Giordano botanikai kert

Aranyszem elmosolyodik, és ebből a mozdulatból látszik csak hogy mennyire fiatal is valójában. Talán még a tizennyolcat is alig érte el, de ez az eddigi eredményeit ez semmivel sem csökkenti, talán még emel is a színvonalán. Bólint egyet, és csak egy gombot nyom meg a kocsija oldalán, a sofőr nő pedig a következő kanyarnál elfordul.
- Rendben van, akkor csapatmunka. Első vagy legalábbis következő feladatunk hogy megfelelő rendőr alanyt válasszunk ki. Akkor a következő mozzanatunk betörni a rendőrségre. Már ha nincs kifogásod ellene. A megfelelő alanyt, a saját rendszerükből fogjuk kikeresni. Kicsit változtattak a kódokon mióta rendszeresebben látogatok el hozzájuk, így direktebb módszerhez kell folyamodnunk. - Ezzel pedig a nő, mintha sebességkorlát nem is lenne, beletapos a gázba. A várost alkotó három szigetből kettőt pillanatok alatt mögöttetek hagytok, és ami a legfurcsább egyetlen zsaruba sem ütköztök, máskor persze az első kanyarba traffipaxot kap az ember.

Folytatás: Főutcák, utcák, sikátorok, hidak

Az önjelölt igazság osztó már hónapok óta gyűjt információt egy kábítószer bandáról. Tudja, hogy a banda a botanikai kertben fogja lebonyolítani az üzletet, és hogy a zsaruk nem fognak figyelni.
~ Nem kis pénzel rendelkezhetnek ezek a rohadékok, hogy ha ennyi rendőrt rábírtak venni arra, hogy fordítsák el a fejüket. Mit ne mondjak, szép kis rendőrei vannak Gotham-nek. Most alaposabb vagyok mint legutóbb, 100 százalékos információval rendelkezem célpontjaim fizikumáról. Most nem érhet meglepetés.~ gondolta magában Vash, miközben motorjával a kert felé száguldott. A motort biztonságba, 150 méterre rakta le a botanikai kerttől, egy elhagyatott, romos épületnél, amin látszott, hogy elfeledték már az emberek.
~ Itt jó helyen lesz! Ahogy elnézem ide még a csövesek sem járkálnak, ez most épp jól jön.~ gondolta Sisak, majd élesítette pisztolyát, és elindult a botanikus kerthez, kihasználva a sötét utcákat.

Vash jól használta ki a sötétséget és a csendet. Könnyű szerrel jutott el a kerthez, talán túl könnyen.
~ Nagy a csend, túl nagy. Gothamet mindig átjárja a zaj, de most semmi, ez lehet hogy rossz előjel. A filmekben ez szokott a vihar előtti csend lenni. ~ gondolja magában, majd meg pillantja az öt fickót. Végig hallgatja beszédüket.
~ Úgy tűnik, hogy várnom kell még, hogy lekapcsoljam az egész csapatot. Nem baj, a türelem nagy erény.~ gondolta magában az ifjú önbíráskodó, miközben rajtra készen várta, hogy a kuncsaftok megérkezzenek, és lecsaphasson.

Vash csak áll a néma csendben és sötétben, ami már-már kezd ijesztő lenni. A csapatból a két beszédes ismét intézett egymáshoz pár szót, de utoljára. Sisakot egy pillanatra elfogja a döbbenet, a történtek miatt.
~ Mégis mi a franc folyik itt? Nem mintha különösebben zavarna, hogy egy ilyen féreg meghal, de a helyzet nem klappol. Mintha valami másra várnának, de mégis mire? Vagy kire? Lehetséges hogy rám várnak? De rólam mégis honnan a francból tudhatnának? Minden esetre, higgadtnak kell maradnom. Ha rám várnak, akkor várjanak csak. Nem fogok fejjel a falnak menni.~ gondolta magában Piros Sisak, majd egy mély levegőt vett, hogy lehiggassza magát.

