DC Univerzumban játszódó FRPG
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

DC Univerzumban játszódó FRPG


 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Legutóbbi témák
» Társalgó
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeCsüt. Aug. 26, 2021 3:05 pm by Demolition Captain

» Diego Crown
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeCsüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeSzer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeKedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeVas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeKedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeKedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeSzer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

 

 Sko-Ta/Sid Barret

Go down 
3 posters
SzerzőÜzenet
Sid Barret
Civil
Civil
Sid Barret


Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeSzer. Szept. 18, 2013 5:43 pm

Születési név: Sko-Ta
Egyéb név: Sid Barret,
Faj: Kryptoni
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1997; Krypton - Kandor  (Földi idő szerint)
Kor: 16
Magasság: 170-175 cm
Súly: 75-80 kg
Hajszín: Fekete
Bőrszín: Kaukázusi
Vércsoport: Ismeretlen/Meghatározatlan
Egészségi állapot: Egészséges
Család:
Gro-Ta – apa – elhunyt
Gira Fav-Re – anya – elhunyt

Foglalkozás: Okirat hamisításból tartja fent magát jelenleg
Oldal: Semleges
Ellenségei: -
Szövetségesei: -

Törzshely:

Jellem:
Sosem érdekelte, hogy mi a jó és mi a rossz. A kora miatt amúgy is lázadó korszakát éli, ez még inkább rájátszik engedetlenségére. Ha kell, akkor képes egy házon is átrohanni, nem törődve azzal, hogy mi lesz a következménye. A "cél érdekében mindent és bármit" elvet vallaj, így ha egy egész várost hagy maga mögött romokban, az sem érdekli, mindig csak a céljai lebegnek a szeme előtt. Képességeit, ha arról van szó kihasználja, és nem rejti véka alá, szereti és bátran meg a kihívások elé, mindig újabb és újabb, erősebbnél erősebb ellenfelekkel nézne szembe, ha tehetné. Nem fogja vissza magát, mint ahogy Superman is teszi.

Szakképzettség:
Ért az okirat hamisításhoz, képes olyan tökéletes hamisítványt készíteni, mint maga az eredeti, és roppant nehéz észrevenni, kiszúrni.
Némiképp megismerte a földi technológiákat, noha számára primitívek mégis hozzá kellett szoknia, hogy be tudjon illeszkedni az emberek közé. Ezen felül a Daxam-on töltött idő alatt közelharci kiképzést is kapott, valamint a hajójába táplált adatokból is folyamatosan tanulja a kryptoni harcművészetet.

Képesség:
Sebezhetetlenség
Szupererő
Hőlátás

Kaszt:
Lámpások: Sinestro Alakulat
10 Energia pont
10 Spektrum pont

Pénzügyek, tulajdonok, stb.

--------------------------------------------------------------------------------------
Pénz

Fizetés: 450$
Fizetésnapok:
IX. 20.: +450$
X. 04.: +450$
X. 18.: +450$
XI. 01.: +450$
XI. 15.: +450$
XI. 29.: +450$
XII. 13.: +450$
XII. 27.: +450$
2014:
I. 10.: +450$
I. 24.: +450$
Esedékes:
II. 74.: +450$
II. 21.
Összes: 4050$
Elköltött: 0
Fennmaradó: 4050$
--------------------------------------------------------------------------------------
Kredit

Összes: 17
Előtörténet: 3+1
2014 Húsvét kvíz: +1
Csillagösvény: +3
Mikulás: +3
Bővítések: +6
Elköltött:
-4kr - Sinestro Alakulat
-5kr - Hőlátás
Fennmaradó: 8kr
--------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonok, felszerelés, NJK, vásárolt dolgok, stb.

-Kryptoni biotech ruha, még Csillagösvény kalandról "lopva"
Kinézetre egy földi taktikai ruhának látszik, gyakorló nadrággal, bakanccsal és egy golyóállómellénynek tűnő darabbal.
A Sinestro Corps. egyenruha ez marad, csak az alakulat színeiben. Az alatta viseltes ruha pedig sárgává változik.
-------------------------------------------------------------------------------------


A hozzászólást Sid Barret összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 14, 2014 8:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Madárijesztő
Admin
Admin
Madárijesztő


Hozzászólások száma : 1325
Join date : 2011. Feb. 21.
Age : 33

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimePént. Szept. 20, 2013 10:43 pm

Adatlap elfogadva, kétheti fizetésed 450 dolcsi. Mehetsz játszani.
Vissza az elejére Go down
https://dcuniversefrpg.hungarianforum.net
Sid Barret
Civil
Civil
Sid Barret


Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeHétf. Márc. 31, 2014 10:40 pm

