A Robinson park

Tárgy: Re: A Robinson park Szer. Júl. 18, 2012 12:18 am

Újabb adag injekciót nyomtam magamba. Hálás voltam Aranyszemnek, amiért azon kevesek közé választott, akiket felszabadított Méregcsók "átka" alól, de ezt az injekciózós részt ki lehetett volna hagyni. A bilincsem az övemen, a gumibot a kezem ügyében, fegyver csőre töltve, a célző működik, a golyóálló mellény pedig remekül védi a mellkasom. Aranyszemmel és a többi felmentettel együtt a többiek ellen vonulunk. A rendőrökön kívül van egy pár maszkos igazság osztó is, aminek hirtelen nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem, ám amíg nem támadnak nekem, addig nincs semmi problémám velük. Leellenőrzöm a fegyverem, a tár tele, és csőre is van töltve. Az alkaromra szerelt szerkezetet is lecsekkolom. Mielőtt ide jöttem, akkor töltöttem fel teljesen, így van benne nafta bőven. Eddig mindig csak a tartály felét töltöttem meg, most viszont mind a két karomon tele van töltve. Vagy segít, vagy kinyír, de egyre jobban kezdek megbékélni ezzel a cuccal. Nem egy alkalom volt már, amikor kisegített a sz@rból, és az utóbbi időben kevésbé leszek öntudatomon kívül. A képességemmel ugyanez a helyzet. Fang emberei ellen tökéletesen bevált, és bár véletlen volt, hasznosnak bizonyult. Azóta úgy gondolom, hogy megéri foglalkozni vele, és a növények elvileg nem is nagyon bírják a savat, úgyhogy ennek kimondottan hasznát vehetem, ám oda kell figyelnem a használatra. Ha kiderül, még mindig kirúghatnak, annak ellenére, hogy mellettük dolgozok és nem ellenük. Ekkor eszembe jut, hogy a legtöbb "katona", akiket Méregcsók használ rendőrök. A kollégáim, és én most ellenük vonulok harcba, és nem hiszem, hogy lesz esélyük ellenem. Így biztos nem, és ettől a gondolattól kicsit megborzongok. Ezt a részét, ahogy az injekciókat is, el szeretném kerülni. Szólnék, de egy nő robog be a motorján. A lénye fagyos, és amikor elkapom a tekintetét az Antarktisz jegességét látom a szemében.
~ Ki ez a nő? - teszem fel magamnak a költői kérdést, de a nő már el is robog mellettem. Gatyarohasztó meleg van, ő meg begurul ide, és hozza a hideg levegőt. Remélem Aranyszem tudja, hogy mit csinál, és kiket hívott, mert nem szeretnék ebből különösebb problémát.

Tárgy: Re: A Robinson park Csüt. Júl. 19, 2012 11:46 am

[hmmm.....ujabb kaland nem is rossz......szegény szegény méregcsók rossz lóra tet...vagyis növényre...hahahaha......]

[na de lássuk is kik vannak itt....egy eléggé szimpatikus fiatalember egy foszló arcu tstű valaki...ahh......és ez a másik?? hát ez sem kutya.....na de ideje lenne megismerkedni velük....hátha segíthetünk egymásnak...vagy valami ilyesmi.....]

-Héj te....[ohh..hogy is kell??milyen rég beszélgettem és ismerkedtem már??.....ja igen köszönés...]

-Nos gondolom ön messziről érkezett tekintve hogy enyhén foszlik...hahaha[jajj nem birtam ki ezt a poént...]
-Egyébként ha nem ismerne Amethysta vagyok....és ön??
[köszök rá foszlóarcú társamra]

Tárgy: Re: A Robinson park Pént. Júl. 20, 2012 1:57 pm

/elnézés, csak nyaraltam XD, amúgy jellemző, hogy mindenki ellen kell már megint játszanom Very Happy

, de legalább mellettem van Méregcsók is/

Méregcsók táborában valami elképesztő nyüzsgés volt. Lányok szaladgáltak össze vissza, fiúk markolásztak mindenfélét, és minden egyéb. És sajnos jogos volt a pánik. Valamely furcsa módon tudomást szereztünk, hogy a Gothami hatóság, illetve néhány bűnüldöző be akar hatolni a parkba egy bizonyos ok miatt. Ez pedig, hogy elfogják Méregcsókot, sőt néhány pletyka szerint ki is akarják végezni őt. Én egyiket sem akartam, és ennek két oka volt. Már végre otthon félére találtam ismét, és mivel nem akartam, hogy otthon nélkül teljenek a menekültek további napjai. Így hát Tapmanccsal az oldalamon mindenben segítettem, amiben csak tudtam. Már jó pár embernek segítettem, amikor is Tapmancs hirtelen legyökerezett. Kis hallgatózás, szimatolás után, hátra csapta fülét, és egy hatalmas vonyítást engedett ki magából, ami elég messze halhatóra sikerült, ha jól sejtettem. Nem sokáig töprengtem ezen, rögtön tudtam miért csinálja ezt. Elég sokan vannak a park körül, és biztos akad köztük, pár igen furcsa alak is. Ezzel a hírrel próbálom megtalálni Méregcsókot. Ha sikerül megtalálnom, akkor közlöm vele a rossz híreket.
- Sajnálatos módon rengeteg rendőr található a park környékén. ÉS ez nem biztos, de pár furcsa alak is van. Nem tudom biztosan, mivel Tapmancs ezt sajnos nem tudhatja. – mondtam, ám folytattam – szeretnék engedélyt kérni tőled, hogy melletted harcolhassak!
És csak vártam a válaszra. Ha engedélyt ad, akkor kérdezősködök a tervéről, már ha van.