Vash csak figyeli, ahogy a tag a társaival bánik, és stílusosan leülteti őket, majd meg is kötözi mindannyiukat. Ami viszont utána történik, eléggé le fagyasztja Sisakot.
~ Honnan a pokolból tudja, hogy figyeltem őket? Úgy tűnik megbízhatóbb forrásokat kellene találnom...~ kezdene magában elmélkedni Vash, majd látja, amint a táskából előveszi az ő, önbíráskodásra szánt fegyvereit.
~ A pokolba, nála van mindenem! Ha a zsaruk ideérnek, és látják a felszerelést, rám fognak vadászni. Ezt nem hagyhatom. Innentől kezdve már személyes dologról van szó, nem lesz könyörület!~ gondolja magában Piros Sisak, majd felméri hogy mi is van nála a felszereléséből.~ Basszus, ez lenyúlta mindenemet. De hogy a francba? Azt hittem, csak a tartalék cuccaim vannak nála! Így viszont nincs túl sok választásom, mint előbújnom a sötétből.~ gondolta magában elkeseredve az önbíráskodó, majd előlépett a sötétből.
- Nos, látom nálad van minden játékszerem. Áruld hát el, hogy ki vagy, és hogy csináltad? - szólt Vash, miközben egy terv állt össze fejében: ha közel kerül, elő a klasszikus ökölharc.

Vash szépen lassan sétál az ismeretlen férfi felé, aki ironikus módon az önbíráskodó fegyverét szegezi rá.
- Tehát sokatokat zavarok. Csak örülni tudok annak, ha a magad fajta mocskoknak én vagyok a rémálmotok. Ha már úgy is el fogsz tenni láb alól, akkor áruld el, kiknek vagyok még a bögyébe? És megtudhatnám a hóhérom nevét?- szólt higgadt hangon Sisak.
~ Tisztában vagyok vele, hogy ha nem állítalak meg, akkor én leszek felelősségre vonva. Talán ha elég közel leszek hozzád, akkor kitudlak ütni.~ gondolja magában az ifjú, miközben lassan halad tovább, ám a cobjára adott lövés megtorpantja. Szerencséjére a golyó nem ért sem artériát, sem a csontot, csak húst, de át is ment rajta.
~ Így nehézkesebb lesz haladni, de nem állhatok le. Ha már kitaláltam a tervet, végig viszem, kerül amibe kerül. Nem mutathatom ki ennek a rohadéknak hogy mennyire fáj, mert akkor azt élvezné. Most jön jól igazán, amit Kenpachi mester tanított nekem.~ gondolta magában Vash, majd eszébe jutott egy emlék, amit egyik tanítójától, Kenpachitól tanult. Ő megtanította arra, hogy az elméjével el tudja fojtani a fájdalmat, akkor rövid ideig el is tűnik. Sajnos ez a módszer nem használható folyamatosan, mert az megterheli az elmét.
Vash kicsit lelassulva ugyan, de haladt tovább az ismeretlen irányába.

Vash egyre jobban próbál közelebb kerülni az ismeretlenhez, de elég nehezen megy meglőtt lábbal. Amennyire csak tudja, tűri mind a fájdalmat, mind ellenfele gyalázó szavait, majd hirtelen még egy lövést kapott, ám ezúttal a másik lábába. Sisak ettől a lövéstől össze esett, mert így már egyik lábára sem tudott támaszkodni.
~ Te nyomorult féreg! Nem elég hogy rám fogod kenni a társaid halálát, de ráadásul bele lősz mindkét lábamba. Így már végképp nincs esélyem. Most csak akkor úsznám meg, ha ide érnének a zsaruk, vagy valaki meg akadályozná ezt az alakot a meg gyilkolásomban.~ gondolta magában Vash, miközben kezdett bele törődni, hogy eljött számára a vég. Az ismeretlen, aki rálőtt, most valami új, teljesen ismeretlen fegyvert vett elő, és célzott az önbíráskodóra. Vash világoskék fényt lát, majd eszméletét veszti.