Parizs sziget vezető híd

Egy elég régi híd, ami még mindig bírja a strapát. Ez a híd köti össze Régi Gothamet Parizs szigettel.

Előzmények (Antidote lakása)

Még mielőtt földet érnél sikerül kilődd magad a könyved felé. Akadálytalanul sikerül megszerezned a könyvet, de ez túl gyanús így. Mikor a földre érkezel körülnézel hol lehet az ellenfeled, de nem látod. Hirtelen meghallod a férfi hangját, de nem tudod honnan jöhet:
-Azt hitted ilyen könnyen hagyom magam? Készülj fel rá, hogy ma meghalsz.
Hirtelen ér a támadás, egy nagyobb kődarab hátba vág és előre esel. A földre kerülsz, de megfordulsz, hogy lásd az ellenséget. Ott áll tőled kb. 5 méterre és közeledik. Végtelennek tűnik, de nem biztos, hogy az is.

A könyv nálad és sikerül el is húznod. A fickót viszont már nem találod el, mert eltűnt. Újabb támadás viszont nem következik. Nemsokára rá is jössz miért, a távolból a rendőrség autóinak szirénáját hallod. Úgy néz ki jó lesz gyorsan eltűnni.

//A kalandnak vége, jutalom viszont nincs, mivel azt mondta nem kérsz.//

Lángnyelv & Leroy

Épp csak végeztem, és haza felé tartottam. Szép idő volt, még így is, hogy későre jár, így a hosszabb úton mentem, gyalog. Sokan mondják, hogy Gotham éjjel a legveszélyesebb; nekem nem volt mitől félnem, épp elégszer védtem már meg magam, na meg nem beszélve az Arkham-i betegek egy részéről. A Paris hídon sétáltam, és elértem a híd végét, hogy lejöttem a hídról, vettem egy bal kanyart, és észre sem vettem, hogy a gondolataim elkalandoztak. Megint azon tanakodtam, hogy hol, merre lehet a mágia eredete, és milyen lehet pontosan az olyan. Van-e egyáltalán valamilyen alakja, formája. Addig-addig járt az agyam, míg majdnem átestem valamin. Vagy valakin. Ahogy oda emeltem a tekintetem, egy barna hajú lányt pillantottam meg.
- Szia. Eltévedtél? Miért nem vagy otthon ilyen későn? - guggoltam le mellé.

A lány túlontúl furcsán beszélt, de ez már fel sem tűnik szinte azokhoz képest, amiket néha az Elmegyógyintézet falai között lehet hallani.
- Hogyhogy otthon? - akármennyire is figyelmen kívül hagytam szinte az egészet, ez az egy megragadta a figyelmem.
- Úgy érted, Gotham-ben? - jött az újabb kérdés részemről. És végül - jobb később, mint soha - kapcsoltam. Kezemet a lány felé nyújtottam, hogy felhúzzam, illetve bemutatkozzam neki.
- Leroy-nak hívnak. És téged? - tudom, hogy hogy kell bánni az emberekkel, ez alól ő sem kivétel, legyen elsőre akármennyire is fura. Viszont volt benne valami érdekes, talán nekünk mindenképp találkoznunk kellett. Talán valami majd fontos lesz ebben később.
- Megkérdezem másképp: merre laksz?

- Nem szeretnél esetleg egy biztonságosabb helyet? Legalább ma estére? - kérdeztem tovább a lányt, mert valamilyen oknál fogva megsajnáltam, és nem akartam itt kint hagyni az utcán.
- Hol vannak a szüleid? - tettem fel az újabb kérdést. Kicsit emlékeztet Airie-ra, csak ez a lány kevésbé talpraesett.
- Itt lakom nem messz, szóval míg a szüleid meg nem érkeznek, addig nyugodtan maradhatsz. Biztos van otthon valami édes. - mert minden gyermek szereti az édeset, nemde? Aki meg azt mondja, hogy nem, az hazudik.

És itt is vagyunk. A lány mond valami érdekeset, és sokkal elesettebb, mint gondoltam volna.
- Ne foglalkozz vele, nem lényeges. De ki volt, aki ártott neked? - elképzelni nem tudtam, hogy ki árthatna egy ilyen ártatlan lánynak.
- Meséld el, hátha tudok segíteni. - kértem tőle, és nyomatékot adva neki is és saját magamnak is, leültem a földre, hátamat pedig egy villanyoszlopnak vetettem. Egy rossz rongydarabot szedtem össze, és a különleges sebességmezővel dörzsölni kezdtem, míg A súrlódástol füstölni kezdett, majd lángra kapott. Volt a közelben egy használaton kívüli, üres hordó, oda dobtam bele, majd visszafordultam a lány felé.
- Hallgatlak. - mosolyogtam rá.