Tárgy: Re: A Robinson park Szomb. Júl. 21, 2012 10:19 am

Pár napja, legnagyobb meglepetésemre, felkeresett Aranyszem, hogy segítsek. Nem igazán értettem, miért pont tőlem, hisz bár voltak sikereim, úgy éreztem, kudarcaim nagyobbak s volt is vele összetűzésem, de nem mondhattam nemet. Elmondta, amit tudnom kellett, időpontot, helyszínt - ahogy ismertem, pár dolgot megtartott megint magának, de ez majd kiderül út közben. Próbáltam szólni a többieknek is, de nem tudtam elérni őket, így egyedül kellett mennem.
Próbáltam időben odaérni, nagyjából sikerült is, még érkeztek utánam is emberek. Rengeteg zsaru volt köröttem, elég ritka alkalom. Vagyis... ha Aranyszemmel vagyok egy csapatban, akkor kettőből kettő. Egész sok rendőrnek sikerült beadnia a szérumot, de valami azt súgja, hogy még így is kevesen vagyunk. Ha még csak Méregcsókkal kellene megküzdenünk, még egész jó esélyeink lennének, de a többi rendőr... necces.
Méregcsókkal még sosem találkoztam személyesen, illetve egyszer láttam messziről, de ez akkor is más. Pletykákat viszont hallottam, valamint Sarah is mesélt róla, szóval vannak elképzeléseim. Sőt, Löket is mondta, hogy összefutott vele egyszer, még dumáltak is egy jót. Kár, hogy most nem csak egy könnyed teázásról lesz szó.
Körbenézek, hátha látok egy ismerős arcot a rendőrök közt, de elsőre nem tűnik fel senki. Egy csinos motoros lány viszont felkelti az érdeklődésemet. Talán ő is egy maszkos? Lehet, többen is vagyunk itt, csak most nem látok senkit sem rajta kívül. Erről jut eszembe, hol van Aranyszem?
Körbenézek, hátha meglátom. Mikor jöttem, felmértem nagyjából, hogy mivel állunk szemben, s elég nehéz lesz átverekedni magunkat a zsarukon. Viszont Aranyszem azt mondta, hogy csak néhányan jutunk át a zombikon, a többiek feltartják őket, hogy beadhassák a bentlévők az ellenszert. Ha sikerül megtalálnom és nem zavarom éppen, köszönök neki és kezet nyújtok:
- Helló, rég találkoztunk. Gondolkoztam a bejutáson. Szerintem én be tudnék vinni legalább egy embert, de lehet kettőt. Ha kábellel közlekedem, egy, ha a háztetőkön ugrálok, két embert is be tudok csempészni - legalábbis ugyebár korábban tudtam, akkor most is sikerülni fog.
Ha meghallgatott, megvárom, mit válaszol és hallgatom a tervét.

Tárgy: Re: A Robinson park Hétf. Júl. 23, 2012 5:50 pm

Méregcsók a kevés hadra fogható ember körül néz, és nem kicsit lepődik meg Ryuu kinyilatkoztatásán, amit egy elégedett mosollyal fogad. A fiú még csak nem is van teljesen beavatva, mégis bátor szívvel fog a béke és a természet mellett harcolni.
Lassan odasétál az ifjúhoz, és egy csókot lehel a homlokára. Mind buzdításként, mind valami sokkal különösebb miatt. Egy apró kis magvacska jelenik meg bőr felszínén. Csak egy kis semmiség, és talán jelentősége sincs, míg a környezet el nem kezd változni körülötte. A növények, mintha csak hallgatnának a gondolataira, mintha minden parancsnak engedelmeskednének, és megtennék a legkisebb kívánságot is.
Az első csókot, több is követ. Minden harcos kap egyet a homlokára, de a hatás gyorsan elmúlik. A növények kapcsolata ahogy jött meg is szűnik, ám választ is kaptok nemsokára.
- Ti lesztek az én tisztjeim. Harcosok jönnek, hogy elvegyék az édent tőlünk. Adok egy fegyvert, amivel megvédhetitek. De nem lehetek ott veletek. A kapcsolatot fent kell tartanom, a búvóhelyemen leszek és mindent megteszek, hogy segítselek titeket. A flóra a világ legerősebb fegyvere, használjátok jól. - Ezzel a kis beszéddel elfordul, míg mindenki aki nem tud fegyvert fogni, vagy nem kapott különleges erőt, visszavonul odújába.
Méregcsók elmegy, és ha nincs semmilyen kérdés, akkor elvonul saját kis kuckójába. Csak pár perc telik el, és máris megérzi minden homlokon csókolt, a körülvevő növényzetet. Milliónyi fűszál, és több száz fa van a parkban, növényi szárak, és ágak várakoznak parancsaitokra. Csak arra, hogy megvédjétek a parkot, és úrnőtöket.
Ám nem csak ennyit vesztek észre, minden letaposott fűszál, minden letört gally, mindent érzékeltek. Azt is, hogy a titeket védelmező rendőrök kordont vontak a park köré. Azt is, hogy két csapat vár arra, hogy betámadjon titeket. Már csak egy újabb parancs jön, lehelet finom, de annál jobban teljesíteni akarjátok. "Építsetek csapdákat, készüljetek fel a beérkezőkre!"

A kis trió hamar átesik a megismerés minden formáján. Van itt mit látni, és nem Amethysta a legfurcsább ebben a kis társaságban. A foszladozó férfi, ha egyáltalán az, válaszol is szívélyesen.
- A nevem Mr. Bone. - Hangja, mintha csak egy halott szájából jönne, ám még nem is fejezte be. - Ismerlek téged. Te vagy az a politikus. Mit keres egy ilyen nő egy ilyen munkán? - Teszi fel a kérdést, ám hallgatag maszkos cimborátok is megszólal, csak úgy bejelenti nevét.
- Stalker. - És már fordul is vissza a fegyverit ellenőrizni. Ilyen mordályokat még nem is nagyon láttál. A tűzereje nem kicsi, ám mielőtt még válaszolhatnál Amethysta, egy nektek szóló hívás fut be.
Egy nem látott kivetítő gépezet kapcsolódik be, és a közeli sikátor falára vetíti a képet. Maga kalkulátor szól hozzátok. Nem szólt előre az utolsó megbeszélésetekről, de hát ti csak azért engedelmeskedtek.
- Na hát végre munkatársaim elérkezett munkátok napja. Kicsit pontosítok a körülményeken. Legalább három tucatnyi rendőr áll köztetek, és a park között. Nem akarunk nagy feltűnést, áldozatok száma nincs megszabva, de ha lehet minimalizáljátok a gyilkosságokat. Legalábbis a rendfenntartók körében. Végezzetek Méregcsókkal, bármi áron. Utána megkapjátok jussotokat, és részesedéseteket a munkából. - Ezzel a rögtönzött képernyő eltűnik, és újra csak ti hárman maradtok a sikátor hideg falai között. Távoli zsibongást hallotok, a rendőri szirénák fényét, és készülődést, a nagy összecsapásra.

