DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Leroy Reeves

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Leroy Reeves
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 43
Join date : 2014. Apr. 16.

TémanyitásTárgy: Leroy Reeves   Pént. Ápr. 18, 2014 7:35 pm

Születési név: Leroy Lester Reeves
Egyéb név: Leroy, Doktor úr, Doki, Les, Lesi
Faj: Homo Magi
Nem: Férfi
Születési idő, hely: 1979. október 26; Empire City (Kanada)
Kor: 35 év
Magasság: 180 cm
Súly: 85 kg
Hajszín: Barna
Bőrszín: Kaukázusi
Vércsoport: AB-
Egészségi állapot: Elvileg egészséges
Család:
- George Reeves, halott
- Diana Reeves, halott
Foglalkozás: Pszichiáter
Oldal: Gonosz
Hírnév: 0

Szövetségesek: N/A
Ellenségek: N/A

Törzshely: Hol itt, hol ott...

Jellem:
Megfontolt, alapos ember. Keveset beszél, és ha mégis nyitja a száját, azt muszájból teszi, illetve a páciensekkel való közös beszélgetés alkalmával. Rendkívül nyugodt, és soha nem mutatja jelét idegességnek, méregnek stb. A legtöbb dolgot érzelemmentesen kezeli, de hogy ne keltsen feltűnést, a szélsőséges esetekben megpróbál magára erőltetni egy maszkot. Általában kíváncsi, és ezért is hallgat inkább. Kíváncsi, hogy miként alakulnak az események, de néha-néha lök egy kicsit a helyzeten, szintén azért, hogy megtudja, miként alakul onnantól az adott esemény.

Szakképzettség:
Orvosi egyetemen végzett, így rendkívüli anatómiai ismeretekkel rendelkezik. Ezen felül a kórházi eszközök, gyógyszerek és egyéb orvosi szerek hatását, adagolását is tudja. Az orvosi után tovább szakosodott és pszichiáter lett, aki különleges esetekkel foglalkozik, és van alkalom, hogy be-besegít a rendőrségnek egy két esetnél, hogy minél pontosabb profilt tudjanak alkotni a szóban forgó gyilkosról. Ebből eredően a kisebb lőfegyverek használata sem áll messze tőle, valamint mesterien bánik a szikével és a késekkel


Képesség:
Homo magi-ból kiindulva képes alap varázslatok használatára – mintha cirkuszi trükkök lennének, valamint pár komolyabb varázslatot is ismer. A varázslatait egy egyszerű töltő toll segítségével hajtja végre, ezekhez elég a legkisebb mozdulat is, így nagyon nehéz kiszúrni. A toll közvetíti magát a mágiát, így egyfajta „varázspálcának” is nevezhető, de működik úgyis, ha előzőleg a varázslatot leírja egy papírra, és elhelyezi, majd egy pöccintéssel aktiválja a mágiát. Ha a papírra esetleg időt és/vagy dátumot is ír, a mágia automatikusan a lejegyzett alkalommal aktiválja magát.

Varázslatok:
 

Kaszt:
Sebességmező 1. - Kezdeti állapot, melyben a karakter még csak megtapasztalja azt, mire képes a sebességmezővel. Viszont ilyenkor már képes 2x-3x hangsebességgel futni, valamint gyorsabban gyógyul, így a törött csontok 2-3óra leforgása alatt begyógyulnak. A sebességmező természetesen védi a karaktert, így ha megüt valakit, nem fogja szilánkosra törni a saját kezét, valamint nem szakad szét a ruhája az őt érő erőhatásoktól.

Pénzügyek, tulajdonok, stb.
__________________________________________

Pénz: 450$
Fizetés: 700$
Fizetés napok: V.8
Összes: 450$
Elköltött: N/A
Fennmaradó: 450$
__________________________________________

Kreditek: 17
- Előtörténet 3+2
- 2014 Húsvét kvíz +2
- Bővítések +5
- Bővítés +4
- Mikulás +3
Elköltött:
4kr - Sebességmező
2kr - Varázslat fejlesztés
2kr - Varázslatfejlesztés
Fennmaradó: 9
__________________________________________

Tualjdonok, felszerelések:
- Töltő toll


A hozzászólást Leroy Reeves összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 12, 2014 4:17 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Pént. Ápr. 18, 2014 10:02 pm

Immáron nem látok kivetnivalót, üdv a csapatban Very Happy Jó játékot, és sok sikert. (szükséged lesz rá Very Happy )

_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leroy Reeves
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 43
Join date : 2014. Apr. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Vas. Júl. 20, 2014 9:31 pm

