La Scala Színház

A nyomozásod furcsa irányt vett. A képességeid visszatérte elérhető közelségbe került, még ha oly távolinak is tűnik a megszerzésük. Egy csapat őrült volt, talán csak félre beszéltek, de semmit sem hagyhatsz ki számításaidból. Egy csapat őrült volt az, aki azt mondta, hogy a városi színházban furcsa nem e világi dolgok történnek. Maszkos idegenekről, és különös eseményekről hallottak. Amit egy valaki irányít, egy valaki arany maszkban, kinek soha senki nem látta még nélküle az arcát.
Talán csak képzelet, talán maga a pokolból feljött ördög, de lehet hogy csak babonaság ezeknél a színházi embereknél soha nem lehet tudni. Így most a nagyszínpadon állsz, és gondolkodol. Hol is lehetne kezdeni a mindent eldöntő nyomozást, ami talán az új életed kezdete lesz. Este van már, szinte teljesen üres az egész épület. A széksorok kiürültek, már csak talán a portás, és pár részeg színész az, aki nem ment haza. Na meg a különös alak, aki után jöttél. Képességeidnek köszönhetően senki nem vette észre a bejutásod, és most árnyékként lépdelsz, és teszed meg a következő lépést.

Még te is tudod, hogy azóta az incidens óta, amit Joker nevével kötnek össze eléggé megcsappant a forgalma a színháznak, és halálodból visszatérve vetted észre, hogy újra felkapott helyé vált a dolog. Csak fél füllel figyelted, de akkor is megragadt, az a tény, hogy új igazgatója lett a létesítménynek, és a meglepő újításaival, és furcsa előadásokkal sikeresen visszacsalta a közönséget, és már az államokon kívül is elég tetemes hírnévre tett szert.
Ezt most vagy valamilyen alvilági tudománynak köszönhették, vagy talán mágiának, amit te most keresel. Sok dolgot láttál már életed során, vagy azon is túl, és sok olyan szavakkal leírhatatlan „képességet” szereztél, ami miatt túlélted ezt a szörnyen hosszú időt. Ami most jelzi, neked hogy figyelnek. Nem tudod hol, vagy hogyan, de figyelnek.
A lehető leghalkabban, és észrevétlenül mozogsz, amivel sikeresen ki is kerülsz egy takarítót, és egy cserfes, na meg meglepően ittas színésznőcskét az öltözők felé. Az ilyen helyeken nem vagy járatos, ettől függetlenül el tudod irányítani magad az öltözőkhöz, amiből kettő is van. Férfi, na meg női. A kinézete, és a lerobbantsága, amit a kopott falak, ősöreg kezeletlen ajtók, és a minden felé terjengő enyészet alapoz meg, meglephet téged. A kinti pompa és giccshez képest, amivel a vendégeket várják. Egyikből sem hallasz hangokat, talán mindkettő teljesen üres.

Kinyitod az ajtót, és bent ahogy vártad elég illuminált állapotban lévő színészeket látsz meg. Még be is tudsz menni, anélkül hogy a három alkoholizáló tag meglátna. Simán besurransz, és míg ők éneklésnek szánt gajdolással vannak elfoglalva, te körülnézhetsz.
Több átlagosnak mondható ruhásszekrény, egy tucatnyi asztal tükrökkel, csak hogy sminket, és a ruházatot tökéletesíteni tudhassa bárki. Előttük jó pár rozoga szék, a sarokban pedig egy jó hosszú fogason több giccses ruha található, mint amennyit össze tudsz számolni.

Ahogy elkezded kutatni a helyiséget, kilépsz az árnyékokból, és felhagysz az alap lopakodó járásával. A férfiak észrevesznek, és talán az ittas befolyásoltság vagy csak a meglepetés ereje, de úgy néznek rád, mintha valami szellem lennél. Az egyik ijedelmében hátraesik a székben, a másik pedig valami szellemet emleget. Lassan dadog, és a fantom nevet többször is ki tudod venni szavaiból. A harmadik ezzel szemben, már túlélési ösztönről tesz tanúbizonyságot. Felpattan a székéből, és ahogy csak erejéből telik megpróbál kirohanni az ajtón, és menteni az életét. Ám a lábai nem éppen a legjobb ütemben haladnak, és a célt így eltéveszti. Teljes lendületből eltéveszti a falat, és feje nagyot koppan. Aztán pedig lassan lecsúszik az erősebbnek bizonyuló téglaképződményről.

