Fagyos Sötétség Kora

A DC univerzum egy alternatív jövőképe.

~Karakter: Ra's Al Ghul ; Helyszín: Pride külsőnyegedek~

Ra's Al Ghul alig néhány éve szabadult a verem fogságából, még a Zuhanás kezdete előtt nyelte el valamilyen mágikus erő. Évezredeken keresztül mélyálomban volt, és ezalatt a világ teljesen átalakult. Amikor a mágia eltűnt ebből a világból az átok megtört és ő felébredt. Szembesült a hosszú évek alatt történt események következményeivel. Kezdetben a legfeltűnőbb az volt, hogy az idő sokkal de sokkal lasabban telt, a percek, órák, napok olyan lassan peregtek, hogy szinte beleőrült. Ezután következett a mágikus és misztikus erők jelenlétének teljes megszűnése, eltűnt minden, ami egykor hatalmas volt. Az állatok kihalása, a hideg klíma, a perzselő nap mind csak fokozta az elveszettség érzetét. Végül azonban mégis képes volt mindezzel megbírkózni. Megtanulta a közös nyelvet egy afrikai városállamban, ugyanitt korszerűsítette a felszerelését, sőt még alapvető ismreteket is szerzett a világról. //Minden ami alap leírásban van, plussz amiket én írok itt vagy később PM-ben.//

Ra's a hatalmas kiterjedésű, romos, kihalt külvároson áthaladva megérkezik a Pride nevű város határához. Már sokat hallott erről a vidékről. Régen az itt élő harcosok, akik a környéket fosztogatták és tartották rettegésben, uralták a területet. Később a banditák, gyilkosok, renegátok klánokba szerveződtek. A klán rendszer évszazadokig remekül működött, egyre fejlettebbek és fejlettebbek lettek az egymás ellenvívott harcok során. A környező békés népek területére törtek be, onnan szerzett zsákmányból éltek. Végül a klánok közül kiemelkedett az egyik, a Pride, ami magába olvasztotta mindegyik kisebb csoportot. Olyan hatalmassá vált, már akkor a terület népessége, hogy több millió fegyveres erőt képviselő harcos állomásozott folyamatosan az akkora már szinte teljesen kiépült város kerületeiben. Zsarnok is felfigyelt az ő Birodalmához közeli erőkre. Egy bizonyos Uvan Strupz, a Pride vezetője kötött Zsarnokkal egy szövetséget, aminek hála új technológiákra tettszert. Az itteniek az új biotechnológia segítségével megoldották az addigi legkomolyabb problémát, az éhezést, valamint új fajta fegyvereket is szereztek. Cserébe viszont kénytelenek parancsra háborúba vonulni, olykor nagyáldozatok árán is. Egyre nagyobb és nagyobb területeket tesznek magukévá. A klán rendszer még mindig működik, bár most már sokkal nagyobb szinten. Az itt élők, nevükhöz hűen tényleg egy hatalmas oroszlánfalkában élnek, elvük, hogy az erősebb maradhat csak életben, és ettől nem térnek el. Itt bárki bármit megtehet, ha megtudja tenni. A törvény pedig maga Uvan szava, hiszen ő a legerősebb.

Ra's Al Ghul éppen egy kisebb sikátoron halad át, mikor egy egyik épületből öt fegyveres alak indul felé. Fekete ruházat, vörösre színezett haj, tetoválások, közelharci és energia alapú fegyverek, ezek jellemzik őket. Az egyik vállon löki, ezzel megállítja, majd igen ingerülten szól.
- Ez itt a mi területünk. Vagy fizetsz, vagy átmész. És váltót nem fogadunk el. Vagy nő, vagy drog, ezek kellenek.

Ra's mozdulatlan állt, lenéző, szánakozó teikntetet vetve eme alantas férgekre kik ily ostoba, s gyarló mód próbálták leplezni a mai gyenge népek kisebbségi komplekszusait. Fogalmuk sincs az igazi erőről, a hatalomról, a nagyságról, vagy az igazi eleganciáról. Ezeknek a bolodoknak nincs stílusuk, senkik egy szennytől bűzlő útálatos jövőben. De nembaj... Majd én saját képemre formálom ezt a borzadályt...

- A gyenge a préda... - suttogja halkan, majd hirtelen élesen belenéz a szemetek szemébe. - Akit az erős felfal....

Majd oly sebességgel amit azok fel se fogtak, megragadta a legközelebb álló fejét s puszta kézzel összezúzta. Egy darabig nézte a kezében pépessé zúzot agyvelőt, majd a halott döbbent társaira nézett. Ekkor hosszú zöld köpenye rejtekéből elővette régi jó kardját melyet a modern kor technikájával vértezett fel, s kihívóan a fegyveresekre meredt.

- Ez a kor már elfelejtette milyen az igazi erő...

Ekkor néhány kardcsapással lebontja a sikátor falait, hogy legyen elég helye a manőverezéshez, s az ellenfelei felé szegezi az enyhén narancsos lézerfényben izzó kardját, s vár...

Ahogy Ra's kimondja a szavakat a vele szembenálló férfi szemében a végzetes felismerés fénye csillan meg. Megnövekedett gyorsaságának és erejének hála pillanatok alatt zúzza szét a legközelebb álló klántag koponyáját. Kardja energia töltetű pengéje lerombolja a mellette lévő épület falának egy részét, fém panelek, gerendák hullanak alá, elzárva a sikátor egy részét.
- A kurva anyád! - hallatszik a kiálltás a törmeléken túlról. Néhány pillanat múlva a lézerfegyverek sugarai csapnak ki a fedezékek mögül. Ra's Al Ghult csak kardját kitartva vár, miközben a lövedékek záporoznak mellette, előbb utóbb biztosan el fogják találni.

Furcsa zümmögő hang melyet ezer évvel ezelőtt még nem hallott a fül, s mely még nem keltett félemet az ártatlanok szívében... Lézerfegyverek halálos zápora vízszintes esőként szállt a nyugodtan álló férfira, majd mielőtt eltaláhatták volna a halálos csapások, eltűnt...
Emberfeletti sebességgel tért ki a lézer útjából, majd szinte eggyé olvadt a sötétséggel, majd lassú megfontolt lépésekkel, felesleges mozdulatok nélkül, némán az ellenfél mögé osont, ő volt az utolsó aki még ismerte eme ősi technikákat, egy letűnt világ összes harcművészeti tudását... Kardjával kecses lassú, ám erőteljes mozdulatokkal forgatta, amint a szó szoros értelmében megpucolta ellenfeleit. Először a fegyvert vágta darabokra, majd a ruhát, végül a bőrt vágta le, s még a hús lehámozása közben is éltek áldozatai, majd otthagyta őket önnön vérükben fürödve, lassan haldokolva...

Ra's elegánsan csapott egyet a levegőbe egy régi kor szokása szerint, ám a vér mely így leszállt volna a kardról, már rég semivé lett a lézer hőjének köszönhetően. Ezután lassú mozsulattal elveszi fegyverét, s megvetően újra végigméri az emberi roncsokat...

A letűnt kor elfeledett harcosa minden tudását felhasználta, hogy végezhessen ellenfeleivel. Az árnyak között mozogva, a sötétségből előtörve ragadta el kétségbeesett, össze-vissza lövöldöző áldozatait, szépen egymás után, akár egy ragadozó. Végül csak ő maradt. Még a holtakat is meggyalázta, könyörtelenül, élvezettel. A harc után, a véres tetemek fölött állva csodálhatta művét. Ekkor hirtelen éles sípolás lehetett hallani, majd az egyik hullából láng csapott ki és darabokra tépte a körülötte lévő dolgokat. Végül Ra's Al Ghult is elérte a robbanás.
Néhány perccel később egy lebegő jármű roncsában tér magához, páncélja kormos, mocskos, kardja ott hever nem messze tőle. Ő maga zúzódásokkal és karcolásokkal megúszta, de a mozgás így is fájdalmat okoz számára. A robbanás után maradt romok közül, a fekete füstön , egy magas, vékony alak közeledik. Ahogy közel ér lassan láthatóvá válik felszerelése is, egy felhajtott gallérú, hosszú sötétvörös ballonkabát, arcát valamiért nem látod, árnyak takarják. Megáll nem messze tőled, a roncs mellet és téged néz.
- Roppant érdekes.

Fájdalom... Oly régóta nem érezte eme furcsa, ám mégis csigázó érzést. Ahogy a férfi megjelent előtte, egy pillanatra a múltban érezte magát ahol minden sarkon egy kosztümös vigyázta a rendet, vagy tette tönkre azt...

- Benned talán megvan az erő, hogy bizonyítsd a jelen értékeit...

A szavak lassú méltóságteljes hanglejtéssel hagyták el a száraz, érzelemmentes ajkat, s mégis iszonyatos erővel hatottak, szinte lelkig hatoltak... Ra's fölállt, nem törődve az idegennel letörölte páncélját s leporolta köpenyét s nadrágját, majd kezébe vette kardját, amin szeretteljesen végigsimított.

- Mutasd meg nekem halandó, hogy erőd képes létezni az új világrendemben...

Ahogy Ra's összeszedi magát és feltápászkodik, a füst oszlani kezd, most már látszik a férfi arca is, igen éles vonalak jellemzik, valamilyen különös hatást kölcsönözve megjelenésének, szemei zöldek és szinte világítanak, fekete rövid haja pedig oldalt egy-egy vékonyabb csíkban hiányzik. Csak áll ott megvárja, amíg te felállsz, mikor hozzászólsz arcára gonosz mosoly húzódik.
- És én még azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen őrült a környéken. De nem lehet mindig igazam.
Tapsol egyet, mire Ra's kardja egy szempillantás alatt piros füstté oszlik, majd hirtelen az előtte álló alak is. Ezután taszítást érez a hátánál, majd egy pillanat múlva már arccal a porban fekszik. Nem sérült meg, csak valahogy hátulról ellökték, de úgy, hogy ettől elesett, az egész helyzet furcsa, nem találkozott ilyennel. Ha figyel a környezetére feltűnhet neki, hogy nem hallja a város hangjait és a távolban nem vibrálnak a fények, ahogy eddig.
- Mondd milyen új világrendről beszélsz? És nagyon megtisztelő, hogy halandónak hívsz.

//Ra's Al Ghul ha akarod tudhatja, vagy kiderülhet számára később is, de miután az istenségek és túlvilági erők dimenziója nullázva lett, a halandó szót egyfajta "Isten feletti" jelzőként kezdték használni.//

Szája, mióta a veremben fölébredt először mosolyra húzódik. Izgalom... A harc izgalma, mely csodálatos szimfóniájának ütemét még így, ezer év távlatából is ismerik...
Az üres tenyerét, melyben korábban a kardot tartotta, most még erősebben szorította, mintha a levegőt markolászná, s közben lassan lehunyta a szemét. Nemtudta miféle harcmodorral van dolga, ám a szemei csak megcsalják...

- Még nem vagy méltó eme tudásra halandó... Bizonyíts nekem...

Ezután érzékeivel szinte eggyé vált a környezetével, s hallásával, szaglásával tökéletesen meghatározta az ellenfél mozdulatait, majd felkészült, hogy a lehető legimpozánsabb választ adja, a férfi halálos táncára.

Behunyja szemét és koncentrál, próbálja megérinteni a fegyverét, de hibába, nem érzi, mintha nem lenne ott, nem lehetne megfogni. De már itt megérez valami különöset, ezért kivár és a környezetére figyel, összpontosít. Ahogy telik az idő egyre feltűnőbb a környezet egyes elemeinek hiánya, csak foszlányok vannak, néha járművek hangja, egyszer-egyszer apróbb remegések a földben, máskor illatok keverednek, de soha nem mind egyszerre.
A megfigyelésből végül a hátába csapódó láb zökkenti ki. Meglepő, hogy ugyan ekkor a vörös kabátos alakot nem messze maga előtt egy ház tetején ülve látja. Ra's kivárja a megfelelő pillanatot majd a lehető leggyorsabban fordul meg, hirtelen ismét szembe találja magát ellenfelével, aki előbb még az egyik épület tetején ült, nem állhatott ugyanabban a pillanatban a hátán. Most viszont saját kardjával súlyt le rá az ismeretlen alak.

-Érdekes trükkökkel élsz halandó...

