A Fekete Halál

Célba veszem a piros sisakost pés meghúzom a ravaszt, ezúttal egy xenomorph sem ugrik be elém, de a célpont mozgása miatt nem találom fejen, csak lapockán, de attól is elterül. Robbanómagos lőszert használok, előbb elvérzik, mint, hogy a leggyorsabb sebészek összevarrhatnák a szétszakadt ereket és vénákat... már halott, és én ezt tudom. Lassú léptekkel indulok meg felé, közben leengedem a vállágyút és becélzom vele a földön lévő célpont testét.
- Nem szükséges, így minden pont az enyém.
Nézek oldalra a motoros alakra, az utolsó szó után aktiválom az ágyút, ami elvileg program szerint addig ad le lövéseket a célpontra, amíg az mozog. Ha minden terveim szerint halad akkor érek oda a füstölgő holtesthez amikor az épen megadja magát. Enyhén rátaposok a mellkasára és az egyik közelben lévő nyakörvet veszem fel, az én páncélzatom saválló, ezért alaposan meg vizsgálom a nyakörvet, ha alkalmam adódik rá. Közben fél szemmel figyelek a környezetemre is és ha valahonnan támadás érkezne a páncél gyorsításával oldalra próbálok lendülni és kitérni a veszély elől. Most én vagyok a vadász.

W.B. és Dühöngő
Ahogy a savvérűek hullái vizsgálás alá vannak vetve, mindegyik emberből kelt ki. Félelmetesen sok számú emberből, melyek kitudja honnan lettek begyűjtve. Mindegyik egyforma, olyan nagyon egyforma, hogy az ember azt hinné, egy példányból lett mind klónozva. Ezen felül nyilván mindegyiken, vagy legalább is a legtöbbjükön, amelyeken még megmaradt a fej, egyfajta elektromos nyakörvet lehet felfedezni, mely erős acélból készült. Az utca üres és csendes, messziről nem hallani semmilyen hangot, mintha valamilyen ösztönös csend borult volna a városra, mely védi sötét titkát. Az egyik ház tetején egy yautja sziluettjét fedezitek fel, ahogy ott áll és jelenleg még nem csinál semmit.


Lobo, Andrew Ramirez, Vash, Barbelo
Vash hatalmas fájdalmak és kínok közt vergődik a földön, végül Ramirez adja meg neki az áldásos utolsó lövést, mely végez vele. A piros sisakos férfi teste nem vonaglik többet, vére csendesen folyik testéből a hideg betonra.
Ahogy Ramirez vizsgálni kezdi a nyakörvet, láthatja rajta, hasonlót szoktak használni az állatokra, mikor kordában akarják őket tartani vagy irányítani és ha nem felelnek meg a gazdának, kapnak egy kis elektromos sokkot, ami a nyakörvből jön ki. Ezek is ezekre hasonlítanak, de lehet valami többre is képesek. 

Ra's Al Gul
A fekete lény egészen közel ment hozzád s el is került, mintha számára láthatatlan lennél, tudomást sem vesz rólad, nem néz rád, csupán tovább megy. Léptei nagyok, rugalmasak, minden izma egyszerre mozog tökéletesen, mint egy settenkedő párduc, de az áldozat nem te vagy. Tovább megy, majd eltűnik az egyik sötét járatban. Te magad is kiszemelsz magadnak egy folyosót, ahonnan jönnek-mennek. Ahogy beépülsz, ahogy láthatatlan vagy számukra, olykor-olykor látod hogy már halott emberi testeket hurcolnak magukkal, melyeknek mellkasuk fel van nyitva, pont olyan, mintha belülről robbantak volna fel. A folyosó padlója nyálkás volt és büdös, számodra ismeretlen bűz terjengett mindenhonnan. Magad sem tudod meddig mentél, de a folyosó hosszú volt, nagyon hosszú. Egy idő után halk, visszhangzó visító és sziszegő hang kezdte megütni a füled.

Vash és Svarog kiestek a játékból. 

