Utcák, lakókerület

Egyáltalán nem tetszik. Egy nyalóka is előkerül, melyet a lány okosan, de nem fogad el. Végül persze az én zsebemben landol. A férfi egyre nyájasabb modora egyáltalán nem tetszik, főleg nem hogy baljós jövőképekkel áll elő. Mikor elmondja, hogy hol aludt, végleg elhatározom magam. A nyalóka ismét előkerül a zsebemből, de csak addig, amíg egészen össze nem morzsolom. A kukáknál alszik és egy nyalókával kínál egy kislányt. Gotham, Gotham, hova sülledhetsz még.
- Megmagyarázná, hogy pontosan milyen összefonódott sorsokról is beszél? - teszem fel a kérdést, mikor nekem mondja ezt a rövidke mondatot.
- Az utcán találtam szegényre, és felajánlottam, hogy tisztálkodhat nálam, valamint kapna rendes ételt is. - válaszoltam kissé mogorván. Egyre furcsább ez az egész, és az egyre nyájasabb stílus nem igazán nyeri el tetszésem.

Nem jó szívvel tettem, amit tettem, de az a nyalóka ki tudja milyen volt már, nem beszélve arról, mi minden olyan lehet benne, ami nem a gyártás során került bele. Azt tudom, hogy otthon még maradt a lasagne-ból, amit készséggel felajánlok majd a lánynak, legalábbis egy részét. Bőven jut mindkettőnknek majd. Mikor a Holdfejű a válaszokról hantázik, csak felhúzom a szemöldököm. Kicsit olyan, mintha véletlenszerűen mondana valamit, mint azok a hamis jósok a jósádikban, meg cirkuszoknál meg egyebek. Egy pillanatig csend honol, a lány egy dalt kezd dúdolni, és a férfi is elő áll a kérdésével, amit ől rögtön leesik az állam.
- Már ha megbocsájt, de azt hiszem magam felnőtt ember, és tehet a sorsáról. Jobban teszi, ha munkát vállal, amiből pénze lesz, ahelyett, hogy a sikátorokban tölti az éjszakát. - ez egy burkolt nemleges válasz akart lenni; azt hiszem.

A holdfejű szokásos önfeledt vigyorával bámulta a férfit, majd hirtelen minden vidámság eltűnt róla s feltűnt lelkének igazi sötétsége. Szemei hidegen meredtek előre, s őrült vigyora, most sunyi, sejtető,  gonosz mosolyra húzodott.

- Tehát egy fiatal lányt felviszel a lakásodra, de engem nem, sőt próbálsz lerázni... Ki ez a lány? A válaszodtól függ, hogy hívom a rendőrséget...

Meglepődött magán hogy lehámlott az őrület álcája, ám most különösebben nem érdekelte, foggalma sem volt miért, de úgy érezte ezen két személy előtt nem kell elrejtenie valódi kisugárzását...

A férfi arca teljesen átváltott valami groteszk, gonosz valamibe. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de sebaj. A csend feszült volt, és szinte tapintható, majd ismét ő szóltalt meg, és szépen sorban megmagyaráztam neki mindent.
- Igen, őt felviszem, mert még szinte gyerek, nézz csak rá. Az, hogy te az utcán vagy nem az én gondom. - aztán neki állt a rendőrséggel fenyegetőzni, amire akaratlanul is megengedtem magamnak egy öles nevetést.
- Én is a rendőrségtől vagyok. A Gyors Reagálású Erők hadnagya áll előtted, barátom. - mindegy, hisz bizonyíték gyanánt, előveszem a jelvényem, arról pedig így is, úgy is lerí, hogy ki vagyok, mi vagyok.
- Na most akkor mi is lesz? - kérdezem érdeklődve a férfitől, mert ezzel most nagyon mellé lőtt.

Érezte a változást, érezte amint valami sötétség ébredezik, s Lupin szíve megtelt csodálattal... A lány a férfi teljes nevére reagált így... S ekkor hirtelen beugrott valami, két kis papírlap, nemrégiben fújt kezébe a szél...

- Kevin - Ízlelgette újra a nevet...- Hát persze, Kevin Chase Hadnagy.. Őrülök hogy megismerhetem...

Rendőrség... hehh, szánalmas egy bagázs, férgek gyülekezete... Lassan Airie felé nézett s élvezte a lány belső gyötrődését, majd újra kedves hangnembe váltott, s megkérdezte:

- Miért nem mondtad, hogy a barátod a nagy Kevin Chase hadnagy, akit a hirhedt Bane is üldöztet?

