DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Lupin Memento a Holdfejű

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Lupin Memento a Holdfejű   Szer. Júl. 03, 2013 2:53 am

Születési név: Lupin Memento
Egyéb név: A Holdfejű, A Fehér Karom
Faj: Természetfeletti. Valami új, az emberi és álombéli lét határán.
Nem: Férfi
Születési hely, idő: Gotham City, 1993 10.29 (a pontos idő ismeretlen)
Kor: 19
Magasság: 215 cm (imád az emberek fölé magasodni)
Súly: 74 kg
Hajszín: fekete
Bőrszín: sápadt
Vércsoport: 0
Egészségi állapot:  Gyakran fáj a feje.
Család:  Szülők: ismeretlenek, Ikerhuga: Beatriche Memento (megölte)
Foglalkozás: Takarító a Gotham Gazette-nél.
Oldal: Rossz
Ellenségei: Álmok ura Morpheus, A Halál, Kevin Chase
Szövetségesei:  Airie, A Baglyok Bírósága

Törzshely: Gotham sikátorai. Nincs állandó búvóhelye.

Jellem: Megfáradt, unott őrült ember. Gyermekként hirtelen túl sokat látott a világból ami rányomta bélyegét a lelkére. Nem tartja magát gonosznak, ám a normális emberek szemében nagyon is az. Igazi arcát félve mutatja nyilvánosan, Holdfejűként viszont szeret a középpontban parádézni. -> Huga megölése után mélyen elmerült a sötétségbe s az egyetlen dolog ami számít neki, az önmaga.

Szakképzettség:
- Irodalomban és a művészetekben igen jártas. Imád filozofálgatni.
- Tömegharcban jártas, 6 átlagos embert nagy eséllyel le tud győzni.

Képesség:
- Hihetetlen memória, amit lát és hall azt megjegyzi, viszont a múltjában, egész pontosan minden ami az előtörténetében nem szerepel.

Természetfeletti:
Level 1:
 
Level 2:
 

Level 3:

- Képes előidézni, akár illúzió formájában előhozni egyszerre maximum három ember rémálmait, komoly lelki hatást okozva ezzel. Az áldozat akár lebénulhat a félelemtől, gyengébbek esetében szívroham is lehetséges. Maradandó lelki károkat nem okoz, de esetenként napokig érezni a hatásait. Ugyanezt szép álmokkal is megteheti, pozitív lelki hatás elérése érdekében.
- Képes rettegést szítani gyengébb akaratú emberek között, s elhitetni velük, hogy az álom,amit látnak valóság. Ez egyfajta illúziónak is megfelelhet, de egyszerre csak egy emberre alkalmazható.
- A haja és minden szőrzete kezdi felvenni a gyapjú állagot, emellett tökéletesen képes manipulálni a gyapjút, sűríteni, vékonyítani, keményíteni, nyújtani stb. A kezén a bárányok ha akarja akár több méteresek is lehetnek, szarvaikkal egy kocsit is felöklelnek. Három bárányt képes egyszerre idézni, és mindhárom akár kilométer sugarú körben képes mozogni Lupinhoz viszonyítva. Amit ők látnak,  gazdájuk is látja. A bárányok mérete az egy centistől akár két méteres is lehet. Speciális támadásuk, ha megtesznek egy kört egy adott lény körül, az elalszik. A gyapjú immáron ellenáll a durvább szúró és vágófegyvereknek, kardoknak, baltáknak, és a kis kaliberű fegyverek tüzének nagy részét is elnyeli, de azért fájdalmas nyomokat hagy. Ellenáll az elektromosságnak, sőt a statikus energia felerősíti.
- Képes érzékelni a közelben lévő alvókat, és ha nagyon koncentrál észleli a napközben álmodozókat is. Képes akár komoly szúró, vágó vagy lőfegyvereket (Az erősebb lőfegyverek esetében egy töltény áll rendelkezésre), alakokat is áthozni a valóságba egy rövid időre, s képes kómába juttatni az embert a tudata teljes kirablásával. Minden alvó, de még a fél álomban lévők elméjébe is képes bejutni, és utazni két álom között, hogy végül egy másik álmodó fejéből lépjen ki. Így akár két város között is könnyedén utazhat, ám a földet nem hagyhatja el. (Utazás csak bővítésben, vagy előre megbeszélés után)

Pénzügyek, tulajdonok, stb.

--------------------------------------------------------------------------------------
Pénz

Fizetés: 200$ /2 hét takarítói fizetés 2013 07.02-x
Első fizetésnap takarítóként: 2013 07.02.
Esedékes: 2014 03.11
Összes: 3600$
Elköltött: 0$
Fennmaradó: 3600$
--------------------------------------------------------------------------------------
Kredit

Összes: 45
+ 3 kezdőtőke
+ 2 előtörténetre
+ 2 Akaraterőpróba - A Bosszú szelleme
+ 2 A Ház - Fogadás minden mennyiségben: Melyik számra gondoltam?
+ 2 Keresztutak, Zóna szökevények - Korszak kaland
+ 1 Kegyetlen Mulatságok - Vágy Rabjai
+ 5 DC élő világa - képmanipuláció verseny
+ 5 Bővítés - 3 szöveg 2 kép
+ 3 A Fekete Halál - Alien crossover
+ 1 Injustice alter
+ 3 Nem vagyunk egyedül - Korszakkaland
+ 2 Csillagösvény
+ 4 Bővítés - 3 szöveg 1 kép
+ 3 Télapóra
+ 5 Bővítés - 2 szöveg sok kép
+ 2 Tükör kaland
- 12 Természetfeletti erő: Level 2
-  4 Csatlakozás a Baglyok Bíróságához
-  1 Flora Memento NJK
-  5 Dial E ereklye Flora NJK-nak
- 12 Természetfeletti erő: Level 3
Tervek:
- 12x7 Természetfeletti erő kimaxolása
- 4 (1+3) Mágus NJK Jácint
- 5+5 Cukorgyár
Elköltött: 32
Fennmaradó: 11
--------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonok, felszerelés, NJK, vásárolt dolgok, stb.

- 4 darab, folyékony venomot tartalmazó fiola

- Csuklópenge: (korszak kaland, zónaszökevények)
Nem egy bonyolult szerkezet, alkarra lehet csatolni, hogy melyik alkarra, az mindegy, mert jó mind a kettőre. Egy apró tok az egész, egy henger alakú csővel, melyből gomb nyomásra ugrik ki maga a fegyver. Nem hosszú, maximum 25-30 cm az egész és csak szúrásra alkalmas, ugyanis henger formájú, és csak a vége hegyes, de ettől függetlenül hárítani is lehet vele.

- Lelkek köpönyege: (karácsonyi quíz nyeremény)
A köpönyeg képes arra, hogy a benne "tárolt" - lakozó - lelkekkel felerősítse a viselő tulajdonságait, mint az állóképesség, gyorsaság erő, stb. (bővítésben részletezésre kerül)
Rongyos  zakóban jelent meg ebben a dimenzióban kalappal és hozzá illő nadrággal.

- Hatsepsut (Isis) Amulettje: (karácsonyi quíz nyeremény)
A viselője képessé válik a parancsszavak kimondása (akár gondolatban is) után az Afrikai sivatagok élővilágának bármelyik jellemzőjét magára ölteni.

- Mágikus Pálca (karácsonyi quíz nyeremény)
három csepp alakú rész három különböző hatást képes kifejteni, egymástól független. Azaz, amit tud az első, tudja a harmadik is.
(képességről bővebben lentebb)

- Rudolf rénszarvas levágott feje Very Happy


A hozzászólást Lupin összesen 48 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 09, 2014 11:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szer. Júl. 03, 2013 6:05 am

Rendben is van. A fizetésnap 7. hó és nem 6. Very Happy valamint 2-ától bár kicsit belenyúltunk a hajnalba. Szóval 07. 02-től és két hetente Wink

Egyébként rendben van.
Vissza az elejére Go down
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szer. Júl. 03, 2013 2:25 pm


Féld a holdat



Remegő térdekkel, zakatoló szívvel feküdt a mocsok lepte földön. Fáradt, lázas tekintetét végighordozta az egyik  szeméthalmon, majd kiválasztott egy viszonylag száraz újságpapírt, s jól bebugyolálta magát velük. Utált aludni. Félt tőle. Félt belépni a birodalmába... De alvásra szükség van. Mikor éberen járkál az álmok mezsgyéjén képes elrejteni magát, ám alvás közben védtelen. Amint ezen elmélkedett, szívébe egyre inkább belemarkolt a félsz, vérnyomása csökkent, s fekve is szédelegni kezdett. Az alultápláltság megteszi a hatását. Kínjában lassan felemelte a fejét, s ekkor megpillantott odafent valamit. Egy gyorsan szálló sötét árnyat, mely fenségesen szállt a levegőben. Egy újabb különös lény, egy újabb hős, maszkos igazságosztó.

Ahogy figyelte, hirtelen bevillant valami, mely teljes mértékben kisöpörte szeméből a fáradtságot. Maszkok. Utálta, hogy a félelem visszatartja, utálta, hogy bujkálnia kell, miközben egy kis csiszolással oly hatalom birtokában lehetne, amely kifordítja sarkaiból a világot!

Lassan feltápászkodott, majd mintegy letűnt kor utóhatásaként leporolta ruházatát. Mintha számított volna. Lassan elindult a sikátor széle felé, egy tűzcsaphoz. A kis piros fém bűzlött a kutyák által otthagyott szagmintáktól, ám száraz torkát valamivel le kell öblítenie, és ő nem fog a vörös nedűhöz folyamodni nem hagyhatja elhomályosodni a tudatát. Egy a földön összeszedett vascső volt az, mellyel sikerült felfeszítenie az éjszakai üres utcán magányosan álldogáló csapot, s a nedű egyenest az arcába csapódott. A tikkasztó nyári éjszakán kész felüdülés volt, s érezte amint testébe lassan visszaszáll az élet. Amennyire tudott megmosakodott, majd nagyokat ívott a még mindig gejzírként szökellő hűs vízből. Miközben élvezte a permetet, lassan felnézett a csillagokra. És nem hitte el hogy járt már mindegyiken, hol élet van. Mindegyiken, és szinte minden halandó és hallhatatlan fejében. Bárcsak emlékezne. Bárcsak emlékezhetne...
Ám egy nap mindent visszaszerez, mindent összeolvaszt, valóság és álom nem létezik többet. Senki nem lesz békében az új világrendben. Nem akar uralkodni,  az egésszel nincs különösebb célja, csupán kíváncsi. Kíváncsi, hogy a sok lény, kik önnön szenny életükkel fertőzik magukat, egymást és a természetet mit tesznek a tökéletes káoszban. A nagyok kiknek nincs félnivalójuk, a gigászok, kik isteneknek hiszik magukat, mit tesznek, mikor olyan világba kerülnek ahol gyengébbek mint a halandók. Folytatódik minden? Vagy netán összefog mindenki a közös célért, a szabadságért. Nem tudom, és az igazat megvallva nem is érdekel. Én csupán egy izgalmasabb világban akarok élni...

Lupin hatalmasat sóhajtott, majd egy újonnan keletkezett pocsolyához lépett, s tükörképe nézett vissza rá. Nem is tudja mióta nem látta magát, s kicsit megijesztette amit látott. Arca beesett volt, csontos, általában tökéletes sötét arcszőrzete és haja, most csapzottan lógott mindenfelé. Fekete, zsíros fürtjei szinte eltakarták felemás szemeit. A szemek. Egyetlen dolog mely az embereknek szemet szúrhat, ami többet mutat a lényből, mi ama testet hordozza, mint akármi más. Egykoron sötétzöld szemei már nem a régiek voltak. Végtelen átható pillantás, melynek tükrében szinte fulladozik az kinek van bátorsága belenézni. Fiatal testen öreg szemek...
 Mióta magába szívta az erőt, álom birodalmának lényét - mintha nem is ebben az életben lett volna - bal írisze megváltozott. Először csak mint a borostyánkő, majd később arany. Ám a jelenlegi sárga, mely szinte világít a sötétben, természetfeletti aurát kölcsönöz egész lényének. Ismét sóhajtott majd kivénhedt, rongyos, szakadtas ruházatára meredt mely jobb napokat is látott már. Nadrágjára, melynek egyik lába hiányozott, s elnyűtt szalmakalapjára, melyet mintegy védjegyként visel a hajléktalanok között, hogy a rárakódott mocskon keresztül is felismerjék.

