2. Harci torna - Kártyás ember vs Mammon

Tárgy: 2. Harci torna - Kártyás ember vs Mammon Csüt. Nov. 17, 2011 5:55 pm

Gotham City éjszaka. Az óra már elütötte az éjfélt és két idegen éppen ebben az időben találkozik. Fertőzött és Hiéna Aparro Expressway híd két szélén áll. Alig ötven méter, és négy vonatsín az, ami elválasztja őket. Senki és semmi nem akadályozza meg az elkövetkezendő összecsapást. Csak a metsző szél az, ami miatt aggódhatnak, és a több száz méteres magasság.

Az ellenfelem tőlem kb. 50 méterre áll, a híd másik szélén. Látom a számomra ismeretlen fegyvert a kezében, és a veszélyes fogakkal teli szája is fenyegetően mered rám. Elindulok, szép lassan, út közben fokozatosan gyorsítva a tempón. Amint elérem, megpróbálom elkapni, és lefogni azt a kezét, amiben a fegyverét tartja, másik kezemmel pedig a nyakánál fogva próbálom távol tartani magamtól a száját. Ha ő támadna előbb a fegyverével, akkor megpróbálnék elugorni, habár páncélom miatt inkább elkapni próbálnám a szerszámot. Ha a fogait akarja használni, akkor megpróbálok elugorni, legrosszabb esetben felemelkedni a levegőbe, és utána kicsit arrébb visszatérni a földre: nem vagyok biztos benne, hogy le tudnám fogni a kezeit, és a száját is, ha rám támadna. Mindeközben fél füllel ügyelek, hátha épp a legrosszabb pillanatban toppanna be egy vonat.

Kiszúrom az ellenféllé avanzsált lényt a híd másik végén, és szélesen elmosolyodok. Amint ő megindul, én is követem példáját és szembe megyek vele. Lépéseim gyorsulnak, és mikor kellő a távolság, használatba veszem a kezemben lévő fegyvert. Lendületet adok neki, és célba veszem lábait, remélve hogy a lánc rátekeredik, majd ha sikerül, egyből a földre rántani próbálom. Ha elkerülné a fegyver támadási vonalát, vissza rántom azt a kezembe, és hátrálni kezdek, hogy legyen időm felcsavarni egy részét öklömre. Mind végig hegyezem érzékeimet, hogy egy támadás során megpróbáljak idejébe reagálni, és elkerülni azt elhajlással, vagy elugrással a rám irányuló veszély függvényében. Próbálok nem csak ellenfelemre, de a vonatra is figyelni, mivel a sínekből ítélve valószínűleg számíthatok rá.

A két harcos egymásnak ront, és csak a Hiéna fegyverének köszönhető, hogy nem egyből test-test elleni harcba mentek át. A lánc jól ívet talál el, és még Fertőzött lábához is hozzáér, elvetődik, és közben meg is próbálja kaparintani. A lánc az egyik lábáról lecsúszik, de a másikra rátekeredik, így félig-meddig megfogott állapotba kerül.
Ekkor érkezik az istentelenül erős rántás a lánc másik végén, amitől Fertőzött a földre kerül, de mielőtt még bármit is tehetne Hiéna, ellenfele felrepül, és igaz még mindig kötözötten, kicsavart pózban, de arrébb próbál lebegni.

Mammon kezd.

A lánc végén ott a nagy fogásom, és nem fogom egy könnyen elengedni. Próbál menekülni, és már csak az egyik lába van a kezemben de az is elég lesz. Emelkedése során megpróbálom vissza tartani úgy, hogy egy erősebb rántással ismét a talajon találja magát. A jobb erőkifejtés érdekében a lánc kezemben lévő végének egy részét a kezemre csavarom, és ezzel a biztosabb fogás érdekét is próbálom elősegíteni, amit azzal is erősítek, hogy másik szabadon lévő kezemmel is megmarkolom a láncot. Ha sikerül a talajra küldenem, még várat magára a közel harc, mert megpróbálom a a fegyver segítségével a földön húzni ellenfelemet. Amennyiben nem sikerül kiviteleznem az elgondolást, és kiszabadulna a lánc szorításából, vagy támadást indítana ellenem az ellenfelem, próbálom távol tartani magamtól és inkább elkerülni az esetleges közelharcot mint kivédeni. Elhajlások, és oldalazások használatára támaszkodok, próbálva tartani a 3-4 méter távolságot. A sínekre ügyelve fél-szemem és fülem mindig az esetleg bármikor felbukkanó vonaton tartom.

Vicsorogva vágódok el a földön, majd felrepülök. Az első rántáson érezni lehetett a másik hihetetlen erejét, így tudom, hogy bármennyire is magasabbra repülnék, ellenfelem úgyis megpróbálni, és nagy eséllyel sikeresen visszarántana a földre. Ezért aztán megmarkolom a láncot. Először is megpróbálom elvágni a karmaimmal, ha az sikerülne, bizonyára az erőkifejtés miatt a másik hátrahőkölne, ezt a pillanatot használnám ki, és karmaimba mérget pumpálva megpróbálnám elérni a nyakát, majd mindkét kezemmel megpróbálnám szétfeszíteni az állkapcsát, közben vigyázva, nehogy megharapjon. Ha a lánc túl erősnek bizonyul, akkor két kézzel rámarkolva a láncra, lábam erejét is beleadva erősen megrántom a fegyvert. Arra számítok, hogy a másik vagy elengedi a fegyvert(ez esetben, a szaktudás hiánya miatt elhajítom az alattunk hömpölygő folyóba), vagy makacsul tartva azt a levegőbe kerül, és elszáll az én irányomban. Ez esetben, a lánc bizonyára veszít majd a feszességéből, így hát mindenképp megpróbálom leszedni magamról, majd elrepülök Hiéna irányába, és ugyanazzal próbálkoznék, amivel a lánc átvágása esetén. Ha pedig semmi se válik be, és Hiéna leküld a földre, akkor elindulok felé, sprintelve, megpróbálom megvágni a fegyvert tartó kezét.

Erőfeszítésbe kerül, de Fertőzött sikeresen elvágja a lábára tekeredett láncot. Ettől Hiéna tervezettnek megfelelően vagy éppen nem annak hátrahőköl, de egyensúlyvesztés közben nem esik el. A távolság nem kevés, de egy gyors támadásnak köszönhetően sikeresen közel ér Fertőzött. A karmaid csak a levegőben suhognak Hiénának volt annyi lelki ereje, hogy kitérjen előle. A nyakát nem tudod elérni, és az állkapcsát sem tudod elérni Hiénának. Ott álltok szinte centikre egymástól, itt most már kézi/száju/karmi tusa lesz.

Fertőzött kezd.

Ilyen közelről nem hiszem, hogy használná a fegyverét. Ennek megfelelően a szája az, amitől a legjobban félek. Karmaimban még mindig ott a méreg, így hát megcélzom azt a karját, amelyikben a fegyvert tartja, a másik karommal pedig megpróbálom lefogni a másik kezét. Vigyázok, ha támadásba lendülne a szájával hátrahőkölök, a karjait továbbra is tartva. Ha túl közel kerülne a szájával, vagy nem lenne más kiút, akkor lemondva a méregről hátrébb repülök, pár méterrel, annyira, hogy ne legyen ideje használni a fegyverét. Ha sikerül bejuttatni a mérget a karjába, akkor nagy eséllyel a kar lebénul, így én lehetőséget kapok a fegyvere megszerzésére. Ha megszerzem, gyorsan hátrébb repülök, a fegyvert pedig lehajítom a mélybe. Mindeközben figyelek a vonat érkezésére, már ha lesz-e egyáltalán vonat ilyenkor.

A lánc elszakad, ezzel kicsit elvesztem az egyensúlyomat, és megingok, de tartom magam szerencsére. Nem kell sok, és ellenfelem nekem esik, csapásai épp hogy nem találnak el, és a közelsége miatt már nem tudom használni kellő képen a láncot sem. Bár jobbnak véltem volna, ha távolból intézhetem el, de a test test elleni közel harc több kihívással kecsegtet. Reflexeim megteszik a szolgálatot, de ideje vissza támadni. Próbálok a kellő pillanatban cselekedni és kivárni egy olyan támadást, ami nagyobb lendülettel érkezik, és több erőt visz magával. Hogy melyik az, azt ellenfelem mozdulataiból; láb technikájából és ráfordulásából próbálom megítélni, miközben persze figyelmem központjában még mindig az érkező ütés/rúgás/karmolás áll, hogy legyen esélyem elkerülni mi alatt végig hátrálok és a menekülő szerepet próbálom mutatni, ezzel is motiválni arra a támadót, hogy elbízza magát és ne számítson a közelharci képességeimre. Ha megtalálom a rést, amire várok, jöhet a viszonzás. Hanyatt vágom magam elkerülvén a rám irányuló veszélyt, de kezeimmel az utolsó pillanatban megtartom az esésemet, magam alá helyezve két végtagom és azokra nehezedni, majd rugó effektusra emlékeztető rúgást próbálok bevinni az ellenség lágyéka vagy alsó hasfala tájékára. Lábaimat felhúzom egészen a mellemig, majd előre engedem és próbálom a teljes testsúlyomat belevinni a mozdulatba, azzal is felerősítve a hatékonyságot. A találat sikerességétől függetlenül, sietős hátra bukfencet próbálok kivitelezni, majd talpra állni és a láncot propellerként pörgetni, hogy távol tartsam magamtól Fertőzött esetleges túl gyorsnak ígérkezhető ellentámadását.

Hiéna hátrál, míg végül Fertőzött támad, és karmaival éppen hogy csak nem éri el Hiéna karját. A démoni alak hanyatt löki magát, és mielőtt még bárki bármit is tehetne, irtózatos erővel ágyékon találja ellenfelét. Majd mielőtt még összegörnyedhetne a páncélon keresztül is érződő találat miatt, megkapja a mellkas rúgást is, ami miatt hátratántorodik. Végül Hiéna egy hátra bukfenccel veszi elejét az ellentámadásnak, ami miatt kiér a híd szélére. Nincs hova tovább hátrálni. Eközben lassan felépül Fertőzött a találat miatti sokkból.

Mammon kezd.

A támadás sikeres, de már nincs hová hátrálnom. A híd szélén állok és egy lépés, és lezuhanok. Valószínűleg ezt azonnal megpróbálja kihasználni az ellenfelem, ezért oldalazva egy félkör ívet leírva próbálok leírni, miközben a híd közepére szándékozom vissza jutni, mind végig pörgetve magam előtt a láncot, és mutatva, hogy bármikor használatba veszem, ha közeledne felém Fertőzött. Azonnal ostorként veszem igénybe a fegyvert, ha bármilyen támadó mozdulatot próbál használni ellenem. Ha nekem próbálna repülni/vetődni vagy bármi olyan jellegű támadást intézne felém amivel a hídról akarna letaszítani, megpróbálok kitáncolni. Vagy a földre vetem magam, vagy matador módjára kilépek ellenem elől, attól függően milyen erősségű és jellegű a lerohanás. Ha sikerül a híd biztonságos közegébe érnem, természetesen még mindig figyelve bármilyen jármű közeledésére, borotva éles fogaimat előtérbe helyezem, és látványosan kitártom a számat mutatva, hogy ha támad, megpróbálom megharapni azt a testrészét, amit ellenem próbálna használni.

Amint meglátom, hogy ellenfelem elérte a híd végét, futni kezdek felé. Tisztában vagyok vele, hogy veszélyes, de ki kell használni ezt az előnyt is. A fegyverét bizonyára fel fogja használni ellenem, ha esetleg megint a lábam, vagy a karjaim felé célozna, lebegésemet is felhasználva arrébb ugrok, ha csak a páncélomba akarja vágni, akkor tovább futok, majd később még ráérek regenerálni a testemet. Megpróbálom lesodorni a hídról, karmaimat is segítségül hívva. Ha elugrik előlem, vagy valahogy máshogy sikertelen a manőverem, nem baj, lebegésemmel kissé feljebb megyek, és felülről csapok le rá, a gravitáció, és a testsúlyom segítségével. Ha sikerült leteríteni, ismét megpróbálom bejuttatni a mérget a fegyvert tartó karjába, ha ez is sikertelen, akkor pár méterrel hátrébb repülök, közel a híd széléhez, ahol az előbb még ő állt.

Fertőzött nekiiramodik, erre Hiéna végigvág a hátán a lánccal, de ez már nem állítja meg. A lendülete viszi tovább, de nem tudja lesodorni a hídról. Fertőzött a levegőbe lendül, és már ívet is váltott, mire Hiéna biztonságosan a híd közepére ér. A felülről sikerült a földre nyomni, karmait a fegyvert tartó kezébe nyomja, de így már nem tud semmit sem tenni az ellen, hogy Hiéna ráharapjon a kezére. Így most mindketten a földön hevertek, és egymásba vájt testrészekkel halljátok meg a távolból egy elnyújtott füttyszót. Na meg a félelmetes szempárt, ami robogással közeledik a híd egyik oldaláról.

Kártyás ember kezd.

Lehet, hogy sikerült bejuttatni a mérget a szervezetébe, de ő is sikeresen eltalálta a karomat. Fájdalmasan felordítok, majd meghallom a vonatot. Ilyen nincs. Látom, ahogy a vonat közeledik felém, de mivel Hiéna még mindig fogságban tartja a karomat, ezért nem mozdulok. Nem is akarok. Reménykedek benne, hogy ha elérne minket a járgány, páncélom megakadályozná a végzetes halált. Minden hitemet belé vetem, így hát másik karommal is lefogom az ellenfelemet az egyik karján, a másik karjára pedig megpróbálom ráhelyezni valamelyik lábamat. Ha Hiéna megpróbálna kiszabadulni, minden erőmet bevetve megpróbálom egy helyben tartani, majd az utolsó pillanatban a vonat elé rántani. Időközben, ha a méreg elkezd hatni a szervezetemben, még jobban koncentrálok. A karmaimat, amik Hiéna karjában vannak, még mélyebbre próbálom nyomni. Ha ő próbálkozna ezzel, csak a szájával, akkor a másik karommal megpróbálom megakadályozni.

Nem csak én de ellenfelem is elszenvedi a sérülést, így egymáshoz "kötve" találom magunkat. Karmai mélyen vájódnak bele testembe, de fogaim az övébe. Meghallom a közeledő vonatot, és bár valószínűleg nem látható, de mosoly kanyarodik arcomra. A pofámban lévő végtagba mélyen vájom bele fogaimat, amennyire erősen csak tudom, és egészen a csontig akarok hatolni. Bár nem foglalatoskodok ezzel túl sok időt, mivel fontosabbnak tartom a második lépést. A számban lévő méregzacskók közül öt darabot használok fel és durrantom ki azokat, hogy a bennük lévő folyadék ellenfelem véráramába kerülve kifejtse a hatását. Remélem elég gyorsan hat ahhoz, hogy még idejében meglépjem a harmadig fázist. Ha a méreg kezdi kifejteni azt amire hivatott, remélhetőleg érezni is látni fogom ellenem minden porcikáján. Egyensúly vesztése, rosszul léte valószínűleg... vagy is bízom benne eluralkodik rajta, így nem fog nehezemre esni kiszabadulni a szorításából. Ha így van, valószínűleg a méreg már megköveteli amit meg kell és nincs vissza út. Az érkező vonat elé így már remélhetőleg könnyű lesz löknöm, és nem fogok komolyabb akadályba ütközni a célom érdekében. Ha netán túl későn hatna a mellékhatások sora, és a vonatról lekésik ellenfelem, egész egyszerűen a láncommal próbálom a nyakát körbe csavarni, és megfojtani, míg tart a mérgem hatása.

A méreg mindkettőtök szervezetébe bejut. Semmit sem tudtok tenni ellene. Hiéna fegyvert tartó karja elzsibbad, és Fertőzött sem ura már a sajátjának, amivel megsebezte ellenfelét. Ebben az állapotban várjátok az egyre közeledő vonatot. Még nem hat elég gyorsan egyik sem, hogy Fertőzött bele ne tudjon csimpaszkodni Hiénába. A vonat megállíthatatlanul közeledik, miközben nem tudtok egymástól szabadulni. Fertőzöttnek minden erejére szüksége van, hogy a vonat elé tudja rántani Hiénát. Szerencséjükre már egyikőtök sem érzi a tényleges fájdalmat, ami egy vonat alá ugrással jár. A mérgek elkeveredtek szervezetetekben így csak a halál közelsége leng körül titeket. Mindketten darabokban jöttök ki a vonat alól, de Hiéna volt az aki később pusztult el, pár pillanattal. Így hát megszületett a győztes, még ha nem is élvezhette eléggé a sikerét.

Kivégzés már megtörtént.