Emily Bluebell

Születési név: Emily Bluebell
Egyéb név: Belle
Faj: Ember
Nem: Nő
Születési hely, idő: UK, York, 1993. december 28.
Kor: 17
Magasság: 166 cm
Súly: 48 kg
Hajszín: Sötétbarna vöröses ragyogással
Bőrszín: Hófehérke
Vércsoport: nem tudni
Egészségi állapot: Tökéletesen egészséges
Család:
Anyuka: Celia Bluebell
Apuka: Isaac Bluebell, RIP
Nagymama: Rebecca Heartsick
Testvérek: -
Foglalkozás: Diák
Oldal: Jó

Előtörténet:
A zöld fű illata, a bárányokkal borított mező látványa… Ez Anglia, gyermekkorom csodálatos földje.
’93 decemberében születtem, a két ünnep között, édesanyám még ma is szokott azzal viccelődni, hogy ha kicsit korábban érkeztem volna, én lettem volna a legcsodálatosabb ajándék, amit valaha kaphatott. Persze, ez anélkül is így van, hiszen egyke lévén anyukám eléggé elkényeztetett.
Apukám? Ismertem őt, de nem túl sokáig. Sokat dolgozott, állandóan útban volt, és amíg én itthon gyötörtem anyámat, ő addig megismerkedett egy másik nővel, bizonyos Tiarával. Hamar elfelejtett minket, a családját, aminek a legfontosabbnak kellett volna lennie az életében. Helyettünk a fekete hajú hölgyet választotta, és letelepedett vele az Egyesült Államokban. Hogy mi történt ott, arról lentebb esik szó.
A nagymamám világéletemben velünk lakott. Egy kisvároskában éltünk, Choley-ban, másfél órányira Yorktól, ahol születtem. Csak egy kórház volt, és csak egy város, ahol apámnak akkor éppen dolga volt. Nem is értem, hogy várandós édesanyámat miért rángatta el, de mint később a Nagyitól kiderült Isaac - akit attól a perctől kezdve, hogy elhagyott minket így hívok,- ott akart lenni a szülésnél. Így aztán hurcibálta anyámat, és őbenne engemet is.
Tehát Chorley-ban nevelkedtem, éltem az életem. Haverkodtam, földet túrtam, rugdostam a macskákat és halakat hajkurásztam a közeli patakban. Igazi fiús kislány voltam, hiába volt anyám és a Nagyi nevelése, mivel mindig is az apám volt a példaképem, ezért én magam is fiússá váltam. Persze, ez lehet, csak azért volt, mert édesapám nagyon ritkán látott minket, mi is őt, és ha hazajött, majd kicsattantam a boldogságtól. Olyankor mindig a kertben voltunk, csikiztük egymást, vagy épp fociztunk, esetleg arra próbált megtanítani, hogyan érhetem el a magasabb ágakat az almafánkon. De aztán mindig elment, és én otthon maradtam, egyedül. Nem sokáig, mert általában fél órán belül megjelent Mark, és ott folytattam vele, ahol Isaac-kel abbahagytuk.
Amikor 12 éves voltam, Apa eltűnt, és én ott maradtam két nővel a nyakamon. Nem mintha nem szerettem volna őket, de a tudat, hogy valaki egy csettintésre itt hagyhat minket, összetört bennem valamit. Elhatároztam, hogy változtatnom kell, és a 14. születésnapomra teljes jogú nővé nőttem ki magam.
Aztán jött egy újabb csapás. 2008. február 4. jött a hír: Isaac-et belekeverték egy gyilkosságba, és egy autós üldözés során életét vesztette. Ám engem, csakis engem jelölt meg végrendeletében. Amerikai ingóságai énrám szálltak. Amint 21 éves leszek, gyakorlatilag is megkapom. Kis családom felkerekedett, és elhagytuk a végtelen zöld mezőket, hogy a tengeren túlra költözzünk.

San Francisco, te lennél az új otthonom? Kissé megijedtem a pörgő nagyvárostól. Minden annyira más volt, mint amit megszoktam. Én a csendes helyeket kedveltem, de viszonylag hamar megszoktam a nyüzsgést, és azt, hogy a szomszédjaink nagyokat, de kedvesen nevettek angol akcentusomon.
Sok időt töltöttem a Golden Gate Parkban, mert a városban mint magántanuló működtem. A park angliai otthonomra emlékeztetett, így hát gyakran meglátogattam. Rengeteget költöttem, bármit, ami épp a nyelvem hegyén volt. Versek, dalok, novellák. Nem, rajzolni nem rajzoltam soha. Azt ugyanis sosem tudtam.
Nagyi mindig is próbált a művészetre ösztönözni, ezért tanultam tőle zongorázni, megtanított a szép kiejtésre, a szavalásra. A festéssel is próbálkozott, de én végül a fényképezésnél maradtam. Ott legalább nem kell vacakolni. Megnyomok egy gombot a gépemen, és kész is a kép!
Az egyik este, amikor épp az emlegetett parkban üldögéltem egy padon, egy korombeli lány lépett oda hozzám, és kérte: hadd üljön le mellém. Természetesen arrébb csúsztam és helyet engedtem neki.
Amint leült mellém, kellemes bizsergés fogott hatalmába, és én azt vettem észre, hogy ömlenek belőlem a szavak, végül minden gondomat és bajomat elmondtam a lánynak, akinek még a nevét se tudtam. Tisztára megijedtem, megpróbáltam azonnal lelépni, de a lányka megérintette a kezemet. Biztonságban voltam vele, ezt sugallta. És igen, igaza volt. Hogy is kételkedhettem benne? Végül kiderült, hogy Elisa a neve, és hogy nem messze lakik tőlünk.
Minden áldott nap találkoztunk, és én hagytam, hogy megismerje minden egyes titkomat.

És most itt állok, Gotham városának központjában, és Elisát várom. Hogy miért jöttem ide, fogalmam sincs, csak egy levél van az eszemben, amit a Nagyi ágyára raktam benne valami érthetetlen magyarázattal a hollétemről. Szökött fegyencnek érzem magam, aki a tilosban járkál. Még sosem csináltam ilyet, még ifjú koromban sem, amikor még fiús voltam.
Itt állok az utcán nincstelenül, és csak várok valakit, akit nem is ismerek. Lassan ébredezik a tudatom, és ráébredek: teljesen félreismertem a barátnőmet!
Az adrenalin elkezd száguldozni az ereimben. Hazamenni még nem tudok, ahhoz túl késő van, ráadásul meg akarom találni a mocskos kis árulót is. És ha már sikerült idáig elkeverednem, akkor kicsit körbe is néznék.
Agyam teljesen kitisztul, tökéletesen érzelemmentes vagyok. És ekkor, mint egy varázsütésre a levegő elkezd kavarogni körülöttem, de aztán elhal minden, és csend telepszik a lelkemre…


Jellem:
Amennyire nyitottnak tűnhet, annyira zárkózott személyiség is. Hamar közelebb enged magához egy ismeretlent, de a legtöbb dolgot, ami a szívét nyomja csak a nagymamájával osztja meg. Igencsak szoros a kapcsolatuk van.
Igencsak megbízható, érdeklődő, viszont nagyon rossz emberismerő, így nem egyszer átvágták.
Van egy bizonyos letargikus része, ami eléggé gyakran felbukkan az egyébként életvidám és pozitív lány arcán, így eléggé furcsán hathat egy-egy váltás mondjuk épp egy vicces beszélgetés közben.
Nem igazán humoros, nem tud jó poénokat mondani, ellenben minden hülyeségen képes nevetni.
Ambiciózus és maximalista, ellenben ezt a két tulajdonságát igyekszik elnyomni magában.
Amit mindennél utál, az a mocsok, végtelenül tisztaságmániás.

Szakképzettség: Zongorázás, illetve szép kiejtés középfogokon.

Képesség: Mágiaérzékenység