Születési név: Leroy Lester Reeves
Egyéb név: Leroy, Doktor úr, Doki, Les, Lesi
Faj: Homo Magi
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1979. október 26; Empire City (Kanada)
Kor: 35 év
Magasság: 180 cm
Súly: 85 kg
Hajszín: Barna
Bőrszín: Kaukázusi
Vércsoport: AB-
Egészségi állapot: Elméletileg egészséges
Család: - George Reeves, halott
- Diana Reeves, halott
Foglalkozás: Pszichiáter
Oldal: Gonosz
Előtörténet:Ha arra számítottál, hogy mindent elmesélek, felejtsd el. Baromi unalmas. Elég annyi, hogy egyedüli gyerek voltam, és az iskolákat játszi könnyedséggel végeztem el. Ámde, amiben eltérünk kicsit, az az, hogy születésemtől fogva képes vagyok bizonyos dolgokra. Már elég korán felfedeztem, hogy különleges kapcsolat áll fent köztem és az univerzum között, később pedig ez magától is megmutatkozott. Szüleim hétköznapi emberek voltak, apám autószerelő, anyám pedig egy kávézóban dolgozott felszolgálóként. Nem vetett fel minket a pénz, de nem volt okunk panaszra sem. Átlagos, szürke, hétköznapi család voltunk. Az elemi és a gimnázium elvégzése nem okozott gondot, és már elég korán tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. A bácsikám pszichiáterként dolgozott, és nem egy alkalom akadt, mikor mesélt néhány dolgot a munkájáról. Persze neveket és konkrétumokat nem említett – orvosi titoktartás – de nagy vonalakban mindig elkápráztatott azzal, hogy miképpen élnek bizonyos emberek. A történeteiben voltak skizofrének, őrültek, elmebetegek, és akadt nem kevés gyilkos is, tudni illik, néha napján besegített a rendőrségnek, ha egy különösen kegyetlen esetet kellett megoldani, és a rendőrségnél egyébként sem volt ismeretlen bizonyos orvosok alkalmazása, még ha csak ideiglenesen is. A szüleim nem örültek neki, de nem tudtak mit tenni ellene, én döntöttem. A gimnázium négy éve olyan volt, mintha az idő megállt volna, és azt hittem sosem érek a végére. Az érettségi előtt egy nappal otthon ültem, és tanulni próbáltam, mikor némiképp átszellemültem, és egy rövid mondatot írtam egy papírra, majd mikor visszaszálltam a valóságba, hangosan felolvastam. Az egyik füzetem után nyúltam, de ahogy megérintettem a papír és a karton borító kezdett elváltozni. Olyan volt, mintha hirtelen felgyorsult volna az idő, és láttam volna, milyen lesz száz, ezer évvel később ez a füzet. Hátrahőköltem, és leejtettem a füzetet. A bomlás lassan, de biztosan megállni látszott, majd elindult visszafelé, és végül nem maradt belőle semmi. Mintha ez az egész meg sem történt volna. Ziháltam, egy ütemet talán a szívem is kihagyott, de inkább annyiban hagytam a dolgot, és nem foglalkoztam vele. Egészen addig, amíg megint meg nem történt. Ezúttal az agyamon futott át egy másik kétsoros, és akaratlanul is kicsúszott a számon. Egy építkezésről épp lezuhanó betondarabot kerültem el olyan fürgeséggel és ügyességgel, amit soha nem tapasztaltam magamon. Úgy látszik, hogy az univerzum valamiért, valamilyen módon meg akar védelmezni. Félve léptem le az építkezéstől, és vissza se néztem. Otthon a szüleim épp vitatkoztak valamin, de nem foglalkoztam vele, elvonultam a szobámba, és vártam a csodát. Az érettségim az egyik legjobb lett abban az évfolyamban, és innen már csak egy apró ugrás volt az orvosi egyetem, amire persze fel is vettek. Okosabb voltam az átlagnál, és bár a szumma-cum-laude nem sikerült, de így is kitűnővel végeztem az Empire City-i egyetem orvosi karán, majd pszichiátriai szakirány megjelölésével tovább képeztem magam. Időközben elköltöztem otthonról, és egy kis lakást béreltem közel az egyetemhez, amit a rezidensi munkából tartottam fent néhány csoport társammal. Számos esettel találkoztam, és azt mondták, ha így folytatom, a csillagos ég a határ számomra.