Aranyszem tovább folytatja, sofőrje az arctalan, névtelen nő, kinek alakja egy modellével is felérne, egy dobozt hord körbe. Nem túl nehéz, de mindenkinek jut a tartalmából.
- Na akkor uraim és hölgyeim. Mint tudják azok ott a kollégáik, és bármennyi harag, és düh is gyűlt össze magukban, az elmúlt hónapok alatt, nem saját akaratukból cselekszenek. - Nagy levegő, csak hogy talán ez egy kicsit lenyugodjanak az itt álldogálók. - A hölgy körbeviszi a már ismerős ellenszérumokat, ez az egyik legnagyobb fegyverünk a kint lévők ellen. Mint gondolom mindenki sejti, nem... kellene halálos fegyvereket használni a kollégák ellen. Közelharc lesz, van mindenkinél gumibot, sokkoló, gázspray, és gránát. Használjátok bölcsen, többen vannak, és csak a szérumok beadásával, tudjuk átbillenteni egy kicsit a mércét. A feladat egyszerű, mint a legtöbben rendőrkordonon fogtok maradni, és ott veszitek fel a harcot, addig egy kis csapat. Télkirálynő, Sárkány, én, és még aki át tudja verekedni magát, behatolunk a parkba. Ott sokkal több veszély, és szörnyűség vár ránk, mint kint. Aki csak teheti maradjon az parkon kívül. A kis csapatommal betörünk, és megállítjuk Méregcsókot. Ha legyőzne titeket a túlerő, akkor tűnjetek el. Társ vagy nem társ, ők talán nem lesznek olyan jó fejek, hogy a pisztolyaik az övtáskájukban marad. - Ezzel úgy látszik be is fejezte a beszédet, vagy eligazítást vagy bármi is legyen. A válasz nem ujjongás, és még csak nem is elismerő mormogás. Inkább csak a beletörődött izgalom, várakozás a harc előtt. Ezzel előre lép, és egy hevederrel karjára csatol egy adag injekciós tűt. Mindenkinek jut belőle, és már halad is a park felé, a rendőrség tagjaival a nyomában.

Tárgy: Re: A Robinson park Szer. Júl. 25, 2012 7:56 pm

Akármennyire is nézelődtem, Aranyszemet nem találtam meg a tömegben. Kérdezősködtem is a társaságban, de egyre inkább nem találtam. Végül feladtam a keresést, gondoltam, előbb-utóbb úgy is előkerül. Csak pár pillanatot kellett várnom, már elő is tűnt, mint egy konferanszié.
Figyelmesen hallgatom, hogy mindent elraktározzak. Igaz, sok információt újfent nem mond el, csak amit már amúgy is. Úgy tűnik, csak hárman vagyunk maszkosok, vagyishát ha nem számoljuk a sofőrjét. Remélem azért többen jutunk majd be, mint három. Ha más nem, akkor tényleg felkapok valakit és beugrom vele.
Közben megérkezik a sofőrök gyöngye a szérummal.
- Helló. Köszi - mondom, mikor átadja az átadnivalóját, amit elrakok a zsebembe.
Nincs kedvem semmi mást mondani, mert ki tudja, mi lesz belőle. Kétszer bókoltam neki, s egyszer tetszett neki, máskor meg majd kinyírt miatta. Úgy vélem, jobb, ha inkább nem próbálkozom egy harmadikkal.
Elindulok a többiek után a tömegben, próbálván az első három sorban maradva. Azon gondolkozom, hogy gyalogoljak, vagy ugorjak fel valahova. Bevallom, elég furcsán érzem magam, mintha egy focimeccsre mennék xy rajongótáborral. Nem igazán tetszik, s ezért egyre vonz a gondolat, hogy felülről szemléljem az eseményeket. Végülis, még könnyebb is lenne a behatolás a számomra.
Kilövök egy kábelt az egyik közeli épület azon részére, ahol még el tudnék helyezkedni és onnan lassan közlekedni. Megpróbálok együtt haladni a többiekkel - nem szeretném, ha valami balul sülne el azért, mert nem várom meg őket.

Tárgy: Re: A Robinson park Hétf. Júl. 30, 2012 3:55 pm

Aranyszem folytatja a feladat ismertetését. Van amiben nem értek vele egyet, de túl egyszerű lenne a dolog, ha valahol nem lennének ellentétek. A parkban lévő rendőrök nagy többségét ismerem, és tudom mikre képesek, ám ez most más. Most Méregcsók befolyása alatt állnak, és mint ilyen, képtelenség előre megjósolni bármit is velük kapcsolatban. Ahogy a nő hozzám ér, elveszek én is néhány fiolát az ellen anyagból, amit majd a bent lévőknek kell beadnunk. a feladat egyszerűnek tűnik, de koránt sem lesz az. Aranyszem három emberével akar behatolni a parkba Méregcsók ellen, de az már most tudom, hogy kevés lesz. A sokkolóval és a többi fegyver mellett magammal viszek még néhány gumilövedéket, ami tömegoszlatásra tökéletes, és most is nagy hasznát fogjuk venni, mégsem halálos kimenetelű. Arra pont elég, hogy amíg a földön elterül, az ellenszérumot a szervezetébe juttassuk.
- Számíthatsz rám, Aranyszem. - címeztem neki, de úgysem hallottam, és így leginkább egy bíztatás volt önmagamnak. A szérum hatását már éreztem is, ahogy felmegy bennem az adrenalin a közelgő csata okán, egyre jobban érzem, hogy meg kell nyomnom a megfelelő gombokat a karomon lévő szerkezeten, hogy bevethessem az erőt, amit egy gyökér dokitól kaptam, de végkifejletében jól sült el a dolog. Már csak a vezény szóra várok, hogy indulunk, és onnantól kezdve az elsődleges célom, hogy eljussak méregcsókig. Egy ampullát neki teszek félre az én készletemből, ez biztos, és ha bárki az utamba áll, a gumilövedék és később a Venom elintézi helyettem.
- Indulhatunk, fiúk? - néztem hátra a többi GYRE tagra, akik szintén csőre töltötték a gumilövedékeket.

Tárgy: Re: A Robinson park Szer. Aug. 01, 2012 4:19 pm

Méregcsóktól kapott képességemet, máris használatba vettem csapdák építésére. Sok fát utasítottam arra, hogy a földhöz közeli gyökérzet végét nyújtsák ki a föld felé, ám csak kicsit, kb. 3-4 cm-re. Amint ezt megtették, Ezeket letakarva kész is volt egy típusú csapda, amint kifeszítek közelükbe valami hosszút, legyen az inda, kötél vagy ilyesmi, amit találok. E csapda úgy működik, hogyha valaki a kifeszített dologba megbotlik, akkor egyenesen beleesik a felfelé néző gyökerekbe, amiket kővel, kisé kihegyeztem. Ilyen típusú csapdából hetet csináltam. Ezután Tapmancshoz fordultam:
- Ássál légy szíves pár mélyebb gödröt egymástól nagy távolságra, és gyere hozzám, ha kész vagy! – utasítom.
Míg Tapmancs dolgozik, én állítottam a következő csapdát, ám ehhez már kell segítség, így elindultam keresni pár társat. Ha találtam legalább 5 erősebb embert, akkor ismét egy kötélszerűséget kezdtem keresni. Ha találtam, akkor már csak egy kidőlt fa hiányzik, amit nem nehéz találni, hisz a korhadt fák maguktól is kidőlnek. Ha ez is megvolt, akkor a fa két végén kötöm meg a kötelet, és a két kötelet egybe vezetem, és a találkozási pontnál összekötöttem. Ez után megpróbálom átdobni egy nagyon vastag át körül, hogy így fel lehessen emelni a levegőbe. Na amint megvolt munkába álltunk remélhetőleg a talált emberekkel, és nekiálltunk felhúzni a korhadt fát, ami már nem olyan nehéz, de még van súlya, és reménykedtem, hogy az ág nem szakad le a súly alatt. Miután már elég magasan volt egyszerűen úgy vezettem a kötelet, hogy kicsit a fát tartó emberek még tudják fogni valamennyit. Kis vezetgetés után, már rögzítettem a földtől alig picivel felljeb, úgy hogy legvégét egy törzshöz kötöztem, ám a csomót nem feszítettem meg szorosra, így ha valaki belebotlik a kötélbe, akkor a csomó kioldódik, és az áldozat fejére esik. HA a csomó megvolt, akkor az emberkéket utasítom, hogy szépen lassan engedjék el a kötelet, ha a csomó bírja akkor, mindenkit elküldök ,egy köszönéssel, és megyek is Tapmancs felé ,aki erre, már biztosan végzett pár gödörrel. Mikor végre megtalálom, a gödröket ismét a fákhoz fordulok segítségért, és ott lent is kinövesztik a gyökérzeteket végét. Persze álca is kell, éppen ezért néhány bokrot utasítottam arra, hogy levélzetűket terítsék szét és fedjék be a lyukat, és ha valaki belelép, akkor igazítsák úgy ismét a leveleket, hogy a lyukat fedjék be újra. Ezt megteszem az összes lyuknál, és ezután Tapmancsal az oldalamon megpróbálok üzenni Méregcsóknak, hogy sikerült néhány csapdát csinálni. Ennél többet sajnos nem tudok tenni, ám most már Tapmancs szaglására, és hallására voltam hagyatkozva.
- Szóljál, ha valaki közeledik a közelben! – miután Tapmancs erre koncentrál, megdicsérem.
Ezek után kénytelen voltam csak várni, és várni.

Tárgy: Re: A Robinson park Csüt. Aug. 02, 2012 5:06 pm

-Noshát....akkor kezdjünk neki....[aztán nevetek egy ördögi kacajjal]

[hmm...elég jónak tűnik a terv...nemcsakhogy a rendőrők üldöznek majd de Méregcsók is a nyakunkon lesz...ahhh....]

-Nos fiúk valami terv??Én javasolnám hogy induljunk el és próbáljuk meghatározni melyik utcán is vagyunk??Én kivülről ismerem a térképet de csak egy helymeghatározás kellene melyik sikátorban vagyunk pontosan???

[megpróbálom leolvasni egy uctatáblát,házszámot vagy valamit hogy hol is vagyunk??]

A Robinson park - Page 5 Gotham_map_2

-Ha megvan hol vagyunk onnan elkezdhetünk terveket szőni....nos mr.Bone mi a vélemémnye?....és persze Stalker??

[nézek a fiúkra és közben egy kicsit megpróbálok megemelkedni a talajtól....repülni próbálok de csak pár centire a talajtól...igy könyebb a járás...]

Tárgy: Re: A Robinson park Hétf. Aug. 06, 2012 1:11 pm

A rendőri csapat nekiindul, Sárkány minden gond nélkül felkapaszkodik a legközelebbi épület tetejére. Mintha csak egy méretes kék folt lennétek a város közepén, és mikor kifordultok az utcáról végre mindenki meglátja a nem túl szép látványt. Az egész testület kint toporog, elsőre fél tucat kocsit láttok, elég távol egymáshoz, de mégis elég közel, hogy jó sokan elférjenek mögöttük. Fegyvereket láttok megcsillanni, és már célt is keresnek.
- Télkirálynő ha megkérhetnélek? - Illedelmes mozdulatot tesz, és előre engedi a hölgyet, kinek ebben a nyári melegben, deresedik a bőre, és hajából is jégcsapok lógnak. Már a látvány nem gyönyörű, inkább fenséges, mintha csak maga a tél szellem lenne előttetek. Előrenyújtja kezeit, és jéghideg pára csapódik előre. A forróság, és hűtés következtében, és sűrű pára alakul ki. Szinte az orrotokig sem láttok, de talán pont ez a lényeg. Ti tudjátok merre mentek, és mi van előttetek.
Megvacogtok, ha bele léptek, még ilyen melegben ha csak a klimatizált helyiségbe léptek be, az sem túl jó érzés, ez szinte szívdermesztő. Ám ekkor felhangzanak az első lövések. Természetesen vaktában történnek, de még így is veszélyesek lehetnek rátok. Aranyszem végül int, és halálmegvető bátorsággal ront előre, mintha csak egy ostromló sereget vezetne a ellenségnek. Meghunyászkodás, kétely nélkül.

Ryuu mozdulataira a természet mozog, a terület nem kicsit, és úgy látszik ennél több kell azért. De a kezdeti előkészületeket megtetted, az édeni oázisotok körül biztosítottad a környezetet, ám tudod ez még kevés lesz.
Miközben parancsolgatsz a flórának, megérzed hogy közelednek. A déli csapat a rendőrök indultak meg hamarabb. Különleges erőkkel rendelkeznek, hideget teremtettek, és a rendőrségi kordon talán nem fog kitartani, ha nem vonnak össze nagyobb erőket ott, ahol megpróbálnak betörni.
Te most a lakásod közelében vagy, míg az események a park körül alakulnak, talán nem túl jól. De azt még nem tudod, hogy nektek, vagy a behatolóknak rossz ez. Tapmancs még nem érzi az ellenséget, csak a természet zajait, meg a déli bejárat felől jövő lövéseket.

Amethysta felvetése nem ad különösebben nagy felfájást a társainak. Elég különbözőek vagytok, így a javaslatok is más, és más. Mr. Bone ragadja először magához a szót, és ahogy várni lehetett, ránézésre is fizikai alkat.
- Esélyük nincs a zsernyákoknak, törjünk rá, és szaggassuk darabokra őket, utána tiszta lesz az út előttünk, és Méregcsók elbúcsúzhat az életétől. - Megropogtatja foszladozó bőre alatt izgő izmait. És csak arra vár, hogy végre tehessen valamit, vagy hogy éppen jó zombikhoz méltóan agyat egyenek.
- Szerintem egy elterelés elég lesz, hogy a zsaruk figyelmét más felé fordítsuk, és feltűnés nélkül bejussunk. Lesz elég gondunk a célszeméllyel, nem kell tetézni a bajainkat. - Na és akkor itt jön a nagy kérdés, mit fog harmadik csapattársuk mondani, talán jobb ötlettel áll elő, vagy hajlik az elhangzottak felé. Ám mielőtt válaszolna, gyorsak körvonalazódik előtte hogyan is állnak a dolgok, és milyen gyorsan fordulhat rosszra, ha nem vigyáz.

Kék: Aranyszem, és rendőrök.
Piros: Kalkulátor, és csapata
Zöld csík: rendőrkordon
Zöld pont: Feltételezhető Méregcsók tartózkodási helye.

Tárgy: Re: A Robinson park Kedd Aug. 07, 2012 8:36 pm

[hmm....érdekes érvek ...nem is tudom melyikre halgassak....erő vagy ész ész vagy erő??....hmm....ez a mr.bone elég egy agyatlan tipus....de ez teszi vaditóvá,....hahaha....]

-Nos fiúk.....mindegyikük ötlete lenyügőz de ne haragudjon meg rám ha Stalker ötlete eflé hajlok.....a rendőrők elintézésével csak saját magunkra hoznánk a bajt.....
Ha már felhozta a tervet mi az ötlete hogyan jussunk be??...az én tervem az hogy lopjunk el egy autót....a kordonnál nem lesz sok rendőr....az autót elindítjuk a pedálra egy nehéz sulyt teszünk s beleresztjük a kordonba...míg az autó odaér mi készenlétbe állnuk s mikor mindenki az autóra figyel és arra hogy hogyan is kerülhetett oda gyorsan beslisszolunk egy fa egy bokor mögé......gyorsnak kell lennünk....//megkérdezhetem mi társaim ereje?:O //

Tárgy: Re: A Robinson park Vas. Aug. 12, 2012 5:02 am

A támadás végre megindult. Miután mindenki kapott pár fiolányit az ellenszérumból, mindenki a maga módján tette el úgy, hogy később azt bármikor könnyen előszedhesse és használhassa, amikor úgy ítéli meg a helyzetet. Az imént motorral beszambázó nő neve Télkirálynő. Ismertem pár álarcos igazságosztót, mint például Batman, de neki legalább ütős neve van. A nő olyan hideget teremtett, hogy azt hittem beköszöntött a tél. A hőméséklet lehűlt, és némi pára keletkezett, ami elrejtett minket a kíváncsi szemek elől egy ideig. Ekkora Aranyszem maga áll előre, és megindította a támadást a park ellen. Aki volt már háborúban, na az pont ilyen csak az indokok és érdekek mások. Nem sokkal Aranyszem után jeleztem a csapatnak, hogy mindenre készüljenek fel, és legyenek fokozottan éberek. Ilyennel még nem volt dolgunk. Külön taktika megbeszélésének lehetősége nem állt fent kikémlelni, hogy mivel készülnek. Meg egyébként is, Méregcsók rögtön kiszagolta volna, hogy áruló van a csapatában. Hamarosan lövések dördültek el, majd a parkot egyre inkább elöntötték a lövések hangjai. A csata megkezdődött a városért, az emberekért, a rendért. Ki mit válaszott, és éppen hogy indult neki ennek a harcnak, de azzal mindenki tisztában volt, hogy lesz veszteség mindkét oldalon és fel kell készülnünk a legrosszabbra.

Tárgy: Re: A Robinson park Szer. Aug. 15, 2012 6:52 pm

Kissé kezdtem ideges lenni, mivel lövések hallatszódnak a park déli része felől, ám én megpróbáltam megnyugodni kisebb- nagyobb sikerrel. Mikor már sikerült normálisra visszavinnem pulzusom, nagyon gyorsan bevonultam a házamba, és összpontosítottam, ám előbb utasítom Tapmancsot, hogy vigyázzon rám, míg ,,távol’’ vagyok, ám ha Méregcsók veszélybe kerül, ne várjon rám, hanem szaladjon megvédeni őt.
- Mutassátok magatokat elfelejtett emlékek! – mondom halkan, és mikor megjelenik előttem a sötétség, illetve a főpap képe, gyorsan hadarom – Mutassa meg nekem minden esetleges alagutat, titkos járatot, földalatti rejtekhelyet, ha van a Robinson parkban, és lehetőleg gyorsan!
A szerencsémre nem vette sértésnek a mondataimat, és rögtön el kezdett keresgélni. Ha talál, akkor amint végignéztem sietek Méregcsókhoz, ugyanis szeretném biztonságba juttatni. Ám míg a pap nem talál én feszülten várok, és reménykedek, hogy talál. Ha nem talál csalódottan elűzöm az emlékvisszanézést, és egyszerűen visszamegyek Méregcsók mellé.

Tárgy: Re: A Robinson park Pént. Szept. 07, 2012 5:28 pm

//Oké akkor most én átveszem a kalandot. Remélhetőleg mind írtok, most Sárkány kimarad, mivel nem írt. Ha következő körben sem ír, akkor kiírom.

A harc elkezdődött, a csapatok összecsaptak, hogy megtörjék a másik csapatot. Csatakiáltások, és fegyverropogások törik meg az eddig békésnek tűnő parkot. Ahogy a harc feltüzel Kevin eljutott a kordonig és áttört, viszonylag észrevétlenül, de tudja, hogy ez nem sokáig fog így maradni több lövés is elhangzik a füle közelében, így tudod, hogy mind két oldaladon ellenség van, viszont nincs időd gondolkodni előre törsz hisz célod nem a csata vezetése, de méregcsókhoz akarsz jutni. A hideg ködben alig látsz valamit, és érzed, hogy minden lépés mintha fájdalmat okozna, mintha maga a fű harcolna ellened ami méregcsóknál nem lenne meglepő, viszont tudod nem tehetsz ellene sokat, így csak mész tovább, de el kell döntened, hogy merre tovább, mert bent már nem fog a védelmező köd figyelni a sorsodra.

(Karakterként igen.)
Ahogy belekezdtek a terv megbeszélésébe, és hozzáadod saját terved a többiekéhez, már hallhatjátok a távoli csatázás hangját. Mr. Bone feltekintett egy pár másodpercre, majd elvigyorodott.
-Nocsak valakik már elkezdték a bunyót, mi lenne ha csatlakoznánk?
-Ez lenne a mi alkalmunk, hogy bejussunk, ha várunk egy kicsit, biztos erősítést csoportosítanak át az egyik helyről a másikra, és akkor...
-Nem kell az okoskodás, csak törjünk be.
-Akkor már inkább menjünk a nő ötletével.-Mondta, miközben gyorsan körbe nézett a sikátorban.Oké az az autó jó lesz.-Mondta, miközben szép lassan oda lopakodott, közben szemét a park kerítésén tartotta.
-Cöh, ez így nem mókás.

Eközben te is hozzálátsz, hogy kutakodj az emlékeidben, és információt gyűjts, de öt percnyi böngészés után az egyetlen hasznos segítsék a parkon átfutó folyó csatorna rendszere ami a túláradás miatt lett kiépítve, bár meg kell hagyni, ha elbújásról van szó, lehet jó ötlet, hisz mégis csak egy kisebb labirintusról van szó, ugyanakkor nem tudhatod, hogy Méregcsóknak jó lenne-e ez a hely, hisz mégis csak az ostromlók felé kéne menni, hogy oda jussatok.

Tárgy: Re: A Robinson park Hétf. Szept. 10, 2012 4:47 am

Nem totojáztam sokat, ugyanis ilyen helyzetekre képeztek ki engem és az osztagomat, de még az egész GYRE-t is. Annyi volt a küllönbség, hogy most nem egy bankba, vagy épületbe kellett behatolni, hanem a város legnagyobb parkjába. Az oltalmazó köddel, amit a nő eresztett ki, nem törődtem, úgy sem bírná az örökkévalóságig, ez biztos, így az elsődleges célom, hogy a park belseje felé haladva elérjem Méregcsókot, és egyszer s mindenkorra leszedáljam. Az esetlegesen érkező ellenfeleket a gumilövedékekkel próbálom harcképtelenné tenni, de akit lehet, inkább megkímélek ettől a humánus, de annál fájdalmasabb módszertől. Próbálok rejtve maradni, kihasználva a park adta lehetőségeket, és a fákat, bokrokat fedezéknek és relyteknek használom. Még nem használtam sokszor, de érzem, ahogy a Venom hatására lüktetni kezd a fejem, bár még nem aktiváltam a szert. A függőség szinte rögtön maga alá gyűr, de egyszer már túléltem vele, és utána is, akkor most is menni fog. Összeszedem magam, és folytatom tovább az utam a park belseje felé. Még nem jött el az ideje, hogy megnyomjam azt a bizonyos gombot. Még nem.

Tárgy: Re: A Robinson park Pént. Szept. 21, 2012 6:50 pm

-Redben uraim indulhatunk......nos irányaz az autó.....Bone keressen valami nehezet én addig feltöröm az autót......ön meg örködjön és figyeljen nehogy lebukjunk...

[odasomfordállok az autóhoz és megvárom amíg Bone keres valami nehezet.....s ha megvan gyorsnak kell lennünk....egy rántással feltépem az autót s a villámerőmmel kiiktatom a riasztót...... gyorsan beledobjuk a követ s intek társaimnak hogy készüljenek.......beindítom az autót ráteszem a követ a gázra és uccu neki.......eztán odarohanunk a kordonhoz s megvárjuk míg a rendőrők odaszaladnak az eseményhez s bemászunk sbeszaladunk a parkba.....ha egy vagy kettő rendő lessz csak utunkba akkor őket egy gyors kézből jövő villámcsapással elintézem.......megpróbálom...meglátjuk mi lessz...]

Tárgy: Re: A Robinson park Szer. Szept. 26, 2012 1:12 pm

Mivel úgy látszik az ,,a'' terv, nem jön be, vagyis, hogy nincsen megfelelő kijárat, rá kell térnem ,,b'' tervemre, amit rögtönzésből találtam ki nemrégen. Azért a kis csatornát megemlítem Méregcsóknak, ám nem hiszem, hogy használná, ám minden lehetséges. A ,,b'' tervet rögvest be kell vetnem. Megkérem Méregcsókot, hogy húzódjon olyan barlangba, vagy több kijáratú épületbe, ahonnan könnyen ki lehet menekülni, ha arra kerülne sor. Remélhetőleg megtette, és ezután gyűjtök, pár Méregcsók által ,,fel fegyverzet'' embert, és együtt növények alá próbáljuk vonni Méregcsókrejtekhelyét, úgy, hogy azért ne legyen olyan feltűnő. Tapmancsot megkérem, hogy őrködjön, és ha valaki közelünkbe ér, akkor jelezzen. Remélhetőleg probléma nélkül képes leszek elrejteni Méregcsókot.

Tárgy: Re: A Robinson park Szomb. Márc. 23, 2013 4:24 pm

//Kaland sajnos véget ért//

Vendég

Keresztutak, Zónaszökevények kezdő reag

Airie: A park mellett elsétálva egy kisebb tömeget pillanatasz meg. Ha közelebb merészked az emberekhez, és sikerül átfurakodni magad, megpillantod, hogy egy méretes kráter miatt gyűlt össze a népség. Vakuk villannak, újságírók, riporterek szinte mindenfelé, kamerák és mindenki csak találgat, hogy mi lehet. A kráterbe lemenni egyelőre nem tudsz, az ugyanis egy megerősített kordonnal körbe van véve, a rendőrség pedig próbálja a tömeget visszább nyomni, nehogy áttörjék a határvonalat.

Kártyás:
Volt újságíró lévén nem csoda, ha érdekelni kezd a fentebb említett kráter. Szinte még otthonosan mozogsz a riporterek, kamerák és villogó vakuk arzenáljában, ám a sajtó szekció olyan szinten átcserélődött, hogy hiába volt, vagy nem volt neved, senki nem ismer meg téged, és ezt kihasználva egy riporter, mikrofonnal a kezében meg is állít.
- Elnézést uram, maga mit gondol, mitől keletkezhetett ez a kráter? A rendőrség és a városi vezetés nem mond semmit, gondolja, hogy földönkívüliek hagyhatták itt? - tolja rögtön az arcodba a kérdéseket, majd eléd tartja a mikrofont.

Tárgy: Re: A Robinson park Kedd Júl. 09, 2013 9:47 am

Egy kis kiruccanás sose árthat, mondják a szakemberek, elvégre az embernek vigyáznia kell az egészségére, meg úgy különben is, az érdekes dolgokat mindig rossz az esti fél órás hírekből megtudni. Ki hitte volna, most is van Gothamben elég említésre méltó dolog. Elhaladok pár seggfej mellett, akik valami idős hölgyet igyekeznek megszabadítani gyémántkirakásos nyakviseletétől, majd úgy döntök, betérek inkább a Robinson parkba, és basszus, itt tényleg pörög az élet. A hatalmas tömeg már messziről jelzi, hogy valami nincs rendben, oda is furakodok, és megpróbálva áttörni az emberi barikádon, közelebb férkőzök a látványossághoz. Ekkor állít meg a riporter.
- Kráter, mi? - kérdezem, majd lábujjhegyre állok, hogy lássak is valamit. Kis nézelődés után visszafordulok a fickó felé. - Ó, igen, barátom, ez minden kétséget kizárólag egy UFO műve. Vigyázni kell a kis szürke dögökkel, csak egy pillanatra kell elfordulnod, és még olyan helyekre is szondát raknak, ahova még a madár se jár. Na tűnj innen. - ezzel indulatosan meglököm a fickót, és megpróbálok közelebb kerülni a kráterhez. Nincs túl jó hangulatom, érzem, ha még egy ehhez hasonló őrült nekem jön a kérdéseivel, lelövök valakit. Megtapogatom a pisztolyomat a zsebemben, és akaratlanul is elmosolyodok a gondolatra, majd megrázom a fejem. Nem, ahhoz most sok a rendőr. Majd később.

Tárgy: Re: A Robinson park Kedd Júl. 09, 2013 3:02 pm

Egy hatalmas park, de akkora, hogy még soha életemben nem láttam ilyen nagyot, én már pedig nagyon sok parkot láttam életemben. Egy nagyobb táblán egy nagy felirat, de hiába nézem azokat a furcsa rajzokat, egyáltalán nem tudom, hogy mit akarnak jelenteni. Nagyon sok ilyen rajzzal találkoztam már a városban, némelyikről tudom, akkor is ha nem igazán tudom pontosan mit jelent, hogy ott bizony valami finomat lehet kapni. Valami olyan finomságot, amit nekem kell elvennem és utána gyorsan elszaladni, elbújni, mert elkapnak és elveszik tőlem, néha meg is ütnek. Nem értem miért, hisz másoknak odaadják, ők elveszik és megeszik. Nekem pedig nem szabad? Kedvesek hozzájuk, mosolyognak, de mikor én veszem el, akkor mérgesek, kiabálnak velem. Hiába vagyok már hosszú ideje a városban, sosem fogom talán megszokni. Minden nap más és más, egyre furcsább és furcsább dolgokat vélek benne felfedezni. Mintha Csodaország tükre lenne. Annak egy másik világa, melyben én vagyok Alice. Ahol a nyuszi nem mindig szalad el, hogy megmutassa az utat, de mindig velem van, s ha nem is látszik, de mindig megvéd engem.
Figyelem az eget, melyet itt nagyon szépen látni. Nem takarja semmilyen magas ház, semmilyen füstölgő kémény. Nem büdös, nem zajos. Minden csendes és nyugodt, csak valamilyen ciripeléseket hallok magam körül, de nagyon tetszik és nem is félek. Szinte tágra nyílt szemekkel gyönyörködöm, ahogy a nap aláereszkedett a házak mögé, ahogy utolsó sugaraival még csodaszép színekbe borítja a tájat. Narancssárga és rózsaszín keveréke, de nem is olyan messze már a sötétség uralkodik a világ felett. Most már nincs annyira meleg, hűvös szellő simogatja arcomat. A virágok melyeket itt-ott megtalálok, illatukkal örvendeztetnek meg engem. Nagyon jó itt...

Lassan, mégis nagy léptekkel haladok a nagy parkban. Egyik lépés a másik után, rugalmasak, szórakozottak. Egyik kezemben a nyuszikám, mosolyog a világra akkor is, ha nincsen szája. Bölcsen néz valamerre, tudom, hogy ő rá mindig számíthatok. Boldog mosollyal arcomon kicsit jobban magamhoz szorítom, megdédelgetem.
- Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva... - éneklem magamnak a gyereki dalocskát, lépteim során néha meg-meg ugrok kicsit. Kellemes érezni a puha füvet lábaim alatt. A cipőmet egy ideje elhagytam valahol, mikor messzire próbáltam szaladni és leestek a lábaimról. Sose találtam meg őket. De nem is baj. Szép ez a hej. Nem zavar, hogy a talpam már szinte fekete a kosztól.

- Nyuszi hopp! Nyuszi hopp! - mondom fennhangon és én magam is kétszer ugrok, mintha nyuszi lennék a magas fűben. Kellemesen csiklandozza lábam, a puha és meleg föld pedig nem engedi, hogy fázzon. Annyira jó itt! Lehet itt is maradok örökre. Ahogy megyek, mendegélek, már messziről egy nagy tömeget látok, ahogy ácsorog a sok ember egy helyen, ahogy tolakodnak, nézelődnek, beszélnek. Szemeim kissé jobban kitágulnak és számat csücsörítem egy kérdőjeles tekintettel.
- Vajon mi történhetett ott? - kérdezem saját magamtól lágy hangon, mint egy kisgyerek, majd nyuszimra pillantok.
- Megnézzük? - kérdezem tőle. Mindig tanácskozok vele és ha ő azt mondja valamire hogy nem szabad vagy nem kéne, akkor azt sosem csinálom meg. Sosem, mert ő okos. Nagyon okos! Óvatosan megyek közelebb, de nem túl közel. Nem szeretném hogy lássanak minket, de én szeretnék azért látni valamit. Az emberek sok sok háta viszont úgy látszik csak nem akar semmit mutatni, mintha valami hatalmas nagy titkot akarnának előlem elrejteni. Ágaskodok, lábujjhegyre állok, ugrálok, de minden próbálkozásom teljesen haszontalan. Kis időbe telik, mire végre feladom és csalódottan húzom el számat, hogy én ismét kimaradok valamiből, amiről mindenki tud.
Egy ismerős arcot vélek felfedezni a tömegben. Egy halovány emlék csupán, mely kötődik az arcoz, mintha már láttam volna valahol, valahol nagyon régen. Összehúzom szemeim, talán így jobban eszembe jut, de mégsem. Nyuszimra pillantok tanácstalanul, majd homlokomra csapok.
- Hát persze! - mondom neki enyhén felnevetve, majd azonnal is indulok az ismerős személy felé (Kártyás ember), akit egyszer láttam abban a raktárban, azon a napon, mikor papírokat kellett átadnom Robin Hoodnak. Furakodok, igyekszem átverekedni magam az emberek közt. Többé-kevésbé sikeresen is és már az ismerős alak mögé kerülök. Ott állok, félénken, ijedten. Hezitálok, de nem sokáig.
- Ummm... Bácsi... - húzom meg párszor enyhén ruhájának ujját, hogy felfigyeljen rám, de hangon nem elég magabiztos, nem elég hangos. Ha felém néz, szerencsétlen arccal nézek a szemébe és kicsit elhúzom a számat.
- A nyakába vesz? Én nem látok semmit. Meg szeretném én is nézni mi van ott! - mondom neki, ha felém fordul ha nem és addig huzigálom enyhén ruhájának ujját, amíg végül felém nem fordul.

Vendég

Ez gyorsan ment. Szóval a reagotok első fele lehet szabad kör, a lényeg, hogy Airie megrángatja Kártyás ingujját.

Ahogy otthagyod a riportert, rá sem bagózik, már megy a következő emberhez. Ha közelebb férkőzöl , vagy férkőztök a kráterhez, a közepén egy fej nagyságú meteor hever. A kráterben már latható néhány sugárvédő ötlözetbe bújt alak, akik különböző műszerekkel vizsgálják az űrbéli követ, ám egyvalamit figyelmen kívül hagytak. A kráter veletek szemben lévő oldalán a föld alól valami kilóg. A tudósok nem figyeltek ilyesmire, a kő sokkal inkább lekötötte a figyelmüket.
Eldönthetitek, hogy érdekel-e titekt vagy sem, és lehet találgatni, terveket szövögetni a megszerzésére és egyebek.

Tárgy: Re: A Robinson park Szer. Júl. 17, 2013 4:31 pm

Gyorsan faképnél hagyom a fickót, de még mielőtt tovább indulhatnék, érzem, ahogy valaki meghúzza a ruhám szegélyét, és bácsinak szólít. Bácsi? Na ilyen burkoltan se öregeztek még le. Lenézek magam mellé, és egy vörös hajú, furcsán ismerős lányt pillantok, de bárhogy töröm is a fejem, képtelen vagyok rájönni, honnan ilyen ismerős. Látom, a kezében tart egy kis plüssnyuszit, ami azért korához képest elég furcsa, de hát ki vagyok én, hogy őrültnek nevezhessek bárkit is. A kérésére önkéntelenül is elnevetem magam.
- Áh, öreg vagyok én már ahhoz. Mit szólnál, ha inkább közelebb mennénk? - kérdem tőle, aztán intek neki, hogy jöjjön utánam, és lökdösődve, sűrű bocsánatkérések, meg káromkodások közepette előrébb nyomulok a tömegben. Hogy vajon a lány utánam jön-e, vagy sem, már nem annyira érdekel, viszont a látványra valóban kíváncsi vagyok. Amint elérem a tömeg szélét, kíváncsiskodva mérem fel a terepet. A kilátás pazar, párszor meg is rázom a fejem a sugárvédő cuccok láttára, de nem álom, ez bizony a valóság. Ahogy végigkövetem a kráter szélét a pillantásaimmal, tekintetem megakad valami furcsa, kiálló valamiről, amiről sehogy se tudom eldönteni, vajon mi lehet. Ha a lány még mellettem van, felé fordulok, és megkérdezem tőle:
- Pontosan mi a franc az a valami ott? Mármint...- csóválom fejemet, mert idő közben Pufi, a kis hülye is megszólalt a fejemben, aki már egy ideje ott rejtőzködik, és néha-néha elkezd hülyeségekről beszélgetni, általában pont akkor, amikor semmi szükségem rá. Már egy ideje rájöttem, hogy ha nem figyelek rá, előbb-utóbb úgyis elunja magát, és feladja a próbálkozást, és visszamegy a nőihez, a medencéhez...vagy valami teljesen más helyre, teljesen más emberekhez. Jó kérdés. Most is eltelik egy-két perc amíg teljesen kitisztul a fejem, utána, mintha mi se történt volna, visszafordulok a lány felé.
- Na szóval, kezdjük újra. Hogy is hívnak téged? Engem Ericnek szoktak, általában. - megvárom, hogy bemutatkozzon, vagy ha nem, az se baj, rámutatok arra a valamire a földben. - Látod azt? Szerinted mi lehet az? Meg különben is, mi az, hogy senkinek se tűnt fel? - gondolkozok hangosan. Pufi megint elkezd vicceskedni, szóval már megint lőttek a belső békémnek. Elkezdem a halántékomat dörzsölni az ujjaimmal, hátha az elmulasztja, miközben várom a lány feleletét, remélhetőleg addigra Pufi is befogja.

Tárgy: Re: A Robinson park Kedd Aug. 06, 2013 1:10 pm

Értelmes és nagy szemekkel nézek a kedves idegen férfire, ki csak elneveti magát azon, hogy bácsinak neveztem. Kicsit néztem még őt, jobban kikerekedett szemekkel, az ember azt hinné, hogy ilyenkor már szokásuk kiesni helyükről, de nem nálam. Fejemet még oldalra is billentem, mint a kiskutyák, akiknek lehet magyarázni, naivan azt hiszik fel is fogják amit mond a gazda, de kiderül hogy egyáltalán nincs így. Felhozza, hogy közelebbről is megnézhetnénk mi is történik a nagy tömegben.
- Jó - válaszolom kurtán és nyugodtan, még bólintok is mellé, jelezve, megértettem és egyet értek a javaslattal. Érdeklődve követem őt, igyekszem ott maradni szorosan mögötte, de a sok ember nem akar előbbre engedni nagyon, még le is maradok, egyszer el is vesztem a bácsit, majd hirtelen felbukkan mint egy csoda a ködben. Odafurakszok hozzá, én is próbálok lökdösődni, bocsánatot kérni, ismétlem azokat a szavakat amiket a bácsi, attól függetlenül, hogy fogalmam sincs mit jelentenek. Végül sikerül megragadnom kezét, így mögötte haladok, nem engedem el, nem akarom elveszíteni.
Kiérünk a tömegből és valamilyen valamihez érünk. Egy hosszú szalagot húztak fel a köré a kő köré, ami a földben volt és néhány nagyon furcsa és vicces sárga ruhás emberke mászkált körülötte, számomra furcsa dolgokkal a kezükben. Egy ideig tanakodva nézem, nyuszimat jobban felemelve, hogy biztos legyek benne, ő is látja a dolgot.
- Szerinted mi ez? - kérdezem nyuszimtól érdeklődve, majd felnézek a férfire. Kettőt pislogok, szám félig ki van nyitva, enyhén tátott szájjal nézelődök. Először mintha meg sem hallottam volna a férfi beszédét, közben őt néztem, láttam ahogy mozog a szája, ahogy a szavak eljutnak fülembe, de valahogy nem bírtam őket egyből felfogni. Kicsit megráztam a fejem, majd válaszoltam neki.
- Én Alice vagyok. Ő pedig a nyuszim - mondom szégyenlősen és nyuszimat feljebb emelem, hogy ő is jól lássa. Kicsit elpirulok, hangom zavarodott lesz. Mosoly húzódik arcomra, majd kis idő után el is tűnik és ismét a furcsa kő felé fordulok, nézem ahova mutat.
- Szerintem ez egy nagy nyalóka. Az a valami meg a csomagja. Valaki kibontotta de nem bírta megenni aztán elásta a földbe mint ahogy a kutyusok szokták a csontokat. Én is úgy szoktam. Elásom a játszótéren, de aztán soha nem találom meg. Szerinted az enyémet is elvitték ezek a banán bácsik? - kérdezem tőle és a banán bácsik megnevezés alatt a furcsa emberekre mutatok, akik a kő körül mászkálnak.

Vendég

Az emberek számára egyre kevésbé érdekes a látvány, valamint ezt tetézve a helyi szervek is próbálják feloszlatni a jó népet. A park lassan-lassan kiürül, és már csa ti, valamint pár tudós mászkál, ám a számuk nem igazán érdekes, olyan kevesen vannak. Lassan minden furcsa zöld követ felhordtak a kráterből, de a kilógó fém részt nem vették észre. Ha akartok lejebb sétálhattok megnézni.

Ha megteszitek, rájöttök, hogy a kis fém egy apró öt szög alakú tárgy, melybe egy bőr darabot fűztek, mintha valaki nyakláncként hordta volna.

Ha nem mentek le, akkor a fogyatkozó tömeg okán lassan, de hamarosan kezdenek felismerni titeket. Kell nektek ismét Arkham?

» Sheldon park
» Park környéki lakónegyed
» Vernon emlék park