A dolgok érdekes fordulatot vettek. A Holdfejű ismét stílust váltott, és ízlelgette a nevem, mint mikor két boxoló kerülgeti egymást a ringben. Próbálják felmérni a másik erősségét és gyengeségét. Köröznek egymással szemben, mintha valami morbid táncot lejtenének, aminek a végén egymásnak esnek majd, és csak az egyik maradhat talpon, a másik pedig elhullik, mint a száraz falevél ősszel. Újra a lányhoz fordul, és amit ekkor mond, az olyannyira meglep, hogy egy ütemet kihagy a szívverésem. Próbálok levegő után kapkodni, hogy visszaállítsam a pulzusom a normális értékre, majd mikor ez megvolt, jobbnak látom megkérdezni.
- Hogy mivan?! Bane? Engem? Miért érdekelném azt a tuskót? - hallani dolgokat Gotham-ben, így tisztában vagyok ki kicsoda, és mire képes, nagyjából.

A Hold szíve megremeg, szája szélesre nyílik, már értette mi vonzottta őt eme kis társasághoz, már tudta mi volt mi a lányhoz vonzotta... A lelkében élő elvont triumvirátus éneke volt mely hívta, s végre feltámadt az igazi királynő... Az ő álmai tökéletesek lennének alapkőnek egy új birodalomban...

Lassan hétrálni kezdett, majd ismételten meghajolt, immáron még az eddigieknél is kecsesebb mozdulattal, mellyel Kevin irányába invitálta a lányt, majd folyamatosan hátrált... Végül megállt úgy 10 méterrel távolabb, majd a biztonság kedvéért védelmi pózt vett fel, miközben széles vigyorával figyelte az eseményeket... Ilyen álmok birtokosa, már rég nem ember...

A Holdfejű hátrál, a lány hangja pedig totál kifordul önmagából. Mikor ránézek, nem valami nagy örömmel konstatálom, hogy nem csak a hangja, de mintha a lány is teljesen más valaki lenne.
- Hé, hé! Tisztázzunk valamit! Először is, nem loptam el, hanem akaratom ellenére szerelték rám ezt az izét. És ha már itt volt, csak kihasználtam a lehetőségeimet. - magyaráztam a lánynak, és ez tényleg így is volt. Nem én kértem ezt, és egyáltalán nem is akartam, hogy ilyesmi cucc legyen rajtam. De sajnos így alakult, ezzel az ember már nem tud mit kezdeni.
~ Egy drogos rendőr hadnagy, hurrá! - "örvendeztem" magamban.

- Nem tudom mit akarsz még? És egyébként is, miért dolgozik egy gyerek Bane-nek? Miért álltál össze azzal az emberrel? - teszem fel a kérdést. A fegyvert nem lenne ajánlatos használni, de megteszem, ha nincs más választásom. Csak egy dolog maradt, de az is korlátozott, így jobb, ha egyelőre pihentetünk mindent, és csak szimplán húzzuk az időt, vagy beszélgetünk.
- Beszéljük meg ember módjára. - váltok kissé diplomatikus hangnemre, mint ahogy a túsz tárgyalóink csinálják.
- Nem kell ezt tenned. Még előtted a választás joga, el is hagyhatod a várost, új életet kezdhetsz. - egy kis pszichológia. Hangom végig nyugodt, egy rezzenést nem lehet kiérezni belőle.

Ahogy figyelte a közjátékot, a holdfejű arca elkomorodott, ám mégis mélyen kicsit örült... Meglátta a lehetőséget a káoszban, s egy igen érdekes jövőkép kezdett fejében kibontakozni, ám ehhez lépnie kell...
Szemeit lehunyta s érezte amint álmai valósággá lesznek, miközben szemei vérkönnyeket hullajtottak. Röhejes rémálma egyik legnagyobb rémálma, a szép ámok jelképe, s így létének ellentéte...  Kirázta a hideg amint rájuk gondolt, amint rémálmának eme alakja valósággá lett. S őt magát is meglepte mikor a sikeresen végrehajtott álomerő előtűnt, s ennek hatására hirtelen Lupin cilinderéből egy hófehér bárány ugrott ki, mely sebesen rohant Kevin felé, akit fogaival megragadott,  majd feldobta a a hátára, s gyorsan távolabb vitte a lánytól, mielőtt az bármit is tehetett volna vele... Kb 100 méterrel vitte távolabb, majd a bárány eltűnt. Kevin pedgi hallótávolságon kívülre került.

Lupin ekkor visszetette ciliderét, s a semmiből egy sétapálcát vett elő, miközben zsebkendőjével kitörölte a vért a szeméből.

- Sajnálom királynőm, de meg kell  óvjalak ettől a fájdalomtól... - Lassan közeledett a lány felé, miközben sétapálcáját látványosabnál látványosabb trükkök kíséretében forgatta, majd mikor Airie mellé ért, pálcáját még egyszer megforgatva egy hatalmas nyalókát varázsolt belőle... - Ez már méltóbb jogar egy királynőnek nemdebár?

Nem kicsit kerekedett el a szemem, mikor egy bárány hátán találtam magam. A lányt próbáltam észhez téríteni, mert látható módon totálisan kifordult önmagából, ám valami mégis közbe szólt. Egy gyapjas jószág érkezett hátam mögül, és feldobott a hátára, majd jó nagy távolságot megtéve egyszerűen semmivé foszlott. Rá kellett jönnöm, hogy az utca betonja még mindig keményebb nálam. Feltápászkodtam, leporoltam magam, és sietős léptekkel indultam vissza, hogy ismét trió legyen a duóból.
- Látod, ő nem jó ember. - értem oda, mikor a fickó egy újabb nyalókát szedett elő, ki tudja honnan, és a lány felé nyújtotta.

Ismételten mélyen meghajolt, de ezúttal orra is a földet érte, s legmézesmázosabb hangján lágy hangokkal illette úrnőjét:

- Nem ígérhetek ilyesmit sajnálom... Épp ezért ha elérkezne az idő, mint hithű alatvalója elfogadom a büntetést... Addig is, s még utána is ha álmodik, s álmában üzenetet küld bármely formában, én eljövök, s megvédem.... Én leszek az árnyakból előtűnő furcsa cilinnderes egyén, ki védelmezi birodalmának határait... Én leszek ki dicső nevét ordítva vezeti cukorhadseregét a háborúba, s én leszek az, ki a szükség órájában ott áll ön mellett, s én leszek az, ki mindig segít...

Ezután még egyszer megcsókolta a lány kacsóit, sunyin megveregette Kevin vállát, majd lassan hátrálva, távolodott végig integetve, majd eltűnt... oly hirtelen ahogy jött, s egyetlen nyoma, csupán a lány kezében lévő hatalmas nyalóka maradt...

...

Lupin sötét szemekkel fordult vissza, s mikor már több háztömb választotta el a furcsa párostól, s szélesen elvigyorodott... Nemtudta, pontosan mi volt az a lányban, ám érezte...  Az őrület, mely lerombolhatja a legnagyobb falakat, az őrület, mely szétzilálja a legerősebb álmokat is...
Hatalom kell... Még több hatalom...  A népek nemsoká megismerik a nevét.. S ha már mindenki retteg fejükra hajítja képzeletük világát... Eme új káosznak trónján fog ülni, s a háttérből bábként mozgatja majd az ostoba hősök és gonoszok keserves lépésekre pazarolt utolsó energiáit...
Vicces lesz....

Azzal megfordult s szép lassú, megfontolt léptekkel eltünt gotham city betondzsungelében, ám valahonnan még hallatszottak a falak között visszhangként ugráló szavai...

- Nagyon vicces lesz....

A fickó ahogy jött, úgy el is ment. A lány mellett állva néztem a férfi után. Vajon mit akarhatott, vajon mi lehetett ez az egész. Pár pillanatig még álltunk ott, majd eszembe jutott miért is vagyunk ott, ahol.
- Azt hittem ennél azért kitartóbb. - jegyzetem meg, inkább magamnak, semmint a lánynak mellettem, majd megsimogattam a fejét, és ránéztem.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva a lányt, és amint készen állt, elindultam, lassabban, mint egyébként, hogy követni tudjon.

A város most is olyan, mint máskor, sötét, bűzös és zajos. A lánnyal végig sétálunk az úton, közben nem sok szó esik.
- Nézhetsz, ha már ettél rendesen és lemosakodtál. - válaszolom neki. Lassan elérünk a házhoz, kinyitok majd előre engedem, és a lift felé terelem. Egészen az ötödik emeletig megyünk, majd a folyosó egyetlen fordulója után elérjük az ajtót.
- Meg is jöttünk. - mondom neki, majd kitárom az ajtót előtte. Belépve egy egyszerű lakás látható, előszoba, szembe vele egy ajtó, mely a hálót és a nappalit foglalja magában, jobbra konyha és fürdő egy-egy ajtóval elválasztva.

Amint körbevittem a lakáson, egy szekrényhez léptem, és egy tiszta törölközőt vettem ki, majd adtam a kezébe.
- Ezt használhatod - megvártam mit reagál, majd folytatom. - Amíg fürdesz készítek valami harapnivalót. - nem lesz "anyu-főztje" de azért megállja a helyét. Nincs gyerekem, nem is nagyon van "célközönség", így fogalmam nincs, mire lehet szüksége. Majd amit a hűtöben találok, és elsőre eszembe jut az összetevőkről, azt fogja kapni. Biztos jobb, mint bármi más, amit az utcán találhatna. És egyébként is, a házi koszt, házi koszt marad, akár tetszik, akár nem.