Régóta kutatom már, hogy honnan, miből ered pontosan a mágia, melyet az ember használ. Az Arkham-ban végzett munkám csak egy fedő történet, mellyel lényegében elrejtem valódi énemet. Egy új terv jutott eszembe, mégpedig hosszas megfigyelések okán. Ha valaki érzékeny a mágiára, akkor az képes megvédeni az illetőt, még ha ő maga nem is tud a rejtett potenciáljáról. Innentől kezdve nincs más dolgom, csak egy kis felfordulást okozni valami forgalmas területen, és megvárni, míg valahol, valaki furcsa dologról tesz tanúbizonyságot. Egyszerűnek hangzik, de egyáltalán nem volt az. Ki kell választani a megfelelő időpontot. Jelenleg minél több ember tartózkodik ott, annál nagyobb az esély egy esetleges sikerre. Ezen felül a hely sem mindegy, ugyanis valami olyan kellene, ahol mindig van valamekkora forgalom. Hosszas tűnődés után végül két lehetséges helyszínem maradt: egy pláza, és a vasút állomás. Még egy reptér is megtenné, de ott túl nagy a biztonsági protokoll, és nem szeretnék reszkírozni. A plázával egy baj van: sok az ember, ez tény, de a nagy terület miatt, jobban szétoszlanak, és csökken a hatósugárba esők száma, szinte minden egyes lépéssel. Így már meg is voltam, és a legjobb hely egy vasútállomás lesz. Vagy útközben valahol. Következő lépésként egy módszerre volt szükségem. Feleslegesen nem akarok megölni senkit sem, valami olyan módszerre volt szükségem, ami károkat okoz, de minimalizálja a halottak számát, illetve a halálos sérülések számát. Szépen lassan elkezdett körvonalazódni a terv, mikor végül beugrott. Egy bombát kéne beszereznem, lehetőleg C4-est. Ismertem pár arcot az alvilágban, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz olcsó. Másnap este megejtettem egy látogatást egy bárban. Két fickó ült a sarokban, és nagyon beszélgettek valamit. Nem igazán fogtam vissza magam, minden egyes köszönés, köszöntés nélkül leültem közéjük, és mikor elállt a szavuk, rögtön bele is kezdtem, hogy miért vagyok itt.
- Nem zavarnék sokáig. C4-esre lenne szükségem. – vettem halkabbra a figurát. A két fickó összenézett, majd vissza rám.
- És miből gondolod, hogy nekünk van olyanunk? – enyhén megráztam a fejem.
- Nem, nem, tudom, hogy nektek nincs. Viszont tudjátok, hogy kinek van. A neve kell! – váltottam még magabiztosabb hangnemre. Egy pillanatig csend honolt közöttünk, végül megszólalt a másik:
- Na és minek neked az? – kérdőn néztem rá; most a névre gondolt, vagy magára a C4-re?
[color=dodgerblue]- A név azért, hogy bombát vehessek. A bomba miértje pedig maradjon az én dolgom. A velem szemben ülő elmosolyodott. Elvett egy szalvétát a tartóból, és elővett a zsebéből egy tollat.
- Legyél itt holnap este tizenegykor. – mondta lényegre törően, én pedig csak bólintottam. Úgy távoztam, ahogy érkeztem, és haza felé vettem az irányt. Böngészni kezdtem a lehetséges állomások között, és végül a Gotham-i Központi Állomás lesz a célpont. Egy kiadós vacsora után nyugovóra tértem. Másnap nem kellett ugyan az Arkham-ba mennem, de még tervezni valót kívánt ez a dolog. Sok dolgom lesz.
Másnap kilenc óra körül ébredtem, és rögtön folytattam is a tervezést. Ha minden igaz, indul egy vonat Metropolis-ba, egy Central és egy pedig Coast City-be. A többi jobbára nemzetközi járat, de azok egyelőre nem érdekelnek. Az internet csodáját kihasználva sikerült kideríteni, hogy Central City-i vonaton utaznak a legtöbben. Alig pár jegyük maradt. Megtaláltam a célpontot is.
Este elmentem a megadott címre, és a már két ismerős fazonon kívül még egy harmadik is volt ott, valószínű valami főnök féle. Mikor előlépett kettős mögül, rögtön felismertem a férfit. Alacsony, zömök, pufi, egyik szemén monokli, kezében esernyő.
- Mr. Cobblepot. – adtam hangot elismerésemnek, hogy személyesen is találkozhatok a Pingvinnel.
- Az embereim azt mondják, hogy szükséged lenne valamire, ami nekem történetesen van raktáron. – mindjárt az üzletre. Elmosolyodtam, és csak bólintottam.
- A kérdés az, mit tud adni cserébe? – kicsit odébb sétáltam, és az egyik láda halom mögül elővettem egy sporttáskát. Ezt még pár perccel az „érkezésem” előtt dobtam le ide, és most ott hever a Pingvin lábai előtt.
- $75.000. Készpénzben, lenyomozhatatlan. – fogalma sincs, mennyit kellett utána járnom, de már nem is számít. A férfi széles mosolyra húzta száját, majd rágyújtott, és felém kínálta a cigarettát, de udvariasan visszautasítottam egy „Köszönöm, de nem dohányzom” kijelentéssel. Megvonta a vállát, és beleszívott a sajátjába.
- És mégis minek magának négy kilo C4-es, Mr…
- Edison. Thomas Edison. – vágtam rá rögtön, de szinte azonnal meg is bántam, főleg miután láttam Cobblepot felhúzódó szemöldökét. – A szüleim és felmenőim mind fizikusok voltak, és mint látja, volt humorérzékük is. – magyaráztam ki magam egy tizenöt pontos mentéssel. Végül annyiban lett hagyva, de a férfi kérdő arca ráébresztett, hogy nem válaszoltam még.
- Ja igen, nos el akarok végezni egy kísérletet, és a bombák elengedhetetlen kellékek a kutatásomhoz.
- Ha bele mer köpni a levesünkbe, vagy bármivel is próbálkozik, mi ott leszünk, és egy szempillantás alatt leszedjük magát. – jött közelebb és az arcomba fújta a füstöt, amit kezemmel hessegettem el.
- Nem kell aggódnia. – biztosítottam.
- Ajánlom is. Ja, és tartozik még nekem $45.000-al. – dobta még oda, majd eltűnt a találkahelyről. Tudtam, hogy az Iceberg kaszinó az övé, majd ott le tudom a tartozásom. Már csak az időpont kellett. Ezt nem volt nehéz megtalálni, ugyanis péntekenként a diákok és egyéb kirándulni vágyók miatt tele volt a pályaudvar. Korán reggel mentem ki a vonatokhoz, innen kezdett éles lenni a helyzet. Észrevétlenül bevettem magam a személyzeti öltözőbe, és az első műszakist, aki betért ártalmatlanítottam, majd a ruháit felvéve közel kerülhettem a vonatokhoz. Innen már gyerekjáték volt elhelyezni a tölteteket, amik olyanok voltak, mint a gyurma. Be kellett drótozni őket, és összehangolni a vezeték nélküli detonátorral. Minden második kocsi illesztéseihez tettem egyet, így konkrétan a bombák nem ölnek meg senkit, viszont mivel kisiklik a vonat sok lesz a sérült. Aki pedig valami furcsát csinál, ő lesz az én emberem. Egy mellékhelyiségben visszavettem a saját ruhámat, majd utasként viselkedve vártam, hogy kifutóban legyen a vonat. Majd másfél órát ültem ott, de a türelem rózsát terem. A vonat megindult, és mikor az utolsó kocsi is biztos távolságba volt, megnyomtam a detonátor gombját. A szerkezet annyira kicsi volt, hogy el is felejtettem, hogy ott van nálam. És itt is marad, tele van az ujjlenyomatommal, nem kell a feszültség. Kellett egy pillanat, mire a jel átmegy, és felrobbannak a tapacsok, viszont megérte. A vagonok legtöbbje „felugrott” a levegőbe, a másik csak szimplán eldőlt. Ahogy várható volt, rögtön kitört a pánik az állomáson, és mindenki fejvesztve rohangálni kezdett fel alá. Lassan, mintha sokkos lennék, megindultam a baleset helyszíne felé, hogy feltérképezzem a helyzetet. Majdnemhogy a vonat felénél jártam, mikor megláttam. Egy férfi körül furcsa, fehéres-sárgás aura derengett. Erre vártam, ő kell nekem. Lassan megindultam felé. Félájult volt, felvettem, és megindultam vele egy közeli mentő felé, akik közben kiértek, és neki láttak a sérültek ellátásának. A dologban a legjobb, hogy ilyenkor nem foglalkoznak az autóval, így betettem a férfit hátra, biztosítottam, és előre mentem a volánhoz, majd azzal a lendülettel gázt adtam, és már ott sem voltam. Az ilyenekre a legalkalmasabb helyszín egy elhagyatott raktár, vagy épp a kikötő egy kietlen pontja. És pont ezen okból kifolyólag nem ilyen helyre mentem, hanem letettem a mentőt valahol a kikötőnél, hogy onnan hazasétálva elvégezzem a férfin a szükséges vizsgálatokat. Mázlim volt, mert a város szinte üresen tátongott, így gond nélkül elértem a lakást, különösebb kérdezősködés nélkül. Egy mozdulattal lesöpörtem az asztalon lévő dolgokat, és felhelyeztem rá egy fóliát, majd ráfektettem a férfit.
- Na lássuk, mi van benned. – már csak egy baj volt: hol kezdjem? Eddig sem az agyban, sem a testben nem találtam semmit, és nem tudom, hogy hol lehetne folytatni a dolgot. Ott álltam szikével a kezemben, készen arra, hogy bármit megtegyek, amit meg kell tennem, de nem tudtam, hogy mitévő legyek. Döntenem kellett, és valamilyen reflexnél fogva felvágtam a bőrt a homlokán, majd kezembe vettem a csont fűrészt. Sebészi pontossággal végeztem a dolgom, és mikor vizsgálni kezdtem az alanyt, ismételten nem találtam semmi konkrétat. Valahogy az agyműködésben kéne keresnem a választ, de sajnos ennek a fickónak már lőttek. Becsomagoltam a fóliába, feltakarítottam, és dupla zsákba téve kivittem az Arkham szigetre vezető komp kikötőhöz, majd néhány súly segítségével a vízbe eresztettem, és mintha mi sem történt volna, elsétáltam onnan, újabb kudarccal a hátam mögött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leroy Reeves
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 43
Join date : 2014. Apr. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Csüt. Júl. 24, 2014 2:03 pm

