Giordano botanikai kert

Gotham hatalmas botanikai kertje, amelyben több tucat különféle növény található. A távoli egzotikusoktól a jól megszokott ős honosokon át, az igazán ritka virágokig minden megtalálható a palettán. A Botanikai kert egyben egy kutató labor is, ahol a különféle növényeket vizsgálják.

Előzmény: A Robinson Park

A taxi minden zökkenő nélkül elvisz Otisburg-ba, a város helyzete nem rossz a naplemente kellemes pillanataiban, de ez hamar meg fog változni, ha a világító glóbusz eltűnik szemeid elől. A sofőröd egy elég csinoska hölgyemény, ki meglepően kedvesen viselkedik veled. Ez nem éppen a megszokott a város taxisaitól, mondjuk ez egyik városéra sem jellemző.
A botanikus kert épülete előtted magasodik. Elég impozáns, tele üveggel, és hatalmas zöld színekkel. A növények levelei az üveget érintik, ez pedig nem kicsit gyönyörű látvány.
A bejáratot könnyedén megtalálod, ám de van egy probléma vele. Az épület le van zárva teljesen, még nem indult újra az incidens óta. Teljes sötétségbe burkolózik, mintha senki sem dolgozna már itt régóta. Ám egy aprócska fényfolt felkeltheti a figyelmedet. Az egyik társépületből szűrődik ki, nem túl nagy, nem túl új, sőt még csak nem is gondozott, talán pont azért nem mert a gondnoki bódé az.

Miután Ronald befejezte a kísérleteit a virággal, taxit hívtam és a botanikus kert felé vettem az irányt. A taxis egy kedves és aranyos nőnek tűnt, de mivel egyáltalán nem akartam gyanút kelteni egy másik utcába irányítottam el a sofőrt.
- Itt jó lesz köszönöm – szóltam mikor egy nagyméretű panelházat láttam meg.
Mihelyst kiszálltam a kocsiból, megvártam, hogy a nő teljesen elhagyja az utcát, és a botanikus kert felé vettem az irányt, ami egy utcányival volt odébb. Amikor megláttam az épületet, nagyot csodálkoztam, nem gondoltam volna, hogy még mindig zárva van. A kerítéseken rozsdás láncok és lakatok lógtak le, hogy mindenképp távol tartsák az idegenkedőket. Ahogy körbenéztem minden csupa sötétség volt, aminek kifejezetten őrültem, hisz a sötétségben tudtam, hogy nekem van előnyöm bárkivel szemben, de egy melléképületből viszont egy kis fény szivárgott ki. Nem tudtom, hogy ki van ott, de az irányt arra felé veszem, persze minél óvatosabban. A kerítésen könnyedén átmászom, és a fény fellé elindulok.

Ahogy sikeresen megközelítem a kis házikót, az ajtó kulcslyukához teszem a fülem, régi televíziónak hallom a hangját, illetve egy mélyről feltörő horkolást ami könnyedén el nyomja a tv recsegő hangját, amit szerintem egy bizonyos őr csinál a bódéban.
Ahhoz, hogy többet megtudjak az épületről kénytelen vagyok bemenni a házikóba, információ hiány érdekében. Remélem , hogy ott bent fogok találni valami használható iratot akár egy kisebb térképet a nagy épülethez, dokumentumokat vagy esetleg kulcsokat. Ezzel a reménnyel pisztolyomat megtöltöm az altatólövedékkel ami barátunkat egy 5 órára szó nélkül kiüti, majd a kilincset lenyomom és megpróbálok belépni az épületbe.

Ahogy beléptem az ajtón, körbenéztem. A fegyverem altató lövedékkel van megtöltve, de azt még szerencsére nem kellet használnom, hisz az őr olyan mélyen aludt, hogy észre re sem vette, hogy egy idegen alak lépet be a bódéjába. Miután körbenéztem két olyan dolgot láttam, ami fel kelltette a figyelmemet. Egy rozoga faliszekrény és pár köteg papír, ami az asztalon hevert, a tányérja alatt. Elsőnek a papírokat vizsgálom át, majd utána jöhet a szekrény. Ha véletlenül a gondnok, Earl felkelne, elaltatom a pisztolyom segítségével, viszont ha sikerül úgy körbenéznem, hogy nem kell fel, akkor a kutatást folytatom és bemegyek a nagy épületbe.

