Alan Blake - Zsoldos

1979-be született Gotham city-ben. A családba nagy örömmel fogadták, de csupán a szülés után, pár héttel jött is a fekete leves. Az anyjának nem lehet több gyermeke. Valami komplikáció lépett fel a szülés közben, és ezt már nem tudták orvosolni. Így ez egy kicsit lehervasztotta a kedélyeket, az amúgy sok gyereket szerető szülők között. De végső soron még így is volt minek örülni, hisz a kis Alan életerős és virgonc volt már kis korában is.
Apja bankárként dolgozott az egyik kisebb banknál, mint fiókigazgató. Az anyja nem dolgozott, mivel Cristopher ilyen tekintetben kissé maradi volt. Ő azt vallotta, hogy „Az asszonynak a gyermek mellett a helye!”. De ettől eltekintve összetartó és szerető szülei voltak Alannak. Ezt követően a gyermekévek már gyorsan elteltek. Szerencsére az iskoláiban jól teljesített, habár az elméleti tárgyak kevésbé kötötték le a figyelmét, mint gyakorlati jellegűek. A testnevelés mindig is az erőségei közé tartozott. Középiskolában bekerült a foci (amerikaifoci) csapatba is, mint támadó játékos. Így igazán ott sem volt gondja, hiszen a helyi menő csávók egyike lett, amit azért túl sokan nem mondhatnak el magukról. Így teltek el fiatalságának évei. Ő pedig úgy érezte, mintha valami hiányozna az életéből. Majd meglátott egy toborzó plakátot az iskola hirdetőtábláján és érezte, hogy ez kell neki.
Ezt követően nem is várt sokat, majd az érettségi után jelentkezett is a tengerészgyalogsághoz. Mi tagadás a kiképzés kemény volt, de sok évi edzések és kemény munka nem volt hiába való. Sikerült a legtöbb akadályt venni, csupán a lőtéren voltak gondjai, hiszen még sosem fogott a két kezében fegyvert, ami még ráadásul töltve is volt. Nehezen szokott hozzá, de aztán sikerült neki hozzászokni a fegyverek súlyához és alakjukhoz is. Ezt követően a legjobb céllövők egyike lett. A kiképzést őrvezetői rangban fejezte be. Ezt követően ki is vezényelték őket a Balkán félszigetre, mint békefenntartókat. Ott szerencsére túl sok mindenre nem, csupán a taposó aknákra kellett ügyelni. Nem túl szerencsés, ha az ember egy olyanra lép rá. Szerencsére neki nem volt ezzel baja, így elkerülte ama szerencsétlen esemény, mint pár bajtársát. Ekkor döntötte el, hogy a legjobbak között a helye, akik a tengerészgyalogos felderítők nevet viselték.
Így hát amint vége lett a kiküldetésének nem ment haza, hanem jelentkezett a soraikba. Ők pedig nem utasították vissza jelentkezését, de előtte egy sor próbán kellett átverekednie magát, hogy közéjük kerülhessen. Kezdve az úszás próbával, amit teljes felszerelésben kellett végrehajtani, no meg gyalogtúrát, amit szolid 25 kg-os teherrel a hátán caplatott végig. A végére teljesen kikészült és teljesen kimerült, de sikerrel járt. Ezt pedig sokan nem mondhatták el. De azután jött csak a fekete leves. A felderítők nem egy szokványos elit alakulat volt. Erre csakhamar ráébresztették. Az ő feladatuk csak a felderítés volt. Ha pedig rájuk akad az ellenfél, akkor nagy valószínűség szerint meghalnak, hiszen mélyen az ellenséges vonalak mögött tevékenykednek felderítve az ellenséges egységek elhelyezkedését és utánpótlási vonalait. A többi feladat a reguláris erőkre, avagy a többi speciális egységre hárul. A kiképzésük is erre irányult. Víz alatti, vízi és szárazföldi navigáció. Ettől függetlenül, hogy növeljék túlélési esélyüket persze kaptak közelharci kiképzést is. Ezen felül nagy hatótávolságú puskák, gépkarabélyok és pisztolyok kezelését is megtanították nekik. A kiképzés után, kevés méltó ellenfelük akadt ezen a terülten. Mivel a kiképzést sikeresen teljesítette, így csoportokra osztották őket.
Ezt követően már csak a feladatra vártak. Ami hamarosan meg is jött. Előtte azért még haza utazott. Örült, hogy láthatta a szüleit, habár megöregedtek. A látogatás pár napig tartott. Ettől függetlenül jó volt látni a szüleit. Rengeteget beszélgettek. Az osztálytársaival is találkozott. Volt, aki ügyvéd lett, volt aki tudós. De olyan is akadt sajnos, aki utcára került.