A távozó lépéseidet senki sem zavarja meg. Csak bámulnak, és mintha nem is ember lennél úgy néznek rád. Azt látod, hogy egyik sem követ. Ez pedig biztos valamiféle hiedelemnek a következménye.
A fantom nevet úgy mondta ki, mintha mindenki ismerné, és ahogy rád néznek, teljesen bizonyos lehetsz benne, valakire gondoltak. Az pedig nem te vagy. Talán ez a személy, ez a misztikus lény, kinek minden mozdulata ármányos, lesz a mágikus esélyed, hogy visszaszerezhesd képességeidet.
Kilépsz a folyosóra, a benti emberek még vinnyognak akár az állatok, és rettegnek valamiért. Ez pedig a te malmodra hajtja az esélyeket. A folyosó teljesen üres még, mögötted a két ajtó, egyik a női-, másik a férfiöltözőé, jobbról jöttél ahonnan a színpad van, és a kellékraktár mellett haladtál el, jobbra pedig még ismeretlen vizek fogadhatnak. Egy lépcsőt látsz arra, mely meredeken emelkedik.

A kellékraktár egy cseppet sem kihaltabb, mint a folyosós. Nem kis helyiség az biztos. Csak a személyi bejárón léptél be, de már tudod hogy lesz itt kis feladatod. Ha át akarod nézni az egészet. Legközelebb a ruhák és mindenféle emberi kellékek vannak felsorakoztatva. Ruhák számtalan sorban, számolatlanul függnek a megfelelő helyükön. A nélkülözhetetlen felszerelése a színházi daraboknak, legyen az középkori, vagy akár modern. Na meg a kihagyhatatlan maszkok, melyek nélkül egyetlen színész sem tud élni.
Ez pedig még csak a tizede sem a teljes területnek. A színpadi elemek, a hatalmas gépezetek, melyek összeszerelésükre szolgálnak. A hatalmas mozgató gépezetek, melyek az előadás közben megelevenítik a színi előadást. A nézők el sem tudják képzelni, mi minden kell ahhoz, hogy egy mű tökéletes legyen, mennyi ember, és gép közös összehangol munkája szükséges mindehhez. Az egész most az arcodba robban, sok évtizednyi életedben, nem sok ilyen csodát láttál még. Az egész egy egybe függő raktárépület hatalmas légterében van elhelyezve.

Talán csak egy hatodik érzék, vagy a tapasztalat mondatja veled, hogy itt lesz valami. Valami, amitől megtudhatsz többet, vagy nyomra vezethet. Ez pedig történetesen pontosan a maszkok között van. Először fel sem tűnik a dolog, olyan ügyesen van elrejtve, akár egy tájkép, egyetlen aprócska szépséghibával, a kellékek csak elsőnek tűnnek rendezetlennek. Kell több perc is mire rájössz, mi bántotta a szemeidet.
A kelléktárgyak akár egy pókháló vannak kihelyezve, és a háló közepén egy gyönyörűséges műtárgy. Egy arany maszk, melyet még eddig nem láthattál. Egy tökéletes kidolgozottságú maszk, mely akár még igazi fémből is lehetne, de nem így van. Leheletnyi vékony maszk, akár a valóságos bőr, olyan a tapintása. Akár ki helyezte ezt ide, teljesen bizonyos lehetsz benne, semmi köze a színházhoz. Egy ilyen maszk, mely minden mimikát átjátszik az arcról a külvilág felé, többe kerül, mint ezek a művészi ruhák ára együttvéve. Már csak rajtad áll mit is kezdesz vele, elveheted, vagy ott is hagyhatod. De aki itt hagyta, az nagy valószínűséggel számított rád, és arra hogy megtalálod.

Amikor megérinted a maszkot, a tapintása teljesen bőrszerű. Akár csak az igazi emberi bőr, de még is egy kicsit más. Sokkal vastagabb, és mintha ellenállóbb lenne az anyag. Akár egy páncélozott maszk, amikor kezedben van, érzed megint azt a fura érzést. Ez is most a felismerésé, csak most rossz értelemben.
Alattad kinyílik egy csapóajtó, te pedig majd két métert zuhansz egy sötét verembe. Szerencsédre valami puha szivacsos anyag az, amire érkeztél. Így nem ütötted meg magadat. A helyiség elég sötét, és rémisztően hatna rád is, ha te nem mindig a határ másik oldalán álltál volna. Egy nagyrészt négyzet alakú helyiség, benne több ember nagyságú gyertyatartóval, amikben egy-egy félig leégett méretes gyertya található. Ég mindegyik, és éppen elég fényt ad, hogy körbe tudj nézni.
A helyiség közepén vagy, egy nagy kényelmes francia ágyon, körülötted a gyertyák, egy íróasztal szerűség, csak sokkal, de sokkal öregebbnek tűnik, még talán nálad is. Előtte egy félig betolt szék, a falakon végig pedig könyvespolcok, telis-tele rakva könyvekkel. A polcokon ősrégi könyvek, és teljesen modernek is megtalálhatóak. Okkultista tanok, és számítógépes ismeretek felsőfokon, ősi csillagászati tudományok, és térgörbület elméleti könyvek. Úgy látszik, aki birtokolja ezt a helyet, elég széles látókörrel rendelkezik. A helyiség igen csak kocka alakú, de több kijárat is található benne. Kettőn még ajtó sincs, egyikből fény szűrődik be, a harmadikon egy szépen kidolgozott fa ajtó található, és valami neszezés.

Az ajtó nem tűnik másnak, mint egyéb átlagosnak számító ajtók, így a kopogásod is teljesen azonos hangot ad ki, mint hosszú életed során, ahányszor megtetted ezt. Ám válasz nem nagyon jön, kivéve talán a sokkal hangosabb kaparászásra emlékeztető hang, amit előidézett illedelmes beengedési kérelmed.
A kaparászás olyan térd magasságból hallatszik, az ajtó másik oldaláról, és most a másik oldalát úgy kell érteni, hogy ténylegesen az ajtó fizikai másik oldaláról. Vagyis valaki karmokkal kaparja az ajtó átellenes oldalát, kissé sürgetőleg. Más hang nem jön, semmilyen veszélyre utaló jelet nem veszel észre, semmelyik másik irányból .

A fény inkább egy kékes vibrálás. Talán, az újkori technológia egyik vívmánya az. És mire talán végigszaladna benned a gondolatmenet, már meg is látod, a valóságot. Egy hatalmas számítógép az ami elfoglalja a kis helyiség egészét. Hatalmas képernyők, még hatalmasabb gépház, egy szóval hatalmas. Három ember nagyságú képernyő közül, az első megosztva mutatja Gotham City több pontját, élőben láthatod, ahogy a városban élnek az emberek, járnak az utcákon, csinálják alantas kis stikliiket, vagy éppen azt hiszik nem veszi észre senki, hogy mit is csinálnak titokban.
A második képernyőn számtalan szám, és betű fut végig. Bonyolult algoritmusok futnak végig, egész képernyőn, és mintha csak egy megállíthatatlan vízesés lenne, úgy csorognak le végtelenítve a karakterek. A harmadikban pedig élő nagyságban látod magadat. Ahogy beléptél a szobába, ahogy megfigyelsz mindent, és ahogy meglátod magadat, természetesen élőben. A számítógép előtt egy kényelmesnek tűnő szék áll, és más nincs is a helyiségben egy hűtőn kívül, aminek zúgását elnyomja a nagyobb gép hangjai. Se másik kijárat, se bármilyen ablak, de még életre utaló jel sincs, hogy bárki is lenne most itt. De abban biztos vagy, hogy használni szokták a helyiséget, mivel por az nincs.

A hűtőben úgy, ahogy ételnek nevezhető tárgyak vannak. Legalábbis ha a zöld tejet, és a még éppen csak nem mozgó felvágottat annak lehetne nevezni. Van itt még száraz kutyakaja, és még pár értelmetlen dolog, aminek semmi helye egy hűtőben. De hát aki itt lakik nem adhat túl sokat az egészséges életmódra.
A harmadik szoba maradt választásként, és úgy látszik, hogy ez a jó. Bent sötétség fogad, és nem is akár milyen. Mivel se ablak nincs, és egyetlen világító test sincs bekapcsolva, csak a ajtónyíláson beszüremlő fény az amit látsz.
Az pedig meglepő látványt világít meg. Egy nappaliba jutsz, legalábbis a legjobban arra emlékeztet. Van egy régebbi televízió, rádió, és egy kanapé szemben a tévével, ami felől furcsa emberi hangok szűrődnek feléd. A hang forrása egy férfi, vörös ruhában piheg éppen a kanapé kényelmes lankái között. Furcsa az öltözete, és úgy látszik semmilyen behatolóra nem számított.

Kopogásodra lelki füleiddel hallod, ahogy felpattannak a szemei, és teljesen tudatában van annak, hogy rajta ütöttek, még ha ilyen faramuci módon is. Ám mint aki erre készült már rég óta, hanyatt löki magát, és egy hátra bukfenc következtében máris a földet tapossa. Egyenes akár egy szilfa, és z akció közben kezébe akadt az arany maszk tökéletes mása. Arcára húzza, megigazítja kalapját, és nadrágtalan lábait palástjával palástolja.
Köpenye mögül elővesz egy arany színű sétapálcára emlékeztető botot, és feléd nyújtja. Nincs benne semmilyen veszélyre utaló dolog, és úgy látszik nem is törődik vele, hogy te nézed míg itt parádézik előtted.
- Üdvözlet. Elég nehéz a nyomára bukkanni - jelenti ki, csak úgy mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Meg mintha nem te akadtál volna rá. - Én vagyok Anarky, és te engem kerestél - szintúgy nem csökkent az egója, és még egy pillanatra sem inog meg a hitében. Ám ekkor valami mögötted megmozdul, és egy kis keverék kutya trappol be lábaid mellett a helyiségbe, egyenesen az egyik sötét sarokba.