Viszont, és itt jön a szokásos probléma: mindenki életében elkövetkezik egy bizonyos töréspont. Nekem ez az volt, hogy kiderült, anyám évek óta csalja apámat az egyik kollégájával a kávézóban. Kezdett összeállni a kép, és a sok vita, ami egyre sűrűbb volt otthon. Kíváncsi lettem. Folyamatosan emberekkel vagyok összezárva, megfigyelem és értékelem őket, majd pedig megpróbálom a legjobb dolgot nyújtani számukra. Kíváncsiságom pedig átterjedt a hétköznapi emberek életére is. Vettem néhány üveg piát a legkülönfélébbekből, volt ott vodka, snapsz, bor és az isten tudja mi, majd elrejtettem őket. Egy fél üveg apám kocsijába, egy üres üveg a hűtő mögé, egy a kanapéra és még sorolhatnám. Ezután már csak várnom kellett, hogy mi történik. Karácsony volt, szabadságot vettem ki, hogy haza utazhassak, és be is következett a várva várt pillanat. Anyám kiment, hogy behozza az ünnepre vásárolt ételt, mikor meglátta a csomagtartóba rejtett boros üveget. Lepakolt, és ahogy apám elkezdte szétszortírozni a megvett cuccokat, anyám kérdőre vonta. Apám persze zavartan nézett, és tette az ártatlant – az is volt tulajdonképpen – és megint vita alakult ki, ami odáig fajult, hogy anya neki állt feltúrni a házat. Elvonultam, hogy ne legyek nekik útban, nem akartam bele szólni, inkább csak figyeltem a fejleményeket. Előkerült a whiskey-s üveg a hűtő mögül, a vodkás pedig a kanapé párnája alól, bár kissé már megrepedt a sok rajtaüléstől, de a szövet kitartott. Több sem kellett a szikra gyúlékony anyagot fogott és fellobbant a láng, amire vártam. Anyám nem hitt apámnak, aki folyamatosan próbálta bizonygatni ártatlanságát, majd megütötte anyámat, akinek felszakadt a szája. Ekkor léptem közbe, eleget láttam. Már tudtam miféle dolgok történtek korábban, végeztem egy kis kutatást: jártas voltam a mágiában. Hogy honnan, vagy miért, annak oka ismeretlen volt előttem, de nem is érdekelt. Hatalmat adott a kezembe, melyet gond nélkül felhasználhatok. Ellavíroztam apa mögé, és egy egyszerű varázslattal leszedáltam. Anya elkerekedett szemekkel nézett rám, és megpróbáltam neki elmagyarázni mi történik. A hirtelenségtől, és a nem várt dolgoktól apám szeme nem csukódott le, így tisztában voltam, hogy lát és hall mindent, csak le van bénulva. Sajnos anyámat nem tudtam meggyőzni, hogy semmi baja, és ismét kíváncsi lettem: honnan ered a mágia, és miért tudom használni? Más ember is képes rá? A szüleim is képesek rá? Az előző varázslatot anyámon is alkalmaztam, de mielőtt eldől és padlót fog, óvatosan elkaptam és leültettem az asztal melletti székre. Tudtam, hogy nincs sok időm, elővettem az egyik gumikesztyűt, amit takarításhoz használnak, majd fogtam egy kisebb kést. Szüleim arca rémületet tükrözött, de figyelmen kívül hagytam. Sokkal jobban érdekelt, hogy miként választ az univerzum bárkit is arra, hogy varázsló legyen, és hogy honnan fakad ez a hatalom. A szívből? Az agyból? Esetleg valahonnan máshonnan? A késsel anyámról skalpot vettem, és megbontottam a fejét, hogy beférkőzhessek az agyig. Jól jött az orvosi egyetemen szerzett tudás, noha ez nagyon alap volt számomra, és nem is maradtam a gyakorlati részénél. Nem találtam semmit. Se elváltozást, se valami plusz kinövést, semmit. Csalódtam, mert ezek szerint vagy nem az agy a forrás, vagy anyám képtelen volt varázsolni. Apám következett, mivel az aggyal nem jártam sikerrel, a szív következett. Reméltem, hogy találok valamit, mondjuk valamit, amit léleknek neveznek, vagy ilyesmi, de megint csak semmi. Megint csalódnom kellett, és nagyot sóhajtottam. A kesztyűket lerántva elégettem, a tetemeket pedig elrejtettem. A szüleim jelentéktelen emberek voltak, senkinek nem fognak hiányozni. Legalábbis így hittem. Két héttel később a kávézó főnöke megkeresett, hogy anyám nem ment dolgozni már két hete, nem tudom-e mi van vele. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, majd kiböktem, ami először eszembe jutott: elköltöztek, és most Európában laknak. Nem örült, de nem kontárkodott a részletekbe, csak bosszankodott, hogy neki erről nem szóltak. Szívem hevesen vert, és ziháltam. Majdnem lebuktam, de sikerült hárítanom. Szerencsére. A pszichiátriai képzés befejeztével mentorom és tanárom beajánlott egy helyre. Akkor még nem tudtam mivel jár majd ez. Arkham Elmegyógyintézet. Azt mondta, sok különleges beteggel dolgoznak, és biztosan képes leszek felvenni a tempójukat. Neves hely volt, már hallottam róla ezt-azt, de oda tényleg csak a legjobbak kerülhettek be. Összepakoltam és átköltöztem Gotham-be. A város nem véletlen volt inkább hírhedt. Látszatra, mintha egy tizenhárom, tizennegyedik századról szóló könyvből ragadták volna ki. Ódon épületek és gótikus motívumok mindenütt. Tetszett. Egy kis lakást béreltem ki, és belevetettem magam az új munkahelybe, remélve, hogy találkozok néhány különlegességgel. A törvényes munka mellett nem álltam le a forrás keresésével, és tovább folytattam beteges keresésem a mágia származását illetően, ehhez viszont emberek kellettek. Lehetőleg élőek. Legtöbbször hajléktalanokat, részegeket fogtam ki. Minden alkalommal csalódtam, és ahogy szüleimnél, senkinél nem találtam semmit. Majd feltűnt a hírekben a város hőse: Batman. Különleges képességeiről ódákat zengtek, és félték a nevét. Mondták, hogy képes repülni, szóltak arról, hogy megjelenik és eltűnik anélkül, hogy észrevennéd. Miközben a kávémat szürcsölgettem, és az újságot olvastam, egy kaján vigyor jelent meg arcomon, és tudtam mit akarok. Batman kell nekem. Benne találnom kell valamit. A fejében, a mellkasában, bárhol, de benne biztos lesz valami. Letettem a kávés csészét, és az újságban is lapoztam, majd a tányér mögé tettem, és az időjárás rovatra tértem rá, és olvasni kezdtem, közben a kezemben a kés könnyedén vágott le egy darab húst, amit jóízűen fogyasztottam vacsora gyanánt.
