Feketepiac

A bűnös kerület ad otthont Gotham egyik legnagyobb feketepiacának. Az utcák között járkálva egy közepes nagyságú térre jutsz. Nincs túl szép világítás, de épp, hogy lehet látni. Nappal itt egy rendes és becsületes piac kap helyet, de miután lemegy a nap eltűnik a becsületesség minden egyes porcikája.
Ha ide eljössz akkor találsz itt a drogtól kezdve a lopott katonai fegyverekig mindent, csak tudnod kell kinél keresd és persze nem árt a pénz sem.

// Előzmény: Gotham City - Robinson park - A Robinson park //

Lulubell gyorsan és szabálytalanul hajt, rövidíti az utakat és még pár rejtett helyen is átmegy, hogy odaérjetek, ugyanis hirtelen bekapcsolja a rádiót, ahol a hírek mennek. A bemondótól megtudod, hogy késésben vagy, ugyanis 3 perced van, hogy odaérj! A Feketepiac előtt a táltos paripa leparkol, és kinyitja előtted az ajtót. Szinte meg sem várja, hogy kiszállj, és becsukd az ajtót, elhajt jó messzire.

Előtted az a fickó vár, aki a parkban "meghalt". Mosolyog, és int, hogy menj közelebb. Viszont egy nagyon furcsa dologra lehetsz figyelmes: a lábad alatt hangosan kopog a talaj!

A fickó int, én elindulok felé. A bolondját járatja velem a tag, de nem sokáig hagyom ezt a játékot élni. Aztán észreveszem, hogy valami megváltozott: a lábam kopogása. Kimérten megállok, és visszalépek "biztonságos zónába", majd nyugodt hangon megszólalok, hogy csak ő hallja:- Értem én a tréfát, de mostmár kezd elegem lenni. Mi ez az egész? Nem vagyok hozzászokva az üzletelés ezen formájához.- Miközben beszélek, kardom markolatára simul a kezem, és egy másodpercre sem lankad a figyelmem.

A csóka behúzott a csőbe. Nem tudom, hogy csinálta, de ezek után tuti nem fogok kesztyűs kézzel bánni vele. Kikapom a kardomat a hüvelyéből, és magasra tartom, megvizsgálom, hogy milyen deszkával fedte le a lyukat a srác. Ha úgy érzem, hogy könnyű, és eltudnám rúgni, akkor megvárom, míg a vízszint lehetővéteszi a fedél elérését.
Közben vizsgálom a falból előtörő vizet. A lyukat talán betudnám tömni a dzsekimmel? Kész vagyok ezt a jó bőrcuccot feláldozni.

Valahogy csak ki lehet jönni ebből az átkozott gödörből. A shotgun. Mit kedjek a shotgunnal? Lőjek vele egyet, hátha leszáll közénk a csóka? Nem hiszem, de azért hátha. Felhúzom a fegyót, és lövök, csak úgy a vakvilágba. Hihetetlen, hogy a humorérzékem még megvan.
Hátamat izomból ráfeszítem a lyukra, hogy csak minimálisan csordogáljon a víz. Addig is időt nyerek. Valaminek kell itt lennie. Kijárat, vagy bármi. Pásztázom a tekintetemmel a gödröt, titkos dolgok után tapogatózok, hátha.

Ha most odamegyek a fa részhez, elönt mindent az ár. Gondosan kell cselekednem, bár megnyugtat, hogy ha meghalok, ezt a szemetet is magammal vihetem a túlvilágra. De most mással kell foglalkoznom.... alaposan szemügyre veszem a kitűnő részt. Mi ez? Ajtó, esetléeg csak egy fa lap? Ha látok rajta kilincset, kinyitom, ha nem, betalpalom azt.
Hogyan került ide az ember? Egyre rejtélyesebb az eset, sok jóra nem számítok...

-Haver kezdesz idegesíteni! Beszélj világosan, vagy....- és elharapom a mondatot. Hát persze! Ez az ember végig rébuszokban mondja az instrukciókat. Hogy is volt a cetlin? "Ne menj fejjel a falnak - megteszi ezt helyetted más".
-Ne haragudj. Kinyitnád az ajtót?- hangszínemet próbálom negédesre fordítani, kisebb-nagyobb sikerrel.

Fogom a shotgunt, és lövök egyet az ajtó felé. Ha eddig is tele volt meglepetéssel, talán most is segít a csávában. Ha mégsem, nincs jobb ötletem, elkapom a helyiségben szaladgáló grabancát, és a falhoz paszírozom, közben kivont kardomat a nyakához szegezem, azzal kérve, hogy segítsen.

Nem hiszem el: erőszakot kellett alkalmaznom, hogy ezt megtegye? Először szépen kértem, nem jött be. Mindegy, nem törődöm vele. Egy szűk folyósón vagyok, vállam csakhogynem súrolja a falakat. Másik oldalon egy asztal, rajta valamilyen fegyver, innen nem tudom kivenni, hogy miféle. Kezdem rosszul érezni magam: remélem nem a semmiért jöttem, és ez nem egy újabb trükkos fegyver. Nem akarok még egy csapdát benyelni, mint a felszínen, ezért minden lépést alaposan megfontolok, minden egyes rést a falon megvizsgálok alaposan.

Ezek az emberek nm játszanak. De mit akarhatnak? Ez is a flúgos ajándéka, vagy ők is kaptak egy fülest a fegyverrakományról? Nem érdekes. Ami számít, hogy ezek az emberek megakarnak ölni, mert senki sem lövöldözik csak úgy, heccből. Elindulok feléjük, közben fedezékek után keresek a szemmmel, bármi gáz van, egy mozdulattal biztonságba tudjam magam helyezni. A folyósó széles, biztosan vannak előnyös helyek számomra.
-Mi a helyzet srácok? Megfordultok, vagy a nehezebb utat választjátok?- elindulok lassan feléjük, mindkét fegyverem mereven testem mellett lógatom, bármelyik pillanatban készen állva egy Max Payne-s mozdulatra.

Huhh, ez meleg volt! Bevágódok az imént észrevett bemélyedésbe, miközben leadok pár célzott lövést. Remélem célba talált, de ha nem, akkor sincs baj, legalább tudják, hogy én nem szarozok. 4-en vannak, abból az egyik elég béna lövésznek tűnik. Szóval marad három.
Óvatosan kilesek a bemélyedés mögül. Előrébb szeretnék jutni, másik fedezéket keresek. Ha találtam egyet, akkor ezúttal az újonnan szerzett fegyveremmel is tüzelek, folyamatosan tűz alatt tartom őket, amíg el nem érek az új barikádhoz.
Ha nincs semmi semmi kinézőben, akkor kidobom a fegyverem (csak amivel lőttem, a másikról nincs fogalmuk, remélem), és megadást színlelek.

- Területeteken? A Bűnös Kerület mióta van bárki kezén?- Ezek valami kezdők lehetnek. Nem tudnak célozni, és még ők akarnak területfoglalósdit játszani? Ennyi ésszel szabadlábon? Na, akkor adok nekik egy kis leckét: talán életre szólóan tanulhatnak belőle.
- Üzletelni jöttem, nem dolgozok senkinek. Csak nyélbe akarom ütni a boltot, és tipli van. A fegyverem kint a placcon, ha nem bíztok bennem, vegyétek el, fegyvertelen vagyok!
Van még egy kardom, amivel csaphatok, de haészrevették, a berettám még mindig a szíjam mögé van csúsztatva...

Rejtekemből előjövök, tarkóra tett kézzel. Igazából a tarkóm mögött van a kardom markolata, remélem nem veszi észre senki se a csalást.
- Had mondjak valamit: a röhögő fickó csak a bolondját járatja veletek, nincs itt semmiféle ajándék. Ránézésre flepnis, nem hiszem el, hogy bedőltetek neki. A másik dolog: hallottatok már a Young Devils Familyről? Nem éri meg velünk baszakodni.
Amikor az utolsó szó elhadja a számat, nagyon gyorsan a Berettámért nyúlok az egyik kezemmel. A hátrébb állókra célzok, miközben fedezékként használom a majdnem előttem lévő Lukie Luckot. Másik kezemmel kihúzom a kardomat a helyéről, és ha a csóka nem vizelte össze magát a félelemtől, lesúlytok rá a pengémmel.

A kezdőnél is kezdőbb ember, aki az előbb utasításokat adott, hogy merre menjek, most a lábaim előtt hever. Ki van szolgáltatva nekem, ha úgy tartja kedvem, kiloccsanthatnám az agyvelejét. Legalább menekülne, védekezne, vagy ilyesmi. Gothamban az ilyen nem él meg az utcán.
Hallom a röhögést a hátam mögött. Felfogom, majd megrágom, amit mond. Szépen lassan felemelem a fegyvert, kibiztosítom, majd irányt változtatok.
-Ennek a srácnak elég kín, hogy elárulták. De mi legyen veled? - mondom, miközben a fegyver csöve a röhögős alakra néz.