Gotham Múzeum

Gotham City legrégebbi és legnagyobb múzeuma. Minden szárnyában és emeletén más-más lenyűgöző és érdekes kiállítás található, nincs tán ember aki ne hagyta volna el elégedetten. A földalatti szinteket raktáraknak használják, ahova a kiállításra váró dolgokat tárolják, valamint van egy külön szárnya, ahol archeológiai kutatásokat végeznek. Ez a szárny a nyilvánosságnak csak időnként van nyitva, olyankor saját szemmel láthatják, hogy dolgoznak az archeológusok. Sok előadás, szemináriumot szoktak a múzeumban tartani, nem csak iskolásoknak de a szponzorok és a nyilvánosság számára is.

A biztonsági őr bibelődik a kulcsokkal, hallod ahogy le is esnek, ezzel nagy zajt csapva.
- Fenébe! - szitkozódik magának hangosan, majd ismét kulcsokkal való matatás a zárba. Halk kattanás, nyílik az ajtó, de nem teljesen. Először a zseblámpából szóródó fény vetődik be, megvilágítva a padlót, majd jobban kinyílik az ajtó és egy viszonylag helyes, fiatal férfi lép be a terembe. Te már addigra ügyesen a dinoszaurusz csontjához simultál, így nem lát téged. Érdeklődve, lassú léptekkel halad előre, megvizsgálva a terem több zugát, nyilván azt nézi, nincs e itt valaki vagy nem e vittek el valamit. Már szinte teljesen nálad van, ekkor látja meg a patkányokat.
- Eh... - mondja undorodva, majd leakasztja oldaláról a kommunikátort - Peter, csak patkányok voltak. Minden rendben. Hajnalban a takarítók eltávolítják. Vége. - mondta, majd visszarakta helyére. Még egy kicsit nézte őket, neked pont háttal állt, előtted a nyitott ajtó.

Halkan surransz ki a teremből, mint egy láthatatlan árnyék, s kikerülsz egy kisebb, hosszabb terembe, ami vélhetően a folyosó. Itt is megannyi kisebb vitrin található, tele dinoszaurusz csontokkal és azokhoz való információs táblákkal. A padlón hosszú puha szőnyeg található, ablakok itt nincsenek, így a sötétség jóval nagyobb, mint az előző nagy teremben volt. Neked ez viszont nem jelent akadályt. A folyosó jobbra és balra húzódik, mindkettő egy fordulatban végződik, mely kitudja merre visz. Ajtót nem látsz jelenleg sehol sem.
A teremből kiszűrődő fénynek köszönhetően érzékeled, hogy a teremőr távozik. Nyugodt és lassú léptekkel halad, neked szerencsére, még nézelődik, vizsgálódik, magának zsörtölődik, hogy csak a patkányok miatt kellett neki ide kijönni. Saját szitkozódásából kiszűröd, hogy ő és társa engedték az ideggázt a szellőzőbe, mert valamilyen detektor nagyobb mozgást jelzett.

Befordulsz a sarkon és egy nagy ajtóval találod szembe magad a folyosó végén, mely csak pár lépésnyire van tőled. Az ajtó ugyan olyan nagy, mint az előző teremé. Egy nagyobb aranyozott táblát találsz rajta "Leonardo da Vinci" felirattal. Nézelődsz a falakon, de dínókat ábrázoló festményeken kívül nem látsz semmi hasznosat. Hallod ahogy az őr kijön a teremből, lámpájával feléd világít, de nem lát téged, elvégre a sarkon vagy és oda már nem vetődik a fény. A lámpa fénye eltűnik, tompa lépteket hallasz s az őr a másik irányba megy. Mikor kinézel, látod ahogy kinyitja az ajtót, ami szintén egy terembe vezet, de nem látod milyenbe. Ha jobban körbenézel, egy kis asztalkát pillantasz meg a folyosón, amin kis szórólapok vannak. A szórólap amolyan rövid információs lap, melyen le van írva hol milyen érdekes kiállítás található ami nem állandó, egy kis térkép ami 4 szintet ábrázol, mindegyik külön leírva hol melyik kiállítás található.

