Utcák, sikátorok, közterületek

Újfent belefogtál, hogy megkeresd a ruhád előző gazdáját azonban semmi komolyabb nyomot nem sikerült találnod. Úgy döntesz végül, hogy bölcs dolog lenne sétálni egyet hátha eszedbe jut valami okos ötlet. Este mászkálás közben egy kis térre érsz ki. Pár padon és egy fabódén kívül nincs is itt semmi. Vagyis ez nem teljesen igaz. Két rendőr gumibottal nagyon csúnyán ütlegel egy földön fekvő férfit. A férfi fekete dzsekit visel és a fején sí maszkot visel. A maszk egyik fele fekete a másik pedig piros.  Mikor közelebb érsz, még azt is halhatod, miről beszélnek.
- Te nyomorult bűnöző nem meg mondtuk, hogy ne gyere ide vissza soha többé!- hangjukból kivehető, hogy megvetik az előttük lévő illetőt.
Úgy tűnik, a törvénynek errefelé vasökle van, és nem szégyelli használni azt. Azonban bármit is tett elég sportszerűtlen, hogy két rendőr egy védtelen embert félholtra készül verni. Ha csöndben figyelsz, érdekes dolgot halhatsz.
- Ez az egész terület a főnöké lesz, és ő nem szereti a konkurenciát. - ebből rájöhetsz, hogy nem teljesen becsületes rendőrökkel akadtál össze. rajtad áll mit teszel. Hagyod, hogy két korrupt rendőr kihasználja a jelvényüket és bemocskolják a becsületesek nevét?

//Egy régi ismerős//
Penny magán kalandja

Metropolis. Még csak most szálltál le a vonatról, de a változás szinte egyből lever a lábadról. Igen, Metropolist nem véletlenül nevezik a fény városának, hisz Gotham szöges ellentéte. Az utcákat láthatóan nem a bandák és a bűnözők uralják. Ezt már csak az is megerősíti, hogy a járókelők jól öltözött, rendezett külsejű átlagemberek és nem tetoválásokkal díszített bőrruhás gengszterek. Egyből érzed, hogy jó ötlet volt ez a kis kitérő. Gotham mocska után már igazán rád fért valami normális. Mintha a város tisztaságát támasztaná alá, az égen egy felhő sincs, a nap erős sugarai pedig kellemes meleg bizsergést idéznek elő a bőrödben. Ám még a tökéletes város sem lehet teljesen tökéletes. Ahogy sétálsz az utcán, az egyik épületből hangos csörömpölést hallasz. Ha odafordulsz, egy hentesüzletet látsz. Ha vagy olyan bátor, vagy ostoba, hogy bemenj, egy nagy, fehér bőrű fickót fedezhetsz fel vállig érő szőke hajjal, amint épp a tulajdonosnak látszó zömök, kopaszodó férfit vágja neki a pultnak.

Elhagyva a vasútállomást, meglepődve nézek szét. Ez az első alkalom, hogy Gothamen kívűl vagyok. Sétálva az utcán egy kicsit nézelődök, majd oldaltáskámból előkerül egy üveg víz és iszok belőle egy kicsit. Miután eltettem, csörömpölést hallok. Odamegyek, majd belesek az ablakon, felmérve a helyzetet. Ezután bemegyek.
- Engedje el az eladót!

Annak ellenére, hogy kicsi vagy, nagy bátorság lakozik benned. Ezt be is bizonyítottad, mikor a többi emberrel ellentétben, akik inkább továbbmentek, te bementél a boltba és felszólítottad a támadót, hogy engedje el a tulajdonost. Úgy tűnt, ezen ők maguk is meglepődtek, mert a magas szőke férfi feléd fordította betegesen sovány testét és még szerencsétlen áldozat is elkerekedett szemmel nézett rád.
- Ugyan, kérem, semmi gond nincs itt, csak kicsit elszaladt velünk a ló. - kezdett heves magyarázásba az eladó, ami azért furcsa lehetett, tekintve, hogy orrából és szájából folyt a vér.  Sejthetted, hogy valami nincs rendben és ezt a feltételezésedet a támadó jóízű nevetése is alátámasztotta. Ahogy kicsit oldalra fordította a fejét, láthattad, hogy négy mély karmolásnyom díszelgett az arcán. Olyasmi, amit csak éles karmokkal lehet ejteni és rendkívül fájdalmas tud lenni.
- Ugyan, hadd tudja meg az egész világ! Ennek a féregnek a lánya csinálta ezt velem. Az a szuka egy vérfarkas. És már én is az vagyok. És ha ez nem lenne elég, nem hogy a lányát nem hajlandó kiadni, de még át is vert, amikor szimplán csak vásárolni akartam. Öt kiló húst adott nekem hét áráért. Ezért most kiverem belőle azt a kevés életet, ami még maradt a szánalmas testében. - vette át a magyarázat adását a szőke és ekkor rájöhettél, hogy nincs nála fejben rendben valami. Az egy dolog, hogy azt állítja, hogy vérfarkas, de komolyan képes lenne két kiló húsért megölni valakit? Minden esetre, ha ép elméjű, ha nem, egy dologban biztos lehetsz. Valahogy más, mint az átlag emberek.

- Aha... látom én is hogy, nincs gond... - jegyzem meg szarkazmussal.
Ezután végighallgatom a szőke hajú férfit.
- Ahelyett hogy itt verekedne, inkább elvetette volna a hiányzó mennyiséget, ha már kifizette és az nem számít lopásnak. De mi az a vérfarkas?

A fickó csak megrázta a fejét és eszelősen nevetni kezdett. Hát igen, tényleg hiányzott egy-két kereke.
- Nem érted kislány! Ez már nem a húsról szól. Átvert és ezért bűnhődnie kell. És nem tudod, hogy mi az a vérfarkas? Menj inkább haza anyucihoz és kérd meg, hogy mutasson neked egy filmet, amiben van. Igazán nem akarlak megölni, de ha tovább rontod itt a levegőt, akkor megteszem. Egyáltalán miért jöttél ide? Nem tanítottak meg a szüleid, hogy maradj távol a verekedésektől?
- Tényleg menned kéne. - jegyezte meg a boltos, de kapott egy hatalmas parasztlengőt a szőkétől és egy fájdalmas nyögés után elterült a padlón. Mikor felkelt, vért köpött, amiben volt két apró fehér valami is látszott: a fogai.
- Tűnés kölyök!

- Anyáról ne merj még egyszer így beszélni!
Ezután az erőmmel megemeltem a férfit és keményen a falnak vágtam. Odamentem hozzá és még belé is rúgtam, a vállán.
- Ezt vegye figyelmeztetésnek. És csak hogy tudja, engem nem könnyű megijeszteni.
Majd ezután odamegyek az eladóhoz.
- Fel tud állni? Jobb lenne, ha biztonságos helyre menne. És hívja a rendőrséget is.

Mikor a fickót a falhoz vágtad, meglepetten felkiáltott, de nem különösebben ártott neki. Pedig elég erősen dobtad. Talán tényleg más egy kicsit. Viszont mikor vállon rúgtad, rámarkolt a bokádra és egy laza mozdulattal arrébb dobott. Nem volt szörnyen erős dobás, de így is emberfeletti erőről tanúskodott. Szinte egy pillanat alatt talpon volt és rácsapott egy gombra a falon, aminek következtében acélredőny ereszkedett le az épület belsejében, ezzel gyakorlatilag elzárva a kiutat és a belátás nagy részét. Egyből felmerülhetett benned a kérdés, hogy egy egyszerű hentesboltba miért szerel valaki ilyen acélredőnyt, ha csak nincs valami titka, de a támadó nem hagyott rá lehetőséget, hogy elgondolkodj rajta.
- Ó, érzékeny pontra tapintottam, mi? - ült ki az arcára egy eszelős vigyor - Nos, ha nem tudod, hogy mi az a vérfarkas, szívesen megmutatom neked. - nevette el magát és hátrébb lépett, kihúzva magát. Alig egy pillanattal később már nem a férfi állt előtted, hanem egy vérfarkas.



- Ez a vérfarkas, kislány. Az ő lánya miatt lettem ilyen és ezt az erőt arra fogom használni, hogy megöljelek mindkettőtöket. - válaszolta mély hangon, majd válasz nem is várva feléd ugrott, megpróbálta elharapni a torkodat.

Miután eldobott, hamar összeszedtem magam. Meglepett az átalakulása, de nem hagyom, hogy ez lankassza a figyelmemet. Ahogy felém ugrik, a kesztyűim aktiválódnak és máris egy zselészerű búra véd meg engem a vérfarkastól.
- Nekem is van jópár trükköm!

A zselészerű pajzs megvédett ugyan a biztos haláltól és a sérülésektől, de a több mázsás lény becsapódását azért így is megérezted. Nem tört el semmid és még csak fájdalmat sem éreztél sehol, de  ettől függetlenül átrepültél a terem egyik végétől a másikba.
- Lehet, hogy vannak trükkjeid, de ennél többre lesz szükséged ellenem. - morogta, majd veled nem is foglalkozva a pultoshoz lépett, aki az óta a földön feküdt.
- Utolsó kívánság kedves majdnem apósom?

Miután átrepültem a helyiség másik végébe, azonnal felálltam és megszüntettem a zselé búrát. Láttam, hogy a vérfarkas megint az eladónál van, így ezúttal a vágódeszkát ragadtam meg az erőmmel és következőleg erősen fejbeütöttem vele a vérfarkast, de csak annyira, hogy elszédüljön.

Úgy tűnik, kicsit elszámítottad az erődet, mert a vágódeszka hangos reccsenéssel kettétört a fején. Haraggal izzó szemekkel fordult feléd. Nem tűnt szédültnek, de az biztos, hogy az előző csapást megérezte. Tett feléd egy bizonytalan lépést, ami alátámasztotta azon feltételezésedet, miszerint sikerült valamennyire elkábítani, majd bőven emberfeletti sebességgel feléd indult ezúttal négy lábra ereszkedve, de még így is erősen ingatagnak tűnt. Azon sem lehetett volna meglepődni, ha elvét téged és fejjel megy a falnak, de az irányokat azért sikerült annyira jól betájolnia, hogy egyenesen feléd rohanjon.

Csak arra volt időm hogy félreugorjak, majd rögtön fordultam is a vérfarkas felé. Elterelésnek, az erőmmel odadobtam neki egy találomra kiválasztott húst, de jó nagy darabot.
- Jó étvágyat. - mondtam neki, majd a következő mondatot már csak gondolatban mondtam ki. - Ez biztos feltartja egy darabig.
A szememet a vérfarkason tartva, elkezdtem az eladó felé hátrálni.

Sikeresen félreugrottál és ha esetleg azt feltételezted, hogy a falnak fog rohanni, akkor igazad volt, mert tényleg ezt tette. Hangos puffanással csapódott a falba, majd elterült a padlón, de nem nyerte vissza emberi formáját. Egészen addig hátráltál, míg az eladóba nem ütköztél. A segítségedet kérte, te pedig felsegítetted a padlóról. Egész könnyedén emelted fel a zömök férfit és nem érezted nagyobbnak a súlyát, mint egy közepes méretű faágnak, de a meglepetések még várhattak, mert a farkas felkelt és ismét felétek kezdett rohanni. Lélekben felkészültél a harc folytatására, de egy szempillantással később már nem a vérszomjas teremtményt, hanem egy ember hátát bámultad, aki fél kézzel a nyakánál fogva a levegőben tartotta a bestiát. Ez a jelenet már csak azért is komikusnak tűnhetett, mert a lány a nagyjából 160 centiméteres magasságával gyakorlatilag el sem érte volna a teremtmény torkát, ha nem a pulton állt volna.
- Elég Charles! Tudom, hogy az átváltozás első pár napja teljesen megőrjített, de hamarosan elmúlik. Viszont ha még egyszer rátámadsz az apámra, én magam öllek meg. - jelentette ki jeges hangon, majd egy szeretetteljes pillantás után még lágyan hozzátette - Kérlek.
Mintha csak ennyi kellett volna az őrült férfinak, visszaváltozott emberi alakjába, majd egy másodperccel később már a földön térdelt, szeméből könnyek záporoztak, a lány pedig mellette guggolt és vigasztalón átölelte. Ám nem feledkezett meg rólad és az apjáról. Homlokon csókolta Charlest, felállt és az apjához lépett, majd rád nézett. Ha jobban megvizsgáltad egy tipikus motoros szerelésben feszítő betegesen sovány lányt láthattál zafírkék szemekkel, és gesztenyebarna hajjal. A kinézete azonban megtévesztő volt, mert csak úgy sugárzott róla a hatalom.
- Köszönöm, hogy megmentetted az apámat. Ez az átkozott acélredőny rendesen meg lett csinálva. Alig bírtam széttépni. Kérlek bocsáss meg Charlesnak. Még nem önmaga. Az átváltozás utáni első napokban kiszámíthatatlanok és őrültek vagyunk. Te pedig - fordult az apjához szinte lángoló tekintettel és kétséged sem fért hozzá, hogy ha tekintettel ölni lehetne, akkor a hentes már meghalt volna - miért nem hívtál engem és ami még fontosabb, miért akartad átverni?

A lány mondatára bólintottam, majd csendben vártam tovább a fejleményeket. Láttam, hogy tényleg nagyon mérges, én pedig nem akartam további bajt. Míg ők beszélgettek, én megittam a vizem maradékát, ami csak 4 korty volt.
- Jobb, ha feltöltöm.
Körbenéztem egy csap után.

A pult mögött volt nem is egy csap, aminél a pultos megmoshatta a kezét némely zsírosabb szelet után, de neked pont megfelelt. Feltöltötted a vizesüvegedet, majd mire megfordultál, már a lánnyal néztél farkasszemet.
- Nem kell feltétlenül vizet innod. A segítségért a minimum, hogy akármilyen ételt és italt megkaphatsz, amit itt, vagy a hátul lévő raktárhelyiségben találsz. - mutatott egy nyitott ajtóra, majd megfordult és elment vissza a két férfihoz. Charles a hangjából ítélve nem győzött bocsánatot kezdeni.

/Csinálj, amit szeretnél, elvehetsz akármilyen enni-innivalót a hátsó szobából./

A lány mondatára bólintottam, majd hátulra mentem be. Ott meglepetésemre találtam két tábla epres milkát, amiket magamhoz is vettem. Nem valami főétel, de legalább ennivaló. Találtam egy ugyanolyan üveget mint az enyém, majd azt is teletöltöttem vízzel. Ezután visszamentem előre és megmutattam az eladónak, hogy miket vettem el.

Amikor megmutattad a milkákat és az üveget, a a pultos értetlenül nézett rád, de a lánya bólintott.
- Én mondtam neki, hogy vigyen, amit akar. És jobb lenne ha nekiállnál hálálkodni, mert az életeddel tartozol neki.
Erre a fickó heves bólogatásba kezdett. De valami nem stimmelt vele. Nem látszott rajta Charles ütéseinek a nyoma. A lány kitalálhatta a gondolataidat, de csak alig láthatóan megrázta a fejét jelezve, hogy ne kérdezz rá, majd rácsapott az acélredőny nyitógombjára.
- Ha megbocsátasz, most értelmet kell vernem ebbe a kettőbe, és ehhez nincs szükségem közönségre. De még egyszer köszönöm.

Csöndesen bólintottam csupán, de a lány hiába akarta titkolni, engem már érdekelt a dolog, hogy ez hogy lehet. Miután elhagytam a boltot, elindultam, majd befordultam a sarkon. Úgy véltem, hogy talán jobb lenne, ha hagynám ezt a dolgot és így is tettem. Ezután, elindultam a tengerpart felé.

Amint kiléptél a boltból, az acélredőny visszaereszkedett a helyére, elzárva előled a belátást. Lassan sétáltál, ha felnéztél az égre, láthattál pár nagyon érdekes formájú felhőt is. Talán fél óra telhetett el, mire kényelmes tempóban megpillanthattad a tengerpartot. Ám mielőtt kiléphettél volna az utolsó háztömbök árnyékából, egy ismerős alakra csúszott a tekinteted. Magas, fehér bőrű férfi hosszú vörös hajjal. Határozottan emlékezhetsz az őrült arckifejezésére, amit akkor láttál, mikor meg akart ölni. Egy sikátorba ment be, ahol már mintha egy másik alak várta volna. Valaki, akinek az arca hasonlított egy rég látott rokonéra. Egy pillanatra mintha az apád arcát láttad volna.

Ahogy meglátom mindkettejüket, erősen eltöprengek, visszaemlékezve apa fotójára. Követem mindkét férfit, de biztos távolból. Halkan osonok egyre közelebb, miközben remélem, hogy valami hasznosat meghallok.
- Furcsa dolgok történnek ma. - suttogtam.

A két férfi eltűnt a sikátor mélyén, de te nem hagytad annyiban és követted őket. A sikátorba beérvén még nem látsz semmi különöset, így nyugodtan folytathatod utad. Hamarosan ki is derült számodra, hogy miért nem láttál semmit. L alakú sikátor. Ez nem jelent jót. Lehet, hogy a másik oldalon zsákutca van és egyenesen belefutsz a férfiakba. Szerencsédre legalább eddig simán ment a dolog, ugyanis néhány pocsolyán meg bogáron kívül senki sem volt bent.

Ahogy haladtam keresztül a sikátoron, ügyeltem a környezetemre is, nehogy váratlan támadás érjen. Elérve a sikátor sarkát, óvatosan belestem oda és körbepillantottam. Egy kissé nem törődve a veszéllyel, előbújtam a rejtekemből és befordultam a sarkon.