A Földre érkezés után a hajót egy ideig otthagytam azon a bozótos részen és elrejtettem. Volt egy álcázó berendezés rajta, ami tökéletesen elrejtette a kíváncsi szemek elől. Miután szert tettem némi földi vagyonra, egy nagyobb raktárat béreltem neki, ahol gond nélkül el volt rejtve az emberek elől. Lakat helyett egy ujjlenyomatos számkódos panellel védtem le, így teljesen biztos lehettem, hogy csak én férek hozzá. Időről időre lejöttem ide, hogy bővítsem a tudásomat a Földről. Szerencsére a daxam-i tudósok elég részletesen feltöltötték az adattárat, és több, különböző témát boncolgató adatkristályt biztosítottak a számomra, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben. Sok lényegtelen dolgot letudtam már, mint például a főzés tudományára irányuló tanulmányt. A tudástárat a korábban idevetődött kryptoniak feljegyzéseiből tudjuk, tudták. A földi történelmet tanulmányozva sok említés esett bizonyos istenekről, akik simán lehettek akár a népem képviselői is, csak ezt az akkori primitív – nem mintha most nem lennének azok – emberek nem tudták felfogni, megmagyarázni. Amúgy honnan tudtuk volna, hogy milyen hatással lehet a sárga nap ránk. Voltak feljegyzések, hogy a daxam-iak is tapasztaltak hasonlót, bár nem olyan intenzíven, mint mi. A fülke tetejét hátratolva, lazán ültem az ülésben, és a földön mellettem pár üveg whiskey-s üveg hevert, egy része már üresen. Az ízét éreztem, és szereztem; a hatását…hát azt már kevésbé. A „lejátszóból” a földi történelem egy szakaszát figyeltem és tanultam éppen. Ők ókornak nevezték, és épp az Európa nevű földrész Görögország elnevezésű országáról szólt, valamint az akkor élő emberekről. A politikai beállítottságuk nevetségesnek hatott számomra, és majdnem elaludtam rajta. Egy kicsit előreszaladva jött egy másik, nagyon hasonló, a Római Birodalom. A vallásuk egy az egyben a görögöké volt, csak más nevekkel.
~ Ezeknek ennyire nincs fantáziájuk? – zsörtölődtem magamban, mikor egy összehasonlításnál tartottak. A legtöbb istenük itt lebeg a fejük fölött. Jupiter, Neptunus és a többiek. Még Mars is két szolgálójával.
- Röhejes. – szaladt ki belőlem, majd kivettem, és betettem egy másik kristályt. A föld nyelveit tartalmazta egészen a kezdetektől. A szabadban szaladgáló, barlangban alvó majomemberektől „uhogásától” indult az egész, és a mai korokig tartott. Kristályonként több órányi, de lehet, hogy több napnyi anyag is lehet. A holt nyelveket és a többi hasonlót kihagytam, francot sem érdekli, hisz már nem is használják. Leginkább a ma használatos dolgokra koncentráltam, és azokat figyelmesen végighallgattam, valamint a tanuló programot beállítva bevágtam a legfontosabb nyelveket, mint az angolt, a franciát, németet, mandarint és ehhez hasonlókat, hátha egyszer valamikor Kínában vagy az Eiffel-toronynál kötnék ki. A földi történelmen végigvezettetve magam egyre jobban szörnyedtem el. A kryptoniak sem voltak angyalok, de amit az emberek műveltek a Földön és a Földdel, az röhejes és szánalomra méltó. Ahogy az ipari forradalom kezdetét vette – ők így nevezték – irdatlan mennyiségű káros anyag került a légkörükbe, aztán persze ott van az az atombomba dolog, és az egyéb nukleáris rakéták és erőművek. Ha egy kicsit gondolkodnának, tudnának alternatív megoldást találni, de nekik a sz@r kell, hát tegyék. Ezeket látva, biztos nem adok nekik olyan tudást, amit még egyrészt nem érthetnek, plusz, nem az energia lenne a lényeg, hanem hogy hogy tudnak belőle fegyvert gyártani. Így is halomra ölik egymást a semmiért, nem kell, hogy asszisztáljak is hozzá. Kivettem a kristályt a panelből, és gondolkodtam, hogy keressek-e egy másikat, vagy hagyjam a fenébe. Ez az egész elvette a kedvem mindentől, amit a mai napra terveztem, és már ahhoz sem volt affinitásom, hogy kryptoni dolgokról tanuljak éppen. Végül tettem egy elkeseredett próbát, és véletlenszerűen kiválasztottam egy újabb adatkristályt, és a panelba helyeztem. Az első képen egy kryptoni háborús vért volt teljes valójában, mialatt apám hangja narrálta a páncél részeit, erősségét és gyengéit. Mindezt persze kryptoni nyelven. A páncél körbe forgott, hogy jól lehessen látni elölről, hátulról és oldalról. A fontosabb részeket kinagyította a gép, és amíg nem tettem fel kérdést, az előre felvett ismertető ment folyamatosan. Később a felvétel áttért a biotechnológiára, amit a Tudományos Tanács legnagyobb elméi próbáltak a legtökéletesebb szintre fejleszteni. Ez a technológia szinte bármibe ágyazható, ruhába, fegyverbe, még akár járművekbe is, így könnyebben elrejthető, könnyebben tárolható az ezzel felruházott tulajdon. Épp rátért volna a következő fejezetre, mikor kikapcsoltam. Elfogyott a whiskey-m, és nem volt anélkül több energiám tovább folytatni. Bezártam a hajót, és visszakódoltam a raktár ajtaját, majd a frissen szerzett tudással megindultam hazafelé.
~ Atombomba. Milyen barbár egy fegyver. És csak azért, hogy megmutassák, ki az úr a házban. Felesleges baromságok. – futott át az agyamon.
Vissza az elejére Go down
Sid Barret
Civil
Civil
Sid Barret


Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimePént. Okt. 10, 2014 9:14 pm