A célpontot terv szerint kivégzem, holttestéről lehajolva veszem fel és vizsgálom meg a nyakörvet, egyértelmű a funkciója a felépítése alapján. Nem is töltök pár percnél többet a tanulmányozásával, elrakom a páncélra egyik tároló részébe vagy ha az nem elég nagy az övemre csatolom, hátul.
~ Irányították őket, hogy egyszerű vagy komplex módon az lényegtelen. Az a fontos, hogy mesterségesen, céllal hozták be őket a városba, valószínűleg ez egy személyhez vagy csoporthoz köthető. Tehát a lehetőségek száma redukálódott, már csak az irányítójukat kell megtalálni vagy a fészket. Jut eszembe... Más ne juthasson ugyanerre a következtetésre, elég ha én tudom egyelőre.
Ezzel ismét célra tartom a fegyverem az angyal szerű alakot veszem célba. Láttam már túlvilági és másik dimenziókból származó személyeket is, nem lep meg a jelenléte, a lényeg, hogy ő is csak egy személy, aki sebezhető. Ezúttal a tarkót és a fejet célzom meg, a lehető legpontosabban. Leadok egy hármas sorozatot, majd még egyet, hogy biztos legyen a találat. Ha visszatámadna vagy kitérne akkor a páncél gyorsaságát igyekszem kihasználni, hogy tegyek körülötte egy félkört ezzel kikerülve a támadását és mögé érkezve ismét hátba támadhassam az eredeti taktika szerint. Élvezem a helyzetet, rég nem szórakoztam ilyen jól.

Ra's érzelmek nélküli tekintettel figyelte a sok tetemet, s a hangok bizarr kórusának ricsaján keresztül, hirtelen megértette, rájött eme "fészek" struktúrájára. Eme pokoli keltető, akárcsak férgek fészke egyetlen lény köré épül, egyetlen szörny, mely parancsol a többinek.
A különös faj egy újabb képviselője osont el mellette, ám az nem vette észre, Ra's pedig nem törődött vele, csupán sötétséggé válva haladt végig a hosszú folyosón, hátra, oldalra, felfelé s lefelé is kémelve, reménykedve, hogy az útja végén válaszokat talál, s esetleges oly hatalmat szerez, amivel visszaszerezheti elveszett birodalmát...

W.B. és Dühöngő kapnak egy szabad kört. 

Andrew Ramirez, Lobo, Barbelo
Ahogy Lobo megemelte motorját és a két tagú "tömegbe" próbálta dobni, kicsit elszámította magát és a motor még röptében elsöpörte Barbelot, így Ramirez fegyverének tölténye nem a hús-vér célpontba fúródott, hanem a motor kerekébe, ami azonnal le is eresztett. A motor magával sodorta Barbelot, aki még pár métert repült és a motorral együtt egy nagy fekete valamit döntöttek maguk alá. Pár pillanatig csend honolt ismét az utcán, de a motor és kábult Barbelo, kinek pár bordája össze is tört mozogni kezdtek, de nem maguktól. A motor félre csúszott, szint úgy mint a túlvilági lény. Egy fekete, négylábú szörnyeteg rázta meg kicsit fejét, majd idegesen sziszegett Ramirez és Lobo felé. Nem volt támadó, csupán nem tetszett neki a kellemetlen üdvözlés.

- Máskor óvatosabban! - hallotta meg Ramirez és Lobo fejükben a sziszegő hangot, a fekete lény pár lépésnyit közelebb ment hozzájuk és mintha kíváncsian figyelné őket.

Ra's Al Gul

Óvatosan haladva a járatban számtalan fekete lénnyel találkoztál össze, melyek nem foglalkoztak veled, hisz saját szagodat elnyomta annak a bűze, amit magadra kentél. A lények szaga volt az, egy olyan szag, mely itt terjeng már ki tudja mióta, melyet ők már úgy mond meg sem éreznek, hisz hozzá vannak szokva. A járat hirtelen megszűnik, jobban mondva egy nagy terembe torkollik bele. Egy nagy, sötét terembe, honnan vészjósló sikítások vagy visítások, de lehet ennek kettőnek a keveréke hallatszódig. Ha benézel a terembe, az jóval kisebb mint az előző, de mégis tágas és a plafonja nem is látszik. De nem az kerül egyből a szemed elé, hanem az a lény, ami a terem közepén áll.