 Váratlan és oda nem illő volt a vigyor melyet ekkor felvett, és érezte, ez a vigyor valami újnak a kezdete. Maszk, mellyel elrejtheti magát a világ elől, egy arc, mely egy  napon szimbólumként vésődik majd be mindenkinek a szívébe. Egy arc, mely félelmet gerjeszt még a gigászok között is.

Ijesztő vigyorgása közben szemöldöke mintha önálló életre kelt volna, s egymástól független hintázni kezdtek arcán, sárga szemének mélysége pedig még a közeli macskákat is elhallgattatta.

Kezeit maga elé emelte, majd ujjait összeérintette, úgy lépdelt végig az utca közepén. Ahogy ment a lakóházak között, a szunnyadó kisgyerekek sírva fakadtak, a felnőttek izzadtan riadtak fel életük legrosszabb álmából.

A hatalmas ember, utcalápák által vetített árnyéka végignyúlt ameddig a szem csak ellátott. Majd hirtelen megállt...

Széles utca közepén az éjszakai égboltra nézett, s széttárta kezeit miközben a holdat bámulta:

- Ideje felkelni! - mondta, mindegy szimbólumként utalva élete új fejezetére.

És abban a pillanatban minden erejét megfeszítve álmát valósággá tette, rongyos kabátja kisimult, s tökéletesen passzolt vékony hosszú testéhez, Lábain is feszült a fehér szűkített, csupán lábszárnál szélesedő nadrágja, csúcsos, fehér cipője pedig tökéletese kiegészítője volt az elegáns kollekciónak.

A hold, az éjszaka megtestesítője, az álmok jelképe. Ez az az arc, ez a hús és vér maszk, mely belevésődik majd a szívekbe!  

Képe ekkor eltorzult, furcsa kifigurázásává vált mindennek ami szép és jó. Groteszk vigyora, horgas orra, torz szemöldöke félelmet keltett, s csúcsos fején és állán végigfutó fekete szőrzet csupán korona volt a bizarr összképen.

Majd az utolsó lépés, mellyel szalmakalapját megváltoztatta, karimáját kiegyenesítette, tetejét megnyújtotta, s hófehér cilinderré alakította.

Mintha csak koronázáson lenne, s maga a pápa rakná fejére, oly kecsesen illesztette rá feje búbjára a kalapot. Ekkor holdfejébe lehelt életet, s új arcával még szélesebb vigyort öltött.

Új életének első estéje, véget ért.


A hozzászólást Lupin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 21, 2014 9:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Kedd Dec. 24, 2013 12:18 am

Ereklyéim ereje:

Lelkek köpönyege:
-A lelkek köpönyege  önálló jellem, NJK-ként kezelendő.
Jelleme: Akadékoskodó, durcás alkat, próbálja Lupint mindig a helyes irányba terelni, elég kevés sikerrel. Idővel belefárad ebbe, s onnantól már csak azzal foglalkozik, hogy a gonoszokon kitöltse haragját, amit a Holdfejű konoksága miatt érez. Ezen kívül hűséges a gazdájához.
- A köpönyeg egy börtön, a lélek börtöne, a legyőzött gonosztevőket be lehet zárni ide. A bezártaknak a fizikai teste katatón, halott állapotba kerül. Ha a test megsemmisül, akkor esély sincs a visszatérésre, a rabok gondolatai pedig nyitott könyvé változnak ilyenkor, mindbe szabad betekintés nyílik.
- A köpeny tulajdonosa képes átvenni a lelkek tulajdonosainak a fizikai erejét, gyorsaságát érzekeit egy időre, egyszerre annyit, amennyit szükségesnek érez.
- A köpeny képes a használó akaratának megfelelően átalakulni. Legyen az ejtőernyő, pajzs, fegyverek, vagy karok, amikkel megragadja az ellent.
- Teleportáció: Képes elteleportálni oda, ahol egyszer már járt. A teleportálás nagyon veszélyes, hisz lehetséges, hogy épp beleteleportálja magát egy járókelőbe, vagy akármi másba ami azonnali hallt jelent, ezért csak úgy biztonságos, ha oda teleportál, amit éppen lát. Ez lehet saját szemén keresztül, vagy akár tévében, élő adáson keresztüli helyszín is. A teleportálás nagyon sok energiát elvesz, s kikészíti a szervezetet. Minél távolabbra kerül, annál rosszabb érzés. Tapasztalattal megszokható.
- A ruha önálló akarattal bír, s mindig összeköttetésben van a gazdájával. Még ha másik városban is vannak, ha érzi hogy a hordozója veszélyben van, ráteleportálja magát, s védelmezi ameddig csak kell.
- A köpeny a lelkek felhasználásával képes begyógyítani a sebeket. Csak a halált képtelen gyógyítani.
- Képes repülni, s hatalmasakat ugrani.
- Egy ilyen hatalmasa erejű tárgynak hatalmas gyengepont dukál. A ruha halálosan retteg a legkisebb tűztől is, már egy gyertya látványától menekülőre foghatja. Iga, igazi veszélyben tűztől is megvédi gazdáját, de ez a ruha megsemmisülésével is járhat.
- Amíg egy kis foszlány is megmarad a ruhából, újra tudja teremteni magát.


Hatsepsut (Isis) Amulettje:
Képes lemásolni egy rövid időre, egy Afrikai állat képességét

Gyorsított gyógyítás                          -  Földigiliszta, Kígyó
Elpusztíthatatlanság                         - Csótány
Tapadás, falon mászás                     - Pók, Kaméleon
Elektromosság                                  - Angolna
Hőellenállás                                      - Pompeii Féreg
Felfejlesztett érzékek                       - Kutya, Farkas
Felfejlesztett látás                            - Sólyom
Szuper Ugrás                                    - Béka
Mozgékonyság                                  - Leopárd, majom
Emberfeletti kitartás                         - Rinocérosz
Emberfeletti reflexek                         - hangya
Emberfeletti sebesség                      - Cheetah
Emberfeletti erő                                - Elefánt, ló, anakonda
Mérgezés                                          - Kobra

Mágikus Pálca:
három csepp alakú rész három különböző hatást képes kifejteni, egymástól független. Azaz, amit tud az első, tudja a harmadik is.
- A csepp alakú tüske kilő, és nagyjából 5-10 perecre megbénítja az ellenfelet. Beszélni tud, de mozogni képtelen lesz.
- A tüske aranyszínben izzik fel, majd egy villanás kíséretében 15 méteres sugarú körben vakít. A kör középpontja a pálca tartója, de ő rá nincs hatással a vakító fény.
- A harmadik képesség egyfajta gyógyító erő, mellyel könnyebb sérülések pár perc alatt gyógyíthatóak. Maximum csonttörésig bezárólag.
A használat után a csepp alakú tüskék eltűnnek, és 1-3 nap, mire újra "regenerálódnak" és újra használni lehet őket.


A hozzászólást Lupin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 26, 2014 12:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szer. Feb. 19, 2014 12:33 am

A baglyok parancsa


Nem éreztem semmit, pedig elkövettem az egyik legnagyobb bűnt, megöltem a testvérem. Mégis, lelkem üres volt, ám nem sajnáltam tettem. Valami erősebb érzés élt szívemben, valami hatalmasabb vágy, mely arra ösztönzött, hogy utánajárjak a dolgoknak. A gyenge mágikus erő, melyet hugocskámon éreztem túl ősi volt ahhoz, hogy belőle áradjon, egy tárgy lehetett mely hatalmasabb bárminél...
A testet elvitték minden irattal együtt s semmi támpontot nem adtak merre keressem őket.
Ez is egy teszt, s lehet nehezebb mint a korábbi.
- A test az enyém, s minden, mi nála volt. Mikor megtalállak titeket, kérem vissza.
Tudtam, hogy hallják, még megfigyelnek s tudtam, hogy teljesítik kérésem.
Leszedtem magamról az álcát, s Lupinként haladtam a sötétben. Ahogy mentem a kihalt utcán a rendőrségi autók hangos szirénákkal hajtottak el mellettem, hugom keresték s azt ki elrabolta, nem volt idejük egy szakadt ruhás hajléktalanra.
Mióta visszatértem az álmok birodalmából, először éreztem a hatalom tényleges ízét. Éreztem egyre erősebb vagyok éreztem, hogy hatalmam, lassan de biztosan nő.
Morpheus gyarmatait szép lassan, de biztosan foglalom el, puszta erővé alakítva azt. Elfeledett rég halott álmok ezek, melyekről maga az álomúr is megfeledkezett. Lassan elkezdem a tényleges támadást is, ám először földi hatalmam biztosítom.
Hirtelen leállok, egy utcán alvó sorstársam előtt, ki egy kukának támasztva aludt, s én belépek álmaiba.
Elméje szűkös, ám reménnyel teli, munkálkodik a jobbon, s ez ritka. Elméje a szabadságról álmodik, a jobb sorsról s különböző helyekről, ám végül mindig visszakerül a sikátorokba. Sokak álmodnak a sikátorokról, mindegyik álmodó egy ajtó a külvilágba. Hugocskámmal együtt a tárcáját is elvitték ám láttam egy pillanatra, s emlékszem a címre. Tudták ezt, ez az első nyom feléjük. Álmokon keresztül sebesen haladtam, s megérkeztem.
Egy társasházban léptem ki halott tesóm szomszédjának hortyogó szeretőjéből. Alkoholmámorban fetrengtek egymás karjaiban, az anya gyermeke a szomszédban aludt, mit se tudva a szomszéd szobában megtett csalfa tettről. Apja katona, a tengerentúlon harcol egy örökkön háborúzó köztársaságban. Az apa fél év múlva kap eltávot, ám már korábban kapni fogja az értesítőt a történtekről. Egy holdfejű rém kelt ki otthonának sötétjéből, tette érthetetlen és szörnyű volt. A lapok írnak majd a borzalmas gyilkosságról, melynek árnyékában senki nem vizsgálja át tüzetesen a szomszéd lakását. A szívem beleremegett miközben apró pengém kivillant, s gyorsan ám annál brutálisabban végeztem a felnőttekkel s a gyermekkel. A brutalitásom még engem is meglepett, és immáron biztos lehetettem, szinte minden emberség kihunyt belőlem.
Tökéletesen felesleges, nyom nélküli gyilkosság, mely bensőm vigasztalását szolgálta semmi mást.
Mikor végeztem átbattyogtam a szomszédba. Meglepően könnyű volt betörni, egy tolvajkulcs egy lakatos álmából s bennvoltam hugocskám otthonában.
Szomorúan magányos szoba volt, fénykép, vagy bármi társasági életre utaló jel sehol. Minden tökéletesen a helyén, agresszív behatolásnak nyoma sem volt, ám tudtam, a baglyok itt jártak. Nyomokat kerestem s találtam. Egyszerű volt, azt akarták, hogy megtaláljam. Titkos feljegyzések újságcikkek oly helyen elrejtve ahol olyanok nem keresnék akik csak hányavetin néznek szét, vagy nem tudják mit keresnek pontosan. Cetlik, fecnik a képkeretekben, a párnahuzatban, a bútorok aljához rögzítve.
A bíróságról először semmit nem találtam, s igazából nem is kerestem. A mágiát kerestem mely itt intenzívebb volt, ugyanaz amit a lányból is éreztem. A baglyok nem találhatták meg, még az ő szemüket is elkerülte. Túl elől volt, fönn a falon a két kard. Látszott hogy levették, megvizsgálták, hátha titkot rejt, ám semmit nem találtak, pedig bizony rejtett.
Megfogtam a kardot, s az felismertem hogy tudom a titkát, s támadott.
AZ energia hátrébb taszított, ruhámat szétperzselte s mintha a penge önálló életre kelt volna csapott felém. Kitértem majd elhajítottam. A hatalom kardja csak arra méltók kezébe való, s én nem tartozok azok közé, kik birtokolhatják.
Rongyot dobtam rá, majd úgy kaptam fel, s elmémmel sugároztam felé, hogy őrzője halott mire lenyugodott. Nem fogadta el hogy nálam legyen, ám én voltam az egyetlen aki képes mozgásra bírni, s így talán olyanhoz kerül, ki méltó rá.
Csak ezután néztem a baglyok után. Egyenesen az ágyhoz léptem, az ágyhoz melyre hugocskám hajtotta fejét számlálhatatlan alkalommal, s megpróbáltam amit még soha. Erőm végletekig kimerült eme tettől, s úgy éreztem magam utána, mint egy kicsavart szivacs, ám megérte.
Belenéztem a múlt álmaiba, mikor még itt feküdt, aludt, s rémeseket álmodott az éjszaka vadászairól az útról hozzájuk s amiket ott látott...
Tudtam mit kell tennem, tudtam hova kell mennem. A kard még közvetetten is hatalmas mágikus erővel bírt, emiatt lehettem képes a múlt álmainak felfedésére, s tudtam, egy napon önmagam is képes leszek erre.
Ezután ismét álmok hátán suhantam előre, egyenesen oda ahova kellett a föld alá, egy elfeledett birodalomba.
Szélesre tártam az ódon épület ajtaját a régi Gotham szívében. S elindultam a sötétben. A félelemnek kellett volna belém költöznie utamon, ám nem tette meg. Céltudatosan törtem előre arcom, holdfejem mögé rejtve. Tudják ki vagyok, ám nem mindenki, egymásról is csak kevesen tudnak. Ők mindenki és senki...

