Quentin Andrew Lopez - The Painter

Előtörténet: Az ember életében van, vagy vannak olyan dolgok, amik megnyugtatják őt. Lehet ez egy fénykép a szerelméről, egy kulcstartó, az ital vagy akár a drog. Nálam ez a festés. A feleségem halála után kezdtem el foglalkozni a dologgal. Ám ez nem egyszerű dolog, mert az egyik festékem állandóan elfogy. Ezzel persze semmi baj nincs, csak elég nehéz pótolni. Ugyanis ez nem más, mint a vér. Az egész 1985 júniusában kezdődött. Szüleim ekkor adtak be a Gothami Állami Árvaházba. A nevükön kívül mást nem tudok róluk. Soha nem kerestem őket. Ha ők nem voltak kíváncsiak rám, akkor én se vagyok kíváncsi rájuk! - mondogattam mindig magamnak. Egyébként az árvaházi élet nem olyan rossz, mint ahogy hiszik az emberek. Áhh! Annál sokkal rosszabb! Ételből keveset, verésből jóval többet kaptunk. A higiénia is csapnivaló volt. Több társunk is belehalt különböző betegségekbe, melyeket a tetvektől, kullancsoktól illetve egyéb élősködőktől kaptak el. Bár a belső vérzésesek száma sem volt csekély. Természetesen az ellenőrök soha nem találtak semmit. Az életem ezen körülmények között telt el, egészen 13 - 14 éves koromig. Ekkor kezdtem el serdülni. A testem kezdett megedződni, ugyanakkor az arcom megőrizte "kisfiús bájait" . Ezekre a jelekre rajtam kívül még az igazgató, Mr. Keane is felfigyelt. "Szolgáltatásaimért" cserébe jobb körülményeket biztosítottak nekem. Ez így ment egy ideig, amikor elérkezett A Nap. Azon A Napon esett az eső. Emlékszem nem bírtam elaludni, az ágyamban csak forgolódtam. Igen, az ágyamban. Külön szobát kaptam, saját ággyal és egy kicsi fürdőszobával. Ezekért egy olyan árat fizettem, amire nem vagyok büszke, és még mindig felfordul a gyomrom tőle. Azon A Napon, úgy fél egy körül hívattak. Amint beléptem az irodába, mint mindig, most is elfogott az émelygés. Mr. Keane pont olyan volt, mint egy SS tiszt. Rövidre vágott szőke haj, hófehér bőr, fekete kezeslábas, bőrcsizma és az "elengedhetetlen" lovaglóostor. Most is ebben a szerelésben volt, ám volt valami új a szobában . Egy 10 éves gyerek. Szegény hiába tiltakozott, hiába könyörgött de... Én álltam, és egyszerűen nem bírtam megmozdulni. Elöntött a düh. Ez egy tíz éves gyerek ! Aztán már nem gondolkoztam. Ami felébresztett az a sziréna hangja volt. Mögöttem halkan sírdogált a fiú. Még most is emlékszem arra, ahogy ott előre hátra, guggolva dülöngélt karba font kezekkel. Mellette halkan búgott a telefonkagyló. Lenéztem a lábam elé. Előttem az igazgató felismerhetetlenségig péppé zúzott arccal, saját vérében feküdt. Kezem az asztali lámpája csonkját szorongatta. Ahogy alaposan szemügyre vettem a "művemet" felfedeztem a kis üvegszilánkokat, melyek a villanykörtéből kerültek oda. Ekkor lépett be a rendőr a szobába. Odaállt mellém, a vállamra tette a kezét, majd ezt mondta: Nem lesz semmi baj. És én hittem neki. 15. születésnapomat már az új családommal töltöttem. James Simone lett a nevelőapám. A lehető legjobb apát kaptam, hála annak a rendőrnek, aki aznap éjjel először jött be az irodába, James Gordonnak. Az ő segítségével bezáratták az intézményt, az árváknak otthont kerítettek. Apám mindent megtett, hogy ne érezzem magam árvának. A lehető legtöbbet volt velem, taníttatott, hétvégén elvitt horgászni, vadászni vagy kirándulni. Ügyvédként dolgozott a Wayne Műveknél. Volt egy hatalmas házunk a Diamond kerületben. Halott felesége emlékére vett magához, nagyon szerette őt. Mint már említettem, taníttatott, és kiderült, hogy eléggé jó agyam volt, illetve van hozzá. 17 évesen felvettek a Columbia Egyetemre, ahol jogot, anatómiát illetve pszichológiát tanultam. 20 évesen két diplomám volt: egy jogból, illetve egy anatómiából. Választhattam: vagy elfogadom a medikusi állást a New Yorki Kórházban, vagy pedig belépek apám alá a Wayne Művekhez. Az utóbbit választottam, és jól döntöttem. Ugyanis mikor bementem az első napomon megláttam Őt. Fanny Watson . Gyönyörű, lapockáig érő fekete haja volt. Gyönyörű szemei voltak hosszú szempillákkal. Nem tudod megmondani, hogy milyen színű a szeme, ám az biztos, hogy volt benne kék, szürke, fekete, zöld és aranybarna színű is. Első látásra beleszerettem. Két év után megkértem a kezét. Az esküvőt 2008 január 1-én tartottuk Hawaion. A nászútról visszatérve beköltöztünk új lakásunkba. Newtownban vettünk egyet. Ő rendezte be az egészet. Nagyon szépen megcsinálta. Rá egy évre ki kellett bővítenünk. Ugyanis kiderült, hogy terhes. 2010 február 17-én megszületett James Lopez. Akkor még nem tudtam, hogy vészesen közeledik AZ A MÁSIK NAP. Mint mindegyik az is ugyanúgy kezdődött. Reggel 6.30-kor kelés, reggelit készítek a családnak, majd elmegyek dolgozni. Délután négykor végzek, elmegyek a terembe, edzek egy, esetleg másfél órát, majd hazafelé megállok venni valami vacsorát. EZ A MÁSIK NAP más volt. A bejárathoz vezető lépcsőn már éreztem Fanny isteni lasagnéjának illatát. Ám az ajtóhoz lépve megriadtam. Fel volt feszítve. Szépen lassan előhúztam a P228asom majd beléptem a lakásba. Az előszobában már tudtam, hogy nem kéne tovább mennem. Aztán ez az érzés egyre jobban erősödött, ahogy haladtam tovább a lakásban. Aztán megláttam a Feleségem. Ott feküdt a Fiam ajtaja előtt Vérébe fagyva. James a szobájában feküdt, szintén holtan. A gyilkos Vele hosszabb ideig foglalkozott. Újra az az émelygés tört rám, ami akkor, azokban a sötét időkben. Három hét múlva szedtem csak össze magam annyira, hogy ki tudjak menni az utcára. James Gordon a szavát adta, hogy megtalálja a gyilkost, ám ez nekem kevés volt. Így elhatároztam, hogy magam keresem meg. Nem volt nehéz megtalálni. Pontosan tudtam, hogy hogy tudom megkeresni, illetve azt, hogy ő hogy talált meg minket. Az egyik közösségi oldalra régebben képeket raktam fel a fiamról. Az egyiket - számomra akkor még ismeretlen - férfi "belikeolta" . Azonnal tudtam, hogy ő az. A férfi gyorsan befutott a terasza alá. Örült, mert megtalálta leendő áldozatát. A kis édes nem lakik messze tőle. Ma este át is fog nézni hozzá. Ekkor valaki berántotta őt a házba, majd fejbe verte. Arra ébredt, hogy hideg fém ér az ágyékához. Ez felizgatta. A támadója undorodva köpött ki, majd egy vágással eltávolította a szervet. A férfi felüvöltött a fájdalomtól. Az idegen ekkor bekötötte a száját, majd fojtatta a műveletet. Először a lábujjakat távolította el, majd a szempillákat, hogy mindent lásson a férfi. Mikor elájult volna, a támadó egy adrenalinos tűt nyomott a férfibe. És ez így folytatódott egészen addig, amíg már nem maradt mit levágni. Ekkor odalépett, majd belesúgott valamit abba a járatba, ahol régen a füle volt. Azóta három hónap telt el. A festésbe belejöttem ez idő alatt. Az áldozataim vérét szoktam bedobozolni, majd lefestem őket. Az újnál otthagyom az előző arcképét. Az újságírók elneveztek ezért The Painternek. Az áldozataimat nem válogatom. Nekem mindegy hogy fekete vagy fehér, idős vagy öreg, nő vagy férfi - ez engem mind hidegen hagy. Csak egy a lényeg: a pedofília. Nem érzem magam őrültnek, pszichopatának vagy zavarodottnak. Ám ugyanakkor igazságosztónak sem. Pontosan tudom, hogy amit teszek az rossz. De amíg léteznek Gothamban ilyen állatok, addig én is itt leszek.

Jellem: Alapvetően jó, ám felesége és gyermeke halálával a jóság kihalt belőle. Nem érez szánalmat áldozatai iránt, csak megvetést. Racionális gondolkodású, pontosan tudja, hogy az helytelen amit tesz. Ugyanakkor élete egyetlen célja, hogy megtisztítsa Gothamat a pedofiloktól. Művészlélek, könnyen sértődik, még könnyebb őt dühbe gurítani.

Szakképzettség: Több nyelven (spanyol, latin, olasz, francia, orosz, német, magyar) beszél folyékonyan. Pszichológiai, anatómia ismeretei lenyűgözőek, érzéstelenítés nélkül tud könnyebb műtéteket végrehajtani. A hazugságvizsgálókat könnyedén be tudja csapni, ahogy a rendőröket is. Emellett könnyedén befolyásolja az emberek gondolatait, tetteit. A küzdősportok terén is van némi ismerete. Folyamatosan képzi magát. Intelligencia szintje az átlag felett van, magasan. Fegyverek terén nincs nagy tapasztalata, ám Sig Sauerjével 30 méterre pontosan lő.