Ahogy a kis bódéban a papírokat illetve információkat keresgéltem. A mögöttem üllő gondnok hirtelen felhorkant és megpróbál felkelni az álmából, de én ezt nem engedtem és a pisztolyom segítségével egy altató lövedéket eresztettem az áldozatom nyakába, amitől egyből visszaaludt. Mivel nem akartam gyanút kelteni a tűt kihúztam óvatosan a nyakából és eltettem a többi mellé. A tű eléggé apró volt, nem okoztam Earl-nak semmilyen vérző sérülést. Ezek után visszatértem a papírokhoz, amiket az előbb vizsgáltam. Az iratok közt találtam egy menekülő utat, amit egyből el is tettem, illetve még veszélyt jelző dokumentumokat is, amiket csak telefonom segítségével lefotóztam. Mielőtt még elhagytam volna a gondnok kis házát elvettem tőle a kulcsokat illetve felhúztam a maszkomat, mivel nem tudhatom, hogy mi fog engem kint és bent várni. Majd kiléptem a kis bódéból és a hatalmas épület felé vettem az irányt.

Miután az ébredezőnek tűnő gondnokot lelőttem az altatólövedékkel és odamentem hozzá, hogy ki húzzam a nyakából a tűt, amint odaléptem és megpróbáltam kihúzni a injekciót, egy furcsa és szokatlan dologra lettem figyelmes. A tű végén egy kis műanyagszerű bőrdarabot találtam, amiből könnyen következtetni tudtam, hogy ez az alak valamiért takarja az arcát. Nekem nem kellet kétszer mondani és egy gyors mozdulattal lerántottam a fejéről a maszkot.
Mihelyst lerántottam azonnal egy fényképet csináltam róla, majd megpróbáltam vissza rakni az arcára az álarcot. Az kis őrünk elég jól aludt ahhoz, hogy semmit se vegyen észre a történtekből. Miután végeztem ezzel, bemegyek a nagy épületbe.

Miután levettem az őr maszkját hihetetlenül meglepődtem.
Ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt. Aranyszem, márt megint mibe keveredtél bele? Fel sem tudom fogni, hogy az az ember, akit kiskoromban úgy tiszteltem, mint a szüleimet az itt fekszik velem szemben egy székben elaltatva. Nem tudom, hogy mit keresel itt és, hogy minek volt rajtad ez a maszk, de remélem, hogy nem a rossz oldalon állsz- suttogtam eléggé halkan ezeket a szavak miközben lefotóztam és a maszkját próbáltam visszarakni az arcára.
Ahogy kiléptem a kis bódéból a nagy és sötét épület felé vettem az irányt. Nem tudom, hogy valójában mi folyik itt, de most márt, tényleg kezd érdekelni, kezd. A sötét kerten könnyedén átvágom magam és megérkezek a nagy ajtókhoz, ami kinyitja ezt a titokzatos „házat” nyitják. Amint a kulcsokat kikotorásztam a zsebemből, benyitok és belépek. Remélve, hogy elegendő információkat fogok tudni szerezni.

// Csak az őrnek vettem le, Aranyszemen rajta hagytam a maszkot //

Ahogy elhagytam az őrházat, a magas és sötét épület felé vettem az irányt. Eddig szerencsére minden rendben volt. Mihelyst átfutottam a két épület közötti szakaszon, és odaértem a bejárati ajtóhoz, sikeresen ki tudtam nyitni a kulcsra zárt ajtót és megpróbáltam belépni. Miután elforgattam a kulcsot és lenyomtam a kilincset egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Azonnal megfordultam, de a nagy csodálkozásba szinte köpni-nyelni nem tudtam. Egy ismereten nő állt velem szembe, teljes intim felszerelésbe.
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? – kérdeztem eléggé megilletődve.
Nem tudom, hogy mit akarhat tőlem, de ha verekedés lesz a vége, akkor nem állok jót magamért. Megpróbálom kihasználni a sötét ház előnyét és egyből befutok, ha azon lesz a hangsúly.
- Ha az őrről beszélsz, nincs semmi baja csak egy kis altatót kapót, nem ölök meg hozzám hasonló hősöket, mármint ha érted, hogy kiről beszélek.

A bejárati lépcsőn állva a bőr szerkóban lévő hölgyet még mindig nem tudtam sehova tenni.
Az arcán csak idegességet és nyugalmatlanságot tapasztalok. De mihelyst belekezdett, hogy ő valójában ki is még több kérdés merült fel bennem. De ahogy feltettem volna azokat ő csak egyszerűen megfordult és visszament a bódéhoz, ahol aranyszem aludt.
- Héj! Várj – rohantam utána a bódé felé.
- Rendben segítek felkelteni őt, de cserébe addig mond el, hogy mi is történik itt valójában. Amíg felpofozom az akár órákba is beletelhet, úgy hogy pont van addig egy kis időnk.
Mást nagyon nem tudok mit csinálni, mint hogy aranyszem vállaira teszem a kezemet és határozott mozdulatokkal rázom a vállait. Remélem hamar fel fog ébredni és nem kell majd itt sok időt eltölteni.

Ahogy visszaértünk a kis őrbódéhoz, aranyszem mozdulatlanul várt minket a kis székében, de ez nem is volt meglepő. Két oldalról megfogtuk majd egy közelben álló fekete autóba tuszkoltuk be. Mivel nem akartunk sok időt elpocsékolni, a sofőrnek kénytelen volt valamit kikeverni, amitől aranyszem majd helyrerázódik.
- Egyszerű altató, amit a vadászok szoktak használni. – válaszoltam kérdése a hátsón ülésen ülve.
Ahogy a sofőr elkezdte a beszédét minden mondatára a fejemmel bólintottam, hogy tiszta és értem. Tehát ők is azt a nőszemély után kutatnak, aki után én is. Ez remek, gondoltam magamban. Miután szép sorjában elmondott minden érdekes információt és aranyszemnek is beadta az ellenszérumit úgy éreztem, hogy nekem kell most elmondani, hogy valójában mit is keresek itt.
- Én igazából gyerekrablások után kutatok – kezdtem el mondanivalómat ezzel a bevezető sorral. A Robinson- park környékén egyre több az emberrablás, de most nem is ez a lényeg, az egyik kedves barátom küldött ide ebbe a botanikus központba, hogy nézzek jobban szét, mivel az egyik nap találtam a park környékén egy érdekes hallucinogén virágot, amit nem tudtam hova tenni. Hátha itt kapok róla valami bővebb tájékoztatást. Esetleg önök nem ismerek fel? – tettem fel végül kérdésemet miközben telefonomat előkapva kerestem a virágról elkészített képet.

Ahogy a gyerekrablásról kezdtem el kérdezősködni a sofőr hirtelen felkapta a fejét, amit jól jelnek vettem, hisz ő csak többet tud róla, mint én. Mihelyst elkezdte mesélni, hogy a gyerekek szerencsére biztonságba vannak és, hogy Méregcsók velük toborozza a hívőit még több kérdés merült fel bennem. De még mielőtt feltettem volna ezeket egy kis fiolányi ellenszervett kaptam tőlük, amit egyből zsebre vágtam.
- Milyen hívőit, és mi van a virággal? Ne haragudj, de én még nagyon, keveset tudok erről az egész ügyről, úgyhogy amit tudsz, azt áruld el nekem. Illetve, hogy merre is lehet a bázisuk.
Remélem, hogy Aranyszem és a sofőrje mindemben tud majd segíteni és majd talán egyszer végett tudunk venni ennek az egész folyamatnak.

Miután a kérdéseimre elegendő választ kaptam és a sofőr előre ment a vezető ülésre, addigra Aranyszem is felébredett a mély álomból.
- Rendben beszállok- bólintottam Aranyszem kérdésére és beültem a fekete kocsiba közvetlenül a hőssel szembe.
- A nevem Éjvadász – válaszoltam az egyetlen kérdésre, amit tőlem tett fel és szó nélkül folytatta tovább azt a mesét, amit még a hölgy kezdett el, miközben a sofőrje elindította a motort és elindul az éjszakába.
Arra a rengeteg kérdésre, ami még a fejembe járt szép sorjában megkaptam a választ.
Aranyszem mindent elég részletesen elmondott, elmondta , hogy valójában mi is történt itt anno, hogy mit tett ez az ismeretlen vörös hölgy a várossal és annak naiv polgáraival.
Ez szörnyű!- nyögtem ki halkan a számon.
Miután befejezte a mondani valóját át vettem a szót és ismét csak kérdéseket tudtam feltenni.
- És most mihez akartok kezdeni? Illetve most pontosan merre is tartunk?

A sötét kocsiban ülve elképzelésem sem volt, hogy merre is megyünk valójában, de ahogy Aranyszem eligazított, akkora márt nekem is feltűnt, hogy visszamegyünk a park területére.
Hogy miért is? Gondolom, Aranyszem folytatja tovább a munkáját, de hogy velem mi lesz, hát őszintén szóval nem tudom. Vagy itt maradok Aranyszem mellett, mint valami társ vagy pedig folytatom a saját utamat, ahogy azt én képzelem.
- Igazából, hogy mit kezdek a továbbiakba? Ez egy jó kérdés. Úgy érzem, hogy az egyéni játék túl veszélyes és kockázatos, sőt mivel alig rendelkezek, még információval kénytelen vagyok még egy kis ideig veled maradni és együtt folytatni a nyomozást, persze csak akkor, ha ezt te sem bánod. Ha ebbe te is benne vagy ígérem, hogy mindenbe megpróbálok segíteni és a legjobb tudásom szerint fogok cselekedni.
Remélem, Aranyszem nem fogja visszautasítani az ajánlatomat és, hogy jól ki fogunk jönni egymással.