Feketepiac

Kész, nem bírom tovább. A fogdákban nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatottnak. Ha most nem dobom le láncaimat, belülről roppanok szét. Vérben forgó szemekkel indulok meg a törökülésben lévő mókamester felé.
- Mégis ki a francnak képzeled magad? Itt helyben lenyiszantom azt a tetü fejedet!- és már vadul forgatom kezemben a kardot. - Üzletelni jöttem, nem társasjátékozni!
Ha a csóka elkezd szabadkozni, leállítom magam, de ha nem, tényleg megölöm.

Kardomat végighúzom a falon. Szikrát ver a pengéje a köveken. Nem válogatok a csapások közt, legyen az halálos, vagy karcolós. Először persze védekező pozícióba állok.
-Kezdem unni a játékaidat! Miért teszed ezt velem? Ha pénz kell, mondd azt, de ne várakoztass meg!

Én vagyok az idióta, ezzel a sráccal nem lehet tárgyalni. Inkább a támadóimra összpontosítok, miközben védem magam.
- Kik vagytok ti, és mit akartok? Ne b@*#>tok velem, mert nem állok jót magamért!
Ha nincs válasz, lemegyek a földre, és próbálom szétvágni az ellenfelek lábait. Remélem sikerül, és nem lépnek rám, ha ez bejött, ott hagyom őket, és megyek tovább, a következő meglepetés elébe.

Végre, nem azt az idegesítő röhögést hallom. Élvezettel tölt el, hogy a csóka bedühödött. De az már nem, hogy ezek után egy vascsővel próbál elintézni. Ezért lakolni fog. Örömmel nyársalom fel, ha arra kerül a sor. Ami más lesz, hogy míg a többi embernek hagytam választást, neki csak egy út van innen. A becsület többet ér minen fegyvernél.
Mivel Ő támad rám, a védekezés előnyét élvezem. Ha ütni próbál, testemmel hátrébb szökkenek, miközben a vascsövet blokkolom a kardom élével. Ha sikerült elugranom bárminemű támadása elől, támadásba lendülök: egyik lábammal egy erős talpalást viszek be a gyomrába, annyit, míg össze nem rogy, miközben üvöltöm: - Velem ne szórakozz! Én afrikai vagyok bammeg!

Ha igazat mondott a flepnis, akkor az ajtó mögött vár a főnök. Lesz pár kérdésem felé: miért játszik velem, mint macska az egérrel, és miért pont a YDF-et vette célpontul üzletelés céljából? Még mindig figyelek, valamilyen csapdát látok e mögött.
Amikor odaérek az ajtóhoz, benyomom kezemmel, semmiféleképpen sem megyek be. A kinyílt ajtó mögött szemlélem a benti valóságot, és ha megbizonyosodtam, hogy nincs veszély, az ajtó hátsó részét is megvizsgálom egy előre eltervezett ugrással. Kardomat magam előtt tartom, ha kell védenem magamat.
Közben elgondolkodom a hallottakon. Ezek szerint ugyanazzal a céllal hívták ide a többi szerencsétlent, mint engem. Ezekszerint nem vagyok kiváltságos: áldozat vagyok, mint a többi tag. Egy majom a ketrecben. A gondolat megrémiszt, még egyet dob az érzésen, hogy minél hamarabb le kéne lépnem. De előbb a cucc, anélkül elnem megyek.

A ládát felnyitva soha nem látott kép tául szemem elé: AK-k, shotgunok, kések, pisztolyok, minden, ami szem-szájnak ingere. Nem tudok betelni a látvánnyal: a hatalom, a jólét itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Hirtelen mohóvá válok, mind kell. Az összes, egytől-egyig. Türtőztetnem kell magam, hogy ne támadjak a tulajdonosoknak, és markoljam fel a kincset. Felveszek egy AK-47-et, és elkezdem vizsgálni. Közben odaszólok a főnöknek:
-Egy ilyen arzenállal bárki uralhatná az egész fegyverpiacot. Olyan hatalmat biztosít, hogy azt elképzelni sem tudjuk: pénz, befolyás, erő. És te ezt felteszed mind egy lapra? Miért?- Az indok nagyon érdekel. Ha nem is adja oda az egészet, még fontos lehet a jövőre nézve a tag.

// Ezer bocsi, elég szar képet linkeltem, azért nincs ennyi fegyver, kb 30-35 //

A zöld ruhás, jóképű, izmos félisten mosolyogva néz:

- Tudod, nem lehet megélni csak fegyverkereskedésből! Nekem olyan emberek kellenek, akik nem félnek használni ilyen fegyvereket, és hajlandóak a segítségemre lenni. A YDF hajlandó lenne-e segíteni nekem, ha megosztozom velük a pénzen?

Kérdezi, majd int egyet a flepnisnek, az megragadja a ládát, és odaviszi eléd. Most látod csak, hogy a fegyverek nem túl tiszták, látszik, hogy már használták őket.

Használt fegyverek. Rozsdaette, véres dolgok ezek, tisztességtelen úton beszerzett gyilkos eszközök. De hát mi sem csinálunk mást: fegyvereket veszünk, hogy fent tudjuk tartani a békét. De ha a béke háborúra épül, az már régen rossz. A világ rossz, amiben élünk, így felesleges az effajta morfondírozásnak.
- A YDF nem pénzt akar, csak békét. - félvállról beszélek, nem törődve a reakciókkal. Túlságosan is elfoglal a Kalasnyikov vizsgálata- Nem dolgozunk senkinek, és nem végzünk el semmiféle pitiáner munkát! Ha kell valami, légy elég tökös, és intézd el magad!- utolsó mondatnál már a szemébe nézek. Felkészülök a hirtelen haragjára, támadásra, csapdára. Kardom a hátamra erősítve megnyugvást ad. Ha kell, egy szempillantás alatt markomba fogom, és teszem, amit tennem kell.

-Nem érted! Nem kérünk a segítségedből, a YDF nem adja el magát még magának az ördögnek sem. Ha pénz kell, megkapod, de semmi más szolgáltatást nem nyújtunk a fajtádnak!
A fegyvert leteszem a kezemből, le az asztalra, és ránézek. Rezzenéstelenül fürkészem a tekintetét, és várok arra, hogy még mit lép erre.

A csóka egy másodperc alatt eltűntette a megbízót. Eláll a lélegzetem is, ennyi érdekességet még nem láttam életemben, mint a mai napon. Noir a neve. És a semmiből varázsol elő dolgokat. A fegyvert mostantól a sajátjának tartja, az üzletet személyes ügyként kezeli.
Helyet foglalok, és rákezdek:
- Az attól függ, hogy mire gondolt. A YDF nem tesz másoknak szívességeket. De ha megtudunk egyezni...- és sejtelmesen leviszem a hangomat. A csóka ezüsttálcán kínálja az árút, és csak egy keveset kér. Legalábbis látszólag.

Úgy érzem, az ördöggel cimborálok. Nem baj, hát legyen. Innen kétféleképpen mehetek ki: a saját lábamon, vagy hullazsákban. Túl sokat láttam ahoz, hogy itt és most bevégezhessem. Biccentek, de nem szólok semmit. Felállok, és elindulok kifelé, de előtte kiválasztom a legjobb fegyvereket.
- Van saját autóm, köszönöm! Akkor még látjuk majd egymást!

Hamar megérkeztünk arra a helyre ahová Kártyás mutatta az utat. Mind hárman kiszállunk a kocsiból. Egészen szívet melengető hely volt az egész, mind hangulatban, mind látványban. Kártyás megindul, majd Karmester és Naomi is egész biztos követik majd.
- Kártyás, valami mérgező vagy kábító gázt kérdezzünk. Nomeg gondolkodtam, a gáz maszk praktikusabb lenne. Jah, és a kötél kilövő...el ne felejtsük.