Jóval nagyobb, egyszerűen kimagasodik a többi fekete lény fölé. Teste hatalmas, feje teteje mintha valamiféle tarajba akarna átmenni.

-Beszélni akarok veled! Most! Utána visszamehetsz, de most beszélni akarok veled.-hallottam a hangot a fejemben.
Jajj de tudom ilyenkor imádni Lucifert! Miért pont az élvezetes harcok közben kell elrángatnia?-gondoltam. Miközben gondolataimba mélyedtem, arra eszméltem, hogy valaki hozzám vágott egy motort. Éles pattanást hallottam, ami a bordáim törését jelezte. Viszont a motor még mindig a szerencsésebb eset volt, mert valaki lelőtt volna. Miközben csúsztam a földön, felmértem a helyzetet és hamar észrevettem, hogy az újdonsült társam eltávozott az élők sorából.
Kíváncsi vagyok, hogy a pokolban megtalálom-e.-gondoltam enyhe fejfájással küszködve. Enyhe? Miket beszélek. Hozzám vágtak egy motort! Szóval erős fejfájással küszködve. Amint megállt a csúszás, ledobtam magamról a járművet és enyhén szédülve felálltam. Az első dolgom az egyujjas tisztelgés felmutatása volt minkét személy részére, majd megszólaltam.
-Bocsi emberek. Várnak a pokolban. Ezt rátok bízom. Majd jövök.-mondtam nekik, majd lángokból álló kardomat kétszer megforgatva a szívembe mártottam azt. A láng elképesztően forró volt, és egy pillanat alatt kioltotta az életemet.
Hát, nem a legkellemesebb mód, de az tény, hogy hatásos.-gondoltam, miközben a testem elégett az éjszín lángokban. Körülbelül fél perccel később ébredtem fel a pokolban. Az ottani palotámban feküdtem. Felkeltem és a tiszteletemre elősereglő szolgákkal nem is törődve hamar elhagytam a palotát, majd legidősebb fivérem palotája felé vettem az irányt. Az őrök csak rám pillantottak és már nyitották is a kapukat. Beléptem a gyönyörűen, de mégis hátborzongatóan megépített csarnokba és bátyám előtt féltérdre ereszkedtem.
-Miért hívtál Luc? Már épp egy kellemes csatám lett volna a Földön.
-Tudod nagyon jól, hogy nem érdekelnek a csatáid. Egy furcsa dologra lettem figyelmes. Újabban sokkal több ember jelenik meg itt, akik mind valami fekete lényekre panaszkodtak. És ha ez nem lett volna elég, te még ide is küldtél egyet ezekből a lényekből.-mondta fenyegető hangnemben.-Tehát, most szeretnélek először és utoljára megkérni, hogy minél kevesebb ilyen dögöt küldj ide. És ha már itt tartunk, akkor nem ártana, ha a földön elintéznéd azokat a dögöket, mert hirtelen túl forgalmas lett a pokol.-mondta.
-Jól van. Nem fogom ide küldözgetni őket. Viszont érdekelne, hogy került-e ide egy piros sisakos ön felhatalmazott bűnüldöző. Ha igen, akkor őt elvinném, ha nem, akkor máris indulok. -mondtam neki. Tudtam, hogy a bátyámnak nincs ellenvetése, ha néha egy-egy embert kiviszek a pokolról. Ha ott van a piros sisakos, akkor őt is kiviszem, ha pedig nem, akkor egyedül indulok el a halandók világába. Csak röpke két óra lesz az út.

Sötéten tekint végig a gigantikus bestián s körülötte megszámlálhatatlan ivadékán. Szemeit összeszűkíti, majd ugyanolyan óvatosan mint eddig elkezd körözni a barlangba, minden rést, és kijáratot ellenőrizve, minden levegő útvonalat átnézve esetleges gyors menekülő útvonal reményében. Minden átvizsgált, hátha valami eszébe juttathat egy tervet, ami megfékezi e lényeket. A kíváncsiság vezette ide, a barlangba, ám egy pokoli sereget talált több ezer ivadékkal, ami még számára is előnytelenmód pusztítaná az emberi faj egyedeit.
Mély lélegzetet vett, majd óvatosan tovább kutakodott, valami lehetőség után, jl megfigyelve a lényeket, s szokásaikat is...

A célkereszt a célponton, érzem a ravasz hidegségét az ujjamon és tüzelek is, amikor a következő pillanatban egy motor találja el a célpontot, ami ettől oldalra csapódik és én megint célt tévesztek. Oldalra nézek az alakra, aki addig a motoron ült és figyelte az eseményeket, majd végignézek a motor alól feltápászkodó angyalon. Fegyverem elejtem és nagy lendülettel kitárom a karjaim, közben erősen csalódott, ideges és kiábrándult arckifejezést veszek fel. Nem hiszem el, megint. Amikor megint oldalra nézek az angyal szerű alak saját magát öli meg, így már egy pontot se tudok szerezni. Ha ez még nem lenne elég a sikátorban az egyik xenomorph feltápászkodik, mindenféle reakció nélkül nézem ezt végig. Amikor mentálisan szól hozzám az az utolsó csepp a pohárban. Felkapom a földről a fegyverem és idegesen megrázom a fejem.
- Nem erre szerződtem... utolsó pillanatban eltévesztett célpontok és beszélő idegenek. Ez már sok.
Gyors léptekkel elindulok balra végig az utcán, minél távolabb a sikátortól és a teljes őrülettől. Néha hátra-hátra nézek, hogy követ-e valami, vagy utánam jön-e a motoros alak. Nem akarom, hogy valami lesből támadjon rám.

A savvérűvel kicsit tovább tartott a harcom, mint terveztem, de végül mégis csak elvesztette a fejét. Ahogy körbenéztem, nem láttam többet. Lent az Oomanok gyorsan végeztek velük. Furcsának találtam, hogy nem én voltam a célpont, azt pedig még jobban, hogy az Oomanok ennyit megöltek közülük. Mikor megint lenéztem, megláttam, hogy az egyik 'mber észrevett. De ahelyett, hogy rám lőtt volna, inkább eltette a fegyverét. Ekkor viszont a másik emelte fel a fegyvert. Gyorsan bekapcsoltam az álcámat, és elmentem a tető széléről. Úgy döntöttem, hogy a ház másik oldalán leereszkedek és álcázva követem azt a kettőt a földön. Tisztában voltam, vele, hogy az utcán sétálni nem egy biztonságos megoldás, mivel fentről rám ugorhatnak a kemény húsúak, de néha kell kockáztatni.

Ahogy lecsapta a kezem, hatalmas dörrenés rázta meg az utcát, a betonba szép kis lyukat fúrt fegyverem kilőtt golyója. A kezem remegett még a stukker testén, de hirtelen akkora hévvel fordultam a férfi felé, hogy azt hittem, megütöm. Gyűlölet és harag fogott el, de még mielőtt egyáltalán rá szegeztem volna a pisztolyt, vagy egyáltalán tehettem volna bármit, a szavai úgy csattantak végig rajtam, mint valami ostor csapás. Nem tettem el a pisztolyt, de mikor a tető felé pillantottam, a célpont már messze járt. Az istenek verjék meg!!! A rohadt, kibaszott...
A hadnagyra néztem, majd szinte erőlködve szűrtem ki a fogaim közt, hogy:
- Világos.
Azután eltettem a stukkert, majd megfordultam, és Vodkával az oldalamon elindultam ki az utcából. Elegem volt a bogarakból, a sav égette büdösből, vadászokból, az alkeszes jelenlegi főnökömből. Tudjuk le ezt a rohadt szarságot. Hallottam a férfi lépteit a hátam, mögött, de még mindig úgy éreztem, hogy nem akarok a közelében lenni. Egyrészt, nem akartam verekedést kockáztatni, másrészt meg... azért nem vagyok én se annyira barom, hogy ne mérjem fel az erőviszonyokat. Egy Hadnagy nem tudom hány évnyi tapasztalattal, meg egy Őrvezető alig 1 évnyi szolgálattal? Hagyjuk... Sajnos azonban a dühkitörésemkor nem vagyok tisztában az ilyesmivel. Most viszont kezdek megint besokallni, ami mondjuk úgy, nem jó egyikünknek se.

