A Robinson park

Cselszövő szemével a családot keresi, félig meddig sikerül is neki. A család nagyja, apraja nélkül, még látszik, ahogy iparkodnak egyre jobban. Már a parkot elhagyták, és most sandán visszafelé pislogva próbálják felmérni a helyzetet, ami köztetek alakult ki. Night-Hunter is látja már, hogy valami nincs rendben.
A szülők körül nincsenek a gyerekek. Se előttük, se mögöttük, de még csak az utcákon se látjátok őket. Úgy látszik mintha elnyelte volna őket a föld, és oly módon, hogy nektek ne tűnjön fel. Még pár pillanattal ezelőtt mellettetek voltak, de most már sehol nincsenek. Ez pedig két ilyen képzett bűnüldözőnek elég nagy szégyennek kellene lenni, ha egyedül a kiskorúak érdeke volt.

A szülök félve kezdenek el szinte menekülni, ahogy feldúltan rohansz utánuk, de végül könnyedén beéred őket, és ők csak rettegve bámulnak rád. Nem tesz egyik sem egy felesleges mozdulatot sem, sőt egyáltalán nem mozognak. Nem mernek.
- Milyen gyerekek? – Kérdezi félve a férfi. – Mit akar még maga tőlünk? – Teszi fel a kérdést, de olyan halkan, hogy alig hallod. Ha a helyzet nem lenne elég meglepő, ez most még egyet csavar a dolgokon. Egyáltalán nem úgy tűnik, mintha tudnák, milyen gyerekről is kérdezed őket.
Cselszövő eközben próbál valamilyen nyomra bukkanni, de az átlagos lakosokon kívül, akik még a park területét tapodják nem látsz senkit, és semmit. A gyerekek szűrén-szálán eltűntek, és nyomukat sem találod. Az eddigi hangzavaruk teljesen elhalt, és csak a környéken lévők ténykedéseit hallhatod, a természet hangjain kívül. Beszélgetnek, sétálgatnak, vagy éppen hortyognak a padon.És a kiáltásodra semmilyen válasz nem érkezik, kivéve a fák felé tekintgető kicsit gondterhelt emberek, kik megpróbálják megtudni mi is a forrása az óbégatásnak.

A gesztusaik még mindig értetlenségről árulkodnak. Tényleg fogalmuk sincs milyen gyerekekről is beszélsz éppen, vagy hogy mit is akarsz te tőlük. A nevek hallatán csak egy pillanatra rebben meg a szemük, de több nem. Világosság nem gyullad a fejekben, de valamit azért észreveszel. A szemeik valahogy mások. Homályosabbak a szokottnál. Ilyet már rövidke pályafutásod alatt láttál már. Aki kábítószer hatása alatt van, annak szokott hasonlóan kitágult pupillákkal rendelkezni.
- Mi nem akarunk magától semmit. Kérem hagyjon békén minket, nem akarunk bajba keveredni… Nem tudjuk milyen gyerekekről beszélt. Igen társalogtunk magával… - Itt elakad a hangja, mintha nem tudna visszaemlékezni mi is történt pontosan, vagy miről is beszéltetek. – de most hagyjon minket. Soha nem volt gyerekünk, és most mi elmegyünk. – Jelenti ki a férfi erélyesen, de látszik, nincs minden rendben. Őrültnek néznek, ki a szegény ártatlan polgárokat zaklatja, és most minél messzebb akarnak lenni tőle.
Cselszövő tovább kutat a rengetegben. Semmi és senki nem állja útját, de nem is ütközik nyomba se. A gyerekek felszívódtak a föld színéről, és csak átlagembereket látsz a park területén. Senki sem tűnik veszélyesnek, vagy gyerekrablónak. Egyetlen kirívó dolog, te vagy itt.
A kiáltásaid a semmibe vesznek, miközben azt próbálod eldönteni merre is menj tovább. A park hatalmas, és véletlenszerűen elindulva esélyeid szinte egyenlők a nullával. Vagy csak nagyon tört számba lehetne kifejezni azt. Mindenfelé csak zöld, és barna színeket látsz, mást nem.

A „szülők” gyorsan elsomfordálnak, és hallod, ahogy a sarkon befordulva futásnak erednek. Úgy néz ki rájuk ijesztettél, de figyelmedet már más köti le, és máris teszel érte. Kiáltás hagyja el szádat, és csak pár értetlen szempár figyel fel rád, na meg a lombok sustorgása, ahogy a feltámadt szél mozgatja azokat.
A lány visszafordul, és továbbra is szokásos utjait járva visszaér a park bejáratához. Ott meghallja a neki szóló kiáltásokat, és a két idegen máris egymással szemben áll. A régmúlt elválást, most semmissé teszi az új fejlemények. Bármilyen ellenérzésekkel is vannak egymással szemben, egy gyerek élete mindennél fontosabb.