Egy régi könyvet lapozgattam. Titokban volt néhány darab könyvem, ami a mágiával foglalkozott, sok közülük olyan volt, mintha most dobták volna át a középkorból őket. Bőrkötéses, vaskos, és a papír sem papír volt, hanem durva szőttes pergamen. Ahogy ledobtam az asztalra, és felcsaptam a fedelét, még jócskán porzott, aztán lapozni kezdtem, hogy tovább fejlesszem mágikus tudásomat. A legutóbbi kudarc után leálltam egy kicsit, és inkább a saját képességeim fejlesztésére fordítottam az időmet. Ahogy lapoztam, megakadt a szemem egy rituálén, ami démoni erőkkel ruházza fel a mágust. Ez épp kapóra jött volna, csak kellett hozzá pár ritka hozzávaló, amit nem lesz könnyű beszerezni, és éppenséggel olcsó sem lesz.
Majd három hét volt, mire sikerült mindent összeszednem, és a pénztárcám is ledobott a súlyából egy tetemesebb összeget; de megérte. A pincében felrajzoltam a jeleket a padlóra, elhelyeztem. Leültem, magam elé húztam a könyvet, és kántálni kezdtem a szöveget, miközben sorra meggyújtottam a gyertyákat. Ahogy haladtam a szöveg vége felé, a gyertyák lángja egyre magasabbra csapott, majd a jel közepén, velem szemben egy apró gömb materializálódott, és ahogy folytattam, egyre nagyobb lett. A gömb belsejében egyre inkább kivehető volt, hogy villámok, vagy legalábbis elektromosság cikázik, mint azokban a villámgömb díszlámpákban. Furcsa érzés lett rajtam úrrá, valami nem volt jó. A gömb egyre nagyobb és nagyobb lett, és éreztem, hogy az egész kezd kicsúszni az irányításom alól, és isten tudja, mit szabadítok a világra. A jelenés, már lassan akkora lett, mint én, és úgy látszott, hogy közeledik felém. Egészen addig azt hittem hallucinálok, míg magába nem nyelt. Nem lett volna semmi gond, csakhogy a benne cikázó elektromosság folyamatosan bombázott, és egy örökkévalóságnak tűnt a dolog. Nem tudom meddig tartott, egy percig, öt percig, egy órát, de a végén egyszerűen szétrobbant, és kilökött magából, egyenesen a falnak, ahonnan hasra vágódva értem földet, és eszméletemet vesztettem.
Lassan nyitottam ki a szemem, és még mindig a pince falát bámultam, az agyam egyelőre fel sem fogta, hogy mi történt, majd ahogy kezdett visszatérni az öntudatom, úgy sejlettek fel részletek. Lassan felkeltem, és megigazítottam a ruhám, majd mintha mi sem történt volna, elindultam vissza a dolgozó szobámba. Hálát adtam az égnek, hogy élek, és már nem vágytam másra, csak egy kiadós alvásra, mert úgy éreztem, még mindig sajog a fejem.
Másnap reggel korán keltem, korábban a szokásosnál, és semmi komolyabb bajom nem volt. Arkham-ba nem kellett bemennem, de volt néhány papír munka, amit meg kell csinálnom a mai nap, valamint be kell fizetnem a számlákat. Leültem az asztalhoz, és egy könnyed villás reggeli mellett elkezdtem írni az orvosi szakvéleményeket, illetve javaslatokat. Nem figyeltem, de nyúltam volna a villáért, de nem találtam. Mikor oda néztem, kicsit arrébb volt, majd folytattam. Pár pillanat múlva a tollat ejtettem ki a kezemből, de én sem értem hogyan. Lehajoltam, felvettem és folytattam tovább a dolgom. Egy darabig nem volt semmi baj, majd az írásképem hirtelen elkezdett olyan lennie, mint egy szeizmográf. A betűk egyre olvashatatlanabbá váltak, és a kezem fel-le járt, pedig én ebből nem érzékeltem semmit. Feladtam, úgy voltam vele, hogy a tegnapi, balul elsült rituálé miatt hallucinálom ezeket a dolgokat. Felálltam és úgy döntöttem, inkább pihenek még egy kicsit. Csakhogy az ágyam helyett Metrpolis-ban, a Superman szobornál kötöttem ki. Eleinte fel sem fogtam a dolgot, de mikor kezdett kirajzolódni előttem, hol vagyok, eltátottam a számat. Próbáltam válaszokat találni, de nem sikerült, és gondolataimba merülve, felszálltam egy Gotham-be tartó vonatra, hogy hazamenjek. Két és fél órával később az ágyamban feküdtem, de nem tudtam aludni. Próbáltam kikeresni a hiányzó emlékképeket, hogy hogy kerültem Metropolis-ba. Elmosódott képek sora bukkant csak fel, és úgy voltam vele, egy séta meghozza majd a fejtisztítás gyümölcsét. Meg is lett. Ahogy lementem, két sarokkal odébb valamilyen érthetetlen okból futni kezdtem, és egy darabig semmi különös nem volt, mikor is egy pocsolyát láttam magam előtt, és hogy elkerüljem, lenéztem a lábamra, hogy biztos talajt fogjon, és ekkor láttam meg. Először megint azt hittem hallucinálok, és meg is álltam. Villámok cikáztak a lábam körül, nagyjából sípcsont magasságig. Nem tudtam mire vélni, de a kíváncsiság hajtott, és újra futásnak eredtem. A villámok ismét megjelentek, és úgy éreztem, hogy a sebességem is egyre csak nő. Hamarosan elnyúltak a fények, és a város kontúrja is homályosnak látszottak. Gotham másik végén álltam meg, és elismeréssel konstatáltam: baromi gyors lettem. Visszafele nem volt kérdés, hogy futva megyek, és a mágia forrásának kereséséhez hozzáadódott, hogy megtudjam mit tett velem az a rituálé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Szer. Aug. 06, 2014 3:12 pm

