Gézengúz, mögötte Jhony Tracker

Születési név:Jhon Tracker
Egyéb név:Gézengúz
Faj: Ember
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1998. 11.11
Magasság: 172 cm
Súly:56 kg
Hajszín: Barna
Bőrszín: Fehér
Vércsoport:A +
Egészségi állapot: Makk egészséges.
Család: Apja: John Tracker. Jhon-t kiskorában elvesztette, majd meghalt.
Anyja: Evelin Kane. Dettó.
Foglalkozás: Nincs. Még iskolába sem jár.
Oldal: JÓ
szakképzettség: Tanult kiválóan verekedni, Csatakereszteket tökéletesen dob ügyességéből kifolyólag.
Előtörténet: A Mobsterrel kapcsolatos történések nagy részben tükrözik az
első küldetésének történéseit.

Egy gyönyörű szép napon kezdődött a rémálmom, és akkor ébredtem fel belőle, amikor Mobster befogadott. De ne is siessünk annyira előre az időben. Kezdjük hát a kezdettel, a mindent eldöntő napnál...

Jhony drágám, had fogjam meg a kezed, ugye nem akarsz elveszni ebbe na nagy cirkuszi tömegben?... Add a kezed!
Én szót is fogadtam anyámnak, mint mindig is. Azon az estén voltam először cirkuszban, de azóta soha. Lenyűgözött az akrobaták ügyessége, és a bohócok hahotázása, ami ma már rémálmaimban jön elő. A fények minden sarokban felcsillantak, és megvilágították a jókedvű erőművészeket, és még sok száz különös mutatványost. Még le sem ültünk, éppen hogy bejutottunk a szűk folyosókon át a telezsúfolt óriás sátorba. A jegyemet a bal kezemben szorongattam magamhoz, másikban pedig édesanyám nagy kezét. Ott minden nagyobb volt nálam, és mámorba is estem a csodáktól, és a sok varázslatos mutatványtól. De egyszer csak felszólalt édesanyám, talán utolsó szavai voltak azok a gyönyörűen felcsengedező angyali szavak.
-Johny, fogd a kezem... nézd! erre egy táncoló medve van... erre meg egy ülő elefánt... Jhony, Jhony hol vagy, uram isten, Jhon, a fiunk eltűnt! Uram isten...
Igen, elhagytak... De most már tudom, hogy életet mentettek vele. Elkezdtem keresni őket, de sehol se láttam őket. Utána néztem a táncoló medvénél őket, és az ülő elefántnál, de most már nem érdekelt a fény, a csillogás, nekem a mami, és a papi kellett. Pánikolva kerestem őket, de a furcsán néző tömegben sehol sem voltak. Mindenki nézte, hogy "ki ez a gyerek, biztosan elvesztették", de mindenki be volt telve a csodákkal, a Gothamban még nem jövő cirkuszi társulattól, és így egyedül maradtam. Sírva utolsó reményem a sátoron kívüli parkoló volt, és már szaladtam is az autónkhoz, hogy talán ott várnak rám. De nem ott voltak. Egy sort pityeregtem, nedvesre áztatva az anyutól kapott zsebkendőt, majd szaladtam is vissza, hogy tovább keressem őket. De meg kellett állnom. Megálltam, mert olyan dolog történt, ami annyira fájt, hogy még az elmebetegség is elő jött bennem...
Felrobbant a cirkuszi sátor... Nem fogta m,még fel hogy mi történt... Lassan összedőltek a gerendái, a cölöpök hasztalanul álltak ki a földből, a vastag tartókötelek megpihenve lógtak a földre, az éppen még fél lábon álló főgerendáról. Ott álltam, és csak bámultam bele a vad vörös lángokba, amik forró lángnyelveikkel nyaldosták, ami éghető volt a cirkuszban. Az utolsó pillanatokban emlékeim szerint egy bohócot láttam kirohanni az égő törmelékek közül, akinek semmi baja sem lett a nagy káosztól.
- Bumm, hát nem mókás?! He-he-he-he-he-heee!
Így kacagott a bohóc kárörömében. Emlékeztem rá, mert ismerős volt. Láttam őt már a tévében, de fogalmam sem lehetett hogy ki az az elmebeteg...(Joker) Így haltak meg. Ők, a szüleim, akik biztos, és gazdag életet nyújthattak volna számomra... álmok : Jhony, egy nulla...
Futottam, bele a nagy világba, amerre láttam, könnyes szemeimmel amerre jártam telesírtam az utcákat. Nem tudhattam még, mi az a gyász, de a fájdalmat ismerhettem.... Fáj. Akkor ismertem meg közelebbről ezt a szót.
(Miközben szaladtam, egy sötét erkélyből ez a zene szólt: https://www.youtube.com/watch?v=n6P0SitRwy8&feature=autoplay&list=AL94UKMTqg-9Dy3_XI2VMcxjpqCX9l2shz&playnext=4 )

Öt évvel később:

Mióta elszaladtam, öt év telt el. Ennyi idő alatt megtudhattam az életről egy, s más dolgot. Elrohantam, és nem is mentem vissza a család többi részébe. Elfutottam a Külvárosba, nem okkal, csak azért, mert oda húzott a sorsom. Az utcán élő gyerekekkel találkoztam, akik nyomorban éltek. Amikor megláttak, nem nagyon barátságosan fogadtak:
- Néd má' , Síró-pityogó, gyertek fiúk, verjük meg!
Először nem szerettem őket, sőt, utáltam őket, de miután az utcán nem húztam ki sokáig, társultam hozzájuk. Az ő falkájukban a legalacsonyabb szerepet töltöttem be, és nem szerettek eleinte, de ők szereztek ételt, egy elhagyatott lakást biztosítottak, és megtanítottak élni. Ellestem tőlük, hogyan kell átvészelni a hideg telet az utcán, amit még a hajléktalanoktól tanultak. Megmutatták, hogyan kell verekedni pusztakézzel, és az utca fegyvereivel. Ahogy egyre jobb voltam benne, és már a legnagyobb hírnevű gyereket is elvertem könnyen, akkor fogadtak igazán magukhoz, szinte a vezetőjük is lettem. Megmondtam, hogy hol fogunk lopkodni, hogyan működik majd a munkabeosztás. Én lettem az utca ura, persze az utcára kipaterolt gyerekek körében, hiszen itt Gothamben, nagy a bűnözés, és a felnőttek sokszor fosztogattak minket. A tápláléklánc közepén álltam, de még mindig örülhettem, hogy még élek, köszönhető, ezeknek a gyerekeknek. Már teljesen mellékesnek számított az előző életem, és már ez lett a mindenem: Az utca.



Tegnap figyelmes lettem egy fura fazonra, aki furcsa jelmezben szaladgált ki az utcára. Nekem nagyon gyanús volt, és felhívta az érdeklődésemet. A többiek nem hittek nekem. Úgy döntöttem, ha máskor felbukkan ez a fura személy, akkor követni fogom, és egyre erősebben éreztem, itt kell hagyni a fiúkat. Másnap ismét megláttam a fura ruhában lévő embert, és követni kezdtem. Gyorsan szaladt, de mivel ez az öt év jól megerősített, így tudtam követni a tempót. Mikor lassítani kezdett, egy sötét sikátoros utcába fordult be, én már gondoltam, hogy valami drogdíler lehet az ipse. Egy sötét árny mögött húzódott meg, legugolva. Egy nő közelített a nem látszó férfihoz, de kiderült, hogy csak a kis élelmiszerboltját ment kinyitni. Szerencsére nekem is jó búvóhelyem volt egy kuka mögött. Nagyon sokáig ott gubbasztottam, és már gondoltam rá, hogy vissza kéne menni a többiekhez, egyszer csak egy szőke nő ment be a kis zsákutcába. Ezt követte, hogy két óriási férfi követte a sötét utcába, majd a pénzét követelte. De ekkor megjelent az a fura ruhás alak, és elverte a két embert. Aztán meg kijött a rendőrség. Mieőtt még kiértek volna a rendőrök, felvettem a a bokszert a földről, amit otthagyott Mobster, vagyis így nevezte magát a furcsa alak. Gyorsan zsebre vágtam a bokszert, majd integettem a rendőröknek, hogy itt volt balhé. Elmeséltem mindent amit láttam, és elmondtam az alak álnevét is. Eléggé ráfáztam, mert még egy óráig ott kellett állnom, mert újságírók hada támadt le. A fura maszkosnak, Mobsternek már semmi nyoma sem volt.
Másnap megláttam a területünkön átszaladva, ahogy surran hazafelé, ezért oda mentem hozzá, és futni kezdtem utána. Persze futni próbált előlem, de erre is volt módszerem.
- Ez nem a magáé véletlenül? Találtam, miután elverte a két gazfickót!
Erre megállt, rám nézett majd szép lassan elkezdett megközelíteni. Gyorsan odakapott erős karjával érte, de nem sikerült neki... én gyorsabb voltam.
- Mielőtt elveszi, szeretném ha tudná, hogy nem sikerült volna nélkülem leterítenie azokat a nagy embereket. Tudja meg, hoyg én dobtam őket fejbe, hgy elájuljanak! Sőt, amikor még maga meg sem látta őket, kibuktattam őket, hogy jól bevérezzen az orruk- nem jó füllentés volt de úgy látszott elhitte. Összehúzta szemeit, majd egy erős ütést indított az arcom felé. Én kivédtem, majd behúztam neki. Látszott vérző arcán, mintha azt mondaná, hogy csak hagyta magát. Ennyi volt a próbatétel. Felvitt a lakására, és összeállított nekem egy fura jelmezt. Azt mondta, hogy most már én vagyok a segédje, és segíteni fogom őt a harcban. Nagyon lelkes volt. Én is az voltam, de nem őrültem meg meg mint ő úgy. Aztán beszélgettünk, elmeséltem a történetem neki, és ő az övét. Azt a nevet adta nekem, hogy gézengúz, és azt is hozzáfűzte:
- Mehetünk hogy elintézzünk pár Gazfickót!

Jellem:
Semmi sem érdekli nagyon, csak ha már muszáj odafigyelnie. Éber, és akármikor készen áll a feladatra.

Képesség: Nagy állóképesség, felér egy erős felnőttével, kitűnő verekedés.


http://www.google.hu/imgres?q=superhero+cloth&start=66&hl=hu&biw=1440&bih=785&tbm=isch&tbnid=O58jiaKAop8ZCM:&imgrefurl=http://kidcrave.com/toys/knit-superhero-doll/&docid=B1DbAmE_cfbNmM&imgurl=http://kidcrave.com/wp-content/uploads/2012/02/knit-superhero.jpg&w=570&h=663&ei=i0glUMn9EIfe4QTL2oG4Bg&zoom=1&iact=rc&dur=533&sig=108843758284469662319&page=3&tbnh=152&tbnw=129&ndsp=41&ved=1t:429,r:16,s:66,i:55&tx=54&ty=52