt egy szuper harchoz, mert akármikor elszakadhat, és az igen kínos lenne, hogy ha a bunyóból sztriptíz lenne. Ezért hát fogom ellenfelemtől csórt fegyveremet, és megiramodok felé. Hogy futás közben ne támadhasson rám, megpróbálok olyan magasra ugrani, amekkorára csak tudok, és a levegőből szúrásképpen sújtani le a kardommal. A fejére célzok, hogy átdöfjem a koponyáját, de ha lejjebb csúszok és csak a törzsét szúrom át, az se cink, akkor legyen úgy, ha a sors úgy akarja. De azért közben próbálok figyelni, mert ha esetleg még egyszer valamit fegyverként pórbálna ellenem használni vagy felém dobni, akkor azt megpróbálom a levegőben, vagy a földre érkezésemkor (attól függ, mikor támad vele) kettévágni. Ha testrészről van szó, akkor is. Egy próbát megér, majd meglátjuk mit hoz a következő kör.

ég mindig alig látok, de nyertem egy kis időt magamnak. Ellenfelem elszámította magát, nem számított a támadásra, s pórul is járt. Bár ezt csak a hangokból és elevenségemből tudom meg első ízben, csak utána nyitom ki a szememet és látom meg a földön fetrengeni. Viszont amint meglátom, újra becsukom a szemem, mert még nem sikerült kiverni az összes homokot belőle és elkezdi szúrni.
Átfordulok a hátamról a talpamra, s behajlított lábbal rugózom, jobb kezemmel a szemeimet dörzsölve, a ballal pedig a földet támasztva. Egyre jobb a látásom, de még mindig nem az igazi. Kellene egy kis idő még, helyre jöjjön, de sajnos eléggé valószínűtlen, hogy nem használja ki ellenfelem átmeneti gyengeségemet, főleg úgy, hogy ő okozta.
Hagyom, hogy ő támadjon először. Megpróbálom szemmel tartani, hogy mikor indul meg felém, majd mikor ez megtörténik, a bal kezemmel felveszek egy marék homokot úgy, ahogy ő az előbb, hátha beválik nekem is. Mikor már beérne, megpróbálok oldalra vetődni és a képébe dobni a földről felvett homokot, majd továbbgurulni, hogy ne tudjon vaktában utánam kapva levágni.

Kapitány nekiindul, és megrohamozza Sárkányt. Az ugrás tökéletes ívű, eközben Sárkány felpattan, és szembenéz ellenfelével, de mire már a tervét kivitelezné DC már ott is van. A homokot megszerzi, de görnyedt állapotában kapja a fémet a legrosszabb helyre. Nyaki tájékon hatol be, és csúszik végig, rombolva, és roncsolva mindent, amit csak talál. A belső szervek pillanatok alatt felmondják a szolgálatot, és a híres igazságosztó, vért öklendezve halad az elmúlás felé.
DC áll Sárkány holtteste felett, mely össze sem tud esni, mivel elég méretes merevítő található benne. A cirkusz szörnyű pillanatokat élt át, ahogy a város egyik hőse kilehelte életét, és a gonosz kerekedett felül most.

//Bocs a lassú reagálásért, de hát az agyam már nem a régi. A harc tetszetős volt, remélem lesz alkalmam még ilyet vezényelni. A jó játékért jutalmat is kaptok 1-1 kreditet írjatok fel az adatlapotokra.//

» Michael White
» Michael White
» Michael White otthona
» Keisha vs. Michael White
» Nagy vad