Na ugyan csak kettő, de annyira élvezetes volt olvasni, hogy kapsz rá 5 kreditet.

_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leroy Reeves
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 43
Join date : 2014. Apr. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Pént. Dec. 12, 2014 3:42 am

Legutóbbi próbálkozásom is kudarcba fulladt. Arkham-i irodámban ültem az asztal fölött, melyen több tucat könyv, feljegyzés és egyéb jegyzet hevert szanaszét. A mágia eredetének kutatása jelen állapotban teljesen zsákutcának ígérkezett. A fejemet két kezem között fogtam, és próbáltam gondolkodni, de csak zűrzavar volt a fejemben. Nem értettem, hol rontom el, nem tudom, mi az, amit rosszul csinálok, és ez egyre inkább idegesített. Tegnap a negyedik áldozatot vesztettem el a héten, és semmit nem találtam. Elszakadt a cérna, átléptem egy határt. Hála az égnek, a hatóságok még csak sötétben tapogatóznak, de ha ez így megy tovább, és továbbra sem találok semmit, félő, hogy túl közel merészkedek a tűzhöz, és ezzel a lánggal nem akarom megégetni magam. A hajléktalanok nem hiányoznak senkinek sem, és sosem hagytam nyomot, de egy idő után csak feltűnik, hogy Gotham mocskos utcáiról eltünedeznek a csövesek, vagy épp az egyik jelenti majd be a rendőrségen, hogy már jó ideje nem látott valakit. Felpattantam, és egy mozdulattal lesöpörtem mindent, ami az asztalomon volt, majd néhány egyszerű energia kisüléssel bombáztam szét az irodámat. Képtelen voltam felfogni, hogy hogyan kéne folytatnom, de a tudásszomjam mit sem csökkent az idők folyamán, és így még rosszabb volt a dolog. Mikor már rá sem lehetett ismerni korábbi munkahelyemre, egy pillanatra megálltam, és elgondolkodtam. Mintha valamiféle megvilágosodást éltem volna át, ihletet, ötletet kaptam valahonnan.
~ A mágia forrását keresed, de fizikailag próbálkozál! – a homlokomra csaptam. – Hát persze! – mosoly suhant át arcomon, de ez nem az a kedves, csalafinta mosoly volt, amit a betegek felé szoktam mutatni, mikor velük foglalkozom, hanem egy másik, ördögi, félelemkeltő mosoly.
Pár nappal később egy pohár martinit hajtottam fel, miközben neki készültem annak, hogy elfogjam a következő áldozatom. Gotham egyes városrészeit változtattam, így sosem tűnt fel, hogy egy bizonyos kerületből egye több ember tűnik el. Egy-kettő még nem a világ, de ha már négy-öt ember eltűnik ugyanabból a negyedből, akkor az már gyanússá válhat. Ma a viszonylag békés Hármassarok van terítéken. Rizikós ugyan a rendőrség miatt, de ha leplezni akarsz valamit, tedd ki mindenki szeme elé. Elhagytam a rendőrség épületét, befordultam a legközelebbi sarkon, és betértem egy kávézóba, ami éjjel-nappal nyitva volt. A forgalmon látszott, hogy jócskán éjjel tizenegy után vagyunk, de így is volt itt pár vendég, jobbára fiatal párok, akik romantikus estéjüket töltötték. És egy pár estéje bizony ma horror filmbe fog átmenni. Ki is néztem magamnak egy aranyos, húsz-huszonöt éves szerelmest, akik viháncolva kortyolgatták a még gőzölgő kávéjukat. A Hármassarokról mindenki azt hiszi, hogy érinthetetlen, mert itt a rendőrség. Pedig egyáltalán nem az. Az igazság, hogy az egyenruhások túlságosan ellustultak az utóbbi időben, és lankadt a figyelmük, mióta tevékenykedik a városban egy-két maszkos alak. A többiek meg egyszerűen korruptak, és simán félre néznek, ha arról van szó. A martini után egy forró csoki jól esett, és itt különösen jól is csinálták, megérte a pénzét. Gyorsabban fogyasztottam el, mint ahogy mai áldozataim, és mikor végeztem, kint, a kávézó előtt vártam be őket, alig egy sarokkal lejjebb. Fél óra elteltével léptek ki a kávézó ajtaján, és felém indultak el. Rezzenéstelen arccal próbáltam adni a jó, és aggódó polgárt. Amikor közel értek, megszólaltam:
- Jó estét, és vigyázzanak magukra hazafele. – egy erőltetett mosolyt is megkockáztattam, hátha, de az egész – számomra – annyira álságosnak hatott, hogy egy pillanatig nem hittem el, hogy ezt komolyan is gondoltam. Kacarászva köszöntek vissza, és haladtak el mellettem, bár a srác még egy alkalommal visszanézett a válla fölött. Ahogy eltűntek a sarkon, utánuk iramodtam, és ahogy én is befordultam, megpillantottam a hátukat. Fejemre felhúztam egy sí maszkot, még is meg kell adjuk a módját. A közeli sikátorból magammal rántottam egy korhadásban lévő deszkát, ami pont megfelelt a célnak. Egyetlen lendítés, és a srác úgy dőlt el, mint a krumplis zsák, majd még egy, és a lányka is hamarosan mellé került a földre. Azzal egyáltalán nem foglalkoztam, hogy a talajra zuhanás közben mennyire sértik fel magukat. Egy könnyebb bűbájjal elrejtettem, és pehely könnyűvé változtattam a testüket, majd betettem őket a kocsim csomagtartójába, és elhajtottam.