Ra's al Ghul ekkor mielőtt a kard elérhette volna gyorsan leguggolt , majd szinte kilőve magát felugrott több méter magasba, ahol is kezét lábát széttárva, ujjaiból különös homok jött elő mely lassan, egyenletesen bevonta, majd formálta... Néhány másodperc alatt egy gigantikus homokból álló Ra's tornyosult a szeméthalom s ellenfele fölé, majd hatalmas kezét ökölbe szorítva, minden erejével az ellenfele felé csapott...

Ra's Al Ghul éppen időben tér ki, a kard mellette suhan el, ezután megnövekedett testi erejét használva magasra ugrik és illúzió keltő képességét használja. A homok, amit megidéz nem viselkedik úgy, ahogy kellene neki, mintha nem is apró szemekből állna, hanem egy folyékony anyag lenne, amely ugyan körbe fog, de nem úgy viselkedik, ahogy kellene neki. Egyáltalán nem olyan, mint a valóságban, különös érzés.
Ennek ellenére végül sikerül felvennie a kívánt formát és lecsapni az ellenfelét. A végzetes csapás pillanatában azonban a rejtélyes alak egy durranással a már látott vörös füstté oszlik, pillanatok múlva pedig Ra's-nal is nagyobb alakban jelenik meg, a teljes utcát elfoglalva, majd egy hatalmas ökölcsapással támad.

Ra's al ghul értetlenül figyelte amint gigászi kéz felé száguld, ám elméje még gyorsabb iramban dolgozott. A dolgok értelmüket vesztették, s mindent összekutyultak. Egyre erősebben koncentrált s érezte amint a részletek lassan a helyükre kerünek. Túl irreális ez az egész, ebben az irrealitás nélkülli világban...

- Takarodj a fejemből, féreg...

Azzal a bal kezét melyben a semmit még mindig szorosan markolta, hirtelen megforgatta mintha kardja nála lenne, s kecses mozdulattal átdöfte saját jobb tenyerét vele. Hihetetlenül erős, éles fájdalomhullam szaladt végig az agyán, ám mikor végetért, úgy érezte megát, mintha egyhosszú álomból ébredt volna, majd sötéten elvigyorodott.

~Karakter: Ra's Al Ghul ; Helyszín: Pride külsőnegyedek~

A démonok feje megtalálja a megoldás kulcsát, rájön, hogy az egész harc valójában meg sem történik, csupán a fejében. Amint erre rájön, hirtelen sokkal erősebbnek, hatalmasabbnak érzi magát a mentális térben. Váratlan manőverével sikerül megtörnie a kontrollt, felébred. Lassan tisztul csak ki a kép, még mindig a roncsban fekszik, a kardja nem messze tőle hever a porban, a rejtélyes alak pedig még mindig ott áll, bal kezével halántékát fogja és koncentrál. Olyan az egész, mintha perceket ment volna vissza az időben.
- Már rég nem találkoztam ilyen erős akarattal. Az emlékeid is érdekesnek tűnnek. Használható vagy.- Ha élni akarsz kövess.
Ezzel megfordul és teljesen nyugodtan kezd sétálni végig a romok között, miközben a tetőkön, oldalsó utcákról fekete alakok bukkannak fel, a levegőben pedig egy fekete helikopter szerű lebegő robotjármű közeledik. Nyilván a nagy pusztítás vonzotta ide őket.

~Karakter: N943 ; Helyszín: Androméda Galaxis, K11, O'xa bolygó~

Már hosszú évek óta nem történt semmi, ami miatt a Fagyhadsereget riasztották volna, gyakorlatilag nem volt rájuk sehol szükség, a Flotta átvette tőlük a feladatok nagy részét. Pont ezért váratlanul érkezik a riasztás Maniac-tól. Intergalaktikus küldetés, az Androméda Galaxisban lévő O'xa nevű bolygón történtek a programnak nem megfelelő változások.
Az O'xa-t egy emberhez hasonló idegen faj lakja, mivel készek együttműködni és más fajokat megtámadni, kiirtani, ezért szövetségesnek minősülnek. A bolygójuk terminálását későbbre halasztották. A planéta egyik fagyos kontinensére telepített katonai bázis jeladója meghibásodott, a belső biztonsági rendszer is leállt, megszűnt az összeköttetés. N943 jól ismeri a Flotta és általánosan a Zsarnok által fejlesztett technológiát, ezért jól tudja, hogy meghibásodás szóba se jöhet, sőt igen nagy erők kellettek ahhoz, hogy ilyen mértékű károsodást tudjanak okoznia  rendszerben. Mivel a Tejútrendszeren kívül esik a terület, így nem hagyatkozhatnak Maniac részecske szintű szkennelésére, hogy információkat szerezzenek, majd helyreállítsák a károsodásokat, közvetlen intézkedésre van szükség. Normál esetben a Flotta lenne köteles eljárni, de az extrém körülmények miatt mégis a Fagyhadseregre van szükség. N943 volt a legrégebben a terepen, ezért őt és négyfős osztagát küldték ki. A küldetés egyértelmű, megtalálni a leállás okát, megszüntetni, majd újraindítani az automatizált rendszereket. A környezeti tényezőknél erős szilárd csapadékra, abszolút nullához közeli hőmérsékletre, gyúlékony, robbanékony légkörre kell számítani. Külön ki van emelve, hogy a bázison lévő egyik konzol és a hozzá tartozó energiaforrás része egy titkos kísérletnek, ezért lehetséges, hogy az új ellenállásnak is köze van az incidenshez.

Saját kisebb űrhajóikkal érkeznek meg a K11-es naprendszerbe, a leszállási engedélyt rögtön megkapják és a bolygó fővárosában landolnak. Díszes fogadó bizottság érkezik eléjük, két sorban katonák sorakoznak fel és néhány hosszú színes ruhát viselő követ is megy eléjük. Az O'xa-n élő O'xa faj tagjai tényleg hasonlítanak az emberek, annyi különbséggel, hogy a szemük furcsán, élénken színes, keveredhet benne egyszerre öt-hat szín, valamint ujjaik vékonyak és hosszúak. Mint minden galaktikus küldetésnél itt is tapasztalható, hogy az idegen faj tagjai szabályosan rettegnek az itt csak Halálnak vagy Ráknak hívott földi faj tagjaitól. Ez most sincs másként, a követek a hosszas diplomatikus köszöntés után sűrűn kérik az elnézést és biztosítják az osztag tagjait arról, hogy nincs semmilyen információjuk a történtekről. Nem akarnak meghalni. A formalitások után megindulnak a város belseje felé veszik az irányt, hogy elkísérjék a Konting katonáit a királyi palotákban elhelyezkedő külön fenntartott lakosztályokba, ahonnan majd megkezdhetik a feladatuk végrehajtását. //Nem muszáj egyből a közepébe vágni, ha akarsz előtte információt is gyűjthetsz vagy ilyesmi//

Hosszan, fagyos tekintettel bámulta a férfit, majd lassan elmosolyodott. Egykor ő is ilyen ostoba és naív volt...
Méltóságtelejes felállt, felvette kardját, majd kihívóan a férfira mutatott vele. Hosszan állt kitartott kardal, majd megforgatta s eltette a tokjába.

- Mutasd az utat halandó...

Ra's érezte, hogy ezzel a tettével megtette első lépést régi birodalmának felélesztése felé...

~Karakter: Ra's Al Ghul ; Helyszín: Pride külsőnegyedek~

Ra's Al Ghul megérzése talán helyes volt. Ahogy követi a férfit a romok között, hamarosan kiérnek az utcára, a fegyveresek elrohannak mellettük, parancsokat kiáltozva és a semmibe tüzelve. A felettük repülő gép sem veszi észre őket. Egyszerűen olyan, mintha láthatatlanok lennének. Jó pár utcán mennek végig, végül egy hatalmas toronyépülethez érkeznek meg, talán egy kisebb város lakossága is elférne a magasba nyúló téglalap alakú épületben.
- Szóval Ra's Al Ghul, a démonok feje. A bemutatkozás mindig érdekes a részemről, tudom. A nevem Demio, én egy Ász vagyok, olyan személy aki elszakadt a klánoktól. Mondjuk úgy, hogy egy törvények nélküli helyen egy törvényen kívüli.
Közel lép az épület falában lévő egyik konzolhoz és gépelni kezd a sima felületen.
- Még nem találkoztam eddig hozzád hasonlóval, remek harcos vagy, igen nagy tudással, ráadásul rájöttél a kis trükkömre is. Ha csak nem vagy őrült és csalnak az emlékeid, majdnem olyan ősi vagy mint a Birodalom, ez pedig nem mindennapi dolog. De egy jó tanácsot fogadj el, itt ne próbálgasd az illúzióid, nagyon könnyen átlátnak azokon. Sokat tudsz, de nagyon keveset erről a világról.
Amint befejezi a konzolon való gépeléssel is leáll, a hatalmas fém ajtók nyílni kezdenek, egy vörös energia fal van a kapu mögött, ami lassan átlátszóvá kezd válni. Ha Ra's továbbra is követi Demiot, akkor egy hatalmas előtérbe érkezik meg. Felfelé talán több száz szint magas épület, széles terekkel, kinyúló teraszokkal, állványokkal, gépekkel van tarkítva, mintha egy külön város lenne az épületen belül. Fegyveres őrök vigyázzák az ajtókat, katonák masíroznak fel-alá mérnökök építenek össze gépeket, a magasban kisebb drone-ok repülnek, a háttérben pedig valami nagy épül. Az egész hely tele van élettel.
- Ez pedig itt a kis vállalkozásom.
Fordul meg a vörös kabátos alak, széttárja karjait és egy elégedett mosoly ül ki az arcára. Ha jobban megnézed most már látod, hogy a maskarája nem egyszerű szövet, hanem valamilyen könnyen formázható fekete fémnek tűnik, a kabát alatt van egy mellénye, mindenféle kisebb kütyükkel, az alkarján két lapos szerkezet, az oldalán van néhány fegyver, lábainál végig láncok. Eddig ezeket nem láttad tisztán, nyilván az elmetrükkjével rejtette el előled.
- Biztos van valami kérdésed, nem?

Ahogy követte az ifjú bolondot, Ra's az út minden négyzetmiliméterét megjegyezte, minden katonát, járművet és átlag embert.
El kellett ismerni magában, a hely s vezetője igen impozáns kettőst alkotott, melynek összetettsége és komplex nagyszabású rejtett dinamizmusa, ismételten elveszett hagyatékára emlékeztette...
Mikor a kérdés elhangzott, a Démonok feje mélyen belenézett Demio szemébe, majd kezét hátratéve lassú, ráérős, ámde magabiztos léptekkel elkezdett fel s alá járkálni a teremben, mindent felmérve, majd, beszélgetőpartnerére nem is figyelve, csak úgy félvállról a nagyvilágba intézve eme egyetlen szót. Hangja erejének tónúsa a lélekig hatollt bárki aki meghallotta úgy érezte, hogy eme hang közönyös, erőteljes, tiszteletet parancsoló tónusa letaglózza...

- Célod?

~Karakter: Ra's Al Ghul ; Helyszín: Pride külsőnegyedek~

A tapasztalt vezér nem rögtön kapkodva teszi fel kérdéseit, rohan a falnak, hanem előtte tesz néhány lépést, alaposan körülnéz. Ez meg is töri Demio színpadias fellépését, karjait leengedi maga mellé és figyeli, hogy mit tesz a démonok feje. Ahogy Ra's körbenéz feltűnhet neki valami különös, az egy egységként működő tömegből csak egy-egy alak tűnik valóban élőnek. A többi csak bábszerűen mozog, végzi dolgát, pakolja a ládákat, javítja a hibás részeket, de mást nem tesznek, néha pislognak, vagy köhögnek, de semmi olyan amit igazán emberi lenne. Mintha nem lennének a tudatuknál. A feltett kérdésre meg is érkezik a válasz.
- Hogy a célom? Több célom van, emberek manipulálása, saját akaratom megvalósítása, és ennél sokkal nagyravágyóbb dolgok is. De nem ez a kérdés. Neked mi a célod?

Gondosan elkratározza a mű lények létét agyában, majd rövid mérlegelés után enyhén zölden világító szemeit Demiora szegezte. Tekintetének ereje alatt az átlagember szinte úgy érzi, kiszívja minden gondolatát, s rövid időn belül gyengének, védtelennek érzi magát.

- Ha bizonyítasz, idővel megtudod... De ha elég mélyek az információid, ha képes vagy feltárni egy eltörölt történelem nyomait, mindent megtudhatsz rólam.

Ekkor hirtelen megfordult, lassan odasétált az egyik furcsa bábhoz, s még közelebbről szemügyre vette.

~Karakter: Ra's Al Ghul ; Helyszín: Pride külsőnegyedek~

Mikor Ra's szemei zölden világítani kezdenek és így mondja el Demio-nak, hogy mit és hogyan kell kiérdemelnie, az hangosan felkacag.
- Komolyan azt hiszed, hogy nekem kell bizonyítanom? A tested lehet fiatal, de te a múltban ragadtál. Ez már egy másik kor, egy másik világ és ha azt hiszed, még mindig olyan hatalmas vagy mint régen, hamar meghallhatsz.
Ezután ő is Ra's Al Ghul-al együtt az egyik némán, gépiesen kábeleket huzalozó férfi mellé megy. A munkáson látszik, hogy nincs magánál, szemei a messzeségbe néznek szinte fókusz nélkül, kezei folyamatosan dolgoznak, testtartása merev.
- Alszik. Nem uralja már a testét, én irányítom, én mondom meg neki, hogy mit és mikor csináljon, ahogy a többinek is. Ugyan a te erős regenerációd némi védelmet jelent ez ellen, de azért nem ez az egyetlen eszközöm.
Hirtelen csipogást hallani, az egyik asztalon heverő kis készülék az, rejtélyes vezetőd felveszi a kütyüt, valamit megnéz rajta, majd hozzád szól.
- Szóval már láttad mire lehetek képes, és mim van. És én is tudom már, hogy te ki vagy. De ez még nagyon kevés. Lenne számodra egy feladatom, amit ha elvégzel, talán megtudhatsz többet is.

Ra's magában  jót szórakozott a hallottakon,  élvezte eme beképzelt majom ostoba monológjait. Pontosan tudta mekkora ereje van, és pontosan tudta mennyi minden hiányzik még, hogy eme kor is elismerje nagyságát...
Undorította az elme ily gyalázatos szétesése, a mód mellyel egy kis mitugrász is saját zombisereg gyárthat.... Szüksége van eme tudásra...
Tekintetével némán követi amint a csipogó megszólal, s Damio rámered arra, majd felteszi kérdését, s ajánlat után kérdőn néz.

- Mondd...

Hányingere volt a tudattól, hogy merészel ez feladatot adni neki... Ám semmit nem szólt, arcán s szemében semi jele nem volt érzelmeinek. Kezét összekulcsolta majd kérdőn nézett házigazdájára.

Bólint egyet, ahogy beleegyezel, a szerkezetet, amit a kezébe vett, aktiválja, majd a falakon körülötte kivetítők jelennek meg, nem a falból jönnek elő, hanem maga a fal változik át, nagyon fejlettnek tűnik. A kivetítőkön képek jelennek meg, egy nagyjából 5x10 centis fém kártyáról, aminek az oldalán, számodra hieroglifa szerű kék és zöld jelek vannak. Majd a következő kép egy magas kettős tornyot mutat, ezt korábban már láttad amikor elérted a Pride határát, ez az épület magasodott a város ezen része fölé.
- Ez a lap, egy speciális irányító. Már régóta próbáltam megszerezni, de sajnos könnyen rájönnének, hogy én voltam, ha saját emberemet küldeném, vagy másokat "győznék" meg a feladat fontosságáról. Már pedig lényeges, hogy ne tudják meg, hogy kinél van a kártya.
A képek változnak, a kettős tornyok tervrajzai jelennek meg, a környék térképe, az ott járőröző csapatok.
- Ezt kell ellopnod. Elhozod nekem. Már elég információt gyűjtöttem a Pride védelmi rendszereiről, a környező klánok fegyveres osztagairól és magáról az épületről is, hogy mindez kivitelezhető legyen nélkülem is.
Ezzel egy a képeken láthatóhoz hasonló kártyát vesz elő a mellénye egyik zsebéből, ennek csak a kerete fém, a többi része holografikus felület.
- Készülj fel, tervezd meg. Nem kell elsietni. De minél előbb, annál jobb...
Villant még meg egy a végére egy gonosz mosolyt.

A Démonok feje hosszan vizsgálta, elemezte az adatokat, a tervrajzokat, mindent amit csak a képrenyőn felfedezett. Ezután elvette a kártyát Demio kezéből s alaposan megvizsgálta.

- Holnap jövök.

Azzal megfordult, szokásos elegáns lépteivel, ám hamarosan ez megváltozott. Tartása kicsit meggörnyedt, járása átlagossá silányult. Köpenyében úgy festett mint minden átlagos ember. Ezután még intett egyet újdonsült munkaadójának, s elindult az ikertornyok felé...

~Karakter: Ra's Al Ghul ; Helyszín: Pride külsőnegyedek~

Ra's Al Ghul alaposan kielemzi a megjelenő ábrákat. A tornyok két részből állnak, egy ami csak a benn dolgozó, tartózkodó embereknek van fenntartva, többnyire nagyobb termek tele mindenféle használati tárggyal, géppel. Irodák, laborok, raktárak, lakórészek, étkezők, várótermek, gyülekező helyek, előadók, de még barakkok és katonai kiképzőpályák is találhatók benne. A másik részben vannak az ezek fenntartására szolgála különféle panelek, modulok részei, tele vezetékekkel, kábelekkel, csövekkel, szellőzőkkel, létfenntartó készülékekkel. Itt különböző automatizált gépegységek is dolgoznak. A védelmi rendszerekről is részletes leírást van. Minden szinten, minden termet energia falakkal le lehet zárni, a falakba és padlókba robot karok vannak beépítve, amelyek mágnesgyorsítós fegyverekkel vannak felszerelve, komoly tűzerőt képviselve, az egészet egy mesterséges intelligencia irányítja, aminek a termináljai szét vannak szórva az épületben, egy helyről biztosan nem lehet leállítani. Ezen kívül fegyvere osztagok járőröznek egyes részeken. A Pride emberei, tehát igen képzett katonákról van szó. De ezek mind csak a normál használatra szolgáló részeken vannak jelen. Az érzékelő és riasztó rendszerekről nincs semmilyen információ.
A kártya, amit meg kell szereznie a 217. szinten van, egy páncélterembe elzárva, a terem csak digitális kulccsal nyílik, amelyet nem lehet feltörni, de ha Demio leírása nem hazudik, ez a kártya tökéletesen alkalmas a nyitásra, sőt még arra is, hogy az ellopott eszköz helyére elhelyezve leállítsa az esetleges riasztást, amit a terem kinyitása illetve a lap elvétele okoz.

Az információkat megszerezve lép ki Ra's Al Ghul a város káoszába. Messze még hallja a gépek zúgását és a fegyveresek lépteit, még azóta is őt kereshetik. Az egyik széles sugárút mentén megy végig, útközben néha találkozik egy-két bandával, de nem állítják meg. Egészen egy hídig jut el, ahol az utat két nagy jármű állja el. Ahogy közelebb ér néhány alak száll ki a fekete szállítógépek oldalából. Pont olyanok, mint akik először megállították.
- Merre-merre? Csak nem gondoltad, hogy fizetés nélkül átjössz a területünkön. Na akkor, drog vagy nő vagy golyó a fejbe?
Szól hozzá az egyik, kicsit messzebbről, jó pár méter távolságból.

Ra's nagyot sóhajt, kezdi untatni a dolog, ám mára épp elég vér folyt... Emlékezett, hogy az előbb elment mellette... A híd közelében, a sarokban pihent egy csinos fiatal leányt. Éjfekete fürtjei kócosan smaragd szemébe lógtak, miközben kétségbeesetten tartotta apró tálkáját, amiben a lassan gyűlt aprók összértékéből, még kenyérre se futotta volna. A Démonok fejének egyetlen csapással a nyakra lebéntította a lányt, majd felkapta, s odavitte a híd őreinek, akik se szó, se beszéd rávetették mgukat a tehetetlen teremtésre, s többé nem érdekelte őket a zöld ruhás férfi, aki szép lassan végigment a hídon...