Cselszövő gyorsan a kívánt irányba tekint, majd bólint egyet. Úgy látszik egyetért a tervvel, és egy intéssel el is indul a „szülők” felé. Míg te ott maradsz egyedül a parkban. A zöld fű, a kéknek mondjuk nem mondható éggel. A téli táj itt, mindig sáros, koszos, de a park most valósággal ragyog. Így hát visszatérsz a társalgás színhelyére.
Semmi különöset nem látsz, aminek talán nem kellene ott lenni. Meg hát pontosítani kellene a keresés feltételeit. Hát ha lehet egy szemét a fűben, aminek nem kellett volna ott lenni. Vagy egy nézelődő alak, aki gyanús lehet. Esetleg egy virág, ami ebben az évszakban nem is kellene ott lenni. És tényleg ott van.
Egy virág, ami nem hogy ebben az évszakban, de egyikben sem kellene fellelhetőnek lenni. Igaz nem vagy egy botanikus, de hogy trópusi növény éljen itt, annak aztán tényleg nagyon kicsit az esélye. Az túlzás, hogy él, mert már az elszáradás végső határán van, de a két szemed láttára fonnyad össze, hihetetlenül gyorsan. Ez pedig minden csak nem természetes dolog.
Eközben Cselszövő eltűnik a sarkon, és feltehetően utolért szülőkkel diskurál. Az új felfedezésed lehet fontos, de az is lehet, teljesen felesleges. Rajtad áll, hogy mit is kezdesz vele, talán más irány, vagy talán pont ez a jó?

A virág darabjai, és értékes részei máris hozzád kerülnek, te pedig kifelé veszed az irányt. A terv jó, sőt szinte tökéletes, azt leszámítva, hogy Cselszövő újra egyedül marad. De hát ez a város már csak ilyen. A növény meglepő, de míg próbálod bizonyítéknak elrakni, folyamatosan szárad el, és mire sikerül elrejteni biztonságos helyre szinte már minden mozdulatra porlik.
Amilyen gyorsan csak tudod elviszed ismerősödhöz. A megjelenésed nem kis meglepetés számára, de ettől függetlenül, minden ellenérzés nélkül segítségedre siet. A növény, ami megmaradt belőle nagy fejtörést okoz neki. Szemüvegét feltolja, és egy kávé mellett próbálja elmondani mit is ókumlált ki.
A virág egy dél amerikai virágra hasonlít, azt leszámítva, hogy egy teljesen új mutációja lehet annak. A virág hallucinogén, legalábbis az eredeti. Az ottani törzsek régmúlt emlékek felidézésére, és különleges látomások előidézésére szokták használni a virágának porát, amit csak közvetlenül virágzás idején lehet elérni. Erről csak annyit tudott meg, hogy ugyanúgy a virágpor az, ami valamilyen hatással lehet az emberre, de ez már elvileg rég elvirágzott. És nem hiszi el, ha azt mondod hogy pár perce még teljes pompájában díszelgett.

Roland átvizsgálja teljesen, és csak két óra múltán izzadságtól csapzottan, na meg fáradtan botorkál elő, házi laborjából. Úgy látszik tényleg komolyan veszi a dolgot. Na meg hát, te se szoktál gyakran kérni tőle ilyen szívességeket.
Elmondja, hogy a virág teljesen elszáradt, és már csak az alap dolgait tudta megnézni. A kép sok segítséget adott neki. Többet nem tud, mondani a tulajdonságairól a virágnak, de azt már igen, hogy volt egy nő bizonyos Dr. Pamela Lillian Isley, foglalkozott vele. A legutóbbi információja róla, vagyis publikálásáról, ebben a tárgyban, a Giordano Botanikus Kertben tenyésztette, hogy új gyógyszert csinálhassanak belőle az Alzheimer kórosoknak. A kutatásai félbeszakadtak a kertben történt incidens óta, de a feljegyzések, és iratok, fontos dokumentumok ez ügyben még ott lehetnek.
Miután mindent elmondott, beleroskad a kényelmes fotelébe, és újabb hajmeresztő kéréseden agyal, mivel is fogsz most előállni, hogy a lassan éjszakába forduló napját még jobbá tegyed.

Esti órák, a nap már rég elérte legalacsonyabb pontját, és már csak a mesterséges források adnak egy kis fényt. A rendőrségi testület lezárta az egész parkot, senki sem tudja miért, a város csendes, és mégis valami történik. Egy titkos háború kezdete, amit maguk a rendőrök kezdtek, és ők is fognak befejezni. Minden osztályról itt vannak az emberek, családjaikat, szeretteiket, barátaikat hátra hagyva, egy titkos parancsnak engedelmeskedve, senkit sem engednek be a zöld területre. Kordont vontak köré, senki sem juthat be élve.
A városban mégis szervezkednek ellenük. A rendőrőrsön gondterhelt emberek veszik kezükbe a fegyvereket, egy titkos sötét szobában, halálos játékszerekkel fegyverzett tagok indulnak meg a tiltott hely felé. Egy céllal Méregcsóknak ma este el kell tűnnie, vagy így vagy úgy. Pár sarokra állnak meg az ostromlók, társaik ellen fognak vonulni, olyanok ellen, akikre eddig az életüket is rábízták, és most mégis szörnyű tettekre készülnek ellenük. A másik csapat szinté életük legnehezebb csatájára készül, a rendőri testület nagyobb része előttük áll, őrültségnek tűnik megtámadni őket, ám a munka az munka, és ezért nem kevés üti a markukat.

Méregcsók faalkotmányán ül, és nézi rettegő védenceit. A parkot védi a rendőrség, de hozzátok is elértek a pletykák. A város ellenetek fordult, a kis béke oázisotok, mit közös erővel hoztatok létre, most veszélybe került. A rendőrség erői, melynek Méregcsók parancsol, már délelőtt óta kordont vont a Robinson Park köré.
Ám ezek az erők sem menthetnek meg titeket örökké. A természet az utolsó mentsváratok, meg a saját magatok. A kis közösségben alig vannak ki harcra foghatók, de te köztük vagy Ryuu, ám a növények, maguk nagyobb hatalmat képviselnek, mint a kint rátok leselkedők együtt véve. Ám egyetlen gond van velük, mint a kígyó, a ti kis közösségetek is csak egy embertől függ. Pamela Isly ha elvész, minden erőtök, semmivé foszlik. Ha levágják a fejét a kígyónak, a test elpusztul, ezért mindennél fontosabb megvédeni őt.

Egy lehetetlen pillanatban, megcsörrent egy telefon az utcán. Majd ahogy haladtál tovább a csörgés folytatódott, és végül rájöttél téged szólítanak. A kagyló másik végén az alvilág informátora, az összekötő, ki mindenről tud, és mindent megoszt, persze csak nagy összegekért, nem más mint Kalkulátor.
Jelentkezett nálatok, és jó kis munkát ajánlott, sok pénz, és nagy kockázat. A természet úrnője ellen kell vonulni, áttörve az egész Gotham Városi Rendőrségen, be a fészkébe, ahol a növények hada vár titeket, csak hol véretekben fürödhessen. Erre pedig egyikőtök sem mondhat nemet.
Csak egy saroknyira vagytok a parktól, ott a találka. Mint sejtettétek, maga a munkaadó, vagyis inkább a közvetítő nincs itt, csak ti zsoldosok, kik a meló oroszlán részét fogják elvégezni. A kis összejövetelen alig vagytok, de hát egy csendes gyilkosság. Bementek elintézitek Méregcsókot, és mielőtt még az egész város rátok vetné magát, már el is tűntök. A találkozón már megjelent egy eléggé kétes alak, mintha minden hús csak úgy foszlana le róla. Ám fájdalom jelét egyáltalán nem mutatja, csak furcsa mosoly ül ki az arcára, ahogy végigméri leendő társait. A másik is egy férfi, ő már inkább e világi. Elég sok fegyvere van, és a ruhája is kommandósra emlékeztet, hát még a felszerelése. Ám valami nincs vele rendben, tartása megtört, mintha hatalmas tragédiát élt volna át, és a világon már semmi sem számítana neki. És végül te Amethysta, kitűnsz a tömegből, szépségeddel, és megjelenéseddel. Felsőbb rendű vagy, még ha nem is tudják ezek a sehonnaiak.

Egy másik kis csapat legtöbben rendőrségi egyenruhában vannak, de van köztük pár maszkos bűnüldöző is. Aranyszem szedte össze ezt a tucatnyi embert. Méregcsók átvette az irányítást a GVR felett, és a zöld igazságosztó lassú hónapok alatt a legjobbakat felszabadította, hogy végre cselekedhessen. Ám valami keresztülhúzta a számításait, a maffia hamarabb cselekedett, és így nektek is lépni kellett.
Az egész rendőrség kivonult, és ti neki fogtok menni. A terv egyszerű, mint egy faltörő kos, rohantok a kordonnak, és egy válogatott kis csapat átcsusszan, hogy bejuttassa Méregcsókba az ellenszert, és véget vessen hatalmának.
A vezetőn kívül, van még maszkos jelen, egy gyönyörűséges nő, motorral érkezett, és a legjobb szó rá a jégkirálynő. Ha ránéz is valaki, a jégkék szemétől megdermed a vér, és felforr a vér. Minden megdermed körülötte, még a motoron is jégrózsák vannak, pedig több mint harminc fok van.