Alig fél óra múlva már a laborban is voltam. Ezt a házam egy különálló helyiségében rendeztem be, amit saját kezűleg állítottam össze. A párocska egymás mellett feküt a földön, a hátukon, kezeik, lábaik illetve a nyakuk a betonból kiemelkedő egy-egy béklyóval van lerögzítve, hogy még véletlenül se próbáljanak meg se kiabálni, se ellenállni, menekülni meg végképp ne. Épp eldobtam a krétát, amivel a mágikus kört rajzoltam fel köréjük. A négy csillag közepére egy-egy gyertya került, kettő fekete és kettő fehér. Kántálásom közepette a lány halk segélykiáltásba kezdett, de persze az egész helyiség mágikus hangszigetelése száz százalékban szűrt mindent. A srác szemei kigúvadtak, ő volt az első alany, vagy lesz belőle valami, vagy nem. A lány kétségbeesett pillantásokat vetett a barátjára, de a tehetetlenség eluralkodott rajta, és egy pillanat múlva kilélegzett, és beletörődött a sorsába. Az ingem ujja fel volt tűrve, kezemben pedig egy vaskos bőrkötéses könyv, mely valahol az egy harmadánál volt nyitva, én pedig megakadás nélkül kántáltam a benne írt szöveget. Az ige hatására a srác hasa és mellkasa mintha felszakadt volna, de nem vér fröccsent, hanem fény tört elő belőle, és úgy nézett ki, mint amikor megreped a föld, és láva bukik a felszínre. Vér helyett kékes-fehér színű anyag folt le, és a srác felordított fájdalmában. A reakcióból azt a következtetést vontam le, hogy ez pokoli fájdalommal járhat. A teste vonaglani kezdett, úgy néz ki totális sokkot kapott, és az idegei nem bírják el ezt a terhelést, de végre áttörést értem el, és eszem ágában sem volt leállni. A kékes-fehér massza tovább csordogált, majd alig egy pillanattal később elállt, mintha elzárták volna a csapot. A srác szemei a gödrükbe fordultak, a szája fennakadt, és ahogy véget ért a dolog, nem mozdult többet. Letettem a könyvet, hogy közelebbről is megvizsgáljam, mit sikerült kiszednem belőle, leguggoltam, és az ujjam végighúztam az anyagban, ami érintésre jég hideg volt, és olyan volt az állaga, mintha valamiféle higanyszerű anyag lenne. Mint a Harry Potter és a Bölcsek Köveben az unikornis vére, csak épp a színe volt másmilyen. Az ajtó mellett felállított, szedett-vedett „laborhoz” sétáltam, és egy apró, felkent fiolát vettem a kezembe, majd végig húztam az ujjam a száján, hogy elraktározhassam, amit sikerült kinyernem. A többivel ugyanígy tettem, amennyit lehetett, megmentettem a kifolyt anyagból. Amikor biztonságba helyeztem, a lányra emeltem a tekintetem.
- Most te jössz aranyom. – a lány arcára rettegés ült ki, és ettől csak még inkább el akartam kezdeni. Újra kezembe vettem a könyvet, és most előre látó voltam, két nagy tégelyt helyeztem a teste mellé, amelyek el voltak bűvölve, hogy vonzzanak minden nemtermészetes folyadékot. A lány homlokára helyeztem a kezem, remélve, hogy a fizikai kontaktus felerősíti a folyamatot, és neki kezdtem ismét felolvasni az igét. Meg kell hagyni, úgy néz ki, a csaj sokkal keményebb dió, mint a srác volt, ugyanis, majd ő fél órával tovább kellett csinálnom a rituálét, és úgy éreztem, hogy sokkal több erőt is szív ki belőlem az egész, mint korábban. A lány mellkasa ugyanúgy megnyílt, ám az ő testéből fekete-vörös színű, és sokkal inkább vízszerű folyadék engedett ki, melyekből mintha csápok, vagy valamiféle nyúlványok nőttek volna ki itt-ott. A különbség felkeltette az érdeklődésem, ám véleményem szerint a magyarázat pofon egyszerű: a lányban megvolt a mágiára való képesség, csak épp soha, senki nem tanította, így csendben szunnyadt benne. A rituálé végeztével a lány is kilehelte a lelkét, és ekkor történt meg az, amire egyáltalán nem számítottam; ahonnan eddig az esszencia áradt ki, most egy apró, gömb alakú dolog emelkedett a levegőbe, ami ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, mint a korábban kinyert anyag. A jelenés nagyjából akkora volt, mint az öklöm, és mikor megpróbáltam a kezem közé kaparintani, úgy éreztem, mintha anyagtalan lenne. Egy egyszerűbb ráolvasással megbűvöltem a markom, és így már könnyű szerrel megkaparinthattam, majd egy külön álló, elzárt tárolóba tettem, további kutatás céljából. Viszont ahogy hozzá értem, a lány teste bomlani kezdett, de nem egyszerűen aszalódott, mint egy múmia, hanem szó szerint szétbomlott, mintha pernye szállna fel a tábortűzből, végül pedig nem maradt belőle semmi. Erre felvontam a szemöldököm, és úgy néz ki, hogy még több kérdés vetődött fel, mint ahányat megválaszoltam. Újonnan kivont matériáimmal végre neki láthattam a kísérlet második fázisának, ám előtte valamit csinálnom kellett a testekkel, mert itt ugyan nem maradhattak. Egy, a könyvben talált idézéssel, úgy hiszem, könnyen orvosolhatom ezt a problémát. A krétát az egyik távolabbi sarokban találtam meg, és egy kisebb, egyszerűbb ábrát vittem fel a padlóra, majd a könyvben lévő egysorost elmondva, apró, csótányra, vagy hernyóra emlékeztető állatkák jelentek meg, és rögtön a két test felé indultak, hogy felzabálják. Sokkal hatásosabb, mint a folyóba dobálni őket, és még a csontok sem maradnak meg. Ezek a kis izék mindent elpusztítanak, amit csak elérnek, persze komoly korlátok közé kell szorítani őket. Az egész hóbelebanc nem tartott tíz percnél tovább, majd a kis fickók elkezdtek lassan, egymás után elhalálozni, és eltünedezni. Visszafordultam az asztal felé, és újult erővel, fellélegezve vetem bele magam a kísérletek második fázisába, miközben betegebbnél betegebb ötletek és lehetőségek futnak át az agyamon. Arkham kizsákmányolása, a betegek felhasználása; úgy sem kellenek senkinek. Felső vezetők, politikusok, ellenlábasok és egyéb nagykutyák tesztelése. A sikeren felbuzdulva roppant izgatott lettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Pént. Dec. 12, 2014 4:08 am

Na akkor az új törvények értelmében, mivel elég hosszú a bővítés, és jó is értékelem. Jó lett, ötletes, hangulatos, ráadásul jól szórakoztam rajta, ami önmagában ér pontot, megkapod a 4 kreditet. Én és az az áldott jó szívem Very Happy

_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leroy Reeves
Huligán
Huligán
avatar

Hozzászólások száma : 43
Join date : 2014. Apr. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Vas. Márc. 08, 2015 6:59 pm

Az utóbbi időben kicsit bezárkóztam. A legutóbbi sikeres „kísérlet” bebizonyította, hogy van alapja a dolognak, és az elmúlt egy hónapban sorra szedtem az embereket, akikkel folytattam a kutatásom. Nem titkolom, tervem volt azzal a sok lélekkel, amiket begyűjtöttem, ugyanis utána formázni akartam őket, és átalakítani, hogy egy teljesen más lényt adjak köréjük, nem kevés esetben pedig, hogy valamibe belehelyezzem őket, hogy aztán majd csak az én parancsomnak engedelmeskedjenek. Rájöttem, hogy ahogyan minden ember más és más, úgy a lelkük is másképp színeződik, ahogy beszennyezik a tetteik, vagy épp megtisztulnak a jó dolgoktól. Érdekes szakaszán vagyok túl ennek a kutatásnak, de mint minden valamire vágyó, én is többet akartam. Magasabbra akartam törni, hogy végül valami maradandót adhassak mágus társadalomnak. (Jó ez kicsit Harry Potter-es lett végül, de akkor is ez lesz!) Mi lehet a természetfelettiekben? Első dolgom volt, hogy becsuktam a jegyzeteim, és otthagytam az ódon pince helyiséget – gondolkodtam, hogy valami komolyabba kéne fektetnem, mert ez már nem bírja el a jelenlegi dolgaimat, és példának okáért, ha ide be akarok zárni egy vérfarkast…enyhén szólva is veszett ügy. Ennem kell valamit, túl sokat „dolgoztam” és kevésbé figyeltem oda magamra.
Egy kiadós kaja után egy frissítő fürdő következett, ahol sikerült ellazulnom, és a fejemben is rendeződtek a gondolatok. Először is az, hogy ezt így nem csinálhatom; kell valami, amiről nem ismernek fel, mert így is túl sok van már a számlámon, és ha lebukok, akkor mindennek vége, valószínű, hogy ott helyben fejbe lőnek. Kell egy maszk, vagy valami fedés, ami elrejti, ki is vagyok valójában.
Ahogy végeztem a fürdővel, a szekrényhez sétáltam, és keresni kezdtem valamit: egy hosszú kabát, megfelelő; egy pár bőrkesztyű tökéletes; de valami még mindig hiányzik. Térültem, fordultam, és megakadt a szemem egy maszkon. Piros színű festés volt rajta, a szemeit pedig egy lencse fedte le, ami kívülről eltakarja a viselőt. És ezzel össze is állt, amire szükségem volt. A sebességem már csak a koktél cseresznye a hab tetején. Felöltöztem – hiába, van, mikor az egyszerűbb jobb – és elindultam az éjszakába. Egy szóbeszéd járta a várost, szájról szájra terjedt, miszerint egy fenevad tartja rettegésben a Pénzügyi kerület nagy részét, és igazán bátor mentalitással, pénzt lop onnan. Az emberek már nem elégítették ki tudásvágyamat, ezért valami sokkal nagyobbat kerestem, és nem tudtam, hogy hová fajul az este.
A város ezen negyede híres volt a fényűzésről, hiába, a tőzsde ittléte rajta hagyta a kéznyomát, mégis sokan ódzkodtak tőle, a bíróság épülete miatt. Úgy néz ki, most valaki mégis lecsapott itt, és úgy tűnik jól tette. Néhányszor körbe futottam a városrészt, de nem találtam senkit, majd a negyedik, vagy ötödik kör után megpillantottam valakit egy ház tetején állni. Ő lesz az emberem. Mivel nem tudtam, pontosan meddig terjed a sebességem, így nem kockáztattam meg, hogy bármit tegyek, óvatosan kivártam, és követtem az alakot, mígnem megfelelő távolságba kerültünk, hogy leszedhessem. Ami fogadott, megdöbbentett, és bár azt hittem mindenre felkészültem, ez még nekem is sok volt. Fakó bőr, kék szemek, melyek bár üvegesek, mégis mintha világítanának az éjszakában, és ami végül eldöntötte az állást, azok a természetellenesen hosszú szemfogai voltak: vámpír. Nyakában egy lánc függött, amin egy apró fiola volt, benne valószínűleg vérrel. Nem szólt, nem mondott semmit, csak füttyentett egyet, és alig egy pillanattal később hangot hallottam, valahonnan egy alacsonyabb épület tetejéről. Morgás, és rekedtes, morgó hang. Nem akartam szem elől téveszteni a fickót, de muszáj voltam oda nézni, még mielőtt valami hátba támad. A ház tetejéről egy vérfarkas nézett le rám gyilkos szemekkel. Hátrálni kezdtem, de úgy, hogy mindkettőt rendesen lássam, közben azon gondolkodtam, mit, hogyan fogok tenni, hogy ezt a kettőt elkapjam. Nem akartam megölni sem őket, de azt sem akartak, hogy ők végezzenek velem. A vérfarkas támadásba lendült, úgy tűnik, a vámpír parancsol neki, valahogyan. Egy ugrással előttem termett, és lesújtott éles karmaival. Az utolsó pillanatban sikerült kitérnem előle, és még így is be kellett nyúlnom a sebességembe, hogy ne karcoljon meg…annak beláthatatlan következményei lettek volna. Egy pillantást vetettem a vérszívóra, de ő még mindig csak ott állt, és füttyögött. Rendkívül elmés embernek tartom magam, így gyorsan összeraktam, hogy minden füttyentés, különböző hangszíneken, hosszúsággal, és rendszerességgel egy-egy parancsot jelentenek, amit a vérfarkas kénytelen végrehajtani. És itt jött a következő kérdés: miért? Nem sokkal később erre is megtaláltam a választ: a vámpír nyakában függő vérrel teli fiola nem egyszerű vér: vérfarkas vér, méghozzá, azé a vérfarkasé, aki épp le akarja tépni a fejem.
Egy újabb csapás elől tértem ki, majd puszta kézzel gyomron vágtam a lényt, de mintha meg sem érezte volna. Odébb ugrottam, és egy viszonylag egyszerűbb varázslatot kezdtem el. Mágikus tollamat használva a talajra rajzoltam egy ábrát, ami lehetőleg majd lelassítja, míg kitalálok valamit. Amint kész lett a jel, az egészet fixáltam, és megerősítettem egy ráolvasással. Ahogy belelépett, minden el volt döntve. A teste elnehezedett, és bár bírt még két-három lépést, képtelen volt tartani magát, és összeesett. Eddig jó, most valami alternatíva kéne, és azt hiszem, ki is ötöltem egy tervet. Gyorsabb vagyok, mint a vámpír fickó, bár fogalmam sincs a képességeiről, egy próbát megér. Körözni kezdtem körülötte, míg a közelébe nem tudtam menni, és lekapni a nyakából a nyakláncot. Valamennyire fel kellett gyorsulnom, és a fekete villámok körbe vették őt, majd ismét a vérfarkas mellett álltam, aki még mindig padlón volt; szó szerint. A vámpír sem várt sokáig, neki lendült, látva, hogy nincs más választása, de rá is fel voltam készülve. Legalábbis mostmár. Elhaladtam mellette, és bár már tudta, milyen gyors vagyok, így sem tudott megállítani. A levegőbe, égetett kontúrral egy kereszt került, melyet „rálőve” megbéklyóztam, és térdre kényszerítettem. Nyakamba vettem a vérrel töltött fiolát, majd ahogy hozzáértem, felfénylett. Megszüntettem a kört a vérfarkas alatt, és bár fogalmam nem volt a füttyögésekről, reméltem, hogy a szóra ugyanúgy hallgat: megtette. Felkapta a vállára a vámpírt, majd követett engem egészen addig a bizonyos helyiségig. A vámpírt még inkább bebiztosítottam, a farkas meg maradt ahol van a következő parancsig, vele nem volt baj. Eltűntem, és árjuk zártam az ajtót.
Másnap tértem vissza, addig összeszedtem minden szükséges felszerelést, ami kellhet. A vérfarkast odébb állítottam, és neki kezdtem a rituálénak. A vámpír nagyon is jól viselte, nem kiabált, nem rángatózott, nem kapott rohamot. Ezt be tudtam élőholt mivoltjának, de különösebben nem érdekelt. A végkimenetele viszont meglepett. Míg az emberek esetében megnyílt a testen egy alig látható rés, a vámpírnál nem történt semmi, és ami kijött belőle, na az alapból is bizarrabb, mint amit eddig láttam. Egy kosárlabda nagyságú, vöröses valami emelkedett ki, közvetlen belőle, lehetséges, hogy a bőr pórusain keresztül átszűrődve. Olyan, mintha vér lett volna, de mégis valahogy más volt. Ránézésre elég sok dolgot magában hordozott. A vérfarkas végignézte, és nem csinált semmit – nagyon nem is tehetett volna, főleg, hogy most rajta volt a sor. A vámpír elaszalódott testét arrébb toltam, majd a belőle kiszedett esszenciát – így neveztem el hirtelen – eltároltam. A vérfarkas ugyanazt a tünetet produkálta, ám nála bíbor színű volt, és vakítóan fénylett, valamint jóval kisebb volt. Az ő teste szintén mumifikálódott a folyamat alatt. A szokásos eljárás szerint cselekedtem most is, jöttek a húsevő férgek, és elfogyasztották mind a kettőt. Megtöröltem a kezem, és angolosan távoztam a helyiségből, hogy még melegében jegyezzek le mindent, amit tapasztalta a két delikvensnél. További kutatás javallot!
Két nappal később, mikor visszatértem a pincébe, az esszenciák ugyanolyan állapotban voltak, tehát nem korcsosul és nem „használódik el”, mint az emberi. Ez jó jel. Hirtelen eszembe jutott egy módszer, amivel egy tárgyba, vagy élőlénybe zárhatjuk a lelkeket, és így örökre ott maradnak, segítve ezzel a birtokost. Ezt akartam az esszenciákkal kipróbálni. Egy bonyolult eljárás kíséretében összekevertem a két esszenciát, melynek eredménye képpen egy harmadikat kaptam. Ugyan sárgadinnye nagyságúra zsugorodott, de vöröses-bíbor színbe fordult és úgy fénylett, mint a nyers vérfarkas-esszencia. Ezt az új „anyagot” nem kevés időmbe telt, mire sikerült beleültetnem egy kapucnis pulóverbe. Ez volt kéznél, egy szürek, hétköznapi kapucnis pulóver. Vagyis mostmár nem annyira hétköznapi. Eleinte bénáztam, és tartottam tőle, hogy tönkre vágom az esszenciát, és kereshetek újat, de nem így lett. Újabb jegyzet: strapabíró! Ez jó. Harmadik, vagy negyedik próbálkozásra végül benne maradt. A jel, mit az egyesítéshez rajzoltam, nem volt teljesen pontos, és módosítanom kellett rajta, és egy eleve létező varázskörön módosítani felér egy kísérleti öngyilkossággal. Sebaj, a végeredmény a lényeg, nem az odavezető út, és amint az esszencia a pulóverben volt, a ruhadarab felfénylett, majd a fény ki is aludt, szinte azonnal. Na most akkor sikerült vagy sem? Egy módon tudom csak kideríteni, és ez egy újabb teszt. Felvettem a pulóvert, ám nem történt semmi. Valamivel biztosan elő kell idézni a dolgot, a baj az, hogy fogalmam sincs, minek kéne történnie. Egy tükörhöz sétáltam, és belenéztem, de semmi változást nem láttam. Kezdtem azt hinni, hogy valami elrontottam, és a pulóver erősebbnek bizonyult egy vámpír-vérfarkas esszencia-mixnél.
Szellemek léteznek, de ez nem hiszem, hogy az lett volna. A kapucni szabályszerűen a fejemre ugrott, mintha valaki, vagy valami rá rántotta volna, és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Eleinte csak annyit láttam, és annyit fogtam fel, hogy a pulóver anyaga bomlani kezd, és csíkokra szakad, majd szépen a testemre simul, mígnem elég feszes, hogy ne fojtson, de ne lógjon rajtam. Ezt követően az arcom kezdett bíbor fényben izzani, míg végül arcom vonásai teljesen eltűntek, és a pulóver „gyolcs-csíkjai” befedték azt, végül pedig az egész testemre kihatott ez a folyamat. Úgy néztem ki, mint egy múmia, azzal a különbséggel, hogy ahol a testem kellett volna legyen, a kevert esszencia izzó fénye szűrődött ki a gyolcsok között, a fejemnél pedig a színe is valamivel sötétebb volt, valószínű, ott összpontosult az energia.
- Ezt nem hisz… – nem fejeztem be, mert meglepődtem hangom elváltozásán, mely rekedtes, túlvilági zengéssel hallatszott saját füleimben. Teljesen tudatomnál voltam, minden dologra emlékszem, nem vesztettem el semmit, mégis valami több lettem.
Pár nappal később nagyjából rájöttem, merre hány méter. A gyolcsok irányíthatóak, de csak a kezeken lévők, a többi elég kockázatos, és nem is nagyon kísérleteztem vele.
A következő projektem az előzőnél is tovább megy. A pulóver jól szuperál és egyre inkább elsajátítom a használatát, így mindig nálam, vagy legalább a közelemben van, ha baj adódik, azonnal hozzáférhessek. Meg egyébként is: ki gyanakodna egy pulóverre?
A pince szintén remekül ellát, gyakorlatilag mindent elbír, és látott már bizarr dolgokat. De most démont fogok idézni. Ja, kell az esszenciája, de ezt neki nem kell tudnia, úgy mindenkinek jobb. Egy csapda és egy idéző kört kombináltam; a kombinálás nem nehéz, a módosítás…na az már nagy falat. Nem akarjuk, hogy egy démon szabaduljon el Gotham utcáin, bár lehet, hogy felüdülés lenne a városnak. Szóval megvoltam mindennel, és neki kezdtem az idézésnek, mire a jeleken megnyílt a föld – képletesen, igazából egy portál volt, ami lentről felfelé vezet, mint egy mozgó lépcső – és lassan kiemelkedett belőle a démon. Mikor teljesen megvolt, a csapda remekül tartott, és egy tapodtat sem volt képes mozdulni, amíg kikerestem mifélét hoztam át, mert ezt még nem sikerült specifikálni. Az egyik vaskosabb könyv elején megtaláltam: Drak’ar, a lélekfaló. Gyorsan átfutottam a róla írt részeket, majd visszafordultam felé.
- Nem ez lesz a szerencse napod, az tuti. – mondani próbált valamit, de nem foglalkoztam vele. Démont csak egy féleképpen lehet ölni: ha lezárod a számára visszavezető utat az anyasíkjára. Meg persze nem árt, ha elzársz előle minden kiutat kínáló lehetőséget, sosem tudni, mire képesek, egy tisztességes harcban pedig száz százalék, hogy végeznek veled. Ez meg még fel is falja a lelked. Innentől, hogy minden óvintézkedést megtettem, már csak egy dolog maradt: le kellett kötnöm, hogy kivégezhető legyen. A kötést egy közepesen erős rítus biztosította, mely garantálta, hogy nem szökik meg. Egy kard villant a kezemben, igen, elloptam egy múzeumból, azt mondták, hogy egy nagyhatalmú mágusé, aztán kiderült – általam – hogy kamu, és csak olcsó utánzat. De egész jó állapotban megmaradt az egykezes, szóval megtartottam. Egy kicsit meg kellett bűvölnöm, hogy jó legyen démon ellen is, aztán had szóljon. Egyetlen könnyed csapással választottam le a fejét a nyakáról, de még így is volt benne élet. Itt volt a lehetőségem, és némiképp bevetve a sebességem elvégeztem a rítust rajta is. A szénnél is feketébb valami jött elő belőle, melynek közepén, apró narancs szín ragyogás látszott. A démon, elődeivel ellentétben, nem elszáradt, hanem konkrétan porzott. Mint mikor a szél elfújja a hamut. Nem vártam sokat, féltem, hogy a démon esszencia sokkal kényesebb, így helyben végeztem el a csatolást, méghozzá a kardba, amit még a kezemben tartottam. Ahogy a kapcsolat létrejött, a penge változni kezdett, és az éle körül narancsszínű aura lengte körül. Le kell tesztelnem!
Megjegyzés:
Az első ereklye ingyenes, ami pedig a pulóver lesz. A kapucni felöltésével idézhető elő a hatás, ami megváltoztatja Leroy-t, így egy lényt alakít ki belőle, mely hasonlít egy múmiára.

Különösebb képessége nincs, egyedül a kezein lévő gyolcsokat tudja kiereszteni, és így távolabbra érni, ám ez sem lehet 3-5 méternél több. Ezen kívül a halandó fegyverek hatástalanok ellene, mágiával és mágikusan létrehozott tűzzel, valamint egyéb támadó jellegű ereklyékkel gyerekjáték.

A kard:
A képen is látható. A lélekfaló démon esszenciájának csatolásával másképp működik, mint a klasszikus kardok. Nem sérti fel az ember bőrét, ezzel szemben viszont nem másba vág bele, mint a lelkébe, így gyakorlatilag darabokra szabdalja azt. Minden egyes vágásnál egy kis részt a kard „elfogyaszt” a lélekből, így lesz egyre erősebb, ez pedig azon látszik, hogy az éle körül keringő aura mennyire éles. Minél gyengébb, annál halványabb, és minél erősebb, annál élesebb, jobban látható.

Egy ereklye ingyenes, a másik saját készítésű, így „jár” érte a -3kr.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   Szer. Márc. 11, 2015 8:01 pm

Elfogadom a bővítésed és az ereklyéket (adatlapjukat küldd majd el nekem), viszont hogy ne legyen olyan jó dolgod, ezért a bővítésért kreditet nem kapsz, ezzel szemben a bővítés minősége miatt a következőért 5 kredit lesz a jutalmad.

_________________
Magánkalandok:
Andrew Ramirez, Penny Danvolt
Tömegkalandok:
-

Kedvenc kaland:

Thriller/ Dráma/ Tömegmészárlás/ Romantikus

Játékos karater:
Lupin , Prischilla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Leroy Reeves   

Vissza az elejére Go down
 
Leroy Reeves
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Adattár :: Előtörténetek és Adatlapok :: Adatlap, bővítések-
Ugrás: