Amy Highline - Maddest

Előtörténet: Amy Highline 1999-ben született Gotham külvárosában egy félreeső sikátorban. Anyja egy drogos volt, aki még terhességéről sem tudott. Amy születése után rájött, hogy pénzszerzésre használhatja ártatlan gyermekét. Három évesen már szinte minden illegális pénzszerzési módot kipróbált a kislánnyal, amikor is megpróbálkozott az eddigi legveszélyesebbel. Egy gyógyer kipróbálásához kerestek gyerekeket, amire a kis Amy pont alkalmasnak bizonyult. A kísérlet jelentkezési lapján feltüntették a veszélyes mellékhatásokat, és lehetséges tüneteket is, de az anya nem foglalkozva ezzel, csak a hatalmas pénzösszegre gondolva elvitte lányát a kísérleti kezelésre. Amy 6 hónapon keresztül szedte a gyógyert. Ez alatt az idő alatt a hatóságok bezárték a gyárat, ami a kísérletet folytatta, mivel rengeteg gyereknél tapasztaltak mentális betegségeket, autizmusra utaló jeleket. Az orvosok Amyt is megvizsgálták és pszihopátiára utaló tüneteket vettek észre a viselkedésében, ami azonban nem volt jellemző egyik kísérletben résztvevő gyerekre sem. A későbbi vizsgálatok során kiderítették, hogy a kislány pszihopátiás viselkedése nem a gyogyszer hatására alakult ki. Anyját elvitte a rendőrség, és börtönbe zárták. Amyt pedig árvaházba zárták 4 évesen. Minden nap pszihológushoz járt, aki 10 éves korára megerősítette a lány pszihopátiáját. Amynek azonaban más tünetei is mutatkozni kezdtek. A pszihológus megállapította a dekompenzált borderline személyiséget, ami arra utal, hogy olyan, mintha egy álomvilágban élne, gyakran nem képes megkülönböztetni a képzelgést a valóságtól, a tünet mellesleg a régi gyógyszerkísérlet legfőbb mellékhatása volt, de ez már régen elfelejtették. A többi gyerek a lányt Maddestnek kezdte el hívni. Ezt a becenevet úgy megszokta, hogy gyakorlatilag elfelejtette az igazi nevét, és már inkább csak erre hallgatott. Érzése szerint a többi ember nagyon furcsán viselkedett, mégis rá használták gyakran a szót „őrült”. Kis kora óta érdekelte őt a dolgok működése, mérhetetlenül kíváncsi természete lehetővé tette, hogy értékelje különleges adottságát. Könnyen átlátott minden problémát, és gyakran játszotta el, hogy más ember, mint valójában. Bár a többi embert nem tekintette másnak, mint egyszerű, érzelmekkel teli állatoknak, mégis érdeklődéssel figyelte, tanulmányozta őket. 11 éves korában aztán érdekelni kezdte az emberi test is. Olvasott, megfigyelt, de a halál pillanata csábítani kezdte. El-el játszott a gondolattal, hogy megöl valakit. Egyik nap a kertben játszó gyerekeket nézte. Figyelte őket, az érzéseiket, és elhatározta, hogy kielégíti kiváncsiságát. Ben Jenkins egy visszahúzódó jelentéktelen gyerek volt. Senki se törődött vele, ő maga pedig súlyos depresszióban szenvedett. Több alkalommal próbált már végezni magával. Ő volt az a gyerek, akinek a tanulmányozására Maddest a legtöbb időt szentelt. Félrehívta egy félreeső sarokba, és megkérte mesélje el neki, miért mindig olyan szomorú. A fiú Maddest számára értelmetlen dolgokat mondott, nem is figyelt, csak a kezében lévő kátrtyalapot forgatta, és elemezgette. Tudta, hogyha elég erősen hajítaná el, elvághatná a fiú torkát. Pár perc gondolkozási idő után meg is tette. Maddest a boldogsághoz hasonló dolgot érzett, de nem az öléstől, sokkal inkább azt gondolta ezzel jót tett a fiúnak. Ben nyakából ömlött a vér, és szemei segélykérőn és kérdően néztek vissza lányra, aki ettől összezavarodott. Hiába tudta használni agya teljes egészét, hiszen pszihopátiája révén nem érzett szinte semmilyen érzelmet. A fiú halála azonban kielégítette kíváncsiságát, és többet már nem is akart ölni. Ha akart volna megtehette volna lelkiismeretfurdalás nélkül, de egyszerűen unalmasnak találta. Ben halála után nem akart már tovább maradni az árvaházban. Egyszerűen szökött meg, még ész sem kellett hozzá. Kisétált a kapun, amikor az őr nem figyelt. Pár héttel később, amikor az utcákon sétálgatott meglátta a képét a falakra ragaszva, amik azt mutatták ő a fő gyanúsított az árvaházi gyilkosságban. A lány hamarosan sehova sem futhatott, az arcát minden egyes helyen ismerték. Éhezett, álmos és piszkos volt. Egyelen fegyvere, és értéktárgya a magányos, és véres kártyalap volt, amit szinte minden dologra képes volt felhasználni. Házakba tört be, állatokat ölt, embereket tett ártalmatlanná vele. Egyik nap, körülbelül egy év intenzív menekülés után betévedt egy külvárosi bűvészboltba. A tulajdonos hamar felismerte, látta rajta betegségét, habár a lány nagyon nyíltan és barátságosan viselkedett. Az öreg boltos lánya mániás depressziós volt, ami aztán a vesztét is okozta, így különösképpen érdeklődött a lány iránt. Segített neki elbújni, és csekély pénzösszeg fejében munkát adott neki. Az öreg és alány között hamarosan erős kötelék alakult ki, olyan nagyapa-unoka kapcsolat, ami Maddestben úgy nyilvánult meg, hogy különösképpen bízott benne. Maddest hamarosan sokat megtanult az emberi viselkedésről, olyanokat, amikre eddig még nem jött rá. Ott dolgozik békében, álcázva igazi valóját, de egyre inkább kezdi érezni, hogy a kíváncsisága erősebb, mint ő maga.

Jellem: Betegségéből adódóan olyan, mintha egy másik világban járna. Az embereket egyszerű tárgynak tartja, nem érez semi empátiát, viszont gyakran keveri össze a képzelt világot a valósággal. Csöndes, de ha szükséges mesterien tud beolvadni az egyszerű emberek közé. Megnyerő kisugárzásával, és manipulatív jellemével mindenkit elvarázsol. Képessége miatt átlát szinte mindent, bámulatosan következtet, de észrevételeit, és megfigyeléseit általában megtartja magának. Habár a lehető leghasznosabb döntéseket akarja meghozni, és ennek érdekében gyakran változtat oldalt, nincsenek se barátai, se ellenségei.

Szakképzettség: minden dolog működése, gyors tanulás

Képesség: agya teljes egészét képes használni