Az üzlet jól ment, és úgy látszott, hogy Gotham kiapadhatatlan forrás. Az alvilág legkülönfélébb emberei fordultak meg nálam, hogy készítsek el nekik egy útlevelet, személyit, de volt olyan, aki egy konkrét szerződést kért aláírással együtt. Azt gondoltam, hogy nincs olyan, amit ne láttam volna, egészen addig, míg meg nem jelent az a négy ember az ajtómnál. Az alap felszerelést kérték, útlevelek, személyik, és néhány fegyverviselési, noha ez Gotham-ben nem mintha számított volna. Ezen kívül volt egy extra megrendelésük. Szövetségi marsallnak akarták kiadni magukat, és egy ilyen dokumentum igen csak megdobja az árat. Egy héttel később találkoztam velük újra, amikor a cserére és a fizetésre került sor, ám a boríték, amit átnyújtottak nekem igencsak vékonynak bizonyult, és mikor átszámoltam, a megbeszélt összeg tíz százaléka nem volt benne a borítékban.
- Ugye vicceltek? Nem ennyiről volt szó! – csattantam fel.
- A főnök ennyit fizet, nem többet. – mondta ki halál nyugodtan az egyik, nagydarab kopasz fickó.
- Akkor nincs üzlet. – jelentettem ki nemes egyszerűséggel és kitéptem a papírokat a kezéből. A négy fickó szinte egyszerre rántott fegyvert.
- Ne legyél hülye, ember. Add ide a papírokat, és többet nem hallasz felőlünk. – lenézően tekintettem rájuk. Nem vertem nagy dobra a származásom, de nem hiszem el, hogy eddig senki nem hallott rólam.
- Ha kifizetitek az árát, megkapjátok a papírokat, addig az üzlet nem fog létrejönni. – nem fogom hagyni, hogy négy ilyen barom elintézzen, és átverjenek. Megráztam a fejem, és akkor elszabadult a pokol. A tagbaszakadt fickó tüzet nyitott, és az uzi csak úgy szórta a golyókat. A másik három fickónál egy beretta, egy magnum és egy .44-es revolver volt. A fegyverek legkülönfélébb felhozatalát láttam, és mind rám tüzelt. Egy kicsit rájátszotta, csak a móka kedvéért, de mikor a befejezték, ismét eléjük álltam.
- Gondolom akkor nem lesz üzlet. – a négy fickó tátott szájjal bámult rám. Hátráltak pár lépést, aztán valahogy egymás lábában botlottak el, és mint a teke bábuk, úgy dőltek el; nehezemre esett visszafogni a nevetésem.
- Hogy…mi…hogyan…mi az isten vagy te? – megengedtem egy félmosolyt. A fickó nem sokáig látott, mert egy mozdulattal elreccsentettem a nyakát, aztán a másikhoz léptem.
- Nos, veled mit tegyek? Kell egy ember, aki hírül viszi, hogy velem nem érdemes b@szakodni, melyikőtök lesz az? – tettem fel a kérdést, a három fickó pedig egyre csak hátrált. Fekvő helyzetükben ez elég nyomorultul nézett ki, de az emberi faj tükörképét láttam épp magam előtt.
- Majd én, kérlek, kímélj meg! – nem viselem jól, ha átvernek, és ezek négyen most nagyon megszívták. Az imént felszólaló férfihoz léptem, akinek a kezében még ott pihent a .44-es.
- Nem szeretem a könyörgést. – a fickónak reccsenve tört ketté a comb csontja, és mivel olyan kedves vagyok, hogy ne fájjon neki, a szemei világát is elvettem. A feje a padlón koppant, és szerintem elájult a sokktól.
- Ketten maradtatok, lássuk csak. – elvettem a revolvert, és egy töltényt tettem bele, majd megpörgettem a tárat.
- Játszunk egy kis Sid-rulettet. Amelyikőtök megmarad, az viszi híremet. – az egyikre szegeztem a fegyver csövét, majd meghúztam a ravaszt. Halk kattanás, de a pisztoly nem dördült el. Újra megforgattam a tárat, és a másik volt soron. Nála sem történt semmi.
- Emeljük a tétet. – ők nem látták, de a revolver tárát tele töltöttem, majd visszatértem hozzájuk.
- Na akkor, ha fej, te kezded, ha írás, akkor pedig a haverod. – feldobtam a negyed dollárost, és amint földet ért, a sas volt felül.
- Fej, pech. – rászegeztem a fegyvert és meghúztam a ravaszt. A fegyver elsült, és gond nélkül hatolt át szerencsétlen pára koponyáján. – Ez van. Na már most a feladatod egyszerű. Vidd hírül, hogy Sid Baret-tel nem lehet cseszekedni. Aki megpróbálja, hozzátok hasonlóan végzi. – a fickó némán, hevesen bólogatott. Hogy ne felejtse el, mit kell tennie egy karja tört ketté, majd útnak indítottam.
Egy ideig semmi nem történt, minden ment a régi kerékvágásban, majd mintha az egész város, és annak alvilága felbolydult volna. Hirtelen mindenki ki akart nyírni, és egyre több emberrel találkoztam, akik azért jöttek, hogy a főnöküknek vigyék a fejem. Egyik sem járt sikerrel.
Épp haza fele sétáltam, mikor valaki megint megpróbálta a lehetetlent. Nem láttam ki volt, de éreztem, hogy eltalált, és a golyó lepattant rólam, hogy csengve a járdán landoljon. Körül néztem, de senkit nem láttam; aztán valami megcsillant a lámpák fényében: egy távcső lencséje. Eldobtam a kaját és a fickó után eredtem. Néhány háztömbbel később sikerült valamelyest utolérnem, de még így is előnye volt. Az egyik sikátoron futottam keresztül, hogy elé vágjak. Bingo. A fickó szürke símaszkot viselt, az egyik szeme pedig egy vörös lencseszerű valami volt, és egy fekete-vörös bőrdzsekit viselt, egy katonai gyakorló nadrág mellé, lábán pedig bakancs.
Sko-Ta/Sid Barret Deadshot_(2)
A fickó megtorpant, én pedig megropogtattam a kezem, hogy most bizony elkaptam. Előrenyújtotta a kezét, és egy kétcsövű géppuska bukkant elő, mellyel rögtön tüzet nyitott, természetesen minden golyó a földön végezte, kilapított állapotban.
- Nem volt elég egyértelmű, hogy ez nem fog működni? – válasz helyett arcon vágott a puskatussal, de semmi nem történt. Kezeim között a fegyver úgy tört ketté, mint a száraz gally. Deadshot hátrált pár lépést, és ekkor történt meg, amire nem számítottam.
- Sko-Ta, a Krypton szülötte. Képes vagy hatalmas félelmet kelteni, üdvözlünk a Sinestro Alakulat tagjai között. – mikor a hang irányába néztem, egy sárga gyűrűt pillantottam meg, ami nem tétovázott, és rá is repült az ujjamra, ezzel megváltoztatva a ruhámat, és némiképp engem is. Ahogy a gyűrű az ujjamon volt, fura érzés futott át rajtam, és a legutóbb szerzett kryptoni ruhám ugyan megtartotta alakját, és a kabát is megmaradt, csak épp feketére és sárgára váltott, a mellkasán pedig egy embléma jelent meg. Feltételezem, ez a Sinestro Alakulat jele. A szemem sárgán izzott, mikor ismét kinyitottam, majd ez szépen lassan elült, és tudatában voltam annak, hogy mekkora erőt kaptam ettől a gyűrűtől.
_____________________________________________

-4kr - Sinestro Alakulat
+10 Spektrum pont
+10 Energia
Vissza az elejére Go down
Sid Barret
Civil
Civil
Sid Barret


Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeVas. Okt. 19, 2014 3:23 pm

Az a baj, hogy itt, a Földön semmiről nem tudnak ezek a majom-leszármazottak. Éreztem, hogy a gyűrű, ami pár hete megtalált, nem átlagos gyűrű, és valami köze van a kozmoszhoz, de egyszerűen sehol nem találtam rá információt. Már persze leszámítva a Földön tevékenykedő néhány zöld lámpást, a probléma viszont ott kezdődött, hogy az én gyűrűm sárga volt, és nem mellesleg más logó is volt bele vésve. Forgattam, próbálgattam, de egyszerűen semmi. Egészen egy bizonyos napig; eddig a napig. Épp haza fele tartottam egy újabb tanulmányi útról, amit természetesen a bérelt raktárban tartott hajómban végeztem, mikor furcsa dolog történt. Ösztönösen cselekedtem, mégis mintha valaki irányítana. Szemem fekete-sárga színt öltött, és előre tartva kezemet, melyen a gyűrűt viseltem, egy portál kezdett materializálódni előttem, valamint ezzel egy időben a ruhám is változónak indult. A korábban a STAR Laborból szerzett kryptoni ruházat rajtam egy hosszú kabát alakját öltötte, alatta egy egyszerű pólóval, farmerral, és egy kényelmes cipővel. Semmi kezes-lábas, mint annak a metropolis-i idiótának, még köpeny sem. Egyébként is, a ballonkabát sokkal menőbb. Lényeg a lényeg, a ruhám is változásnak indult, minden, ami alul volt – cipő, farmer, póló – fekete színt öltött, a kabát pedig ugyanolyan sárgát, mint amilyen a gyűrű, és a belőle kiröppenő energia színe volt. Az átjáró szinte vonzott, megbabonázva néztem bele, de a túloldal csak halvány derengésként volt látható, akár egy délibáb a túl nagy melegben. Átléptem rajta, és egy teljesen más helyen találtam magam, mögöttem pedig egy halk pukkanás kíséretében semmivé lett az átjáróm. Zavartan néztem körül, a környék igencsak kihalt volt, sehol senki. Az ég sárgás színű, a talaj vöröses, bár az ég színének lenyomata meglátszott rajta, és így igencsak egyedi színt adott a földnek. Egyébiránt mindenfelé sziklás síkság, mintha az egész bolygót egy hegy törmelékeivel hintették volna be. Elindultam egy általam választott irányba, valahol csak kilyukadok.
Egy „kisebb” távolság megtétele után végre értelmes élettel találkoztam, vagyis ők találtak meg.
- Azt hiszem meg van az új tag. – jött a hátam mögül a hang, és mikor megfordultam, egy vörös bőrű, hegyes fülű korugarival találtam szembe magam. Olvastam róluk a hajóm feljegyzéseiben, de életnagyságban nem volt még szerencsém egyhez sem. Mögött egy nagydarab, kék bőrű fickó, hegyes fogakkal, melyek nem fértek el a szájában, vagyis a pofájában, mert az biztos, hogy nem száj volt már, így két oldalt, egymásnak ellentétes irányban álltak fel és le.
- Ez a nyüzüge? – kérdezte érdes hangon.
- Hé! Ez csak a látszat! – fakadtam ki a nagydarab hitetlenkedésére. – Egyébként is, hol vagyok pontosan? – csaptam le rögtön a lehetőségre. Most tűnt csak fel, hogy a ruhájuk ugyanolyan, mint az enyém, legalábbis nagyjából. Ismét a korugari vette át a szót, és úgy ítéltem meg, ő lesz a nagykutya.
- Bocsáss meg neki, Arkillo nem tűri valami jól az újakat, és rég nem volt már friss tagunk. Sinestro vagyok, az alakulat vezetője, és ez itt a bázisunk, a Qward. – a büdös életben nem hallottam még erről a helyről, pedig volt szerencsém a legtöbb bolygóhoz a kryptoni feljegyzésekből.
- Elég hülye neve van. És amúgy is, hol van ez a Qward pontosan? Sosem hallottam róla. – Arkillo felmordult, de Sinestro rögtön leintette, és készségesen válaszolt. Valami volt ebben a fickóban, amitől fel állt a szőr a hátamon.
- Nem csodálkozom, ugyanis messze magad mögött hagytad a Földet, de még az univerzumot is. Ez itt, kérlek, – mutatott körbe teátrálisan. – az anti-anyag univerzum. – oké. Most hivatalosan is leesett az állam, és meg kellett keresnem, hogy visszategyem a helyére.
- Mostantól te is az alakulatunk tagja vagy, de mielőtt teljes jogú taggá válnál, Arkillo megtanít mindenre, amire szükséged lesz a jövőben. – adott volna át a nagy, kék debellának, de még előtte gyorsan megragadtam a lehetőséget, hogy pár szót szóljak.
- Értem, értem, hogy ez még új, de hidd el, nem nagyon van szükségem erre a gyűrűre, hogy lenyomjam a kutyulid. – Arkillo ismét felmordult, úgy látszott nem tetszik neki a stílusom.
- Mostmár széttéphetem, Sinestro? – fordult feljebbvalója felé, kérlelő tekintettel. A vörösbőrű egy biccentéssel jelezte, hogy itt az ideje elkezdeni a kiképzést. Arkillo nem is tétovázott sokáig, olyan volt, mintha elvesztette volna az eszét, és puszta, nyers erővel esett nekem.
- Ez nem fog menni, tesó. – felém ugrott, és a levegőben kaptam el a két karját. Szemei kikerekedtek, mikor tudatosult benne, hogy alig fejtek ki erőt, hogy visszatartsam. Gyűrűjéből egy ököl bukkant elő, és lecsapott, így ki tudta szabadítani a karját szorításomból. Földre kerültem, és Arkillo ki akarta használni az alkalmat. Egy óriási kalapácsot hozott létre, amivel lesújtani készült. Izmai megfeszültek, és lecsapott. A pöröly hatalmasat csattant egy pajzson, amit védekezésre teremtettem, és akkora volt, hogy lefedte a testem egészét. A pajzsom úgy tört szét, mint az üveg, darabokra hullott, majd ezek a darabok eltűntek a semmiben. Kezdem kapizsgálni ennek a vacaknak a működését. Karomat hátra húztam, és a fejemben megjelent a hajóm képe, nem sokkal ezután pedig a gyűrű egy kisebb verziót alkotott belőle, sárga energiából, amit ezután Arkillo felé hajítottam. Az apró járművet, nagy kék barátunk puszta kezével söpörte félre, és nem tétovázott kihasználni a lehetőséget. Kezében egy lándzsa termett, melyet azonnal felém hajított, az utolsó pillanatban tudtam kitérni előle, így is megkarcolta a ruhámat. A következő lehetőségemet egy lapra tettem fel, dupla vagy semmi. Olvastam a Föld korai korszakáról nem régiben, és a fejemben egy hatalmas t-rex alakja jelent meg, aztán pedig sárga energiából materializálódott előttem, és rögtön Arkillo felé vette az irányt. Gyors volt, de úgy néz ki, még van mit tanulnom. A „kiképzőm” – aki amúgy meg akart ölni, és ezt bizton állíthatom – kitért a lény elől, kezében pedig egy óriási bárd villant, amivel lecsapott a teremtményem nyakára, leszelve a fejét. Itt volt az alkalom. Elrugaszkodtam, és rá vetettem magam. Egy felütéssel hanyatt fektettem, majd gyomron vágtam. Még ugráltam rajta párat, mint egy trambulinon, aztán leszálltam, és Sinetro felé fordultam.
- Király ez a cucc, de én most lelépek. – közöltem vele nemes egyszerűséggel. A férfi csak bólintott, és utamra engedett. Ez túl könnyű volt.
- Nem is…?
- Rájöttél a gyűrű használatára, anélkül, hogy különösebben lefestettük volna. Egy dolog viszont van, amit nem árt ha tudsz. A mi gyűrűink nem úgy működnek, mint a többi alakulatéi. Nem a saját félelmeinkből nyeri erejét, hanem az ellenségeinkéből. Minnél jobban fél tőled valaki, annál könnyebben és jobban leszel képes használni a qward-gyűrűket. – némán hallgattam végig, majd ahogy a gyűrű csinálta, egy portált gondoltam meg, ami hazavisz a Földre.
- Még találkozunk, kryptoni. – zavartan néztem vissza, mégis honnan…? Bár nem lényeges, nem hiszem, hogy sokan vannak, akik képesek lennének felvenni a harcot a nagy kékkel.
Vissza az elejére Go down
Sid Barret
Civil
Civil
Sid Barret


Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeVas. Dec. 14, 2014 8:33 am

Legutóbbi látogatásom a Qward-on hagyott némi kivetnivalót maga után. Arkillo és Sinestro folyamatosan edzettek és tanítottak, bár előbbi inkább kinyírt volna, és le tudja a dolgot. Valamiért mindenki – és nem csak az alakulat tagjai – féltek tőle, pedig egyetlen mozdulattal el tudtam volna intézni, és mindenről le lenne a gond. Viszont biztos voltam benne, hogy ha ez megtörténik, Arkillo azzal a lendülettel esik nekem. Bíztam a képességeimben, és biztos voltam abban, hogy bár a nagy kék erős, még sem lehet partiban velem. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha kell, végzek az egész alakulattal, és kialakítok egy új rendszert. Királyság! De egyelőre nem fog megtörténni ilyesmi; kell az iránymutatásuk ehhez az egészhez.
Felkeltem a hajóm üléséből, már jó pár napja semmit nem csináltam, csak döglöttem itt, és az egész raktár tele volt üres piás üvegekkel. Ahogy körül néztem, belém ötlött, hogy el kéne takarítani, de elég kedvtelen voltam ezzel kapcsolatban, így csak félre rugdostam őket egy sarokba, jó lesz az ott. Kiléptem a raktár ajtaján, és elrugaszkodtam a földtől. A gyűrű csodálatos képességekkel ruházott fel, már persze azon kívül, hogy bármit létrehozott, és hogy képes voltam az antianyag-univerzumban életben maradni. A feljegyzéseim között volt egy teória a krypton-i Tudományos Tanács által felállítva az antianyag univerzumról, de érthető módon nem volt megdönthetetlen bizonyítékuk a létezésére. Egészen mostanáig. Kár, hogy a Tudományos Tanács már nincs; hogy örülnének a felfedezésemnek. Lehet, hogy ki is tüntetnének érte, mi több, megtesznek örökös és tiszteletbeli vezetőjüknek. A gondolatra nagyot sóhajtottam, mert kissé elfogott a honvágy, pedig tudtam, hogy nincs hova visszamenni. Hacsak nem a Daxam-ra, de ott sem volt már senki, aki várt volna. A nagyszüleim biztosan rég meghaltak már. Észre sem vettem, mikor elrepültem a város fölött, és már a felhők között jártam. A gyűrű megóvott minden viszontagságtól, így már csak akkor kaptam észbe, mikor minden elsötétült körülöttem, és az űr hidege fogadott. Megálltam, és visszafordultam a Föld felé. Sose figyeltem még így, és egészen más képet festett. Békésnek tűnt, és olyannak, amit soha semmi nem tud felzavarni. Pedig jól tudtam, hogy rohad az egész bolygó. Hogy is szokták mondani az emberek? Belülről rohad a gyümölcs? Vagy valami ilyesmi. Elkaptam a tekintetem, és a Hold felé vettem az irányt. Annyira bolondok. Az egész kihasználatlan, és tele van hélium3al, ami megoldaná minden problémájukat. A potenciál meg van bennük, de képtelenek a fejlődésre, és ezért inkább egymás torkának esnek a fekete aranyért, ami évmilliókkal ezelőtt elhullott állatok cseppfolyósodott teteméből jött létre. Leszálltam a Hold felszínén és gondolataimba merülve sétáltam rajta az egyik nagyobb kráter környékén. A Föld felé nézve, a Nemzetközi Űrállomás pont ekkor haladt el előttem, és arra voltam kíváncsi, vannak-e most a fedélzetén. Végül úgy döntöttem, hogy ez sem érdekel. Tovább lépdeltem a fehérségben, és egy fura gondolat kezdett megfogalmazódni bennem. Mi lenne, ha elfoglalnám? Mi lenne, ha itt építeném ki a saját birodalmam. Egyik kormány sem vonhat kérdőre, mert a Hold a Földhöz tartozik, nem pedig egy adott kormányhoz. Nem is tartozhatna senkihez, mert nincs egy legfelsőbb vezetés, mint amilyen például a Tudományos Tanács volt. Tovább gondoltam a dolgot, és végül megszületett a döntésem, ám ehhez kellett némi forrás, aminek jelenleg csak a töredéke volt meg. Elindultam vissza a Földre, hogy neki kezdjek a tervem megvalósításának, ám valami még motoszkált bennem, és nem sokára rá is jöttem, hogy micsoda: mindig is érdekelt a Nap. A gyűrűnek hála nem eshet komoly bajom, illetve mégis csak a Nap ereje táplálja a sejtjeimet, így nem aggódtam különösebben. Elhagyva a Holdat a Nap felé vettem az irányt, és a sárga ”tűzgolyó” úgy vonzotta a szemem, mint azok a fura csattogós lámpák a bogarakat. Szinte észre sem vettem, milyen közel repültem, de nem érdekelt. Valamiért megbabonázott, és elkápráztatott. Elképzelni nem tudtam, mennyi mindenért fele ez az egy csillag, és ha bármi történne vele, a Föld komoly károkat szenvedne el, részben vagy egészben. Már szinte karnyújtásnyira volt tőlem, és éreztem a gravitációs mezejét, de nem tudtam ellenállni neki. Két dolog történt ekkor, amire egyáltalán nem számítottam.
- Gyűrű energia 20%-on. Feltöltés szükséges! – hangzott a gyűrűből egy figyelmeztető hang. Jókor szólsz te is, most honnan a frászból szedjem elő az „akksit”? Vállamat megvonva, tettem a figyelmeztetésre, 20% még rengeteg, és nem vagyok olyan messze sem. Ez volt az egyik. A másik pedig, hogy éreztem a Nap hőjét az arcomon. Konkrétan az egész képem égett, mintha meggyújtották volna.
