Mint Gotham többi pontja, a park is rejt magában veszélyeket. Hiába nyújt sok párnak romantikus találkozó pontot, vagy a kikapcsolódásra vágyóak számára nyugalmat, még itt is felüti fejét az éjszakai bűnözés.

//Előzmény: Gotham City - Keleti Oldal - Adams Kikötő //

Wade:

Akár Lulubellel jöttél, akár villamossal, vagy gyalog, elég gyorsan ideértél. A parkban nincsenek emberek, még csak holttestet sem találsz egy ideig. Azonban amikor belépsz, pont középen látsz egy testet. Nem mozdul, körülötte hatalmas vértócsa van. Sötét van, de a lámpák pont a testre világítanak, így láthatod, hogy néz ki: nem túl öreg, hosszú, fekete hajú, magas férfi. Bal keze mellett egy jó nagy shotgun , jobb kezében pedig egy pici papírfecni. Hatalmas meglepetésedre, az alak megpróbálja megmozdítani a bal karját, majd fel próbál ülni. Félig sikerül neki, aztán visszaesik... talán még él!

Gyorsan letérdelek mellé, megtartom a fejét. Minden irányba nézek közben, hátha valaki más is van itt. Vagy valami. Az ember nem lehet elég rest Gothamban.
-Nyugi, ember, nyugalom!- mondom, miközben keresgélek a zsebeimben, hátha találok magamnál egy kis vizet.- A haverod mondta, hogy keresselek. Nálad van a cetli, igaz? Itt a kocsim, elviszlek egy nyugisabb helyre...

Eléggé vicces a csóka. És gyors is, ahhoz képest, hogy az előbb még megakart halni. De a bizalom jeleként nekem adta a shotgunát. Mivel még mindig a Robinson Parkban vagyok, minden egyes lépésemre odakell figyelni. Inkább megyek lassan, minthogy valami csapdába kerüljek/lépjek. A shotgunt nem biztosítom ki, nem bízok más fegyverében. Ez nálam egy rossz beidegződés, de jobb félni, mint megijedni. Inkább használom a saját fgyvereimet: ők az életbiztosítás. Ide pedig elengedhetetlen feltétel-

Úgy érzem, valaki felültetett. Rendőrök a Robinson parkban? Vértócsa? És Lulubelle-t ki riasztotta? Bár csinált mostanában érdekes dolgokat az autó, még mindig megtud lepni az Impala. Bepattanok a verdába, és kiadom az ukázt Lulunak, vagy kezembe veszem a dolgok irányítását. Cél a vérnyomok követése. Ha szükséges, kikapcsolom a fényeket, és lassabban megyünk, hogy a rendőrök ne lássanak/halljanak.

Most már egyértelmű, hogy ezek nem zsaruk. Lulubelle cserben hagyott, gondolom nem mozdul, amíg el nem múlik a veszély. Mikor az autó leáll, lebukok az ölések között. Lélegzetvisszafolytva várom, hogy mi fog történni. Fülelek. Az ajtók hangjára figyelek.
Ha egy ajtót hallok kinyílni, elszámolok háromig, majd meglepetésszerűen célba veszem a támadót.
Ha több ajtót hallok kinyílni, kardom markolatára fogok, és felkészülök egy esetleges kaszabolásra. Jöjjenek csak közelebb, addigra kényelmesen elhelyezkedek, és ugrásra készen várom az anaszomorítókat.

Az élőhalott velem van. A hang alapján egy AK47-ből szórja az áldást a nép felé. Nem kell hátranéznem, hogy tudjam. Küldöm a skúlót, kettőt le is szedtem. És a többiek? A röhögő barátom elvonja a figyelmet, amivel az én javamra játszik. Kardomat kirántva kiugrom Lulubelle-ből, és fedezékből fedezékbe ugrálva haladok a maradék felé. Használom a Berettámat, és a kezemben lévő pengét, megpróbálok minden egyes támadást olyan gyorsan végrehajtani, hogy ne legyen rá idejük reagálni. Ezt hívják meglepetés erejének.

Nézem a shotgunt, most van időm alaposabban szemügyre venni. Príma anyag, semmi gond nincs vele. Kár, hogy nem használtam, egy ilyen nagykaliberű puska még Lulubelle-t is átlyukasztotta volna. Ránézek az autóra, és olyan, mintha megorolt volna rám.
-Sajnálom Lulubelle, nem vigyáztam rád eléggé- simogatom az autó lőtt részét. Ez nem vicces? Egy autóhoz beszélgetek.
A Bűnös Kerületben még nappal is ilyesztő, nem hogy éjszaka. De a fegyverért megyek, nincs kecc-mecc. A shotgunt a hátamra kapom, és beszállok Lulubellbe, ha rátudom venni, hogy induljon.

Lulubelle a kedves szavakat "hallva " beindítja a motorját, és meg sem áll a Bűnös kerületig....

// Folytatás: Gotham City - Bűnös kerület - A feketepiac //