Sheodon Syyrax - Arany Szem

Előtörténet: "Pénz, siker, gazdagság, hírnév... Ezek azok a dolgok amikre én nem vágyódtam. A nevem Sheodon Syyrax, de a legtöbben csak Sheonak hívnak. Bár jómódú családban születtem, ahol apám és anyám is egyaránt karrierjüknek éltek, és minden jól is ment. Legalábbis pénzük volt. Aztán később rájöttek ők is, hogy ez nem teljesen így működik. Apám hamarosan az ital rabja lett, és mindig részegesen jött haza, gyakran megfenyegetve anyámat, és egyszer még meg is verte, amikor 6 éves voltam. Ekkor azonban anyámat elkapta valami... valami megfoghatatlan érzés. Az őrület határait lépte túl mikor kést ragadott és megpróbálta letámadni apámat. Ám mikor megpillantott engem, sírva rogyott térdeire és zokogni kezdett. Egyszerre érezte a fájdalmat, amit az okozott neki, hogy láttam őt, ahogyan szépen lassan az őrületbe kergette saját magát. Viszont érzett gyűlöletet is, az apám iránt, aki az incidens után lelépett. De nem is hiányzott túlságosan, soha többet nem láttam. Nem is tekintek rá apaként, az egyetlen amit érzek az a gyűlölet hogy nem volt jó szülő. Anyámra ütöttem teljes mértékben: a gyűlölet, mint fegyver továbbra is szívembe él, és az őrület szikrája is bennem lobog, viszont még nem lett úrrá rajtam. Főleg akkor, mikor látom hogy az emberiség a saját fajtájának árt, az ártatlanokat ölik meg, mindenféle kegyetlen módszerekkel ebben a bűnözéstől bűzölgő világban. A mocsok, a fertő amely már teljesen elérte a világot az egyetlen, ami képes kihozni a sodromból. Viszont tanultam apám hibáiból is: életemben nem nyúltam semmilyen káros szerhez, főleg nem alkoholhoz, úgyhogy tanulmányaimat zökkenőmentesen tudtam véghezvinni a középiskolában. Egy átlagos nap azonban teljesen megváltoztatta eddig átlagosnak mondható életemet... Egyik nap sétáltam hazafele. Az utca nem volt sötét, a nap sugarai beragyogták azt, ám a hófödte tájon ez nem látszódott meg. Az autók alig-alig jártak, és gyalog is csak azok közlekedtek, akiknek valami fontos dolguk volt. "Fontos". Ez olyan relatív dolog. Azt hiszik, hogy élnek, miközben egy örökké forgó mókuskerékben tengetik mindennapjaikat. Én barom hittem egy szebb és jobb világban, ahol vár ránk a tökéletesség. Hasonlókon gondolkodtam akkor is, mikor éppen egy bank mellett sétáltam el. Átlagos napnak tűnt, leszámítva egy dolgot: néhány botcsinálta betörő próbálta kirabolni a bankot és elvinni az ott lévő összes pénzt. Akármennyire is amatőrök voltak, a kasszánál még amatőrebb fiatalok ültek akik a számoláson kívül nem sok mindenhez értettek. Na jó, talán még ülni tudtak, de azt sem sokáig. A bejáratnál néztem a bankrablókat és a tehetetlen embereket, ahogy hagyták magukat hogy kettő, azaz kettő fegyveres bandita kirabolja őket. Úgy döntöttem, itt az ideje annak, hogy most én is lépjek, és beosontam a bankba, amilyen gyorsan csak lehet, de próbáltam óvatosan is lépni. Fejben átgondoltam minden eshetőséget, s a vállamon lévő táskát próbáltam fegyvernek használni, ami a könyvek súlyának köszönhetően be is vált. Az egyik fickó háta mögé lopóztam, és a táskát megragadva leütöttem. A másik fickó azonban ezt meghallotta, és tüzelni kezdett, amit én egy hanyatt eséssel hárítottam. Az eszméletlen rabló fegyverét ragadtam meg, és bár nem volt fegyver még életemben a kezemben, elsütöttem azt. Természetesen nem találtam el, viszont a fickót eléggé megrémítettem ahhoz, hogy elszaladjon a társa nélkül. Ahogy rontott a kijárat felé, feltápászkodtam és futottam, amilyen gyorsan csak lehetett. A baj azonban bekövetkezett: rohamom lett. Nem tudtam mit csinálni, a levegőt olyan nehezen kaptam, hogy mozdulni alig bírtam. A karomat is épphogy mozgatni tudtam, remegések közepette azonban kiszedtem a gyógyszert a nadrágom zsebéből, és használtam. Még ezután sem tudtam mozogni se, és csalódottságot éreztem: nem tudtam semmit sem tenni. Hazamentem, anyám éppen a TV-t nézte, mivel a munkától teljesen el volt fáradva. Éppen a híradó ment, ahol a bankrablásokról esett szó, és hogy az egyik elkövetőt a helyszínen letartóztatták, de a másik elkövető szabadlábon van. A bank kamerájának felvételeit azonban leközölték, és egy hangfelvételt is lejátszottak. Ahogyan a hangot meghallottam, összeszorult a szívem. Az-az ember, aki elszökött a bankból... az-az ember, aki rám lőtt... az ugyanaz az ember, aki évekkel ezelőtt terrorizálta anyámat. Az "apám". Az a szemétláda! Itt vett teljes fordulatot az életem. Elhatároztam, hogy bosszút állok rajta, s bár mai napig nem tudni, hogy hol van, én nem adom fel a reményt, hogy egyszer megtalálom. A bűnt, a bűnözést, amely megfertőzte a világot, valakinek meg kell szüntetnie. Egy önjelölt emberi lény vagyok csupán, aki összeesküvés-elméleteket gyárt...szerinted. De én ennél több vagyok. Jelenleg egyetemen tanulok, bár nem nagyon koncentrálok rá. Szinte minden vizsgámon átmegyek, szociális kapcsolatok híján pedig a barátaimmal sem kell foglalkoznom. Egyedül, a saját szabályaim szerint próbálom jobbá tenni a világot, még akkor is, ha elbukom. Te pedig, készülj, Sullivan! Készülj, mert ha megtalállak, nem fog érdekelni senki és semmi! Megállítalak egyszer és mindenkorra, még ha az életemet is fel kell áldoznom!"

Jellem: Antiszociális személyiség, aki mellőz minden szociális kapcsolatot (talán nem is, de ha igen akkor is csak nehezen tudna kialakítani kapcsolatokat) és a saját szabályai szerint él, minimális pszichopata hajlammal. Ezen kívül azonban intelligenciája és logikája az, ami egyből kitűnik mindenkinek: villámgyors sebességgel és száz százalékos pontossággal következteti ki a dolgokat.

- Emberfeletti logika/szuper-intelligencia (avagy amit más kitalálhatatlannak és megfejthetetlennek gondol, az számára gyerekjáték kikövetkeztetni. Egy adott gazdaságfejlődést képes kikövetkeztetni anélkül, hogy ismerné a történelmet: számításba veszi az adott ország infrastruktúráját, gazdaságát és lakosságát, és ennek megfelelően kilogikázza, hogy kb. mennyi lesz az adott jövedelme egy országnak. Ez a képesség több, mint hasznos: ezt képes lenne akár nyomozások során is használni)
- Emberismeret (avagy az ember személyiségének tökéletes ismerése anélkül, hogy tudná, hogy kiről is van szó. Ezt általában 2-3 mozdulatból és egy rövid párbeszédből sajátítja el, és rájön, hogy milyen is az adott embernek a valója valójában. Ez nagyon hasznos lehet, mikor éppen egy sorozatgyilkossal beszélget, akinek a bűnösségét még nem sikerült beszélgetni, de az árulkodó jelek már előkerültek.)