- Gyűrű energia 5%-on. Vészleállás! – éreztem, ahogy a gyűrű által létrehozott védőmező leszakad rólam, és hirtelen bepánikoltam. Nem voltam még idekint így, és azt hittem, itt a vége. Első körben tudatosult bennem, hogy semmi bajom, és még levegőt is vehetek. Fasza! Másodszor pedig, ahogy a védőmező leszakadt, az arcomat kínzó égető érzés sokkal elviselhetetlenebb lett. Úgy éreztem fel fog robbanni a fejem. És ez meg is történt; mármint részben…és képletesen. A szememből vöröses-narancs színű energia robbant ki. A látásommal semmi baj nem volt, tökéletesen láttam, de volt a látómezőm szélén valamiféle folt, mintha egy csőbe néznék bele. Azonnal félre kaptam a tekintetem, nehogy kárt tegyek a csillagban, mert fogalmam sem volt, hogy mi történik velem. Éppcsak sikerült elkerülni a frontális tüzelést, és tönkre tenni a Napot, ám a nyaláb nem akart eltűnni. Próbáltam pislogni, de csak átmeneti megoldást jelentett, míg újra ki nem nyitottam a szemem. Ezután megpróbáltam, mi történik, ha huzamosabb ideig tartom csukva a szemem, de annyit értem csak el, hogy nem ment világba a sugár. Odébb lökdöstem magam valahogy, a gyűrűben lévő maradék kakaót használva eloldalaztam, de semmit nem láttam, és nem biztos, hogy jó ötlet – még nekem sem – ha csak úgy elveszem a mélyűrben. Mikor ismét kinyitottam a szemem, csak egy pillanatra, hogy betájoljam, hol vagyok, kívülről nézve, nem lehetett mást látni, minthogy izzott a szemem, de szerencsére a „cső” már eltűnt. Körbe fordultam, és egy-két kisebb löketet adtam le a gyűrűvel, hogy valahogy visszajussak a Földre, mikor beleütköztem egy kósza meteorba. A találat nem volt különösebben kellemetlen, úgy látszott, hogy a Nap közeli élményem megtette a hatását, de irányíthatatlanul forogni kezdtem, és elindultam valamerre. Ekkor elvesztettem az uralmat a testem felett, és ismét kitört szemeimből a hősugár, ami megintcsak a végtelenbe tartott, és ki tudja miféle szerencsétlen(ek) kerültek az útjába.
~ Feljegyzés: Sürgősen meg kell tanulnom irányítani ezt a valamit! – nagy nehezen sikerült stabilizálni magam, ám ekkor jött a következő pofon:
- Gyűrű energia 1%-on. Sürgősen töltse fel a gyűrűt! – nahát, nem mondod?! Kedvem lett volna letépni az ujjamról, és elhajítani a fenébe, de komoly hátrányom lett volna nélküle mindennel szemben. Egy apró kavics méretű meteor hasba vágott, és ismét megindított valamelyik irányba, de innen már nem igen fogok kijönni, ahogy érzem. Valahogy sikerült, legalább megfordulnom, és láttam, hogy a megállás lehetősége nélkül a Föld felé száguldok, és hamarosan a légköri súrlódás keltette hő is megjelent körülöttem. Hogyan nézhet ez most ki odalentről? Biztos sokan egy kósza meteoritot gondolnak oda, az amatőr csillagászok megindulnak, hogy legyen egy kis szuvenírük az űrből, a kormány pedig már készíti a fekete öltönyös, napszemüveges ügynökeit, hogyha esetleg valamiféle földönkívüli, akkor elrejtsék a kíváncsi szemek elől. Részben az is, de az elrejtéssel egy picit már elkéstek. A súrlódás egyre nagyobb, a testem egyre forróbb, és a szememből ismét előtör a sugár, ám ezúttal egy szerencsétlen tehéncsorda látja kárát. Szénné égnek, és nem sokkal később még annyi sem marad belőlük, mert pont ott érek földet, és nem kis krátert alkotok magam körül. Kifújom magam, szemem még mindig csukva, próbálom visszatartani azt a valamit, közben pedig égett hús szaga csapja meg az orrom. Óvatosan kinyitom a szemem, és mikor biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond, a talajra helyezem a gyűrűm, és a lámpásra gondolok. Egy sárga szegélyű, öt szög alakú nyílás keletkezik, amin benyúlok, és előszedem a lámpásom. Belehelyezem a gyűrűt, és elmormolom az esküt, amilyen gyorsan csak lehet.
- "Legsötétebb nappal, vagy fényes éjszaka,
Rettegni kezdj, ha rád fénylik félelmeid hada,
Égjenek el azok, akik gátolnának végképp,
Pusztulj hatalmamtól, lásd Sinestro fényét.
– kell egy pillanat, de végül meghallom, amit akarok, és fellélegzem:
- Gyűrű energia 100%. – nagyot sóhajtok, visszahelyezem a lámpást a zsebdimenzióba, és azonnal eltűnök a helyszínről, egyenesen vissza a raktárba.
A bérelt helyiség pontosan ugyanúgy van, ahogy hagytam: az üvegek a sarokban, a hajóm pedig a raktár közepén lebeg a talaj fölött néhány centivel. Behuppanok az ülésbe, és lenyomok két gombot, mire felpattan egy üres képernyő.
- Feljegyzés, Sko-Ta: Az űr kegyetlen és veszélyes. Mindig tartsd feltöltve a gyűrűd.
Az érdekes rész pedig az a hősugár, amit a szememből eregettem. Keress rá hasonlókra.
– hátha talál valamit, amit használhatok. A gép zúg egy percig, majd egy újabb kivetítő ugrik elő.
- A sárga nap hatása alatt a kryptoni faj képviselői különböző képességeket szereztek maguknak. A hőlátás egy támadó jellegű képesség, de rendkívül hasznos, ha megfélemlítésről, vagy szerelésről van szó. Superman előszeretette használja ezt a képességét az ereje mellett. – hadarja el a gép. Hát persze, megint Kal-El. Megforgatom a szemem, és megint érzem a hőt, ahogy ki akar szabadulni. Erőltetem magam, hogy becsukjam látószervem, és megszüntessem a hatást, vagy ezt az érzést, de nem könnyű.
Vissza az elejére Go down
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
Ra's Al Ghul


Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeHétf. Dec. 22, 2014 7:38 pm

Tyű, tetszetős irományok Very Happy
Mivel 4 írás van ellenőrizetlen, és jók is, 6 kreditet ítélek meg.
Vissza az elejére Go down
Sid Barret
Civil
Civil
Sid Barret


Hozzászólások száma : 53
Join date : 2013. Sep. 04.

Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitimeSzer. Jan. 07, 2015 4:40 am

Az Úr fénye


Mióta megjártam a hadak útját a Holdon és a kisbolygók övében, eltelt egy kevéske idő, és volt alkalmam kitanulni, hogyan vonjam irányításom alá a hőlátásom. Végeredményben persze, nem nehéz, de fáradtságos munka volt. A megfelelő terepem is megvolt. Többször is elhagytam a Földet, ott kint, akár a semmiben, akár a Holdon senki nincs veszélyben, és nem döntök romba egy fél várost a gyakorlásom alatt. A „kitudjahanyadik” alkalommal azon kaptam magam, hogy egyre többször időzöm a Hold felszínén, és keveset vagyok a „szomszédban”. Egy terv kezdett megfogalmazódni bennem, de ahhoz, hogy véghez vigyem rengeteg pénz és egyéb forrás kell, szükség lesz a műszaki tudásra a hajóm központi rendszeréből, illetve nem kevés időre, míg minden elkészül. Úgy döntöttem, hogy ha már kiszemeltem a Holdat, miért ne vegyem el? Nincs konkrét fennhatósága azon kívül, hogy a Föld körül kering, és ők a magukénak nevezik. Az okirat biznisz pedig még nagyobban is csinálhatnám itt fent, így, akinek gyorsan és nyom nélkül kell eltűnnie, úgy, hogy ne féljen a kiadatási parancsoktól és hasonlóktól, a legjobb menedék épül meg idefent. Persze nem lesz olcsó, és sokan ott fognak meghalni, de akinek van elég forrása, annak nem kell többé aggódnia semmiféle gond miatt. Jártamban-keltemben próbáltam megtalálni melyik lenne a legjobb terület, hogy felhúzzam a palotámat, és kialakítsam a birodalmamat. Mindenképpen a Föld felőli oldalra akarok építkezni, hogy emlékezzenek, és ne felejtsék el, hogy mostmár a Hold is valakié. Ha expedíciót akarnak indítani, vagy egyéb kutatást végezni, előbb velem kell megtárgyalniuk. Én pedig szemétláda leszek, és csak azért sem adom olcsón. Csak azt nem tudom, mi legyen az államforma? Élesszem fel a krypton-i Tudományos Tanács éráját? Az nem jó, mert egy tanács több emberből áll, én pedig nem fogok osztozkodni, az tuti biztos. Így maradt néhány földi lehetőség: királyság, birodalom? Hmm, ezen talán még ráérek gondolkodni, mikor minden a helyén van.
- Gyűrű energia 25%, hamarosan elérjük a kritikus pontot. – csak viccelsz velem, ugye? Elrúgtam magam, és a Föld felé vettem az irányt, a lámpást legutóbb nem tettem vissza a zsebdimenzióba, így manuálisan kell elérnem, és nem hagyatkozhatok az először itt megadatott szerencsémre. Ha volt esetleg valaki fent most az űrállomáson, és kinézett az ablakon, egy gyorsan mozgó, sárga foltot láthatott elhúzni maguk mellett. Élveztem, imádtam ezt csinálni. Annyira szeretem látni a megdöbbent arcaikat, mikor meglátják, hogy egy látszatra ember lebeg kint az űrben, mindenféle felszerelés nélkül. Csodálatos!
Na és most az idilli jövő után jöjjön a kőkemény, és rideg valóság. Ahogy elértem a bérelt raktáramat, a lakatot a földön találtam, a rolóajtó pedig félig leengedve állt a helyén. Biztos voltam abban, hogy én nem így hagytam itt, ami csak egy dologra enged következtetni: betörtek. Mikor felrántottam az ajtót, és benéztem, csak egy helyiséget találtam, ami kongott az ürességtől. Ebben két pláne volt: az egyik, hogyha valahogy sikerül elérniük a hajóban tárolt tudást, az komoly problémát jelenthet az emberiség számára, a másik a lámpásom – bár amiatt mostmár nem kell aggódnom. Felröppentem, és körül néztem; egy akkora hajóval nem járhatnak még messze. Semmi árulkodó jel, hogy az a…
Meglódultam, és magam elé tartva a gyűrűt megalkottam egy nyomkeresőt, ami viszonylag kevés energiába kerül, mégis megbízható. A raktártól kiindulva követtem a tolvajok nyomát egészen egy, a város szélén álló, elhagyatott, lepukkant gyárépületig. Leszálltam az egyik bejárat előtt, és körül néztem, de nem úgy tűnt, mintha lenne itt bárki is. Mikor jobban szemügyre vettem a kaput, láttam, hogy a lánc a földön hever, a lakat mellette, szokatlan módon elfolyt, mintha hirtelen, koncentrált magas hő érte volna. Mellettük egy tábla, „BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES!” felirattal. Benyomtam a kaput, és behatoltam a létesítménybe. Tudtam, hogy nincs mitől tartanom, így fütyültem az óvatosságra, sőt, akkora zajt csaptam, amekkorát csak lehet, illetve, amekkorát kellett. Csak hogy rájuk hozzam a frászt. Mivel nincs nálam a lámpás, hogy feltöltsem a gyűrűt, kénytelen vagyok az alternatív módszerhez folyamodni. Egy darabig semmi reakció, majd az épület délkeleti szárnyához érve halk sustorgást hallottam meg.
- Te…te nem hallottad? – kérdezte az egyik.
- Mit? Szerintem csak képzelődsz, én nem hallottam semmit. – hazudik. Ezt rögtön éreztem, a félelmén keresztül. Ő jobban rettegett, mint a társa; az inkább a gyanakvó-félő volt. Király! Felvettem egy rozsdás láncot, és alig hallhatóan megzörgettem. Semmi reakció, hangosabban zörgetem, had hallják.
- Húzzunk el innen, nem akarom megtudni, hogy igazak-e a történetek a helyről. – szólta el magát az első. Ez engem is érdekel, hátha ki tudom használni.
- Jaj, hagyd már, azok csak szóbeszédek! Te sem gondolod komolyan, hogy szellemek kísértenek itt. – több sem kellett nekem, ismét megráztam a láncot, ám ezúttal meg is pörgettem, és az egyik falnak hajítottam, hadd csörömpöljön.
- Na jól van! Ki szórakozik? Gyere elő, vagy esküszöm, hogy beverem a képed! – remeg a hangja. Alig lehet érezni, és valószínű én sem hallanám, ha nem lenne a gyűrű. De van, és hallom, kiérzem, hogy félnek. Mind a ketten. Ez kell nekem. Ahogy a két fickónak egyre inkább inába száll a bátorsága, a gyűrűm felvillan, és sárga fényben kezd pompázni. Ezt még nem láttam, de ismerem már annyira, és tudom, hogy ez pozitív jel, és nem egy önmegsemmisítő funkció.
- Szerintem jobb, ha nem szítod a kedélyeket. – próbálta nyugtatni a másik, de nem igen hatott.
- Mutasd magad te gyáva kutya! – kiáltott újra. És ekkor mintha felkapcsoltak volna egy égőt, megvilágosodtam. Akármennyire is hihetetlen, olvastam a Bibliát, mármint azt, amit itt írtak, számomra Rao könyve a „Biblia”. Ez a földi csak pocsék utánzat, és a felét el sem lehet hinni. Emlékszem az internetes böngészésekre, és a képekre, mikor unatkoztam. A mennyei fényt az emberek sárgával ábrázolják. Gonosz félmosoly húzott át az arcomon. Fejemben megszületett egy megcsonkított másolat rólam, aminek megnöveltem a méretét, így háromszor akkora volt, mint én eredetileg, egy igazi óriás. Előre küldtem, és létrehoztam egy összeköttetést közte és köztem. Amit mondtam, az ő szájából jött elő.
- Ti, semmirekellő szemetek, megsértettétek a nyugalmam! Ezért lakolni fogtok! – a két fickó fülét-farkát behúzva iszkolt el a jelenés elől. Amikor előre léptem, az óriás is előre lépett.
- Áh, ez biztos csak valami hologram. Jó poén volt, beszartunk, gyertek elő! – kiáltott az óriás mögé, de nem látott senkit. Kissé félénken közelebb merészkedett, és a kezét áthúzta az óriás lábán. A sárga anyag szertefoszlott, mielőtt hozzáért volna, majd felém röppent. Ezt persze mind én terveztem el így. A sárga energia körbe ölelt, és úgy nézett ki, mintha most emelne ki a föld alól. Elég sűrű volt, hogy elfedje, valójában élek, és semmi bajom. Lassú, kimért léptekkel közeledtem feléjük, és szemeim közben sárgán, baljóslatúan villantak.
- Soha többé nem hagyjátok el ezt a telepet. Itt nyugszotok majd ti is, ahogy én is teszem![/collor] – na ez volt nekik a végső lökés. A két fickó végleg elvesztette a fejét, és biztonságot remélve bemenekült az épületbe. Innen már nem volt túl sok dolgom, elrúgtam magam a földtől – a látszat persze még mindig fent maradt rajtam – és kirántottam néhány tartóoszlopot, amitől még instabilabbá vált az épület, majd összedőlt, maga alá temetve a két szerencsétlent. A tőlem ellopott tárgyakat nem féltettem, felesleges lett volna. Mikor a halk robaj abbamaradt, leereszkedtem, és megszüntettem az engem körülölelő sárga fényt, majd egy letapogatással megkerestem a két párát. Pár perc múlva meg is lettek. Az egyiknek peche volt, és a torzója egy groteszk hús-vér szitává vált több vasbetonnak köszönhetően. A másik valamivel szerencsésebb volt, de ő sem fogja túlélni. Leguggoltam elé, és mereven a szemébe néztem. Kicsit fel kellett pofozni, hogy magához térjen, de sebaj. Mikor rám nézett, torkán akadt a lélegzete, és tátogni sem nagyon tudott, pedig kitartóan próbálta, de tényleg.
- Na, haver. Valószínű már rájöttél, de ha nem, akkor most mondom, hogy nagyon rossz embertől nyúltátok le a szajrétokat. Megígéred, ugye, hogy többet ilyen nem fordul elő? – persze, hogy nem, mert itt hagyom, had szenvedje meg a haláltusáját.
- Érzem, hogy félsz, tesó. Pedig nem kell…vagyis, csak egy kicsit. Tudod, hogy ki vagyok én? – erőtlenül megrázta a fejét. A hátam mögül, lassan, színpadiasan sárga energia gyülemlett fel, majd egy-egy szárny alakját vette fel. Megrebegtettem, és elrúgva magam felrepültem. A hajóm utánam, a lámpásom az ülésén, pont ahol hagytam. Mikor visszanéztem, a fickó szeme még mindig rám szegeződött, szerencsétlennek még órái lehettek hátra, és semmit nem csinálhat. Előreszegeztem a gyűrűt, és ne mondja, hogy kegyetlen vagyok, néhány skorpiót, meg pár kígyót teremtettem köré, amik rögtön felé indultak, nyilván nem barátkozni akartak. Kiáltani akart, de csak gurgulázó hang jött fel a torkából, és ebből tudtam, hogy kiszenvedett. Irányba fordultam, és ott hagytam az egész balhét, még mielőtt valaki kiérkezik az épület összeomlására.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Sko-Ta/Sid Barret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sko-Ta/Sid Barret   Sko-Ta/Sid Barret I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Sko-Ta/Sid Barret
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sko-Ta/Sid Barret

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Adattár :: Előtörténetek és Adatlapok :: Adatlap, bővítések-
Ugrás: