A Robinson park

Péntek délután van, az iskolai időnek vége. A tanulásnak mégannyira is. Sajnos a sok kimaradásod miatt, neked még nyáron is tanulnod kell, de hát ez most a múlté, és a jövőé. Eljött a hétvége, a szabadság napjai. Az Elisa-val történt incidens, már régi eset, és próbálod új életedet vidáman élni. A családodtól messze vagy, de ez itt Gotham City az új lehetőségek hazája.
Azért is kezdtél el fényképezni. Az új hobbid, a szenvedélyeddé vált. Kezdő létedre sikerült megkaparintanod, egy egész használható gépet. Inkább a szerencsédnek, mint a tudásodnak köszönhetően. Most pedig itt vagy, egy Gotham City-i időhöz képest meleg nyári délután. A géped a kezedben, lábad a Robinson Park füvén, és csak mész témát keresni. Már legalább két órája tart a "sétád", de még csak érdektelen rohanó embereket láttál, és arctalanná silányuló emberi roncsokat. Még nem találtad meg magadnak az igazi témát, de véred bizsereg ez pedig jót jelent. Legalábbis reméled.
A park közepén sétálsz, távol a vízgyűjtő morajló tömegétől. Madarak és emberek csivitelnek körülötted. Még egy édes mókust is kiszúrsz, ahogy udvarol szíve választottjának. A távolban emberi zsivajt hallasz, de az csak álomszerű ezen az idillikus tisztáson.

Megközelíted álmaid fűzfáját. Ami nem ember, még ha hasonlít is rá egy kicsit. A tökéletes szög megkeresése nem is olyan egyszerű. Kerülgeted a fát, akár a nátha az embert, és végül megpillantod. A nap is jó szögből süt, a fa is éppen a legtökéletesebb módon lengedezik. A rovarok elképzelhetetlenül, vagy inkább leírhatatlanul gyönyörű táncot lejtenek a zöldes levelek között, és még az is mesébe illő, ahogy az egyik figyelmetlenül az ágak közé húzott pókhálóba ragad.
A géped a kezedben, az ujjad tettre kéz. Csak a tökéletes pillanatot várod, ami el is érkezik. A Gép "VHRR"-eg, miközben készíted a tökéletesnek hit fotókat. Nem is törődsz, a közeledbe került gyerek zsivajjal, és felnőtt méltányolással. Nem te vagy a központja, ezért nem is tartozik rád. Mondjuk a próbálkozások, hogy kizárd a külvilágot, nem teljesen sikerül, de még így se gond a fotózásra való koncentrálás. A kép elkészül, és te reményekkel teli pillantasz a gép, képernyőjére. A meglepetés nem éppen jó. A gép elkészítette a fényképet, de mégis valahogy fényt kapott. Ez nem a legjobb módja a történtek leírásának, de máshogy nem tudod magyarázni. A fény pedig a csődület felől jött, amit úgy ahogy sikerül kizárni a tudatodból.

Matt a bőrén érzi a "rezgéseket" tévedhetetlenül vezeti egy irányba. A park középpontja felé, a végtelennek tűnő járdákon. Semmi se vonja el a figyelmedet, se a szép nyári idő, sem a park buja növényzete. A távolban megpillantasz egy csődületet, ami egy frakkos férfit vesz körül. Láthatod....
Emily közelebb megy gépével, és a kérdésére választ nem, csak egy gyönyörű rózsacsokrot kap. A férfi csak intett egyet, amitől még a hátán is felállt a szőr a lánynak, és a kezébe termett a csokor. A rózsák teljesen kinyíltak, és az illatuk bódítóan élvezetes. Ez a kis közjáték egy igen lett volna, és ezt tudod. Ezután visszafordul a gyereksereghez, és folytatja a műsorát.