Justin Williams

Születési név: Justin Williams
Egyéb név:-
Faj: Természetfeletti/Vámpírúr (vámpír, vérfarkas hibrid)
Nem: Férfi 
Születési hely, idő: Nagy Britannia, 503
Kor: 1510 év (külsőre 16 régi mérce szerint, mostani szerint 21)  
Magasság: 194 cm (rendes), 257 cm (átváltozva)
Súly: 65 kg (rendes), 197 kg (átváltozva)
Hajszín: Vérvörös
Bőrszín: Hófehér
Vércsoport: AB-
Egészségi állapot:
-(élő)halott
-vérszomj
-szadizmus
-két lélek osztozik egyszerre egy testen
-az ezüst és a szentelt tárgyak megégetik, a tűz, a szívbe szúrt karó és a lefejezés halálos számára
-ha nem issza meg a heti 10 litert, akkor 2 hét után elporlad a teste
Család: Arthur Williams: apa (halott), anyja: ismeretlen (halott), Ashley Williams: feleség (vámpír, tartózkodási hely ismeretlen)
Foglalkozás:  Testőr, szabd idejében bérgyilkos
Oldal: Gonosz
Ellenségei:-
Szövetségesei:-
Hírnév pont: 0

Törzshely: Justin lakása

Jellem: Mivel két tudat osztozik a testén, ezért mindkettőnek különböző jelleme van. Az első az eredeti tudat, vagyis Justin. Ő vérszomjas és szadista, valamint eléggé perverz. A második tudat pedig Richard, aki igazából a Justinban élő vámpír. Ő még Justinnál is vérszomjasabb, de bölcsebb és megfontoltabb is. Mindent tud a vámpírságról, de nem árul el semmit Justinnak, amíg szerinte el nem jön az ideje. Gyakran lehet hallani, miközben magában beszél. Ilyenkor a két tudata beszélget egymással.

Szakképzettség:
-Kardforgatás (másfélkezes kard)
-Harcművészet
-Kis és nagyobb lőfegyverek használata+felépítésük+kb minden tudnivaló róluk
-Katonai helikopterek irányítása
-Abrams tank irányítása
-Minden az F22-es vadászgépekről

Képesség:
-A vámpírság miatt megnövekedett testi erő, ami minden táplálkozás alkalmával egy kicsit nő.
-A vámpírság miatt megnövekedett sebesség, ami minden táplálkozás alkalmával egy kicsit nő.
-A vámpírság miatt kifinomult érzékek. Sötétben való tökéletes, az emberinél élesebb látás, fejlettebb hallás, kifinomultabb tapintás, egy kutyáéval felérő szaglás.
-Ha rendesen táplálkozik (heti 10 liter vér) akkor a tűz, a szent tárgyak és az ezüst ejtette sebeken kívül a sebei kétszer olyan gyorsan gyógyulnak mint az emberi sebek. Minél több vért iszik, ez a sebesség annyival nő.
-Vérivással képes az áldozattól elvenni az emlékeit, így megtanulni, vagy megtudni valamit, amit az áldozat is tudott. Ez kisebb koncentrációt igényel és csak akkor történik meg ha ő is akarja.
-Vámpír forma: A test drasztikus változáson megy keresztül. A magasság 63 cm-el megnő, a csontok és a bőr megvastagodnak, az izmok pedig szinte embertelen méretűre duzzadnak. Ennek következtében a súly is megnő. A sebesség és a testi erő pedig a duplája az átlagosnak. A megnövekedett izomzat olyan erős, hogy a kis kaliberű golyók lepattannak róla, az átlagos kések pedig csak megkarcolják. Ebben a formában a hátán repülésre alkalmas, darabonként 3 méteres denevérszárnyak vannak, a kezén pedig körmök helyett karmok találhatóak. Fülei a denevér füleire hasonlítanak, amitől a hallása még jobb. Mikor átváltozik ebbe a formába, a napfény nem égeti meg, hanem csak könnyen elviselhető fájdalmat érez. Mikor vámpír formában van a tudatai egyesülnek. Pontosabban fogalmazva Richard tudata beleolvad Justinéba, így végig Justin irányít. Részleges átváltozásra is képes. Teljes átváltozás esetén a rajta lévő összes ruha és a nála lévő összes felszerelés eltűnik, helyettük pedig egy vérvörös ágyékkötő jelenik meg rajta. Visszaváltozás után minden átváltozás előtt nála lévő dolog visszakerül hosszá (vagyis rá).

Gotham city-be ékezéskor ereje kétszerese, sebessége pedig háromszorosa az emberi értéknek. A vérivással csak viszonylag friss, vagy nagyon erősen megjegyzett emlékeket tud megtanulni (pl.: egy képzettség), táplálkozásonként pedig maximum fél órára tud átváltozni vámpír alakba, de csak egyszer. Ha akkor nem használja el a fél órát, akkor a maradék idő elveszik. Ha ezt az időt napfényen tölti, akkor feleződik. A részleges átváltozás ugyan úgy táplálkozásonként egyszer, max fél órára lehetséges, viszont ha csak szárnyakat növeszt, akkor azok letépik a rajta lévő felsőt. Egyenlőre az átváltozás hatalmas fájdalommal jár.

2.szint:
-Az erő az emberi érték négyszeresévé válik.
-A sebesség az emberi érték hatszorosává válik.
-Vérszívással nagyjából egy napra visszamenőleg tud emléket lopni, vagy két képzettséget szerezni.
-Táplálkozásonként maximum két órára tud átváltozni vámpír alakba. Ez lehet egyszerre, vagy akár kétszer egy óra is. Az el nem használt idő kárba vész. Részleges átváltozás maximum négyszer egy órára lehetséges. Az átváltozás már csak gyenge fájdalmakkal jár.
A vámpírúrság miatt alakja megváltozott. Nagyobb karma lettek, és fogai is farkasfogakká váltak, habár a szemfogak megmaradtak vámpírfogaknak. Az állkapcsa alig láthatóan előrébb ugrott. Ha akar, akkor képes bundát és farkat növeszteni. Ilyenkor az arca pofaszerűvé változik és egy túlméretezett szárnyas vérfarkashoz hasonlít.
-Sebei négyszer olyan gyorsan gyógyulnak, mint az embereknek. A vérivás utáni 10 percen belül ez a duplája is lehet.
-(Új képesség): Árnyak irányítása: Korlátozott mennyiségű, használó akaratától függően folyékony, vagy szilárd halmazállapotú árnyak teremthetők, amit a használó kedve szerint tud irányítani. 2.szinten maximum 20 köbméternyi árnyék teremthető a használó 2 méteres körzetében, amik a 10 méteres körzetén kívül eloszlanak. Lehet belőlük fegyvereket (pl kardot, vagy íjat) teremteni, de bonyolultabb eszközöket (pl gépfegyver, jármű) nem lehet belőlük létrehozni. Minél többet teremt a használó, annál jobban legyengül és annál éhesebb lesz.
-(Új képesség): Napfény kibírása: A vámpírúr lét miatt a napfény már nem árthat neki. 2.szinten 6 órát bír ki a napfényen, ami csak egy kicsit legyengíti és enyhe fejfájást okoz neki, illetve árnyékokban akármennyi ideig képes megmaradni.
-(Új képesség): Asztrál Test: A használó képes testét asztrális energiává alakítani, így a szellemek és lidércek síkján mozogni. Ebben a formában nem árthat neki semmi, viszont ő sem árthat semminek. Majdnem úgy látszik, mintha ténylegesen ott lenne, de enyhén átlátszó alakja van. Egyedül az asztrális testtel rendelkező lények képesek megsebezni. 2.szinten táplálkozásonként maximum egyszer 10 másodpercre, vagy 2x5-re képes asztráltestet felvenni.



Pénzügyek, tulajdonok, stb.

--------------------------------------------------------------------------------------
Pénz

Fizetés: 1000 $/2 hét
Fizetésnapok: 2013.07.13  2013.07.27  2013.08.10 2013.08.24 2013.09.07  2013.09.21  2013.10.05  2013.10.19 2013.11.02 2013.11.16  2013.11.30 2013.12.14  2013.12.28  2014.01.11  2014.01.25  2014.02.08  2014.02.22  2014.03.08  2014.03.22  2014.04.05  2014.04.19  2014.05.03  2014.05.17  2014.05.31  2014.06.14  2014.10.06
Esedékes: 2014.10.20
Összes: 20500$
Elköltött: 2800$
Fennmaradó: 17700$
--------------------------------------------------------------------------------------
Kredit

Összes: 13
-3 Előtörténet
-2 Előtörténet plusz
-1 Húsvéti verseny vigaszdíj
-2 Csillagösvény jutalom
-2 Nem vagyunk egyedül
-3 2014 Mikulás
Elköltött: 10
Fennmaradó: 3
--------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonok, felszerelés, NJK, vásárolt dolgok, stb.


-9mm-es beretta (250$)
-hangtompító a berettára (150$)
-10mm-es pisztoly robbanólőszerrel (karácsonyi verseny jutalom)
-egy darab zöld kriptonit (karácsonyi verseny jutalom)
-Suzuki GSX R 750 K5 sportmotor fekete színben színben (2400$)

Gömb
Kinézet: Apró lilás-fekete gömb.
Hatásai: Egy halott szívéhez kell nyomni, ennek következménye képpen a gömbben tárolt energia visszahozza a halottat. Hátránya, hogy csak hetente két alkalommal használható.

Fagymarás (5 kr)
Egy színtiszta jégből álló mágikus kard, melyet még a felesége készített Justin számára. A kard gyakorlatilag elpusztíthatatlan, mivel a mágia, a több tonnás terhelés és a több ezer fokos hőmérséklet ugyan tönkre tudja tenni, de egy órával később vízből újrateremthető. Érdekessége, hogy amit megvág, azt egyből megfagyasztja. Nem csak a felszínt, hanem a vágásba befelé is fagyaszt és a megfagyasztott tárgyat szét lehet törni. Ha a tulajdonoson kívül akárki is a kezébe veszi, annak lefagy a keze. Ha a tulajdonosa kimondja a kard nevét (Fagymarás), akkor a fegyver darabjaira hullik , amik elolvadnak. Ha ez után újra kimondja a nevét, akkor valahonnan a környezetéből víz gyülemlik fel, ami felveszi a kard alakját, megfagy és így létrejön az eredeti fegyver. Ehhez fontos, hogy lebontáskor a fegyver hallótávolságon belül tartózkodjon.

Kasza (5kr)

A kaszás legendás fegyvere. Egy lilás színben izzó kasza, melynek pengéjét a használója akarattal behajthatja. Talán legfontosabb képessége, hogy meg lehet vele ölni lényegében akármilyen lényt, legyen az Isten, vagy halhatatlan, de csak akkor, ha lefejezik, vagy átszúrják vele a szívét. Amíg valaki érintkezik a fegyverrel, addig az emberek feje fölött visszaszámláló szerűen látja a hátra lévő életidejüket. Az egyetlen, akin ez nem működik, az ő maga. Ha a használó nem egy ember, akkor amíg a teste érintkezik a fegyverrel, addig minden emberekre nem káros dolog hatását csökkenti, így például kriptoninál a kriptonitot, vámpírnál a napfényt, vagy vérfarkasnál az ezüstöt. Ha a fegyver eltörik, akkor a kisebb része elporlad, a nagyobbat pedig egy frissen megölt ember vérébe kell mártani és így regenerálódik. Végül de nem utolsó sorban, nem szükséges a használónak mindig magánál tartania a kaszát, akármikor megidézheti azt.

Koponya
Kapucnis koponyája, mely Justin házában lóg a plafonról. Trófeaként van jelen, megfosztva minden hústól, bőrtől és egyéb dologtól, mely nem ellenálló az idő múlásával szemben.
--------------------------------------------------------------------------------------

Az ágyamon feküdtem és a sötét plafont néztem. Nem volt semmi jó dolgom és rettentően unatkoztam. Kezemet lassan a fejem fölé emeltem és a démoni rúnát néztem a csuklómon. Az egyetlen, mely sosem múlik el. Emlékeztetőként mindig ott marad, hogy a szemfüles halandók tudják, a pokol vérebével futottak össze. Richard szerint ha több rúna alakú seb is keletkezett volna a testemen, akkor azok begyógyultak volna. Ezt viszont még a mágia sem gyógyíthatja meg. A gondolataimban elmerülve szinte észre sem vettem, hogy kopogtattak az ajtómon. Először semmi kedvem nem volt kinyitni, mivel csak egy szívverést hallottam a túloldalról, ami nem ígért sok szórakozást. Viszont mikor egy ismerős hang szólt a túloldalról, elmosolyodtam. Volt egy titkos hódolóm. A szomszéd lány, Carol. Alig húsz éves volt és láthatóan oda volt értem. Mondjuk nem nagyon értettem, hogy egy 20 éves lány mit keres egy ilyen helyen, mint ez. Ugyan és 16 évesen változtam át, így úgy is nézek ki, mint amikor 16 voltam, de akkoriban gyorsabban öregedtek az emberek, így a mostani mértékkel 20-22 évesnek nézhettem ki. Érdekes módon a lány tudta, hogy vámpír vagyok. Hogy ne tudta volna, mikor egyszer meg akartam ölni a ház melletti sikátorban? Aztán valami megállított. Segítséget ajánlott fel. Egész jól ért a számítógépekhez, így el is fogadtam a segítségét cserébe az életéért. Tudtam, hogy nem hazudott, mikor segítséget ígért. Nem, azt a szívverése elárulta volna. Ő komolyan gondolta. De nem volt elég neki, hogy életben hagyom. Ő is hozzám hasonlóvá akart válni. Ó, ha tudta volna, hogy mit kér. Ha tudta volna, hogy a legfőbb vágya az, hogy egy gyilkos legyen, aki nem érez lelkiismeret furdalást. De eszembe sem jutott felvilágosítani. Inkább azt mondtam neki, hogy ha segít nekem és jól végzi a dolgát, akkor átváltoztatom, bár a valóságban ez egyáltalán nem szerepelt a terveim között. Ha nem lesz hasznomra, akkor megölöm. Lassan az ajtóhoz ballagtam és kinyitottam. Nagyjából 165 centis lány állt ott lapockáig érő szőke hajjal. Egész szép arca és formás teste volt, de engem nem hatott meg. Az én időmben a házasságtörőket lefejezték és én tartottam magam ehhez. Carolnak elakadt a lélegzete és csak ekkor vettem észre, hogy egy alsónadrágon kívül semmit sem viseltem. Tudtam volna orvosolni a problémát, de miatta semmi kedvem nem volt.
- Na, mit akarsz? - kérdeztem tőle gorombán. Igazából örültem, hogy megjelent és legalább addig sem unatkoztam, de ezt neki nem lettem volna hajlandó kimutatni.
- Emlékszel, mikor mesélted, hogy lovag voltál?
- Igen. És?
- Épp az előbb találtam egy hirdetést.
- Milyen hirdetést? - vontam fel a szemöldököm. Ha csak azért keresett fel, mert talált valami hülyeséget, akkor megöltem volna, de a lány ennél bölcsebb volt.
- Lovagi vívás oktatás. Az első óra ingyenes. Azt írják, hogy az egész országban a legjobb vívóegyesület. - mondta, én pedig elmosolyodtam. Épp ez kellett nekem. A lány nem volt ostoba. Egyszer talán még meg is fontolom, hogy átváltoztassam. Nagyszerű halhatatlan talpnyaló lenne belőle és kötelessége lenne hűnek lennie hozzám, a teremtőjéhez. De ahhoz még bizonyítania kell.
- Hol van ez? - kérdeztem tőle, miközben elhatároztam, hogy szórakozok egyet. A lány is elmosolyodott. Az illatából lassan eltűnt a félelem szaga és a helyét a megkönnyebbülés vette át. Egyenlőre eltűnt számára a veszély. Egyenlőre.
- Van egy térképed? - jött végül a válasz, én pedig adtam neki egy térképet. Egy filctollal bejelölte az útvonalat, én pedig memorizáltam, majd elküldtem a lányt. Lassan a motoromhoz ballagtam, amit értelmes vámpír módjára a szobámban tartottam, majd felkapva egy mackónadrágot és egy kényelmes ujjatlan pólót, útnak indultam. Letoltam a járművet a lépcsőn, felpattantam rá és meg sem álltam a sokkal jobb környéken lévő edzőteremig. Külön edzőtermük volt. Ezek szerint elég jók lehettek. De nem annyira, mint én. A másfélkezes kardvívás kihalt és rajtam kívül nem igazán volt élő mestere. Akik pedig azt állítják, hogy mesterek, azokat szívesen porig alázom. Elvégre mekkora szégyen, ha valakit, aki azt hiszi magáról, hogy tud valamit, legyőz egy újonc. Erre a gondolatra elmosolyodtam és eszembe jutott a gyerekkorom. Arthur állt akkor mellettem és egy gyakorlókardon mutatta, hogy miként fogam a fegyvert. Emlékeztem, hogy mennyire estlen is voltam akkor. És alig egy évtized alatt olyan vívó lettem, mint Camelot legendás királya maga. Na jó, annyira azért nem voltam jó, de a lehető legközelebb álltam hozzá. Voltak, akik íjászatban tűntek ki, voltak, akik a zúzófegyvereket, vagy a baltákat kedvelték, esetleg a lándzsák szakértői voltak. Én a pengéket istenítettem, mint mentorom is. De hát ez nem is volt csoda, mert Arthurnak olyan kardja volt, amelyhez nem érhetett fel semmi más. Emlékeimnek a hirtelen fejrázásom vetett véget. Azok az idők elmúltak, nem érdemes rágódni rajtuk. Leszálltam a motoromról és hagytam, hogy a lelkemet elöntse a sötétség. Megjelentek az elmémben az árnyak, én pedig az akaraterőmet rájuk zúdítva leigáztam őket. Érdeklődve tapasztaltam, hogy már nem fejtettek ki akkora ellenállást, sőt, egy részük egyből be is hódolt. Mikor már a szolgáim voltak, kiadtam a parancsot, ők pedig teljesítették. Járművem ülésén egy kard jelent meg, mellette a hozzá illő hüvellyel. Egyszerű másfélkezes kard volt, hasonló ahhoz, amit még lovagként használtam. Egyedül az anyagán látszott, hogy nem egy akkoriban megszokott kardról volt szó. Az árnyak tökéletesen felvették az anyagot és elég sűrűn tömörültek, hogy súlya is legyen, de a színe nem stimmelt. Fekete volt és ránézésből az anyaga valahol az obszidián és a szénacél közötti valaminek tűnt. Reméltem, hogy jó lesz. A pengére elég volt egy pillantást vetnem, hogy lássam, nem volt éles. Elvégre éles karddal nem engedtek volna vívni, akkor pedig oda lett volna a szórakozás. Kint már magasan járt az égen a nap, de még nem volt közel az este. A kardot felkapva és a hüvelyébe csúsztatva sétáltam be az épületbe. Gyorsan tájékoztatást kértem, hogy hol találom a főnököt, majd hozzám nem illő módon köszönetet mondva megindultam arra. Hamar megtaláltam a fickót. Szinte el sem téveszthettem hála a nevetséges bajszának. Az én koromban senkinek nem lett volna képe ilyen bajszot viselni. Vagy normálisat, vagy semmilyent. De nem, ennek a fickónak vékony, de hosszú, lefelé lógó bajsza volt, hasonló a kínaiakéhoz, csak éppen a bőre fekete volt. Elég viccesen nézett ki, de fegyelmeztem magam. Nálam kicsivel alacsonyabb testét vastag kötegként borították be az izmok.
- Jó napot! Itt lehet jelentkezni vívásra?
- Természetesen. - kaptam a választ és magamban elmosolyodtam.
- Ebben az esetben kihívnám a legjobb vívójukat. Tudja, tanultam egyet, s mást a vívásról és le kell ellenőriznem, hogy tudnak-e itt tanítani valami újat.
- Értem. A mi egyletünk kutatja a legrégebben eme vívást, ezért nálunk jobb mestereket nem igen találhat. De ha feltétlenül ragaszkodik a párbajhoz, akkor kérem fáradjon velem! Ahogy látom, kardja már van. - bólintott a fegyverem felé, én pedig bólogatni kezdtem. Örültem, hogy nem kezdte el firtatni a furcsa anyagot. Sajnos kardok terén nem igazán tudtam előrukkolni olyannal, ami használható biztonságos vívásra. Az árnykardokon kívül csak Fagymarást tudtam használni, de az a biztos halált jelentette volna az ellenfelemnek. Követtem a furcsa bajszos férfit egy nagy terembe, ahol pár tapssal megállította az éppen folyó viadalokat és beszélni kezdett. Épp azt magyarázta, hogy kihívtam őt, de nem figyeltem oda rá. Elmerültem az elmémben. Erősen koncentráltam, míg végül megtaláltam, amit akartam. Az idősebb vámpírok képesek elfojtani természetfeletti képességeiket és én is pont erre készültem. Amíg kard volt a kezemben, addig úgysem érhetett komolyabb sérülés. Le is redukáltam az erőmet és a sebességemet emberi szintre, ám az érzékeimet meghagytam fejlettnek. Már csak az hiányzott, hogy hátba támadjanak, miközben szórakozok. A fickó velem szembe állt és a támadó kígyó küzdőállást vette fel. Hangosan felhorkantam, miközben felvettem a táncoló sas állását. Ez szórakozott velem. A férfi arcán döbbenet suhant át, de nem hagytam neki időt a csodálkozásra, mert támadtam. Kardomat magasan a fejem felé emeltem, hogy fentről sújtsak le rá, mint ahogy a sas csap le áldozatára, ám ellenfelem gyors volt és egy másik állást vett fel, aminek a neve hirtelen nem jutott eszembe, de tudtam róla, hogy védekező állás. Magamban megszidtam azt a hülye fejemet, hogy elfelejtettem egy stílus nevét. Ám ez nem akadályozott meg benne, hogy leszerepeltessem. Kardomat szépen elcsúsztattam a védekezésül felemelt pengén, majd gyorsan visszarántottam és gyors egymásutánban háromszor szúrtam ellenfelem felé. Látszott, hogy meglepte és alig bírta kivédeni az elsőt, mielőtt a következő kettő keményen a hasába ütközött volna. Ekkor hálát adtam az égnek, hogy a kard hegyét is lekerekítettem. Már csak az kellett volna, hogy gyilkosságot hajtsak végre ennyi ember előtt. A fickó összegörnyedt, de láthatóan a fájdalmon kívül nem volt más baja. Elegáns mozdulattal visszatáncoltam, majd egy teljesen más állást vettem fel. Eddig két kézre fogott kardomat egyik kezemmel elengedtem és ellenfelem felé indultam. Alig kapta össze magát, mielőtt megérkeztem elé és gyors csapásokkal csépelni kezdtem. Hamar leizzadt az ellenfelem és egyre ügyetlenebb lett, míg én minden támadást sebészi pontossággal vittem be. Szinte hihetetlen volt végre normálisan vívni valakivel. Igaz, hogy ilyen tudással az én időmben hamar meghalt volna, de még így is sokkal többet tudott, mint az átlagemberek. Már szinte fájt a szívem, hogy be kell fejeznem, de egy profi mégsem játszadozhatott egy erősen közepes vívóval évekig. Egy gyors csellel félrelöktem a kardját, aztán a pengéjén végigcsúsztatva a sajátom hegyét az álla alá nyomta. Én nyertem. A fickó szeme kitágult, sötét bőrén patakokban folyt az izzadtság és hangosan lihegett.
- Még. Soha. Nem. Láttam. Ilyen. Jó. Vívót. - nyögte ki két nagy lélegzetvétel között, egyenként ejtve ki a szavakat.
- Ez csak természetes. A családom már lassan másfél évezrede adja tovább a vívótudást. A legendáink szerint valamelyik ősünk a kerekasztal lovagja volt. - válaszoltam a már jól kitalált hazugságot. Már az arckifejezéséből is tudtam, hogy elhitte, mert láthatóan leesett az álla.
- Akkor nem értem, hogy miért jött ide.
- Csak fel akartam nyitni egy kicsit a szemét. - mosolyogtam gonoszul, majd egy hátraarc után kifelé indultam. Az ajtóból még visszaszóltam neki:
- Remélem tanult valamit a párbajunkból, amit tovább tud adni! - ezzel visszamentem a motoromhoz, eloszlattam a kardomat és hazamentem.