Folyosórendszereken, labirintusokon haladtam végig egyre mélyebbre hatolva a sötétbe. Óráknak tűnő percek sokasága szállt tova lépteim nyomán, s én megingathatatlanul, tévesztés nélkül haladtam előre. Éreztem a hatalmat mely a falakból áradt, s akartam ezt az erőt.
Hirtelen véget ért az út, a hatalmas kapu mely előttem tornyosul egy gigantikus bagoly képmását mutatta. Egy labirintus volt melyen végigmentem. Végtelen folyosó bizarr keszekuszasága s én céltudatosan, tévesztés nélkül találtam el ide, a sorsom fordulópontjára.
Szélesre tártam az ajtót, miközben a kardot cilinderembe rejtettem. Tudták hogy nálam van, ám nem érdekelte őket. Az ajtó feltárult s az elém táruló sötétségből hangos tapsorkán fogadott. Hirtelen felkapcsolódtak a lámpák, s egy báltermet világított meg, ahol több száz bagolymaszkos, kosztümös egyén tapsolta jöttömet. Ahogy előre léptem ismét patyolat tiszta fehér zakóm jelent meg rajtam, s alkalomhoz illő kinézetem elismerést csalt a baglyok szemébe.
Gyorsan idetaláltam, ráadásul az általuk lerakott nyomokat közel semmibe véve, gyorsabban, mint hitték.
A ceremónia nem volt hosszú, de annál ünnepélyesebb, mikor is átadták a maszkomat. Ez már ténylegesen az volt, nem csak általam teremtett álomkép.
Volt egy viszonylag hosszú és fárasztó monológ, majd esküt kellett tennem, valamire mely oly nyilvánvaló volt, a titokra.
Az ünnepség vége felé, néhány magasabb rangú magához hivatott, egy kis terembe, ahol testvérem holteste feküdt. Immáron saját maszkomban érdektelenül néztem a testet, s tudtam mit fognak mondani.
- Tüntesd el, végleg.
Csak erre vártam, s éreztem, hogy halott gazdája jelentétében a kard majd megőrül.
Elfogadtam, majd eltűntem az álmok forgatagában, utaztam, karomban a halottal, álmok mezsgyéjén keresztül. Öregember volt már, a temető százéves gondnoka, sokak szerint még Őrült Hetty is tisztelettel tekint korára, pedig több száz évével ő maga se fiatal. Az öreg hirtelen felhorkant álmában, s én ekkor lépek ki belőle. Tisztelem az időt és a kort, hagyom had éljen tovább.
Benn voltam a temetőben, ebben a végtelen kertjében a holtaknak, s széles vigyorom közepette megtaláltam a legtakarosabb sírt, melyet eme lánykának szánhatok. A halott testet óvatosan leteszem egy sírra, majd egy ásó csákány párost előhozva álmokból, feltörtem a sírt, kiástam a földet. Nem tudom ki volt a halott, évszázadok óta pihenhet itt, s senki nem látogatja már. Férfi az, ez biztos, Gotham kezdetének egy ős öreg relikviája. A test rég elporladt a fakoporsó elkorhadt. Azért én szépen kitisztítottam a kőkoporsót, kiszedtem a fa s a test maradványait s eltüzeltem. Ezután Prischilla következett. Így, holtan s olyan volt min egy angyal, halott hugocskám. Térdelő pozícióba állítottam be a koporsóba, s előre elvigyorodtam tervem miatt...
Halott volt, ám Memento, s azok  őrülten kapaszkodnak az életbe...
Elővettem az Excaliburt, s markolatánál kézbe vettem s tartottam. A fegyver megérezte mit akarok, hogy bűnt követek el a lét ellen, s küzdött. Égető fájdalom kúszott fel egész karomban ám én nem eresztettem a fegyvert. Felemeltem a fejem fölé, majd a hatalom kardjával lesújtottam. A penge egyenesen a tarkója közepén szúródott belé, végighaladva egész testén, hogy utána a fenekén jöjjön ki s beleállva a földbe odaszegezze őt.
S ekkor valami történt, a legtermészetellenesebb dolog a világon. A kard izzani kezdett amint mágiája aktiválódott, s a lány felordított fájdalmában. A kard hatalma nagy, uralja az életet s a halált. Élvezettel néztem a feltámadást s az ezzel járó fájdalmat, amint a kard folyamatosan sebzi, vérrel tölti fel a lány egész testét. Rám néz, s tekintetébe a legmélyebb kétségbeesés bujkál. Fehér Talon, így fog emlékezni rám, s ez jó. Szemeivel könyörgött, hogy szabadítsam meg a fájdalomtól, s mikor látta hogy élvezem valami érdekes dolog tűnt fel tekintetében, a harag, de oly mélyről fakadó s félelmetes erejű manifesztációja h egy pillanatra még az én szívembe is beszökött a félsz. De csak egy pillanatra. Tudtam, hogy valahogy ki fogja cselezni a halált s tudtam, hogy egy napon utánam jön, s én várni fogom. Egy ideig még néztem hallhatatlan haláltusáját. Szavakat nem tudott ajkaival formázni, nem tudott a "SHAZAM" szócskával hatalmat verbuválni magának. A sok vér, mely a torkából jött egyszerűen nem hagyta.
Mikor kiélveztem a látványt, ismét a kard erejéhez folyamodtam, hogy oly dolgot vihessek végre, ami normál erőmmel még lehetetlen. A hatalmas masina mely hirtelen a sír fölött termett egy egyszerű építőmunkás álmából lett elemelve, s parancsomra cementel kezdte felönteni a sírt. A lény rémült, haragos tekintettel, kiguvadt szemekkel nézett rám, s tudta mit akarok, s szemeiből a kétségbeesés mellett könnyek árját fedeztem fel. Örök szenvedésre ítélem, a hallhatatlanság mozgásképtelen börtönébe. Csak a szerencse az mely kiszabadíthatja. A baglyok biztos figyelnek, tudják tetteim, ám kíváncsiságuk nagyobb annál, mintsem hogy közbeavatkozzanak. A cement elérte a lány nyakát, majd szép lassan a száját, orrát, szemeit. Elnyeli a fejét, s végül a kard markolatát.
Én képtelen vagyok forgatni a kardot, még... S lenézek kezeimre, melyek teljesen elszenesedtek a korábbi használat után. Kézfejeim megrepedeztek, s elfeketedtek. A fájdalom leírhatatlan volt, s tudom, hogy örökre így maradnak. Szerencsére mozgásban nem korlátoz ez a fajta borzalma sérülés.
Eltüntetem a betonkeverőt, s ránézek a sima kőasztalra, melybe elmerült hugom s világ leghatalmasabb mágikus fegyvere. A kő a karnak hála elpusztíthatatlan lesz, s csak az arra méltó szabadíthatja ki a kőből, s vele a hugomat.
Elvigyorodom a gondolatra, hogy akár a héten, vagy a következendő ezer évben, de újra találkozom vele, s legyőzöm azt, ki megszerzi a kardot...
De csak én tudom, hol van. S ki tudja, lehet egy napon én is méltó leszek rá.
- Féld a baglyok bíróságát...
Suttogom a kőnek, s tudom hogy hallja a lány.
Ezután a koporsóra ráteszem a fedőlapot, s a régi sírfelirat eltüntetése után, ráírom az újat. Aki érti, az érti, aki nem az nem.
Őszinte szavak voltak, s most először, miközben véstem bele a szavakat a kőbe csordult ki könnyem a tettem miatt, ám a maszkba folyt s még ha figyelt is valaki az se láthatta.

Itt nyugszik Beatrice Memento
1993-2013
Élt 19 évet
„Amint megtaláltalak, el is vesztettelek
Remélem egy napon csatlakozhatok hozzád ott ahol vagy s megbocsátasz nekem.”
Lupin

Vége volt egy hosszú napnak, s létem hirtelen új irányt vett. Minden előrehaladásomat akadályozó tényező leomlott. Készen állok, hogy kicsiny világom második felvonásába léphessek. Hirtelen elvigyorodom, s eltűnök a halandók álmainak bizarr s kusza örvényében.

Lupin, a Fehér Talon:


A hozzászólást Lupin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 10, 2014 1:38 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Csüt. Feb. 27, 2014 2:31 am