Jellem: Megfontolt, alapos ember. Keveset beszél, és ha mégis nyitja a száját, azt muszájból teszi, illetve a páciensekkel való közös beszélgetés alkalmával. Rendkívül nyugodt, és soha nem mutatja jelét idegességnek, méregnek stb. A legtöbb dolgot érzelemmentesen kezeli, de hogy ne keltsen feltűnést, a szélsőséges esetekben megpróbál magára erőltetni egy maszkot. Általában kíváncsi, és ezért is hallgat inkább. Kíváncsi, hogy miként alakulnak az események, de néha-néha lök egy kicsit a helyzeten, szintén azért, hogy megtudja, miként alakul onnantól az adott esemény.
Szakképzettség: Orvosi egyetemen végzett, így rendkívüli anatómiai ismeretekkel rendelkezik. Ezen felül a kórházi eszközök, gyógyszerek és egyéb orvosi szerek hatását, adagolását is tudja. Az orvosi után tovább szakosodott és pszichiáter lett, aki különleges esetekkel foglalkozik, és van alkalom, hogy be-besegít a rendőrségnek egy két esetnél, hogy minél pontosabb profilt tudjanak alkotni a szóban forgó gyilkosról. Ebből eredően a kisebb lőfegyverek használata sem áll messze tőle, valamint mesterien bánik a szikével és a késekkel
Képesség: Homo magi-ból kiindulva képes alap varázslatok használatára – mintha cirkuszi trükkök lennének, valamint pár komolyabb varázslatot is ismer. A varázslatait egy egyszerű
töltő toll segítségével hajtja végre, ezekhez elég a legkisebb mozdulat is, így nagyon nehéz kiszúrni. A toll közvetíti magát a mágiát, így egyfajta „varázspálcának” is nevezhető, de működik úgyis, ha előzőleg a varázslatot leírja egy papírra, és elhelyezi, majd egy pöccintéssel aktiválja a mágiát. Ha a papírra esetleg időt és/vagy dátumot is ír, a mágia automatikusan a lejegyzett alkalommal aktiválja magát.
Varázslat 1.:Név: Ál-halál
Hatás: Az áldozat tetszhalott állapotba kerül.
Leírás: A tollal egyszerűen egy apró „X”-et rajzol a levegőbe, miközben egy kétsorost kántál el.
Idézés: „Túlvilág, segíts meg; kire mutatok, bénítsd meg!”
Korlát: A hatása maximum 10percig tart, utána automatikusan megszűnik.
Varázslat 2.:Név: Túlvilági reflexek
Hatás: A teste körül szellemből származó ektoplazma kezd kavarogni, mintha füst lenne, és a reflexeit a macskák szintjére emeli körül belül.
Leírás: A tollal egy kis kört rajzol maga elé.
Idézés: „Holt lelkek, kik a túloldalon tengődtök; adjátok nekem kölcsön erőtök!”
Korlát: Rövid ideig tart, ugyanis a testhez kötött szellem képtelen huzamosabb ideig ezen a síkon megmaradni.
Varázslat 3.:Név: Bomlasztás
Hatás: Érintéssel képes elbomlasztani egy testrészt/területet.
Leírás: Egy kicsit bonyolultabb
jelet rajzolva lehet idézni.
Idézés: „Szabadulni lehetetlen; az idő ellen tehetetlen.”
Korlát: Mindenképpen érintés szükségeltetik hozzá, és ha a kontaktus megszűnt, a mágia nagyjából két-három perc alatt visszafordul, és nyom nélkül eltűnik.
Csüt. Aug. 26, 2021 3:05 pm by 
Tárgy: Leroy Lester Reeves 
