Blaise Mulan - A „lajhár”

Születési név: Blaise Mulan (ejtése: Blézz Mölen)
Egyéb név: A „lajhár”
Faj: Meta humán (feltehetőleg)
Születési hely: idő: Metropolis, 1990
Kor: 20
Magasság: 192cm
Súly: 90kg
Hajszín: barna (de kopaszra van nyírva neki, ezért nem látszik, csak a szemöldökéről állapítható meg)
Bőrszín: Fehér bőrű
Várcsoport: AB+
Egészség állapot: kiváló, talán az adrenalin túl fokozott magas szinte, ami befolyásolja karakteremet
Család: anyja Eva Mulan (él), apja Joseph Mulan (elhagyta a családot, bővebb információ nincs)
Foglalkozás: Rendőr
Oldal: jó

Előtörténet:

Hol is kezdjem? Talán minden ott kezdődött, amikor anyám beíratott az általános iskolába és megfogadtatta velem, hogy ne verekedjek, és ne rosszalkodjak az iskolában. Szavainak eleget tettem. Sajnos akkoriban még a felfogásom igen alacsony volt. Akkor sem verekedtem, amikor megvertek, pedig védekezhettem volna. Mindig anyám szavai lebegtem előttem. Egy napon történt, hogy egyik osztálytársam elvette a faragómat. Én már nagyon untam, hogy mindig kötekedtek velem a többiek. „Talán innét ered az, hogy utálom az embereket.” Elhatároztam, hogy példát statuálok, ezért a kötekedőtől vissza vettem a faragómat és ellöktem magamtól. Még mindig magam előtt látom az arcát. Látom, ahogy sértődött arca, ráncba borul és egyenesen felém tart. Öklét a levegőben tartja, ezzel jelezve, hogy ütni fog. Talán ekkor kezdődött, hogy az életem megváltozott. Mint mindig anyám szavai jutottak eszembe „ne verekedj fiam” és féltem a gondolattól, hogy mi fog történni, ha meg szegem a szavát. A félelem az, ami éltet. Szemem előtt egy hatalmas ököl mozdul felém. Bevallom reszkettem belül, hisz tudtam, ha meg verem nem csak anyu büntetése, de a többi osztálytárs is meg fog verni. Ekkor éreztem, hogy a hasam bizseregni kezd és valamitől egyre gyorsabban nőt a pulzosom. Az idő egyre jobban lassult, én pedig nem bírtam tovább, kitörtem anyám bűvös szavaiból. Bal kezemet feltéve hárítottam az ütését és a másodperc töredéke alatt jobb egyenessel válaszoltam osztálytársam fizikai megnyilvánulására. Visszaállt mindent a régi kerékvágásba. Az idő megint normális ütemben folyt tovább, úgy ahogy a gyerek orrából a vér (éreztem a vér szagát és a számban a fémes ízét). Meglepődve, tágra nyílt pupillákkal meredtem magam elé. Fura érzés volt, ahogy minden lelassult és cselekedni tudtam. A következőkben a többi diák rám támadt. Hát igen, alul maradtam. De a sok ökölcsapás sem tudott visszatéríteni a valóságba, csak anyám hangja, amikor értem jött. „ Drága egyetlen fiam, mondtam, hogy ne verekedj, látod, hogy nézel ki”. Anyám mindig is nagy hatással volt az életemre. Szegény, már öreg volt akkor is. Fogai kihullottak a terhesség miatt, és cukorbeteg lett. Én magamat okoltam, hogy beteg, ha nem születtem volna, meg nem lenne ilyen gyenge. 9 műtéte volt, már 5 megvolt a szülés előtt. Egy rokkant vénasszonnyal éltem, de szerettem őt, hisz az anyám. Apám sajnos nem volt. Nem ismertem őt. Anyám csak később mondta el, hogy egy pszichopata idegbeteg állat volt, különböző szektákba járt. Nagyon szerették egymást, ennek ellenére mégis elváltak, csak engem hagyott ajándékba anyunál.
Ezek után apátlanul nőttem fel. A filmek könyvek segítettek családi hiányosságaimat kibővíteni. Szabadidőmben a házkörül tevékenykedtem. Fát vágtam, amitől megerősödtem. Amikor középiskolába jártam, újra kezdődött az egész móka. Újabb osztálytársak, újabb idegesítő, irritáló emberek. Önmagában véve én egy hallgatag, és jámbor ember vagyok. Sosem kerestem a bajt, hanem inkább ő kereset engem. Már akkoriban éreztem, hogy nem tartozom az emberi társadalomba. Mindig különcnek éreztem magam. A többiek érzékeltették ezt. Szokásos hülyéskedés, majd szívatások. Egyre feszültebb lettem és idegesebb, így a tanulásba és a sportban vezettem le ezeket a dolgokat. Napóleon, Csege vara, Spartacus volt a kedvenc alakjaim a történelemből. Erősek voltak és ki tudtak törni a korlátaikból. Én is erre törekedtem, hogy minél több korlátot törjek át és fejlesszem magam. Sportban jeleskedtem, atlétikával kezdtem, ahol diszkoszvetést tanultam, majd a küzdő sportok világa fogott meg. Thaiboxolni kezdtem, amitől minden feszültség megszűnt. Tudtam, hogy és miként verjek meg akár több embert egyszerre. Ezek után voltak kisebb hullámvölgyeim, java részt az osztálytársak véget, már nem használt a thaibox, hogy levezessem az idegességemet. Legszívesebben megöltem volna, őket, hogy békén hagyjanak. Én nem ártottam nekik, de ők ezt nem veszik figyelembe. Amikor megláttam őket, az utálat hatalmaskodott el a szívem mélyén. A lelkemet eladtam volna az ördögnek, hogy a másvilágra kerüljenek. Égtem volna a végtelenségig a pokolban, csak hogy a vigyort letöröljem az arcukról. Igen az arcukról. Az iskolás éveim során az emberek arcából, rezdüléseikből, tartásukból, mozgásukból, tudtam, hogy nem mondanak igazat. Esetleg fáj valamijük. Egyszerűen olvastam a testükből. tudtam, mikor akarnak kötekedni és olyankor megpróbáltam felszívódni. A hangjuk lejtései mindent elárul, és azok a csillogó szemek, mint a nyitott könyv, beléjük láttam. Következtetni tudtam.
Egy focimérkőzésen újra kezdődtek a különös dolgok. Én lent a pályán, az osztálytársak fent a lelátón, mint ha kolusszeumban ülnének. Küldözgetik a csupa jó üzenetet. (Kezdenek az agyamra menni a beszólásaikkal.) Megszólal a sípszó és indul a meccs. A félidő végére a csapatunk vesztésre áll. A csapat társak engem okolnak, hogy veszíteni fogunk. Őszintén én nem tehetek róla. Végzem a dolgom, hátvéd vagyok, de ha kicselezik őket az az ő hibájuk. Meg mondtam nekik kerek perec, erre a behemót Bob Sap, aki van 140kg tömör izom, belenyom az öltöző ajtajába. Hallani, hogy behorpad az ajtó. A feszültség érezhető a levegőben, a többiek ordibálnak. Kezdek félni, és egyre jobban remegek belülről. Érzem a leheletét a számban. Hamburgert evett, erről az enyhén kecsapos száj íz árulkodik, pedig fogat mosott, az is Colgate lehetett, enyhén mentás. Már megint egy ököl közeledik az arcom felé, és az idő megáll. Egy légy szálldogál a feje mellet. Alig haladva, így láthatom annak szárnycsapásait. Bob arcán egy izzadság csepp tükröződik, és az ököl nagyon, de nagyon lassan közeledik. A kültér zaja elmosódik, csak annyit tudok nehezen kivenni, hogy (üssed a pofáját). Nem akartam visszaélni a thaibox tudásommal, de nem tudtam egyszerűen parancsolni a testemnek. Jobb tenyeremet Bob orrába nyomtam, aki lassított felvételszerűen hátra vonaglott. Majd további kézrátétel (ökölbe szorított kézzel elsőnek egy bal azután egy jobb egyenessel arcát céloztam meg) utána, egy pontos lágyékrúgással teljesen harcképtelenné vált. Láttam, ahogyan a teste összeszorulva zuhan a föld felé, olyannyira lassan, hogy arcán láttam a kínszenvedés jeleit. Egyszerre a hangok kitisztultak és a többiek normál időbeni mozgását láttam. Éreztem, hogy a pulzusom nagyon magas. Az edző rám ordít.
- Szép volt fiú! Kiütötted a csatárt, most beállhatsz a helyére. - Arcán felfedeztem az izgulás jeleit. Kétségbe esetten össze húzta a szemöldökét.
Ami ez után jött az előzőekhez képest semmi sem volt. Még sosem voltam csatár. Nagy behemótokkal álltam szembe. Amikor megszólalt a síp, haza adtam a labdát és előre futottam. Az egyik nagydarab férfi felém ugrott, a hasam bizseregni kezdet, olyan furcsa érzés volt, és az idő megint belassult. mintha képkockáról képkockára látnám a mozdulatait. Felugrottam, ő pedig nyomot, egy bukfencet alattam. A labda újra a kezembe volt és elkezdtem futni, ahogy csak bírtam, közben kikerültem az ellenfeleimet, olyanok voltak előttem, mint egy lassított film. A játék végén mi nyertünk és ujjongva fogadtak a csapattársak. Még Bob Sap is megveregette a vállamat. Különös, nem ezt vártam a történtek után. Furcsa érzés kerített hatalmába. Végre elismertek.

A tanulmányaim befejezése után, rendőrnek készültem. Nagyon jól teljesítettem a vizsgákon és 2 év alatt letettem. Nagyszerű reakció időm véget új rekordot állítottam.(Talán világrekordot is állíthattam, volna, ha nem fogom vissza magam.) A rendőrségen megtanultam, gépjárműveket vezetni, fegyvereket kezelni és gyors megoldó képességgel rendelkeztem. A képességeimnek köszönhetően. Szertettem egy barátra, aki megtanított a kravmagára Joe-nak hívják. találkoztam egy lánnyal, aki belopta magát a szívembe és már 1 éve együtt vagyunk. Anette a neve. Nap, mint, nap az utcákat járom, keresve a bűnt, ez a rendőr dolga.

Jellem: Hallgatag, jámbor ember, aki nem keresi magának a bajt, hanem a baj keresi őt. Nem bírja a nagyszájú semmitmondó, jellemtelen embereket. Szereti a barátnőjét és csak az emberi megbecsülést akarja elérni. Hangulata változó, optimista és pesszimista, ez időjárás függő. Idegeskedő ember, aki elfojtja érzelmeit. Arcán csak a hidegséget lehet látni. Kergeti a gonoszokat a végtelenségig.

Szakképzettség: Fegyverek terén jól informált vagyok, és biztos kézben tartom a kis kedvenceimet. Tudok autót vezetni. Bombát élesíteni. Az emberek non verbális kommunikációját nagyon jól tudom értelmezni, olykor olyan, mint a 6 érzékem lenne: D! Ezek mellett Thaiboxoltam és kravmagáztam, ami a terrorista elhárításnál igen hasznos tényező.

Képesség: Érzék szervei erősebbek, jobb hallás, erősebb szaglás, ízlelés, jobb térlátás. Ezeket a nyomozásnál tudom, vagy akció során részesítem előnyben. Nem vagyok rozsomák éppen, hogy egy kicsivel vagyok jobb az átlagnál. Ami a legfőbb képessége az az, hogy (reflex) nagyon kicsi a reakció ideje, a másodperc tört része alatt képes több cselekvésre, így meg tudja fontolni lépéseit, akár több lépés előnyét idézve ellenfeleivel szemben. Gyorsabb mozgás, de nem úgy, mint a villám ember, csak mértékkel. Ez a képesség átlagosan fél percig, azaz 30 másodpercig tudom megállás nélkül használni. A visszatöltési ideje" tudom hülye szó" kb. ugyan ennyi. Hisz nekem is ki kell fújnom magamat. Pár lélegzetvétel egy lövöldézés után és újra használhatom. (pl: egy raktárházba bemegyek a gyanúsított után. A raktárban magas fém polcok és hatalmas dobozok sorakoznak. A gyanúsított hirtelen előbújik. Agyamban koncentrálni próbálok és lelassul az idő. Látom, ahogy a kezét, épp egy centire nyújtja fel. Arcán látom az elszántságot, és jobb szemét célzásra kényszeríti. Én gyorsan behuppanok az egyik szekrény mögé, és amikor már teljesen kinyújtotta a karját meghúzza a ravaszt. Szerencsémre azok csak mellettem elrepülnek.) Épp , hogy csak egy kicsivel vagyok gyorsabb az átlagembernél. A másik érdekes képessége, hogy az emberek arcából, reakciójából, kis rezdüléséből következtetni tudd az elkövetkezendő dolgokra. pl: Hazugság, gyors ütés, kétkedés, izgulás, félelem, idegesség, és hangjuk. Tény nem tudok, olyan embert hazugnak nevezni, aki mester ebben a tevékenységében, de egy pici sejtésem van. Az átlag polgárok, azokat csak közepes szinten tudom megállapítani. A gyerekeket pedig jó szinten, de én is tévedhetek. A következtetés képességemet, beszédhelyzetekben, vagy akcióban tudom a legjobb mértékben felhasználni.(pl: Egy szemtanút kihallgatok. A hangja zavaros és nem tudja, hogy mit is akar mondani. Más, ha mondjuk egy olyat kérdezek, aki egy balesetnek volt a szemtanúja és nehezen tudja feldolgozni az esetet. Másik példa, hogy ha valaki a zsebében matat és egy kitüremkedést látok, mint például egy elrejtet kés, amit ellenem akar használni" a kitüremkedést nem kell félre érteni, én egy gyanakvó ember vagyok.. Ugyan így vagyok a lövéseknél. Bár sérülékeny vagyok, de a képességem végett, hamarabb tudok reagálni, például fedezékbe bújok, vagy lehasalok.