A Robinson park

Oly bizarr s természetellenes volt az egész szituáció, ám valahogy eme káosz forgatagában senki nem lepődött meg a dolgok alakulásán. A groteszk láp egyre csak pöfögte magából a mérgező gázokat, s az életben maradt emberek (bizony sok holttest is hevert szerteszét, ám egyértelmű, hogy nem Ramirez okozta vesztüket) fuldokoltak a méregtől, a különös levelekből szőtt maszk ellenére, amit feltehetőleg Ivy adott nekik. A menekülők zsebe tele volt, amint léptek kiszóródott némi mag, s ki tudja mily növények rejtőznek bennük. Ha Méregcsók ennyire védelmezi őket, akkor talán a jövő reményei.
Pamela (Ivy) látta az emberek, s a növények szenvedését, mégsem tudott ellene tenni semmit. Érezte amint a rothadás őt is eléri, ereje gyengül, élete halványul, s ironikus mód Batmant, vagy egy másik hőst várt, ki megmenti, s bizony szeme, még az elképesztő pusztítás ellenére is, mit a löveg okozott felcsillant a segítség látására.
Ramirez és Alladin váratlan támadássorozata szinte tökéletes egységet alkotott. A lövedék megállította a spórák előrenyomulását, s míg Ramirez felkapta a nőt, Alladin elterelte Grundy figyelmét, s a vádlira mért csapás is hatásos volt, ugyanis a monstrum megbicsaklott s térdre esett.
Szó nem volt hatásos a jelen helyzetben, Alladin ide vagy oda, a zobi mintha a szokásosál is tébolyultabb lett volna.
- Repülő ember, Füstös ember, Zöld nő, meghal. - Szögezte le mondandóját s valahogy lábra evickélt, s s agresszíven gombákat növesztett egész testén melyekből mérgező füst szállt szanaszét, melynek valószínű már bőrrel érintkezése is veszélyes. Majd először Alladint próbálta meg lerázni magáról, majd Ramirezék után eredt.
Ivy elképesztőmód megkönnyebbült a segítség láttán, s ugyan érezte hogy egyre gyengül, még vörös haja is rózsaszínre váltott immár, ám a könnyebb mozgás végett minden erejét latba vetve zöldellő mezővé változtatta a mocsár egy jelentős részét a biztonságos betonútig, melyen a civilek ha ügyesek megmenekülhetnek. Eközben senki nem vette észre a közeledő sötét árnyat, ki váratlanul jelent meg s kapott el pár szerencsétlent.
Justin azonnal belemélyesztette a fogait az egyik áldozatába, nem gondolva rá, hogy eddig bizony az, egy mérgező, spórákkal teli mocsárban álldogált, s hogy menyire "ízletes" volt a korábbi falat amiben csak feleannyi káros anyag vegyült.
Ahogy egyet hörpintett a vérből szemei tágra nyíltak, végtagjai elernyedtek, s egész testében érezte amint bőre redőiből gomák nőnek szanaszét majd azokból spórák a szélrózsa minden irányába, a belsőszerveibe is, aminek hatására valami megváltozott benne.
Csöndesen a földre rogyott, aminek hatására a többi ember kik látták egyik társuk Justin általi bukását csak még inkább menekülni kezdtek. A vámpír szájából, szeméből orrából ömlött ki a vér ám az egész csupán másodpercekig tartott majd hirtelen fény gyúlt az elméjében.
Ahogy szanaszét nézett máshogy látta a világot, pontosan látott minden spórát s érezte a rothadást maga körül, ám valamiért csodásnak tűnt, sőt még az előbbi borzalmas vér utóíze s fenségesnek hatott. Bőröd újra kisimult semmi jele nem volt a korábbi gombáknak, ám tested belsejében érzed, hogy ott vannak még. A rothadást látod bármerre nézel, láthatatlan szörnyeket melyek falják a világot. Ott vannak mindenütt s téged szinte társukként üdvözölnek. Grundy is feléd néz, s nem lát ellenséget, s Ivyék felé veti az irányt.
Te pedig tökéletesen megérted a pusztítás szükségszerűségét, szürke nagyszerűségét, s belátod, hogy az élet újrakalibrálásához halálra van szükség. Eme tudás birtokában folytatod utad, előre.

Justin 1. fejeztének a címe megváltozott: " A Szürke"

Úgy látszik kicsit meg tudtam ingatni a behemót élőholtat. Bár nem nagy teljesítmény, de már ennek is örülök. Bár igaz, hogy egy időre lelassítottam, de nem hiszem, hogy sokáig így tudnám tartani. És erre meg gombákat kezd növelni magából, amik valamilyen mérgező füstöt bocsátanak ki. Vajon képes vele ártani nekem? Mert nem vagyok ember, így a legtöbb méreg nem hat rám, de lehet hogy ez mágikus, ami ellen nincs jobb védelmem mint egy egyszerű embernek.
Alapos megfontolás után inkább messzebb mentem a károsan füstölgő rothadó izomkupactól és távolból próbáltam tovább segíteni a kimenekítésben. Pontosabban minden a kezem ügyébe kerülő kis követ, faágat és pontosabban bármit amit elbírtam hajítani öt méterre (vagy amennyire a fűst terjed) eldobni, és közben ügyeltem, nehogy túl közel kerüljön hozzám és elkapjon, vagy nekem dobjon valamit.
Vajon most miben van benne ez a förtelem nagy izé, és kitől kaphatta ezt a förtelmes erőt, ami megrontja a természetet. Mert nagyon kétlem, hogy egyedül tett volna erre az erőre, bár már elég sok rosszat halottam róla eddig a hírekben. Megpróbálok összpontosítani, hogy mágikus eredetű-e a hatalma, hogy legalább képbe legyek az ellenfél erejének forrásával.
- Siess kicsit jobban, mert nem tudom meddig vagyok képes visszatartani. - kiáltok oda a fegyveres alaknak, aki Ivy-t próbálta valamilyen "biztosabb" helyre vinni. Sajnos nagy kételyeim vannak-e felől, de azért nem bánnám ha sikerülne. Eléggé lestrapáltan néz ki szegény, ami nem is csoda, hisz az előbb mérgezték meg.

A dolgok úgy alakulnak ahogy azt sejtettem. A lövedék megállítja a támadást, de feldühíti Grundyt, ami után nincs visszaút. Heh. Főleg, hogy a füst alak meg is támadja Grundy fejét, de remek elterelés, nagyon szép. És még beszél is. Ez kezd egyre jobb lenni. Biccentek neki egyet a vállam fölött átnézve, aztán neki is látok a dolognak.
~ A fogd a nőt és fuss még mindig remek taktika. Egyszerre kiszámítható és váratlan. Sose tudod mikor vetik be. Vagy csak én élvezem ennyire, mindegy is.
Felkapom Ivyt és menekülni kezdek vele. Közben látom, hogy Grundy teste gombákat növeszt és spórákat áraszt, ahogy elpusztul a környék, a mocsár, aztán Méregcsók lehel az egészbe egy kis életet. A halál jobban tetszik, de most nem azon az oldalon állok. Ha látom, hogy Grundy utánam ered akkor váltok taktikát. Ideje beizzítani az ionrakétákat és felrepülni.
- Tarts ki.
Kiválasztok egy közepes sebességet és nyíl egyenesen felrepülök az ég felé. Próbálom olyan gyorsan, hogy egy ellenség se érhessen el, de Méregcsók feje se repüljön le. Száz méter magaslati levegő nem árthat, vagy esetleg kétszáz. A lényeg, hogy Grundy ne tudjon utánunk ugrani és ne tudjon semmit utánunk dobni. Ha mégis próbálkozik, elkezdek véletlenszerűen és gyorsan cikázni. Megpróbálok kitérni minden elől, ami közel ér hozzám és nemes egyszerűséggel elmenekülni. Nem szép, de most ez a jó döntés. A lényeg hogy a levegőben maradjak.
- Remélem jól tudsz főzni. Jössz eggyel.
Lehet túl sok sorozatot nézek mostanában... Hehe.

Ramirezék nagyon szépen magukra vonták a figyelmet. Kedvem lett volna tapsolni, de inkább mégsem tettem. Akármennyire őrült és kiszámíthatatlan ragadozó vagyok is, de tartom magam a szabályhoz, miszerint a ragadozó már csak akkor fedheti fel magát a préda előtt, ha biztos a célpont. Miközben én gyorsan közeledtem az egyik finomnak kinéző emberke felé, a szürke lény gombákat növesztett. Persze ez nem igazán fogott meg, elvégre egy gombákkal teli mocsárban voltunk. Hamar, észrevétlenül jutottam a célpontomhoz és egy pillanattal később már a vérét szívtam. Sajnos annyi eszem már nem volt, hogy belegondoljak, vajon mennyi mérgező cucc is lehet a vérében. Az első korty után köptem is ki a fenébe a borzalmas ízű trutyit, de akkor már késő volt. Térdre rogytam és éreztem, hogy az egész testemből gombák nőnek ki. Aztán mire pislantottam egyet, már el is tűntek, de éreztem, hogy ott vannak még. Asszem az ilyen helyzetekre mondják, hogy gombás lettem. Ha legközelebb egy gyógyszertár közelében járok, majd megkérdezem, hogy van-e valamilyen orvosságuk testgomba ellen. Persze mint minden rosszban, ebben is volt valami jó. Most már megértettem, hogy mire megy ki ez az egész. Az pedig csak természetes, hogy jó vámpírhoz méltón segítek Földanya tervében és örömmel megcsapolom az emberiség létszámát. Eléggé elvetették a sulykot ezzel, hogy így tönkretették szerencsétlen bolygónkat és az teljesen jogosan akar bosszút állni rajtuk.
- Legyen hát! Szívesen segítek bosszúd beteljesítésében kedves bolygóm! - kiáltottam, miközben féltérdre emelkedtem térdelésből. A rothadás már szinte társának tekintett, amin nem tudtam meglepődni. Elvégre már rég meghaltam és ha nem lennék vámpír, már én is rég elrothadtam volna. Felismervén benne társamat, odaszóltam a nagy szürkének.
- Te menj a repülő fickó meg a zöld nő után! Én addig elintézem a füstös férfit. És nyugalom! Estem már el máskor is a harcmezőn, de fel tudok állni segítség nélkül is. - vicceltem el a mondandóm végét, miközben felálltam. Most már nem éreztem magam rosszul, sőt, igazán jól voltam. Végre minden összeállt.
- Te leszel az első, akit a rothadás útjára küldök. - közöltem Aladdinnal teljesen nyugodt hangon, miközben kiejtettem a Fagymarás szót és megjelent kezemben a jégkard. Rég vívtam már, épp ideje volt használni szeretett fegyveremet. Ha valamiért a szürke nem foglalkozna a parancsszerű kérésemmel, akkor is Aladdinra támadok. Ha pedig akadályoznak, akkor először azzal próbálok végezni, aki az utamba áll. Ramirezzel minden esetre nem akarok megküzdeni. Ez esetben inkább egy hátraarccal próbálkozok meg.

Elkapom Méregcsókot és kirepülök vele a veszélyzónából. De az igazság az, hogy már elkéstem. Különös érzés, nem kifejezetten vicces vagy érdekes, inkább csalódott. Még soha nem késtem el ilyen csúnyán saját magamhoz képest. A nő már haldoklik és nem tudom megmenteni, ehhez nem képeztem ki magam eléggé és nincs hozzá felszerelésem. Én a fegyverekre koncentrálok, és általában csak fegyvert építek, nem tudok vele mit kezdeni. Szemem láttára leheli ki a lelkét, miközben még élve foszlásnak indul.
~ Felettébb csúnya halál. Valamilyen gombának a spórája lehet, köze lehet az élelem gyors romlásához.
Mielőtt tovább gondolhatnám a dolgot Ivy megcsókol. Nem is nagyon tudok mit tenni, mint visszacsókolok és repülök vele tovább. A növényi nedvei elérik az agyam és hirtelen minden világos lesz, mindent megértek. Látom a láthatatlan háborút és a háttérben mozgó szálakat. Aztán Méregcsók kiesik a karjaim közül, lezuhan és meghal. Eggyel kevesebb Gotham nagy nevei közül.
Azonnal megfordulok a levegőben és a páncéllal magam Grundy felé kezdem irányítani. Közben az élőholt óriásnak úgy tűnik megjött az esze.
~ Érdekes felvetés. Meglepő, hogy nem a halál vagy a rothadás választott ki, hanem pont a zöld, az élet. Az utóbbi időben pont eleget pusztítottam, itt az ideje, hogy egyensúlyba hozzam a tetteim. Karma meg ilyesmik. Ehehehehehehehe!
Az jobban érdekel, hogy Justin is az ellenség sorai között van, ő erősebb és a szövetség tagja. De ha nem akarom a teljes világot elpusztítani, akkor ideje egy kis csatának.
- Általában egy oldalon állunk, de ez a helyzet most más. Itt az event, ideje kihasználni!
Egyértelműen Grundy felé veszem az irányt teljes sebességgel. A kezeimmel is manőverezek. Alulról, jobb ívről közelítem meg. Hagyom, hogy Grundy megpróbáljon ütni felém, vagy védekezően mozdítsa a karját, akkor hirtelen a jobb alsó ívről felfelé irányítom magam és vagy a karja mellett vagy az egész óriást megkerülve térek ki. Legalábbis nagyon nagy sebességgel megpróbálom. Egyszóval az alsó ívből kilövök. Nem szórakozok, amint Grundy arcával egy magasságban vagyok a levegőben mintha a hátamra feküdnék, megfordulok és a jobb lábammal próbálom teljes erőből arcon rúgni. A nanoborításon kívül még az éppen maximumon égő ion-rakéták kék lángja is éri a pofáját, ráadásul egy tonnás erővel.
Ha ez sikerül már veszem is elő és élesítem a tapadós plasztik gránátom, második meglepetésként próbálom rácsapni a testére. És amilyen gyorsan jöttem úgy távozok is.