Hívás

Néha elgondolkodom a dolgok alakulásán, a világ nagy kérdéseire történő miérteken. Miért halunk meg? Miért álmodunk? Miért gyilkolunk? Miért szeretünk? Miért öljük meg a saját hugunkat vadidegenek kérésére? Miért leszünk egyszerű rongydarab egy  fura fickó szakadt ruháján?
Sok ilyen kérdés felmerül, ám jelenleg valamiért az utolsó az, amely leginkább foglalkoztat. Simon Cassirer, tudtam meg az álmaiból nevét lelkem elrablójának. Jótét lélek, irgalmas szamaritánus, habár kicsit gyáva. Két napja történt az eset, midőn szépen sétálgattam az utcán egyszerű hajléktalanként, mikor megjelent a rongyos ember, hatalma messze enyém fölött állt, s én tudtam hol a helyem. Elkezdtem menekülni egy sikátorba, ahova is követett. Lehet szembe tudtam volna szállni vele, lehet képes lettem volna megsebezni, röhejes gyengepontjával kiütni, ám valami azt súgta ne tegyem. Ijedt, bajbajutott, esetlen ember benyomását keltettem, s bizony váratlanul elsötétült a világ. Más volt ez, mint mikor belépek egy álomba, hisz testem ottmaradt a sikátorban, s én egy szűk kis szövetdarabként virítottam a különös rongyhalmazon. Az érzés pokoli volt először s még most is az, igaz kezdem megszokni. Lelkem gyengül, ahogy a férfi mozog, fut, ugrik, harcol. Érzem, az én lelkem használja önnön erősítésére. Zseniális egy hatalom, csodálatos képesség, s én akarom...
Lelkem rongyként való testesülését hátrahagyván, a többi rabhoz fordultam. Végtelen lelkek börtöne volt ez, a gonoszoknak legszörnyűbb büntetése, ide való voltam, de csak én. Sötét teremtményekre számítottam, alvilági lényekre, olyanokra, mint én, ám csalódtam. Tiszta szívek gyülekezőhelye volt eme köpeny, tiszta lelkek meg nem érdemelt purgatóriuma. A legöregebb tíz éves volt, a legfiatalabb pár órás. Az ember azt hinné, hogy csodáltam eme tetteket, hogy elvigyorodtam a fölösleges pusztítástól, a lélek ily szintű, gonosz bebörtönzésén.
Ha testemmel még összeköttetésbe álltam volna, erős hányinger lett volna ama érzet, mely gyomrom kaparta volna, ám így csupán elmém rezdüléseivel fejeztem ki nemtetszésemet. Tetteim alapján senki nem gondolná rólam, ám számtalan dolog van mely még szerintem is bűn. Mikor gyilkolok, a lelket békén hagyom, had kerüljön át a másik síkra, hagy jöjjön el mesterem huga s kísérje át, jót és gonoszt egyaránt. Ám eme börtön gusztustalan volt. Rosszaknak szánták, ám vannak kiskapuk, a tulaj szíve szerint rosszakat zárja be, s jelenlegi használója szociopata vonásait hangoztatva, mindenkit elkap, kit úgy ítél meg. Azokat kik szemetelnek, kik túlsúlyosak, kik nyilvánosan szeretik egymást, s kik hajléktalanként bolyongva képtelenek rendes munkát találni. Ráadásul nem is jár utána a dolognak, hisz nekem például biztos jövedelmem van, igaz kevesebb, mint a segély, de ez van. Gondolataim elkalandoztak miközben bejártam a ruha minden lakóját, s rájöttem, azért vannak itt jogosan elítéltek. A rabok tíz százalékát se igen tették ki, de ők megérdemelték az ittlétet. Ők azok, kik még rabságukban sem tisztelnek semmit, s őrjöngve, a lét ellen hadakozva tombolnak apró szegletükben.
A félelem gigászi pörölye folyamatosan vágott bele gyomromba, ám nem adtam jelét az idegességemnek, amint haladtam előre. Tudtam, képtelen vagyok szabadulni, tudtam akár az örökkévalóságig itt maradhatok, s ha ki is szabadulok, nem tudhatom testem létezik-e vagy netán eltűnt a süllyesztőben, mint oly sok halott Gotham "ingoványában".
Hirtelen a végtelen lelkek sírásán túl, egy még keservesebb érzés hatolt át rajtam, a távolból jött, követtem, s megtaláltam a forrást. Egy szív volt az, a köpeny szíve, egy kit hősnek teremtettek, s kit bűnre használnak. Megérezte a jelenlétem, s megérezte jellemem. Undorodva nézett rám, undorral pillantott szemembe. Látta a valómat, s én elvigyorodtam, majd megszólaltam.
- Egyezséget ajánlok. Csatlakozol hozzám, s én megszabadítalak ettől a szörnytől, ki tiszta lelkűeket kínoz börtönödben.
A lélek percekig hallgat, mielőtt megszólal, hangja erőt sugároz, ám a fájdalom s kín melyet ura visz véghez rányomja bélyegét hangjára. Ám mindezek ellenére is gúnnyal s lenézéssel szólal meg
- És mit érek vele? A te szíved sötét és gonosz. Oly tetteket követtél el melyek méltóvá tesznek, hogy az örökkévalóságot itt töltsd redőimben.
Testem most nem volt, ám ha lett volna elmosolyodott volna a köpönyeg kijelentésén.
- Így igaz. Tökéletesen idevaló vagyok. S valószínű már az fájdalmat kelt benned, hogy szóba állsz velem. Ám a kétség nagy úr.
A köpeny lelke nagyot sóhajtott ekkor.
- Viszont, szerintem valamivel jobban járnál velem, mint egy őrülttel ki minden apróság miatt örök kínra ítéli az egyszerű járókelőt.
- Mi változna?
- Egy egyezség, szövetből szőtt barátom. Te engedd, hogy használjam az erőd, s minden vele járó képességet, én pedig ígérem, kiszabadítom az ártatlanok lelkeit, s többé nem kényszerítelek rá, hogy erőd tiszta szívűek ellen kelljen használnod. Lelkem romlott igaz, de attól még ugyanúgy élvezem a sötét társaimat levadászni, mint te.
A köpeny percekig csak bámult rám körbefog, ízlelget, megnézi a lelkem, s tanakodik. Borzalmas ajánlatot tettem neki, ám jelenlegi helyzetnél milliószor jobb.
- Figyelemre méltó ajánlat - Hallottam hangját hirtelen. - Jelenleg tehetetlen vagyok urammal, ám egy új hordozó felkavarná a kedélyeket, ám esküt kell tenned, hogy hatalmamat nem használod a tiszta lelkűek ellen.
Még szélesebb lett a vigyor az orcámon eme szavak hallatán.
- Ezt az egyezséget túl egyszerű lenne megszegni. A mai világban már senkinek sem úgymond, "tiszta" a lelke. Ám az esküt leteszem. - Szertartásosan a szívemre helyezem fekete kezemet s szavaim érzem, egy láncot formálnak lelkemre, minek vége a köpeny kezében van. - Esküszöm, hogy hatalmaddal közvetlenül nem ártok mindazoknak, kiknek szíve inkább a fény felé húz, kik a mai törvények szerint ártatlanok. Erődet azok ellen fordítom, kik megérdemlik, kik olyanok, mint én, kiknek méltó helye lesz börtönödben, az örökkévalóságig.
Percekig néma csönd, emésztette a szavaim, végül megszólalt. Hangjában lemondás, beletörődés, dac s eltökéltség bujkált.
- Legyen hát... Lupin Memento, te szörnyeteg. A mai naptól kezdve társak vagyunk, s ki tudja, talán egy napon sikerül téged is a fény szolgálatába állítsalak. Ha nem, akkor különleges helyed lesz "celláim" egyikében... Ám amíg megtartod az egyezséget én sem árullak el, veled maradok és segítelek...
Erre már nem válaszoltam, csupán közelebb léptem a szívhez s átöleltem. Érezte, amint a hatalom foszlányai egyesülnek velem, ahogy az egész börtönkomplexum megremeg a jelenlegi tulaj, lassan felfogja mi történik. Ám már késő...
Hirtelen kinyitom a szemem, s újra testemben vagyok, s Holdfejűként kelek fel a sikátorban, hol "nyugovóra hajtottam" a fejem. Pillanatnyi képzavarom azonnal elmúlt, s lassan felálltam, s megszemléltem képmásomat egy a földön elterülő vizelettócsában. Elégedett voltam, a Lelkek köpönyege az ízlésem szerint manifesztálódott, s fejemben hallottam hangját, "én jövök".
Előttem állt a korábbi tulajdonos, egy kis kövér férfi, mezítelen hasán egy keresztre feszített jézus szimbólummal. Elképzelésem se volt, hogyan tehette rá kezét a köpenyre majd tíz évvel ezelőtt ám nem is érdekelt. Menekülni próbált, felfogta a sorsát, ám a köpeny hirtelen kinyúlt utána, megragadta a lábánál fogva, s fellógatta úgy, hogy a feje pont egy síkba került az enyémmel. Ekkor megragadtam a kobakot, s mélyen a szemébe néztem, majd kiejtettem a szavakat:
- Szíved sötétsége minden feltételnek eleget tesz. Üdvözöllek a Rongy-Hotelben! - Vigyorom széles volt amint a férfi rájött a sorsára s egyetlen könnycsepp futott végig az arcán, majd szeme hirtelen üressé, élettelenné vált. Immáron csak egy test volt, amit laza mozdulattal dobtam egy szemetesbe, majd érdeklődve figyeltem, amint egy újabb felvarrott szövetdarab került a ruhára. Kicsit sajnáltam, hogy következő tettemmel mennyi sok rongydarabtól, s velük együtt erőtől szabadulok meg, ám én mindig tartom a szavam...
Kezeim széttártam, s hirtelen millió hang tódult a fülembe, boldog sírások s kacajok hangja, milliónyi "köszönöm" amint az ártatlanok lelkei elhagyták ruhámat. Volt kinek teste rég megsemmisült már s egyenesen az ég felé vette útját, volt, kinek léte ott folytatódott ahol abbamaradt. Sose voltam hozzászokva ekkora hálához s boldogsághoz, s most az egyszer lágyan elmosolyodtam ezen a tetten. Nem volt valami erős mozdulat, sőt szinte észrevehetetlen, de a köpeny érezte, s megnyugodott, talán eme döntése mégsem volt oly borzalmas, mint először hitte.
A holdfejű kellemes érzései viszont hamar eltűntek, s agya máris új hatalmának felhasználásán gondolkodott. Elméjét azonnal elkülönített a köpönyegétől annyira, hogy mindkettejüknek lehessenek egyéni titkos gondolatai, s ezt a köpeny is elfogadta.
- Azt hiszem, egy időre felakasztom a Holdfejű barátomat, ideje Lupin Mementóként is hírnevet szereznem!
A köpeny nem egészen értette ezt a kijelentést, ám valahogy megrémítette a férfi lelkében támadt hirtelen, gyanús izgalom....



A hozzászólást Lupin összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 09, 2014 3:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Pént. Márc. 07, 2014 2:23 am

Kronológia:


1993 Október:
Születés. Ikerhugával együtt kihajítják a szemetesbe. Testvérét egy hajléktalan elvitte, őt pedig Álom kérésére a a halál életben hagyta, s Morpheus magához vette.
1994-2004:
Egy viszonylag kedves házaspár gondjaira bízta a gyermeket, kik 10 évig nevelték a fiút, ám annak elege lett belőlük s elhagyta őket. Esténként Sandman segédjeként járta a világot s szórta szét az álmokat.
2004-2012:
Sandman utasításait követve számtalan helyen és időben fordult meg, s elméjét beszennyezte az emberi sötétség. Elege lett, s elhatározta, hogy egy új világot hoz létre, ami végre tiszta lesz. Meglopta Morpheust, lopott az álomporból, majd Holdfejű álcát vett fel, hogy nehogy rátaláljon. S elkezdte lebontani az elfeledett álmokat, még több erő után.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
2013
Esti sétéjén egy furcsa Piros maszkos egyént fedezett fel, ki épp pár bűnözővel küzdött. Nagy dilemma elé állva, hogy kinek az oldalára álljon, végül mind a két félt ellenségnek ítélte meg, ám végül csak a bűnözők jártak pórul.
Kaland tanulsága: Félelemgáz a szájba, hatásos.
Új ismeretségek: Vash
Szerzemény: 5 fiola Venom

Összetalálkoztam két különös karakterrel, az egyik egy lány, az őrület királynője, a férfi egy fekete rendőr. Egész jól megtaláltam a közös hangot a lánnyal, viszont a zsaru folyton közbeszólt. Szerintem nem fogom kedvelni...
Kaland tanulsága: Mindig legyen nálam nyalóka!
Új ismertségek: Airie, Kevin Chase

Én csak étkeztem mikor megzavartak, s különös fordulatok sokaságaként jött egy idegen, kiruccantunk Metropolisba, ott bolondot csináltam magamból, mégis kaptam egy ingyen jegyet a semmibe. Ott bolyongtam kicsit, majd vissza a földre
Kaland tanulsága: Beszerezni egy Fantomzóna generátort. Távolról elkerülni Doomsdayt.
Új ismeretségek: Airie, Kártyás ember, Andrew Ramirez, Joquinn
NJK ismeretségek: Zod, Jax-Ur, Ursa, Superman, Doomsday, Mustár ezredes
Szerzemény: Örülök, hogy élek XD

Ismét találkoztam Kevin Chase-el egy múzeumban. Erről nem akarok beszélni...
Kaland Tanulsága: KEVINNEK MEG KELL HALNIA!

2013:

Csillagösvény hamarosan.
Marsi kaland hamarosan.


A hozzászólást Lupin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 11, 2014 5:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Pént. Márc. 07, 2014 11:56 am

Lupin véleményei az általa megismert személyekről
Joquinn: Titokzatos egy karakter, abból hogy nekiütköztem arra gondolhatok, hogy leányzóval van dolgom. Remélem tényleg az mert első s egyben utolsó találkozásunkkor bizony folyton engem stírölt s követett, igazi stalker. (meg kell hagyni, jó az ízlése)

Andrew Ramirez: A mocsadék hát nem elküldött egy börtönvilágba? Ezt még megjárja. Szövetségesként mondjuk még hasznos is lehet. Majd látom, mit hoz a jövő vele kapcsolatban.

Vash: Érdekes fazon ki örökíti a Piros Sisak legendáját. Úgy tűnik félig meddig szövetségesének tart. Egyenlőre nem teszek semmit a ellene, talán még hasznomra lehet.

Prischilla: Oh, megöltelek drága hugocskám,ám ha tényleg a Mementók vére folyik az ereidben, még visszatérsz...

Kevin Chase: Sajnálattal közöljük, a CENZOROK nem találták túl etikusnak az itt leírtakat, emiatt a szavakat nem közölhetjük....

Airie: Oh, fiatal királynőm... Megteszek mindent mit kér, a világ úrnője lesz, s én pedig ki a háttérből, titokban irányítom a dolgokat. Legalábbis amíg meg nem unom...

Sid Barrett: Egy igazi tank, egy buldózer. Ostoba fajankónak látszik, de a szemében látni egy kis gógyit. Mindenképpen figyelnem kell rá.

Justin Williams: Érdekes, nagyon érdekes....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Kedd Márc. 11, 2014 6:43 pm

Elolvastam a bővítéseid, és eléggé...sajátosak. 3+2kr a saját rajzok miatt.
Vissza az elejére Go down
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szomb. Ápr. 19, 2014 6:40 pm

Flora



Biztosan ismeri mindenki azt az érzést, hogy figyelik. Hogy követik, hogy ha befordulnak egy utcába valaki utánuk fordul. Ám legtöbbször tévedtek. Ez egy egyszerű tévképzet, a félelem az ismeretlentől generálja. Épp ezért, mindig is betudtam annak, hogy üldözési mániám van. Hosszú évek sorozata telt el s én csak éltem a világomat. Morpheus szolgájaként jártam a különböző álmokat miket később elfelejtettem, ezért lehetséges, hogy ez az incidens is csak most jutott eszembe...
A tökéletes memória s az álmok hatalma már kicsiként jóval nagyobb intelligenciával ruházott föl a korosztályomnál. Két évesen már jártam s beszéltem, sőt Sandman kérésére közvetítettem az akaratát. Akkoriban még nem voltam oly tudatos, mint tizenévesen, ám már akkor éreztem valamit a jövőmből, s már akkor napokon keresztül képes voltam a holdat bámulni. Csodálatos volt. Képzeletem határtalan, ahogy a legtöbb gyermeké, s megalkottam egy barátot, egy játszótársat a magányomban. Ő volt a Holdfejű. Fehér zakó, fehér cilinder, fehér nadrág, s egy bizarr, szőrös holdból kialakított fej. Titokban tartottam ezt a lényt, még az álmok ura elől is, kinek fontosabb dolgai akadtak, mint engem ellenőrizni. Így végül is, elvoltam új barátommal. Egyik nap, azok kik neveltek a valóságban átvittek barátkozni. A szomszédnak, nevét rég elfelejtettem, de azt tudom, hogy volt egy kislánya. Velem egyidős, angyali, meglepően értelmes teremtés, arany fürtjei, hatalmas meglepően világos, szinte tökéletesen fehér pupillái kíváncsian szemlélték a világot. Látszott rajta, hogy mindent befogad, mindent felfog, mindent megjegyez, ám meg volt kötve az emberi faj eme fiatal korosztályához illő gyermekiességgel, degeneráltsággal. Mégis, arcán valamiféle csalafinta, kedves, gyermeki mosoly terült szét mindig . A szülők kis büszkesége, legnagyobb kincse volt a lány. Felnőttek beszélgettek folyamatosan, mi pedig elvoltunk, azon dolgokkal amikkel a gyerekek szoktak, mikor is hirtelen a fejemben megszólalt egy hang. "Játszunk valami értelmeset... Hívjuk őt is! " Hallottam a hangját a fejemben, a Holdfejű örök vigyorgó képével együtt amint  a lányra mutat, s én megkérdeztem mit is játszunk.
Bújócskázunk a rémálmokkal, ő így nevezte, s miközben játszottunk jól szórakoztam nagyon. Akkor nyugodtam meg életemben először igazán, feledtem el egy rövid időre a traumát, hogy kidobtak a szemétbe, s hogy elválasztottak a hugomtól. Persze ezek nem voltak ily tudatos gondolatok, de ez volt a lényegük. Minden fájdalmamat, bánatomat, kínomat, a rémálmokon keresztül tömtem bele a kislány fejébe, minden szép álmát, reményét az élettől, minden kedves gesztust s mindent mi a léthez kellett töröltem ki, s tömtem a helyére a saját fertőmet, s utána megnyugodtam. Akkoriban sokkal nagyobb erőm lehetett Sandman közvetlen szolgájaként, s az ilyesmi gyerekjátéknak hatott. Figyeltem, amint a lány szeme lassan elszürkül, élettelenné válik, a arcáról lehervad az értelem és a kíváncsiság pedig elillan. Egy furcsa, groteszk valami feküdt ott a helyén, még csak nem is sírt, mintha fogalma sem lenne, hogy kéne tennie ezt. Éreztem, hogy a Holdfejű elhagyta a fejemet, s most az ő fejében táncol, ugrál, élvezi a környezetet. Maradandó károsodást, elmebajt okoztunk aznap, s fel se tűnt. Kicsi voltam, s hamar hazamentünk.

Nem sokkal később hallottam, hogy a lány szülei öngyilkosok lettek. Nem tudták feldolgozni lányuk állapotát, pedig volt mit a tejbe aprítaniuk. Gotham cukorbárójaként az apa tetemes vagyonra tett szert, ám mindez az öngyilkosság pillanatában elillant. Emlékszem egy furcsa, ijesztő orvos volt ki vizsgálta a lányt, a később hírességgé lett Dr Jonathan Crane, ki megállapította, hogy a félelem őrjítette meg, s úgy tűnik minden félelmének a forrása egy bizonyos archetipus volt, egy fantázia lény, mely első szava is volt a lánynak: Holdfejű.

Kiskoromban történt ez az eset, s én fel se fogtam, ám valami a lelkem mélyén örök nyomot hagyott. Magam sem tudtam mi lehet ám éreztem teljes valómban. A holdfejű megszűnt létezni s én magam váltam azzá. Ez nem igaz, nem halt ő meg, egyesült velem, eggyé lettünk. Igazából nem is tudom pontosan melyikünk maradt meg, én vagy ő. Viszont ezen lassú folyamat alatt míg felcseperedtem, elkezdett kialakulni bennem egy különös érzés, az üldözési mánia. Ez vitt engem előre, s ez volt, mi miatt megtettem a lépéseket amiket meg kellett hogy oda jussak ahol most vagyok. Emiatt kezdtem bontani az Álmok határát. Néha mikor hirtelen oldalra néztem, egy elmosódott vigyorgó lányalakot pillantottam meg. Láttam s el is tűnt, ám mániámat ez csak fokozta...

Végül megléptem, elmenekültem az álmok elől, elmenekültem Morpheus hadai elől. Holdfejű nevet ismét felvettem immáron a valóságban is s rémként járok a mihasznák között. Első áldozatom egy árvaház volt. Ugyan azon kosztümben jelentem meg, mint a képzeletbeli figurám annakidején. A szoba hatalmas volt, tele emeletes ágyakkal s mindben egy tizenéves leányzó. Éjszaka volt, ám némelyek még fent voltak, nehezen alvók lehettek, s ők rettegtek amint elsétáltam az ágyuk előtt, rettegtek amint csöndben kifosztottam álmaikat. Mindegyik csöndes volt, mind elnémult, mind katatón állapotba került, s én élveztem. A terem felével végeztem, úgy száz lánnyal,mikor is egyik lány felállt s lassan, álmos szemmel odaállt elém. Feljebbemeltem szemöldökömet mikor átölelt. Nem sokkal volt fiatalabb nálam, ha egyáltalán az volt, s meg kell hagyni igen csinos menyecske volt. Meglepett a helyzet ám alap tervemtől, miszerint az egész házat kiírtom nem távolodtam el, így az ő fejét is megostromoltam s ledöbbentem. Odabent semmit nem találtam...
Nem a normális ürességet, vagy fantáziátlanságot, nem is ostoba szűklátókörűséget. Ó nem. Egy csodálatos, hirtelen a fejlődésben megrekedt, kárhozott paradicsomot láttam, egy ősi lerombolt, kihalt s azóta is egyre amortizálódó birodalmat, egy dicső fantázia megkopott maradványait. Döbbenetem akkor teljesedett ki, mikor a lány még jobban átölelt s én visszazuhantam a valóságba ahol tekintetem az ő üres, meglepően világos, tiszta, kicsit csipás tekintetével s széles vigyorával találkozott.
- Lupin! Te vagy a fogó!
Megkövültem a meglepetéstől. Akkoriban még jobban tartottam Morpheus haragjától, s fel nem fogva a helyzetet elmenekültem. Azonnal eltűntem, s többé vissza se néztem a házhoz. Egy héttel később olvastam az újságban, hogy míg az ottani emberek között sokan végleg kómába ragadtak, az a lány viszont elkezdett viszonylag tűrhetően beszélni, s járni. Sokan azt mondták hogy ő lopta el a többiek épségét, ezért kidobták. Az újság kifejezetten a barbárságról írt amivel kitették a szűrét, ám ez annyira nem érdekelt senkit, így hamar elhallgattak a lapok, s a lány kinn is maradt az után.

Nem emlékeztem akkor még gyermekkorom lecsupaszított elméjű leánykájára...

Hivatalosan i Holdfejűvé lettem nemsoká s belecsöppentem váratlana  dolgok fordulatába. Valami megnyitotta bennem az emlékezés sötét fátylát, mikoron oly dolgok jöttek elő világunkból mikről tudtam de elfelejtettem. Egy halott világ túlélői voltak nagy erőkkel, Metropolis városában. Kevesen voltak ám hirtelen felrémlettek jelenetek. Ez volt a fordulópont, s azóta néha fel- fellobbannak részletek, erről a lányról is.

Követező alkalommal is ő volt ki rám talált, megragadta elmémet mikor a Lelkek köpönyegében kerestem azon gyarlót, ki becstelen tettekre ösztökélte ama ős öreg ereklyét. Megragadott s ez közvetlen találat volt elmémnek, s az övének is. Életünk másodperceke összefolyt s én beleláttam a létébe, megismertem akkor a kislány,t s megismertem mindazon szenvedését amit átélt, mindazon lelki kínját amivel szembeszállt. Örök börtönre kárhoztattam, képtelen lett élni, s mindenkiben engem látott. Őrült volt, gyógyszerezték egész életében, árvaházból árvaházig jutott, majd kidobták szintén miattam, s végül az utcán rekedt, hol szemétdombokon lebzselt hogy élelmet találjon, mígnem be nem kebelezte az ő akkor még ártatlan lelkét is a köpönyeg. Ott érzékelt engem, s megragadott, olvasott bennem ahogy én benne. Pár másodperc volt csupán s elengedett, megértette hogy fontos dolgom van, rám mosolygott s elmerült az elmék árjában. Mintha bízna rémálmának megtestesülésében, mintha bízna benne hogy megmenti, hogy megmentem. Végül igaza lett. Nem tudom lelke merre szállt, vagy hol volt a sikátor hol kiragadták testéből, ám életben maradt tudom, hisz mikor kellett ott volt megint...

Elmém forrongott tettemtől, elmém megroggyant a tudattól. Fogtam késemet s véstem a kőbe a feliratot, hugocskám halálának bejegyzését, sírfeliratát. Órákon keresztül néztem ezután az esőben. Könnyeim nem látszottak, s szokásos vigyorom ekkor sem csillapult. Fájt a fejem szédültem, remegtem. Elindultam valamerre, mint egy kísértet jártam a bűnözők városának utcáit, mikor valaki váratlanul mögém lépett s átölelt. Nagyon szorosan, nagyon melegen, oly szeretetteljesen ami ledöbbentett. Még sosem éreztem hasonlót. Álom s Halál ugyan tett ilyen tetteket ám ők nem képesek a tiszta emberi érzésekre, így ledöbbentett a lány. Szembefordultam vele s üres tekintetében őszinte fájdalmat láttam, érezte amit én, és megértette a tetteimet. Újra átölelt, s ezúttal a magam esetlen módján visszaöleltem. S éreztem közben hogy az ő egy életen át egyenetlenül verő szíve lassan megállapodik, lenyugszik, s egészséges iramban kezd lüktetni. Szótlan gyalogoltunk ezután az esőben, egy percre se tágított mellőlem s én valahogy örültem neki. Sose hittem volna hogy a múlt árnyai ily hatással lehetnek a jelenemre.
A lány hirtelen megállt s hosszan nézett valamit a földön, majd felvett egy pár centest s gondolkodás nélkül bevette a szájába s lenyelte. Bolond volt nem vitás, egy sokat megélt kislány egy felnőtt testében. Ám nem zavart különösebben. Hirtelen felkapta a fejét, s elfutott valamerre a sötétségben, mintha valami hívta volna. Itt hagyott a gondolataimmal, ám tudtam még visszajön.

Csupán pár hét telt el míg ordításra lettem figyelmes, egy lány szenvedett, s én kíváncsian mentem a hang forrása falé. Nem kellett sokat baktatnom mikor az utca közepén meglátta a 10 férfit amint kedves hölgyismerősöm felett állnak, a földön egy kitépett telefontárcsa. Elég réginek tűnt, fémből volt s vöröslött. Látszott hogy felhevítették, s azonnal rájöttem mire használták mikor megláttam a lányt a földön, kezét szorítva, s a tenyerében ott volt a tárcsa tökéletes lenyomata. A harag hirtelen öntötte el tudatomat, szemeim összeszűkültek, s a mosoly eltűnt az arcomról. Egy út kellős közepén volt az eset, a kocsik kikerülték őket, a járókelőket pedig nem érdekelte a dolog. A haragomat ez is táplálta s éreztem amint az erőm mint kicsit túlszárnyalná jelenlegi önmagát. Hirtelen jelentek meg körülöttem bárányaim több mint vártam s szinte akaratom ellenére, s nekivetették magukat a férfiaknak. Felöklelték őket, majd őrlő fogaikkal szétzúzták őket. Én magam is gondolkodás nélkül mentem előre, nem érdekeltek a kocsik, dühös voltam, s vért akartam, az ő vérüket. Hirtelen kezeim átalakultak, s mint két hatalmas fejű bárány, kosszarvaik erejével ökleltek fel mindenkit akihez csak öklöm hozzáért. Folyt a vér, betört a fej, s az utcát lassan sikongatások zaja töltötte be, ám nem érdekelt. Kezem helyén kitátottam egy birkám pofáját, majd egybe bekaptam az egyik fejét, s addig szorítottam amíg le nem haraptam, majd egy másikat addig püföltem míg minden csontja el nem tőrt. A félelem jeges késként hatolt szívükbe, amint a két méter magas holdfejű rém pokoli mekegő kis dögökkel ölte társaikat. Élveztem, hihetetlenül élveztem a mészárlást. Sebesülésem nem lett, mikor vascsövekkel vagy szúróeszközökkel támadtak gyapjammal védtem a csapásokat.
Nem vettem észre, amint a lány egyik bárányomat megragadja s átöleli, beletörli könnyeit s szeretetteljesen elkezdi ölelgetni vigaszt keresve. Ekkor egy ötcentes elgurult az egyik leütött zsebéből s szintén felé gurult. Keze fájt ám hangot nem adott miközben potyogtak a könnyei. Gyermeki ösztön vezette s ép kezével az érme után kapott s azonnal szájához vette s lenyelte.
Hirtelen valami megváltozott, valami megzavarodott, s egy ágyú tüze terítette le hirtelen az egyik megmaradt kínzót, majd géppuskatűz végzett egy másikkal. Ezután civilek jöttek, autók robbantak, s az utcán percek múltán csupán ketten voltunk életben. Hihetetlen volt számomra, nem értettem pontosan mi történik. Csak bámultam a különös, gyapjúval befont házú csiga-tank kombót. A különös nőt ki a lányból lett, egy militarista bárány csiga lényt, ki tüzelt mindenfele amerre látott.
Majd hirtelen csend s mire párat pislogtam ismét a régi alakja tűnt föl, ám a ruhája megváltozott. Úgy tűnik a bárányomat valahogy felszívta átalakulás közben, s így ruházata átalakult. Lábán gyapjú harisnya, melyen egy görkorcsolya talpú patában végződött, hófehér miniszoknya, és divatos ruha, melyre egy hatalmas tökéletes kört formázó báránygyapjú mellény került, fejére pedig egy füles, melynek két oldalából egy-egy birkaszarv meredt ki. Tökéletes keretet adva, gyönyörű, lófarokba fogott arany hajának. Szétroncsolt kezén pedig letisztulva, ott volt a korábbi telefontárcsa lenyomata. Láttam rajta, hogy ő sincs teljesen tisztába a helyzettel, értetlenkedve rám nézett, majd könnyekkel a szemében rám vetette magát, nyakamba ugrott s átölelt.
Ott a tárfigyelő kamerák kereszt tüzében, egy hullahegy kellős közepén álltunk, vér s halál mindenhol, ártatlan s bűnös, hajléktalan és gazdag holtest mindenütt. Az ablakokból többen is szemléltek minket ám nem érdekelt. Lassan meghallottam a rendőrszirénák összetéveszthetetlen zaját, s kézen fogva elvezettem a lányt.
Mostantól nem eresztem, mindig mellettem lesz, ő seregem első tagja. Emlékeztem már a nevére, ám csak a keresztnevét tartottam meg.
- Flora... Memento... Szólaltam meg miközben kezét fogtam, s ő hirtelen elmosolyodott, mintha valami rég elvesztett ajándékot kapott volna. Vidáman gurult az oldalamon, a messzeségbe.

Később mikor a rendőrök odaértek a vértengerhez, képtelenek voltak azonosítani a Holdfejű egyént, vagy a lányt, s nem találták a tárgyat sem, a tárcsát, mellyel kínozták a lányt...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Csüt. Jún. 19, 2014 12:36 pm

Egy jó lecke
Aznap mikor megöltem hugocskám, s eljutottam oda, a bírák fészkébe, s végetért a party, leckét kaptam.
Első vagyok, kit Talonok közé tettek a tudorok, a vezetőség, a bírák, s a többi Karom számára ez bűn volt, s a bűnös én voltam. Húszan, harmincan lehettek, netán többen, elkaptak, s megvertek, piszkosul.
Nem akartak megölni, oh, nem pedig megtehették volna könnyedén. Nem szabadott, nem tűrték volna a főnökök.
A törzshelyükre vittek, egy különös, városszéli ivóba, ahol a tulaj is egyikük volt. Igazából büszke lehettem volna rá, hogy elhoznak ide, ám akkor nem örültem. Felrepedt a szám, s megrepedt pár csontom, elszakadt pár ínszalagom. A fájdalom leírhatatlan volt, s ők csak püföltek, egyre csak vertek, majd este valahol kiraktak a városban. Egy összetört csöves, mindennapos Gothamben.
Másnap mikor összeszedtem létem kedves kis pálcámmal összefoltoztam magam. Igencsak hasznos kis ereklye, hihetetlen, hogy egy mágikus kellékes sarlatán szemeteséből kukáztam.
Nem gyógyított meg teljesen, ám a célnak tökéletesen megfelelt.
Este elmentem az ivóba. Meglepődtek mikor megláttak, mikor viszonylag egészségesen beléptem közéjük, leültem a pulthoz s kértem valami kellemesen tömény itókát.
A csapos meglepő mód kiszolgált, én meg ahogy lehúztam az italt, azonnal a mellettem ülő Karom feje tetejére tettem fejjel lefelé, majd megpöcköltem az orrát.
Mit ne mondjak ismételten megvertek de még csúnyábban, ám ma már próbáltam védekezni, de a csapások tömkelegét nem tudtam védeni. Természetfeletti hatalmammal mondjuk képes lettem volna kiszabadulni, s talán ki is tudtam volna ütni a fél társaságot, ám nem. Tűrtem az ütéseket, a fájdalmat, míg el nem ájultam.
Egy kukában ébredtem, felgyógyítottam magam, majd a napközbeni teendőim, a takarítói munka, majd a szokásos kalandozás után visszatértem lassan törzshelyemmé váló "kínzókamrába"
Másnap összeverve egy repülőgépen találtam magam mely Ausztráliába tartott. Egyik utas aludt így álmain keresztül könnyedén hazamentem, felgyógyítottam magam, s kezdődött minden elölről.
Nap nap után elmentem, s szétvertek, ám én valahogy éreztem a változást. Az ütések ugyanolyan kemények voltak, s ugyanannyi helyről záporoztak, ám én változtam. Teltek a napok, a hetek a hónapok, s egyénre szabott "harcos klubunk" végeredményeképp valami más lett. A testem kezdett erősödni, egyre inkább bírta a fájdalmat. Ez volt az első jel. Egy idő után egyre több támadást tudtam kivédeni, valahogy éreztem merről jöhet az áldás. S mindannyian döbbenten figyeltük, mikor egy hónap után valakit kifektettem a tömegből. Az egyik Karom, ki gyerekkorától kezdve harcot tanult, a földön feküdt, s én miattam került oda.
Még inkább megvertek, ám mégis, aznap vigyorom nem bírt lelohadni.
Ezek után ahogy ismét teltek a hónapok izomzatom is egyre fejlődött, s az ég oly paraszt sallerral áldott meg, hogy csak pislogtam. Nem fogtam ökölbe a kezem mint mások, nyitott tenyérrel csaptam oda egy egy arca, vagy más testrészre, s a csontozat, a magasság, vagy az újonnan fejlődő izomzat, esetleg mindnek a hatására, erősebb lettem, s felhólyagosodott nyomokat hagyott tenyerem az embereken.
Valahogy éreztem azt is ki mikor támad, éreztem és láttam a mozgásukat, s mire észbe kaptam, fél évre rá az első éjszakai vértócsában pancsolásom után, én maradtam állva.
Tizenöt Karom hevert a földön, s döbbenettel nézte a megmaradt pár az eredményemet. S én vigyorogtam mint az őrült. A csapos felém csúsztatott egy jó nagy korsó sört, s én élvezettel húztam le. Sose esett még ilyen jól az ital.
Ekkor hallottam meg a hátulról, egy gyenge, visszafogott, ám mégis valahogy figyelemfelkeltő tapsot, a sarokból, s döbbenten vettem tudomásul, hogy egy Bíra az, mégpedig miféle bíra. Sokkalta elegánsabb, s nemesebb volt a többinél, az egész mozgáskultúrája finom, dicsőséget árasztó volt.
Ahogy megláttam, valahogy színpadiasan meg kellett hajolnom előtte, s amit láttam az ivó minden vendége, már aki nem volt kiütve idegesen, feszélyezve bámulja a szeme sarkából.
Intett felém, hogy menjek hozzá, majd hellyel kínált, amit elfogadtam.

- Tudtam, hogy hasznos lehetsz még számomra, tudtam mikor rábólintottam a csatlakozásodra...

Szóval ő a nagyfőnök, s személyesen beszél velem, minő csoda! Szélesen elvigyorodtam ezt hallva, de nem szóltam semmit, csak figyeltem.

- Oly sok dicső tradícó van a Bíróságon belül mely megőrzésre érdemes, ám nem szabad begyöpösödve csak azokban bízni. Nyitni kell az új felé, s azzal hogy befogadtalak, pontosan ezt tettem. S a kitartásod a harcokban, s a győzelmed felettük, azok felett kiket gyermekkoruk óta tanítunk, bebizonyította, hogy igazam volt.

Belekortyol az előtte lévő a kocsmába nem illő borospohárba, valószínű magával hozta, hogy ne kelljen mások után innia.

- Mátol személyesen nekem jelentesz, az én emberem vagy, én döntök a sorsod felöl. Fehér Talon igaz? Így hívod magad. Még nem bízom benned, még egy senki vagy közöttünk, ám talán egy nap lehetsz valaki...

Vigyorom még szélesebb, s visszafogom magam, hogy itt helyben kiszigereljém a vén majmot.

- Kívánsága számomra parancs! - egyenlőre, maga idióta vén retardált majom. Egy napon úgyis kicsinállak, s átveszem a helyed...

/Eme bővítéssel 2 célom is volt, egyrészt fel szeretném vésni az adatlapomra a Tömegharc-Tömegverekedés-Tömegbunyó ahogy tetszik harcművészet, továbbá Gotham legősibb bűnszervezetének a vezetőjének, személyes embereként, igencsak lehetne normális fizetségem Very Happy  (főleg, minthogy eddig ingyen dolgoztam a baglyoknak)/


A hozzászólást Lupin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 21, 2014 6:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szomb. Jún. 21, 2014 6:24 pm

Család
Vigyorogtunk, s egyszerűen nem tudtuk melyik játékkal kezdjünk.
Mindig is imádtam a videojátékokat, ám sose futotta rendes gépre, se árammal ellátott házra, amiben van konnektor a géphez.
Viszont a játéktermeket szerettem mindig is,  és amint látom újdonsült kis barátném is pozitívan áll a dologhoz.
Rengeteg érmünk van, mellyel életre hívjuk eme különös masinákat, s Florával belevetettük magunkat a mókába.
Játékról játékra vándoroltunk, s amint láttam a lány nagyon élvezte. Én kicsit csalódtam a sok zombi gyilok, lövöldözős játék, a katonásdi, s minden lőfegyveres téma láttán. Egyszerűen nem vagyok vevő az ilyen dolgokra. Hála az égnek volt pár logikai játék is, s jó pár ősi, retro néven feltüntetett csoda, s én élvezettel mentem előre a kis WC tisztítóval, aki irtotta a gombákat.
Órák tehettek el, s én teljesen belemerültem a játékban, mikor is hangos ordítozás térített ki a kockaság bűvöletéből.  Kíváncsian néztem oldalra, s megláttam amint egy emberekből kialakított kör közepén két lány küzdött, s miért nem lepett meg, az egyik FLora volt.
A két lány ennél röhejesebb, műsört nem is adhatott volna, a 20 év körüli Flora, és a 8 év körüli kis szöszi.  Ami zavart, hogy a kicsi állt nyerésre. Bevallom elnéztem volna, de semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy kitiltsanak az épületből, ezért gyorsan közbeléptem.
Megragadtam mindkettejük fülcimpáját, megcsavartam, majd rendre intettem őket. Flora szeme könnyes lett a fenyítéstől, s nem győzött bocsánatot kérni tőlem, a "harcostársától" és még a tulajhoz is bekopogott s tőle is elnézést kért, aki igen jól reagálta le a dolgot.
A kisleányka ennél jóvalta dacosabban állt hozzá a dologhoz, és mikor a szemébe néztem kicsit feljebb tolódott a szemöldököm. Ismertem ezt a tekintetet, önnön tekintetemet. Ugyanazt a tekintetet, melyet Prischilla szemében is láttam annakidején. A lány a szája szélébe harapott, szinte már vérzett, ám nem törődött ily dolgokkal. Egy ideig szigorúan néztem, majd vállat vontam s elfordultam, várt egy másik játék, mikor is a lány megszólalt. Lágy hanga hirtelen oly kegyetlennek erőteljesnek hatott, s a szavai egyszerűen letaglóztak.
- Lup várj!
Florával egyszerre fordultunk meg meglepetésünkben, mikor folytatta.
- A pribékedet igazán megnevelhetnéd! Itt minden játék az enyém, és mindenhol máshol is a földön. Sőt a világ csak egy játék amiben én vagyok a protagonist. Ha akarom egyetlen ütéssel leveszem a HP-csíkodat és akkor vége, Egy és fél Mementoval kevesebb a családban! MUHÁHÁHÁHÁHÁ
A megalomániás kis lányka szavai túl mélyre hatoltak, túl sokat sejttettek ahhoz, hogy figyelmem kívül hagyjam őket. Tudja a nevem, s ahogy nyilatkozik a famíliáról...
- Ki vagy te? - kérdeztem, s arcomra közben széles vigyor ült ki. Kíváncsi voltam a válaszra, nagyon is, noha egy részem mintha tudta volna mit fogok hallani.
A lány arca erre a kérdésre viszont elvörösödött, de nem a zavartól, hanem a méregtől.
- Rapunzel!!! - Még dobbantott is egyet hozzá, így jobban meglebben kétoldalas copfba fogott arany haja. - Rapunzel Memento!
A kezem ekkor lendült egy nagyot, s akkora pofont adtam a lánynak hogy nekirepült több gépnek teljesen szétroncsolva egy méregdrága flippert, s tudtam bizony innen minket kitiltottak. Mégis, eme egész valahogy a jelen események fényében nem érdekelt.
Egyszerűen megfordultam, nem is érdekelt mi történt a lánnyal, egyben van e, s elkezdtem a kijárat felé araszolni, mikor ismét megszólalt a hang, mely az estémet ily mód felhergelte.
- Nahát Lup! Egyetlen ütéssel levetted a HP-m felét!- Unottan visszafordultam, hogy ráripakodjak, mikor is megláttam a feje fölött valamit, egy furcsa csíkot mely háromnegyedéig tele volt valami piros masszával. - Hálistennek nemrégiben felvettem a healer kasztot!- Azzal ökölbe tette a kezét, s miközben narancsos fény kezdett keringeni körülötte, az csík a feje fölött teli lett, s eltűnt.
- Ez aztán egy izgalmas kihívás volt, állok elébe! - Azzal elkezdett ujjal mutogatni a levegőbe, mintha valami különös listában böngészne, amit csak ő lát, majd hirtelen, mintha csak egy láthatatlan táskából húzta volna elő, a kezében egy gigantikus, nálánál 5-ör akkora, és 3-or szélesebb gigantikus penge jelent meg
- Üdvözöld a Sárkánykirály gerincéből készült fehér kardot!  Napokig küzdöttem a döggel, mielőtt odaadta! Még jó hogy, kimaxoltam a Fighter és Caster kasztot, anélkül esélyem se lett volna! - Nem tudtam melyik az idegesítőbb, a rengeteg fecsegés, vagy a tudat, hogy egy ekkora kard áll szerény valómmal szemben. Ráadásul, úgy tűnik lehet tényleg egy kedves rokonnal állok szembe.
A kard ekkor csapott le, egyenesen felém, szétvágva  a fél épületet. Ám nem sokat foglalkoztam vele, épp gondolkodtam, ezért pók sörték hatását érvényesítettem a lábamon, s fölléptem a hatalmas kardra. A lány ekkor vadul lengetni kezdte, egyre jobban szétvágva a gépeket, s közben sokakat megölve. Nem sokat törődtem az egésszel. A kard csontból volt, s azon simán tudtam sétálni még amikor fejjel lefelé is álltam rajta, ezért szépen a kislányhoz battyogtam, s megpöcköltem fejét.
- Nyugodj le törpicúr! – Majd figyeltem, hogy a pöckölésem hatására megint csak lement a negyed élete. - Elég gyenge vagy, ha négy sima ütéstől elhalálozol...
A lány döbbenten nézte a kis ütés utáni HP veszteséget, majd megszólalt.
- Te nem emberi fajba tartozol ugye? Látod ezt a gyűrűt? A világ legnagyobb védelemmel ellátott lovagja droppolta, mielőtt másvilágra küldtem, s 100%os fizikai védelemmel van ellátva. Viszont a mágikus védelme gyenge, és bevallom, nem sok XP-t tettem a HPra, hisz nem sok értelme, ha ilyen erős az ember, mint én! MUHÁHÁHÁHÁHÁ!
- Már megint túl sokat beszélsz... Nem tudsz kicsit lenyugodni cukorvirág? Egyébiránt szerintem nem mágikus sebzés az amit bevittem, de vannak ötleteim. Bárhogy is, tegyél pár pontot a HP-ra mert sok oly sebzésfajta van a  világon, mely könnyedén leveszi, akár az életed egészét! - Miért is segítek neki... Eme fura játéklánynak… Valami tényleg közös bennünk...
- Bárhogy is nekem menni kell, lassan jönnek a zsaruk, és még semmissé kell tenni a  biztonsági felvételeket, hacsak nincs meg a Hacker kaszt - Rázta a fejét, így nekem kellet menni. Nagyot sóhajtottam, majd indultam elfele, mikor is eszembe jutott valami.
- Oh, és ha igaz amit mondtál, akkor ezt küldöm a családnak! - Ezután a legváltozatosabb, ötletesebb, s valamely bizarr mód művészibb szitokáradatot zúdítottam a lány arcába. Tényleg jól sikerült, büszke is voltam rá, majd elindultam kamerát vadászni, otthagyva a lányt aki teljesen belebambult a sok szóba, amit egy hallásra meg kellene jegyeznie.
Este, a sikátorban sok dolog járt fejemben, valami megváltozott hirtelen kis világomban, ám tudtam, ez csak egy újabb dolog amit összezúzhatok. Flora ekkor hortyogott egy nagyot, s elvigyorodtam. Érdekes nap volt, annyi szent.

Máshol, egy gigantikus teremben, egy ős öreg, tolókocsis ember ült, szürkés, kopaszodó bőre fityegett a csontról, hatalmas, kiálló gülü szemei pedig a falat figyelték. Ekkor toppant be a kislány, s szeretettel ült oda az öreg ölébe, aki kedvesen elkezdett ringatózni a tolószékével. Megszokott rituálé volt ez, s szerették mindketten.
- Igor bácsi képzeld! Találkoztam Luppal. Nagyon erős lett!
Az öreg elmosolyodott erre.
- Mindig fáj a szívem, ha a családi rituáléra gondolok. Az ikrek sorsa még szörnyűbb, mint bármelyikünké... Ezért nem találtak még rá a családra... - A Család szó kimondása után fölnézett ismét a falra, melyen egy gigantikus fa volt látható, minden ágán más és más portré és név. Több ezer generáció hihetetlenül szélességben terült el a falon.
- Sokan vagyunk, erősek, de már csak ti hárman vagytok fiatalok. Ti hármótoké a jövő. Lupin, Beatriche a sorsotok nemsoká hozzánk vezet... Nemsoká hazataláltok drága gyermekeim...

Igor Memento:


A tolószéke:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szomb. Jún. 21, 2014 6:38 pm

Lupin Memento új kosztüm:



Flora Memento:


Avatár terv (elvetett):
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szomb. Jún. 21, 2014 11:02 pm

Lupin Memento ruhatára




Minthogy egy meg nem értett divat guru, imád változatosan öltözködni, így itt bemutatja eddigi kosztümjeit:

Csöves szett:
Sapka: Egyszerű művész sapka, tetején egy kicsiny rojt. Szürkésbarna színű, mielőtt előző gazdája kidobta szép, narancssárga színe lehetett.
Felső ruházat: Kopott zöld-fehér csíkos póló, rajta barna, szinte használhatatlanná lyukadt koszos zakó. Eredeti színe kivehetetlen.
Nadrág: Szakadtas, elképesztően bő, XXL-es darab, amit egy szíjnak használt kötéllel fog össze. Színe megint csak barnás.
Cipő: Néhány kartondoboz méretre vágva, valami viseltes anyaggal hányaveti cipőszerűséggé eszkábálva.

Holdfejű szett:
Fej: Holdfej ami avataron is látszódik, mellé egy igényes, hatalmas, hófehér cilinder.
Felső ruházat: Narancs ing és csokornyakkendő, rajta szépen vasalt, igényes hófehér zakó.
Nadrág: Hófehér bársonynadrág, szűkített szárral.
Cipő: Narancs zokni, rajta fehér, fűző nélküli, csak belebújós, kényelmes cipellő.

Holdfejű szett, Lelkek köpenye verzió:
Ugyanaz mint a  Holdfejű szett, csak éppen rongyos, barnás-zöldes foltokból kirakva.

Holdfejű szett 2.0: Hamarosan

Talon uniformis: Hamarosan
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Vas. Jún. 22, 2014 8:54 pm

A történetek szépen vannak vezetve, és jók, a képek pedig plusz pont, így a bővítéseid jutalma 4kr
Vissza az elejére Go down
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Pént. Nov. 07, 2014 1:16 am

Egy átlagos este

Nem tudom milyen nap van, ám valahogy furcsa ez a mai...
Itt ülök bamba fejjel, s valahogy képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat. Csak úgy cikázik az elmém, olyannyira, hogy a végén még normális leszek..
Idegesen felugrom, s ahogy állok kosztümöm máris rajtam van, ám fejemmel valami gond lehet. Valami más mint általában, de mi? Oh, igen. Nem látok a fél szemembe, valami belemehetett, de mi?

Flora ekkor nyitja ki pilláit, pár másodpercen mereven bámul, majd hirtelen oly artikulálatlan hangon kezd nevetni, hogy még engem is megrémít.
Miért kell egy ilyen fiatal csinos lánynak az elmebeteg gyilkosok útját járnia? Nem jó ez. Miért nem inkább filmrendező. Hirtelen tudatosult a gondolat a fejemben, micsoda őrültség. Gyorsan felképelem magam, s érzem amint a fejemen valami más jelenik meg:


- Nos? - szólalok meg női hangon, s idegességem határtalanra fokozódik, ahogy Flora röhögése is. Már fuldoklik ahogy a földön heverészik.
Idegesen csettintek egyet, s érzem a változást..


- Nacsőcsumicsá kiccsajka, hogyteccikazúj fazon ?
Fejem előre hátra billeg miközben valami műanyak vacak húzza a fejemet, s ezúttal Flora is felnéz a nevetésből. Pár másodpercig értelmes tekintetel néz rám, ám nemsoká látom, hogy bizony nem bírja megállni a kacajt.
- Engeggyed ki bigécske... - Mondom lemondóan.
A kacagása irritáló, de újabb csettintés s a fejemet füst borítja be amint átalakul


Most Nem is kell FLora röhögésén agyalnom, azonnal érzem hogy valami nem stimmel, durvábban, mint eddig bármikor.
- Ez valami borzasztó lehet, igaz?
Flora ezúttal tátott szájjal bámul rám, nem nevet, ezúttal nem, ami legrosszabb rémálmaimat igazolja.
Sóhajtok miközben változik a fejem, s döbbentem tapasztalom, hogy valamiért a sohajtás vége ..tic szócskába végzősött.
- Lunatic (ez meg mi)


- Lunatic, Luna, lunatic, lunatic tic tic, luna luna? (Ez most meg mi a fészkes fene? Miért ezt a zagyvaságot mondom? )
Flora szeme viszont csillog, valami számára csodássá válhattam, ám mikor leolvastam  szájáról, egy bizarr, japán gyűjtögetős játék nevét, gyorsan átalakultam.

Hirtelen úgy éreztem, most már végre közelebb kerülök a valósághoz,
s most a kis társam sem nevetett annyira, mintha szimpatikus lett volna neki eme új arc, ám mégsem az enyém, ezért váltásra fel, ám tudom, a következő már az igazi lesz!!!


Oh igen, az ismerős érzés végre!!! Ám hirtelen, mikor épp simogatnám szakállam, annak hült helye, s mielőtt még bármit szólhatna Flora, felkiáltok!
- A szakállam nélkül soha!
Ezúttal már komolyan gondoltam a dolgokat, meguntam a játékot... Minden erőmet latba vetettem, s éreztem amint egész létem átalakul, amint erőm részeként felöltöm végre lelkem valós alakját. Végre én voltam én. Lassan kinyitom a szemem és a lányra nézek aki döbbent, tátot szájjal állt. Ezúttal nem szólt semmit, csupán csöndben leült a földre, nekem háttal, összehúzta magát s alvást színlelt.
Ezt a reakciót nem vártam, és nem értettem mi baja lehet. Érzem hogy ez a valós alakom. Na mindegy, megyek gyilkolászok kicsit, attól mindig jobban alszom.
S miközben lenge matrózszoknyámba belekapott az esti szellő, vidáman indultam el, egy esti kaland felé.


- MATRÓZSZOKNYA ?!?!?!?

(to be continued)


A hozzászólást Lupin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 10, 2015 2:25 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lupin
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 306
Join date : 2013. Jun. 30.
Age : 24
Tartózkodási hely : Gotham -> Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Kedd Feb. 10, 2015 2:24 am

Fehér bagoly nagy kalandja



Magam vagyok az árnyék, magam vagyok a rettenet, a rémálom megtestesülése, s élvezem eme szerepkört...
A bírák újabb feladatot adtak nekem, s vele egy listát.
Egyre többen vannak kik tiltott babérokra tőrnek, egy többen dolgoznak a baglyok közül önös érdekeik kénye kedve szerint, s ezt nem hagyhatják.
Újonc vagyok ugyan, ám éppen ezért tökéletes egy kis belső tisztításra. Ma éjjel személyesen a nagykutyák egyike keresett meg, s takarításra kért. Flora békésen aludt, mint szokott, így kései órán s ördög fel nem ébreszti.
Eddig egyedül voltam, s nem zavart az utca, s hogy ott aludjak, ahol akarok, ám most már felelősséggel tartozok egy emberért, s ezt nem feledhetem. Direkt régebbi épületet választottam s annak lakóit irtottam ki egytől egyig, hogy ha a baglyok keresnének, könnyebben megtaláljanak. Mióta Karom vagyok s tudom mire figyeljek egyre csak látom meg a titkos útvonalakat, látom az emberek tekintetében, hogy ki tartozhat rendünkbe. Látom az épületekbe elrejtett titkos szobákra utaló nyomokat, a titkos jelzéseket, melyek megmutatják kinek meddig tart a territóriuma.
Az épület amit kiszemeltem baglyok által rég elhagyatott volt, ám az ott lakó családok arról se tudtak, hogy több szoba van a házukban, mint hitték. És nem is tudták meg soha. Módszeresen haladtunk Florával, s irtottuk ki őket. Általában hagytam hadd játszon, nem sokat ért szemében az emberi élet, játék volt számára az egész. Az utolsó emelet előtt elfáradt, s lefeküdt aludni egy elég strapabíró gyermeki bölcsőbe, minek lakóját egyszerűen kihajította a szemetesbe.
Néha elgondolkodom, vajon hol van számomra a határ, mi az az utolsó mezsgye, melyet már nem lépek át semmi pénzért. Ez, kidobni egy csecsemőt egy kukába, már nekem is sok. Lassan óvatosan kiveszem a szemetesből, s óvatosan megmosdatom langyos vízzel, majd megtörlöm, meg nem fázzon. Majd miközben kezemben ringatom, mászok fel az épület legfelső szintjére, s megyek be az ottani lakásba. Este van, késő este, s mindenki alszik már, mint általában. Két idős ember, megélték életük javát, s csak békét akartak. Bemásztam álmukba, s lebontottam az egészet, mindet az eredendő anyaggá, a porrá alakítottam vissza, majd elnyeltem. Ritkán fosztok ki íj teljességgel valakiket, de néha meg kell tenni ezt is valakinek. Agy halottak lettek s soha nem kelnek már fel. Ekkor vettem észre az ablak előtt álló fehérmaszkos alakot. Arcát nem ismertem, ám tartását már jó párszor láttam, innen tudtam, hogy nagykutyával van dolgom.
Mielőtt bármit is mondhatott volna előrenyújtottam a gyereket, s belenyomtam a meglepett bíra kezébe.
- Jó lesz Talonnak. - mondtam, s a férfi szeme felnevetett erre, de nem mondott semmit, viszont ő is elkezdte ringatni a gyermeket. Igencsak abszurd látványt nyújtott így az egész.

Csettintettem egyet az újammal, s fehér zakóm máris csuklyába végződött, s arcomon előtűnt a hófehér bagolymaszk.
- A fehér Talon szolgálatra jelentkezik- hajoltam meg a vezető előtt, s közben azon agyaltam, miként fogom kiirtani őket is. Vagyis nem, csupán a vezetőséget, hogy utána én irányíthassam a Karmokat.
- Bohókás mint mindig, ám talán épp emiatt ily érdekes a számunkra... - Mondta a főnök - Különleges megbízatásunk van a számára. Mostanában túl sokan, információkat szivárogtatnak ki közülünk. Itt egy lista az esetleges gyanúsítottakról. Keresse meg őket, s szerezzen információkat tőlük, s ha szivárogtatók, szerezzen bizonyítékot, majd iktassa ki őket. Természetesen senki nem tudhatja meg, hogy mi voltunk. Széthúzáshoz vezetne...
A lehetőség mely több tekintetben is hirtelen pofán vágott széles vigyort idézett orcámra, s ritkán használt 3-as kosztümömet vettem fel. Arctalan maszkomon széles vigyor terült el, hatalmas cilinderem bizarul csapdosta a mennyezetet, s báránygyapjú kabátom, mint valami felfújt birka, pöndörödött a szélrózsa minden irányába.
Ahogy átalakultam, a Bíra bólintott, majd csecsemőt még mindig a karjaiban tartva hátravetette magát az ablakból, s eltűnt. Mikor megjelennek, valahogy mindig vidám leszek, így jókedvűen mentem oda Florához, simogattam meg a fejét, majd hirtelen megrohamoztam az álmait.
Flora Memento álmai a tökéletes katyvasz irdatlan árja. Oly vicces látni, hogy ily fejjel valaki képes még mozogni. A frissen lecsapoltakból minden használható tárgyat, fegyvert lepakoltam itt. Oly sok embertől vannak már lomok e fejben. Nem is lehetne tökéletesebb tárolót találni.
Lepakoltam gyorsan, majd Flora álmaiból ösvényt képeztem a nagy közösbe. Minden álmodó egyetlen közös térben kering az éterben, egy gigászi bordalomban, mit Morpheus ural, minden álom és álmodó ura. Utazok az éterben előre és hátra, keresem azt melyet nem rejthetnek el. Az álmok sok mindent elárulnak, az ember személyiségét, hol járt, vagy épp hol van, mit evett, mitől fél, egyszóval mindent, mi fontos lehet nekem. Most is, hamar metalálom a listáról első áldozatomat. Egyik tanácstagja a Bíráknak, Simon Loutrec. Normál esetben, már pusztán ezért az információért is ölnének, ám most más szelek fújnak. A lista nem valami terjedelmes, ám annál izgalmasabb. Elég valószínű, hogy ki megkeresett valamiféle puccsra készül, hogy átvegye a teljes vezetést. Nos, úgy könnyebb lesz megdönteni a hatalmát, szóval nem zavar.
Álmában csapok le kedves felettesemre, mily könnyű így az egész. A Baglyok Bírósága mi? Ostoba retardált, egoista emberek titkos társasága. Ám a seregük nagy, a seregük erős, a Talonokra szükségem van. Ahogy átvettem az uralmat, ők lesznek az én kis birkáim.  Öntudatlan állapotában oly sok mindent mesélt a bíróság titkos dolgairól, terveiről, egyes tagokról igen érdekes és szaftos információkat, szinte ittam minden szavát. És hogy mi a legszebb az egészben? Nem volt áruló, egyértelműen, oly elragadtatással beszélt mindenről, hogy az még engem is meghatott. Ám már van bizonyítékom arról hogy áruló. "kikérdeztem", s ő válaszolt. Borzalmas információkat adott azokról, kikről nem lett volna szabad, olyannak, akinek nem lett volna szabad. Nekem. Büntetés, halál. Minden kis részletet kiszipolyoztam belőle a baglyokról, s Gotham benső titkos pénzhálózatairól s maffiarendszereiről. Egy napon még nagyon jól jöhet mindez. Ha visszaérek berakom a Flora fejében épülő kastélyom könyvtárába, oly sok becses kincsem közé.
Kilépek a bagoly fejéből, az békésen aludt, nem aggódik semmi miatt, s én jégkorcsolyát varázsoltam a lábamra, majd egyetlen erős mozdulattal a torkára lépek. A fej félig leválik, a nyak széle összeroncsolódik. S én már ugrok is ki az ablakon, majd hirtelen egy kisgyermek álmából, miket korábban szedtem ki, és elraktároztam egy nagy rakat hőlégballont veszek elő s máris kellemesen lebegek az égen. A súlyom, s a hélium tökéletesen kiegyensúlyozza egymást, majd szépen a gusztustalanul szmogos levegőre bízom magam, míg el nem érek egy másik álmodó közelébe. Azzal bele a fejébe, kifosztom, majd megyek tovább a következő áldozatomhoz, s így tovább üres fejeket, s halott testeket hagyva magam után. Soka z áruló, annyi szent, mégis, a baglyok hálózata ezt aligha érzi meg.
Egyre több információt szerzek, s feladatom elvégeztével ez kicsit megijesztette a megbízómat, mikor jelentettem neki, ám elvégeztem a feladatomat. Nemsoká én leszek a Bírák egyedüli ura…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madárijesztő
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1325
Join date : 2011. Feb. 21.
Age : 26

TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   Szomb. Feb. 14, 2015 9:56 pm

Úgy néz ki, a végére értem a bővítéseidnek. +5kr a jutalmad.

_________________
"How many more bones will you crush? How many lives will you destroy in the pursuit of what you call justice? You are the product of everything you fear: violence, darkness, helplessness. All that remains is for you to watch, as I drag your beloved Gotham into oblivion."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://dcuniversefrpg.hungarianforum.net
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Lupin Memento a Holdfejű   

Vissza az elejére Go down
 
Lupin Memento a Holdfejű
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Adattár :: Előtörténetek és Adatlapok :: Adatlap, bővítések-
Ugrás: