Elhagyatott iroda

Észreveszek egy olyan helyet az utcán, ami nem túl forgalmas, de szem előtt sincs: egy kis beugrást, ami sötétségbe vész. Nem vesznek észre, pont olyan sötét. Ott fészkelem be magam, amikor meghallom az eszeveszett trappolást. Ezek ők lesznek. Látok mindent: a szaladó tömeget, a kocsi mögött megbújó Duncant. A macskák biztos felülről támadnak, Szikla is odafent tanyázhat. Megvárom, míg a piti urak Duncannal lesznek elfoglalva, és ha meghallom az első lövést, akkor rejtekemből előlépve mehet pár végtagromboló fellépés. Gyors leszek, és könyörtelen, de embert nem ölök, az elveimhez hű maradok.

//Messiás ha jól értem akkor te is elkezdesz lőni a végtagokra. //

A banda semmivel sem törődve befordul a sarkon. Nem várt össztűz fogadja részetekről őket. Duncan kivárja a megfelelő pillanatot, és tökéletes célzással, derékba töri az egyik suhanc lendületét. Fájdalmasan felsikolt, és földre esik. Lendülete miatt még húz egy kis vércsíkot, de megáll. Messiás megcélozza a legkevésbé veszélyes végtagokat, és elkezdi a sólymai kakasát rángatni. Akciója után három lábat, és egy ágyékot karcolhatna fel a fegyvereire, ha így gyűjtené a trófeákat.
Pillanatok alatt mindenki a földön hever, és fájdalomtól ordít vagy nyöszörög. Nem is volt idejük ellenlépéseket tenni, vagy megtagadni Duncan parancsát. A macskanők vezére lelép az utcára, és halljátok ahogy a tenyere hangosan érinti a homlokát. Rázza a fejét, de nem szól egy szót se. Csak int nektek, hogy intézzétek el a rátok eső dolgokat, mert mindjárt rendőri kíséretet fogtok kapni.

Sikerült leszednem az egyik fickót, az első lövésemmel. Ám a többinek nincs ideje reagálni, mert Messiás és Szikla is tűz alá veszi a maradék gengsztereket. Pár pillanat múlva mind az öt tag a saját és egymás vérében fekszik. Ez gyors munka volt. Odalépek az egyik életben lévő taghoz, majd megcélzom a fejét a .44-sel.

-A Dixxon kikötőnél lévő raktárak közül, melyikben őrzi Falcone a piszkos pénzét? Ha beszélsz, megélheted a mentők érkezését. Ám ha hazudsz, megkereslek a kórházban, és kinyírlak! Világos?

A zsaruk sosincsenek velünk. Utálom a törvényt, nem tökéletes. Odalépek az egyik földön fekvő pitiánerhez, és a fegyveremet csillogtatva a lámpa sárgás fénye mellett, megszólalok: -Látod ezeket? Desert Eagle .50-esek. Elég nagyot rúgnak hátra, minden egyes lövésnél fáj tőle a vállam. Éppen ezért imádkozom, hogy célbataláljon a skúló, és megkapjátok, amit megérdemeltek! Nem akarok több fájdalmat okozni!- fegyveremet elrakom, ugyanakkor előhúzom Ka-Bar késemet- Magamnak nem! De ha te nem beszélsz, nem lesz eléggé vastag a bőr a képeden.

Egy kis keménykedés után dalolni kezdenek a madárkák. Príma. Elirányítanak minket Benedito "Dikk" Nestor-hoz. Talán ő többet tudhat ezeknél a selejteknél. Elkezdek kutatni a emlékeimben, halottam e valamit erről a fickóról rendőr pályafutásom során, illetve a maffia elleni háborúm alatt.
Még mindig a fickó fejét célzom a fegyveremmel. Meghúzom a ravaszt. Majd a többi sérült felé fordulok, és megpróbálok velük is végezni. Feltéve persze, hogy a többiek nem avatkoznak közbe.

Szép fellépés ez, mindhármunktól. A dalos pacsírták úgy fújnak, mint annak a rendje, öröm hallgatni. Valami Bréhez futnak a szálak, legalábbis az egyik pondró szerint.
Feldolgozzuk az információkat, és én szívem szerint már mennék is, mikor egy lövést hallok. Duncan túlbuzgó volt, egy vele éppen nem egyenlő helyzetű bűnözővel. Pont a többieket veszi célba, ezt nem hagyhatom.
-Duncan, az ég szerelmére, megkaptuk, amit akartunk! Lépjünk le, mielőtt a rendőrség a nyakunkba varrja a varjak halálát!- remélem az üvöltésem hatásos. Én, a Messiás, csak akkor öl embert, ha nagyon muszály.

Nem aratott osztatlan sikert a magánszámom. Gondolhattam volna. Mi mást is várhatna az ember maszkos igazságosztóktól?
Végignézek a vérben fekvő patkányokon. Most persze irgalomért könyörögnek. Vajon hányan kértek tőlük kegyelmet? És vajon hánynak adtak? Eszembe jut egy kislány. Egy bájos, nyolc éves kislány. Ő talán kapott kegyelmet? Talán ha annak idején Böhöm Luigiékat megállította volna valaki... Egy nap ezek is olyanokká válnak mint Böhöm Luigi. Talán épp egy kislányt gyilkolnak meg. Vagy egy szerető anyát...
Nem, most kell őket megállítani. Most, amíg még nem késő. De ezek itt nem értik. Nem érdekelnek. Én tudom, hogy helyesen cselekszem.
-Ha fosol a zsaruktól, hát húzz el innen!-fordulok Messiás felé. Majd eltökélt tekintettel a többiek felé fordulok:
-Ez rátok is vonatkozik! Ha nincs gyomrotok a háborúhoz, hát ne háborúzzatok. Majd én elvégzem a feladatot. Induljatok, majd utánatok megyek Otisburgba!

Ha maradnak, ha mennek, én megindulok a fekvők felé. Ha Messiás az utamba állna, félrelököm, testesebb vagyok nála, valszeg sikerül. Mind a négy kap a fejébe egy-egy golyót.

-Háború?!- kérdezem, és legnagyobb meglepetésemre undort érzek a saját hangomban- Mi nem háborúzunk, mi igazságot szolgáltatni jöttünk ide. Ha most lelövöd őket, te sem vagy jobb ezeknél a szerencsétleneknél. Szóval, légy olyan kedves, és tedd el azt a ki*@#tt fegyvert!
Vétkesek közt cinkos, aki hallgat. Én nem alkuszom, az elveimhez hű maradok. Éppen ezért állok meg Duncan előtt. Remélem megjön a józan esze, és nem történik semmi sem, de azért megfeszítem lábaimat a talajon.
- Duncan, kérlek, gondold meg, hogy mit teszel!- mondom neki, hogy csak ő hallja, immár inkább rimánkodó hangon.- Ne csinálj olyat, amit később megbánhatsz. A lelkiismerettel előbb-utóbb mindenkinek elkell számolnia.

A marhák még mindig a hőst játsszák. Idióták. Nem értenek ezek semmit. Sz*rt sem értenek. Csak gyerekek, akik hősösdit játszanak. Elrakom a magnumot.

-Tűnés az utamból, barmok! Látom már hiba volt veletek közösködni! Csak jelmezes idióták vagytok, akik túl sok képregényt olvastak. Nem tudtok ti semmit... Még hogy börtön. Ezek a marhák jövő héten már szabadok lesznek. És amikor újból ölnek, jusson majd eszetekbe, hogy megállíthattátok volna őket. Mostantól elválnak útjaink, egyedül dolgozom. És ha még egyszer az utamba álltok, kinyírlak bennetek.

Elindulok az autóm felé, és ha senki sem állít meg, bepattanok a verdába és elhúzok Otisburg felé.

Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ilyen Duncan is. Sokszor nem tudjuk mit teszünk: könnyen bepöccenünk, olyan dolgokat teszünk, amiket akkor jónak látunk. Aztán megbánjuk, és vezeklünk életünk végéig. Ilyenkor jó egy angyal, egy messiás, aki segít nekünk helyes irányba terelődni. Duncannak én vagyok az őre. De ezt még nem tudja. Majd rájön. Nem állítom meg, ha akar, menjen.
-Macskák, gratulálok!- mondom nekik a vállam mögött, nem törődve a reakcióikkal. Nincs időnk késlekedni, a zsaruk bármikor gondot jelenthetnek.- Fogjuk a hullát, és a tömegeket, a nagydarab cicus szerintem a vállán is képes 3 embert felcipelni a házakra. Ne hagyjunk magunk után nyomot!

-Minek ide jármű, ha gyorsabbak vagyunk nélküle?- És itt Szikla felé biccentek a fejemmel. - Én vele megyek, fentről figyelünk titeket, ahogyan ugrándoztok a háztetőn. Ha bármi baj van, mi fentről közbeavatkozunk.
Duncan elindult Otisburgba, mi is tegyük ezt. Jó, ha követjük a nyomokat, ha további ámokfutásba kezd, valakinek le kell hűtenie. Ami még rosszabb, hogy neki van szüksége ránk. De ez miatt nem aggódom.

- Szikla, figyeled ezt?- Duncan útitársa nem vált ki bizalomgerjesztő reakciót bennem. Hiszen az összes macskanő alattunk van, aki az akcióban részt vesz. Lehet megtámadta valaki, macskának öltözve? Egy ideig még szemmel tartom, majd Szikla törődik az úttal.

Titeket senki sem vesz észre, jóval az utcai lámpák fénye felett repültök. A házakból kiszűrődő ablakok fénye pedig kevés ahhoz, hogy egy elsuhanó árnyon kívül mást is felfedezzen az átlag ember. Ez sajnos rátok is igaz, tudjátok, hogy a társnőitek ott vannak valahol a házak tetején, de látni nem látjátok. Talán túl gyorsak vagytok nekik és elmaradtak, vagy éppen ti vagytok lassúak? Nagy kérdés, de nincs időtök ezen rágni magatokat.

Folytatás: Lang Úr Market