Megnézed a szórólapot és mindenféle egyébként érdekes, de most hasztalan információt találsz rajta, de ott a térkép, az az aprócska kis térkép, melyet más ember nem is látna ekkora vaksötétben, de macskalátásodnak köszönhetően te nem küszködsz ilyen gondokkal, sőt, nagyon is hasznos számodra, elvégre nem kell semmilyen fényforrást keresned ahhoz, hogy láss, s a legsötétebb zugot is tisztán látod. Igaz nem úgy, mint rendes körülmények közt, de semmi nem tud meglepni téged. Mint egy igazi, profi tolvaj, kinek csak bújócskáznia kell az őrökkel, hogy elérje célját. Bújócskázni bár, de ha nem vigyázol, bundádba kerülhet ez a kis játék.
Halkan mint a sötét árnyék, mint egy gondolat indulsz el a sötét folyosókon tovább, abba az irányba, amerre a térkép mutatja az utat. S lám, a sors akarta úgy, hogy a biztonsági őr nyomába eredsz, ismét visszavezet a folyosóra, amelyből befordultál, hogy fedezékbe vonulj. A térkép szerint neked is tovább kell menned a folyosón, át azon az ajtón, mely mögött az őr tűnt el pár másodperce. Vagy talán perce? Hallgatózol az ajtó előtt, nem e hallasz lépteket, de semmilyen hang nem jelzi, hogy bárki is legyen az ajtó túloldalán.

Hangokat az ajtó mögül nem hallva felbátorodva és megnyugodva tán egy kicsit bekukucskálsz, de az egész terem teljes sötétségbe van burkolódzva. Úgy látszik, hogy itt folytatódik a dinoszaurusz kiállítást, de most már nem csak csontok vannak a vitrinekben vagy képek a falon, hanem szinte életnagyságú dinoszaurusz makettek is találhatóak, melyek gipszből és egyéb hasonló dologból vannak összerakva, csodaszépen lefestve, teljesen élethűeknek mondható. Egy kis csapat velociraptor makett található mindjárt az elején, ahogy egy triceratopszot támadnak. Több dínó fajta is található itt, de úgy látszik a legnagyobb lenyűgözést egy T-Rex alkotja ahogy egy számodra ismeretlen dínó ellen harcol. A falról szárnyas dinoszauruszok is lógnak. Többször láttad a tv-ben, hogy ezek a dínók bizony nem hogy csak hangokat adnak ki, de mozognak is. Az egész szint ennek van szánva. A térkép szerint a földszinten vagy a B blokban, amely most a dinoszauruszoknak és az ősembereknek van szánva, néhány ezen belüli kiállítás állandó, némelyik csak bizonyos ideig tart. Neked viszont a D blokba kell eljutnod, ami bizony fent van a harmadik emeleten. Ez a terem hatalmas, jóval nagyobb mint amelyiken keresztül bejutottál. Ebbe a terembe 4 másik ajtó is vezet. Kellemetlen, szinte paraonikus érzés ül ezen a termen, ahogy a dinók szemei mintha éhesen figyelnék a látogatókat, főleg az éjszakaikat és csak arra várnának, mikor lesz óvatlan, hogy rája szabadulhassanak. Egy nyugtalan árny, ez érzés követ téged, mely időnként megérint, óvatosságra int s mintha játszana a gondolattal, nem vagy egyedül, aki a sötétben settenkedik.

Halkan haladsz a termeken és folyosó labirintusokon keresztül, nem tévedsz el, hisz ott a kis térkép, egy aprócsak útmutató célod felé, melyet elég követni. Mint a kalózok a kincses térképet, te is úgy követed saját célod felé, a gyémánt felé, melyet ma éjjel el kell lopnod, hogy munkatársaid életét megmentsd. A folyosók, szint úgy mint a termek csendesek és sötétek voltak. Átmentél a dinoszaurusz részlegen, majd az ősemberek kiállitását tekinthetted meg az egyik folyosón, de végül a fő folyosón kötöttél ki, melynek padlóján hosszú vörös szőnyeg volt. Falak mentén képek és szobrok mindenféle művészektől, a legrégebbiektől a legmodernabbakig,, olykor-olykor plakát egy-két kiállitásról. Nagy lépcső vezet felfel a másik emeletre, azon keresztül tudsz tovább haladni.
Mégis hiába a csendes folyosók, hiába a sötét termek, mégis kellemetlen érzés követ téged, hátadban érzed, mint valamilyen éres karmok, melyek megragadtak és nem engednek el téged. Mint egy tekintet, melyet te nem látsz a sötétben, ő mégis követ téged halkabban mint a suttogó gondolat fejedben. Ha körbenézel, nem látsz senkit, nem hallasz semmit, mégis ott van mögötted, bármerre mész.
S végül elérsz célodhoz, ott állsz a kétszárnyas, nagy és vastag ajtó előtt. Egy kis cédula, egy tábla az ajtó mellett igazolja, az ajtó mögött hires történelmi személyek kincsei, ékszerei vannak kiállitva. Célod előtt állsz s hogy mit csinálsz, csak rajtad áll.