Majd behajózott. Szokásos küldetéseket kaptak az egységgel beszivárgás és felderítés. Semmi egyéb. Minden gond nélkül zajlott le. Aztán még két küldetést zártak gond nélkül. A fegyvert egyszer sem kellett elsütniük. Ez pedig igazán jó hír volt a számukra. Azért kicsit feltámadt benne az irigység, hogy az ő munkájának köszönhetően mások aratják le a babérokat. Ettől függetlenül, tetszettek neki a feladatok. Aztán baj történt. Felfedezték őket. Még a mai napig nem emlékszik, hogyan is történhetett ez meg. Arról a napról az emlékei zavarosak és homályosak. De annyit tudott, hogy jól megépített és álcázott állásból figyelték az ellenséget. Aztán rajtuk ütöttek. Szinte a semmiből bukkant fel az ellenség. A társának esélye sem volt, mivel telibe kapta egy rpg. Őt azonban csodával határos módon csupán apróbb repeszek kapták el. Talán a társa teste fogta fel a többit. Azonnal menekülőre fogta, hiszen tudta, hogy esélye sincs. A menekülése során, azért megölt pár ellenséges katonát, majd talált egy barlangot. Oda bebujt és reménykedett, hogy elkerülik. Tudta, hogy így sem húzhatja sokáig. Csupán pár napra elegendő vize és élelme volt. Azért elküldte a vészjelzést a szövetséges egységeknek, hátha rá akadnak.
Amikor magához tért, már egy helikopter padlóján feküdt, ahol egy katona ordibált valamit neki. Ezt követően ismét magához ölelte a sötétség és ismét elájult. A következő emléke, már egy korházból származik, ahol fehér plafon és világító csövek szórják rá a fény. Körülötte pedig fehér ruhájú alakok sürögnek, forgolódnak. Beszélni próbált, de nem tudott. Mintha valami a torkában lenne. Ezt követően elaltatták. Amikor ismét felébredt, már egy ágyban volt. Az egyik karja és lába helyén valami furcsát érzett, mintha zsibbadna. Sőt, az egyik szemére sem látott semmit. Jól megrémült. Ekkor állított be egy doktor. Egy rövid és meglehetősen agresszív eszmecsere során megnyugtatták, hogy semmi baja sincs. Az amputáció után teljesen szokványos eme érzés. Sőt, még az agya egyes részei is károsodtak a repeszek miatt. Ekkor borult ki teljesen. Semmit sem értett. A doki pedig távozott, hogy legyen alkalma átgondolni a dolgokat.
Ezt követően csakhamar egy újabb, ámde ismeretlen doktor látogatta meg. Ajánlatot tett neki, hogy megvan a lehetősége rá, hogy ismét a hazát szolgálja. Persze nem ingyen, de ez már csak így megy. Ő pedig kapva az alkalmon belement a dologba. Csakhamar egy másik műtőben találta magát. Ahol protéziseket kapott. Sőt még az agyába és az egyik szemébe is építettek valami kísérleti szemetet. Ennek köszönheti ama szép kis fekete dudort a homlokán. A lába és a keze helyére pedig teljesen új generációs, valósághű protézist kapott, amit az idegeire kapcsoltak. Persze, mivel katona volt, sok kiegészítőt is kapott hozzá. Erősebb és gyorsabb lett, mint a beültetés előtt. Persze nem sokkal, de a javulás mérhető volt, már az elején. Magasabb ugrás és erősebb ütések. Nagyobb terhet tudott felemelni. Persze így, hogy ezt a szervezete el is bírja egyéb beavatkozások is történtek. Nagyobb tüdő kapacitás és a csontváz is erősebbé lett téve. A műtétet követően aztán jött a rehabilitálás. Kellett vagy másfél év, míg hozzászokott az új testéhez. Ez idő alatt semmit sem tudott a külvilágról. Ez pedig még egy fél évig így is maradt, mivel a tudósok akcióban is látni akarták a munkájuk gyümölcsét.
Ezért újabb küldetés az ellenség sorai mögé. A tesztek nagyon jól sikerültek. Minden érték a vártaknak megfelelően alakult, sőt még van ami javult is. A keze már szinte egyáltalán nem remeg, ami jelentősen javította a célzási képességét is. Ez egy nem várt mellékhatás volt. De az akció után ismét jött a fekete leves. Heves migrén rohamok törtek rá. Az egyik ilyen roham alkalmával a nyelvét is majdnem leharapta. Ekkor kérvényezte, hogy hazamehessen meglátogatni a szüleit. A kérvényt elfogadták.
Mikor hazament tudta meg, hogy a szülei fél évvel ezelőtt haltak meg. A bejelentés sokként érte. Kivetkőzött magából. Elment egy kocsmába, ahol teljesen leitta magát. Ezt követően betörte két ipse fejét, míg egynek teljesen szétforgácsolta az álkapcsát. Egy sikátorban ébredt, aztán letartóztatta a rendőrség. Ezt követően a hadsereg ugyan kihozta, hisz drága befektetés volt, de ő nem akart tovább maradni, így leszerelt. Nem ment könnyen, hiszen nem engedték könnyen el, de volt egy-két tartozása magas helyeken, amiket behajtott. Így sikerült leszerelnie. Azóta alkalmi munkákból igyekszik eltartani magát. Leginkább zsoldos, avagy testőr melókat vállal. De esetleg a bérgyilkosság is belefér, ha jól megfizetik. Ideje java részét a házában, avagy kocsmákban tölti, szolid sörözgetéssel.

Jellem: Megtört ember. Nem igazán találja a helyét Gotham-ben, hiszen sokat változott. Szeretne új kapcsolatok kiépíteni, de ez egyenlőre nem sikerült neki. Most nem valami béketűrő és elég hamar kijön a sodrából, ha piszkálják. Akkor pedig nem fogja vissza magát. De talán majd egyszer lenyugszik, ha eljön az ideje.

Szakképzettség: Lopakodás, navigáció, fegyverek (mesterlövészpuska, gépkarabély, géppisztoly, pisztoly) és harcművészetek ismerete

Képesség: A beültetéseknek köszönhetően feljavított fizikai értékek. Hátránya a néha rátörő heves migrén rohamok, amik fejfájással, avagy heves izomgörcsökkel járnak.

Az első komolyabb ügyébe keveredett. A Gotham Városi Televízió társaság elnöke bízta meg egy válogatott zsoldos csapatot, hogy derítsenek fényt, a különös eltűnési esetekre. A furcsábbnál is furcsább csapattársak mellett, szörnyű titkokra jöttek rá. A televízió épületében, egy őrült tudós dimenziókaput nyitott, hogy szörnyeket hozzon át, és rajtuk kísérletezzen, elmebeteg indokok miatt.
Az első szörnyet eltették láb alól, ám egy társuk életébe került. Találtak egy kaput, amin Zsoldos kivételével mindenki átlépett, ő pedig bevégezte feladatát. Elpusztította a kaput, ám ekkor erős ütést érzett a tarkóján. Elájult, és már csak akkor ébredt tudatára, mikor egy műtőasztalon volt. Az őrült orvos matatott az agyában, és behelyezett valamit.
A változás szinte azonnali volt, kizárta valami a saját teste irányításából. Féktelen lett, és tébolyult, megváltozott teljesen. Csak járta az épületet, és bárkivel is találkozott megpróbált elpusztítani. Végül beért a kiindulási helyükre, ahol az orvos volt, és volt társai. Nem tudott ellenállni a parancsnak, hogy ne támadja meg társait. Így rájuk vetette magát, ám a túlerő lenyomta, és végül egy fejlövés végzett vele. Mielőtt még elkezdődhetett volna karriere vége is szakadt.