Barbelo
Sajnos a Piros Sisakost nem látod a pokolban, kapsz egy szabad kört, amiben majd csatlakozhatsz ismét a többiekhez a halandók világába. Hogy melyik csapathoz, azt rád bízom.

Andrew Ramirez, Lobo
A fekete lény kicsit megrázza magát, majd enyhe görcsbe rándulnak végtagjai. A fekete bőr mintha visszavonulót fújna, a teste szép nyugodtan és lassan kezd átalakulni, emberi kinézetet kapva. Alig pár pillanat múlva egy fiatal ázsiai srác áll Lobo előtt és kicsit értetlenül néz Ramirez után.
- Hé, nyugi. Bocsi srácok, csak hülye időket élünk. Reménykedhetek abban, hogy ugyan azokat a szörnyeket keresitek, amiket én? - kérdezi érdeklődve, majd mikor látja hogy Ramirez elindul tovább az utcán, utána kiált.
- Ha szórakozni akarsz akkor ajánlom a 4es metrót. Ezek a dögök tele vannak vele - bök fejével vigyorogva az egyik xenora, majd Lobo felé fordul ismét.
- Xi Lou vagyok - mutatkozik be - alakváltó, telepata - magyarázza meg tömören, miért és hogyan tudott az előbb xenoból embert csinálni magából és miért halottátok hangját a fejetekben.

Ra's Al Ghul
Legalább 4 járatot találtál még, legalább is 4 olyan járatot, melyet te is tudnál használni. Néhányat még látsz, de az túl magasan van, a barlang fala pedig nem engedi, hogy felmássz oda. Úgy látszik, hogy a fekete dögöknek viszont ez sem jelent akadályt, a sima falon úgy másznak mint valami hatalmas pókok. Ahogy figyeled őket, egyre jobban olyan érzésed van, mintha egy hatalmas hangyabolyban lennél és most lelted volna meg a királynőt, mely a dolgozóknak parancsol. Minden tökéletesen működik, a lények nem mennek egymás útjába, nem morognak sem sziszegnek egymásra fenyegetően, csupán mintha kommunikáció céljából tennének így, azt is csak ritkán és halkan, nyilván nem akarják a királynőjüket bosszantani. A lények mennyiségéből dedukálva nyilván hatalmas bolyról lehet szó.

W.B., Dühöngő, Steg'-in
W.B. kommunikátora megszólal, melyből egy ázsiai akcentussal bíró férfi hangját hallani enyhén recsegve.
- Hé főnök, a nagy-fejesek szóltak hogy szóljak magának, ha valamit találok. Elvileg maguk az erősítés amit kértem, sztem' nem szóltak erről de most mindegy. A 4es metró tele van ezekkel a dögökkel. De azért vigyázzatok majd le ne lőjetek. Xi Lou voltam. Vége - fejezte be a bizonyos férfi, akiről fogalmatok sincs ki lehet, elvégre senki nem szólt nektek arról, hogy esetleg erősítés lennétek vagy még valakivel együtt kéne dolgoznotok. Úgy látszik "kicsit" rendetlenség van a szervezkedésben, vagy vannak dolgok amikről a nagyok úgy döntöttek, nem kell tudnotok.

Éppen távozok, de még visszanézve látom, hogy a xenomorph átalakul egy emberré, ami még emel a mostani kaotikus hangulatomon. Nem tudom, hogy erre mit kellene reagálnom, vagy egyáltalán kellene-e, egy napja nem aludtam és most a világ kifordul magából. Gotham sokkal kiszámíthatóbb, őrültek háza, de minden őrültnek meg van a saját karaktere, Metropolis más, itt minden kiszámíthatatlan, mert nem folyamatos a káosz, csak pillanatnyi.
~ Máshol kell keresnem a rejtély megoldását, az eltűnések mögött az idegenek állnak, ez már világos, már csak azt kell megtalálni, aki irányítja őket, vagy ami irányítja őket, valamint a fészket, ahonnan kiáramlanak.
Ekkor hallom hátulról az ajánlatot, hogy hol találok még több dögöt. Jól hangzik, onnan talán tovább indulhatok. Egyik kezemet felemelem köszönet nyilvánítás képen és hátra szólok.
- Négyes metró, értettem!
Ezzel el is indulok a négyes metrópálya felé, a lehető legrövidebb úton, bármelyik közelben lévő állomás megfelel, akár úgy is, hogy más vonalról szállok át. A vállágyút leveszem és visszaalakítom kézi fegyverré menet közben. Annyira nem ismerem még a várost ezért főként táblákra és köztéri térképekre támaszkodok. Ha sötétebb részen kell elhaladnom, akkor különösen figyelek, nehogy az árnyak közül előbukkanjon egy xenomorph és meglepetés szerűen meg tudjon támadni. Fontos az elővigyázatosság.

Most ha lehet még óvatosabban mozgott, s az izgalommal vegyes félelem még a szokásosnál is jobban kiélezte érzékeit. Mindent alaposan megfigyelt, a lények minden gesztusát, mozdulatát, s az anya reakcióit, majd elindult hogy átvizsgálja a négy barlangot, esetleges felhasználható tárgy vagy felszerelés, vagy csak egy tervet adó valami felderítésére.

Ra's Al Ghul
Próbálod megismerni a fekete lényeket, felderíteni azt a hatalmas bolyt ahol élnek és tevékenykednek, de minél beljebb merészkedsz, minél jobban át szeretnéd kutatni a barlangrendszert, egyre jobban rá kell jönnöd, hogy bizony ez egy igazi labirintus, egy olyan útvesztő, melyben sok-sok járat vezet szinte mindenhová, egy kiismerhetetlen barlang komplexus. Néhány járat mely úgy tűnik fontos lehet és vezet valamerre gyakran zsákutcák, több járat összekötődik és egy helyre vezet, a lények jönnek-mennek mindenhonnan és mindenhova, így nem lehet megállapítani hogy melyik járat vezethet kifele és ha óvatlan vagy, hamar el is tévedhetsz alaposan.

Dühöngő és W.B.
Sikeresen lejuttok a 4es metróhoz, melynek a bejárata le volt zárva, a hangsúly a volt-on van, elvégre a nagy üveges ajtók szét vannak törve, néhol sav marásokat találni, de az vajmi feltűnő a hihetetlen bűz mellett na meg a szétszaggatott rengeteg test mellett, amelyet patkányok, kukacok és legyek zabálnak. Lent vaksötét van, elvégre elzárták az áramot, úgy látszik egy ideig próbálták üzemen kívül tartani a metrót, hogy az emberek ne kerüljenek bajba, de a kordon át lett törve és most mindenhol talán rendőrök hullái vannak szanaszét vagy legalább is az ami maradt belőlük. A mészárlás alig egy-két órája történhetett, mindenhol síri csend és... hulla szag.

Andrew Ramirez, Lobo
Xi Lou amilyen egyszerűen vette fel az emberi formát, olyan gyorsan vette fel ismét a xenomorph alakját ismét, majd Ramirez után rohant.
- Gond ha veled megyek? Lent találkoznom kell egy kis csapat tengerész gyalogossal akiket kiküldtek. Jó lenne ha nem ölnétek meg egymást vagy ilyesmi - hozza fel ötletét telepatikusan amit csak Ramirez hall fejében, majd Lobo felé fordul - Te nem jössz? Jó móka lesz. Tarthatunk egy kis versenyt hogy ki mennyi élient öl meg - hangzik el Lobo és Ramirez fejében, hangja eléggé izgatott.
Ha Lobo velük tart ha nem, Ramirez és Xi Lou hamar megtalálnak egy lejárotot a 4es metróhoz, amiben hatalmas sötétség fogadja őket. Az üvegezett ajtók be vannak zárva, némelyiken vérfolt, de ezen kívül semmi mást nem látni itt, még hajléktalanokat sem. Mozgólépcső vezet le teljesen a metróhoz, de az sem működik.

Elindulok a metrók felé, útközben az alakváltó, telepata metahumán is csatlakozik hozzám. Érdekes, hogy xenomorph alakban közlekedik a városban éjjel, pont egy ilyen időszakban.
- Nem, nem, egyáltalán nem gond. A tengerészgyalogosok aranyosak, a maguk módján. A régi fegyvereikkel és katonás szigorukkal, amit semmibe vesznek.
Nem szánom sértőnek, csak kijelentőnek, saját véleménynek az utolsó mondatot. Lou vezetésével könnyen eljutok az egyik lezárt, sötét metrójárathoz. Remek hely, meg van a saját hangulata. Figyelem az esetleges járatban történő mozgásokat, onnan jövő hangokat.
- Xenomoprh alakban kiadni a tengerészgyalogosoknak a feladatokat, nem a legbiztonságosabb dolog. Főleg ebben a sötét járatban, szerintem jobb ha visszaváltozik. És most lássuk mi van odabent.
Akármit tesz a kínai én megragadom a lézerfegyvert és egy erős, nagy töltöttségű, széles és hosszú sugarat lövök be a járatba. Lehet csak egy pillanatig is de látni fogunk mindent, ami fontos. Így kisebb eséllyel vesznek körbe a járatban. Nagyon figyelek minden váratlan változásaira. Ha Lou megindul megyek utána.

Andrew Ramirez és Lobo
- Viccelsz, így a legjobb - válaszolja Ramireznek Lou, mikor az megjegyzi, hogy talán nem lenne jó ötlet xeno alakban mászkálni a metróban - Megérzem őket időben aztán küldöm az sms-t, hogy hát nem kéne engem azért lelőni. Mondjuk nem mászkálok nagyon feléjük. Inkább felfedező mint harcos vagyok - fejezi be és mikor mindannyian leértek a metróba, csak halkan felhorkan fejetekben.
- Undorító - leül mint egy kutya és tanácstalanul nézelődik, úgy látszik rátok hagyja merre mentek. Sok fele nem lehet, jobbra vagy balra, ennyi az opció, esetleg vissza fel az utcára.
- Erre még nem jártam - vallja be nektek, s mikor Ramirez kilövi a sugarat a metró járatának jobb felébe, ugyan olyan mocskot lehet látni mint fent a metró bejárata körül, annyi kivétellel, hogy itt nincsenek emberi testek. A vérfoltok és a belsőségek melyeket elhagytak nyilván az emberek pont jobbra vezetnek. Ha elindultok arra a nyomasztó csend és mély sötétségen kívül nem láttok és nem hallotok semmit, leszámítva ugye a vért és időnként egy-egy szervet vagy végtagot.

W.B. és Dühöngő
W.B. mikor körbenézel egy büfét és egy dohányost találsz, ahol napilapot is lehet kapni. A büfé nem nagy, hot-dogot, szendvicseket és hamburgert lehet vásárolni. Üvegezett ajtó vezet be oda, egy nyitott ablakon keresztül lehetne kérni a kaját, de mivel üres, magadat kell kiszolgálnod. Van bent két hűtő, az egyikben hambikhoz és hot-doghoz való hozzávalókat tárolnak, a másikban üdítők, sör és szendvicsek vannak. A választék nem nagy, de jobb mint a semmi. Több polc, amin szintén üdítők, kis üvegekben erősebb alkohol is található, na meg a csokik, cukorkák, kekszek és egyéb nasi meg ropi van kiállítva. 
Túlélők nincsenek, elvégre egy olyan testet sem találtatok Dühöngővel, ami egyben lenne, minimum két-három darabban van szétszórva. A bűzt és a csendet csak a patkányok csócsálása töri meg, ahogy csipogva verekednek egy-egy falatért, mintha nem jutna nekik elég zabálni való.